Part

10501 34|                    kitörő Vezúv tűzharagja, a tengerbe elmerült s onnan
10502 34|               látvány: őneki beszélő titok. A nemes arcú nép másnak csak
10503 34|                   modell, hanem prototyp. S a szép föld, narancsligeteivel,
10504 34|                    És ő már tudja azt, hogy a földműves, mikor rizsföldjén
10505 34|                     épít, arra gondol, hogy a terasznak lőrései, a pincének
10506 34|                   hogy a terasznak lőrései, a pincének mentő kijárásai
10507 34|                 szájától, arra gondol, hogy a másik fele jó lesz azoknak,
10508 34|              mondják: „reggel van”. És hogy a szentjánoskenyér-fának nemcsak
10509 34|                   az is szent.~Persze, hogy a szegény öregasszony odahaza
10510 34|                  azt tudhatta, hogy unokája a föld legszebb országában
10511 34|               legszebb országában melegszik a legaranyabb napsugár fényénél.
10512 34|                   napsugár fényénél. Ő csak a szép festményekben gyönyörködött,
10513 34|                   Boldog az az anya, akinek a fia (ha már azt mérte rá
10514 34|                 művészethez ragadjon hozzá) a festészetre adja magát.
10515 34|                  idegen által, s munkáikban a teremtőt magasztalják. De
10516 34|                    annak az anyának, akinek a fia költővé züllött el.
10517 34|                     fia költővé züllött el. A költészet fellegekben járó
10518 34|                  emberek, vérüket gyorsítja a mámor, rövid élet, hosszú
10519 34|             szenvedés jelöltjei, ellenségei a hatalomnak, a hétköznapi
10520 34|                    ellenségei a hatalomnak, a hétköznapi észnek, a világ
10521 34|            hatalomnak, a hétköznapi észnek, a világ megállapodott rendjének,
10522 34|                     s amit alkotnak, az nem a teremtő műveinek dicsőítése,
10523 34|                  műveinek dicsőítése, hanem a világ tökéletességének vakmerő
10524 34|                  foglaltatta valamennyit, s a díszszobába, ahová őket
10525 34|               tudnál-e te ilyet festeni, ha a nyakadat levágnák?” – mondá
10526 34|                 nyakadat levágnák?” – mondá a bámuló nagybátyának. Az
10527 34|                   és goromba kifejezéseivel a nagyanyai szeretetnek; s
10528 34|                     nem találhatja el innen a „Mátyus földéről”, hogy
10529 34|                     eseményekről tudósíták, a génovai varga leveleiből
10530 34|                   hogy mi történik távolabb a világban.~A szép madonnaarc
10531 34|               történik távolabb a világban.~A szép madonnaarc s az Antinous-alak
10532 34|                  Egyiptomból átkísérte őket a láthatatlan pókfonál Athenaebe.
10533 34|             Sztambulba. S elmondott mindent a fonal másik végén ülőnek.~
10534 34|                    hogy Egyiptomban nemcsak a beteg mellek, hanem a fájó
10535 34|               nemcsak a beteg mellek, hanem a fájó szívek is találnak
10536 34|                   találnak gyógyulást. Hogy a szép férfi úgy követi csillagát,
10537 34|               követi csillagát, mint hajdan a három szent királyok. S
10538 34|                három szent királyok. S hogy a madonna szívesen fogadja
10539 34|                    madonna szívesen fogadja a „tömjént és mirrhát”. –
10540 34|               Kálmán átlátta azt, hogy neki a madonnából nem marad más,
10541 34|            elhagyták, s együtt ültek hajóra a Márvány-tengeren.~Még egyszer
10542 34|                    Még egyszer rájuk talált a pókfonál az orsovai vesztegintézetben.~
10543 34|              vesztegintézetben.~Ott kellett a keletről bejövőknek a vesztegzár
10544 34|               kellett a keletről bejövőknek a vesztegzár hosszú napjait
10545 34|                földre léptek. Ott elszakadt a pókfonál. Oda már a szövetség
10546 34|               elszakadt a pókfonál. Oda már a szövetség nem terjed. Az
10547 34|                    szövetség nem terjed. Az a mozdulatlan föld országa.
10548 34|                mozdulatlan föld országa. Az a Hyperboraeok országa.~Erről
10549 34|                Abból azután megtudta azokat a nevezetes, hazájára vonatkozó
10550 34|            Kolokotroni nem akar részt venni a görög minisztériumban, hogy
10551 34|       minisztériumban, hogy Ciprus szigetén a szultanina név alatt ismeretes
10552 34|               termett; hogy Zummalacarregui a spanyol corteseket egy új
10553 34|                    lepte meg; hogy Japánban a daimio fellázadt a mikado
10554 34|                 Japánban a daimio fellázadt a mikado ellen, hogy Waszilcsikoff
10555 34|               felváltania követségben; hogy a softák és a mamelukok, valamint
10556 34|               követségben; hogy a softák és a mamelukok, valamint a palikárok
10557 34|                    és a mamelukok, valamint a palikárok és a fanarioták
10558 34|                     valamint a palikárok és a fanarioták nagy aggodalmat
10559 34|                     nagy aggodalmat okoznak a portának. Néha aztán arról
10560 34|                  portának. Néha aztán arról a városról is olvasott híreket
10561 34|                   Magyarországról nem szólt a magyarországi hírlap? De
10562 34|        Ráckeresztúron egy ötlábú birka jött a világra, három szarvval
10563 34|                  nyelt el álmában, s azokat a suliguli savanyúvíz mind
10564 34|             lehetett benne olvasni. Mert ha a megyegyűlésekről íratott
10565 34|        megyegyűlésekről íratott valami, azt a cenzor mind kitörülte; ha
10566 34|            balesetekről íratott valami, azt a cenzor megint kitörülte;
10567 34|               dolgokról íratott valami, azt a cenzor éppenséggel kitörülte;
10568 34|                     íratott valami, amikhez a cenzor nem értett, de már
10569 34|                   elejétől végig kitörülte. A tapasztalt újságíró aztán
10570 34|                    amiről előre tudta, hogy a cenzor kifogja törülni.
10571 34|                 mindig tartatott készletben a nyomda fiókjában, hogy amekkora
10572 34|            fiókjában, hogy amekkora darabot a cenzor kitörül, akkorát
10573 34|                    ismét belefoltozhassanak a lapba. S néha aztán a jámbor
10574 34|    belefoltozhassanak a lapba. S néha aztán a jámbor olvasó el nem tudta
10575 34|                 Requesens nevezetes beszéde a dunántúli superintendens
10576 34|                  téren. Ilyenkor szikrázott a zsenialitástól: „Egy bolond
10577 34|                  anglus azt állítja, hogy ő a répából cukrot csinál! Bizonyosan
10578 34|                   élünk) azt akarja, hogy ő a levegőt meggyújtja, s az
10579 34|                     s az úgy fog égni, mint a gyertya. Hála Istennek,
10580 34|               faggyúnk elég, nem szorultunk a levegőre.” – Azután jött
10581 34|                      Volt aztán referada is a fővárosi színielőadásokról,
10582 34|                    szöveg, egy kis anekdota a cigányról: az örök cigányról.~
10583 34|                   Hanem amit meg nem tudott a hazai hírlapokból Kálmán,
10584 34|               leveleiből. Hogy nyomorúságos a világ odahaza most is.~De
10585 34|                   nyomorúságos, mint akinek a sors a költő töviskoszorúját
10586 34|            nyomorúságos, mint akinek a sors a költő töviskoszorúját nyomta
10587 34|                Pestre. Megtartotta ugyanazt a szállást, melyet Kálmán
10588 34|                    Rossz világ van itten.”~„A nemzeti erkölcs oly szilaj,
10589 34|                  szilaj, oly bárdolatlan.”~„A tanult emberek oly ostobák
10590 34|                  latin conversatiójukkal.”~„A napestig pipázó táblabíró
10591 34|                táblabíró oly indifferens.”~„A gazda oly földhöz ragadt.~„
10592 34|                  gazda oly földhöz ragadt.~„A paraszt oly önző, oly részvétlen.”~„
10593 34|                     önző, oly részvétlen.”~„A főpapság olyan dölyfös,
10594 34|                     főpapság olyan dölyfös, a falusi pap olyan vaskalapos.”~„
10595 34|                     pap olyan vaskalapos.”~„A főúr olyan idegen.”~„Az
10596 34|                olyan léha, olyan korhely.”~„A zseniális ember olyan kalandor.”~„
10597 34|                     ember olyan kalandor.”~„A gazdag ember olyan fösvénypréda.”~„
10598 34|                   ősmagyar olyan cinikus.”~„A művelt magyar olyan más
10599 34|                   olyan más nemzet majma.”~„A szabadelvű olyan szájhős.”~„
10600 34|                 szabadelvű olyan szájhős.”~„A kormány híve olyan farkcsóváló.”~„
10601 34|                   híve olyan farkcsóváló.”~„A katona olyan gép.”~„A kereskedő
10602 34|                       A katona olyan gép.”~„A kereskedő olyan csaló.”~„
10603 34|                   Az iparos olyan kontár.”~„A kormány olyan erőszakos.”~„
10604 34|                 indult.”~„Senki sem szereti a hazáját; aki szereti, csak
10605 34|                 hízik tőle; minden embernek a hasában a hazája.”~„Ezek
10606 34|                   minden embernek a hasában a hazája.”~„Ezek várnak itthon
10607 34|               várnak itthon mindenkire.”~De a költőre nézve még mások
10608 34|                költőre nézve még mások is.~„A nyomdász, ki csak kalendáriumot
10609 34|                   csak kalendáriumot ad ki, a szerkesztő, aki ingyen dolgoztat,
10610 34|           szerkesztő, aki ingyen dolgoztat, a publikum, aki kölcsönkéri
10611 34|                   aki kölcsönkéri egymástól a könyvet, s egy könyvből
10612 34|                 egész vármegye olvas sorba; a cenzor, aki a gondolatait
10613 34|                  olvas sorba; a cenzor, aki a gondolatait legyilkolja;
10614 34|                    gondolatait legyilkolja; a pályatárs, aki irigykedik
10615 34|               pályatárs, aki irigykedik rá; a kritikus, aki beszennyezi,
10616 34|                  kritikus, aki beszennyezi, a ponyvaíró, aki elfoglalja
10617 34|                      aki elfoglalja helyét; a tudós, aki megveti, a komédiás,
10618 34|               helyét; a tudós, aki megveti, a komédiás, aki megbuktatja,
10619 34|                     atyafiak, akik kizárják a házukból.”~Ezeket olvasta
10620 34|                     hogy olyan szépen halad a festészetben. Hogy művésszé
10621 34|                   vármegye határán végződik a világ. Hogy megtalálta a
10622 34|                    a világ. Hogy megtalálta a pályát, melyen hírszomját
10623 34|         kielégítheti. Csak előre!~S valóban a legnehezebb megkísértés
10624 34|                   az utolsó Kálmánra nézve.~A sors fokozatosan vitte őt
10625 34|          hunyászkodott meg bele.~Aztán jött a bűbájos hölgy. A láng, melynél
10626 34|                 Aztán jött a bűbájos hölgy. A láng, melynél annyi ifjú
10627 34|                  Nem olvadt meg benne.~Majd a nagyravágyás démona: ki
10628 34|          nagyravágyás démona: ki fölvezette a szédítő magaslatra, ahonnan
10629 34|                 szédítő magaslatra, ahonnan a hatalmasok kegye tejjel,
10630 34|                szédült el bele.~Megpróbálta a szívét a valódi szerelemmel:
10631 34|                  bele.~Megpróbálta a szívét a valódi szerelemmel: elkötözte
10632 34|                szakadt inkább.~Ráeresztette a próbatevő sors a maga démonait,
10633 34|               Ráeresztette a próbatevő sors a maga démonait, kik Jób vetéseit
10634 34|           elpusztítják, s magát bélpoklosan a szemétdombra fektetik: a
10635 34|                    a szemétdombra fektetik: a bukás, a megszégyenülés
10636 34|             szemétdombra fektetik: a bukás, a megszégyenülés maró ördögeit,
10637 34|                     maró ördögeit, s azután a jó barátokat, kik eljönnek
10638 34|                    nyomorulttá téve fekszik a szeméten.~Mégsem tagadta
10639 34|                    egy kedvesebb múzsa.~Óh, a festészet nemtőjének ihlettjei
10640 34|               akiket Castalia forrása itat.~A költő szenved, mikor teremt,
10641 34|                költő szenved, mikor teremt, a festő pedig kéjeleg. A költőnek
10642 34|                      a festő pedig kéjeleg. A költőnek zsarnoka a szenvedélye,
10643 34|                kéjeleg. A költőnek zsarnoka a szenvedélye, a festőnek
10644 34|                     zsarnoka a szenvedélye, a festőnek jó barátja. A költő
10645 34|                      a festőnek jó barátja. A költő nagysága nemzetének
10646 34|                nemzetének láthatáráig tart; a festő nagyságát a kerek
10647 34|                     tart; a festő nagyságát a kerek világ határozza körül.~
10648 34|                kerek világ határozza körül.~A festők mind oly életvidámak;
10649 34|                   az emberi indulatok közül a szelídebbek, a nemesebbek
10650 34|              indulatok közül a szelídebbek, a nemesebbek fejlődnek ki
10651 34|                 példaszerű magasságig tart; a mesterművészek mesés aggkort
10652 34|                akkor is fölfelé emelkednek. A költő ritkán őszül meg,
10653 34|                   Kálmánnak választása volt a kettő között. Az egy év
10654 34|                     haladásáról tanúskodtak a festészetben. Elsőrangú
10655 34|                     első jutalmat nyerte el a flórenci festészeti iskolánál.
10656 34|                napestig meg nem tudok válni a nézésétől. Nem győzök eléggé
10657 34|                  súlyát fejükre ereszkedni. A nyomorultak! Mindennap látom
10658 34|                látom és hallom balsorsukat. A világ megvetése jár nyomaikban.
10659 34|                   megvetése jár nyomaikban. A leány, ki meggyalázott,
10660 34|                  meggyalázott, büntetve van a férfiban, aki által meggyalázott.
10661 34|                     aki által meggyalázott. A komédiás had részeges és
10662 34|                   hogy Budán játszhassanak, a várszínházban. Mindenki
10663 34|                  ócsárolja őket. És méltán. A kontárok, akik a te remekművedet
10664 34|                    méltán. A kontárok, akik a te remekművedet is úgy megbuktatták.
10665 34|              rongyosan fognak kiseprőztetni a városból, melyet beszennyeztek.
10666 34|                     gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre s
10667 34|                   járó jó öreg anyádat.”~Ez a levél felnyitotta Kálmán
10668 34|                  Tehát bukásnak indultak, s a világ elhagyta őket! Tehát
10669 34|                  világ elhagyta őket! Tehát a sárhoz vannak ragadva, s
10670 34|                    sárhoz vannak ragadva, s a sárral dobáltatnak! Tehát
10671 34|                   sárral dobáltatnak! Tehát a művész borba öli lelkét,
10672 34|                  művész borba öli lelkét, s a művésznő szeme könnyekbe
10673 34|               megyek haza! Ha elhagyta őket a világ, én nem hagyom el.
10674 35|                     Kálmán nagyanyjának ezt a levelét kapta, éppen az
10675 35|             Tudniillik annak az évnegyednek a vége felé, amikor a pénzt
10676 35|             évnegyednek a vége felé, amikor a pénzt szokta nagyanyjától
10677 35|                     kedvencének maga fáradt a levélírással, ahhoz nem
10678 35|                 ahhoz nem requirálta Bénit, a vén gyereket.~Kálmán sietett
10679 35|                    sietett elhatározásával: a pénze is a vége felé járt;
10680 35|                 elhatározásával: a pénze is a vége felé járt; volt ugyan
10681 35|            összetarlózni belőle, amennyiből a hazautazás szűken kitelik.~
10682 35|              Ezalatt váratlanul megérkezett a szokásos évnegyedi pénzzel
10683 35|                 forint volt belecsomagolva. A pénzt kísérő sorok elmondták
10684 35|                   hogy no most már haladjon a megkezdett pályán előre;
10685 35|                 asszonyságnak bizonyosan az a fogalma volt a festőművészetről,
10686 35|                bizonyosan az a fogalma volt a festőművészetről, hogy annak
10687 35|                   aztán Rómába eljut, akkor a művészet kellő közepére
10688 35|                     nekem ott lerajzold azt a híres képet: Krisztus az
10689 35|                    ha kálvinista vagyok is, a szép szentképeket nagyon
10690 35|                   ünnepen jelen légy, mikor a Szent Péter templomának
10691 35|                     Szent Péter templomának a kúpja ezer meg ezer fehér
10692 35|                    van kivilágítva, s aztán a tizenkét óraütéskor egyszerre
10693 35|                    ha kálvinista vagyok is, a szép ceremóniákat nagyon
10694 35|                    úrnapi processiót; mikor a molnárok tizenegyen vitték
10695 35|                  molnárok tizenegyen vitték a zászlójukat, s a prépost
10696 35|                     vitték a zászlójukat, s a prépost feje fölött a szenátorok
10697 35|                     s a prépost feje fölött a szenátorok emelték a mennyezetet.
10698 35|                 fölött a szenátorok emelték a mennyezetet. Milyen lehet
10699 35|                  lehet még ez Rómában, ahol a pápát viszik a trónusán!
10700 35|                Rómában, ahol a pápát viszik a trónusán! Azt nekem majd
10701 35|                   hihette volna, hogy annak a kedélyét vénségére csöndes
10702 35|                    De az nem feledte el azt a valamit.~A két darab újdonatúj
10703 35|                   feledte el azt a valamit.~A két darab újdonatúj ezerforintos
10704 35|                     áron szállították, mint a postaszekér.~Mégis kifogyott
10705 35|              útiköltségből, s már Sopronban a zsebóráját volt kénytelen
10706 35|                     utolsó maradványa volt; a két darab újdonúj ezres
10707 35|                     szelek gyakran kiverték a partra, sokat időzött útközben,
10708 35|                közel járt, Szentendre alatt a gabonahajósok balvégzete
10709 35|                  utolérte, egy tőkére ment; a víz alatt lappangó fatuskó
10710 35|                lappangó fatuskó kilyukasztá a fenekét, s ott nyomban elsüllyedt.
10711 35|                     ott nyomban elsüllyedt. A rajtalévők áldhatták a mennyeket,
10712 35|                      A rajtalévők áldhatták a mennyeket, hogy bőrüket
10713 35|                  hogy bőrüket megmenthették a szárazra.~Ott elveszett
10714 35|                  rajzai, tanulmányai. Abban a fekete bársony zubbonyban,
10715 35|             zubbonyban, ami rajta volt, meg a fakó kalabriai kalapban
10716 35|             kalabriai kalapban menekült meg a dereglyén.~Innen gyalogsorban
10717 35|                     volt már művész korából a gyalogoláshoz – és ahhoz,
10718 35|                  hogy semmi málha se nyomja a vállát.~Egyenesen régi szállására
10719 35|                   Béni bácsi el nem maradna a mamától a világ minden dicsőségéért,
10720 35|                    el nem maradna a mamától a világ minden dicsőségéért,
10721 35|                  első szobát, mely mindjárt a lépcsőre nyílik. Ő most
10722 35|                 egyedüli baja csak az, hogy a mama még most sem tűrheti
10723 35|                   mama még most sem tűrheti a dohányfüstszagot a szobában.
10724 35|                  tűrheti a dohányfüstszagot a szobában. Itt pedig ebben
10725 35|                   szobában. Itt pedig ebben a bolond városban nincsenek
10726 35|                   bolond városban nincsenek a házakhoz ragasztva barátságos
10727 35|                   dohányozni. Tehetné ugyan a kávéházban, de oda a mamát
10728 35|                  ugyan a kávéházban, de oda a mamát nem viheti magával,
10729 35|                   társaságba keveredhetnék. A „kozákok” ott leskelődnek
10730 35|                 Béni bácsinak oly réme volt a „kozák”, mint bizonyos politikusoknak
10731 35|                mégis áldozhasson Vulkánnak, a tűzistennek egy pipa dohánnyal,
10732 35|             szobájában és papucsaiban, arra a leleményes ötletre jött,
10733 35|                  ablakon, kidugta az utcára a fejét, bedugta a fejébe
10734 35|                     utcára a fejét, bedugta a fejébe a pipaszárt, s leeresztve
10735 35|                     fejét, bedugta a fejébe a pipaszárt, s leeresztve
10736 35|                     pipaszárt, s leeresztve a longissimát a parterre ablakáig,
10737 35|                    leeresztve a longissimát a parterre ablakáig, úgy fújta
10738 35|                parterre ablakáig, úgy fújta a füstöt a széles világba.
10739 35|                ablakáig, úgy fújta a füstöt a széles világba. Maga otthon
10740 35|                  világba. Maga otthon volt, a feje pedig az utcán volt,
10741 35|                   feje pedig az utcán volt, a szobájában pipázott, és
10742 35|              szobájában pipázott, és mégsem a szobájában pipázott.~No,
10743 35|             szobájában pipázott.~No, ha azt a nagy ragyogó fejet azzal
10744 35|                    nagy ragyogó fejet azzal a hosszan lelógó pipával meglátta
10745 35|               nélkül.~Köszönt is az utcáról a vígan füstölőnek, de annak
10746 35|                     de annak más járt akkor a fejében, mint hogy a köszöntőre
10747 35|                  akkor a fejében, mint hogy a köszöntőre ráismerjen. Örülhetett
10748 35|                     Örülhetett Kálmán, hogy a fejére nem köpött viszonzásképpen.~
10749 35|              ismerős lépcsőkön, s benyitott a jól ismert ajtón. Saját
10750 35|                pillantott fel, mikor valaki a vállára ütött.~Ki az a valaki?~
10751 35|               valaki a vállára ütött.~Ki az a valaki?~Béni bácsi egy idegen
10752 35|                   látott maga előtt, akinek a képe naptól barna, szakálla,
10753 35|                    olaszos, s egy percre az a gondolatja támadt, hogy
10754 35|                beszélni. Annyit beszél neki a mama egész nap Taliánországról
10755 35|               hirtelen kikapta maga alól, s a földre ledobta. Mert ennek
10756 35|                  ledobta. Mert ennek meg az a története, hogy a mama,
10757 35|                    meg az a története, hogy a mama, aki hallgatag elnézéssel
10758 35|                szokott tiltakozni, hogy azt a szép hímzett ablakvánkost
10759 35|                     összepiszkolja, mert az a Kálmáné: Kálmánnak azt bizonyosan
10760 35|                  azért nagyon jólesett ezen a hímzett ablakvánkoson végigtehénkedhetni,
10761 35|              ablakvánkosért, s úgy megrakja a szobában maradt részét,
10762 35|                    hát azt hirtelen ledobni a földre. Így talán rá lehet
10763 35|          beköszöntőt, hát egyszerre megtért a vidámsága. Fél kezével folyvást
10764 35|                kezével folyvást kinn tartva a pipát az ablakon kívül,
10765 35|                    behúzni most sem szabad, a másikkal magához ölelte
10766 35|                    agyba-főbe csókolva, azt a kérdést intézte hozzá, hogy
10767 35|                kapva, rögtön következett az a rég táplált óhajtása, hogy „
10768 35|                sietett megtudni, hogy vajon a magyar díszruhájában-e,
10769 35|               festékkel festi azt, ugye? De a pipát is oda fogja festeni?
10770 35|                  festeni? Hogy az nem illik a díszruhához, inkább a taplósipkához;
10771 35|                 illik a díszruhához, inkább a taplósipkához; végre megnyugodott
10772 35|                   uramöcsém lefesti őt mind a díszruhában, mind a taplósipkával
10773 35|                    mind a díszruhában, mind a taplósipkával és a pipával
10774 35|                     mind a taplósipkával és a pipával a szájában; akkor
10775 35|                  taplósipkával és a pipával a szájában; akkor aztán ő
10776 35|               kedves uramöcsém, odabenn van a harmadik szobában.~Hanem
10777 35|         uramöcsémtől, hogy nem megy be vele a mamához; tudja, a pipát
10778 35|                   be vele a mamához; tudja, a pipát előbb ki kell szívni,
10779 35|                      hát csak szívja ki jól a pipáját, hogy bajuszt ne
10780 35|                 megint, jó messzire kitolva a fejét az utcára, valljuk
10781 35|                 amit ezen időben „odahátul” a szobában beszélni fognak,
10782 35|                   Ösztöne súgta, hogy ebből a véletlen hazajövetelből,
10783 35|                   Az uramöcsémet bizonyosan a festőakadémiából is kicsapták.~
10784 35|                    neked pénzt küldtem arra a célra.~– S én visszahoztam
10785 35|                  célra.~– S én visszahoztam a pénzt, mert más cél után
10786 35|                 ezeknek az én testvéreimnek a sorsát, akármi legyen az
10787 35|                    sorsát, akármi legyen az a jövendőben, legyen nyomor
10788 35|               szókkal letette nagyanyja elé a visszahozott pénzt, s most
10789 35|                    hová fordulj. Keresd fel a városban a legpiszkosabb
10790 35|              fordulj. Keresd fel a városban a legpiszkosabb kávéházat;
10791 35|             legpiszkosabb kávéházat; ülj le a legrongyosabb korhelyek
10792 35|            kitántorog az ajtón, s végigesik a sárban, azt emeld fel, s
10793 35|                    csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred, akit
10794 35|           választottál, s aztán vezesd haza a feleségéhez, s aztán élj
10795 35|                 távozni.~Béni bácsi elfogta a szélső szobában, kiégett
10796 35|                szélső szobában, kiégett már a pipája.~– No hát, kedves
10797 35|                      kedves uramöcsém, most a bagázsiját felhozatni megy,
10798 35|                       Nem biz én.~– Hát hol a bagázsija?~– A Duna fenekén.~–
10799 35|                      Hát hol a bagázsija?~– A Duna fenekén.~– A–a! Azok
10800 35|              bagázsija?~– A Duna fenekén.~– A–a! Azok a szép képek is?~–
10801 35|            bagázsija?~– A Duna fenekén.~– A–a! Azok a szép képek is?~–
10802 35|                   Duna fenekén.~– A–a! Azok a szép képek is?~– Azok is.~–
10803 35|          uramöcsémet Béni bácsi, s minthogy a mamát sem hallotta lármázni,
10804 35|                  rágyújtott, s újra kidugta a fejét az ablakon; ezúttal
10805 35|              ablakon; ezúttal ügyelve, hogy a hímzett ablakvánkost félretolja
10806 35|                     ablakvánkost félretolja a könyöke alól, minthogy már
10807 35|                     arra rezzent fel, mikor a mama kijött a szobából.
10808 35|                    fel, mikor a mama kijött a szobából. Azt pedig megtudta
10809 35|                  pedig megtudta abból, hogy a mama úgy csapta be maga
10810 35|                 bele.~– Rákönyökölhetsz már a hímzett vánkosra – monda
10811 35|                    minden. Magad vagy az úr a háznál.~E szótól aztán úgy
10812 35|               megrettent szegény Béni, hogy a pipát kiejté a kezéből az
10813 35|                   Béni, hogy a pipát kiejté a kezéből az utcára.~– Tied
10814 35|                     sírni kezdett, s bement a hálószobájába, ott lefeküdt
10815 35|                      Béni bácsi pedig leült a székre, melyen addig térdelt,
10816 35|                    le tőle úgy az álla.~Még a pipáját is ott hagyta az
10817 35|             idegennek érezhette magát ebben a városban, mintha nem a Duna
10818 35|                ebben a városban, mintha nem a Duna vetette volna ki a
10819 35|                     a Duna vetette volna ki a partra, hanem a tenger valamelyik
10820 35|                    volna ki a partra, hanem a tenger valamelyik dél-amerikai
10821 35|                   idegen szabású öltözetre, a változtatott szakállviselésre,
10822 35|                 kopott öltözetben, húzza le a kalapot a szemére, arcán
10823 35|              öltözetben, húzza le a kalapot a szemére, arcán mutassa belül
10824 35|               viselt gondjait, s végigmehet a városon anélkül, hogy valaki
10825 35|                   utcán végig, mely kivezet a városból. Az utcának egy
10826 35|                helyen éppen márványból volt a járda, ott eszébe jutott,
10827 35|                    eszébe jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha.
10828 35|                    volt egy úri ház, aminek a kapuja fölött nagy kőcímer
10829 35|                  kőcímer volt kifaragva. Ez a kapu ismerős volt. És az
10830 35|                     zongoráznak, és kiállni a fényes társaság elé a sima
10831 35|               kiállni a fényes társaság elé a sima parkettre, és sarkantyús
10832 35|                 szép grófnő, virulnak-e még a nefelejcsek?”~A kapus megszólítása
10833 35|              virulnak-e még a nefelejcsek?”~A kapus megszólítása téríté
10834 35|                 megnézte ön már magának azt a címert ott a kapu fölött?~
10835 35|                    magának azt a címert ott a kapu fölött?~Ez sem ismert
10836 35|               ezüstgombos nagy buzogánnyal.~A megszólításra Kálmán tekintete
10837 35|                   Kálmán tekintete leszállt a fellegekből, s csizmáira
10838 35|                     Biz azok sárosak voltak a hosszú gyalogúttól. S másik
10839 35|           birtokában. Ami rajta volt, s ami a szívében volt, az volt mindene.
10840 35|               keserű utasítása: „keresd fel a legpiszkosabb kávéházat”.~
10841 35|                  kávéházat”.~Ez utasításnak a legjobban engedelmeskedett,
10842 35|                engedelmeskedett, ha lépteit a Zrínyi felé fordítá. Ott
10843 35|              alacsony emeletes ház, melynek a teteje is emeletes, magasabb,
10844 35|                    emeletes, magasabb, mint a házfal.~Ez igazán olyan
10845 35|                tömörülve, hogy ott mindjárt a levegőbe beburkolhatja magát,
10846 35|                 Három pislogó lámpa küzdött a félhomállyal, de hamar megadta
10847 35|             holdudvart kerített maga körül. A terem hosszában tömör oszlopok
10848 35|                mellett könnyű volt elosonni a tolvajkereső commissárius
10849 35|              tolvajkereső commissárius vagy a hajhász hitelező szemei
10850 35|               hajhász hitelező szemei elől. A szögletbe hajló terem két
10851 35|                  munkába izzadt tekézőktől, a szögleten volt a kávés rekesze,
10852 35|                tekézőktől, a szögleten volt a kávés rekesze, melyben felbodrozott
10853 35|       kétségbevonhatatlan vágyat árulnak el a meg nem láttatás után, hogy
10854 35|                     nem láttatás után, hogy a mellettük elhaladó megbántani
10855 35|                     asztalnál, s öten-hatan a hátuk mögött belebeszélnek
10856 35|                  hátuk mögött belebeszélnek a játékba; egy színházi tapsonc
10857 35|               alakok mint Machbet árnyképei a pipafüst ködfátyolában,
10858 35|                  egész nap nem evett.~Amint a szemei hozzászoktak a füsthöz,
10859 35|                 Amint a szemei hozzászoktak a füsthöz, elkezdte a barlanglakókat
10860 35|            hozzászoktak a füsthöz, elkezdte a barlanglakókat szemügyre
10861 35|                   lélegzett.~Az idő telt, s a kávéház népessége szaporodott.
10862 35|              kávéház népessége szaporodott. A kis asztal mellett még volt
10863 35|                     Egyszer megfogja valaki a kezét és a fülébe súg:~–
10864 35|                  megfogja valaki a kezét és a fülébe súg:~– Jenőy úr.~
10865 35|                    hogy az az ő saját neve.~A megszólító ott ült az asztal
10866 35|                     ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia arca csakolyan
10867 35|                  arca mosolyogva fejezte ki a viszontlátás örömét.~– Hazaérkezett
10868 35|                    uram. Aztán be sem várta a feleletet, hanem tovább
10869 35|              találkozunk most e helyen mind a ketten; ön is arra vár itt,
10870 35|         megtraktálja, akár összevész velük, a vége az, hogy kilökik az
10871 35|                     fogni és hazavezetni.~– A nejéhez?~– Nem oda, hanem
10872 35|                      Nem oda, hanem hozzám. A neje Budán lakik, és odáig
10873 35|              hatalom, mely elcipelje; hanem a szomszéd utcáig valahogy
10874 35|                    elcsalom, s otthon aztán a kis szobában lefektetem.
10875 35|                    magát.~Kálmán megszorítá a kézműves kezét.~– Ugyebár –
10876 35|                    kezét.~– Ugyebár – monda a csizmadia – most már ketten
10877 35|                   könnyebben vigyázunk reá?~A csizmadia nem kérdezte sem
10878 35|               azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről, a tudósokról,
10879 35|                    odajárt, a színészekről, a tudósokról, a közönségről.~
10880 35|                 színészekről, a tudósokról, a közönségről.~Eközben lassan
10881 35|               Eközben lassan eltelt az idő. A pincérek ismerték már Tseresnyés
10882 35|                    inkább összehordták neki a hírlapokat, amiket olvasni
10883 35|                aztán nagy zajjal jöttek elő a zárt szoba lakói, a kártyahősök.~
10884 35|                     elő a zárt szoba lakói, a kártyahősök.~Elszomorító
10885 35|                      vágytól halálsápadtak, a veríték a homlokon feledve.~
10886 35|                    halálsápadtak, a veríték a homlokon feledve.~Azok között
10887 35|                    Már ittas volt; énekelt. A kezében egy török meggyfa
10888 35|                   aztán maga körül telepíté a barlang legkorhelyebb népét,
10889 35|                  cukorral, azt meggyújtá, s a lángoló tálat körülülő csorda
10890 35|                nevetett rajta mindenki.~Azt a meggyfa pipaszárt úgy viselte
10891 35|               meggyfa pipaszárt úgy viselte a kezében, mint valami királyi
10892 35|                   érte nagyon, ha megfogták a királyi pálcát a kezében,
10893 35|                  megfogták a királyi pálcát a kezében, mikor meg akart
10894 35|                     te rabszolga? – rivallt a felszolgáló pincérre.~Az
10895 35|               Őfelsége Mátyás király.~– Fia a nagy Hunyadi Jánosnak –
10896 35|               Hunyadi Jánosnak – veté utána a részeg.~„Éljen Hunyadi Mátyás
10897 35|                  király!” – ordíták kacagva a korhelyek, s felemelék őt
10898 35|                    s felemelék őt székestül a levegőbe.~Tseresnyés uram
10899 35|                     állítja magáról, hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága –
10900 35|                  hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága – szegénynek.
10901 35|             bolondsága – szegénynek. S ezek a lumpok tudják azt már, s
10902 35|                      ha feltűnőnek találták a hasonlatosságot közte és
10903 35|                    hasonlatosságot közte és a nagy király arcképe között;
10904 35|                    között; ha pedig egyszer a pohár fenekére mélyebben
10905 35|                    bele lehetett vinni ebbe a bolondságba.~A kozákok között
10906 35|                   vinni ebbe a bolondságba.~A kozákok között volt egy
10907 35|                 akart ráismerni, s biztatta a barátait, hogy álljanak
10908 35|                 egyszer jó közel jött hozzá a Hunyadi családnak ez esküdt
10909 35|                ellensége, olyat húzott neki a fejére a királyi meggyfa
10910 35|                  olyat húzott neki a fejére a királyi meggyfa pipaszár
10911 35|                     hogy annak összehorpadt a cilindere.~Ebből azután
10912 35|                 azután nagy lázadás támadt; a Garák és Ujlakyak letaszították
10913 35|                     letaszították őfelségét a trónusáról, míg Czillei
10914 35|               kapott felségsértési dühében; a pincér sietett puncsos tálát
10915 35|                    puncsos tálát megmenteni a rebellió színhelyéről; mire
10916 35|                  ami nem ment anélkül, hogy a meggyfa pipaszár még egynéhány
10917 35|                    uram és Kálmán vették át a neki szánt oldalba ütéseket,
10918 35|                     el tudtak vele hatolni.~A veszett Czillei azonban
10919 35|               Czillei azonban utána szaladt a dákóval, s hozzácsapván
10920 35|                     Kálmán eléje nem tartja a karját, amidőn aztán a tekebot
10921 35|               tartja a karját, amidőn aztán a tekebot az ő karján tört
10922 35|                   karján tört ketté, s csak a hátán csapott végig Bányavárynak,
10923 35|              becsapták utána az ajtót, hogy a cirkáló tűzőrség meg ne
10924 35|              cirkáló tűzőrség meg ne hallja a lármát.~A két jó barátnak
10925 35|                     meg ne hallja a lármát.~A két jó barátnak fogni kellett
10926 35|                      vagy vissza ne menjen.~A hátát tapogatta, és büszke
10927 35|           ostromoltam, s mint kém beszöktem a vívott város kapuján, egy
10928 35|                  királynak, s nagyot húzott a pálcájával a hátamra. Igaz,
10929 35|                  nagyot húzott a pálcájával a hátamra. Igaz, hogy a hátamra
10930 35|            pálcájával a hátamra. Igaz, hogy a hátamra húztak, vagy sem?~–
10931 35|               fölséges uram – hagyá helyben a csizmadia – de mármost siessünk
10932 35|                        Árulás volt! – monda a színész. – Áruló volt a
10933 35|                     a színész. – Áruló volt a saját titkárom, ki sátorom
10934 35|                   sátorom falán megjegyezte a helyet, ahol ülni szoktam.~
10935 35|                    ahol ülni szoktam.~Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás.~–
10936 35|                Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás.~– De hát ti
10937 35|                        esedezék nyájaskodva a csizmadia.~– Ahán! te vagy
10938 35|                  csizmadia.~– Ahán! te vagy a cinkotai kántor. Teneked
10939 35|                   hogy dupla itcét rendelek a számodra. Gyere vissza a
10940 35|                    a számodra. Gyere vissza a kocsmába, hadd tapasztalom,
10941 35|                    fölséges uram – szabódék a csizmadia. – Én csak az
10942 35|                     csizmadia. – Én csak az a bizonyos varga vagyok.~–
10943 35|                fogta róka, varga fogta mind a kettő”. Hahaha! Még most
10944 35|                 ajándéknak előre lefoglalta a sáfár, felét az ajtónálló.
10945 35|                    az ajtónálló. Nem ez itt a sáfár?~– Nem, fölséges uram –
10946 35|                fölséged krónikaírója.~– Ah! A tudós Galeotti? – szólt
10947 35|                    uram, haza, hadd írja le a tudós Galeotti felséged
10948 35|                  napról.~Ebben megnyugodott a képzelt király, s ráállt,
10949 35|                   szépszerével elcsalogatni a szomszéd utcáig, ahol Tseresnyés
10950 35|                     az most be van zárva, s a kapus aluszik.~Ekkor aztán
10951 35|         megbicsakolta magát, hogy miért van a királyi várlak éjszaka bezárva.
10952 35|                bezárva. Ez már megint annak a Szilágyi Mihálynak a cselszövénye,
10953 35|                  annak a Szilágyi Mihálynak a cselszövénye, meg az ő áruló
10954 35|                     belőle csinálni rögtön.~A csizmadia csitította, hogy
10955 35|                     volt Budán kutyavásár!” A kóborló kutyák kirekesztése
10956 35|                     kirekesztése végett van a vár bezárva.~Nem nyugodott
10957 35|                 nyugodott meg benne, erővel a várba akar rontani.~– No,
10958 35|                     No, hát jól van – monda a csizmadia. – Menjünk a várba.
10959 35|                monda a csizmadia. – Menjünk a várba. A felséges asszony
10960 35|               csizmadia. – Menjünk a várba. A felséges asszony úgyis nyugtalanul
10961 35|             felséges férjét.~Ez használt.~– A feleségem? – szólt visszahőkölve
10962 35|            feleségem? – szólt visszahőkölve a színész, s nagyon meggondolta
10963 35|                  nehezen bekanyarodtak vele a Magyar utca szegletén.~Ott
10964 35|                 valami boltcímeren megakadt a szeme.~– Ez itt az én címerem!
10965 35|                 Hogy jön ide az én címerem? A holló, szájában a gyűrűvel.~
10966 35|                  címerem? A holló, szájában a gyűrűvel.~Hasztalan volt
10967 35|                    oroszlán, s nem gyűrű az a szájában, hanem sós perec:
10968 35|                  van, felséges uram – monda a varga. – Amoda van egy lámpás;
10969 35|                     megállunk, s amint ezek a házak szépen sorban elmendegélnek
10970 35|                   mikor ez az ajtó is odaér a lámpás elé, akkor megnézzük,
10971 35|                elhitte az ittas ember, hogy a házak mendegélnek, s elhagyta
10972 35|                    elhagyta magát édesgetni a lámpásig, útközben azzal
10973 35|                      útközben azzal kínozva a szegény csizmadiát, hogy „
10974 35|               csizmadiát, hogy „miért nincs a csóri csukának mája?”~A
10975 35|                     a csóri csukának mája?”~A lámpástól már csak ötven
10976 35|                     veszedelem következett. A Cukor utcán végig jött ügetve
10977 35|                     utcán végig jött ügetve a cirkáló lovas őrszem, s
10978 35|                     cirkáló lovas őrszem, s a lódobajra felriadt Bányaváry.~–
10979 35|                     ottan Holubár! – kiálta a patról káplárra mutatva. –
10980 35|                káplárra mutatva. – Holubár, a cseh óriás! Ott jön engemet
10981 35|                     vagyok. Le foglak dobni a porba, gőgös óriás, hogy
10982 35|                    porba, gőgös óriás, hogy a csontod törik bele. Lovamat
10983 35|                   gyorsan, hadd taszítom őt a porba! Lovamat ide!~És azzal
10984 35|                   dárdául kapva hóna alá és a jobb markába, készült megrohanni
10985 35|                 markába, készült megrohanni a lovas cirkálót.~– Felséges
10986 35|                  cirkálót.~– Felséges uram, a lova nincs közel – mentegetőzék
10987 35|                  nincs közel – mentegetőzék a jámbor varga –, hanem kegyeskedjék
10988 35|                  aztán úgy attakírozzuk meg a cseh óriást.~S azzal lekuporodott
10989 35|                óriást.~S azzal lekuporodott a handabandázó elé, akit Kálmán
10990 35|                     akit Kálmán felsegített a csizmadia vállaira. Tseresnyés
10991 35|                Tseresnyés uram aztán, amint a nyakába kaphatta őfelségét,
10992 35|                      s hóna alá szoríthatta a két lába szárát, nekiiramodott
10993 35|                     szobájába érve, hátáról a vetett ágyba le nem dobhatta;
10994 35|                   elesik, s vagy kifosztják a tolvajok, vagy beviszi a
10995 35|                    a tolvajok, vagy beviszi a patról. Mikor olyan nagyon
10996 35|              talentum így pusztul el.~– Hát a neje? – kérdé Kálmán szorongva.~–
10997 35|                    egy mártír. Budán lakik, a vár alatt, egy szűk utcában,
10998 35|                  utcában, egy kis szobában. A szomszédok látják, hogy
10999 35|                    látják, hogy reggelig ég a gyertya az ablakában, s
11000 35|                 dolgozik. Egész éjjel várja a férjét. Mert néha, mikor