Part

11001 35|                     néha, mikor elkártyázza a pénzét, korábban otthagyja
11002 35|                  pénzét, korábban otthagyja a kávéházat, s kevésbé ittas,
11003 35|                hazamegy. Sohasem kérdi tőle a neje, hogy hol volt. Sohasem
11004 35|              szerepet játszik, ahol szenved a nő, akkor igazi könnyeket
11005 35|                akkor igazi könnyeket látnak a szemében. Azt mondják, hogy „
11006 35|                    Azt mondják, hogy „érzi” a szerepét.~Kálmán a szék
11007 35|                    érzi” a szerepét.~Kálmán a szék támláját szorongatta
11008 35|                közel vagy hozzá, hogy ezzel a székkel itt a fejedet bezúzzam!”~
11009 35|                    hogy ezzel a székkel itt a fejedet bezúzzam!”~A vén
11010 35|                    itt a fejedet bezúzzam!”~A vén nőcseléd azalatt sonkát,
11011 35|                  vacsoráltunk, uram – szólt a varga –, tartson velem.
11012 35|                   rajta.~Kálmánnak jólesett a kínálás, mert aznap még
11013 35|                      Hagyott magának szelni a sonkából, kenyérből, s hozzálátott
11014 35|                     felőle győződve – monda a csizmadia –, hogy ön az
11015 35|                   ki tudja gyógyítani ebből a betegségből. Önt nagyon
11016 35|           kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb szemrehányásokat,
11017 35|                vigasztalni. Hanem ha valaki a megszokott hajlandóságának
11018 35|                     amikor felhevülten megy a betegségévé vált ragályos
11019 35|               kocsmába, ahol nincsenek ezek a lumpok: hát lassanként kigyógyítaná
11020 35|                     lassanként kigyógyítaná a bajából. Mert baj ám ez,
11021 35|                   baj ám ez, nyavalya, mint a lunatikusság, mint a nehéz
11022 35|                   mint a lunatikusság, mint a nehéz kórság, amit gyógyítani
11023 35|                   szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia kezét. – Lássa
11024 35|                 mondott, hogy hagyjak békét a nagy históriai alakoknak;
11025 35|                     alakoknak; nyúljak bele a mindennapi életbe, s azt
11026 35|                  életbe, s azt mutassam fel a közönségnek. Azalatt, míg
11027 35|              Győrtől nagy lassan szállított a tölgyfahajó, nekiültem egy
11028 35|                  egy vígjátékot írni; mikor a hajó elsüllyedt, éppen készen
11029 35|               lettem vele. Háromnapi munka. A tragédiámon három évig dolgoztam.
11030 35|                    készülnek, addig nem fog a mi barátunk korhely társaságba
11031 35|                elkopik, akkorra készen lesz a másik. Sohasem engedem kijönni
11032 35|                     Sohasem engedem kijönni a munkából. Ez kigyógyítja
11033 35|                  indítványt próbálok tenni. A siker elbízottá teszi az
11034 35|                    Milyennek találta ön ezt a mai vacsorát?~– Fölséges
11035 35|                vacsorát?~– Fölséges volt!~– A kenyér nem nagyon barna?~–
11036 35|            indítványom oda megy ki, hogy ez a barna kenyér, ez az egyszerű
11037 35|                   az egyszerű vendégség, ez a puszta falazatú szoba, önnek,
11038 35|           helyzetben van ön most – folytatá a csizmadia –, s urát is adom,
11039 35|                    hogy miként tudom. Önnek a nagyanyja itt lakik Pesten;
11040 35|                megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember, aki azt
11041 35|                     hóbortos ember, aki azt a szegény komédiás fejedelmet
11042 35|                      hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony gyűlöli ezt
11043 35|                  tudja, hogy miért. Egyszer a nagyasszony magához hívatott
11044 35|                   bácsinak szabjak csizmát. A jó Béni bácsinak tizenhárom
11045 35|           tizenhárom tyúkszeme nőtt, amióta a pesti kövezetet a pesti
11046 35|                    amióta a pesti kövezetet a pesti topányokban járja,
11047 35|                 járja, egészen sántít bele. A nagyasszony bennem helyezé
11048 35|                     állt velem, s egyik szó a másikat adta. Kikérdezett,
11049 35|                   miért hordom én esténként a részeg komédiást magamhoz
11050 35|                  keresztül valami társzekér a sötétben; vagy botorkáznék
11051 35|                      vagy botorkáznék végig a hídon, talán majd belebuknék
11052 35|                  talán majd belebuknék róla a Dunába. Azután elmondta
11053 35|                   jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött, hogy önt
11054 35|                   festővé lesz, s elfelejti a komédiás atyafiságot. Meg
11055 35|               atyafiságot. Meg is mutogatta a nagyasszony a szép festményeket,
11056 35|                     mutogatta a nagyasszony a szép festményeket, amiket
11057 35|             megígérem, hogy felhagyok azzal a bolondsággal, hogy azt a
11058 35|                    a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás, részeges
11059 35|                    nem cselekszem. És óvtam a nagyasszonyt, nehogy meg
11060 35|         nyomorúságban vannak, mert ön abban a percben falhoz vágja a festékeit,
11061 35|                abban a percben falhoz vágja a festékeit, hazajön, és éppen
11062 35|                      és éppen úgy fogja azt a sárba esett igazgyöngyöt
11063 35|                miként én magam. Ezért aztán a nagyasszony nagyon megharagudott
11064 35|                   azt mondta, hogy nem kell a Béninek több csizma, járni
11065 35|                  abroszához többé nem törli a késit, hanem mehet az utcára
11066 35|                     az utcára és tanulhatja a nyomorúságot; mert ő minden
11067 35|                  feleltem rá többet semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet,
11068 35|                    semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet, s iparkodtam
11069 35|               köpönyegemet, s iparkodtam ki a házból. És íme bekövetkezett,
11070 35|                   eledel. – Mi kell több? – A többit belül viseli ön.
11071 35|                  lépcsőin fog járni, amikor a magyar írónak saját háza
11072 35|                    kétfelé törjük. Talán ez a rongyos ház arra van hivatva,
11073 35|                   hivatva, hogy egykor majd a késő unokák, mikor palota
11074 35|               unokák, mikor palota lesz már a helyén, búcsút járjanak
11075 35|               egymásnak: itt állt hajdan az a vityilló, ahonnan annyi
11076 35|                 kalapot, mikor ezen mentek. A házat rég lebontották, gazdája
11077 35|                     Legyen ön vendége ennek a háznak.~Kálmán a kézműves
11078 35|              vendége ennek a háznak.~Kálmán a kézműves nyakába borult,
11079 35|                  Volt már otthona!~És ebből a szűk odúból, ebből az archimedesi
11080 35|           archimedesi pontból megmozdította a földet…~
11081 36|                                             A hősnő~Kálmán tollat és tintát
11082 36|                készen lesz vele, majd ledűl a pamlagra, s alszik ott.~
11083 36|                kőkorsó, meg egy dézsa, mind a kettő tele vízzel. A korsó
11084 36|                   mind a kettő tele vízzel. A korsó víz felét kiitta,
11085 36|                     korsó víz felét kiitta, a másik felét a dézsa fölé
11086 36|                 felét kiitta, a másik felét a dézsa fölé tartott fejére
11087 36|               azután az egész fejét bedugta a dézsa vízbe, s azután megint
11088 36|                    gondolá magában, s vette a szék karjára készített durva
11089 36|           megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül; hanem
11090 36|                   kell menni; hanem hogy ez a másik alak hogyan került
11091 36|                 tőle minden hajaszála. Mert a részeges embernek a fejéből
11092 36|                    Mert a részeges embernek a fejéből kiűzött esze a hajaszálaiba
11093 36|             embernek a fejéből kiűzött esze a hajaszálaiba menekül, s
11094 36|            Beletekintett. Színmű! Elolvassa a kitárva talált lapokat.
11095 36|                   Nagyon érdekesnek találta a dolgot. Szépen kihúzta az
11096 36|               kihúzta az alvó könyökei alól a többi részét is az írásnak,
11097 36|                     írásnak, s kiosont vele a kertbe. Az alvót hagyta
11098 36|                     Az alvót hagyta aludni, a gyertyát hagyta égni.~Rövid
11099 36|            megbolondult: ott kinn szaladgál a kertben, valamit olvas,
11100 36|                   magában, hogy megszemléli a dolgot; de a kertajtóban
11101 36|                    megszemléli a dolgot; de a kertajtóban majd feltaszította
11102 36|              kertajtóban majd feltaszította a szeleburdi, aki szétszórt
11103 36|                  szétszórt hajjal rohant be a házba, ragyogó arccal kiabálva: „
11104 36|                     Kálmán! Ez Kálmán!” – s a kis szobában nyakába borult
11105 36|                     szobában nyakába borult a felriasztott alvónak: „Te
11106 36|                 komolyan, ne verj meg ezzel a hallgató arcoddal! Részegen
11107 36|                       Tudod, bajtárs, ilyen a színész élete – magyarázá
11108 36|                Csupa élet. Meghódítjuk vele a hűtlen közönséget újra.
11109 36|            reggelizni illik; már készen áll a szalonna, kenyér és szilvórium.~–
11110 36|                   lesz.~Azzal búcsút vettek a jó házigazdától, s karöltve
11111 36|                   felkeresni.~Az Budán volt a vár alatt, egy szűk sikátorban,
11112 36|                   egy szűk sikátorban, mely a Horváth-kertre torkollik.~
11113 36|                   viszontagságos küzdelmeit a színészetnek a fővárosban.
11114 36|                   küzdelmeit a színészetnek a fővárosban. Tengődés volt
11115 36|                  engedik. Ezek szegezték le a nyomorúság folytatásához.
11116 36|                   nyomorúság folytatásához. A kísérlet arra volt jó, hogy
11117 36|             Magyarországnak fővárosa, nincs a magyar szellemnek hódító
11118 36|               Kálmán csak hallgatott.~Útjuk a gyümölcspiacon vitt keresztül.
11119 36|               szarvasokat szerzett be.~– Ez a mai reggelire való. Tudod,
11120 36|                      Cilike nem állhatja ki a kávét, gyümölcsöt szeret
11121 36|                  odahaza nagyon is szerette a kávét. Értette a többit.
11122 36|                   szerette a kávét. Értette a többit. Takarékosságból
11123 36|            fényűzési cikkről. Nem telik rá.~A hídon áthatoltak, onnan
11124 36|                  márványlépcső vezetett fel a budai Tabán városrészbe,
11125 36|                    Bányaváry megtalálta azt a vályogból épült kicsi házat,
11126 36|                   elkészíteni az angyalomat a meglepetésre.~Abban is kellett
11127 36|                  előbb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál ült, s a
11128 36|                     a varróasztalnál ült, s a mai előadáshoz készíté a
11129 36|                    a mai előadáshoz készíté a jelmezeit. A színész melodrámai
11130 36|             előadáshoz készíté a jelmezeit. A színész melodrámai reminiscentiával
11131 36|         reminiscentiával bocsátá maga előtt a papírdobozba rekesztett
11132 36|                  hajdan almát nyújta Páris, a szerelem istenasszonyának”.~
11133 36|                     az én angyalom? – kérdé a férj. – Itt a hátam, fogja
11134 36|             angyalom? – kérdé a férj. – Itt a hátam, fogja azt a légycsapót.
11135 36|                      Itt a hátam, fogja azt a légycsapót. Már megint korhely
11136 36|                   akarja, hogy magam verjem a fejemet a falba? Panaszkodjék
11137 36|                 hogy magam verjem a fejemet a falba? Panaszkodjék legalább
11138 36|                   Cilike fölkelt, megölelte a hazatérőt, és szelíden súgá
11139 36|                    mindent, ami az enyém és a tied, s azt mondtam volna,
11140 36|              megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban nyakába
11141 36|                    nyakába borulva zokogott a sokat szenvedett nő.~De
11142 36|              szenvedett nő.~De nem zokogott a fájdalomtól, hanem az örömtől. „
11143 36|                  amitől meg lesz bolondulva a publikum; két nap alatt
11144 36|                    s aztán megint leomlanak a trombitaszóra Jéricho falai.
11145 36|                  van benne! Én pedig leszek a mokány gavallér! Kibújok
11146 36|                    mokány gavallér! Kibújok a bőrömből, ha csak rágondolok
11147 36|                    lesz rám nézve; mert azt a régi bőrömet utálom és levetem.
11148 36|                  együtt emelkedünk. Egyedül a múzsáknak fogunk ezentúl
11149 36|                    mer még kínálni, feladom a policájnak, mint méregkeverőt:
11150 36|                  mint méregkeverőt: egyedül a lelkesedéstől leszek még
11151 36|                  leszek még ezután ittas, s a hozzád való szerelemtől.~
11152 36|                  térden állva deklamálta el a színész, s Isten látja a
11153 36|                    a színész, s Isten látja a veséket: ő abban a percben
11154 36|                    látja a veséket: ő abban a percben mindezt igazán érezte;
11155 36|                  miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint mondják, csak
11156 36|                   hősnő. Mint mondják, csak a színpadon szokott sírni,
11157 36|                      hogy kisírhatja magát: a játék, a művészet rovására.~
11158 36|                  kisírhatja magát: a játék, a művészet rovására.~És férje
11159 36|                   mindennap hétszer megvált a pokolból. Nem, ilyet nem
11160 36|             pokolból. Nem, ilyet nem látott a világ soha.~Kálmánt pedig
11161 36|                    Cilike, s akkor majd lát a világ, amit még nem látott.
11162 36|                 Óperenciák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam,
11163 36|                     ismeretlen nem; egészen a mai életből véve, a mai
11164 36|                 egészen a mai életből véve, a mai kor nyelvén írva. Ha
11165 36|                      Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus tojása. Mindenfelé
11166 36|                 tojása. Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában,
11167 36|               nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az
11168 36|                     ős históriában, magasan a fényes rangúaknál, csak
11169 36|                    ahol van, körülöttünk és a mai napon. Feszítsük meg
11170 36|                  meg erőnket. Te még ma ezt a művet kiszerepelteted, estére
11171 36|                     s harmadnap előadhatjuk a darabot; mire ti elkészültök
11172 36|                darabot; mire ti elkészültök a betanulással, akkorra én
11173 36|                  tovább. Óh, egész sorozata a tárgyaknak él már a fejemben.
11174 36|                sorozata a tárgyaknak él már a fejemben. Nem hagyunk magunknak
11175 36|                  napot sem, míg kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan
11176 36|                  kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget,
11177 36|                   nem lüktet, addig nem ver a nemzetben semmi ér. Tehát
11178 36|           lépten-nyomon követte volna, hogy a jó benyomást, mint morfiumot,
11179 36|                  minduntalan befecskendezze a bőre alatt: még egészséges
11180 36|                  olyant, amilyenné az ember a morfiumtól lesz.~Kálmán
11181 36|                  szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely erősebb
11182 36|                   szenvedélyt, mely erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál,
11183 36|                     erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál:
11184 36|                kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál: a dicsvágyat.
11185 36|              borszomjnál, a gyönyörvágynál: a dicsvágyat. Nem ért rá sem
11186 36|                  dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya-, sem a tivornyacimborákat
11187 36|                   ért rá sem a kártya-, sem a tivornyacimborákat felkeresni,
11188 36|                     új színműre készült.~És a siker tökéletes volt.~Harmadnapra
11189 36|                  volt.~Harmadnapra előadták a hirtelen betanult vígjátékot,
11190 36|             hirtelen betanult vígjátékot, s a lusta, mozdulatlan közönség
11191 36|                  akkorra Kálmán készen volt a másodikkal, azután a harmadikkal,
11192 36|                   volt a másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta
11193 36|                     és egyre szórta magától a kincseket, mint Bosco, mint
11194 36|                     az egész ország zengett a hírétől. Tizenkét vidéki
11195 36|               színtársulat vitte szerteszét a Budáról elhíresült színműveket,
11196 36|                   elhíresült színműveket, s a közönség meg volt hódítva
11197 36|                     e hatás titka?~Az, amit a csizmadia fedezett fel Kálmán
11198 36|             fedezett fel Kálmán előtt.~Hogy a közönség elé állítá azon
11199 36|             alakokat, kiket mindenki ismer: a parlagi úrfit, a hencegő
11200 36|                     ismer: a parlagi úrfit, a hencegő katonát, a nyaffadt
11201 36|                   úrfit, a hencegő katonát, a nyaffadt úrhölgyet, a szerelmes
11202 36|              katonát, a nyaffadt úrhölgyet, a szerelmes vénleányt, a pénzért
11203 36|                      a szerelmes vénleányt, a pénzért házasodó úrfit,
11204 36|                     pénzért házasodó úrfit, a gyomrának élő haspókot,
11205 36|                     gyomrának élő haspókot, a kevély főurat, a renyhe
11206 36|                  haspókot, a kevély főurat, a renyhe parasztot, a részeges
11207 36|                 főurat, a renyhe parasztot, a részeges kántort, a kupaktanácsot,
11208 36|              parasztot, a részeges kántort, a kupaktanácsot, a részrehajló
11209 36|                   kántort, a kupaktanácsot, a részrehajló hivatalnokot,
11210 36|                   részrehajló hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt; –
11211 36|                  tétele igazságszolgáltatás a közönség előtt.~Ez gyújtott,
11212 36|                     ez hatott, ez hódított.~A közönség felismerte az alakokat,
11213 36|               felismerte az alakokat, miket a költőnek csak fantáziája
11214 36|                      dühösek voltak érte; s a sikert csak növelte dühösködésük.
11215 36|                    mindennapi nyelven lehet a legszebb költészetet írni;
11216 36|                  dönti az eddigi fogalmakat a virágokkal terhelt poézisról,
11217 36|              közönség kezdett megbarátkozni a nagy históriai alakokkal
11218 36|                   históriai alakokkal is, s a magvas jámbusokkal és a
11219 36|                     a magvas jámbusokkal és a magvas sarkú tragikus pátosszal.~
11220 36|                  pátosszal.~Nem kellett már a közönséget Tseresnyés uramnak
11221 36|            közönséget Tseresnyés uramnak és a hozzá hasonló buzgó embereknek
11222 36|                   egész processiojárás volt a hídon keresztül Budára. –
11223 36|                   már nincs arra való hely. A rundella lebontva, a Csollánné-féle
11224 36|                  hely. A rundella lebontva, a Csollánné-féle terem szűk,
11225 36|                  Csollánné-féle terem szűk, a nagy színház idegen múzsa
11226 36|                      jó, ha Budán van helye a magyarnak.~De hiszen megtelt
11227 36|                magyarnak.~De hiszen megtelt a színház mindig ott is; a
11228 36|                    a színház mindig ott is; a társaság soha nem látott
11229 36|                 volt már adósság; tele volt a pénztár, fixumot fizettek,
11230 36|                    fizettek, kiegészítették a ruhatárt, és ami fődolog
11231 36|                   Kálmán?~Ő pedig esténként a nagy diadal után hazament
11232 36|                     gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet puszta
11233 36|                   durva műnek jött volna ki a kezéből.~A dolog eredete
11234 36|                    jött volna ki a kezéből.~A dolog eredete pedig az.~
11235 36|                    az.~Bányaváry azt mondá: a színész akkor korhelyedik
11236 36|                    vagy nagyon rosszul megy a dolga, vagy nagyon jól.
11237 36|                    nagyon jól kezdett menni a dolga, akkor azon vette
11238 36|                      kocsmázni. Ő ugyan azt a címet adta neki, hogy csak
11239 36|                     inkább vezettette magát a szállására; de az is igaz,
11240 36|                     istennek képzeli magát, a környezete pedig négylábú
11241 36|                Bányaváry ezúttal nem hagyta a morfiumot befecskendezni
11242 36|                    morfiumot befecskendezni a bőre alá.~– De hát mit iskolamesterkedel
11243 36|                  itt énrajtam? – förmedt rá a megnőtt tarajú jó barát. –
11244 36|              Bányaváry valódi őstípusa volt a fajának. Mesésen ragaszkodó
11245 36|                  Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,
11246 36|              szokásos mámorából felocsúdva, a maga stereotip színpadi
11247 36|               bűnbánó frázisaival körülvevé a maga türelmes angyalát,
11248 36|              történt veled előtte való nap.~A férj természetesen nagyot
11249 36|               természetesen nagyot nevetett a tragikus fenyegetésnek,
11250 36|                    elkapva egyet azok közül a szörnyű verekedést ígérő
11251 36|             teátrista-tempó. Az nem szokás. A megbántást el szokták ott
11252 36|                    felejteni másnapra; s ha a megbántó elfelejtette, a
11253 36|                    a megbántó elfelejtette, a megbántottnak kötelessége
11254 36|               hallatlan! Tarts vizet készen a szobádban, hogyha el találsz
11255 36|                    hogyha el találsz ájulni a kacagástól, hát fellocsolhassalak.~–
11256 36|                 Mert ez olyan scéna, amihez a te vígjátékod mind csak
11257 36|            publikumot.~Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat,
11258 36|                  Tseresnyés uramat, ki jött a szokott bőrkötényével, és
11259 36|             pápaszemével.~– De tegye le azt a pápaszemet, mert nem tud
11260 36|                     nem tud tőle nevetni.~– A nevetés nekem nem nyavalyám.~–
11261 36|                   sem nyavalyám. Ha tetszik a történet, hát majd tapsolok.~–
11262 36|                   hát ide tessék hallgatni. A múlt éjjel ismét „bene sonantibus”
11263 36|                 eskortírozott hazáig, s ott a kezembe adván a szobám kilincsét,
11264 36|               hazáig, s ott a kezembe adván a szobám kilincsét, megtámasztott
11265 36|                megtámasztott az ajtófélnek, a gondviselésre bízva a további
11266 36|           ajtófélnek, a gondviselésre bízva a további felügyelést.~Kálmán
11267 36|                     kedvetlenül csettentett a nyelvével, s félrefordítá
11268 36|                   nyelvével, s félrefordítá a fejét. Hogy beszélheti el
11269 36|                Hahaha!~Kálmánnak viszketett a tenyere; szerette volna
11270 36|                     kedves barátját kidobni a szobából.~– Hahaha! Amint
11271 36|                fejjel előre: elém toppan ez a kis szentivánéji tündér;
11272 36|                     szentivánéji tündér; ez a parányi cukorbáb, s így
11273 36|                   többet, hanem kikapta ezt a meggyfa pipaszárt a kezemből,
11274 36|                     ezt a meggyfa pipaszárt a kezemből, a másik kezével
11275 36|               meggyfa pipaszárt a kezemből, a másik kezével megkapta a
11276 36|                    a másik kezével megkapta a viktóriadolmányom szélét
11277 36|                szélét hátulról, felrántotta a fejemre; leszorított arccal
11278 36|                    ágyba, s olyan sort vert a hátamon végig – hahaha! –
11279 36|                 hahaha! – hogy itt látjátok a helyét most is, hahaha!~
11280 36|                  nagy kacagás közt felhúzta a ruháit a hátáról, s feltárta
11281 36|              kacagás közt felhúzta a ruháit a hátáról, s feltárta a corpus
11282 36|                ruháit a hátáról, s feltárta a corpus delictit, és meg
11283 36|                  alámutogattak.~„Hahha!”~Ez a hang Tseresnyés uram ajkait
11284 36|                    vagy sírtak! – Vagy mind a kettőt.~Hogy Cilike olyan
11285 36|                     olyan vitéz asszony! Az a kis szelíd teremtés!~– Barátom –
11286 36|                Barátom – folytatá Bányaváry a bámuló dicsekedés hangján –,
11287 36|                   iparkodtam én kimenekülni a keze közül; de nem bírtam
11288 36|                   keze közül; de nem bírtam a fejemet kiszabadítani a
11289 36|                     a fejemet kiszabadítani a vas marka alól. Az orléans-i
11290 36|                   úgy az angolokat, Zenobia a rómaiakat, Rozgonyi Cicelle
11291 36|                 rómaiakat, Rozgonyi Cicelle a törököket, mint ahogy az
11292 36|                  itatóspapirossal borogatta a csata sebhelyeit.~Erre ismét
11293 36|                Kálmánnal.~– Hanem hát idáig a nevetnivaló – mondá Bányaváry –,
11294 36|             Bányaváry –, de most következik a komoly dolog. Reggel, mikor
11295 36|                  kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött arra emlékeztet,
11296 36|                  megvesszőztek. Hallgattunk a dologról mind a ketten.
11297 36|                 Hallgattunk a dologról mind a ketten. Hanem az angyalom
11298 36|                     volt, s mikor vége volt a reggelinek, így szólt hozzám: „
11299 36|                      Bányaváry! Mától fogva a pénztár az én kezelésem
11300 36|                   kezelésem alatt áll; majd a zsebbeli pénzt én adom ki
11301 36|                    szükség nálad állni.” Én a meggyfa pipaszáramat nézegettem,
11302 36|                     összeállítás volt, hogy a te színműveid után mennyi
11303 36|                   te színműveid után mennyi a tiszta bevételünk. Hogy
11304 36|                  hogy egyetlen barátunk, ki a művészet és irodalom ügyéért
11305 36|                 minden színműve előadásáért a tiszta jövedelem egy huszadrészét
11306 36|              huszadrészét fogjuk neki adni. A tegnapi előadás jövedelme
11307 36|                      teszek, hogy tégy!” Ez a világon a rend. – Így beszélt
11308 36|                    hogy tégy!” Ez a világon a rend. – Így beszélt az velem,
11309 36|                  megadtam magamat; elhoztam a pénzedet; add meg te is
11310 36|               különben egyikünk se kerüljön a szeme elé.~Kálmán egy szót
11311 36|                Tseresnyés uramnak: fordítsa a legszükségesebbekre.~– A
11312 36|                    a legszükségesebbekre.~– A nyugtát majd megírjuk otthon
11313 36|                  pedig úgy örült neki, mint a bolond, hogy őt a felesége
11314 36|                      mint a bolond, hogy őt a felesége megverte, hogy
11315 36|               kártyázni éppen nem fog, mert a pénztár kulcsa ezután az
11316 36|                    együtt átmenjenek Budára a kis hősnőhöz –, tehát ezentúl
11317 36|                hagyott pénzt, s elment vele a szabómester komájához, csináltatott
11318 37|                                             A boldog szerelem~Zengett
11319 37|              szerelem~Zengett már az ország a hírhedett költő nevétől.~
11320 37|                      Ország? Miféle ország?~A középosztály, aki kabátban
11321 37|                    abból is, ami magyar, ez a költő közönsége.~A falu
11322 37|               magyar, ez a költő közönsége.~A falu népe nem tud még róla
11323 37|                    nem tud még róla semmit, a szalonok népe éppen annyit.
11324 37|                   Nem kell tőle félni, hogy a magasztaló hír valami szemrehányást
11325 37|                    nem emlékezett már őreá.~A szép madonnaarc sok országot
11326 37|                annak, hogy mindenütt hódít. A sors nagyon jól tett Kálmánnal,
11327 37|                     tárgyát féltve őrzi, ki a tánctermek szegleteibe húzódva,
11328 37|               mosolyától boldog lesz, s azt a mosolyt irigyli mástól;
11329 37|               amennyit maga odaad; kinek ez a kincs az egész világ.~Jobb
11330 37|                    egykor neki: „én ismerem a magam nemét!” Ismerte ő
11331 37|                    tizenhét éves korán túl; a következő évek még arckifejezését
11332 37|           arckifejezését is átváltoztatták; a szende, megnyúlt vonások
11333 37|                    volt többé az ő ideálja.~A Decséry család nem is sokat
11334 37|               Bécsben laktak.~Vége volt már a rövid ideig tartott szenvelgésnek:
11335 37|                 idillel együtt feledve lett a magyar beszéd és költői
11336 37|                   beszéd és költői zsengék. A grófkisasszony nem írt többé
11337 37|                   nem írt többé verseket, s a főispán minden generális
11338 37|               bukfencekkel örvendezteté meg a tekintetes karokat és rendeket.~
11339 37|                   Kálmán helyét betölté. Az a férfi, aki a nőknek tetszik.
11340 37|                    betölté. Az a férfi, aki a nőknek tetszik. Mert tud
11341 37|                   ideál. Szép, délceg alak, a testi ügyesség, edzett egészség,
11342 37|                bátor, bőkezű és szerencsés. A szívében ugyan üresség van,
11343 37|                     ugyan üresség van, mint a Szaharában, de ez – férfierény!
11344 37|                    férfierény! Ezt szeretik a nők.~Aztán – prózai indokok
11345 37|                   prózai indokok is vannak.~A Decséry főispán családja
11346 37|                    része csak fiágat illet: a leány maga szerény násztárgy
11347 37|                  mégpedig százezret azonnal a menyegző napján leszámlál
11348 37|                   menyegző napján leszámlál a boldog vőlegény kezébe.~
11349 37|                    vőlegény kezébe.~És erre a százezer forintra és a később
11350 37|                 erre a százezer forintra és a később az egész millióra
11351 37|                  érdeke Dorothea körül, nem a szép arc.~Viszont a Decséryeknek
11352 37|                     nem a szép arc.~Viszont a Decséryeknek is volt érdekük
11353 37|                Decséryeknek is volt érdekük a bárót megnyerni.~Először
11354 37|                    megnyerni.~Először is az a német uralkodó herceg, ki
11355 37|                  volt, mely mellette szólt. A politikai kombináció.~Kancellárváltozás
11356 37|                     Kancellárváltozás volt: a bécsi kormány erősebbre
11357 37|              kormány erősebbre akarta fogni a zablát a duzzogó vármegyék
11358 37|             erősebbre akarta fogni a zablát a duzzogó vármegyék szájában,
11359 37|               duzzogó vármegyék szájában, s a főispánoknak kiadatott a
11360 37|                    a főispánoknak kiadatott a rendelet, hogy minden lehetőt
11361 37|                     magát, mint akárki más. A megyében és városban akkor
11362 37|               jelent meg, ahol Decséry volt a főispán, ott meg olyan véres
11363 37|                     Pozsonyban volt, eljárt a jezsuiták prédikációira
11364 37|                     jezsuiták prédikációira a pietista grófnőkkel; ha
11365 37|                   az orosz pópának, s járta a búcsút levett kalappal a
11366 37|                    a búcsút levett kalappal a szűrös emberekkel együtt.~
11367 37|         megerőltetése nélkül sikerülend azt a szerepet, amit Pozsonyban
11368 37|                     is lehet majd számítani a szavazatára.~Mert az országgyűlésen
11369 37|                    minden kötelezettségének a báró, hogy egyszer tartott
11370 37|                    absentium ablegatus” ült a helyén. Akkorra talált valami
11371 37|           állandósítani, az egy lépés volna a Decséry grófoknak a hercegi
11372 37|                   volna a Decséry grófoknak a hercegi cím elnyerésére.~
11373 37|               hercegi cím elnyerésére.~Csak a főszemély nem volt még meghódítva: –
11374 37|                    öreg Decséry. Mert ő itt a főszemély, miután az övé
11375 37|                    főszemély, miután az övé a pénz.~Az öreg úrnak pedig
11376 37|                    ő háza soha sincs. És az a pénz mind az unokáinak van
11377 37|                 úrnak sokkal több kedve van a százezrein és millióin jószágot
11378 37|                attól függ, hogy milyen lesz a férj? És e tekintetben az
11379 37|                     Kálmán nagyon megnyerte a tetszését. Nagy hibának
11380 37|                fiatalembernek el kell járni a maga bolondját: hát ennek
11381 37|                     bolondját: hát ennek ez a bolondja. Hadd poétázza
11382 37|                    Milyen ritka erény ennél a fiatal embernél a takarékosság,
11383 37|                     ennél a fiatal embernél a takarékosság, a munkásság
11384 37|                    embernél a takarékosság, a munkásság s az otthon maradási
11385 37|               leányt odaadnak egymillióval, a fiaira tízmilliót fog hagyni.
11386 37|                garasáért visszaadhassa neki a milliót.~De ha a leány nem
11387 37|         visszaadhassa neki a milliót.~De ha a leány nem szereti már?~Ejh,
11388 37|                    az ő vetélytársai, mikor a hercegnőnek udvarolt. Nemhiába
11389 37|                  megharagudott az unokájára a csavargó életpályáért, kitagadta
11390 37|                     életpályáért, kitagadta a szerzeményéből, s majorátust
11391 37|                Kálmánra nem néz egyéb, mint a csekély nagyapai birtok;
11392 37|                Korcza úrhoz, és tudakozódni a történtek után. Pedig nemigen
11393 37|                     kastélyából kimozdulni. A hercegnő és unokái jártak
11394 37|               unokái jártak tetszés szerint a világban, amerre dolguk
11395 37|            megtudott, az egészen elrontotta a kedvét.~„Pedig olyan derék
11396 37|                   Az idő jól volt választva a látogatáshoz.~Ócska már
11397 37|                    már az az adoma, melyben a fösvény nagyapó előtt a
11398 37|                     a fösvény nagyapó előtt a gavallér kérő mint takarékos
11399 37|                újrahasználás végett, s hogy a cselédeknek kétkrajcárosokat
11400 37|                   embert meg tudott ragadni a gyöngéinél fogva. A nagyanya
11401 37|                 ragadni a gyöngéinél fogva. A nagyanya előtt pazarló volt,
11402 37|                    pazarló volt, ragyogott, a nagyapa előtt józan volt
11403 37|                     az öreg úrnak: nem ment a fejébe, hogyan ülhet valaki
11404 37|                 egyszerre húszezer forintot a hintaja elé, mikor a saját
11405 37|               forintot a hintaja elé, mikor a saját nevelésű csikaja,
11406 37|                olyan sovány, s télire megnő a szőre, nem fázik meg olyan
11407 37|                     az angol paripáit? Mert a jövő évet utazásban akarja
11408 37|               elvenni? Ekkor aztán rájöttek a tulajdonképpeni tárgyra.
11409 37|                    felelte, hogy őneki ebbe a dologba semmi beleszólása.
11410 37|                     semmi beleszólása. Amit a hercegnő és a főispán parancsolnak,
11411 37|             beleszólása. Amit a hercegnő és a főispán parancsolnak, az
11412 37|                     csak olyan ötödik kerék a szekérben, olyan eső után
11413 37|                  Hanem azért Bálvándy azzal a nyugodt hittel hagyhatta
11414 37|                 nyugodt hittel hagyhatta el a kastélyát, hogyha az öreg
11415 37|                    fog is felfáradni Bécsbe a menyegzőre, de az ígért
11416 37|            bizonyosan ott fog lenni. Később a hercegnő maga is leutazott
11417 37|                 öreg úrhoz, s ez alkalommal a családfő nagy húzódozva
11418 37|                    ígért százezer forintot. A többit aszerint fogják megkapni,
11419 37|                      Bányaváry pedig elérté a tekintet kérdését.~Büszke
11420 37|                     arcáról.~„Fiú!”~Ez volt a felelet.~Micsoda öröm, micsoda
11421 37|                szerencseelismerés van abban a szóban! Hogy villannak meg
11422 37|                  szóban! Hogy villannak meg a szemek, hogy gömbölyödik
11423 37|           gömbölyödik ki az arc, hogy tágul a mell annál a szónál „fiú”! –
11424 37|                     hogy tágul a mell annál a szónál „fiú”! – Míg ha azt
11425 37|                   leány”, milyen halk volna a hang, hogy vonna egyet a
11426 37|                    a hang, hogy vonna egyet a váll, hogy sütné le az ember
11427 37|                      hogy sütné le az ember a szemeit, hogy húzná hosszúra
11428 37|                szemeit, hogy húzná hosszúra a képét.~Hanem hát „fiú”!!! –
11429 37|                    Kálmán örömmel elfogadta a választást.~– A keresztanya
11430 37|                   elfogadta a választást.~– A keresztanya választást pedig
11431 37|              megbánta, hogy ezt kiszalasztá a száján, sietett a magyarázattal. –
11432 37|               kiszalasztá a száján, sietett a magyarázattal. – Tudod,
11433 37|                     magyarázattal. – Tudod, a színésznek kivételes állapota
11434 37|                embert.~Azzal futott tovább. A konyhában megölelte a vén
11435 37|               tovább. A konyhában megölelte a vén szolgálót, a műhelyben
11436 37|                  megölelte a vén szolgálót, a műhelyben Tseresnyés mestert,
11437 37|                   előlutól talált ismerősét a falhoz szorongatta, s addig
11438 37|                  nem gratuláltak neki ahhoz a hírül esett szerencséhez,
11439 37|            Csollánné asszonysághoz.~Katinka a keresztelős háznál találkozott
11440 37|                     egy pár” megyünk együtt a templomba!~– Mégpedig akik
11441 37|                   lépett aztán, kinek arcán a földi bájak legédesebbike
11442 37|                   ragyogott, az anyai öröm. A delnő kezébe vette a kisgyermeket.~–
11443 37|                  öröm. A delnő kezébe vette a kisgyermeket.~– Ah, minő
11444 37|                     kilencednapra nyílik ki a szeme, mint a kismacskának.)~
11445 37|                     nyílik ki a szeme, mint a kismacskának.)~A templomba
11446 37|                szeme, mint a kismacskának.)~A templomba egy kocsin ment
11447 37|                   templomba egy kocsin ment a keresztapa a keresztanyával,
11448 37|                    kocsin ment a keresztapa a keresztanyával, a kisgyermeket
11449 37|                keresztapa a keresztanyával, a kisgyermeket együtt tartották
11450 37|               kisgyermeket együtt tartották a keresztvízre, s a neveiket
11451 37|                 tartották a keresztvízre, s a neveiket egymás mellé írták
11452 37|                  nem okozott meleget többé.~A keresztelői lakomán a szép
11453 37|                többé.~A keresztelői lakomán a szép delnőnek pajkos jó
11454 37|                  erőltetettség nem látszott a jó kedvében.~„Megállj! Majd
11455 37|                    én nálad azt, ahol fáj!”~A keresztanya gondoskodott
11456 37|                    keresztanya gondoskodott a lakoma pompáját nevelő cukorcsecsebecsékről.
11457 37|                 cukorcsecsebecsékről. Aztán a cukorfurcsaságok között
11458 37|                    aranyakat rejtő dobozkák a keresztelő lelkész s a szülésznő
11459 37|             dobozkák a keresztelő lelkész s a szülésznő számára, kinek-kinek
11460 37|                 számára, kinek-kinek ráírva a neve.~Kálmánnak jutott egy
11461 37|                   hogy tekintse meg, mi van a virágok alatt.~Kálmán fölemelte
11462 37|                     alatt.~Kálmán fölemelte a kosárkából a virágokat,
11463 37|               Kálmán fölemelte a kosárkából a virágokat, s talált azok
11464 37|                 Azok az aranybetűk tudatták a Decséry és Bálvándy családok
11465 37|             ismerőseivel, hogy e két család a házassági frigy által mai
11466 37|                    fog-e csordulni szeméből a könny? Vagy tettetni fogja,
11467 37|                   hogy nyájasan nyújtá neki a kosárkát.~– Nem tart meg
11468 37|                    kosárkát.~– Nem tart meg a virágok közül egyet emlékül,
11469 37|                     az érzékeny része?~Most a cukorsüteményeket tartó
11470 37|                 elolvasta az iratot, kiejté a kezéből, térdre esett Katinka
11471 37|                  Katinka előtt, megcsókolta a kezét, megint felkapta az
11472 37|                odatartá Kálmán elé: „nézd”, a pap elé: „nézze!” – odafutott
11473 37|                    vele egy székre, s onnan a magasból olvasta el maga
11474 37|               Bányaváryval, melynek folytán a magyar színésztársulatnak
11475 37|                   egy este előadást tartani a pompás pesti német színházban.~
11476 37|                    kívül-belül összecsókolá a drága iratot, Cilike vánkosaiba
11477 37|                   arcáról láthatá legjobban a delnő. És amidőn Kálmán
11478 37|               boldogságának.~      ~Ezekben a napokban meglátogatta Korcza
11479 37|              magával hozva, ki ezúttal csak a jobb lábára sántított a
11480 37|                     a jobb lábára sántított a tyúkszemei miatt. Korcza
11481 37|                  volt, mint egyébkor, amint a nagyasszonyt meglátta. Fekete
11482 37|                     Tessék helyet foglalni.~A nagyasszony leült a pamlagra,
11483 37|               foglalni.~A nagyasszony leült a pamlagra, Béni állva akart
11484 37|                    állva akart maradni, míg a mama rá nem rivallt: „Ülj
11485 37|                   mikor lesz meg? – ismétlé a kérdést Korcza úr.~– Igenis,
11486 37|                     mi lesz meg?~– No igen, a nagyasszonynak annyiféle
11487 37|                        No, hát felelek erre a kérdésére a nagyasszonynak
11488 37|                    felelek erre a kérdésére a nagyasszonynak kereken is,
11489 37|                geometriai forma szerint. Az a dolog az én kezem által
11490 37|                   semmiképpen nem lesz meg.~A nagyasszony elszörnyedve
11491 37|                Azért nem, mert én nem fogok a nagyasszonynak abban a hóbortjában
11492 37|                fogok a nagyasszonynak abban a hóbortjában segítségére
11493 37|                    hogy az egyik gyermekét, a jót, a lángeszűt, kitagadja,
11494 37|                     egyik gyermekét, a jót, a lángeszűt, kitagadja, azt,
11495 37|                   mégis úgy szerettem, mint a magamét, s ennek a másiknak
11496 37|                     mint a magamét, s ennek a másiknak meg majorátust
11497 37|                     csináljon. Száradjon el a kezem, ha én ebben a munkában
11498 37|                     el a kezem, ha én ebben a munkában a nagyasszonynak
11499 37|                      ha én ebben a munkában a nagyasszonynak egy körömvakarintással
11500 37|   körömvakarintással is segítségére leszek.~A nagyasszony is felfortyant