Part

11501 37|             nagyasszony is felfortyant erre a szóra.~– Akkor keresek magamnak
11502 37|                    más ügyvédet.~– Keressen a nagyasszony.~– Elviszem
11503 37|                     peremet – azonnal!~Erre a fenyegetésre nem is szólt
11504 37|                  Korcza úr, csak kinyitotta a szekrényét, kinyalábolt
11505 37|                  hogy „tessék”: odafektette a poros iratokat Béni bácsi
11506 37|                  közé, ki csak bámult, mint a sült hal, amint az összehordott
11507 37|                   nőni nyalábjában, úgyhogy a legfelsőt már az állával
11508 37|              kellett neki leszorítani, hogy a többiről le ne csússzék.~
11509 37|                    többiről le ne csússzék.~A nagyasszony pedig következetes
11510 37|                  következetes akart maradni a maga haragjával és büszkeségével.~–
11511 37|                 annak adom. Hogy hívják azt a sántát?~– A sántának neve
11512 37|                 Hogy hívják azt a sántát?~– A sántának neve Biróczy. Lakik
11513 37|                  Úgyis egy másik asszonynak a processzusait is most adtam
11514 37|              széppel, se csúnyával.~– Engem a csúnya asszonyok közé számít
11515 37|               számít az úr, ugye?~– Nemcsak a csúnyák közé, hanem a rosszak
11516 37|               Nemcsak a csúnyák közé, hanem a rosszak közé, a rossz-szívű,
11517 37|                 közé, hanem a rosszak közé, a rossz-szívű, rosszindulatú,
11518 37|                     Most már megtudta tőlem a nagyasszony, amit még eddig
11519 37|                 akar; lökje ki az unokáját, a nemes, derék, lángeszű ifjút
11520 37|                nemes, derék, lángeszű ifjút a szemétre: abból ott is gyöngy
11521 37|                     ott is gyöngy lesz; ezt a hosszú állú mamlaszt meg
11522 37|                    aki ebédnél felköti neki a nyakába a hangedlit.~Még
11523 37|              ebédnél felköti neki a nyakába a hangedlit.~Még többet is
11524 37|               többet is mondott volna ebből a fogásból Korcza úr, ha a
11525 37|                    a fogásból Korcza úr, ha a nagyasszony meg nem lódítja
11526 37|             meghallani, hogy mit tud még az a kis ember felőle. Aztán
11527 37|                   csak mennie kellett azzal a sok ölébe rakott írással.~–
11528 37|                  szemedbe! – agyarkodott rá a nagyasszony, mikor a kapu
11529 37|                     rá a nagyasszony, mikor a kapu alá kijutottak.~– De
11530 37|                   van.~Hanem aztán meggyűlt a baja Béni bácsinak azzal
11531 37|               szekérrel jöttek volna; ebben a városrészben pedig Szent
11532 37|                    gyalog kellett cipekedni a terhes aktákkal egész az
11533 37|                egész az Öt pacsirta utcáig; a nagyasszony ugyan maga is
11534 37|                  mint az angolna kicsúszott a többi közül, mikor azt fel
11535 37|                 mikor azt fel akarta venni, a többi mind utána esett,
11536 37|                     többi mind utána esett, a szél szétterítgette a leveleket,
11537 37|                esett, a szél szétterítgette a leveleket, utcagyerekek
11538 37|                      utcagyerekek kergették a messze repült írást. A nagyasszony
11539 37|            kergették a messze repült írást. A nagyasszony dühös volt,
11540 37|                    Biróczyval.~– Volt önnél a nagyasszony?~– Volt.~– Elfogadta
11541 37|                   Ha az ember úgy veszi fel a dolgot… Jó barát ide, jó
11542 37|                  tessék pedig úgy venni fel a dolgot. Éppen azért, mert
11543 37|                      vállaltam el ez ügyet. A hivatalos okiratba sikerült
11544 37|        becsúsztatnom, mely éppen beletalált a nagyasszony esze járásába,
11545 37|               járásába, s egészen megnyerte a kedvét; s ez a záradék így
11546 37|                    megnyerte a kedvét; s ez a záradék így szól: „Ha pedig
11547 37|                     Benjámin fiam tartozzék a neki átadott majorátus jövedelmének
11548 37|                     Korcza úr egyet rántott a félbajuszán.~– „Nesze semmi:
11549 37|                    semmi: fogd meg jól!” Ez a záradék nagyon sokat érne,
11550 37|                     nem lesz Kálmán ezekhez a fatális komédiásokhoz hozzávarrva,
11551 37|           hozzávarrva, s akkor bekövetkezik a „ha”. Ámde nagy kérdés,
11552 37|                    nagy kérdés, hogy Kálmán a mellett az izgatott életmód
11553 37|               félbeszakad?~– Nem. Amíg Béni a neki hagyott majorátussal
11554 37|            leharapom az ujjamat, hogy amint a nagyasszony Bénit belehelyezi
11555 37|               nagyasszony Bénit belehelyezi a birtokába, az anélkül, hogy
11556 37|                 valami urat játszott volna, a legrövidebb idő alatt tönkremegy
11557 37|                   mi haszna akkor Kálmánnak a híres záradékból.~– No,
11558 37|              leharapom az ujjamat, mégpedig a lábam ujját, hogy nem vetek
11559 37|                  beszéljünk egymással erről a dologról. Addig különben
11560 37|                    Bécsbe és Párizsba.~– Mi a gutát? Csak úgy mulatságból?~–
11561 37|                   Béni bácsit kísérem, akit a nagyasszony kiküld világot
11562 37|                 kiküld világot látni.~– Ah! A tinót Bécsbe hajtják, hogy
11563 37|               visszajöjjön mint tulok. S ön a pásztor?~– Meg még más cliensemnek
11564 37|                     Meg még más cliensemnek a dolgában is járok.~– Párizsba?~–
11565 37|                 volna, akinek Párizsig megy a causája.~– Hja, van annak,
11566 37|                     fittyet vetve Korcza úr a tovabicegő kollégának, s
11567 37|                   ott maradt társaság előtt a távozót. Jeles ész! Még
11568 37|                   Egy meredek kapaszkodónál a brünni országúton két posta
11569 37|                    egymást, ott aztán, amíg a lovak lépésben vontatták
11570 37|                lovak lépésben vontatták föl a kocsikat a hegyhátra, az
11571 37|                    vontatták föl a kocsikat a hegyhátra, az utasok tetszés
11572 37|              leszálltak és gyalog ballagtak a szép őszi fűvel benőtt gyalogúton.~
11573 37|                     kék selyemfátyol födte, a második kocsiból pedig egy
11574 37|                  zömök úriember mászott alá a lépcsőkön, lábai posztó
11575 37|                      hogy egyedül ballagjon a kocsi mellett, de fenntartva
11576 37|              elővigyázatot, hogy félkezével a kocsiajtó kilincsét folyvást
11577 37|                fogva tartsa, nehogy egyszer a postillon azt a perfidiát
11578 37|                     egyszer a postillon azt a perfidiát kövesse el, hogy
11579 37|                kövesse el, hogy megvagdalja a lovakat, en carrière elnyargaljon,
11580 37|               elnyargaljon, s őt itt hagyja a morva erdők közepett.~Hanem
11581 37|          megváltoztatta szándékát, elhagyta a saját kocsiját, s ahogy
11582 37|             kocsiját, s ahogy tyúkszemei és a botosok engedték, kitárt
11583 37|                     kitárt karokkal sietett a másik úr felé lelkendezve: „
11584 37|                  aztán visszahökkent, mikor a fiatal hölgyet is megpillantá,
11585 37|                     megpillantá, ki amannak a karjába kapaszkodott.~A
11586 37|                     a karjába kapaszkodott.~A daliás úr pedig szívélyesen
11587 37|                   őt megismertetni nejével, a grófnővel.~Ettől fogva aztán
11588 37|                   grófnak címezte, mert azt a gorombaságot csak nem követhette
11589 37|           követhette el, hogy egy grófnőnek a férjét báró úrnak sértegesse.~–
11590 37|                    mintha az volna Brünnhöz a legközelebbi állomás.~–
11591 37|                   megörült Béni bácsi ennek a szónak.~– Vigyenek engem
11592 37|                  Vigyenek engem is magukkal a maguk kocsiján! – könyörgött
11593 37|                      Van ott még hely elég. A szobaleány kisasszony átülhet
11594 37|                  Nem leszek én alkalmatlan.~A báró valamit súgott a hölgy
11595 37|          alkalmatlan.~A báró valamit súgott a hölgy fülébe, – mire az
11596 37|                   megtámadni az erdőben, ez a sánta meg nem védelmez,
11597 37|             ellenben tudja hol van elrejtve a pénzem, s elárulja, ha megijesztik.~
11598 37|                   elárulja, ha megijesztik.~A fiatal házaspár nagyon jól
11599 37|                    hogy magukhoz ültetik őt a saját gyorskocsijukra. Ez
11600 37|                   mulatságtárgy lesz. Azért a szobalánynak sem kell kiszorulni
11601 37|            szobalánynak sem kell kiszorulni a kocsiból; elférnek négyen
11602 37|                     előbb még visszaszaladt a hátulsó kocsihoz; azaz csak
11603 37|                  megállt s megvárta, míg az a kocsi a helyébe jön, akkor
11604 37|                    megvárta, míg az a kocsi a helyébe jön, akkor azután
11605 37|                  akkor azután megmagyarázta a sánta fiskálisnak, hogy
11606 37|                   sem pipázni, sem elaludni a kocsiban.~– No, majd hát
11607 37|                     bácsi.~– Vajon ugyan az a grófkisasszony az, akit
11608 37|                     magában Biróczy.) Aztán a nyakába akasztotta Béni
11609 37|                     rá maga, mert abban van a passzusa, s azt majd előkérik.~
11610 37|              passzusa, s azt majd előkérik.~A hegyhátra érve aztán beültették
11611 37|              beültették Bálvándyék magukhoz a vén gyereket, akin igen
11612 37|                 mulatott egész Hohenstadtig a grófnő, ahol éjszakára megszálltak,
11613 37|               szeret itten, mert nagyon fél a zsiványoktól. Moor Károlyból
11614 37|                  Moor Károlyból tudja, hogy a cseh erdők tele vannak rablókkal,
11615 37|                   nagyon jól tudja, hogy az a bizonyos Schinderhannes
11616 37|                     Schinderhannes itt ezen a környéken űzi borzalmas
11617 37|                  azokra senki rá nem talál, a többi pénze pedig váltókban
11618 37|                    az. Majd arra is rávitte a feje, hogy a grófnőnek szépeket
11619 37|                     is rávitte a feje, hogy a grófnőnek szépeket mondjon;
11620 37|                   tudatta vele, hogy most ő a majorátus birtokosa, melyet
11621 37|                 midőn Kálmánt kitagadta; ha a jó szíve engedte volna,
11622 37|                   olyankor mindig elszorult a torka a jó öreg fiúnak,
11623 37|                    mindig elszorult a torka a jó öreg fiúnak, mikor eszébe
11624 37|                 hogy ő most Kálmán öccsének a részét is maga eszi meg
11625 37|                   beefsteaket ketté vágott, a kisebbik felét mindig otthagyta
11626 37|             kisebbik felét mindig otthagyta a tányérján.~Bálvándy tökéletes
11627 37|                  mulatságot tudott csinálni a bohó fiúból, örökös félelmével,
11628 37|                 volna fel vele.~És tartotta a haragot. Prágába érve, külön
11629 37|                   őneki ne legyen mindenütt a sarkában, mert ő nem gyerek.
11630 37|                sarkában, mert ő nem gyerek. A vendéglőkben mindig Bálvándyék
11631 37|                     pedig egészen felmondta a barátságot Biróczynak.~–
11632 37|                hajdú. Mit kísér engem, mint a hajdú? Én már írtam a mamának
11633 37|                  mint a hajdú? Én már írtam a mamának levelet, hogy nekem
11634 37|                 mamának levelet, hogy nekem a maga kísérete nem kell.
11635 37|                     maga kísérete nem kell. A mamától kaptam is rá választ,
11636 37|                    kísérjen mindenüvé, mint a hajdú.~Biróczy pedig egész
11637 37|                     mondá neki, elvéve tőle a nagyasszony által neki írt
11638 37|                   hogy miért akarja lerázni a nyakáról Biróczyt.~– Hát
11639 37|              ösztökélte, hogy Bálvándyékkal a homburgi fürdőt is útba
11640 37|                    nyerik el az emberek azt a tömérdek sok pénzt. Ő maga
11641 37|                   ugyan részt nem fog venni a játékban, az ő aranyai jól
11642 37|                  varrva, nem is tudni hová; a többi pénze pedig váltókban
11643 37|                  hogy miképpen játszik más. A báró is fog játszani, s
11644 37|                     báró is fog játszani, s a grófnő is azt mondta, hogy
11645 37|                     az is beszemtelenkedett a pompás játékterembe.~Az
11646 37|                   elveszteni száz louisdort a ruletten, még csak a szempillája
11647 37|              louisdort a ruletten, még csak a szempillája sem rezzent
11648 37|                 bácsi pedig majd odaejtette a fejét a zöldasztalra bámultában.~
11649 37|                     majd odaejtette a fejét a zöldasztalra bámultában.~
11650 37|            bámultában.~Még nagyszerűbb volt a rouge et noir asztal melletti
11651 37|                   ott Bálvándy vonta magára a közfigyelmet. Milyen hidegvérrel
11652 37|                     tette az aranytekercset a vörös lapra, megnyerte a
11653 37|                    a vörös lapra, megnyerte a tételt, rajta hagyta a vörös
11654 37|            megnyerte a tételt, rajta hagyta a vörös lapon. A téte megnégyszereződött,
11655 37|                 rajta hagyta a vörös lapon. A téte megnégyszereződött,
11656 37|                 harminckétezer frank, akkor a fekete jött ki, a croupier
11657 37|                     akkor a fekete jött ki, a croupier behúzta az egészet. –
11658 37|                    akárhányszor ismétlé azt a bravúrt. Béni bácsi mikor
11659 37|                    mikor már nőni látta azt a káprázatos halmazt aranytekercsekből,
11660 37|           kockáztatná tovább, megtömné vele a zsebeit, extra postát fogadna,
11661 37|              Homburg. Egyszer meg aztán azt a manoeuvret csinálta Bálvándy,
11662 37|                    rajta hagyta egymás után a tételét a vörösön, akkor
11663 37|                hagyta egymás után a tételét a vörösön, akkor átment vele
11664 37|                  vörösön, akkor átment vele a feketére, ott megint négyszer
11665 37|            beseperte, s azt mondta, hogy ez a vacsora előtt elég lesz.~
11666 37|                     lorgnette, kivált azoké a szép kisasszonyoké, akik
11667 37|                  evett, s pezsgőt ivott rá, a báró vendégelte meg) újra
11668 37|           vendégelte meg) újra visszamentek a rouge et noir asztalhoz.~
11669 37|                 ezúttal tökéletesen kilelte a hideg Béni bácsit, úgy megfázott
11670 37|            bátorsága volna egyet azok közül a dugaszba eltett aranyak
11671 37|                kifejteni, s szinte feltenni a báró kártyájára. De hátha
11672 37|                  nem volna olyan nagy vétek a kártyázás.~Nem nézhette
11673 37|                     Nem nézhette tovább ezt a dolgot. Bálvándy egész halmaz
11674 37|               garmadával seperte vissza. Ez a látvány lunaticussá tette
11675 37|                szobájába, és lefeküdt azzal a meggyőződéssel, hogy Bálvándy
11676 37|             Bálvándy reggelig szétrobbantja a bankot. De világért sem
11677 37|                 elaludni; akárhogy lehunyta a szemét, mindig maga előtt
11678 37|                 mindig maga előtt látta azt a fényes termet, azokkal az
11679 37|                vadakkal; megterítve előttük a zöld etető, amin úgy szórják
11680 37|                     az aranyat, mint otthon a kukoricát. Ha pedig elaludt,
11681 37|               észrevenni.~– No! Ugye látta, a báró micsoda szerencsés
11682 37|                   hogy az volt egy mázsa.~– A bizony – monda Biróczy –,
11683 37|      harmadfélszázezer frankot.~Itt megállt a lélegzetvétel Béni bácsi
11684 37|              burnótot az orrába, hogy mikor a nyakán van a borotva, hirtelen
11685 37|                     hogy mikor a nyakán van a borotva, hirtelen nagyot
11686 37|                 nagyot tüsszentsen, s azzal a feje odaessék maga elé.
11687 37|                     igaz az egész dolog? Ez a sánta fiskális csak őtet
11688 37|                   az egészből! Hisz itt jön a báró éppen a szobájából
11689 37|                   Hisz itt jön a báró éppen a szobájából a comtesse-szel
11690 37|                     báró éppen a szobájából a comtesse-szel a karján,
11691 37|                  szobájából a comtesse-szel a karján, s olyan jó kedvük
11692 37|                    olyan jó kedvük van mind a kettőjüknek, amilyen nem
11693 37|                  nem lehetne valakinek, aki a múlt éjjel harmadfélszázezerfrankot
11694 37|                    Béni bácsit is meghívják a reggelizéshez, a báró szarvasgomba
11695 37|                  meghívják a reggelizéshez, a báró szarvasgomba pástétomot
11696 37|                    nem szorongatja titokban a grófnő szép kezeit. Annak
11697 37|                     annak nem ragyognak így a szemei; az nem ad aranyat
11698 37|                  nem ad aranyat borravalóul a pincérnek. Mesebeszéd, amit
11699 37|              pincérnek. Mesebeszéd, amit az a fiskális vele el akart hitetni.~
11700 37|                   akart hitetni.~Béni bácsi a világért nem merte volna
11701 37|                   embertől, hogy igaz, amit a fiskális mondott.~Pedig
11702 37|                  ennyi! Egyszer megpróbálni a szerencsét, zsebre tenni,
11703 37|              szerencsét, zsebre tenni, amit a jó sors adott s aztán képpel
11704 37|                   aztán képpel sem fordulni a játékbarlang felé; ez a
11705 37|                     a játékbarlang felé; ez a legokosabb princípium. Béni
11706 37|                 hogy Bálvándy hozza magával a fél mázsa aranyat, amit
11707 37|                     azt is tapasztalá, hogy a sánta fiskális mindenütt
11708 37|                 úton jár, mintha ő volna az a proverbialis „poena pede
11709 37|                     poena pede claudo”, aki a bűn üldözésére ki van küldetve.~
11710 37|            veszíteni. Nem az; ott is mindig a gallérjához volt varrva:
11711 37|                      ugyan vastag bőre van.~A báróék pedig rendkívül nyájasak
11712 37|                 velük együtt látni Párizst. A báró többször volt már itten,
11713 37|               tetszett neki különösen, hogy a báró és a grófnő nem tesznek
11714 37|                   különösen, hogy a báró és a grófnő nem tesznek úgy,
11715 37|               jártál? hanem az egyik keresi a mulatságot itt, a másik
11716 37|                    keresi a mulatságot itt, a másik amott: egyszer megint
11717 37|                 összekerülnek, s meg vannak a napjukkal elégedve. Például
11718 37|              elégedve. Például azalatt, míg a grófnő a théâtre françaisban
11719 37|               Például azalatt, míg a grófnő a théâtre françaisban ismerősöket
11720 37|                páholyában, azalatt Bálvándy a foyer-ben keresi a lenge
11721 37|                 Bálvándy a foyer-ben keresi a lenge öltözetű ismerősöket,
11722 37|                 elviszi magával Béni bácsit a Closerie des Lilas-ba, ahol
11723 37|                keblének, értjük alatta csak a szívét, nem pedig a tárcáját:
11724 37|                    csak a szívét, nem pedig a tárcáját: mert annak ez
11725 37|                     tárcáját: mert annak ez a mulatság nem esik olyan
11726 37|                mulatság nem esik olyan jól. A dugaszban elhozott aranyak
11727 37|              útközben. De sebaj, arra valók a váltók. Azokat mindig pénzzé
11728 37|                    mi úton-módon lesz abból a váltóból pénz, ez nem ment
11729 37|                 szeme láttára számlálták le a pénzt, három ezüst húszast
11730 37|                ütnek három pecsétet, azután a tőkét fél évvel előbb felmondják:
11731 37|                     az az egyik ember annak a másik embernek tartozik
11732 37|                 másik embernek tartozik azt a pénzt ugyanazon penészes
11733 37|                    idegen ember belenyúljon a fiókjába, s a Pesten lefizetett
11734 37|                   belenyúljon a fiókjába, s a Pesten lefizetett ezüstöt
11735 37|                     igazi louisdorokban, ez a mesék közé tartozott előtte.
11736 37|                  előtte. Vajon nem fogja az a bankár őt egyenesen kinevetni
11737 37|                   egyenesen kinevetni ezzel a kívánsággal? Nem löki ki
11738 37|                   talán még be is csukatja? A sánta fiskálishoz pedig
11739 37|                      és vissza is hozza. Az a bankár címzete volt.~Béni
11740 37|                 bácsi eljutott szerencsésen a francia bankár üzletszobájába,
11741 37|            üzletszobájába, s ott előmutatta a váltóját, ugyan fogva az
11742 37|                      nehogy az az ember ott a rácson belül kikapja a kezéből,
11743 37|                  ott a rácson belül kikapja a kezéből, s hirtelen lenyelje.~
11744 37|              hirtelen lenyelje.~Az az ember a rácson belül megnézte az
11745 37|               rendben van: aranyban tetszik a pénz vagy bankjegyekben?~
11746 37|                felét bankjegyekben kérte ki a pénznek.~A bankár pénztárnoka
11747 37|           bankjegyekben kérte ki a pénznek.~A bankár pénztárnoka aztán
11748 37|                 felkérte, hogy szíveskedjék a váltóra ráírni a giróját,
11749 37|               szíveskedjék a váltóra ráírni a giróját, mikor a pénzt átveszi.
11750 37|                     ráírni a giróját, mikor a pénzt átveszi. Akkor az
11751 37|                pénzt átveszi. Akkor az volt a szokás: nem tudom, most
11752 37|                   is az-e.~Béni bácsi ettől a szótól nagyon megijedt.
11753 37|                   otthon keményen meghagyta a mama, hogy semminemű papirosnak
11754 37|            semminemű papirosnak alá ne írja a nevét külföldön. Ő nem írja
11755 37|                    külföldön. Ő nem írja le a nevét sehova.~Akkor viheti
11756 37|                  nevét sehova.~Akkor viheti a váltóját vissza, nem kap
11757 37|                 alig volt annyi pénze, hogy a fiákert kifizesse. Most
11758 37|                      Most mit csináljon, ha a váltójára nem adnak pénzt?
11759 37|                 tartott neki egész előadást a váltók természetéről, a „
11760 37|                     a váltók természetéről, a „giro” nem ment Béni fejébe.
11761 37|                meghal éhen, de alá nem írja a nevét semmi váltónak.~–
11762 37|                      s arra aztán kiveheted a pénzt a bankártól, miután
11763 37|                     aztán kiveheted a pénzt a bankártól, miután a pesti
11764 37|                   pénzt a bankártól, miután a pesti bankár saját rendeletére
11765 37|                    rendeletére állította ki a váltót.~Ezt nem értette
11766 37|                Bálvándy az ő váltójára írja a nevét: hátha elrontja vele
11767 37|                   hát add ide, kifizetem én a váltód értékét! – monda
11768 37|                     váltód értékét! – monda a báró, aztán majd bekasszálom
11769 37|                 Azzal nem messze ment, csak a chatouille-jáig; azt kellett
11770 37|                     odaveté az asztalra. Ez a pénz; hol a váltó?~Béni
11771 37|                    asztalra. Ez a pénz; hol a váltó?~Béni bácsi reszketve
11772 37|                  bácsi reszketve gombolá be a mesés nagyságú összeget,
11773 37|                    s szörnyen bámult, mikor a báró becsengette a vendéglői
11774 37|                    mikor a báró becsengette a vendéglői szolgát, ráírta
11775 37|              szolgát, ráírta az ő váltójára a saját nevét, átadta az idegen
11776 37|                    cselédnek, elküldte vele a bankárhoz, s tíz perc múlva
11777 37|                szolga már itt is volt azzal a pénzzel, éppen olyan bankjegyekben,
11778 37|                 bankjegyekben, s átadta azt a bárónak anélkül, hogy elvesztett
11779 37|              pénzzelbánás igézete által. Ez a Bálvándy nagyszerű ember!~
11780 37|          visszaszolgáltatná Bálvándynak ezt a nagy baráti szívességet,
11781 37|                  kis összeget, magam vagyok a váltón az elfogadó, s hiányzik
11782 37|                     egy giróm. Tehát ha azt a szívességet meg akarnád
11783 37|             Bálvándyval egy papírra írhatja a nevét. Azt már megtanulta
11784 37|                    megtanulta tőle, hogy az a váltóra írt „giro” semmi
11785 37|           formalitás. Hogyne írta volna oda a nevét, ha egyéb nem kívántatik
11786 37|                 mennyi az összeg, mikor van a lejárat. Kinek a rendeletére
11787 37|                  mikor van a lejárat. Kinek a rendeletére kell fizetni?
11788 37|                   az eszébe sem jutott.~Ezt a két hónapot folytonos tanulmányozások
11789 37|                   közt tölté. Tanulmányozta a szép grisette-eket, s tanult
11790 37|                    egy feszélyezte, hogy ez a sánta fiskális mindenütt
11791 37|                   reggel aztán, mikor éppen a teájához törögette fel a
11792 37|                    a teájához törögette fel a lágy tojásokat Béni bácsi,
11793 37|                   van kedve azért, hogy ezt a hosszú cédulát megmutatja
11794 37|                  annyit franciául, hogy ezt a dolgot semmiképpen meg ne
11795 37|                 hetvenötezer frankot; azért a céduláért? Sosem látott
11796 37|              hetvenötezer frankot életében.~A kellemetlen úr azt kérdezte
11797 37|                   nem az ő névaláírása-e ez a bemutatott hosszú fidibuszon?~
11798 37|                   itten csak „giro” vagyok. A pénzzel Bálvándy báró tartozik,
11799 37|                     Bálvándy báró tartozik, a gazdag Bálvándy, a gazdag
11800 37|                tartozik, a gazdag Bálvándy, a gazdag Decséry comtesse
11801 37|              Decséry comtesse férje! Tudja?~A kellemetlen mosziő biztosítá
11802 37|                  fizetett határidőre, tehát a „girón” van a sor; annak
11803 37|             határidőre, tehát a „girón” van a sor; annak kell fizetni
11804 37|                      akkor méltóztassék ezt a másik két urat, aki az ajtóban
11805 37|                     az ajtóban áll, követni a bérkocsiig és onnan tovább:
11806 37|            bérkocsiig és onnan tovább: mert a személyfogság ellene is
11807 37|            acceptans ellen.~Béni bácsi erre a szóra elfelejtett franciául,
11808 37|                 Bálvándy scit…~De biz annak a mosziőnek „scio” – „non
11809 37|                  azok Béni bácsira feladták a felső kabátját, fejébe nyomták
11810 37|                    kabátját, fejébe nyomták a kalapját, s azzal karon
11811 37|                 azzal karon fogva vitték le a bérkocsiig, ott mind a ketten
11812 37|                   le a bérkocsiig, ott mind a ketten beültek hozzá, egyik
11813 37|                        rebegé Béni bácsi.~– A Clichybe – felelé az egyik
11814 37|            elgondolta magában, hogy ezekből a párizsi börtönökből az ember
11815 37|              börtönökből az ember egyenesen a guillotine alá kerül; hallotta
11816 37|                kerül; hallotta elmeséltetni a septembrisatio történetét,
11817 37|                 adott volna ebben az órában a fejéért egy fületlen gombot.~
11818 37|                    Egészen kikocsikáztatták a városból, behajtattak vele
11819 37|                szolgáló épület udvarára: az a Clichy. Ott azután átadták
11820 37|                  Clichy. Ott azután átadták a porkolábnak, megmondták
11821 37|                     porkolábnak, megmondták a numeróját, s a foglár bevezette
11822 37|                   megmondták a numeróját, s a foglár bevezette őt egy
11823 37|                   akkor egy másik úr is.~Az a másik úr volt báró Bálvándy.~
11824 37|                másik úr volt báró Bálvándy.~A báró nagyon bosszús volt,
11825 37|                   báró nagyon bosszús volt, a bajusza sem volt ma kipödörve,
11826 37|                  sem volt ma kipödörve, sem a haja felfodorítva; hanem
11827 37|                 meglátta Béni bácsit, azzal a kétségbeeséstől elkékült
11828 37|                   ajtaján, amint az zokogva a nyakába borult, és azon
11829 37|              nyakába borult, és azon kezdte a könyörgését, hogy ne hagyja
11830 37|                magát, s azontúl megtartotta a régi kedélyét.~– Minek íratta
11831 37|                  Minek íratta velem alá azt a „girót” – bömbölt Béni,
11832 37|                   bácsi kénytelen volt erre a szóra belenevetni a sírása
11833 37|                    erre a szóra belenevetni a sírása közepébe, hanem aztán
11834 37|                     visznek bennünket innen a guillotine-ra!? Vagy nem
11835 37|                       monda Bálvándy, kapva a tréfán.~Béni bácsi kegyetlenül
11836 37|            gentlelike tréfa. Már odaüzentem a jegyzőhöz, hogy küldje ide
11837 37|                  jegyzőhöz, hogy küldje ide a hitelezőmet. Valami ostoba
11838 37|                    szóval kiegyenlítem vele a dolgot. Addig pedig reggelizzünk
11839 37|          reggelizzünk egyet. Mindjárt hozza a foglár a reggelit.~No iszen
11840 37|                     Mindjárt hozza a foglár a reggelit.~No iszen volt
11841 37|                    volt Béni bácsinak kedve a reggelihez, kivált amilyennek
11842 37|                kivált amilyennek ő képzelte a tömlöcben kiszolgáltatott
11843 37|        kiszolgáltatott früstököt; ahogy azt a vármegyeháznál látta otthon.
11844 37|              elbámult, mikor meglátta, hogy a foglár egész pompás luncheont
11845 37|                  pompás luncheont terít fel a fogolynak. Szarvasgomba
11846 37|                 aligha igaza nem lesz annak a sánta Biróczynak. Hej, csak
11847 37|                 Biróczynak. Hej, csak ő azt a sánta Biróczyt el ne cserélte
11848 37|                     ne cserélte volna ezzel a báróval soha. Most már egészen
11849 37|                     Így azután persze, hogy a nagymogul maga is az adósok
11850 37|               adósok börtönébe jut. Csak az a sánta Biróczy jönne még
11851 37|                   is enni, akárhogy kínálta a báró.~A foglár jelenté kis
11852 37|                    akárhogy kínálta a báró.~A foglár jelenté kis idő múlva,
11853 37|                    ajtón.~Béni bácsi repült a megszabadító angyal elé,
11854 37|                   üljön le csendesen, fogja a fejét a kezébe, s várja
11855 37|                    csendesen, fogja a fejét a kezébe, s várja el, hogy
11856 37|                    hogy mit végzek én ezzel a másik úrral itten.~– Ah,
11857 37|                 kérdé Bálvándy, egyik lábát a másikra vetve s fogait piszkálva;
11858 37|                   az ön váltótulajdonosának a megbízottja.~– Röviden!
11859 37|                   fogja. Hetvenötezer frank a váltóadósság.~– Azt tudom.
11860 37|               tízszer annyira megy, mint ez a tartozás. Én azonban nem
11861 37|              várhatok addig, míg igazgatóim a pénzt utánam küldik. Ön
11862 37|                  Nem kell neki kötelezvény. A pénz kell neki, vagy fogva
11863 37|                       De hát ki az ördög az a hitelező?~– Egy asszony.~–
11864 37|              Bálvándy, s most már felugrott a székéről. – De már így értem
11865 37|                székéről. – De már így értem a dolgot. Ön Csollánné megbízásából
11866 37|                     jártunk mi együtt azzal a szép asszonnyal gyöngéd
11867 37|                     elvesztettem Homburgban a pénzemet, éppen így kerültem
11868 37|                pénzemet, éppen így kerültem a Clichybe; akkor ez az asszony
11869 37|             kiváltott innen, megszabadított a hitelezőimtől; én pedig
11870 37|             megszökjem tőle. Most megkaptam a tromfot. Ugyebár ez így
11871 37|                      hogy ön utánam járjon, a váltóimat összevásárolja,
11872 37|             váltóimat összevásárolja, aztán a mézeshetek kellő közepett
11873 37|                   kellő közepett megragadja a galléromat, s elcsukasson
11874 37|                   galléromat, s elcsukasson a feleségem mellől? Erről
11875 37|                  mellől? Erről ismerek arra a szépasszonyra. Bosszúálló
11876 37|                     pedig messze feltátotta a száját az utolérhetetlen
11877 37|                utolérhetetlen magyarázatára a siralmas történetnek; amibe
11878 37|                    addig ki nem ereszt, míg a feleségem otthon pénzt nem
11879 37|                  nem vált.~Ez volt pedig az a szó, amitől Béni bácsi újra
11880 37|                   újra sírva fakadt.~– Jaj! a mama! Az édes mama, ha megtudja,
11881 37|                     mama, ha megtudja, hogy a fia tömlöcbe került, idegen
11882 37|                    haza. Mondjon el mindent a mamának, de ne szóljon neki
11883 37|                   hagyjanak itten! Adják át a majorátust Kálmán öcsémnek;
11884 37|                  aztán jöjjön az ide, üljön a helyembe; én meg hadd megyek
11885 37|                     én meg hadd megyek haza a kis szobába, ahol a taplósipkám
11886 37|                    haza a kis szobába, ahol a taplósipkám áll. Nem kell
11887 37|          taplósipkám áll. Nem kell nekem ez a Párizs!~Aztán elővette a
11888 37|                    a Párizs!~Aztán elővette a köhögés és prüsszögés, hogy
11889 37|                     megmondá az ultimátumot a bárónak.~– A jegyzőnél le
11890 37|                    ultimátumot a bárónak.~– A jegyzőnél le van téve a
11891 37|                     A jegyzőnél le van téve a meghatalmazás. Amikor tetszeni
11892 37|               végezve az ügyet.~– Tisztelem a szép kliensnőjét.~      ~
11893 37|                  volt Csollánnéhoz elmenni. A szép delnő arca ragyogott
11894 37|                   szép delnő arca ragyogott a diadaltól, mikor megtudta,
11895 37|               felnézett sovány múmiaképével a dactól piruló istennői arcba
11896 37|              magában: „én tudom, hogy ki az a másik”.~Biróczyval egyidejűleg
11897 37|                      Katinka megtudta, hogy a grófnő keservesen kikelt
11898 37|                   keservesen kikelt őellene a társaságokban, gonosz asszonynak
11899 37|                  asszonynak nevezte, amiért a férjét az adósok börtönébe
11900 37|               kiszabadítom!~Ismerte Katinka a viszonyokat jól. Akár előre
11901 37|              visszatérnie, férje ott maradt a Clichyben.~„Nagyon jó helyen
11902 37|                 vejeurának kiszabadítására.~A hercegnő pedig nagyon restellte
11903 37|             hercegnő pedig nagyon restellte a dolgot, mert az ő műve volt
11904 37|             Dorotheával együtt, s megtették a hosszú utat télvíz idején
11905 37|                 ahol Tóth Máté uram lakott.~A parasztcsalád óh milyen
11906 37|              asszony. Jaj de milyen sápadt!~A hercegnő aztán elmondta
11907 37|                     fordultak Tóth uramhoz.~A jámbor földműves pedig azt
11908 37|             földműves pedig azt hitte, hogy a világon minden ember oda
11909 37|                   nagyon szerették egymást; a nagyasszony, a Jenőyné,
11910 37|                     egymást; a nagyasszony, a Jenőyné, bizonyosan zsugoriskodik,
11911 37|                 zavarban vannak. Annálfogva a legnagyobb szívességgel
11912 37|              biztosítá az úrhölgyeket, hogy a legjobb helyre jöttek hozzá;
11913 37|         hetvenötezer frankot ki akart rázni a dolmányujjából. A felesége
11914 37|                     rázni a dolmányujjából. A felesége is biztatta, hogy
11915 37|                    adjon amennyit kívánnak.~A hercegnő teljes biztosítékot
11916 37|                   és unokája fogják aláírni a kötelezvényt, hanem maga
11917 37|                    kötelezvényt, hanem maga a báró is.~– Miféle báró? –
11918 37|                  férje.~– Báró – Bálvándy – a grófnő – férje? – ismétlé
11919 37|                    ismétlé apróra szaggatva a mondást Tóth Máté uram,
11920 37|                    hosszúra nyúlt egyszerre a képe, míg feleségének a
11921 37|                     a képe, míg feleségének a szemei úgy tettek, mintha
11922 37|                 frank.~Tóth Máté uram aztán a vállába húzta nyakát nagy
11923 37|                  ökröt; gyapjú, kender mind a nyakán veszett, marhadög
11924 37|               Egyszóval nagy lett egyszerre a háznál a nyomorúság.~Vették-e
11925 37|                     lett egyszerre a háznál a nyomorúság.~Vették-e észre
11926 37|                  nyomorúság.~Vették-e észre a változás okát az úrhölgyek?
11927 37|              nagyobb szerencsével járták be a világot Bálvándy jószágigazgatói.
11928 37|                    nem voltak az országban. A bécsi bank magyarországi
11929 37|                   hisz fel sem voltak mérve a nagy jószágkomplexumok.
11930 37|                     pedig ijedten csapta be a ládáját, mikor azt a szót
11931 37|                     be a ládáját, mikor azt a szót hallotta, hogy a kölcsönveendő
11932 37|                   azt a szót hallotta, hogy a kölcsönveendő pénz egy,
11933 37|                     rossz investitió. Azzal a biztatással nehéz valakitől
11934 37|                   harmadik hitelező, akinek a pénzével meg majd őtet fogják
11935 37|                három-négy hónapnál hamarább a 75 ezer frankot előteremthessék.
11936 37|         előteremthessék. Milyen roppant idő a mézeshetek korszakába beleékelve!~
11937 37|               korszakába beleékelve!~Még az a lehetőség lett volna, ha
11938 37|                    fiát hazakapja, kifizeti a fatális tartozást Csollánnénak,
11939 37|                Párizsból hazatérve; s mikor a nagyasszony rajtarontott,
11940 37|                    állt feljebb; előmutatta a nagyasszony saját levelét,
11941 37|                    neki, hogy eressze Bénit a maga esze után. Ő hát Berlinen
11942 37|               Csollánné megbízásából, annak a költségén utazott. Ő nem
11943 37|                      gyalázat! – sopánkodék a nagyasszony.~– Dehogy az.
11944 37|                 ember lesz belőle.~– Menjen a pokolba! Sok-e az a pénz,
11945 37|                  Menjen a pokolba! Sok-e az a pénz, amiért be vannak csukva?~–
11946 37|                   ára.~– Azt hiszem, hogyha a nagyasszony a garmadi birtokát
11947 37|                hiszem, hogyha a nagyasszony a garmadi birtokát eladná,
11948 37|                  meghalok.~– De mit törődik a nagyasszony Kálmánnal? Hamarább
11949 37|                    Hamarább meghal az, mint a nagyasszony.~– Maga infámis
11950 37|                     Éles késeket forgat meg a szívemben.~– Én csak prókátor
11951 37|             tanácsokat ad. Eladhatja bátran a nagyasszony Kálmán ősi birtokát,
11952 37|                     Jenőyné dühbe jött erre a jó tanácsra: tudta, hogy
11953 37|                    van abban. Összehurkolta a hímzett tarisznyáját, mintha
11954 37|                hímzett tarisznyáját, mintha a szívét is belehurkolná,
11955 37|                     felé. Mikor aztán fogta a kilincset, azt mondá Biróczynak: –
11956 37|                  egyik haljon meg hát éhen, a másik a tömlöcben; maga
11957 37|                haljon meg hát éhen, a másik a tömlöcben; maga pedig, sánta
11958 37|                   maga pedig, sánta ördög – a kötélen!~Azzal becsapta
11959 37|                   felakasztja magát. Ezeket a leveleket mind elküldözte
11960 37|                     mind elküldözte Biróczy a nagyasszonynak.~Talán maga
11961 37|                    nagyon sokáig tartott ez a rossz mulatság; mikor már
11962 37|                 írására szánta el magát.~Az a levél szólt Katinkának.~
11963 37|               mindig nagyon ki voltak sírva a szemei Dorothea grófnőnek.~
11964 38|                                             A jég hátán~Dicső úttörői
11965 38|                     jég hátán~Dicső úttörői a magyar múzsának, kik „akkor”
11966 38|                      kik „akkor” átjártatok a Duna jegén a művészet oltárán
11967 38|                     átjártatok a Duna jegén a művészet oltárán áldozni! (
11968 38|                    Magyarország fővárosában a magyar színészetnek. Idegen
11969 38|            kegyelemből egy napot egy héten: a legrosszabb, a legsoványabb
11970 38|                   egy héten: a legrosszabb, a legsoványabb napot: a pénteket.~
11971 38|          legrosszabb, a legsoványabb napot: a pénteket.~Üveges hintó sem
11972 38|                    lánchíd sem volt, melyen a hintó átjöhetett volna,
11973 38|                     hintó átjöhetett volna, a hajóhidat kiszedték a jég
11974 38|                volna, a hajóhidat kiszedték a jég elől; s mikor visszatértetek,
11975 38|                törtétek az utat: átjártatok a zajló Dunán, ingó lélekvesztőn,
11976 38|                   ingó lélekvesztőn, később a jég hátán, fagyban, hóban,
11977 38|                      éhezve, fázva, pirulva a szégyentől és pirulva a
11978 38|                     a szégyentől és pirulva a dicsőségtől, és pirulva
11979 38|                     dicsőségtől, és pirulva a hideg téli széltől.~És az
11980 38|                    minden lélek alszik, még a város olajlámpái is, akkor
11981 38|                   akkor látják (kik látják; a partőr és a csillagok),
11982 38|                     kik látják; a partőr és a csillagok), hogy botorkál
11983 38|                   egy csoport didergő ember a ropogó havon, keresztül
11984 38|                     ropogó havon, keresztül a Duna jégburkolatán, némelyik
11985 38|                  cipelve fedett kosaraikat. A hideg északi szél vígan
11986 38|               északi szél vígan seper végig a sík jégmezőn, s arcaikba
11987 38|                   jégmezőn, s arcaikba veri a sziporkázó havat. – Királyok
11988 38|             Királyok és királynék azok, kik a hónuk alatt viszik koronájukat
11989 38|                  batyuban bíborpalástjukat.~A szél eltakarja nyomaikat
11990 38|                   jártak! És örömmel várták a keserves péntek napot, hogy
11991 38|                 tegyenek róla, hogy még „él a magyar”.~És mily fényes
11992 38|                    ilyen szép tehetségeknek a szűk, ismeretlen ködös világban,
11993 38|                    volnának, világra szólna a hírük, pompában, kényelemben
11994 38|        színlapjaikon olvasható, „hogy lássa a világ, mit tud a magyar?”,
11995 38|                 hogy lássa a világ, mit tud a magyar?”, hogy játszottak
11996 38|                  volna, nyitva volt előttük a világ minden ajtaja.~De
11997 38|                     világ minden ajtaja.~De a szívük volt ide nőve ebbe
11998 38|                   szívük volt ide nőve ebbe a földbe, az nem eresztette
11999 38|                     és fényes tehetségeiket a jég hátán az „idegen” Pestre.~
12000 38|                Lótó-futó, mindenes, titkár. A színészekre nézve pedig