Part

12001 38|                  ember nekiindulna bujdosni a jégen keresztül haza Budáig
12002 38|                 jégen keresztül haza Budáig a fűtetlen farkasordítóba,
12003 38|                   az úri lakásba, hozzáülni a pompás lakomához, s reggelig
12004 38|                  útiköltséget is beszerezni a könnyűvérű uraságoktól. –
12005 38|                       Mindannyian csókolták a kezeit a nagyságos asszonynak:
12006 38|              Mindannyian csókolták a kezeit a nagyságos asszonynak: nem
12007 38|                  Cilike köszönte meg szépen a nagyon megtisztelő meghívást:
12008 38|                   meghívást: ő nem mehet el a lakomára, neki haza kell
12009 38|                   kisfia magában van otthon a dajkával. Ez valóban eléggé
12010 38|                mulasson. Majd őtet elkíséri a színházi szolga, ki a színpadi
12011 38|              elkíséri a színházi szolga, ki a színpadi ruháját kosarastul
12012 38|                  majd egyedül fog hazamenni a szolga kíséretében. Aszályi
12013 38|                  adták, ő maga is megjelent a színpadon; őt is meghívta
12014 38|                     felé kezdett már járni, a Dunán a jég nagyon meggyengült,
12015 38|                  kezdett már járni, a Dunán a jég nagyon meggyengült,
12016 38|                   alatt szakadt az eső, ami a jeget még jobban felporhanyítá;
12017 38|                 öltözőszobájából kilépett s a színházi szolgát felkérte,
12018 38|             színházi szolgát felkérte, hogy a kosárba kötött ruháit hozza
12019 38|                     megy ma át Budára, mert a jég csupa korhadt már, s
12020 38|                     magának Budára kísérőt.~A szegény asszony meg volt
12021 38|                    asszony meg volt ijedve. A színpad üres volt már; a
12022 38|                    A színpad üres volt már; a színészek mind elsiettek
12023 38|                    színészek mind elsiettek a vidám lakomára, Bányaváry
12024 38|                lakomára, Bányaváry is; csak a lámpaoltogató volt még jelen,
12025 38|                     még jelen, az pedig azt a tanácsot adta neki, hogy
12026 38|                 menne ily cudar időben neki a Duna jegének, ahol senki
12027 38|                     Budára. Óh, egy anyának a bátorsága olyan nagy, mint
12028 38|                  bátorsága olyan nagy, mint a nőfarkasé, mikor gyermekét
12029 38|                félti. Mit annak az éjszaka, a vihar, a rémek?~Nekiindult,
12030 38|                  annak az éjszaka, a vihar, a rémek?~Nekiindult, hogy
12031 38|                   akarsz menni. Hát nyújtsd a karodat, s kapaszkodjál
12032 38|                     Hát mégis van egy lélek a földön, aki az ő lelkével
12033 38|                óhajtásait kitalálja, akinek a karjára támaszkodhatik,
12034 38|                        s azzal nekiindultak a zimankós zápornak egyedül.~
12035 38|          Magyarország két ragyogó géniusza.~A Duna-partra érve, a partőr
12036 38|               géniusza.~A Duna-partra érve, a partőr figyelmezteté őket,
12037 38|                    figyelmezteté őket, hogy a jégen járni már életveszélyes
12038 38|                       kiálta szenvedélyesen a nő, s magával ragadta kísérőjét.~
12039 38|                lábain vékony brünell cipők (a gumi félcipők még akkor
12040 38|                    volt ez öltözethez való.~A szél szemközt vágta nekik
12041 38|                   szél szemközt vágta nekik a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné
12042 38|                   hasznavehetetlenné tette, a jég fölött már néhol magasan
12043 38|               fölött már néhol magasan állt a víz, s nem lehetett tudni,
12044 38|                    az ott vagy esővíztócsa. A sötétben semmi lámpafény
12045 38|                  lámpafény nem világítá meg a veszélyes utat, úgy kellett
12046 38|                 helyen már meg volt repedve a jégburkolat, s alulról fölfelé
12047 38|                vette Cilikét, így emelte át a jégtorlaszon.~Továbbhatoltak.~
12048 38|               jégtorlaszon.~Továbbhatoltak.~A nő öltönye, lábai csuromvíz
12049 38|                  megállt az eső, megfordult a szél, megint csípős hideg
12050 38|                     csonttá fagyott rajtuk.~A budai parton már nagy szakadások
12051 38|                  már nagy szakadások voltak a jégen, s ott keresztbe tett
12052 38|                deszkák szolgáltak átjáróul.~A vékony jégtábla úgy hajlott
12053 38|                  anya.~Ne remegjetek! Ha az a jég olyan vékony volna,
12054 38|                    olyan vékony volna, mint a papír, nem szakadna az le:
12055 38|                  papír, nem szakadna az le: a ti fejeteket egy-egy csillag
12056 38|                  mely nem hagy elsüllyedni!~A budai partnál el volt már
12057 38|                   partnál el volt már válva a jég a parttól, hanem egy
12058 38|                     el volt már válva a jég a parttól, hanem egy csónak
12059 38|             életveszélyben mentőszerül; azt a csónakot Kálmán odahúzta
12060 38|                    csónakot Kálmán odahúzta a jég széléhez esernyője fogantyújával,
12061 38|                   azon keresztül kijutottak a partra.~Onnan aztán sietve
12062 38|                   Onnan aztán sietve mentek a színésznő lakásáig. A sietségben
12063 38|                mentek a színésznő lakásáig. A sietségben az a jó volt,
12064 38|                   lakásáig. A sietségben az a jó volt, hogy a rájuk fagyott
12065 38|               sietségben az a jó volt, hogy a rájuk fagyott öltöny ismét
12066 38|                    baj?” – kérdé Cilike még a bezárt ajtón át a cselédtől,
12067 38|                Cilike még a bezárt ajtón át a cselédtől, ki a kapunyitásra
12068 38|                    ajtón át a cselédtől, ki a kapunyitásra elősietett.~„
12069 38|                     elősietett.~„Semmi baj, a kicsike alszik.”~Akkor aztán
12070 38|                ajtón, s maga sietett vissza a Dunához. A szél egészen
12071 38|                   sietett vissza a Dunához. A szél egészen megfordult
12072 38|                    erős északi széllé vált: a jég elindulását ez szokta
12073 38|               szokta siettetni.~Szerencsére a budai parton senki sem őrködött,
12074 38|                  embereket elfogdossa, akik a halálveszedelemmel dacolni
12075 38|         halálveszedelemmel dacolni akarnak.~A mentőcsónak még mindig ott
12076 38|                     még mindig ott lebegett a vízen, annak az ormáról
12077 38|                     jött.~Egy pislogó lámpa a pesti parton adott irányt,
12078 38|               Kettős oka volt sietni.~Mikor a pesti partra felkapaszkodott,
12079 38|                    dördülés az éji csendet.~A gellérti ágyúk villámai
12080 38|                 dördülései voltak azok, mik a jég megindulását jelzék.~
12081 38|                    jég megindulását jelzék.~A Margitsziget táján egy fehér
12082 38|                táján egy fehér vonal támadt a barna jéglap fölött, mely
12083 38|                    harsogó moraj emelkedett a távolból.~Nemsokára aztán
12084 38|                   távolból.~Nemsokára aztán a pesti parton is hangzott
12085 38|                    pesti parton is hangzott a három ágyúlövés, annak jeléül,
12086 38|                    hogy itt is kezd indulni a jég.~Kálmán futott haza,
12087 38|                   ha egy óranegyedet késik, a mozgó jégtáblák közül kell
12088 38|                  Ízetlenség lett volna tőle a meghívást el nem fogadni.
12089 38|                időkben mindig nyitva voltak a hazai tudósok és művészek
12090 38|                     Kálmán megérkezett, már a vendégek mind együtt voltak.
12091 38|                     mind együtt voltak. Már a teázáson át is estek; csak
12092 38|                  teázáson át is estek; csak a vacsora volt még hátra.~
12093 38|                kiállhatatlannak találta ezt a vigyorgást Aszályi pofáján,
12094 38|                  nem tudott menekülni attól a gondolattól, hogy őneki
12095 38|                 gondolattól, hogy őneki ezt a vigyorgást onnan valami
12096 38|                 mulatott minden ember. Jött a pompás vacsora, melynél
12097 38|                    meg is tudná nevezni azt a nagyon jó helyet.~Kálmán
12098 38|                    hogy milyen jó volt neki a jégen visszajönni; ha most
12099 38|                 volna őmiatta.~Ismét lőttek a budai várfok ágyúiból; az
12100 38|                    ablakai reszkettek bele.~A mulató társaság közül valaki
12101 38|               valaki azt mondta: most indul a jég.~Más azt felelte rá:
12102 38|                     arra, aki pár óra előtt a jégen keresztülfutott, hogy
12103 38|                    Hanem amellett ragyogott a jókedvtől.~Vacsora után
12104 38|                     jókedvtől.~Vacsora után a színészek összeálltak kvartettet
12105 38|                   kvartettet énekelni. Majd a háziúrnő ült le zongorája
12106 38|                  művészi játékával elragadá a társaságot. Aszályi a társaság
12107 38|              elragadá a társaságot. Aszályi a társaság nevében unszolni
12108 38|                      Katinka kísérte énekét a zongorán.~És Kálmán gondolta
12109 38|                   Cilike most tán éppen ezt a dalt dúdolja kisgyermeke
12110 38|                kisgyermeke bölcsője felett: a szél dörömbözése az ablakon
12111 38|                 szél dörömbözése az ablakon a kíséret hozzá.~Kálmán el
12112 38|                      Kálmán el nem távozott a teremből, mikor a vendégek
12113 38|                  távozott a teremből, mikor a vendégek nagy része a kártyázószobákba
12114 38|                 mikor a vendégek nagy része a kártyázószobákba vonult
12115 38|                   annál jobban összeszorult a szíve.~Később táncolni kezdtek,
12116 38|                      zongoraszónál. Katinka a jókedvű színésznőkkel versenyt
12117 38|         elhíresztelte róla, hogy mellbeteg.~A reggel is együtt találta
12118 38|                    reggel is együtt találta a mulatozókat.~Még akkor is
12119 38|                  hogy ki kellene kocsikázni a Duna-partra, megnézni a
12120 38|                     a Duna-partra, megnézni a zajló jeget. Rögtön bérkocsikat
12121 38|                  vendégsereggel kihajtatott a Duna-partra. Kálmán oda
12122 38|                 Kálmán oda is elment velük.~A Duna zajlása nagyszerű volt.
12123 38|                jégtorlatok rohantak sebesen a megdagadt ár fölött s ropogva
12124 38|              hazajutott-e az éjjel? – kérdé a bámulat közepett egy kíváncsi
12125 38|                 valakinek előhozni, hogy az a Bálvándy mért nincs most
12126 38|             furfangos arccal.~Egyik partról a másikra átmenni még gondolatnak
12127 38|               képtelenség volt. Katinka azt a szeretetreméltó indítványt
12128 38|                  maradjanak ott addig, amíg a Dunán ismét át lehet kelni;
12129 38|                     Kálmán köszönte meg azt a maga részéről: neki Pesten
12130 38|                  tartóztatta.~Amint azonban a Váci utcán végighaladt,
12131 38|                Kálmán elbámult; nem értette a talányt; kezet szorítottak,
12132 39|                                             A teaivástól~Megint kitavaszodott
12133 39|                    leginkább megtudni, hogy a „Csigá”-ban hónapos retket
12134 39|              hónapos retket árultak már.~Ez a „Csiga” egy szegletház a
12135 39|                    a „Csiga” egy szegletház a Sebestyén tér egyik oldalán.
12136 39|                  folyosókkal, falépcsőkkel. A mostani és az akkori „Csiga”
12137 39|               akkori „Csiga” között csak az a különbség, hogy akkoriban
12138 39|                     hogy akkoriban itt volt a fővárosi írók, tudósok és
12139 39|                     kedélyes emberek voltak a magyar szellemi bajnokok:
12140 39|                  hogy olyan sokat dolgozik. A nagy hatást, melyet a közönségre
12141 39|             dolgozik. A nagy hatást, melyet a közönségre gyakorolt színdarabjaival,
12142 39|          népszerűség-hajhászásnak nevezték. A higgadtabb kedélyek aggódtak
12143 39|                 túlszárnyalva érezte magát, a költői ér kritikai aranyérré
12144 39|                     és hercegei pedig, akik a Magyar Tudományos Akadémiát
12145 39|                     sohasem hallották volna a nevét.~De Kálmánt mindez
12146 39|              találta abban, hogy az legyen.~A „Csiga” rendes látogatói
12147 39|                    tartozott Biróczy is, ki a jogtudományi szakban figyelemreméltó
12148 39|                     közlött, s vakmerő volt a hazai jogelveket bírálgatni.~
12149 39|                  bírálgatni.~És aztán, akit a napnak minden órájában itt
12150 39|                  kelendőségnek örvendtek, s a kiadó által rendkívül olcsón
12151 39|                     paradoxonokból.~Aszályi a nagyúri körökben is „bennfentes”
12152 39|                  uraságnak és asszonyságnak a házától összeszedte a pletykákat,
12153 39|         asszonyságnak a házától összeszedte a pletykákat, s ha nem kapott,
12154 39|           mulattatóan tudta előadni.~S ahol a pletykákat legszívesebben
12155 39|              legszívesebben hallják, az nem a kávénénikékből, hanem a
12156 39|                     a kávénénikékből, hanem a tudósokból álló kör. Nincs
12157 39|                  olyan háládatos termőfölde a mendemondának, mint melyet
12158 39|                    művészek taposnak.~Ezért a „Csigá”-ban Aszályit sokkal
12159 39|                 feltűnt, hogy amint ő belép a pályatársak mulatótermébe,
12160 39|                  pályatársak mulatótermébe, a jelenlevő vidám társaságnak
12161 39|                     egyszerre megette volna a csibe a kenyerét, úgy félbeszakad
12162 39|             egyszerre megette volna a csibe a kenyerét, úgy félbeszakad
12163 39|                   kenyerét, úgy félbeszakad a jó kedve; Aszályi, ki fennhangon
12164 39|                      Akkor ülj le velem ide a szögletbe.~Kálmán azon idő
12165 39|                      egész tüntetésig vitte a Biróczy iránti barátkozást.
12166 39|               Emlékezel arra az éjre, mikor a Dunán megindult jég két
12167 39|                   két napig itt tartóztatta a budai színészeket s azok
12168 39|                  azok között Bányaváryt is, a sógorodat?~– Azt az éjt
12169 39|                   itt báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi azt
12170 39|               helyen van!” – Emlékezel arra a mosolyra, amivel akkor rád
12171 39|                    attól fogva mostanáig ez a mi „közös barátunk” azt
12172 39|            Bányavárynét Budára; s míg férje a pesti parton rekedt, azalatt
12173 39|                    parton rekedt, azalatt ő a budain maradt. Ez volt az
12174 39|                   budain maradt. Ez volt az a „jó helyen van az!”~Kálmán
12175 39|                  mint egy szobor, odalépett a társaság közé, s egyenesen
12176 39|                  teste úgy reszketett, mint a hangja. – Ön azt állította,
12177 39|                    azon az éjszakán, melyen a Duna jege megindult, húgomat,
12178 39|               elvigyem az estélyre. Ott ült a kocsi mellett Csollánné
12179 39|                 amit én. Bányaváryné kijött a csarnokból, akkor az oszlop
12180 39|                    s együtt mentek karöltve a Duna jegére. Kétszer is
12181 39|                 Kétszer is szemükbe néztem. A nő húgod volt, a férfi pedig
12182 39|                    néztem. A nő húgod volt, a férfi pedig Bálvándy báró…~–
12183 39|                   pedig Bálvándy báró…~– Az a férfi én magam voltam, te
12184 39|                azzal egy olyan pofont adott a rágalmazónak, egy olyan
12185 39|                utolsó szavához szankciónak.~A pofonütött rohant – nem
12186 39|                   elégtételt venni –, hanem a tükörhöz, mintha szemeivel
12187 39|                 képének az egyik fele, mint a másik. S csak azután jutott
12188 39|                  róla, hogy Jenőy felcsapta a kalapját a fejére és elhagyta
12189 39|                  Jenőy felcsapta a kalapját a fejére és elhagyta a termet.
12190 39|               kalapját a fejére és elhagyta a termet. Akkor aztán körülnézett,
12191 39|             körülnézett, hogy kit válasszon a társaságból szekundánsának.
12192 39|         szekundánsának. S miután kiszemelte a legbékésebb öreg tudóst,
12193 39|                     asszíriai császár nevét a magyarból származtatta le,
12194 39|                     be, hogy az egész világ a magyaroktól eredt; tehát
12195 39|                magyaroktól eredt; tehát azt a jó öregurat rohanta meg
12196 39|                   rohanta meg Aszályi azzal a felhívással, hogy legyen
12197 39|              felhívással, hogy legyen őneki a véres bosszú munkájában
12198 39|            munkájában párbajsegéde; de mire a békeszerető öreg tudós csak
12199 39|                      de mégsem érhette utol a sánta lábaival; úgy kellett
12200 39|                     nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra kihív?
12201 39|                 akkor én kengyelfutó leszek a török szultánnál. Te ebbe
12202 39|                   török szultánnál. Te ebbe a házba ez életben többé be
12203 39|                    itt lesz; föl lesz kötve a karja a nyakába; el fogja
12204 39|                      föl lesz kötve a karja a nyakába; el fogja mondani,
12205 39|               párbajt, ő téged kímélt, mert a nemzetet nem akarta ily
12206 39|                  nagy embertől megfosztani, a te golyód pedig keresztülment
12207 39|                  keresztülment az ő karján. A tudós elhisz mindent, ami
12208 39|                  sem fog eszébe jutni, hogy a kapott sebet látni akarja.
12209 39|                  kapott sebet látni akarja. A végső esetben megteszi egy
12210 39|           kétkrajcáros hólyaghúzó tapasz, s a fickó mint vitéz ember fog
12211 39|               Azonban ne beszéljünk mármost a fickóról. Hanem kérdezzük
12212 39|                     miért híresztelte ő ezt a rágalmat. Mert ingyen senki
12213 39|                    neki e rágalomból? Ennek a történetnek valami genezise
12214 39|                    találok rá.~– Vesd össze a körülményeket. A fickó jól
12215 39|                 Vesd össze a körülményeket. A fickó jól látta, hogy te
12216 39|                   te voltál az, aki húgodat a jégen átvezetted. Közbevetőleg:
12217 39|                     megjelenni, mintha csak a hajadat fodroztattad volna
12218 39|                     majd máskor beszéljünk. A fickó tehát tudta, hogy
12219 39|                 tehát tudta, hogy te voltál a kísérő, és mégis Bálvándyt
12220 39|              forintot vehetett volna rá fel a zálogházban. Kellett neki
12221 39|           Bányavárynét, attól majd megkapod a felvilágosítást.~– Hát ő
12222 39|                   nélkül semmi sem történik a világban. Nekem magamnak
12223 39|                      ahogy csak tudsz; hidd a legrosszabbat, amit csak
12224 39|                    vesztett több pillanatot a szóbeszédre; hanem futott
12225 39|                   szóbeszédre; hanem futott a csónakhoz, mely hamarább
12226 39|                   átszállítá Budára, mintha a hídra lekerült volna.~Amíg
12227 39|          kaleidoszkóp képletei, váltakoztak a talány tényezői. Mindazokat,
12228 39|                  összevetette az érdekeket, a szenvedélyeket, a lehetségest
12229 39|                érdekeket, a szenvedélyeket, a lehetségest és a képtelent;
12230 39|            szenvedélyeket, a lehetségest és a képtelent; de nem bírt világot
12231 39|               kebellel.~– Én utazom – monda a nő, kinek arca piros volt
12232 39|                   nő, kinek arca piros volt a fáradságtól, és szemei a
12233 39|                    a fáradságtól, és szemei a sírástól.~– Hová? – kérdezé
12234 39|                      kérdezé Kálmán.~– Nagy a világ… – ez volt rá a felelet.~
12235 39|                  Nagy a világ… – ez volt rá a felelet.~Kálmán hevesen
12236 39|                   Cili! Mi történt veled?~– A legrosszabb, ami történhetett.~–
12237 39|              eszemet!~Ekkor aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek
12238 39|                   aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek a könnyei,
12239 39|                    keblére a nő, megeredtek a könnyei, fuldokolva zokogá: „
12240 39|                  Azt az asszonyt!”~És ahogy a könnyeken keresztül szikráztak
12241 39|              könnyeken keresztül szikráztak a szemei Kálmán szemeit keresve;
12242 39|               asszony”.~„Csollánné?”~Cilike a sértett szűzérzet undorával
12243 39|                 ember?~– Én bolond! – szólt a nő, arcára tapasztva kezeit –,
12244 39|                    Most már józan; de másé. A borcimborák csak pénzét
12245 39|                    csak pénzét rabolták el, a teaestélyek a szívét. Ő
12246 39|                  rabolták el, a teaestélyek a szívét. Ő most már szép,
12247 39|                    kellett Cilike felől ezt a rágalmat elhíresztelni,
12248 39|                    ő Bálvándy kedvese: hogy a férj annál jobban elidegenedjék
12249 39|                valószínű. Bálvándy bolondja a színészvilágnak – s minden
12250 39|               hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb benne, ami
12251 39|                   valahogy. Azt mondják: ez a mi sorsunk; színészházaspárok
12252 39|                     vénülnek meg együtt. De a késen, amellyel így megszúrtak,
12253 39|                    beszélni fogja az utcán.~A nő kétségbeesetten veté
12254 39|           kétségbeesetten veté magát arccal a kerevetre; de már nem tudott
12255 39|                    s gyöngéden kényszerítve a vonagló nőt, hogy üljön
12256 39|              töviskoszorút, és viselte mind a kettőt büszkén; te ismerted
12257 39|               csöndes hajlékából, ahol csak a boldog nyugalom lakott,
12258 39|                     boldog nyugalom lakott, a család kedvencét elvitte
12259 39|               dicsőségben, és nem gondoltak a visszatérésre soha; te ismerted
12260 39|                  egész világgal; összetűzni a nagyurak hatalmával, meghódítani
12261 39|                     hatalmával, meghódítani a gúnyolódó közönyt, felébreszteni
12262 39|                   felejthetetlen napon, ott a havasi csúcson, úgy beszélt
12263 39|                   meghívások érkeznek hozzá a világ minden részéből; és
12264 39|                   egész dicsvágy kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem azt
12265 39|                    fölfedezte előttem, hogy a csábító meghívások amaz
12266 39|                  minket, és menni fog annak a szépasszonynak a szemei
12267 39|                  fog annak a szépasszonynak a szemei után külföldre, s
12268 39|                   Most azután Kálmánon volt a sor, hogy elkezdjen zokogni,
12269 39|                  egymást. Kálmán megcsókolá a nő homlokát, s ez ölelésben,
12270 39|           rémtáborától nem látta maga körül a külvilágot. Alig tudta,
12271 39|                magam annyira irtózom? – Ah, a szép vadásznő nemcsak a
12272 39|                     a szép vadásznő nemcsak a vadállatot tudja szíven
12273 39|                   lőni.”~Azt gondolta, hogy a szépasszonynak fog levelet
12274 39|                  azt az egyetlen fájó részt a szívemben, amelyen halálra
12275 39|              bennünket élve eltemessen; még a neveinket is meg akarja
12276 39|          istentagadóvá lesz, s megundorodik a szerelemtől. Átkozott legyen
12277 39|                szerelemtől. Átkozott legyen a pillanat, amelyben önnek
12278 39|                   élet! Éljen ön addig, míg a világ mosolygása gúnykacajjá
12279 39|             felfokozzam ennek az asszonynak a gyönyörét azáltal, hogy
12280 39|                  férfi?”~Kálmán tűzbe dobta a levél rongyait, s sietett
12281 39|                   levél rongyait, s sietett a színházhoz.~Péntek volt,
12282 39|              színházhoz.~Péntek volt, ismét a magyar színtársulat készült
12283 39|                 magyar színtársulat készült a nagyvárosi színházban előadáshoz,
12284 39|                   híre futamodott már annak a monumentális pofonnak, amivel
12285 39|               monumentális pofonnak, amivel a rágalmazót elcsendesíté.~
12286 39|                    rágalmazót elcsendesíté.~A színháznál tudták meg azt
12287 39|                   Hányat bukfencezett utána a feltisztelt? Hogy esett
12288 39|                először az arcába, másodszor a kezében levő pásztorfogantyús,
12289 39|                    Gondolta mindenki: ennek a botnak még ma valami dolga –
12290 39|             Bányaváry is értesülve volt már a „Csigában” történt jelenetről,
12291 39|                  amit Kálmán tett; mert ezt a Bálvándyról költött mendemondát
12292 39|             vállalatnál, amilyenben ő törte a fejét, még nagy lelki könnyebbségül
12293 39|                 lelki könnyebbségül szolgál a férjnek, ha a nejét is hasonlóval
12294 39|         könnyebbségül szolgál a férjnek, ha a nejét is hasonlóval rágalmazzák.
12295 39|                  kedves barátját.~No, ebből a zavarából nagyon hamar kisegítette
12296 39|                 hallatára mindjárt elsápadt a színész, és sejtette, hogy
12297 39|                  nődet, és el akarod hagyni a magyar színészetet. Nődet
12298 39|                    orozva hátulról; leütlek a legelső kővel, ami a kezembe
12299 39|                leütlek a legelső kővel, ami a kezembe akad; leütlek minden
12300 39|                     egyszerre visszatért rá a szíve. – Furcsa vándorló
12301 39|              mentségemre, hogy elkeserített a nőm hűtlenségéről költött
12302 39|           félrelépésemet; de nem érdemli az a silány fickó, aki e percig
12303 39|                    e percig voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl
12304 39|                     elővonta belső zsebéből a külföldi impresszárióval
12305 39|                   darabra szakította azt és a háta mögé vetette.~– Vége
12306 39|                 keze szennyes; de most mind a kettő az lesz. Mi nem vagyunk
12307 39|          komédiajátszás. Én két évig jártam a carbonarik iskolájába, s
12308 39|                    carbonarik iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen embert,
12309 39|                     tartja utolsó előadását a fővárosban; az éjjel összeszedi
12310 39|                    sötéten ránézett.~– Amíg a városban vagy, addig rám
12311 39|              felejts el!~S akkor sem hagyta a kezét megfogni.~Elhagyta
12312 39|                    kezét megfogni.~Elhagyta a színházat, anélkül, hogy
12313 39|             Budapesten. Meg voltak elégedve a hírrel. Kívánkoztak már
12314 39|                     Kívánkoztak már azok is a vidéki húsosfazekak után
12315 39|             Hozzálátott, hogy segítsen neki a málházásban; Rómeó jelmezét
12316 39|                     könny hullott szemeiből a becsomagolt színpadi cifraságokra.~
12317 39|                  örökösen felügyelő kellett a szívének. Ha eszébe jutott,
12318 39|                jóságú Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik percben
12319 39|                     sírt, mint a gyermek, s a másik percben már játszott,
12320 39|                  percben már játszott, mint a gyermek.~Estig azt hitte
12321 39|                     Ha tudta volna, hogy ez a szerződés a szépasszony
12322 39|                  volna, hogy ez a szerződés a szépasszony pénze ára, alább
12323 39|                  alább is hangolhatta volna a lemondás fölötti büszkeségét.~
12324 39|              igazgató búcsúbeszédet tartott a tisztelt publikumhoz, megköszönve
12325 39|          publikumhoz, megköszönve annak azt a rettenetes nagy hazafiúi
12326 39|                 magát egy húszasért.~Azután a nők hazamentek az úthoz
12327 39|                   korán kell útnak indulni; a férfiak pedig hátramaradtak,
12328 39|                  egy búcsúpoharat ürítsenek a „Vörös Ökörben” régi jó
12329 39|                    hogy Bányaváry is menjen a társasággal; ne vonja ki
12330 39|              társasággal; ne vonja ki magát a többiek közül. Bányaváry
12331 39|                   fog maradni.~Cilike ismét a hívő nő volt, s ő maga biztatta
12332 39|                 maga biztatta már legjobban a férjét, hogy mulasson, ameddig
12333 39|                   ameddig tetszik, és igyék a többi jó barátokkal.~Szegény
12334 39|               asszony! Már örült neki, hogy a férje „csak” iszik.~No,
12335 39|                    tartja. Igaz ugyan, hogy a teát olyan erősen megrumozva
12336 39|               hatással van az emberre, mint a bor vagy a sör. – Neki tehát
12337 39|                    emberre, mint a bor vagy a sör. – Neki tehát a búcsúlakomán
12338 39|                    vagy a sör. – Neki tehát a búcsúlakomán is különteát
12339 39|                  poharakkal koccintottak, ő a füles csészét emelte az
12340 39|               kedélyben volt. Magával hozta a gitárját is, s mikor a társaság
12341 39|                hozta a gitárját is, s mikor a társaság kívánta, egy-egy
12342 39|                   hűségről, s úgy ragyogtak a könnyek a szemében.~Olyan
12343 39|                     úgy ragyogtak a könnyek a szemében.~Olyan jó fiú volt
12344 39|                 szemében.~Olyan jó fiú volt a jó Bányaváry! – Mindig érezte
12345 39|                beszél vele.~Mikor Bányaváry a negyedik csésze teát itta,
12346 39|                mennyivel zamatosabb volt az a tea, amit ő máshol szokott
12347 39|                  máshol szokott inni.~Igaz, a tea sokkal zamatosabb, ha
12348 39|                 mintha nagy társaságban. Ez a teának a sajátsága.~S azután
12349 39|                    társaságban. Ez a teának a sajátsága.~S azután nagyon
12350 39|                    S azután nagyon elővette a gondolkozás.~Megnézte az
12351 39|          cimboraságtól, kitől örökre, kitől a viszontlátásig, nyakába
12352 39|              viszontlátásig, nyakába keríté a carbonariját, betakarta
12353 39|                carbonariját, betakarta vele a gitárját, s indult a holdvilágos
12354 39|                   vele a gitárját, s indult a holdvilágos utcának nehéz
12355 39|               helyről elmaradni.~Igaz, hogy a feleség is derék asszony,
12356 39|                      szép asszony is; de az a másik hölgy mégis csak bűvösebb.
12357 39|                      Az egyik nagy művésznő a színpadon; de odahaza, a
12358 39|                    a színpadon; de odahaza, a férje előtt nem tud komédiázni.
12359 39|                  nem tud komédiázni. Ah, ez a másik éppen ahhoz ért. Aztán
12360 39|                    Aztán az egyik az enyém, a másik pedig a másé, ami
12361 39|                     az enyém, a másik pedig a másé, ami az értéknek különböző
12362 39|                világos utca, mely egyenesen a hídhoz vezet; a másik egy
12363 39|                   egyenesen a hídhoz vezet; a másik egy szűk mellékutca,
12364 39|                  mellékutca, mely nem éppen a hídnak kanyarodik.~Mikor
12365 39|                    hídnak kanyarodik.~Mikor a szeglet elé ért, elkezdett
12366 39|                   Nem volna vétek. Az ember a feleségét tiszteli, és azon
12367 39|                 neki; szereti is örökké; de a szép hölgy nem kíván örökkévalóságot,
12368 39|                 örökkévalóságot, annak csak a boldog perc kell. Megszűnik-e
12369 39|                     őt nem szereti? – »Hisz a hal sem szeret engem, de
12370 39|                 engem, de azért én szeretem a halat.« Pedig Plato bölcs
12371 39|               szóval sem fogadtam meg, hogy a bűbájos hölggyel többé ne
12372 39|                    szabad.”~Mint tudva van, a teának is megvan a maga
12373 39|                     van, a teának is megvan a maga részegsége s a maga
12374 39|                  megvan a maga részegsége s a maga mámor filozófiája.~
12375 39|                     oldalán, s besomfordult a szűk utcába, mely nem vezet
12376 39|                    mely nem vezet egyenesen a hídhoz.~Mi, kik már egyszer
12377 39|                     vezettek. Az egyik volt a Decséry grófoké, a másik
12378 39|                     volt a Decséry grófoké, a másik Csollán Katinka úrhölgyé.
12379 39|                 utcákra nyílt mindkettőnél. A hálószobák osztálya pedig
12380 39|              hálószobák osztálya pedig mind a két úri lakban a kertre
12381 39|                 pedig mind a két úri lakban a kertre nézett. Innen leste
12382 39|                Dorothea grófnő mellé fölült a hintóba.~Decséry főispán
12383 39|               átelleni kastélyban.~Egy este a főúr behívatta magához a
12384 39|                    a főúr behívatta magához a ház felügyelőjét, Csuka
12385 39|                   milyen rossz alvó vagyok. A legkisebb neszre fölébredek,
12386 39|                     micsoda, marad megállni a másik kertajtó előtt, fogja
12387 39|                 másik kertajtó előtt, fogja a gitárt, s elkezdi énekelni.
12388 39|                    addig hosszú énekel, míg a kertajtón nem beeresztik.
12389 39|                  nem beeresztik. Bizonyosan a szobaleánynak csinálja az
12390 39|                    el valami szép módon ezt a jó embert innen az ablakom
12391 39|                      Csak tessék rám bízni. A legszebb módon elszoktatom
12392 39|                     mégis legalább hárommal a tíz parancsolat közül lényeges
12393 39|                    őneki itten jönni.~Hanem a hold olyan szépen ragyogott,
12394 39|                olyan szépen ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat,
12395 39|                     és nárciszillat, melyet a kertfalon áthintett a harmatos
12396 39|                melyet a kertfalon áthintett a harmatos szárnyú szellő,
12397 39|                  szabad legyen megittasodni a tündérek számára való gyönyörtől,
12398 39|                  meg egy rossz emberből. Ez a kettő küzd egymással: hol
12399 39|                     az egyik van fölül, hol a másik. Az a kérdés csak,
12400 39|                  van fölül, hol a másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó
12401 39|                      Az a kérdés csak, hogy a legutolsó fordulónál a jó
12402 39|                 hogy a legutolsó fordulónál a jó ember maradjon fölül.
12403 39|             maradjon fölül. Most este éppen a rossz embernek van fölénye:
12404 39|               fölénye: de reggel bizonyosan a jó ember fog ismét uralkodni
12405 39|            uralkodni s gondja lesz rá, hogy a rossz embert keserű lelkiismeret-mardosásokkal
12406 39|                   már nem eresztette tovább a szívdobogása.~Félrecsapta
12407 39|          szívdobogása.~Félrecsapta válláról a carbonarit, kebléhez fogta
12408 39|                  carbonarit, kebléhez fogta a gitárt, s mint szokás, rázendíté
12409 39|                    s mint szokás, rázendíté a szerelmi epedések ismeretes
12410 39|              akkordjaira meg szokott nyílni a paradicsom ajtaja.~„Leise
12411 39|                     szavának meleg lehelete a jácintillatos szellő közé,
12412 39|                  mint volt?” nélkül kikapta a troubadour kezéből a gitárt,
12413 39|                kikapta a troubadour kezéből a gitárt, s olyat vágott vele
12414 39|                     olyat vágott vele egyet a fejére, hogy kalapborda,
12415 39|                      azután egy másikat meg a hátán végig azzal a zengő
12416 39|                     meg a hátán végig azzal a zengő műszerrel, hogy annak
12417 39|                    lepattant íziben, s csak a gitár nyaka maradt a markában.~
12418 39|                   csak a gitár nyaka maradt a markában.~Azzal aztán, mint
12419 39|                Bányaváry futott ahogy bírt.~A holdvilág Csuka Ferinek
12420 39|                   pedig csak annyit vett ki a félhomályban, hogy itt van
12421 39|                    mint Kálmán fenyegetései a carbonari bosszúval. Azt
12422 39|            exequálja; futott is aztán végig a szűk utcán, s nem várt kevesebbet,
12423 39|                  mert hátratekinteni, mikor a széles utcára kijutott,
12424 39|               melyet hosszában sütött végig a barátságos holdvilág. Itt
12425 39|                  hol jársz itt most?”~Mikor a német színháztéren végigbandukolt,
12426 39|                  eszébe jutott mindaz, amit a városban átélt: diadalai
12427 39|                     és keserűségei. És azok a hívek, akik mindkettőben
12428 39|                  eszébe jutott, hogy mindaz a siker, amit annyi diadallal,
12429 39|                     kedves barátom” – monda a „jó ember” a „rossz embernek”,
12430 39|               barátom” – monda a „jó ember” a „rossz embernek”, aki nem
12431 39|           carbonariját, tolvajként osont át a hídon; felsietett a szállására,
12432 39|                osont át a hídon; felsietett a szállására, a kapukulccsal
12433 39|                    felsietett a szállására, a kapukulccsal nesztelenül
12434 39|           hálószobájában éjjeli mécs égett. A szelid teremtés nyugodtan
12435 39|                   valamit látszott beszélni a kicsi kéznek, amitől az
12436 39|                   arcot. Azt hitte, hogy az a gitár utánajött láthatatlan
12437 39|                 láthatatlan kéz még egyszer a fejéhez fogja azt vágni!~      ~
12438 40|                                             A pusztában~A színészek eltávozása
12439 40|                                 A pusztában~A színészek eltávozása után
12440 40|                   hogy így elszakadjunk még a helytől is, ahol valaha
12441 40|                   találkozhatnánk, hogy még a kívánság is kihaljon belőlünk
12442 40|                 forog (hiszen én is ismerem a válóperét), amidőn egy harmadik
12443 40|                     által elkergettetem azt a színészt, akiért magát az
12444 40|                     készült; s egyúttal ezt a harmadikat is szerencsés
12445 40|                     elismerem; szorítsd meg a kezemet, ölelj meg; hanem
12446 40|                    ki az én lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz
12447 40|                     csak azok, kik ugyanazt a célt akarják elérni, amit
12448 40|               egyebet nem, apai örökömet, s a becsületes megélhetésre
12449 40|                  lemondtam; belementem abba a pusztába, ami kietlenebb
12450 40|               barátunk Ázsiában bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő
12451 40|             bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő nemzetet keresem. Hiszed,
12452 40|                     lenni és dolgozni abban a munkában, amiért a legrosszabb
12453 40|                    abban a munkában, amiért a legrosszabb napszámot fizetik.
12454 40|           nélkülözés, nyomor vár ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen
12455 40|                     vár ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen sírjainkra
12456 40|                  Mégsem térünk ki az útból. A nyomor szövetségesünk nekünk,
12457 40|                    szövetségesünk nekünk, s a szenvedés adja az erőt.
12458 40|                     szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész, ha egyszer
12459 40|            szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész, ha egyszer falura
12460 40|                 arsenicumevő: ha abbahagyja a méregevést, meghal. Ha egy
12461 40|                   szerencsétlen vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem
12462 40|                    mindennap betölti. Abban a paradicsomban, ahová te
12463 40|                mindennapi feladata puskával a vállon cserkészni az erdőt,
12464 40|                  kártyaasztal mellett lesni a vak szerencsét! Hisz ez
12465 40|               szerencsét! Hisz ez rám nézve a kétségbeesés örökkélétele
12466 40|                  hogy holnapra kenyér kell! A boldogság szelíd poétákat
12467 40|                     szelíd poétákat teremt. A csapások, a csalódások,
12468 40|                poétákat teremt. A csapások, a csalódások, az egyedülhagyatás
12469 40|              csalódások, az egyedülhagyatás a költő étere. A jóllét zsír
12470 40|              egyedülhagyatás a költő étere. A jóllét zsír és faggyú neki.
12471 40|                faggyú neki. Én szeretem azt a világot, amelyben senkim
12472 40|                     hogy szegény vagyok; de a természet olyan gondos,
12473 40|                természet olyan gondos, hogy a mellbeteget megfosztja attól
12474 40|                mellbeteget megfosztja attól a tudattól, hogy melle romlott
12475 40|                     romlott s az írót attól a tudattól, hogy szegény.
12476 40|                vissza – Korcza úrhoz, ezzel a szóval:~– Megbuktam! Vegye
12477 40|                    mégis vegye vissza ismét a pöreiket, ez a sánta (tettek
12478 40|                 vissza ismét a pöreiket, ez a sánta (tettek hozzá többféle
12479 40|             epithetont) mindent elront.~Még a nagyasszony csak hagyján,
12480 40|                     ahogy Csollánné szidta!~A szép delnő nem bírta neki
12481 40|                     valóban rajongott ezért a színészért, s dühös volt
12482 40|                  miatt vagyonát elveszítse.~A megtorlás e szenvedélyének
12483 40|                 fogadta Aszályit, hogy mint a kullancs, mint a fűnyűg,
12484 40|                  hogy mint a kullancs, mint a fűnyűg, ragaszkodjék bele
12485 40|                mellékfeladata mellett, hogy a léhaságot, ürességet, könnyű
12486 40|              asszonyi és férfiúi hiúságot s a pongyola irályt meghonosítani
12487 40|             meghonosítani segítsen, az volt a főkötelessége, hogy mindent,
12488 40|                   tegye, utána leskelődjék, a hatalmasok előtt mint lázítót,
12489 40|              hatalmasok előtt mint lázítót, a közönség előtt mint árulót
12490 40|                     legérzékenyebb sebeiről a hegedést felszakítsa. A
12491 40|                     a hegedést felszakítsa. A bosszúálló asszonynak jó
12492 40|                    egy kicsiny csoport; aki a dögvész ellenében a szent
12493 40|                     aki a dögvész ellenében a szent ihlet chrysmáját kente
12494 40|                 chrysmáját kente homlokára; a költészet apostolainak nevezhetjük
12495 40|             jutalmatlanul, és ott halni meg a szellemek csataterén. Mind
12496 40|                   is előttünk. Hőseink, kik a honfoglalókkal egy sorban
12497 40|          vállalkozott rá, hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket
12498 40|             pletykákat, mely nem hízelkedik a magas köröknek, mely nem
12499 40|               hatott.~De mégis mozdult tőle a föld! Minden mag, amit ez
12500 40|                   föld! Minden mag, amit ez a szent csoport elvetett,