Part

12501 40|                  pálmának nőtt fel azóta; s a forrás, amit Mózes-vesszejük
12502 40|                forrás, amit Mózes-vesszejük a sziklából fakasztott, ma
12503 40|                    országon annyit, mint az a néhány megszentelt nevű
12504 40|                     de akkor Csimborasszók!~A szerkesztő maga volt a korrektor,
12505 40|                      A szerkesztő maga volt a korrektor, s Kálmán nemcsak
12506 40|                    értekezéseket írt, hanem a lapborítékokat is csirizelte
12507 40|               segítségével, s felírta rájuk a levélcímzetet. Azonkívül
12508 40|                    levélcímzetet. Azonkívül a lap netaláni deficitjéért
12509 40|             deficitjéért is magára vállalta a kezességet.~Ez volt azután
12510 40|                  kezességet.~Ez volt azután a hic Rhodus, hic salta!~Mikor
12511 40|              esztendei zárszámadáskor azzal a felfedezéssel lepte meg
12512 40|                     felfedezéssel lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy haszon
12513 40|                 nemhogy haszon maradt volna a lapon, de száz egész forint
12514 40|                 lapon, de száz egész forint a hiány a költségvetésből,
12515 40|                   száz egész forint a hiány a költségvetésből, ami akként
12516 40|                    úr őméltósága kitörülget a lapból, ahelyett aztán friss
12517 40|                   át felmegy száz forintra. A cenzor okozta költségekre
12518 40|                  poéták!~Most ez hát bizony a vállalatot terheli.~A nyomdász
12519 40|                bizony a vállalatot terheli.~A nyomdász ugyan megkapja
12520 40|                     nyomdász ugyan megkapja a maga száz forintját az új
12521 40|                    körülménynél fogva, hogy a múlt ősz nagyon esős volt,
12522 40|                     ősz nagyon esős volt, s a kukorica megpenészedett,
12523 40|                   új előfizetéssel dugni be a likat, folytatni a vállalatot,
12524 40|                 dugni be a likat, folytatni a vállalatot, de akkor bizony
12525 40|                  Kálmánt nagyon bántotta ez a veszteség; azonkívül Tseresnyés
12526 40|                   az ugyan nagyon elősegíti a poétát a költésben, ha éhezik
12527 40|                   nagyon elősegíti a poétát a költésben, ha éhezik és
12528 40|             valakinek, az nagyon megbénítja a karját.~Tseresnyés uram
12529 40|               elfelejti, amit tanult, értem a festés tudományát. Szabad
12530 40|                 éppen akkor betűcsömör volt a derekában. Sajátságos betegség
12531 40|                időre úgy megutálja az ember a betűt, úgy undorodik a tintától,
12532 40|                ember a betűt, úgy undorodik a tintától, s ha a haláltól
12533 40|                  undorodik a tintától, s ha a haláltól válthatná is meg
12534 40|                minden erőltetés, nem jön ki a tollból az első szó, vagy
12535 40|                    még aki úgy megszokta is a folytonos munkát, mint az
12536 40|                munkát, mint az arsenicumevő a maga méregadagját) jött
12537 40|                    jött elő Tseresnyés uram a maga ajánlatával.~– Igaza
12538 40|                     amíg ír, addig megpihen a festéstől. Folyvást pihen.
12539 40|                  festéstől. Folyvást pihen. A festés közben visszakapja
12540 40|                   festés közben visszakapja a kedvét az íráshoz, s az
12541 40|                   íráshoz, s az írás közben a festéshez. Folyvást mulat.~
12542 40|                     hogy szinte megszólalt. A vén szolgáló, mikor Kálmán
12543 40|                      mikor Kálmán kifordult a szobájából, belopódzott
12544 40|                     szobájából, belopódzott a képet megbámulni, s megcsókolta
12545 40|                   megbámulni, s megcsókolta a drágalátos arcot; persze,
12546 40|               persze, hogy egy akkora darab a szájához ragadt belőle,
12547 40|                belőle, mert még nedves volt a festék. Sebaj! Kálmán helyreigazította
12548 40|                     Kálmán helyreigazította a csók nyomát megint.~Mikor
12549 40|                 uram. S azonnal kifüggeszté a műhelyébe az arcképét, hogy
12550 40|                    nincs szüksége arcképre. A második szobában dolgozó
12551 40|                  napon mégis került egy hal a varsába. Wasztl volt az,
12552 40|                 csizmát, s ott meglátta azt a képet. Ejh, az neki nagyon
12553 40|                    forintba. Kegyes célokra a hazugság meg van engedve.~
12554 40|                    még nem is sok. – Hol az a piktor?~El is dobta rögtön
12555 40|                  piktor?~El is dobta rögtön a kezéből a fordítófát s a
12556 40|                   is dobta rögtön a kezéből a fordítófát s a térdéről
12557 40|                    a kezéből a fordítófát s a térdéről a lábszíjat Tseresnyés
12558 40|                     fordítófát s a térdéről a lábszíjat Tseresnyés uram,
12559 40|            Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál fogva a
12560 40|                    a mentezsinórjánál fogva a konyhán keresztül a másik
12561 40|                   fogva a konyhán keresztül a másik szobába, ahol Kálmán
12562 40|                mutatá be ragadományát: „Itt a kuntsaft!”~– Hát Wasztli!
12563 40|            Kálmánnak kellemesen hangzott ez a szó (a fél deficit törlesztése!).~–
12564 40|               kellemesen hangzott ez a szó (a fél deficit törlesztése!).~–
12565 40|                   ez az úr mindenestül, még a sarkantyús csizmádat is
12566 40|                  csizmádat is odafesti, meg a zsinóros mentédet is.~–
12567 40|                    magamat lefestetni.~– Mi a kánya? – monda Tseresnyés
12568 40|                 fordult.~– De hát szokás ez a bolond pozitúra?~– Óh, igen! –
12569 40|                     természetes mivoltában, a festők szoktak fizetni.
12570 40|               képezni.~Tseresnyés uram csak a fejét rázta.~– De hát mi
12571 40|                    fejét rázta.~– De hát mi a hét kőnek teneked az ilyen
12572 40|                   Wasztli? Hisz azt kidobja a feleséged a szobából.~–
12573 40|                     azt kidobja a feleséged a szobából.~– Hát hiszen nem
12574 40|                 hiszen nem is viszem én azt a szobába.~– Hanem eldugod
12575 40|                    szobába.~– Hanem eldugod a padlásra?~– Dehogy dugom
12576 40|                    padlásra?~– Dehogy dugom a padlásra! A mi specerei-boltunknak
12577 40|                    Dehogy dugom a padlásra! A mi specerei-boltunknak a
12578 40|                    A mi specerei-boltunknak a cége: „A Vademberhez”, kell
12579 40|                specerei-boltunknak a cége: „A Vademberhez”, kell nekem
12580 40|                 Vademberhez”, kell nekem ez a kép boltcímernek az utcára,
12581 40|                 Tseresnyés uramban felforrt a harag e hármas szemtelenségre.~–
12582 40|                     köszönd, hogy nincs itt a szobában a fordítófa, mert
12583 40|                   hogy nincs itt a szobában a fordítófa, mert majd megtanítanálak
12584 40|                 takarodj, ide ne jöjj többé a házhoz!~Tseresnyés uram
12585 40|                    úgy tolta ki az udvarra. A nagy mahumed ember csak
12586 40|                könyörgött: „de hát legalább a csizmámat adja ide, majszter
12587 40|                    ment vissza Kálmánhoz.~– A neveletlen ember! S még
12588 40|                     mert pénzt hozott volna a házhoz, s a munka egyre
12589 40|                    hozott volna a házhoz, s a munka egyre megy.~– Ejh!
12590 40|                    semmi, amíg szégyeneljük a bőrkötényt.~Tseresnyés uram
12591 40|                    Nem szabad szégyenelnünk a bőrkötényt és semmiféle
12592 40|                     kontóra nem kapott húst a mészárszékből, az egész
12593 40|            gúnyoljanak, hogy „Ahol van, ni! A ti nagy emberetek boltcímereket
12594 40|                     polgárok, akik szeretik a szobájukban a szép tájképeket,
12595 40|                 akik szeretik a szobájukban a szép tájképeket, azoknak
12596 40|                    szép tájképeket, azoknak a képeknek lesz kelete bizonnyal.~
12597 40|                    hagyta magát beszéltetni a csizmadiától, hogy tájképeket
12598 40|                 tiszta, derült nyári éggel, a távolban a gémeskút, közepén
12599 40|                     nyári éggel, a távolban a gémeskút, közepén egy alacsony
12600 40|                  ablakokkal, az eresz alatt a kukoricafonatok, a padlásablakban
12601 40|                    alatt a kukoricafonatok, a padlásablakban a paprikafüzérek,
12602 40|           kukoricafonatok, a padlásablakban a paprikafüzérek, a ház előtt
12603 40|            padlásablakban a paprikafüzérek, a ház előtt parasztszekér,
12604 40|                   nyári délest varázsmelege a pusztán. A másik kép szinte
12605 40|                     varázsmelege a pusztán. A másik kép szinte a pusztatáj
12606 40|                 pusztán. A másik kép szinte a pusztatáj volt éjjel. A
12607 40|                     a pusztatáj volt éjjel. A háttérben az elsötétült
12608 40|                  lak, csak egy ablakában ég a mécses; a szérűn három férfialak
12609 40|                  egy ablakában ég a mécses; a szérűn három férfialak fekszik,
12610 40|                     lábaiknál egy komondor, a hold előtt egy fekete felhő
12611 40|                  vonul el, ezüstszegélyű, s a távol Tisza kanyarulatai
12612 40|                     kanyarulatai csillognak a visszfényben a ködös láthatáron.~
12613 40|                   csillognak a visszfényben a ködös láthatáron.~Kálmán
12614 40|               Kálmán maga meg volt elégedve a két művel. Tseresnyés uram
12615 40|                   hogy van egy nagy hibájuk a képeknek: az, hogy a közönség
12616 40|                hibájuk a képeknek: az, hogy a közönség nem érti meg őket.~
12617 40|               azokat, köpenyege alá takarva a műárushoz.~Hejh! de szomorúan
12618 40|                  őket vissza.~– Nem értenek a mostani emberek az ilyen
12619 40|                 betakargató nagy kendőjéből a becses műveket. – Az ostoba
12620 40|               nevetett neki, mikor meglátta a képeket. Hogy hát micsoda
12621 40|                   meztelen nimfák fürdenek, a hegytetőn régimódi várnak,
12622 40|                  hegytetőn régimódi várnak, a vár tornyában órának, hogy
12623 40|                    ne kímélje az effektust, a hold süssön istenigazában,
12624 40|                  hold süssön istenigazában, a felhők között legyen villámlás,
12625 40|                    között legyen villámlás, a távolban legyen egy égő
12626 40|                 legyen egy égő ház, s annak a fényénél legyen valami gyilkos
12627 40|                     kapni, hát akkor vannak a műárusnál mindenféle fancsali
12628 40|                 pulideres Pilátusok. Azokat a műárus lemásoltatja, de
12629 40|                  meg ne lássák; mert azokat a képeket ő aztán felakasztatja
12630 40|                     Megtanulhatnám-e én még a csizmadia mesterségét? Beállok
12631 40|                    nagyon komolyan csóválta a fejét erre a kifakadásra.
12632 40|              komolyan csóválta a fejét erre a kifakadásra. Nem tetszett
12633 40|                   Csak maradjon mindenikünk a maga mesterségénél. Ami
12634 40|                   nem marad. Napjára várjuk a vásárt. Megjön az ideje
12635 40|               Megjön az ideje annak is. Ami a csizmákat illeti, azoknak
12636 40|                 most lesz itt az ideje. Jön a szolnoki vásár: itt van
12637 40|                    itt van ötven pár készen a kamrában felaggatva, azokkal
12638 40|                  nagyobb szükségem. Egyszer a csizmadia segíti ki a hínárból
12639 40|               Egyszer a csizmadia segíti ki a hínárból a művészt, másszor
12640 40|              csizmadia segíti ki a hínárból a művészt, másszor meg a művész
12641 40|             hínárból a művészt, másszor meg a művész a csizmadiát. Hát
12642 40|               művészt, másszor meg a művész a csizmadiát. Hát nem jó lesz-e
12643 40|                   aztán csak fölvette ismét a rajzónt, s hozzáfogott,
12644 40|               festett, szépen kidolgozhatta a fejében azt az elbeszélést,
12645 40|                    majd az éjjel fog leírni a lapja számára.~Hajh, az
12646 40|                     lapja számára.~Hajh, az a lap pedig csak nem akart
12647 40|                  hanem elő nem fizettek rá. A munkatársak, kik annyi lángészt,
12648 40|               éjjeleik nyugalmából vonva el a drága időt. S már az évnegyed
12649 40|                  időt. S már az évnegyed is a vége felé közelgett, s újra
12650 40|                   fenyegetőleg tornyosodott a láthatáron a deficit: Csimborasszó
12651 40|                   tornyosodott a láthatáron a deficit: Csimborasszó akkor,
12652 40|                    Ne ráncolja ön úgy össze a homlokát! Itt jön már a
12653 40|                     a homlokát! Itt jön már a szolnoki vásár; jó lesz
12654 40|                  minden!~Aztán három nappal a szolnoki vásár előtt, mikor
12655 40|           Tseresnyés uram éppen adogatná le a kamarában felaggatott csizmákat
12656 40|                 öreg szolgálónak, ki azokat a nagy vásáros ládában műértőleg
12657 40|                     műértőleg elhelyezgeté, a bicegő szalmaszék kicsúszott
12658 40|                    leesett, s kificamította a lábát bokában.~A borbély,
12659 40|              kificamította a lábát bokában.~A borbély, aki helyre tette
12660 40|                   borbély, aki helyre tette a lábát, azt mondá, hogy ez
12661 40|                    s három hétig nem állhat a páciens a lábára.~– Szervusz
12662 40|                  hétig nem állhat a páciens a lábára.~– Szervusz neked,
12663 40|                    sztoikus nyugalommal.~Ez a csapás egészen felzavart
12664 40|                 emberi számítást.~Mi haszna a sok csizma a kamrában, ha
12665 40|                      Mi haszna a sok csizma a kamrában, ha nem lehet vásárra
12666 40|                     jár; itt nem veszik azt a ráncos torkú, fontos talpú,
12667 40|                   másra meg nem lehet bízni a drága portékát. Biz elmúlt
12668 40|                  drága portékát. Biz elmúlt a szolnoki vásár, anélkül,
12669 40|                   volt. Minden nap egy nap; a vén cseléd egy nap azt jelenté,
12670 40|                    utolsó legény is elvitte a vándorlókönyvét, mert szűknek
12671 40|       vándorlókönyvét, mert szűknek találta a kosztot; másik nap azt jelenté,
12672 40|                mondja, hogy az nem jót tesz a mellének. Pedig bizonyos,
12673 40|                   hogy csak ez tartja benne a lelket, mert alig nevezhető
12674 40|              evésnek.~Tseresnyés uramnak ez a szó nagyon keservessé tette
12675 40|                     semmit.~– Pedig – monda a vén cseléd – ma is láttam
12676 40|                   láttam az utcán Béni urat a nagy fejével két szép almáspejen
12677 40|                    almáspejen kocsikázni ki a Városligetbe.~Erre megszólalt
12678 40|                     eleibe nem szükséges az a szó, hogy „pedig”. Mert
12679 40|               ezüstgombos mentémet, vidd el a zálogházba, ha fölkelek,
12680 40|                      Az öreg cseléd kivette a tisztes ezüstgombos mentét,
12681 40|                     kivitte az egyik ajtón, a másikon pedig visszahozta;
12682 40|                visszahozta; dehogy adta azt a zálogházba: volt egypár
12683 40|                    se vendég ne vegye észre a szükséget a háznál.~A gazda
12684 40|                     vegye észre a szükséget a háznál.~A gazda nem is vette
12685 40|                 észre a szükséget a háznál.~A gazda nem is vette észre,
12686 40|                   nem is vette észre, hanem a költő gyanakodó, álomlátó,
12687 40|                      elmegyek, lefestem azt a boltcímert.”~Akárhogy megharagszik
12688 40|                Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga vademberét. Ugyan furcsa
12689 40|                 volna egy művésztől, ha már a demokrata életmódra adta
12690 40|                     magát, ha még válogatna a tárgyakban, mikor ötven
12691 40|                  ötven forintot kínálgatnak a kezébe.~Tehát keressük fel
12692 40|                  kezébe.~Tehát keressük fel a Fidzsi-szigetet.~Hajh, de
12693 40|                     Magellán már felfedezte a Fidzsi-szigetet, s Wasztl
12694 40|                 festett vadember ijesztgeti a járókelőket, amekkora csak
12695 40|                felmázolni. Igaz ugyan, hogy a vadembernek mind a két lábán
12696 40|                     hogy a vadembernek mind a két lábán kifelé voltak
12697 40|                     két lábán kifelé voltak a lábhüvelykujjai, nem befelé,
12698 40|               másnak; hanem hiszen éppen ez a derék a vadembernél!~Kálmánnak
12699 40|                     hiszen éppen ez a derék a vadembernél!~Kálmánnak tehát
12700 40|                    fordult vissza. Hogy még a festett vadember is így
12701 40|                   embert verni!~Mikor aztán a két kezét a két üres zsebébe
12702 40|                     Mikor aztán a két kezét a két üres zsebébe beledugva,
12703 40|                  Akinek semmije sincs, csak a rajtalevő rongy!~De hát
12704 40|                      Semmi sem, csak rongy!~A kincseket, a lángészt, a
12705 40|                    csak rongy!~A kincseket, a lángészt, a tudományt, a
12706 40|                    A kincseket, a lángészt, a tudományt, a művészetet
12707 40|                    a lángészt, a tudományt, a művészetet nem látja senki,
12708 40|                   azt látja, ami kívül van: a rongyot…~      ~Tseresnyés
12709 40|                      hogy Kálmán miben töri a fejét, olyan nyugtalanul
12710 40|                   nyugtalanul viselte magát a fekhelyén.~– Felkelek –
12711 40|                     tovább fekve. Nincs már a lábamnak semmi baja. Mankóval
12712 40|          sántikáljon, megnézni, mi történik a műhelyben.~Hajh, bizony
12713 40|                  ott szomorú dolgot látott; a legények mind elpusztultak
12714 40|                    vigasztalá magát. De még a műhelyajtó is be van zárva;
12715 40|                   Máté uram maga, aki belép a műhelybe, hátratolva izzadt
12716 40|                hátratolva izzadt homlokáról a poros kalapot.~– Isten jó
12717 40|                  köszönt be ismerős kedvvel a földész –, hát nem jött
12718 40|                  földész –, hát nem jött el a szolnoki vásárra…~– Nem
12719 40|                     éppen kificamodni ennek a rossz lábnak. Inkább törött
12720 40|                  akár ötven párt, mert mind a nyakamon maradt, hogy nem
12721 40|                   maradt, hogy nem vihettem a vásárra.~– Hát hisz az jó.
12722 40|               uramhoz, hogy ha nem hozta el a csizmákat, hát én jövök
12723 40|                     s viszem mind; kell már a sok cselédnek.~– Micsoda? –
12724 40|                  mástól csizmát, hogy engem a szolnoki vásáron nem talált?~–
12725 40|                  Mikor harminc esztendő óta a mester csizmájában járok,
12726 40|                    kiátkozna minden béresem a világból, ha nem Tseresnyés
12727 40|                     okvetlenül megsántulnék a más csizmájában. Nem ért
12728 40|                     nagy: hogy olyan legyen a csizma, mintha az embernek
12729 40|                  csizma, mintha az embernek a lábára volna öntve, s úgy
12730 40|                   érezze. Azt mondják, hogy a csizma csak csizma! Dehogy
12731 40|                mindennap sámfázni kell; hol a sarkamat szorítja, hol a
12732 40|                    a sarkamat szorítja, hol a szegek ütnek át a kérgen,
12733 40|             szorítja, hol a szegek ütnek át a kérgen, hol a talpa görbül
12734 40|               szegek ütnek át a kérgen, hol a talpa görbül meg, hogy úgy
12735 40|                    jár benne az ember, mint a macska a dióhéjban, utoljára
12736 40|                     az ember, mint a macska a dióhéjban, utoljára félremegy
12737 40|               dióhéjban, utoljára félremegy a sarka; ha megázik, kitörik
12738 40|                   akarja, hogy fel ne törje a talpát, a vállára akasztva
12739 40|                 hogy fel ne törje a talpát, a vállára akasztva viselje
12740 40|                    vállára akasztva viselje a bot végén. Nekem az ilyen
12741 40|                     is magam után hordatnám a mester csizmáit, mert azok
12742 40|          gyapjúcskát kellett felszállítania a kereskedőkhöz, aminek most
12743 40|                     mellékes dolog, főtárgy a csizma.~Tseresnyés uram
12744 40|                  Tseresnyés uram tehát vevé a kamrakulcsot, s elindult
12745 40|         kamrakulcsot, s elindult sántikálva a kamrába. – De ördögöt sántikált.
12746 40|                   baja. Hogy bolonddá tette a borbély! Még mankóra szorította
12747 40|               kocsisait, s kihordatta velük a kamrából a megvett csizmákat
12748 40|                 kihordatta velük a kamrából a megvett csizmákat a szekérre.
12749 40|                kamrából a megvett csizmákat a szekérre. Akkor aztán nem
12750 40|                   törkölypálinkára betérnek a tisztaszobába, ahol egyúttal
12751 40|                   uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba ki van adva
12752 40|                  amint Tóth Máté uram belép a tisztaszobába, s meglátja
12753 40|           tisztaszobába, s meglátja ott azt a felakasztott két tájképet,
12754 40|                     Tóth uram háza volna?~– A biz ez; még azok a lovak
12755 40|                 volna?~– A biz ez; még azok a lovak is az én lovaim, s
12756 40|                 lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott a szekéren, a
12757 40|                   lovaim, s az a gyerek ott a szekéren, a meg az én fiam.
12758 40|                    a gyerek ott a szekéren, a meg az én fiam. Hát az a
12759 40|                    a meg az én fiam. Hát az a másik kép?~– No, már azokra
12760 40|                   ismer Tóth uram, akik ott a szérűn alusznak?~– Hátha
12761 40|                    Aztán ki pingálta ezeket a képeket?~– Az én lakóm.
12762 40|                    én lakóm. Hiába mondanám a nevét. Nem ismeri azt Tóth
12763 40|                   Máté ravaszul hunyorított a félszemével.~– Jól van hát,
12764 40|                  Aztán mi végre vannak ezek a képek pingálva?~– Hát csak
12765 40|                   pingálva?~– Hát csak arra a végre, hogyha valaki megvenné
12766 40|               akárki más? De nézd csak, még a tarka macska is ott van
12767 40|                     tarka macska is ott van a folyosón!~– Megveheti biz
12768 40|                  kettőt húzott ki Tóth uram a bugyellárisból.~– Én csak
12769 40|                  százat mondtam – vonakodék a mester.~– No igen: egyért
12770 40|                        No igen: egyért egy, a kettőért kettő; s én mind
12771 40|                   kettőért kettő; s én mind a kettőt viszem; már tudniillik,
12772 40|                      ha eladó. Én ugyan azt a piktort nem ismerem, hanem
12773 40|                  piktort nem ismerem, hanem a házamra ráismerek; itt a
12774 40|                    a házamra ráismerek; itt a pénz: a két kép az enyém.~
12775 40|              házamra ráismerek; itt a pénz: a két kép az enyém.~Tseresnyés
12776 40|                     ismerkedni Tóth uramnak a képek festőjével is; maradjon
12777 40|                  egyik képen, amit meg kell a festőnek mondania.~(Íme,
12778 40|                    ugyan mi hiba lenne ezen a képen?”~– Hja, azt maga
12779 40|                     maga csak csizmadia; de a piktor majd megérti. Az
12780 40|                     piktor majd megérti. Az a hiba, hogy ezen a képen
12781 40|               megérti. Az a hiba, hogy ezen a képen a házam ajtaja be
12782 40|                     hiba, hogy ezen a képen a házam ajtaja be van csukva.
12783 40|               csukva. Azt akarom megmondani a piktornak, hogy annak a
12784 40|                     a piktornak, hogy annak a háznak az ajtaja nincsen
12785 40|               becsukva… Majd megérti azt az a piktor.~Tseresnyés uram
12786 40|             Tseresnyés uram tehát leültette a vendégét, hogy várja meg
12787 40|                 hogy várja meg az ebédet, s a piktor hazatértét. Hogy
12788 40|              várhassák, Tóth uram behozatta a szekérről a tarisznyát meg
12789 40|                  uram behozatta a szekérről a tarisznyát meg a kulacsot.
12790 40|                  szekérről a tarisznyát meg a kulacsot. A tarisznyában
12791 40|                  tarisznyát meg a kulacsot. A tarisznyában volt sonka,
12792 40|                     volt sonka, fehér cipó, a kulacsban vörös bor. Jólesik
12793 40|           szelídíteni. Hozzá is láttak mind a ketten.~Eközben Tóth Máté
12794 40|              mindent apróra megbámult, amit a szobában talált: a festőállványt,
12795 40|                     amit a szobában talált: a festőállványt, a palétát,
12796 40|                    talált: a festőállványt, a palétát, a hosszú nyelű
12797 40|                   festőállványt, a palétát, a hosszú nyelű ecseteket.
12798 40|                     került lebeszélni, hogy a palétára kinyomott olajfestékeket
12799 40|                    volna meg: csak kötődött a mesterrel. – Egyszer aztán
12800 40|                       Egyszer aztán megakad a szeme egy nagy csomag nyomtatványon,
12801 40|                     mi az Isten csodája, ez a sok?~– Mivelhogy az én lakóm
12802 40|                    mint amennyi elkelt, hát a többi most itt van.~– S
12803 40|                  lesz ezekből?~– Majd talán a sajtos megveszi fontszámra.~–
12804 40|             fontszámra.~– S mi legyen abban a nyomtatásban?~Tseresnyés
12805 40|                      Tseresnyés uram kapott a kérdésen; előhúzott egy
12806 40|                  nyomtatványokból, föltette a pápaszemét, s elkezdett
12807 40|                 egyik jobban tetszett, mint a másik. Tetszett neki, hogy
12808 40|                  másik. Tetszett neki, hogy a versek olyan szépek, hogy
12809 40|                    hogy mindenki megérti, s a próza meg olyan szép, mintha
12810 40|                  kész volt napestig tartani a felolvasást.~Az ebéd ideje
12811 40|                     se vendég, se szakácsné a világért meg nem engedték
12812 40|             hazatérte előtt tálaltassék fel a leves; őt meg kell várni
12813 40|                     S az idő csak telt. Hol a gazda szelt egy darabot
12814 40|                     gazda szelt egy darabot a sonkából, hol a vendég.
12815 40|                     darabot a sonkából, hol a vendég. Ha az egyik letette
12816 40|                 vendég. Ha az egyik letette a nyomtatványt, fölvette a
12817 40|                    a nyomtatványt, fölvette a másik, s az olvasott belőle;
12818 40|                     egyre jobban belehevült a kötött és kötetlen költeményekbe.~
12819 40|           költeményekbe.~Utoljára elfogyott a sonka, kenyér, kiürült a
12820 40|                    a sonka, kenyér, kiürült a kulacsból a bor; gazda és
12821 40|                 kenyér, kiürült a kulacsból a bor; gazda és vendég azon
12822 40|                     De már tovább nem várom a maga lakóját; az bizonyosan
12823 40|                     még ma el kell indulnom a szekerekkel; hanem hát egyet
12824 40|            negyvenszer vannak meg ugyanazok a dolgok?~– Nem kell miatta
12825 40|                   miatta aggódni! Furfangos a paraszt! – Hát tudja, mester,
12826 40|                  tartozik! Semmivel sem, az a felelet. Magyar vendégszeretetből
12827 40|                    aki hozzám beszáll, arra a kérdésre, hogy mivel tartozik,
12828 40|              kérdésre, hogy mivel tartozik, a markába nyomok egy példányt
12829 40|                   nyomok egy példányt ebből a nyomtatásból: itt van, uram,
12830 40|                   amit magamnak tartok meg: a leányom esténként olvasni
12831 40|                   szó kifogása nem lehetett a praktikus felfogása ellen
12832 40|                   átvette Tóth Máté uramtól a kárba veszett példányok
12833 40|               lelkiismerettel, s kihordatta a csomagokat a szekerére.~
12834 40|                     kihordatta a csomagokat a szekerére.~Gondolta magában:
12835 40|                     de már végefelé közelít a világ; soha Tóth Máté uram
12836 40|                 uram még egyszer visszatért a mesterhez.~– Mester, aztán
12837 40|            mesterhez.~– Mester, aztán annak a piktornak el ne felejtse
12838 40|                   megmondani, hogy hiba van a képen: az én házamnak az
12839 40|              megálljon, még mást is mondok. A gyapjút drágábban adtam
12840 40|                     hatszáz forinttal, mint a feleségem mondta. Ezt a
12841 40|                     a feleségem mondta. Ezt a pénzt itt hagyom, s megrendelek
12842 40|            megrendelek érte egy képet annál a piktornál. Én ugyan nem
12843 40|                   No, hát fesse le nekem az a piktor azért a hatszáz forintért
12844 40|                     nekem az a piktor azért a hatszáz forintért az én
12845 40|               szobában ülünk egy asztalnál: a feleségem meg én, meg a
12846 40|                     a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom,
12847 40|                   meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam
12848 40|              nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam meg a kisleányom;
12849 40|              nagyleányom, meg a kisfiam meg a kisleányom; aztán magát
12850 40|                    aztán magát is fesse oda a piktor, az asztal mellé;
12851 40|                      Tseresnyés uramnak még a pápaszeme is elbámult a
12852 40|                     a pápaszeme is elbámult a markába tett sok pénzre,
12853 40|                    markába tett sok pénzre, a lelkére kötött megbízásokra.
12854 40|                lelkére kötött megbízásokra. A millennium közeledik! Jön
12855 40|                   Jön az üstökös bizonnyal. A zsíros parasztból mecénás
12856 40|                betűkre gondja.~Így rendelte a mindenható Úristen, akinek
12857 40|                 ebéd egészen elromlott már, a szakácsné hiába szaladgál
12858 40|                   mert az nem jön.~Bujdosik a pusztában. – Milyen nagy
12859 40|                   nem ismerik többé.~Elmegy a palota előtt, melyben a
12860 40|                     a palota előtt, melyben a szép madonnakép lakott;
12861 40|                     őrá nézve!~Végigbolyong a szép delnő háza előtt, melyhez
12862 40|                   pusztaság ez!~Elsompolyog a ház előtt, melyben olyan
12863 40|                     pusztaság ez!~Végigmegy a kávéházak előtt, mikben
12864 40|                     kávéházak előtt, mikben a tűzvérű fiatalság egykor
12865 40|                  tölti azokat most be, mely a főuraknak bókol. Milyen
12866 40|                     pusztaság ez!~Megkerüli a fényes színházat, mely diadalainak
12867 40|                 pusztaság ez!~Végigtámolyog a Duna-parton, s átbámul Budára;
12868 40|               Budára; hol egykor őt fogadta a legfensőbb úr valamennyi
12869 40|               bolyong: az „egyedül idegen”: a magyar író, a magyar művész.~
12870 40|              egyedül idegen”: a magyar író, a magyar művész.~A késő est
12871 40|                magyar író, a magyar művész.~A késő est veti vissza a szűk
12872 40|                      A késő est veti vissza a szűk utcába, melyben lakik.
12873 40|                    van-e vagy délután, csak a sötétség mondja neki, hogy
12874 40|                     korán zárva lenni; csak a műhelyajtó van még nyitva,
12875 40|                  Leskelődik és hallgatózik.~A műhely közepén, a tőke mellett
12876 40|              hallgatózik.~A műhely közepén, a tőke mellett ül a csizmadia;
12877 40|                  közepén, a tőke mellett ül a csizmadia; de előtte nem
12878 40|            csizmadia; de előtte nem fekszik a munka, hanem a zsoltár.~
12879 40|                  nem fekszik a munka, hanem a zsoltár.~A csendes zugban
12880 40|                     munka, hanem a zsoltár.~A csendes zugban áhítattól
12881 41|                  sorban említtetnek. Kivált a régi időkben sokszor össze
12882 41|              megyében, melynek Decséry volt a főispánja, ősidőktől fogva
12883 41|          konzervatív párt soha. Éppen azért a tekintetes rendeknek, minthogy
12884 41|                 volt, igen csendesek voltak a gyűléseik, higgadtak a tanácskozmányaik,
12885 41|               voltak a gyűléseik, higgadtak a tanácskozmányaik, s legillendőbb
12886 41|             legillendőbb hangon fogalmazvák a határozataik. A főispán –
12887 41|                 fogalmazvák a határozataik. A főispán – szóló – volt a
12888 41|                    A főispán – szóló – volt a gyűlésben a kormánypárt,
12889 41|                    szóló – volt a gyűlésben a kormánypárt, de ő mint elnök
12890 41|                  mindig nagy derültség volt a hatás, melyet gerjesztenie
12891 41|                 főispán volt.~Egyszer aztán a bécsi udvari kancelláriában
12892 41|                   nincs, meg kell alakítani a konzervatív kormánypártot:
12893 41|                  konzervatív kormánypártot: a főispánok azért vannak a
12894 41|                    a főispánok azért vannak a világon, hogy ezt tegyék.~
12895 41|                  Decsérynek is kiadatott ez a rendelet, ami neki aztán
12896 41|                  komisszáriussal fenyegetik a vármegyéjét.~Nagyon erős
12897 41|                   szövetséges volna e célra a veje, Bálvándy; akire a
12898 41|                     a veje, Bálvándy; akire a leánya férjhez adásakor
12899 41|                  egyenesen számított is; de a párizsi fatalitás miatt
12900 41|                annak, amire számított. Hogy a Decséry család gazdag nábobjai
12901 41|               kiváltásával, amíg az magához a szép üldözőhöz fordult,
12902 41|              fordult, s attól meg is nyerte a szabadságát, abból két nagy
12903 41|                   egy politikai veszedelem.~A családi baj még hagyján;
12904 41|                    hagyján; hogy tudniillik a kiszabadulás után Bálvándy
12905 41|               Bálvándy nagyon is sokat tett a Csollánné iránti háládatosság
12906 41|                     kifejezésére, s nemcsak a pénzt, hanem más, nem pénzbeli
12907 41|                    sokkal inkább igyekezett a szép szalmaözveggyel elfeledtetni
12908 41|                 sokkal nagyobb kár az, hogy a mulasztás miatt Bálvándy
12909 41|                    azóta meg nem látogatta, a főispánnal éppen csak a
12910 41|                     a főispánnal éppen csak a megyegyűléseken szokott
12911 41|                     ott is csak azért, hogy a főúrnak „malleus”-a legyen.~„
12912 41|                    hogy a főúrnak „malleus”-a legyen.~„Malleus”-nak nevezik
12913 41|               legyen.~„Malleus”-nak nevezik a „kalapácsot” – diákul. A
12914 41|                    a „kalapácsot” – diákul. A zöldasztal mellett aztán
12915 41|                 zöldasztal mellett aztán ez a titulusa egy olyan hatalmas,
12916 41|                magát utána feljelentetni, s a retorika minden eszközeivel
12917 41|                   az „előtte szólót”. Ezért a „kalapács” cím.~Ehhez pedig
12918 41|                      Ezt tehát nem szerette a főispán. Egyszer meg is
12919 41|                   meg is mondta gyűlés után a vejének, hogy nem illik
12920 41|                olyan hű barátok, akik ebben a megyékben is bírnak fekvő
12921 41|                bírnak fekvő vagyonnal, hogy a publikus téren tegyék meg
12922 41|                   publikus téren tegyék meg a maguk kötelességét. Ily
12923 41|                 szellemi ütlegeit felszedje a hátára minden gyűlés alkalmával.~
12924 41|                  tétele, hogy otthon ápolja a tyúkszemeit, hanem hogyha
12925 41|                hanem hogyha úgy kívántatik, a kellő időben jelenjen meg **
12926 41|                        megyében, s segítsen a józan pártot nagybecsű személyével
12927 41|               felhívásnak eleget is tett, s a nagyasszony kíséretében
12928 41|                  aztán szorgalmasan feljárt a székvárosba megyegyűlésekre
12929 41|            manifesztációra, mellyel lételét a világ előtt tanúsítsa, s
12930 41|                   lett rendezve.~Volt akkor a szomszéd testvérországnak
12931 41|                  kinek missziója lett volna a magyarországi megyéket beutazgatni
12932 41|          magyarországi megyéket beutazgatni a főispánok kíséretében, s
12933 41|                    főispánok kíséretében, s a nyerendő ovációkban az új
12934 41|            rendszert inaugurálni.~Kezdetett a diadalkörút éppen ** megyével.
12935 41|              diadalkörút éppen ** megyével. A herceg jött is a főispánnal,
12936 41|                  megyével. A herceg jött is a főispánnal, a megye határán
12937 41|                herceg jött is a főispánnal, a megye határán kellett őt
12938 41|                    megye határán kellett őt a józan párt küldöttségének
12939 41|                   küldöttségének elfogadni.~A küldöttség csak megvan;
12940 41|                   ki fogadja el?~Hiszen van a pártnak egy püspöke is,
12941 41|              elfogadhatná őhercegségét, ami a szónoklatot illeti; de miután
12942 41|                     egy krajcárba; s miután a püspökök már akkor is tudták,
12943 41|                 ablakon kidobni, annálfogva a kitűnő szónok azzal mentette
12944 41|                vannak, amik nem engedik meg a hosszas szónoklatot. Egy
12945 41|                módja az utóbbira, de az meg a szónoklattartástól irtózik
12946 41|                      hogy készebb itthagyni a vármegyét, mint speechelni.
12947 41|                   nagyon felfuvalkodni arra a gondolatra, hogy íme, ő
12948 41|                     rá hagyta magára nyomni a díszes szerepet, ami senkinek
12949 41|                 kellett.~Csak azután, mikor a dominiumába hazakocsikázva
12950 41|             elkezdett dicsekedni Andrásnak, a libériás hajdúnak a nagy
12951 41|              Andrásnak, a libériás hajdúnak a nagy dicsőségről, ami őket
12952 41|                   érte, világosítá fel róla a vén cseléd, hogy ez nekik
12953 41|                 hajdúját, kocsisát. Hát még a hosszú diák szónoklat!~E
12954 41|                 Béni bácsi kedvét. Ejh, azt a megtiszteltetést nem lett
12955 41|                 szabad addig elfogadni, míg a mamától meg nem kérdezte,
12956 41|                   hozzá. Mert hátha mármost a mama azt találja mondani,
12957 41|                   siserahadnak! No, az lesz a szép dolog.~Béni bácsi maga
12958 41|                     ezt az édes mamának, ha a becsületes, jószívű András
12959 41|                  elő nem hozta volna otthon a nagyasszony előtt, minő
12960 41|                   előtt, minő dicsőség érte a famíliáját.~A majoresco
12961 41|                 dicsőség érte a famíliáját.~A majoresco dobogó szívvel
12962 41|                 szívvel leste, hogy mit fog a mama erre mondani.~Hát mit
12963 41|                 bizony elszánta magát, hogy a hercegi kíséretet hercegi
12964 41|                    s hozzá ezüstös csójtárt a díszparipa számára.~No még
12965 41|                  lóhátról kell beneventálni a herceget: holott ő soha
12966 41|                   lovon nem ült.~És végtére a latin szónoklat! Azt ugyan
12967 41|                  ugyan elkészítette számára a helybeli tiszteletes, s
12968 41|           egyszer-kétszer már volt is abban a hitben, hogy tudja azt könyv
12969 41|                   de mindamellett is, mikor a végzetes nap reggelén felöltöztették
12970 41|              csizmába, mikor feltolták arra a cifra lóra, mikor a kísérő
12971 41|                    arra a cifra lóra, mikor a kísérő hajdú eszébe juttatta,
12972 41|                 hajdú eszébe juttatta, hogy a beszéde ezen kezdődik: „
12973 41|                    mi szorítja olyan nagyon a lábát: a cifra csizma-e,
12974 41|              szorítja olyan nagyon a lábát: a cifra csizma-e, vagy a ló,
12975 41|                      a cifra csizma-e, vagy a ló, vagy a diák dikció;
12976 41|                   csizma-e, vagy a ló, vagy a diák dikció; s eleven sejtelme
12977 41|                  hogy valaki le fogja dobni a hátáról, vagy a ló, vagy
12978 41|                 fogja dobni a hátáról, vagy a ló, vagy az oratio, vagy
12979 41|                    ló, vagy az oratio, vagy a herceg.~Azonban elvégre
12980 41|             Alászolgája!”~És folytatá azzal a praktikus üdvözlettel, hogy „
12981 41|                   látja egy kisz vacorára.”~A herceg nagyot nevetett,
12982 41|                     herceg nagyot nevetett, a bandérium iszonyú viváttal
12983 41|                  iszonyú viváttal ütötte el a dolgot; a herceg mellett
12984 41|                viváttal ütötte el a dolgot; a herceg mellett ülő főispán
12985 41|                főispán bosszúsan adott jelt a kocsisnak indulásra, s azzal
12986 41|                 robogott hintó és bandérium a Jenőy-kastély felé, Béni
12987 41|                  felé, Béni bácsit is vitte a lova nyargalvást, úgyhogy
12988 41|                  sőt hamarabb hazaért, mint a lova, amennyiben a veranda
12989 41|                     mint a lova, amennyiben a veranda előtt keresztülbukott
12990 41|               veranda előtt keresztülbukott a lónak a fején, s így fél
12991 41|                     keresztülbukott a lónak a fején, s így fél ló hosszával
12992 41|                     történt, csakhogy éppen a térdein kirepedt a karmazsin
12993 41|                    éppen a térdein kirepedt a karmazsin öltözet, de viszont
12994 41|            karmazsin öltözet, de viszont az a haszon lett a mutatióból,
12995 41|                    viszont az a haszon lett a mutatióból, hogy az udvarára
12996 41|                    érkező herceget most már a zsebéből előhúzott igazi
12997 41|                      gyalog lévén, s fogván a két fülét, az olvasáskor
12998 41|                  olvasáskor nem dobhatta le a hátáról.~A hivatalos lapban
12999 41|                  nem dobhatta le a hátáról.~A hivatalos lapban aztán csakugyan
13000 41|                lapban aztán csakugyan ennek a szónoklatnak a szövege jelent