Part

13001 41|              csakugyan ennek a szónoklatnak a szövege jelent meg, nem
13002 41|                 szövege jelent meg, nem azé a másiké. Pedig az sokkal
13003 41|                  jobb volt: mert igaz volt. A nagyasszony olyan ebéddel
13004 41|           nagyasszony olyan ebéddel fogadta a herceget és kíséretét, hogy
13005 41|                    alatt Béni bácsi, dacára a szűk magyar öltözetnek,
13006 41|                   öltözetnek, annyit bevett a mindenféle jóból, hogy vége
13007 41|               uram-bátyám” kezdte traktálni a herceget. Az excelsissime
13008 41|                    derültséget gerjesztett: a herceg eltette azt magának
13009 41|                  azt magának örök emlékéül.~A nagyasszony el volt ragadtatva
13010 41|                    Voltak azonban, akik ezt a parádét nem nézték olyan
13011 41|                     olyan kegyes szemmel, s a megye székvárosában mindenki
13012 41|                 nagyon szereti minden ember a skandalumot, ha már megtörtént,
13013 41|           megtörtént, annyira kevés azoknak a száma, akik a botrány megcsinálására
13014 41|                 kevés azoknak a száma, akik a botrány megcsinálására is
13015 41|                   forma nagyon elkelt volna a főméltóságok megérkezése
13016 41|            főméltóságok megérkezése estéjén a székvárosban.~Hiszen valami
13017 41|                   ember zavarba, ott megvan a hozzávaló materiale nagyhamar,
13018 41|                    diákot hamar fülön csípi a majszter és a professzor;
13019 41|                   fülön csípi a majszter és a professzor; felnőtt ember
13020 41|                  hát annak is kitaláltatott a módja.~Amíg Béni bácsi a
13021 41|                    a módja.~Amíg Béni bácsi a megye egyik határán igyekezett
13022 41|                    egyik határán igyekezett a Jenőy család becsületét
13023 41|              becsületét helyrehozni, melyet a Kálmán öcs annyira kompromittált:
13024 41|              annyira kompromittált: azalatt a megye másik határán közeledett
13025 41|                    harminc szekér, megrakva a borsodi és hevesi kortesek
13026 41|                 őket össze, s vitte magával a harmadik vármegyébe demonstrálni.
13027 41|                     demonstrálni. Belekerül a tréfa néhány ezer forintjába;
13028 41|             forintjába; hanem megérdemli az a rávesztegetett pénzt. Majd
13029 41|                   pénzt. Majd elbánnak ezek a főispán úrral, akivel a
13030 41|                     a főispán úrral, akivel a saját megyebeli nemessége
13031 41|                   eljárt Bálvándyhoz, mikor a városba ment, s ott ebédelt
13032 41|               bundaszagú eredetiségekkel, s a kölcsönös tréfálásnak nem
13033 41|                     volt se vége, se hossza a két úr között.~Mikor Csollán
13034 41|                     megtudta, hogy Bálvándy a szomszéd vármegyéből hoz
13035 41|                   az egész társaságot délre a pusztámon.”~Ez nem volt
13036 41|               embert.~Bálvándy tehát kiadta a rendeletet a kolomposainak (
13037 41|                   tehát kiadta a rendeletet a kolomposainak (ő maga elég
13038 41|                 volt, nem jőni érintkezésbe a truppjával), hogy a Tiszán
13039 41|            érintkezésbe a truppjával), hogy a Tiszán túl a legelső állomást
13040 41|              truppjával), hogy a Tiszán túl a legelső állomást majd Gödénylakon
13041 41|                     rendjén, be is kötözték a lovaikat az istállóba; s
13042 41|               bementek Bertihez tisztelegni a kastélyba.~Óh! Berti igen
13043 41|                eközben pedig jócskán elmúlt a dél, míg elvégre egy öreg
13044 41|                    magának meginterpellálni a szíves házigazdát, hogy
13045 41|                 hogy délben enni kell? Lám, a gólya sem eszik, mikor delel.~
13046 41|                     sem eszik, mikor delel.~A nemesurak azt hitték, hogy
13047 41|                  valami tréfa; s szétnéztek a háznál, hogy kit és mit
13048 41|                     ebéd lesz, ha lerántják a bőrét. De nem találtak ők
13049 41|               megehető, elszállított előlük a megelőző napon a tiszai
13050 41|                     előlük a megelőző napon a tiszai szigetre.~Keresték
13051 41|                     Berti úgy elinalt, hogy a porát se láthatták.~A dühbe
13052 41|                  hogy a porát se láthatták.~A dühbe jött nép fel akarta
13053 41|                     nép fel akarta gyújtani a házát; de a kolomposok elcsitították
13054 41|                 akarta gyújtani a házát; de a kolomposok elcsitították
13055 41|                 arra bizton számíthat.~Azon a napon, amelyen Decséry főispán
13056 41|                    főispán magas vendégével a székvárosba megérkezett,
13057 41|              megérkezett, még akkor fogadva a hivatalosak és káptalanok
13058 41|                 Olyan lárma, amilyent ebben a városban sohasem hallottak.
13059 41|           macskazene név alatt ismerik azt.~A förtelmes zaj a főispán
13060 41|                ismerik azt.~A förtelmes zaj a főispán lakását választá
13061 41|                  tudta elképzelni, kik ezek a rettenetes tisztelgők, honnan
13062 41|               tisztelgők, honnan jöttek, mi a nevük. Közéjük menni nem
13063 41|                  felismerni.~Hanem ez azért a macskazenére nézve mindegy;
13064 41|                   Valami gúnydalt énekelnek a főispán ellen, melynek mosdatlan
13065 41|                     mosdatlan verseit, mint a zsoltár szövegét az előénekes,
13066 41|                 valami rekedt hang.~Ha arra a hangra rá lehetne ismerni!~
13067 41|                   Mondd, Csollán! Hová lett a főispán?”~A vers után elmondja
13068 41|              Csollán! Hová lett a főispán?”~A vers után elmondja a helyeket,
13069 41|              főispán?”~A vers után elmondja a helyeket, ahol a főispánt
13070 41|                   elmondja a helyeket, ahol a főispánt megilleti az időzés:
13071 41|                    az időzés: s azok között a pokol még a legilledelmesebb
13072 41|                     azok között a pokol még a legilledelmesebb hely.~S
13073 41|                 irgalmatlan ordításnak csak a késő éjszaka vetett véget.~
13074 41|                     véget.~Hajnal előtt már a vendégszerepét bevégzett
13075 41|            otthagyva ** megye székvárosában a macskazene iszonyú következményeit.~
13076 41|                    iszonyú következményeit.~A herceg rögtön visszautazott
13077 41|                 herceg rögtön visszautazott a maga országába. Decséryt
13078 41|                     királyi biztost küldtek a fejére, s a székvárosban
13079 41|                 biztost küldtek a fejére, s a székvárosban történt hallatlan
13080 41|            judiciumra” bízatott: annak lett a feladata kikutatni, kik
13081 41|                     okozói, s ki volt annak a vezetője.~„Csollán Berti!”~
13082 41|               vezetője.~„Csollán Berti!”~Ez a név hangzott mindenütt.
13083 41|                   minden cselédjét elküldte a háztól, két nap meg a nádasban
13084 41|              elküldte a háztól, két nap meg a nádasban lappangott, félve
13085 41|                  nádasban lappangott, félve a rászedett kortesek bosszújától.
13086 41|                    egy esztendőre becsukják a vármegye házához, mintha
13087 41|             társalgási tárgya természetesen a politikai események.~S e
13088 41|                      S e dinomdánomnál, hol a mulatság savát, borsát a
13089 41|                    a mulatság savát, borsát a Decséry főispánt ért kudarcok
13090 41|                     képezték, kellett vinni a háziasszonyi szerepet –
13091 41|                 grófnőnek. Hallania kellett a keserű élceket, látni a
13092 41|                     a keserű élceket, látni a kárörömöt saját férje és
13093 41|                  arcán mindennap. Mikor azt a híres macskazenét adták
13094 41|                     híres macskazenét adták a főispánnak, akkor neki éppen
13095 41|                Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt férje rendezte.~
13096 41|               egyebeket is tudott már arról a férfiról, aki az asszonyoknak
13097 41|                 asszonyoknak ideálja.~Hanem a nők sokat eltűrnek: megbocsátanak.~
13098 41|                    eltűrnek: megbocsátanak.~A férj csapodárságát meg tudják
13099 41|                ritka nő bocsát meg: azt, ha a férj az ő szülőit bántalmazza.~
13100 41|                   az ő szülőit bántalmazza.~A Decséry családnál különösen
13101 41|               családnál különösen nagy volt a ragaszkodásuk a családtagoknak
13102 41|                   nagy volt a ragaszkodásuk a családtagoknak egymáshoz.
13103 41|                   bálványozta atyját, s azt a legtökéletesebb embernek
13104 41|           legtökéletesebb embernek tartotta a világon. Mint családapa,
13105 41|                  tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy mikor
13106 41|                     jellemet nem sért. Mind a két fél használja azt. Hiszen
13107 41|                  volna; aki hordta szívében a szabadság eszméit, adott
13108 41|                    egyetlen keserű szót sem a Decséry család ellen, pedig
13109 41|               Dorothea járatta magának mind a két lapot, amelybe Kálmán
13110 41|                    figyelemmel kísérte mind a kettőt, és mindig jobban
13111 41|                  bámulni azt az embert, aki a sors csapásai alatt meg
13112 41|                    minő sorsa van Jenőynek. A silány polémiának egyik
13113 41|                 elengedhetetlen érve az, ha a megtámadottnak szegénységét
13114 41|            nincsenek előfizetői, csak teng; a szerkesztők, munkatársak
13115 41|                      munkatársak koplalnak; a főmunkatárs, hogy éhen meg
13116 41|                    meg ne haljon, kénytelen a mázoláshoz fogni; zsidószatócsokat
13117 41|                 Dorotheának.~Azt is jólesik a silány polémaírónak kihíresztelni,
13118 41|        mellbetegségben van. Ezt ha megtudja a publikum, nem mer majd a
13119 41|                    a publikum, nem mer majd a lapjára a jövő félévben
13120 41|                      nem mer majd a lapjára a jövő félévben előfizetni:
13121 41|                  félévben előfizetni: hátha a két forintja ott vész.~És
13122 41|                    Dorothea tudja jól, hogy a beteg költőnek nincs senkije,
13123 41|               amilyenné önmagát teremté. Ez a másik – senkié sem; nem
13124 41|                 őrzi még most is bizonyosan a nefelejcseket!~Nemcsak a
13125 41|                    a nefelejcseket!~Nemcsak a nő, a férj is érezte azt
13126 41|                nefelejcseket!~Nemcsak a nő, a férj is érezte azt jól,
13127 41|                terhére vannak egymásnak; de a hölgynek akarta engedni
13128 41|                    hogy ezt előbb kimondja.~A Decséry főispánon elkövetett
13129 41|                külön jöhessünk vissza. Mind a kettőnknek protestánsokká
13130 41|                   ön bizonyos zsibói háznak a történetét, mely annyiszor
13131 41|                     Tehát kívánja, hogy azt a házat megvegyem?~– Le fog
13132 41|                    hogy arcát érinté, látta a megdöbbentő tekinteten,
13133 41|             riasztott el. Minden gondolatja a nőnek az elhagyott szeretőé,
13134 41|                  elhagyott szeretőé, s ezek a gondolatok kinn ülnek a
13135 41|                     a gondolatok kinn ülnek a homlokon.~A próza is belejátszott
13136 41|           gondolatok kinn ülnek a homlokon.~A próza is belejátszott a
13137 41|                     A próza is belejátszott a kedvetlenség melankolikus
13138 41|                     Várjanak az ő haláláig. A bosszantó dac után, mellyel
13139 41|                  dac után, mellyel Bálvándy a főispánt visszatromfolá,
13140 41|                    Dorothea grófnő öröksége a végrendeletben úgy körül
13141 41|           vaskerítéssel foglalva, hogy abba a férje be ne léphessen; sőt
13142 41|          összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt az első, ki az erdélyi
13143 41|                     hogy Bálvándytól elvál.~A családi tanácsban nagy lett
13144 41|                  tanácsban nagy lett emiatt a zavar.~Dorothea indokait
13145 41|                 Decséryt kétségbe ejtettek. A leghívebb katolikus családnak
13146 41|                    így örökre el van veszve a családra nézve.~Decséryék
13147 41|                     mikor Jenőy Kálmán volt a kegyben, hogy az fog áttérni
13148 41|                     keserűbb döfés volt még a politikai bukásnál is. S
13149 41|                   ifjúság lesz rá nézve; de a család ősi hagyománya csorbítatlanul
13150 41|                    csorbítatlanul megmarad; a Decséry családból sohasem
13151 41|                     Milyen nagy volt azután a család felháborodása, midőn
13152 41|                 család felháborodása, midőn a válóper lejártával a consistorium
13153 41|                  midőn a válóper lejártával a consistorium ítéletével
13154 41|                    halálra keseríteni vele?~A legöregebb Decséryt ez a
13155 41|                    A legöregebb Decséryt ez a hír úgy lesújtotta, hogy
13156 41|                   hogy többet ki nem lépett a szobájából.~Dorotheával
13157 41|                 Dorotheával azonnal tudatta a család, hogy ez elhatározása
13158 41|                   semmi részt nem fog kapni a vagyonból, azon százezer
13159 42|                                  Correctura~A tizenkét év határa közeledett
13160 42|                   vissza is emlékeztek erre a fogadásukra.~Kettő bujdosni
13161 42|                     Geographical Society és a Club of Travellers tagja,
13162 42|                    és Tibet előkelő tudósa. A másik volt Borcsay Mihály,
13163 42|                    volna hallgatni róla azt a hírt, hogy veszélyesen beteg.
13164 42|                   most is házfelügyelő volt a Decséry-palotában.~Ekkor
13165 42|              Decséry-palotában.~Ekkor aztán a sors egy fekete keresztet
13166 42|                 fennakadt.~Mikor Triesztből a horvát határszélre ért,
13167 42|                    hallott először Európa: „a kolera”.~E láthatatlan rém,
13168 42|                    be először e világrészt. A népirtó angyal, kinek elég
13169 42|                  népirtó angyal, kinek elég a kimondott nevétől megrettenni
13170 42|                    megrettenni és meghalni. A csodálatos pusztító, aki
13171 42|                      keresztül-kasul; hanem a fekete vonalokon a halál
13172 42|                    hanem a fekete vonalokon a halál angyala átment, csak
13173 42|                akadtak fenn rajtuk.~Biróczy a horvátországi zárvonalnál
13174 42|          Felső-Magyarországon már dühöngött a vész; Zemplénből, Abaújból
13175 42|                  vész; Zemplénből, Abaújból a döghalál borzalmával együtt
13176 42|               borzalmával együtt közeledett a kitört pórlázadás iszonyata.~
13177 42|                   menjenek. Jó emberük volt a városbíró is, a városi orvos
13178 42|                emberük volt a városbíró is, a városi orvos is. Az első
13179 42|                  uborkától; nagyon biztatta a színészeket, hogy ne menjenek
13180 42|                      hadd felejtse félelmét a gyönge szívű nép; mulassanak,
13181 42|          tudományosan bebizonyítá, hogy ide a kolera nem fog eljönni,
13182 42|                    nem fog eljönni, mert az a hegyes vidéket kikerüli; –
13183 42|                Pesthez közelebb jutni, mint a járványtóli félelem.~A jó
13184 42|                 mint a járványtóli félelem.~A jó ismerősök aztán elkísérték
13185 42|                 aztán elkísérték őket egész a város végéig; ott nagy áldomással
13186 42|                 vendégszeretet tárja eléjük a kapukat. Mindenféle alkalmatlan
13187 42|                    alá megérkeztek, ahol az a jó vörös bor terem, ahol
13188 42|                    jó vörös bor terem, ahol a színészeket mindig olyan
13189 42|                   ott egyszerre körülfogták a város határán az érkező
13190 42|                  sem hagytak szállni senkit a szekeréről, hanem minden
13191 42|             pereputtyustul behajtották őket a városi bitangmarhák rekeszébe,
13192 42|                   onnan be nem bocsáttatnak a városba, amíg a kétheti
13193 42|                bocsáttatnak a városba, amíg a kétheti vesztegzárt ki nem
13194 42|                   mind nem használt semmit. A kordon kérlelhetetlen volt.
13195 42|              éjszakát ott kellett tölteniük a marharekeszben.~Reggelig
13196 42|                 annyi gratiát nyertek, hogy a bikarekeszből kibocsátották
13197 42|                    kibocsátották őket azzal a föltétellel, hogy menjenek
13198 42|                   között újra útnak eredett a karaván vissza Miskolcra.~
13199 42|                  országos razzia ment végbe a dinnyeföldek ellen, melynek
13200 42|                   ellen, melynek valamennyi a „cucumis”- és „pepo”-fajhoz
13201 42|                     nélkül áldozatul esett.~A város sorompójához érve
13202 42|                   érve aztán tökéletes lett a meglepetés.~Ahonnan négy
13203 42|                 Bányaváryék nem ismertek rá a négy nap előtti jó barátokra.
13204 42|                   csákósan, kardosan álltak a sorompónál. A városbíró
13205 42|               kardosan álltak a sorompónál. A városbíró kegyetlen tekintetű
13206 42|                  arccal osztá parancsait, s a városi orvos egy nagy nádpálcával
13207 42|                  orvos egy nagy nádpálcával a kezében tiltakozott minden
13208 42|             Bányaváry megkísérté hivatkozni a négy nap előtti barátságra;
13209 42|                 Vissza! Ide be nem hozzátok a kolerát! Már a szomszéd
13210 42|                     hozzátok a kolerát! Már a szomszéd Zsolcán van!”~–
13211 42|                      De nem lehetett azokat a geográfiával kiengesztelni,
13212 42|                     kiengesztelni, maradtak a visszautasításnál. A színészekre
13213 42|               maradtak a visszautasításnál. A színészekre az a sors várt,
13214 42|         visszautasításnál. A színészekre az a sors várt, hogy amint egy
13215 42|                 mehessenek. Ki voltak lökve a szabad ég alá.~Ez már Bányavárynak
13216 42|               kivont szablyával rohant neki a sorompónak – elszántan truppja
13217 42|                  hősleg életét. Szerencsére a szuronyszegzett puskák okos
13218 42|                   látták, hogy valaki rohan a szuronynak, ügyeltek rá,
13219 42|                Bányaváry vitézül elfoglalta a sorompót, felnyitotta karavánja
13220 42|                 őrállók is nevetésre vették a dolgot, s azt mondták, hogy
13221 42|                 hogy ő most már nem áll jót a város életéért. – Annyira
13222 42|            megváltoztatta előbbi véleményét a rémület, mely mint árnyék
13223 42|                      mely mint árnyék vonul a kolera előtt.~Bányaváry
13224 42|                   azonban kiadá rendeletben a színészeinek, hogy senki
13225 42|               közülük kolerában; mert akkor a többit agyonverik.~Szerencséjükre
13226 42|                Szerencséjükre másnap, mikor a kolera kiütött, Zsolca felől
13227 42|                    baja, pedig dúskálkodtak a drága sok dinnyében s gyümölcsben,
13228 42|                   megfogni sem mert. Fél is a színész valamitől!~Hanem
13229 42|                elhívni. Már akkor nagy volt a halálozás a városban; és
13230 42|                 akkor nagy volt a halálozás a városban; és nem volt ellene
13231 42|                lépett volna be egy világért a szobába, csak félig kinyitotta
13232 42|                 félig kinyitotta az ajtót s a küszöbben megállva, egy
13233 42|                   mint egy szélmalmot, hogy a vészes miazmát elhárítsa
13234 42|                 ránézett az arcára, s azzal a háta mögött tintával, papírral
13235 42|                   tehát már nem lesznek ott a találkozón Kálmánnal; Biróczy
13236 42|              Kálmánnal; Biróczy és Borcsay…~A halálvész rémhíre Pestet
13237 42|               rémhíre Pestet is fölzavarta. A magas uraságok előre kivonultak
13238 42|               tartatik nagy városban lenni; a törvényszékek, dicasteriumok
13239 42|                     maradt Pesten más, csak a könnyűvérű fiatalság, a
13240 42|                     a könnyűvérű fiatalság, a német színészek és a helyőrség.~
13241 42|             fiatalság, a német színészek és a helyőrség.~Azazhogy maradt
13242 42|               maradt más.~Katinka azt vette a fejébe, hogy ő ezekben az
13243 42|                 ezekben az időkben ugyanazt a szerepet fogja eljátszani,
13244 42|             Boccaccio Decameronjának hősnői a florenci halálvész idején.
13245 42|            összegyűjtötte maga körül azokat a szeretetreméltó könnyű kedélyű
13246 42|                  övével találkozott; azután a mulatni szerető ifjakat,
13247 42|                    mulatni szerető ifjakat, a mulattatni tudó színészeket
13248 42|               mulattatni tudó színészeket s a mindkettőben kitűnő katonatiszteket.
13249 42|                      Ott azután kigúnyolták a halált.~Minden délután késő
13250 42|                  utcára Csollánné kertjéből a cigányzene, víg kacaj és
13251 42|                  víg kacaj és pohárcsörgés. A halál tán fel sem meri ott
13252 42|                   tán fel sem meri ott ütni a fejét, ahol ilyen vígan
13253 42|               vannak.~Egy reggel aztán jött a rémhír, hogy itt a kolera!
13254 42|                     jött a rémhír, hogy itt a kolera! Az első halott fekszik
13255 42|                      Az első halott fekszik a ravatalon.~Hol?~Itt, a Csollánné
13256 42|              fekszik a ravatalon.~Hol?~Itt, a Csollánné házával átellenben;
13257 42|               Csollánné házával átellenben; a Decséry-palotában.~Ki az?~
13258 42|                   Decséry-palotában.~Ki az?~A házfelügyelő, Csuka Ferenc.
13259 42|                   zene, kacaj, pohárcsörgés a kertben. Estig tizenkét
13260 42|                  tizenkét halottat számlált a város.~Akkor aztán menekült
13261 42|                 város.~Akkor aztán menekült a városból, aki csak mehetett;
13262 42|                városból, aki csak mehetett; a fiatalság haza családjaihoz,
13263 42|                fiatalság haza családjaihoz, a német színészek fel Grazba,
13264 42|                     fel Grazba, Bécsbe. Még a helyőrség is kivonatott
13265 42|                     helyőrség is kivonatott a városból, s a tisztek is
13266 42|                    kivonatott a városból, s a tisztek is eltűntek. Áthelyezték
13267 42|                   maga és kedvenc állatjai: a fertelmes teknősbéka, a
13268 42|                     a fertelmes teknősbéka, a még fertelmesebb majom s
13269 42|                    még fertelmesebb majom s a legfertelmesebb Aszályi.
13270 42|                  Biztatta magát azzal, hogy a csalánba nem üt a mennykő.
13271 42|                      hogy a csalánba nem üt a mennykő. Az csak megjelent
13272 42|                     Katinkánál, s hízelgett a háziasszonynak, vagy ha
13273 42|                    az rossz kedélyben volt, a papagájnak; melynek egy
13274 42|                      melynek egy idő óta az a szenvedélye volt, hogy minden
13275 42|                  hogy minden tollát kitépte a csőrével, s mint egy kopasztott
13276 42|                   egy kopasztott lidérc ült a támláján; azóta nem is beszélt,
13277 42|                    de görög nyelven értvén, a legfinomabb hízelkedésnek
13278 42|                     nincs hová elmenekülnie a városból.~Ekkor eszébe jutott
13279 42|                   meg, hogy Bálvándy elvált a nejétől.~Még egy lépés,
13280 42|              kiszabadítójának emléke.~Ehhez a hiú reményhez menekült.
13281 42|                     hiú reményhez menekült. A magány, a félelem, az unalom
13282 42|               reményhez menekült. A magány, a félelem, az unalom rávette,
13283 42|          Bálvándynak, ki akkor Aradon volt. A levélben fölszólítá Bálvándyt,
13284 42|            Bálvándyt, hogy adja el neki azt a bizonyos zsibói házat; most
13285 42|                 most már ő is el van szánva a köteléket széttépni, mely
13286 42|                   őt tárt karok várják.~Ezt a levelet nem lehetett a postára
13287 42|                  Ezt a levelet nem lehetett a postára bízni. Abban az
13288 42|                    időben nagy fátumuk volt a leveleknek; a postán vasvillával
13289 42|                  fátumuk volt a leveleknek; a postán vasvillával keresztüllyuggatták,
13290 42|                   megfüstölték valamennyit, a gyanúsakat fel is bontották,
13291 42|             készítette fel az útra, rábízva a levelet, hogy vigye el azt
13292 42|                    magyaráti kolnájában. Az a kolna igen szép emeletes
13293 42|                emeletes mulató kastély volt a nagy szőlő közepett; csakhogy
13294 42|               csakhogy még most messze volt a szüret: oda Bálvándy aligha
13295 42|                aligha vonult egyébért, mint a kolerától féltében, hogy
13296 42|                    kolerától féltében, hogy a külvilágtól egészen elzárja
13297 42|                    utána kocsikázott oda is a szépasszony levelével.~Amint
13298 42|                szépasszony levelével.~Amint a kolna udvarára megérkezik
13299 42|                    az le sem hagyja szállni a szekérről, hanem odakiált
13300 42|                   szekérről, hanem odakiált a szőlőmunkások közé valamit
13301 42|                 előugrik, lekapják Aszályit a szekérről kezénél-lábánál
13302 42|                 hasztalan kiabál, nem értik a nyelvét, meg ha értik, sem
13303 42|                 talpig, s egy kád vízbe ott a kolna folyosóján beledugják,
13304 42|                megbuktatják. Aszályi, amint a víz a szájába megy, borzadva
13305 42|          megbuktatják. Aszályi, amint a víz a szájába megy, borzadva érzi,
13306 42|                 tesznek, hogy puhább legyen a húsom. Könyörög nekik, hogy
13307 42|                   jön, aközben pedig fogják a nyakát, hogy el ne szaladhasson.
13308 42|                 Mikor aztán jól kiszívatták a bőrét az ecetes vízzel,
13309 42|                  oláhoknak, azt hiszi, hogy a görög hitűek azt csak megértik.
13310 42|                   csak megértik. Azok pedig a legnagyobb komolysággal
13311 42|               vízből, kezénél-lábánál fogva a parázs fölé tartják, a parázsra
13312 42|                fogva a parázs fölé tartják, a parázsra köménymagot és
13313 42|                nyájasabb arcok jelennek meg a belső házból; inas és komornyik;
13314 42|                    Isten, tessék besétálni; a báró úr odabenn van.~Aszályi
13315 42|                 mondhatom, hogy furcsa neme a vendéglátásnak – sopánkodék
13316 42|                     és otkolonszag tölté be a szobáját.~A báró nevetett.~–
13317 42|            otkolonszag tölté be a szobáját.~A báró nevetett.~– Egy kis
13318 42|                 valaki ide ne hozza magával a kolerát, ha már olyan kedves
13319 42|                     akart lenni, hogy ebben a veszedelmes időben hozzám
13320 42|                üzenetét, ha már ide küldte. A levél legjobban elhordja
13321 42|                    levél legjobban elhordja a miazmát. Hej, komornyik!
13322 42|               komornyik! Valaki keresse elő a teins úr zsebéből azt a
13323 42|                     a teins úr zsebéből azt a levelet, aztán kéngyertyafüst
13324 42|              mártani, úgy hozni be. Amelyik a levelet megfogta, be ne
13325 42|              levelet megfogta, be ne jöjjön a szobámba.~Az ekként megfertőztelenített
13326 42|          megfertőztelenített levelet azután a komornyik felszakítá, s
13327 42|                   egy csípővassal, másfelől a komornyik egy papirosnyíró
13328 42|                 terjeszték, hogy olvashassa a báró úr.~A levél igen válogatott
13329 42|                  hogy olvashassa a báró úr.~A levél igen válogatott nyelven
13330 42|                 írva, azt elhihetjük, hanem a klórmésznek, amin keresztülment,
13331 42|                      amin keresztülment, az a sajátsága van, hogy a tintának
13332 42|                    az a sajátsága van, hogy a tintának elveszi a színét,
13333 42|                     hogy a tintának elveszi a színét, minden három szó
13334 42|                  szépségét egészen lerontá. A lényegét az indítványnak
13335 42|                    mégiscsak megérté belőle a báró.~Hanem egészen furcsa
13336 42|                    kedvében találta most ez a levél.~Házassági rózsakötelékről
13337 42|               magáról egyet, amit messziről a legkedvesebbnek hitt, éppen
13338 42|              kínálnának valakit, akit éppen a hideg lel. S akit éppen
13339 42|                     hideg lel. S akit éppen a szép madonnaarctól lel a
13340 42|                    a szép madonnaarctól lel a hideg; s aki a világélvező
13341 42|            madonnaarctól lel a hideg; s aki a világélvező szép delnőt
13342 42|              általános kedélytelenség, amit a kolera félelme terjeszt.~
13343 42|               kolera félelme terjeszt.~Amíg a szép madonnaarcot bírta,
13344 42|                      addig megvolt az inger a vétkező szép szemeket fölkeresni;
13345 42|                   rájuk, s untatá amazoknak a ragyogása. Dorotheát nagyon
13346 42|              mértékben fanyalodott el attól a gondolattól, hogy már most
13347 42|               Valami bolondos ötlete támadt a szép hölgy levele nyomán.~
13348 42|                     nem hagyta, ha mindjárt a legjobb barátja, szeretője,
13349 42|                 vagy maga az Úr Jézus, vagy a saját bevert feje szenvedett
13350 42|                 csintalansággal viszonzásul a párizsi letartóztatásért.
13351 42|                  fordulat családi életében, a válóperig, mind ezen az
13352 42|                   feltréfáltatáson alapult. A Katinkának hozott udvarlás
13353 42|                  hozott udvarlás azóta csak a Decséry család iránti bosszú
13354 42|                érzéki vágyaktól; most, hogy a Decséryék ismét idegenek
13355 42|               érzéktompító félelemtől, mely a dögvész árnyában mindenüvé
13356 42|               mindenüvé elterjedt.~Tehát ez a bolondos ötlet azon kezdődött,
13357 42|                      Jól van, édes barátom; a szépasszony meg akarja tőlem
13358 42|                  meg akarja tőlem venni azt a bizonyos zsibói házat. Ön
13359 42|                  hat hét alatt véget vessen a válóperének Erdélyben.~–
13360 42|                     Erdélyben.~– Kitalálta. A ház iránt majd megegyezünk.
13361 42|                     iránt majd megegyezünk. A többiről pedig, ami a levélben
13362 42|          megegyezünk. A többiről pedig, ami a levélben foglaltatik, majd
13363 42|                     Aszályi nem volt idegen a jó bortól. Ebéd alatt Bruderschaftot
13364 42|                    ember pertu van, ameddig a bor gőze ki nem megy a fejéből;
13365 42|              ameddig a bor gőze ki nem megy a fejéből; de másnap már megint
13366 42|                  megint csak újrakezdi vele a kendezést.~Aszályi különben
13367 42|                  különben is beszédes volt, a bor még jobban fel szokta
13368 42|                    jobban fel szokta nyitni a száját. És az a tulajdonsága
13369 42|               szokta nyitni a száját. És az a tulajdonsága volt, hogy
13370 42|                  érzék, megtalálni az időt, a helyet, az embert az elmondandó
13371 42|                 Katinka milyen jól mulatott a kolera előtt mindenféle
13372 42|       svalizsértisztek társaságában, s hogy a kolera hírére hogy futott
13373 42|                      s hogy unja most magát a szépasszony. Azám!~– De
13374 42|                     hogy mit írt nekem most a levelében? – szakítá félbe
13375 42|                  levelében? – szakítá félbe a vidám pletykázást Bálvándy.~–
13376 42|                  pilátusképeket! Hiszen itt a levélben megírta az egész
13377 42|                 zsebéből Katinka levelét, s a többit eltakarva, csak a
13378 42|                    a többit eltakarva, csak a végsorokat engedé Aszályinak
13379 42|                  egyedül hívem.”~Aszályinak a szeme elmeredt e szók olvastára.~–
13380 42|                   ügyeibe is beavat; de ezt a szerencsét mégsem értem.~–
13381 42|                    meg csak, ő most elválik a férjétől; itt marad név
13382 42|               nélkül, se leány, se asszony. A világban pedig azután is
13383 42|            szeszélyei kiismerhetetlenek. Ez a nő annyira beléd lehet bolondulva,
13384 42|                beléd lehet bolondulva, hogy a kedvedért képes lenne elmenni
13385 42|                  voltam ránézve, ami az apa a leányához.~– Ühüm – köhintett
13386 42|                   hanem cselekszem. Először a zsibói házat átengedem Katinkának
13387 42|                     visszaküldöm neki mind; a legutolsót kivéve. Értesz-e
13388 42|                   előbbi ruháit, feltetette a szekérre s elszállítatta
13389 42|                     Akkorra már kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett
13390 42|                   már kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett csak
13391 42|                    és mit visz most magával a köpönyegzsebében? Az, akit
13392 42|                   Az, akit magában tisztel, a leendő férje egy nagyon
13393 42|                  vissza.~Egy percig járt az a gondolat Aszályi fejében,
13394 42|                   Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot belehajítsa a Marosba,
13395 42|                  ezt a csomagot belehajítsa a Marosba, s aztán maga beálljon
13396 42|                      hanem csak egy percig, a másik percben jobb tanáccsal
13397 42|                     jobb tanáccsal szolgált a gyomor.~Ejh, mit? Nem olyan
13398 42|                   esztendővel is szép volt. A hűség, ártatlanság egészen
13399 42|     kalendáriumtölteléket írni, nem kellene a télikabátot nyáron német
13400 42|                 ember az egyik utca végéről a másikra akar menni, a várost
13401 42|               végéről a másikra akar menni, a várost körülkerülni, hogy
13402 42|                   várost körülkerülni, hogy a hitelezői minden boltajtóban
13403 42|                vissza Katinkához.~Már akkor a szép úrnő kétségbe volt
13404 42|                     úrnő kétségbe volt esve a magány, az unalom és a rémület
13405 42|                 esve a magány, az unalom és a rémület miatt.~Mindennap
13406 42|                 vittek el ablaka alatt. Már a kertre nyíló szobába költözött
13407 42|                 költözött át, hogy ne lássa a sok temetést, s ne hallja
13408 42|                   sok temetést, s ne hallja a sok énekszót.~Azért nem
13409 42|                   ha Aszályit megérkeztekor a legnagyobb örömmel fogadta.
13410 42|              Katinka kitörő kacajjal fogadá a bepácoltatási történetet,
13411 42|                    azután komolyságra fogta a dolgot Aszályi, ahol a Bálvándyval
13412 42|                fogta a dolgot Aszályi, ahol a Bálvándyval folytatott párbeszéd
13413 42|                   ragyogó arccal Katinka.~– A zsibói házat ajándékba engedi
13414 42|                 szétterjeszté karjait, mint a keresztre feszített Molay
13415 42|            keresztre feszített Molay Jákob, a „Templáriusok” című tragédiában,
13416 42|                    áldozatává.~Első dühében a lovaglókorbácsa után kapott;
13417 42|                    hirtelen eszéhez tért, s a csengettyűhúzót rántotta
13418 42|                  úgy állt, mint Molay Jákob a keresztfán, mikor a komornyik
13419 42|                   Jákob a keresztfán, mikor a komornyik belépett a csengetésre.~
13420 42|                  mikor a komornyik belépett a csengetésre.~Katinka így
13421 42|              csengetésre.~Katinka így szólt a cselédhez:~– Ezt az embert,
13422 43|                    feküdt kórágyán. Egyedül a népefogyott fővárosban,
13423 43|                    uralkodó mirigy volt. Ez a rút, arctorzító ragály elkerüli
13424 43|                   Kálmán mellbeteg volt. Ez a költők és művészek és szeretők
13425 43|                   kiváltságos betegsége. Az a sápadt arcú nemtő, aki előbb
13426 43|                 lassan, szelíden készíti el a túlvilágra; ha látja, hogy
13427 43|              túlvilágra; ha látja, hogy fél a sírtól, halasztást enged
13428 43|                    azalatt megbarátkoztatja a zöld fűvel, mely alatt olyan
13429 43|               mosolygó arccal elaltatja.~Ez a költők, művészek és szeretők
13430 43|                   alkottak, mert szerettek…~A mellbetegek nem félnek az
13431 43|                  meg tudják álmodni azoknak a gondolatjait, akik nincsenek
13432 43|                  jelen.~Csak ketten ápolják a beteget: az iparos házigazda
13433 43|                  házigazda és vén cselédje; a költő beszél nekik csodaálmokat,
13434 43|                  úgy van az.~– Hogy nem jön a nagyanya, unokáját végnapjaiban
13435 43|                   akar jönni; de nem lehet. A halálharangszó zúg minden
13436 43|              eljöjjön érte, elvigye magával a vészes légkörből; de olyankor
13437 43|               kétségbeesetten borul nyakába a vén gyerek: mamám, ne hagyjon
13438 43|                 menjen Pestre; ne hozza ide a kolerát. S az öregasszony
13439 43|                     jövetelét: majd holnap!~A beteg látnoki képzelme így
13440 43|                    mondja el ezt.~Hát arról a másik nőről mit beszél,
13441 43|                     hanem az már késő lesz.~A beteg nincs mindig ágyhoz
13442 43|                   alakjain dolgozik tovább. A falusi lak az; csendes otthonias
13443 43|               csendes otthonias szobájával; a családdal körülült asztal.
13444 43|                  azokat elmondja ápolóinak; a mester leírja azokat papírra.~
13445 43|                   örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda, hogy előkészítse
13446 43|                 házigazda, hogy előkészítse a kedves meglepetésre ápoltját,
13447 43|                    tisztesebb ruháját; mert a festéshez a kopottat használta.~–
13448 43|                   ruháját; mert a festéshez a kopottat használta.~– Tudtam
13449 43|                arcán még pirosabbra gyúltak a halálbetegség rózsái. Melyik
13450 43|                   aki ilyenkor be mer jönni a kolerás Pestbe, hogy kedves
13451 43|                Melyik asszony? Az anya vagy a régi eszménykép?~Kocognak:
13452 43|                     Erzsike leánya.~Ah! nem a nagyanya, nem az eszménykép;
13453 43|                nagyanya, nem az eszménykép; a hajdani cselédleány, a durva
13454 43|                      a hajdani cselédleány, a durva paraszt családja érkezett
13455 43|                  olyan jó színben van, mint a szakasztott rózsa. – Szaladj
13456 43|                    uram – hozzátok el abból a dögletes Pestből. No, hála
13457 43|                      No, hát ölelje meg ezt a leányt is. Úgy ni! Azért
13458 43|               elvisszük magunkkal; bezárjuk a házat, vissza sem eresztjük
13459 43|                    is, amíg el nem múlik ez a veszedelem. Magát pedig,
13460 43|               milyen egészséges lesz ottan! A friss tejtől, az illatos
13461 43|                  tejtől, az illatos méztől, a tiszta levegőtől, hogy meggyógyul
13462 43|                 meggyógyul ottan! Aztán meg a mi szeretetünktől… Lesz
13463 43|                  ahol elfestegetheti azokat a megszólaló szép képeit,
13464 43|                    képeit, s írhatja azokat a gyönyörűséges költeményeit,
13465 43|             gyönyörűséges költeményeit, még a madár sem háborítja ott.
13466 43|                  szólni nem tudott, el volt a szíve szorulva egészen.~–
13467 43|                leányom, kérd te őtet; talán a te szavadra majd jobban
13468 43|               szavadra majd jobban hallgat.~A parasztleány (egész alakja
13469 43|             szívének egészséges dobbanását, a leány átkarolva őt, azt
13470 43|                     mondá neki:~– Legyen ön a mi fiunk!…~Kálmán lelke
13471 43|                   Kálmán lelke felszabadult a test gyengesége alól. Könny
13472 43|                   jött szemébe. Megcsókolta a piruló leányka homlokát
13473 43|                   Az Isten áldjon meg téged a te jóságodért, kedves szép
13474 43|                bátyádnak fogadtál engem. Ez a te szavad volt, aminek utoljára
13475 43|                     aminek utoljára örültem a világon. Ami bennem lélek,
13476 43|                     elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
13477 43|              roskatag alakom itt marad ezen a helyen, és itt sem sokáig
13478 43|                   itt sem sokáig marad már.~A leány megtalálta bátorságát;
13479 43|                olyan egyedül vagyunk; ebben a félelmes időben. Pista bátyánk
13480 43|                 időben. Pista bátyánk sincs a háznál.~– Hol van ő?~– Elvitték
13481 43|                Galíciába. Hívtuk haza ebben a nagy zűrzavarban; de azt
13482 43|                őrállónak nem lehet elhagyni a helyét.~– Látod, kedves
13483 43|                     vagyok; én is őrt állok a legveszélyesebb vártán.
13484 43|                  Nekem sem szabad elhagynom a helyemet. Az Isten hazasegíti
13485 43|               Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással ne ingereljék
13486 43|                    zokogással ne ingereljék a beteget; mert az ilyen szenvedők
13487 43|            bosszankodók. Ha erőltetik, csak a baját súlyosítják vele.~
13488 43|                     helyet készítettek neki a kocsiban, puha vánkosokból,
13489 43|           sarjúszénából; úgy elvinnék, mint a szedett szőlőt; édes savóval
13490 43|             Kálmántól Erzsikével együtt; de a konyhában állomást tartottak.
13491 43|                  velük elmenjen; telehozták a szekérderekat mindenféle
13492 43|                  aszalt gyümölcs került elő a szekérből, s mit a halálvész
13493 43|               került elő a szekérből, s mit a halálvész alatt mind nem
13494 43|                 asszony maga nekigyürkőzött a főzésnek; gyönge csirkét
13495 43|               gyönge csirkét ölt, megmutatá a vén cselédnek, hogyan kell
13496 43|                 készíteni abból, amilyenhez a Kálmán úrfi volt szokva
13497 43|                     Kálmán úrfi volt szokva a nagyanyja házánál; lassan
13498 43|                      lassan beszéltek, hogy a szó be ne halljék; meg ne
13499 43|                    ne halljék; meg ne tudja a beteg, hogy ők mégis itt
13500 43|                  vannak; s csak azután hogy a vén cseléd kihozta az edényt