Part

13501 43|                 szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen jóízűen vacsorált,
13502 43|                    alig hagyott meg valamit a finom becsináltból, akkor
13503 43|               becsináltból, akkor ültek fel a szekerükre, lelkére kötve
13504 43|                   szekerükre, lelkére kötve a mesternek, hogy őket tudósítsa
13505 43|                aztán Kálmán hogylétéről, és a szolgálónak, hogy nagyon
13506 43|                   nagyon sűrűre ne csinálja a rántást a becsinálthoz.~
13507 43|                sűrűre ne csinálja a rántást a becsinálthoz.~A kolera egyre
13508 43|                     rántást a becsinálthoz.~A kolera egyre aratott, a
13509 43|                     A kolera egyre aratott, a kaszált rend meglátszott
13510 43|                    rend meglátszott odakinn a három temetőben. Ez a három
13511 43|               odakinn a három temetőben. Ez a három sírkert volt a váci
13512 43|                     Ez a három sírkert volt a váci úti, kerepesi és ferencvárosi.~
13513 43|                 látszólag javulás állt be – a végbefejezés előpostája.
13514 43|                    végbefejezés előpostája. A szenvedő úgy érzi ilyenkor,
13515 43|                  fel tud kelni, s vágyik ki a szabadba. – Jótékony nemtő,
13516 43|                   álarcát teszed fel, mikor a halált hozod!~Hanem Kálmán
13517 43|                  volt és természetbúvár. Őt a halálangyal nem ámíthatá
13518 43|             ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen
13519 43|                 Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen volt rá
13520 43|                    elindult szállást nézni, a vén cseléd kísérte őket.~
13521 43|                   kísérte őket.~Végigmentek a hosszú országúton. Túl a
13522 43|                    a hosszú országúton. Túl a házsorokon terül a váci
13523 43|                      Túl a házsorokon terül a váci temető: abba tértek
13524 43|              másfelé.~Elmentek aztán hárman a kerepesi temetőbe, sivatag
13525 43|                   Kálmánnak mégsem tetszett a szállás.~– Ez nagyon közel
13526 43|              szállás.~– Ez nagyon közel van a városhoz.~S azzal hazatértek
13527 43|                 hazatértek ismét.~Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb
13528 43|                  kísérőit magával messze ki a marhalegelőn, vásárálláson,
13529 43|         vásárálláson, káposztaföldeken túl, a ferencvárosi temetőig. Az
13530 43|                     már jó csendes szállás.~A ferencvárosi sírkert közepén
13531 43|                   kiszámlált kétszáz lépést a kőkereszttől keletnek, egész
13532 43|                kőkereszttől keletnek, egész a temető árkáig; ott megállapodott.~–
13533 43|                közel van.~Azután odahívatta a sírásót, s kialkudott vele
13534 43|                    kialkudott vele ott azon a helyen egy sírnak való területet,
13535 43|                    árát.~Akkor visszamentek a kőkereszthez, a költő leült
13536 43|                visszamentek a kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára,
13537 43|                 kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára, az
13538 43|                   és cselédje odatelepedtek a lábaihoz.~A főváros alantabb
13539 43|                   odatelepedtek a lábaihoz.~A főváros alantabb fekve terült
13540 43|               főváros alantabb fekve terült a távolban, a nyári aranyos
13541 43|                    fekve terült a távolban, a nyári aranyos porkődben
13542 43|                   mondá ön – szólt megtörve a hallgatást Tseresnyés mester –,
13543 43|                  szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. –
13544 43|                   akik ezután születnek. Ez a hely itt egykor város fog
13545 43|                   és porainkat összekeverik a paloták vakolatával. – Igen,
13546 43|               vakolatával. – Igen, igen! Ez a nagy homokpuszta itt körülünk
13547 43|               fekete füstjével szőni fölénk a szemfödelet, s gépeinek
13548 43|               gépeinek zúgása fogja képezni a föld szívdobogását, mely
13549 43|                    égsark minden része felé a kővé vált élet, s a sírokat
13550 43|                    felé a kővé vált élet, s a sírokat beépítik utcasorokkal!
13551 43|              elvetett magból cédrusfa lesz! A hosszú Duna-partot fejedelmi
13552 43|                  koszorúzzák, s azok között a tudomány, művészet, ipar,
13553 43|                  kereskedelem monumentumai! A köztereken a hírhedett ősök
13554 43|                  monumentumai! A köztereken a hírhedett ősök ércszobrai
13555 43|                fogják hirdetni múltunkat. – A királyi Duna tükrét állóhidak
13556 43|               lesznek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog, lesznek
13557 43|               életünk, melynek szűk lesz ez a város; leszünk nemzet, mint
13558 43|                    kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse
13559 43|              emelkednek az aranyos ködben – a palotasorok, – a fényes
13560 43|                   ködben – a palotasorok, – a fényes alakok, – a félistenek, –
13561 43|           palotasorok, – a fényes alakok, – a félistenek, – a panteon, –
13562 43|                   alakok, – a félistenek, – a panteon, – az akadémia, –
13563 43|                   panteon, – az akadémia, – a diadalra siető nemzeti seregek,
13564 43|                seregek, lobogó zászlóikkal, a koszorús szobrok, – az örök
13565 43|                       az örök világosság: – a népek szabadsága!~(„Óh,
13566 43|              irgalmas szegénynek – könyörge a vén cseléd –, mily szörnyű
13567 43|                némber!… – inté az iparos. – A próféta beszél!… Ő látja
13568 43|                 mind, amiket mond!”…)~Mikor a temetőből hazamentek: Kálmán
13569 43|                könnyűnek érzi magát, mintha a föld nem is volna a lába
13570 43|                  mintha a föld nem is volna a lába alatt, mikor jár. Nem
13571 43|                leült, tekintetével merengve a széles hosszú utcán, mely
13572 43|                    arccal –, amilyen hosszú a tér, olyan tele van néppel;
13573 43|                    folyam, úgy mozdul előre a százezernyi fő. Mi úszik
13574 43|                 fátyollal bevonva. Kétfelől a két palotasor ablakai, erkélyei
13575 43|                      könny! Mit visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet
13576 43|                visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet szállítja nagy halottainak
13577 43|                    nagy halottainak hamvait a panteonba. Mit énekel az
13578 43|                    panteonba. Mit énekel az a százezer ember? „Nincs itt
13579 43|                 feltámadott!” Halljátok ezt a zúgást? Látjátok ezt a katafalkot?
13580 43|                  ezt a zúgást? Látjátok ezt a katafalkot? Látjátok, hogy
13581 43|                emelkedik minden az ég felé? A házak, a népek, a szellemek?
13582 43|                 minden az ég felé? A házak, a népek, a szellemek? Látjátok?~…
13583 43|                     felé? A házak, a népek, a szellemek? Látjátok?~…A
13584 43|                     a szellemek? Látjátok?~…A hosszú országúton egy kötélverő
13585 43|                  előre, hosszú zsinegeit, s a legkülönb palota volt az
13586 43|                palota volt az egész utcában a „Két Pisztoly” csárda.~      ~
13587 43|                     Mentől alább hanyatlott a nap, nyugtalansága annál
13588 43|               kezdett besütni ablakán, hogy a függönyt eléje kellett húzni.~
13589 43|                   néma kérését, félrehúzták a függönyt, kinyiták az ablakot,
13590 43|                 valaki az utcaajtón. Kimegy a cseléd, megnézi, ki az.~
13591 43|                     cseléd, megnézi, ki az.~A posta hozott egy levelet
13592 43|                   kezébe veszi azt, s amint a címiraton meglátja az ismerős
13593 43|                arcán. Int, hogy nyissák fel a pecsétet.~A felnyitott levelet
13594 43|                     nyissák fel a pecsétet.~A felnyitott levelet kezébe
13595 43|                      az egyetlen üdvöm lesz a földön. Lelkemet kínozza
13596 43|                    földön. Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy.
13597 43|                    Az alkonysugár odasütött a feltárt levélre; s onnan
13598 43|                    arcát. – Azután lehunyta a szemeit. – És nem is nyitotta
13599 43|                 nyitotta fel többé. – Hanem a mosoly, az ott maradt az
13600 44|                         Volt. Nincs. Lesz.”~A népirtó angyal még mindig
13601 44|                    fogott kaszával aratott. A harangszó egész nap nem
13602 44|                 egész nap nem hallgatott el a városban.~Tseresnyés uram
13603 44|                  állt háza ajtajában. Éppen a protestáns paplakról érkezett
13604 44|                téged eltemetni?~Ott megállt a kapujában, a kalapja a hóna
13605 44|                    Ott megállt a kapujában, a kalapja a hóna alá csapva,
13606 44|              megállt a kapujában, a kalapja a hóna alá csapva, ahogy feledte
13607 44|                   csapva, ahogy feledte még a paplakon; hajadonfővel jött
13608 44|                  aztán csak bámult maga elé a szemközti zöld mohos tetejű
13609 44|                     semmit. Holttenger volt a fejében.~Egyszer valami
13610 44|                 előregörbült, mintha mindig a földön keresne valamit,
13611 44|                     barna és cserzett, mint a pergamen, szakálla két ágra
13612 44|                     uram előbb végigbámulta a kérdezőt, mintha azon csodálkoznék,
13613 44|                  magyarul. Aztán megbámulta a hozzá intézett kérdést,
13614 44|                barát. Én eljöttem Tibetből.~A csizmadia le akarta venni
13615 44|                   csizmadia le akarta venni a kalapját e szóra a fejéről;
13616 44|                    venni a kalapját e szóra a fejéről; de miután azt nem
13617 44|                   de miután azt nem találta a kopasz tarkóján, lehajolt
13618 44|                   kopasz tarkóján, lehajolt a jövevény kezéhez, megcsókolta
13619 44|                  tereád vár.~Azzal bevezeté a jövevényt a hátulsó szobába,
13620 44|                  Azzal bevezeté a jövevényt a hátulsó szobába, ahol jó
13621 44|                    sem mozdult meg. Odaállt a ravatal elé, két kezét egymásba
13622 44|              Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni, melyet
13623 44|              megrendelt; maradjon ott addig a jövevény.~Az nem szólt rá
13624 44|                     elment, vissza is jött; a jövevényt még akkor is azon
13625 44|                 jövevényt még akkor is azon a helyen találta olyan némán,
13626 44|                      Atyám! – monda neki –, a sírkő kész. A halottas szekér
13627 44|                 monda neki –, a sírkő kész. A halottas szekér itt van;
13628 44|                 eltakarítással! – Mehetünk.~A messze földről jött látogató
13629 44|                  hátrább, hogy helyet adjon a koporsóvivőknek, akik leszegték
13630 44|             koporsóvivőknek, akik leszegték a födelet, s még azután is
13631 44|               födelet, s még azután is arra a helyre bámult, mintha a
13632 44|                     a helyre bámult, mintha a födélen keresztül is barátja
13633 44|                látná mindig.~Mikor kivitték a koporsót, Tseresnyés uram
13634 44|                    Tseresnyés uram előhozta a gyászfátyolt, nagy csokrot
13635 44|                  nagy csokrot kötött belőle a maga kalapjára, Barkó Pál
13636 44|                      Nagy fényűzés nem telt a végtisztességhez, de e tisztesség
13637 44|              tisztesség őszinte volt.~Mikor a koporsót fölemelték a fekete
13638 44|                 Mikor a koporsót fölemelték a fekete hintóra, Tseresnyés
13639 44|                    hintóra, Tseresnyés uram a sírkövet is föladatta. Egy
13640 44|               bevésve: „Volt. Nincs. Lesz.” A másikra a halott neve és
13641 44|                     Nincs. Lesz.” A másikra a halott neve és az évszám.~
13642 44|                Osmanographiája nyomán, hogy a keleti népeknél ez a tagadó
13643 44|                   hogy a keleti népeknél ez a tagadó fejcsóválás azt jelenti,
13644 44|                       Akkor aztán megindult a menet. Négyen voltak hozzá.
13645 44|                 hozzá. Tseresnyés uram volt a kántor, Miska inas az énekkar,
13646 44|                  inas az énekkar, Barkó Pál a lelkész, s a vén szolgáló
13647 44|                      Barkó Pál a lelkész, s a vén szolgáló a zokogó kíséret.~
13648 44|                   lelkész, s a vén szolgáló a zokogó kíséret.~S Tseresnyés
13649 44|                  uram olyan szépen énekelte a csizmadiainassal együtt
13650 44|                     csizmadiainassal együtt a vigasztaló búcsúdalt, mint
13651 44|                 üdvösségében…~Így hagyta el a haza fővárosát nemzetének
13652 44|                ablakát lefüggönyözni, mikor a gyászéneket hallotta közeledni,
13653 44|           gyászéneket hallotta közeledni, s a szemközt jövők kitértek
13654 44|               szemközt jövők kitértek előle a szomszéd utcákba. A halál
13655 44|                   előle a szomszéd utcákba. A halál félelmes nagy úr volt
13656 44|                félelmes nagy úr volt akkor.~A ferencvárosi temetőbe vitték
13657 44|                ferencvárosi temetőbe vitték a koporsót, ott várt rá a
13658 44|                     a koporsót, ott várt rá a csendes hely a kereszten
13659 44|                  ott várt rá a csendes hely a kereszten túl, a part mellett,
13660 44|               csendes hely a kereszten túl, a part mellett, ahogy ő kiválasztá
13661 44|                     kiválasztá azt magának. A halotthordók ott leereszték
13662 44|                 halotthordók ott leereszték a sírba a drága terhet, s
13663 44|         halotthordók ott leereszték a sírba a drága terhet, s aztán siettek
13664 44|                   dolguk volt végezni való.~A sírásónak is dolga volt
13665 44|                  sírnál; kapott rajta, hogy a kísérők magukra vállalták
13666 44|                   kísérők magukra vállalták a behantolást.~Előbb imádkozni
13667 44|          keresztyéni módon előbb elimádkozá a miatyánkot magyarul, azután
13668 44|             szanszkrit nyelven.~Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék
13669 44|                      Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék az ott
13670 44|                  nyugalom Csendes éjjelébe,~A gyászos sírhalom Megnyílt
13671 44|                 kebelébe. ~Közanyánk ölébe.~A második versbe már belevegyült
13672 44|              második versbe már belevegyült a vén cseléd tört hangja is,
13673 44|                     Pál zúgó basszusa.~Hová a világi Bajok nem tódulnak,~
13674 44|                  világi Bajok nem tódulnak,~A test kivánsági Hol mind
13675 44|            elnémulnak. ~Végképpen elmúlnak.~A búskomor dal hangjai elenyésztek
13676 44|                     dal hangjai elenyésztek a homokpuszta csendjében;
13677 44|             csendjében; felváltotta őket az a rejtelmes dobogás, ami a
13678 44|                    a rejtelmes dobogás, ami a mélybe aláhulló göröngyök
13679 44|                   göröngyök zuhogása.~Mikor a halom készen állt, Tseresnyés
13680 44|                Barkó Pálhoz:~– Segíts, uram a sírkövet felállítani; ti
13681 44|                   Tseresnyés uram felállítá a sír elé a márványkockát,
13682 44|                    uram felállítá a sír elé a márványkockát, de nem úgy,
13683 44|                   síremléket szokás, kifelé a névvel, befelé a jelmondattal;
13684 44|                     kifelé a névvel, befelé a jelmondattal; hanem úgy,
13685 44|               jelmondattal; hanem úgy, hogy a név aláfelé lett fordítva,
13686 44|                     lett fordítva, lekerült a földbe, felül maradt e három
13687 44|                  Pál nagyon hevesen ingatta a fejét; keleti szokás szerint
13688 44|                    Barkó Pál elővevé övéből a delejtűt, letette a sírkő
13689 44|                  övéből a delejtűt, letette a sírkő lapjára; azután bambuszbotjával
13690 44|                 hány sing távolságra van ez a kő a nagy kereszttől a dombon.
13691 44|                 sing távolságra van ez a kő a nagy kereszttől a dombon.
13692 44|                   ez a kő a nagy kereszttől a dombon. A bambuszbot felső
13693 44|                   nagy kereszttől a dombon. A bambuszbot felső gombját
13694 44|                     fel valami kék irallal; a tekercset megint visszadugta
13695 44|                tekercset megint visszadugta a bot üregébe.~És azután két
13696 44|                 összefonva, sokáig ott állt a nagy kereszt talpkövén,
13697 44|                   nagy kereszt talpkövén, s a maga előtt elterülő városra
13698 44|                     előbb, az, aki most ott a négyszögű kő alatt nyugszik,
13699 44|                     kérdezé Tseresnyés uram a tudós utazótól.~– Te, jó
13700 44|                     Te, jó ember, mégy haza a Magyar utcába; én is megyek
13701 44|                     megyek haza L’Hasszába, a Dhawalagiri hegy alatt.~
13702 44|                     mentek együtt szótlanul a városon végig; a hosszú
13703 44|                  szótlanul a városon végig; a hosszú országúton végig;
13704 44|                    hosszú országúton végig; a kecskeméti kapun keresztül;
13705 44|             kecskeméti kapun keresztül; ott a Magyar utca sarkánál megálltak
13706 44|                     sarkánál megálltak mind a ketten, mintha el akarnának
13707 44|                   mester tudta jól, hogy ez a keleti üdvözlés módja, s
13708 44|                   üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt
13709 44|                lapítva tenyereit, két kezét a másik két tenyere közé fekteti: „
13710 44|             bátorkodott egy kérdést intézni a hírhedett utazóhoz:~– Vannak-e
13711 44|              Magyarországon kívül magyarok?~A tudós gondolkozott sokáig,
13712 44|                     az utazó tovább kísérte a kézművest a Magyar utcában,
13713 44|                  tovább kísérte a kézművest a Magyar utcában, lakása kapujáig.~
13714 44|               Tseresnyés mester nyújtá neki a kezét kézszorításra.~És
13715 44|                    utazó tudta meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek
13716 44|                  meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek ismernek
13717 44|             egymásra, kik kézszorítás alatt a középső ujjukat befogják.~
13718 44|                belül vannak-e még magyarok?~A kézműves gondolkozott sokáig.~–
13719 45|               találják~Ugyan pusztán maradt a Magyar utcai kis lak; a
13720 45|                     a Magyar utcai kis lak; a jó öreg házigazda egész
13721 45|               házigazda egész nap eljár-kel a hátulsó szobában, ahol a
13722 45|                    a hátulsó szobában, ahol a költő lakott. Semmit meg
13723 45|                  nem szabad abban mozdítani a helyéről. Ott hever a toll
13724 45|             mozdítani a helyéről. Ott hever a toll az asztalon, ott vannak
13725 45|                  vannak elszórva az ecsetek a festőtábla mellett. Nem
13726 45|                      hogy hozzájuk nyúljon.~A temetés utáni napon eljött
13727 45|                  utáni napon eljött faluról a Miska gyereknek a mostohaapja;
13728 45|                   faluról a Miska gyereknek a mostohaapja; azt mondta,
13729 45|                  azt mondta, hogy hazaviszi a fiát. Rossz kölyök ugyan,
13730 45|                     nem hagyhatja itt ebben a városban, ha mostohája is.~
13731 45|                    is.~Néhány nap múlva meg a vén cselédnek még vénebb
13732 45|                  falu végén. De ott csendes a világ; nem halnak az emberek,
13733 45|                    hát csak elviszi magával a testvérét ebből a fertőzött
13734 45|                   magával a testvérét ebből a fertőzött városból.~Tseresnyés
13735 45|           Tseresnyés uram tehát maga maradt a háznál, s egyedül beszélgetett
13736 45|                      s egyedül beszélgetett a pókkal, ki a szegletben
13737 45|                   beszélgetett a pókkal, ki a szegletben szemfödeleket
13738 45|                  fogoly legyeket énekeltet, a halálórabogárral, ki páratlan
13739 45|                     az ágydeszkák között, s a szúval, ki a kemény fában
13740 45|           ágydeszkák között, s a szúval, ki a kemény fában perceg.~„Látjátok.
13741 45|                    fában perceg.~„Látjátok. A vásott rossz fiúért eljött
13742 45|                  vásott rossz fiúért eljött a mostohaapja, elvitte magával.
13743 45|               mostohaapja, elvitte magával. A vén cselédért eljött a nénje,
13744 45|                      A vén cselédért eljött a nénje, a koldusasszony,
13745 45|                   cselédért eljött a nénje, a koldusasszony, s elvitte
13746 45|                  Pedig ők olyan nagy urak!”~A pók, a szú, a halálórabogár
13747 45|                    olyan nagy urak!”~A pók, a szú, a halálórabogár elhallgattak,
13748 45|                   nagy urak!”~A pók, a szú, a halálórabogár elhallgattak,
13749 45|                   be, és leül vele szemközt a pamlagra. Az asszonyság
13750 45|             asszonyság előkelő úrhögy, s ha a lelki gyötrelem úgy meg
13751 45|                talán mindjárt rá is ismerne a mester. Azonban bámulva,
13752 45|                    ébredő, intézi hozzá ezt a kérdést:~– Mi tetszik itt,
13753 45|                     tetszik itt, asszonyom?~A nagyasszony még mindig büszke
13754 45|                    ha gyöngeséget árulna el a közrendű ember előtt, tud
13755 45|                  Vezessen ön el hozzá.~Erre a szóra egészen fölébredt
13756 45|                     szóra egészen fölébredt a mester. Odament az úrhölgy
13757 45|                      hanem eltávozott.~Ment a lelkészi hivatalba tudakozódni.~
13758 45|             lelkészi hivatalba tudakozódni.~A protestáns lelkész ugyan
13759 45|                  öregasszony végigtudakozta a város minden parókiáját.
13760 45|                     értek.~Elment oda, ahol a gyászszertartásokat rendezik.
13761 45|                  azok az emberek, kik akkor a gyászhintóval voltak, maguk
13762 45|                   hete is!~Most sorba vette a temetőket. A sírásóknál
13763 45|                    sorba vette a temetőket. A sírásóknál tudakozódott.
13764 45|                   nyomra vezetni. Ki tudná, a lezajlott országos zűrzavarban
13765 45|                  zűrzavarban ki hova jutott a frissen kaszált rendben,
13766 45|                 frissen kaszált rendben, ha a sírkövek és keresztek meg
13767 45|                   keresztek meg nem mondják a nevét.~Azok pedig nem mondták
13768 45|            gyönyörűséggel mondogatá odahaza a kis szobában a póknak, a
13769 45|            mondogatá odahaza a kis szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek:~„
13770 45|                    a kis szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek:~„
13771 45|                szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek:~„Keresi
13772 45|           gyászkerete volt kívül-belül.~Ezt a levelet Dorothea grófné
13773 45|                levelet Dorothea grófné írta a kézművesnek: „Kedves jó
13774 45|                       Keresi ő is!” – mondá a mester a néma laktársaknak.
13775 45|                     ő is!” – mondá a mester a néma laktársaknak. Csak
13776 45|                   aztán megnyugtató választ a grófnénak. Ne aggódjék az
13777 45|        eltemetettnek keblén. Hat láb mélyen a föld alatt: és vele együtt
13778 45|                  alatt: és vele együtt azok a száraz nefelejcsek, mik
13779 45|                    voltak összekötve; és az a levél, amin utolsó tekintete
13780 45|              megtört. Mind együtt feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak
13781 45|              alusznak vele boldogan. Legyen a grófnő megnyugodva.~De hogy
13782 45|                     nemsokára megjött ismét a nagyasszony.~Most már nem
13783 45|                Látja én nem tudok sírni. De a szívem akar megszakadni.~–
13784 45|               között vérzett el cseppenként a rettenetes munkában, hogy
13785 45|                     ő sírjához sem önt, sem a most élő ivadékból senkit;
13786 45|                Azzal bevonult hálókamrájába a mester, s magára zárta az
13787 45|                   ajtót, ott hagyva egyedül a nagyanyát.~Jenőyné azért
13788 45|                ígérete mellett. Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú
13789 45|                mindennap végtől végig járta a temetőket, sorban elolvasva
13790 45|                 temetőket, sorban elolvasva a legkisebb sírkeresztnek
13791 45|               mellette.~Tízszer is elolvasá a márványkocka felső lapjára
13792 45|                      de akinek madonnaarcán a szenvedés sietteté az idők
13793 45|          találkozzanak.~Az is sorba olvasta a kőemlékeket, a kis fakereszteket;
13794 45|                sorba olvasta a kőemlékeket, a kis fakereszteket; az is
13795 45|         fakereszteket; az is sokszor elment a márványkocka mellett, az
13796 45|                      az is elolvasá sokszor a sejtelmes három igét: „Volt.
13797 45|                   De annak megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor
13798 45|                    szíve, hogy valahányszor a sír mellett elhaladt – szépen
13799 45|                   leszakítson egyet azokból a sírhalmokon otthonlakó sárga
13800 45|                  sárga virágokból, amik tán a halottak nefelejcsei, s
13801 45|                    rajta, vajon ki lehet az a boldog, akiről azt mondja
13802 45|                   boldog, akiről azt mondja a kő, hogy „Volt.” – „Nincs.”
13803 46|                                             A harc vége~Tizenharmadik
13804 46|                  még három évvel meghaladva a trójai háború tartamát,
13805 46|                  tartamát, csakugyan eldűlt a Csollánék pere.~Bölcs, minden
13806 46|                 ítéletet hozott az areopág.~A felek között nem lévén bebizonyítva
13807 46|             engesztelhetetlen gyűlölet, sem a hűtlenség, sem semmi impedimentum
13808 46|               matrimonii nem forogván fenn, a házasság felbontatlan marad,
13809 46|                házasság felbontatlan marad, a nő tartozik férjéhez visszamenni,
13810 46|              tartozik férjéhez visszamenni, a férj pedig tartozik őt visszafogadni;
13811 46|                 világos kifejezése szerint: a férj tartozik nejét minden
13812 46|                      s azon túl béke legyen a hívek között.~Tehát Menelaus
13813 46|              Menelaus csakugyan visszakapta a maga Helenáját tizenhárom
13814 46|                    Van egy rettentő nemezis a szép asszonyokra nézve,
13815 46|                     hogy „szép asszony”. Ez a nemezis pedig az, hogy jön
13816 46|                    jön egy idő, amikor csak a cím marad meg. Némely szép
13817 46|                   formátlansággá ferdül el; a kacér kacsintás ideges vidrángássá
13818 46|                 kecspótlékok honosulnak meg a pipereasztalon, a tükör
13819 46|            honosulnak meg a pipereasztalon, a tükör nem akar többé hazudni,
13820 46|                 egészen fölébreszti álmából a szép asszonyt.~Katinkát
13821 46|                Ekkor vette észre, hogy kezd a szépsége kimenni a divatból.~
13822 46|                     kezd a szépsége kimenni a divatból.~Nagy kegyetlenségnek
13823 46|                  mikor egy bosszúálló férfi a szeretett hölgyet meglövi
13824 46|                     még mindig szerelem. Az a minden gyilkolásnál nagyobb
13825 46|             közforgalomba.~Tapasztalá, hogy a halálvész elmúlta után is
13826 46|                     elmúlta után is kerülik a háza táját. A nevetségessé
13827 46|                    is kerülik a háza táját. A nevetségessé lett asszonyt
13828 46|               asszonyt jobban kerülik, mint a rossz hírű nőt.~Most már
13829 46|                     maga sem bánta, hogy ha a válóperében hozott ítéletet
13830 46|                 válóperében hozott ítéletet a legfőbb törvényszék is megerősíti.
13831 46|                    Városunott lett. Vágyott a birkabégetés után!~Csupán
13832 46|                   bizottság kinevezve, mely a nő és férj vagyonát külön
13833 46|                     szabályozza.~Csollán úr a törvények iránti legmélyebb
13834 46|                   legmélyebb tisztelettel s a szépnem iránti legbuzgóbb
13835 46|               nagyszámú társzekerekkel, mik a delnő bútorait voltak a
13836 46|                     a delnő bútorait voltak a Tiszántúlra elcipelendők.
13837 46|                     legszebb lovat fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb
13838 46|                legelegánsabb frakkot talált a zsibvásáron, azt vásárolta
13839 46|             vásárolta meg saját magának, és a frakk fölé a legfinomabb
13840 46|                    magának, és a frakk fölé a legfinomabb felsőkabátot
13841 46|             felsőkabátot vette meg ugyanott a Kohlmarkton; amely öltöny
13842 46|                     fuscherozhatta el, mert a szárnyai oly rövidek voltak,
13843 46|                    oly rövidek voltak, hogy a frakk vége hosszan kilógott
13844 46|                alóla, míg az ujjai Bertinek a körme hegyéig értek, úgyhogy
13845 46|                kellett azokat gyűrnie, hogy a kést, villát fel ne szedje
13846 46|                velük. Cilinderkalapot pedig a legmagasabbat választá ki,
13847 46|          legmagasabbat választá ki, szintén a zsidópiacon: az volt az
13848 46|                  hitestársa háza elé Berti. A lovakat fehér parókás kocsis
13849 46|             háromszegletű kalapban, s hátul a bakon szerecsen inas kapaszkodott
13850 46|                 szerecsen inas kapaszkodott a szíjba, veres frakkban.
13851 46|                Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka juhászkutya
13852 46|                 szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt képű
13853 46|             kisuvikszolt képű cigánygyerek.~A tizenhárom év utáni törvényparancsolta
13854 46|    törvényparancsolta találkozás méltó volt a tisztes párhoz.~Csollánné
13855 46|                 érte jövő férjét, aminek az a világos célja volt, hogy
13856 46|               ellene kifogás.~Csollán Berti a legilledelmesebb kapriolokkal
13857 46|                 bakakáplártól tanulta volna a menüett-táncot.~Viszont
13858 46|              szenvelgő édeskedéssel fogadta a megtérő férjet, mint egy
13859 46|                     úri asszonysággal, akit a törvény neki ítélt, az ítélet
13860 46|                  beszélni, mint németül, ez a tudomány pedig őnála igen
13861 46|                     szóból állt, annálfogva a beköszöntés nemigen ment
13862 46|                   jött Katinka ölebecskéje, a kis kövér, túlhízott mopszli,
13863 46|                   véve egész Adelungot, ezt a helyes megjegyzést hallatá:~–
13864 46|              beszéljen vele magyarul.~Berti a szabadsággal élve, megérteté
13865 46|                   tanácsot, átadá egymásnak a hitestársakat. – Óh! milyen
13866 46|                    grandezzájával vezeté le a lépcsőkön a nagyságos asszonyt;
13867 46|        grandezzájával vezeté le a lépcsőkön a nagyságos asszonyt; a hidalgóból
13868 46|             lépcsőkön a nagyságos asszonyt; a hidalgóból csak egy hiányzott:
13869 46|              hidalgóból csak egy hiányzott: a kalap a fejéről; azt világért
13870 46|                 csak egy hiányzott: a kalap a fejéről; azt világért föl
13871 46|                    vette volna, hanem vitte a hóna alatt, öblével kifelé
13872 46|                      Mikor Katinka meglátta a pompás hintót, fehér parókás
13873 46|                    fehér parókás kocsist és a bakonálló szerecsent, egy
13874 46|                    az orrát. Ez már túlzása a kötelességnek, s egészen
13875 46|                  embert emiatt. Aztán minek a lovak nyakára a csengő?~
13876 46|                 Aztán minek a lovak nyakára a csengő?~Azonban ellenvetését
13877 46|                  ragadnak el bennünket ezek a paripák? – kérdé húzódozva
13878 46|                  paripák? – kérdé húzódozva a félelmetes bárkától.~– Kiszti
13879 46|                     mindent elmondott, amit a vizslatanítás műszavaiból
13880 46|                  asszonyságot, hogy beüljön a hintóba, aminek az ajtaját
13881 46|                   valaki más onnan kívülről a fogantyú nyakát ki nem tekerte
13882 46|                  térde közé fogva, mert azt a bárkában föl nem tehette.~
13883 46|                   bárkában föl nem tehette.~A jármű szerencsésen eljutott
13884 46|                 jármű szerencsésen eljutott a „Vörös Ökörig”, anélkül,
13885 46|                Vörös Ökörig”, anélkül, hogy a vadlovak elragadták volna;
13886 46|              ablakon, hogy mi lesz még.~Hát a „Vörös Ökör” udvarából kihozott
13887 46|                   szarvú ökröt, kolomp volt a nyakukban; pompás két tulok
13888 46|                  volt. Azokat odaakasztotta a lovak elé.~– Mi ez, uram? –
13889 46|                  Komm noch etwas! – csitítá a szerető férj.~S azzal megint
13890 46|                     azoknak meg csörgő volt a nyakukban; ezeket meg az
13891 46|                     csúfság! – kiáltott fel a delnő, s ki akart ugrani
13892 46|                    delnő, s ki akart ugrani a kocsiból; de nem lehetett,
13893 46|                    pompával szállítsam haza a feleségemet. Én ezzel mind
13894 46|                  feleségemet. Én ezzel mind a bírói ítéletnél fogva tartozom.
13895 46|                    cigánygyerek, azokat meg a bivalyok elé kötötték.~Katinka
13896 46|                 hidegvérrel, hogy azt őneki a törvény parancsolta ekképp,
13897 46|                  ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége.~És azzal megindult
13898 46|             kötelessége.~És azzal megindult a csodálatos nyolcasfogat,
13899 46|                 nyolcasfogat, mégpedig neki a Hatvani utcának, végig az
13900 46|                 végig az Úri utcán, úgy fel a Váci utcára, onnan ki a
13901 46|                     a Váci utcára, onnan ki a Kúria elé, s így a kecskeméti
13902 46|                 onnan ki a Kúria elé, s így a kecskeméti kapun át az országútra;
13903 46|                     kapun át az országútra; a paripák csengettyűje, az
13904 46|            csengettyűje, az ökrök kolompja, a bivalyok csörgője megtette
13905 46|                  bivalyok csörgője megtette a maga hatását; a béres közbekongatott
13906 46|                    megtette a maga hatását; a béres közbekongatott a két
13907 46|                      a béres közbekongatott a két kézre való ostorral,
13908 46|             csacsira felkapott cigánygyerek a postamarsot fújta. Soha
13909 46|                publikum nem látott.~Katinka a hintó mélyébe vonta magát,
13910 46|                   mégis hallani kellett azt a vidám hujjahót, mely kísérte,
13911 46|                  ismerni, s lehetetlen volt a nagy zsivajon keresztül
13912 46|                rikács hangját, ki mindenütt a kocsihágcsó mellett haladva
13913 46|                     mellett haladva kísérte a díszmenetet, s röhögve kiáltozott
13914 46|                minden csepp vérével megérzé a költő átkát:~„Éljen ön addig,
13915 47|                                             A költő álma~Negyven év múlt.~
13916 47|                 álma~Negyven év múlt.~Ahogy a költő megálmodá: minden
13917 47|                házak, népek, szellemek.~Hol a homoksivatag volt, ott most
13918 47|                    ott most új város terül; a rongyos vityillókban, mik
13919 47|                   rongyos vityillókban, mik a város közepén itt-ott elmaradtak,
13920 47|                   újdonszületett palotasor. A Duna tükrében a világ legszebb
13921 47|                  palotasor. A Duna tükrében a világ legszebb panorámája
13922 47|                magát. Állóhidak kötik össze a két ifjú várost, ércből,
13923 47|                   ércből, gránitból: rajtuk a világkereskedelem jár keresztül,
13924 47|                   üzért, utazót, s vontatja a rakott kikötőkbe szállító
13925 47|                  kikötőkbe szállító hajóit. A szigetek kis paradicsomok.
13926 47|                  szigetek kis paradicsomok. A Rákos homokját népkertek,
13927 47|                    virányok árnyékozzák be; a puszta térnek négyszögöle
13928 47|               belőle egy kis uradalom. Mint a szív erei, futnak össze
13929 47|                     szív erei, futnak össze a főváros óriási indóházaiban
13930 47|                 főváros óriási indóházaiban a világ minden részéből megtérő
13931 47|                  belül. Nem koldusbot többé a tudomány és művészet; nem
13932 47|               művészet; nem martyrium többé a honszeretet, nem összeesküvés
13933 47|                      nem összeesküvés többé a szabadelvűség; – nem lázadás
13934 47|          szabadelvűség; – nem lázadás többé a népjog; – nem barbarizmus
13935 47|                       nem barbarizmus többé a nemzetiség. Emelt homlokkal
13936 47|                    Négy-öt palotája van már a fővárosban a hazai színművészetnek,
13937 47|               palotája van már a fővárosban a hazai színművészetnek, s
13938 47|                   külső, belső ragyogásban.~A szellem bajnokainak száma
13939 47|             helyrepótolni.~Nem ellenség már a koronás fő, hanem a testhez
13940 47|                     már a koronás fő, hanem a testhez hozzánőtt agy, ki
13941 47|                 együtt él.~Nem idegen többé a honfi honában: saját nyelvét
13942 47|                    nyelvét hallja az ország a trónon, a törvényhozó testületben,
13943 47|                  hallja az ország a trónon, a törvényhozó testületben,
13944 47|                    törvényhozó testületben, a kormányzatban; s a tudósok
13945 47|             testületben, a kormányzatban; s a tudósok ünnepe, kik azt
13946 47|                    művelik, országos ünnep. A nép s a tudós egymáshoz
13947 47|                     országos ünnep. A nép s a tudós egymáshoz közeledtek,
13948 47|                  Harmincnégy nyomda működik a fővárosban, s naponként
13949 47|                 százezer hírlapot küld szét a sajtó az ország népeinek
13950 47|             népeinek minden nyelvén.~Szabad a vallás; nincs többé páriája
13951 47|                 vallás; nincs többé páriája a lelkiismeretnek.~Gyors az
13952 47|                 igazságszolgáltatás keze, s a rendet maga a nép közérzülete
13953 47|   igazságszolgáltatás keze, s a rendet maga a nép közérzülete védi.~A
13954 47|                     a nép közérzülete védi.~A katona is honpolgár, s minden
13955 47|                 minden honpolgár jó katona; a nemzeti hadsereg táborozási
13956 47|             hadsereg táborozási kísérleteit a hadászok tapsai fogadják.~
13957 47|         vakszerencse és istenkísértés többé a földművelés, hanem tudomány
13958 47|                tudomány és finomított ipar.~A gyáripar, a képzőművészet
13959 47|                finomított ipar.~A gyáripar, a képzőművészet a világtárlatokban
13960 47|                   gyáripar, a képzőművészet a világtárlatokban méltó helyet
13961 47|                     idéznek elő e földön és a föld alól.~Idegen ha jő
13962 47|           fővárosaiba, meglátja múzeumaiban a nép múltját – tanodáiban
13963 47|                  jövőjét.~Megtízszereződött a főváros lakossága, s emelkedésével
13964 47|            emelkedésével nem süllyedtek alá a megyék székvárosai: együtt
13965 47|                  együtt emelkedtek vele.~Az a vasember ott a József tér
13966 47|                     vele.~Az a vasember ott a József tér közepén bámulva
13967 47|                körülötte.~Eppur si muove! – A hazátlan koldusok, a költők,
13968 47|                        A hazátlan koldusok, a költők, a művészek, a tudósok,
13969 47|                hazátlan koldusok, a költők, a művészek, a tudósok, a szellem
13970 47|             koldusok, a költők, a művészek, a tudósok, a szellem előharcosainak
13971 47|                      a művészek, a tudósok, a szellem előharcosainak jelszava
13972 47|          előharcosokra nem emlékeznék-e meg a boldogabb kor?~Óh igen!
13973 47|                     boldogabb kor?~Óh igen! A boldog nép háládatos. A
13974 47|                     A boldog nép háládatos. A művelt nép ismeri a kegyeletet.
13975 47|              háládatos. A művelt nép ismeri a kegyeletet. Panteont építenek,
13976 47|                     nyomai után indultak el a milliók – jobb hazát keresni –
13977 47|                 éltében üldözői voltak, rég a porban alusznak már; a még
13978 47|                  rég a porban alusznak már; a még élő kortársak is agg
13979 47|                alakja örökké ifjú maradt, s a remekműhöz, mely korát megelőzve
13980 47|                 bámulni tudja.~Hová lett az a dicső szellem hamva, aki
13981 47|                    dicső szellem hamva, aki a nagy harcot megkezdé, aki
13982 47|                   nagy harcot megkezdé, aki a nagy diadalt megnyerte?
13983 47|               sírjának titkát magával vitte a sírba. A holtig hű kézműves
13984 47|               titkát magával vitte a sírba. A holtig hű kézműves keserűen
13985 47|                  magukat, hogy nem jöhettek a halálvész, a vesztegzár
13986 47|                   nem jöhettek a halálvész, a vesztegzár miatt, azt felelé
13987 47|                     hogy eljöjjön: de annak a nevét sem mondta meg senkinek.
13988 47|                  senkinek. Majd ha eljön az a kor, melyet a költő megálmodott,
13989 47|                   ha eljön az a kor, melyet a költő megálmodott, midőn
13990 47|                    költő megálmodott, midőn a sírokat is beépítik palotákkal,
13991 47|                      akkor majd megtalálják a felfordított kövön a rég
13992 47|            megtalálják a felfordított kövön a rég keresett nevet. A vén
13993 47|                 kövön a rég keresett nevet. A vén iparos kétszer látott
13994 47|                   iparos kétszer látott már a város terjedése alatt így
13995 47|            temetőket új városrész utcáival: a mostani háromnak is az lesz
13996 47|                 mostani háromnak is az lesz a sorsa. E hittel temette
13997 47|                     E hittel temette titkát a sírba.~Csakhogy csalódott.~
13998 47|                  sírba.~Csakhogy csalódott.~A későbbi kor jobban kegyeli
13999 47|                    az épülő utcák kikerülik a sírkerteket, a költő sírját
14000 47|                    kikerülik a sírkerteket, a költő sírját nem háborgatja