Part

  1 1 |            hogy a tudományszomj Nagy uram csárdájáig elvezeti az embert.~
  2 1 |        dolgunk. A pincében.~Oda Nagy uram csak a válogatott vendégeit
  3 1 |          kezdtek el kiáltozni: „Nagy uram, elaludt a gyertyánk!”~A
  4 1 |           Jelenleg itt van az a Nagy uram pincéjében. De hogy annak
  5 1 |        odújából került elő, azt Nagy uram maga sem tudja megmondani.~
  6 1 |       behemót kiáltása, hangzik Nagy uram jelszava:~„Ad cantum!” (
  7 1 |      Hívjátok ide a csaplárost.~Nagy uram nem volt messze.~Hozta már
  8 1 |          segített odanézni; míg Nagy uram kerek hasán összetett kezekkel
  9 1 |        siserahad; nevetett maga Nagy uram is. (Hogy az ördögbe változott
 10 2 |  nagytiszteletű doktor Járai Ézsaiás uram őkegyelme; aki maga véghetetlen
 11 2 |            kend elnöklete alatt Nagy uram pincéjében?~Biróczy még
 12 2 |           közbe nagytiszteletű Járai uram.~– E két váddal szemben
 13 2 |       rejtegetnek a nagy erdőn, Nagy uram pincéjében, egy hordó fenekében.
 14 3 |              szókat emelt:~– Immáron uram, bévettük a kívánatos jókat;
 15 4 |              erdei manó.~– No, öcsém uram, hát magát csak ideküldték,
 16 4 |          hivatalhoz, he?~– Nincsenek uram – felelt Kálmán, s most
 17 4 |          sápadt. – Nem azért jöttem, uram, önhöz. Nekem balesetem
 18 5 |             egy háromszögletű kalap. Uram bocsá. Mikor a minap a legátus
 19 5 |              tette tekintetét.~Járai uram megfelelt a nagyasszonynak.
 20 9 |   kiterjesztett karokkal rohant Tóth uram nyakába, azt kérlelgetve
 21 9 |         haragudjék kedves, édes Tóth uram. Lássa! (szólt szörnyű megvetéssel
 22 9 |                 ilyen a poéta.”~Tóth uram csak mosolygott. Kálmán
 23 9 |           akkor már közbelépett Tóth uram.~– Ne tessék zsörtölődni –
 24 9 |           Mikor kijött nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: „Jöjjön
 25 9 |        Decséry-féle ügyben jött Tóth uram; persze, hogy fizetni jött;
 26 9 |           megszámlálni. Tessék, Tóth uram.~Tóth uram tehát előbbre
 27 9 |              Tessék, Tóth uram.~Tóth uram tehát előbbre lépett, s
 28 9 |        megszámlálta újra.~Ekkor Tóth uram egy másik csomagot vett
 29 9 |         hanem harmincegy darab!~Tóth uram nem hogy meg lett volna
 30 9 |           Hja! Kedves nagyuram, Tóth uram! – monda Korcza úr –, ez
 31 9 |              is! – szörnyedt el Tóth uram.~– Aztán az az egész domb
 32 9 |               szólt hunyorgatva Tóth uram. – Ezer forintból csak kikerül
 33 9 |    meghatalmazást e tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig megírom
 34 9 |     nyugtájára nem akart átadni Tóth uram. Tóth uramnak igaza volt.
 35 9 |            az egész történetet.~Tóth uram aztán nagy hálálkodások
 36 9 |           lenni. Ezt bizonyosan Tóth uram tette ide a nagy hálálkodás
 37 9 |           quiproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése folytán
 38 9 |          talán ideadná azt Tóth Máté uram szépszerével? Hisz ő semmi
 39 9 |            ajtón benyitott Tóth Máté uram. Most már minden bejelentés
 40 9 |            már, s olyankor Tóth Máté uram is más ember.~Szemei ragyogtak,
 41 9 |       távolabbra retirálni Tóth Máté uram elől; nehogy abba a kellemetlen
 42 9 |       kérdéses kőkeresztet Tóth Máté uram Decséry grófnak visszaadja;
 43 9 |           Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé a malacot; de biz
 44 10|              Sátory főstrázsamester, uram!~Kálmán megtudta hát, hogy
 45 12|              tud munkával keresni.~– Uram! – szól vízbehaló hangon. –
 46 12|        megijedt ettől a szótól.~– De uram, én nem kívánok olyan sokat.~–
 47 12|          mérgében elnevette magát.~– Uram, ne tartson engem bolonddá.
 48 12|             a barátságot.~– Mondtam, uram, hogy ezer forintot kérek. „
 49 12|          fogja mondani Bálvándynak:~„Uram! Nem megyünk mi a Kárpátokba
 50 12|       bevetette a kandallóba.~– Így! uram. Ön olyan kevély a becsületére.
 51 13|              két hölgyet; a hercegnő uram Jézust kiáltott ijedtében,
 52 15|            parasztnak is azt mondta „uram”, a tisztviselőnek „tekintetes
 53 15|           azt mondá Kálmánnak:~„Nos, uram, hát mivel megy ön magasra,
 54 19|           fülébe súgni: „tiszteletes uram, nagyon erős ez a bor”.~–
 55 21|        Teringettét! Ez kihívás!~– No uram! – csitítá Katinka – ez
 56 21|           hiszen lőheted azt akárhol uram – dörmögé a vén rusznyák –,
 57 21|         keresztet hányt magára.) Óh, uram. Holnapra mind fekete cukor
 58 22|              urat az én gondnokom és uram képében megnevezni, s az
 59 24|         ilyen párbeszéd.~– Jó napot, uram.~– Ha jó, meg kell enni.~–
 60 24|            jöjjenek Debrecenbe.~– De uram, hogy lehet ön oly kemény
 61 24|          kimenni ebből a házból.~Mák uram meg sem szontyolodott erre
 62 24|      pohárszék, fiókos szekrény.~Mák uram mikor látta, hogy nem tréfa
 63 24|              az orra előtt volt.~Mák uram csak ült egy darab ideig,
 64 24|             van-e nemzetes Tóth Máté uram?~A gyermek szilajon nézett
 65 24|             a hajdani béreslak. Tóth uram sajnálta magától a tiszti
 66 24|          Ezalatt előkerült Tóth Máté uram is. Karjánál fogva hozta
 67 24|              gondoskodott.~Tóth Máté uram jókedvűen mosolygott.~–
 68 24|               vágott közbe Tóth Máté uram –, hanem mondjad, hova tetted
 69 24|         ütött a tenyerével Tóth Máté uram hátára, hogy az többet számított
 70 24| utalványozott huszonötnél.~Tóth Máté uram kotródott is a tettleges
 71 24|              szorítani, de Tóth Máté uram keze sehogy sem volt a háta
 72 24|              akarják, hogy Tóth Máté uram családja együtt üljön velük
 73 24|           volna. Mindabból Tóth Máté uram alig mert enni, hogy ne
 74 24|       taszítás a tenyérrel Tóth Máté uram vállára). Én már második
 75 24|           most is olyan-e?~Tóth Máté uram jónak látta közbeköhögni.~–
 76 24|          franciául.~S erre Tóth Máté uram azt mondá:~– Beauté paysanne…~
 77 24|    bámulattal tekinte reá, Tóth Máté uram hideg flegmával adta tudtul:~–
 78 24|          egyetlen ággyal.~– Ez az én uram szobája.~– Hát nemzetes
 79 24|              szobája.~– Hát nemzetes uram hol hál?~– Már mint én? –
 80 24|           mint én? – szólt Tóth Máté uram, bundáját leakasztva a szegről. –
 81 24|             ember.~– No, ha nemzetes uram a földön alszik, hát akkor
 82 24|              aludt tovább.~Tóth Máté uram aztán leteríté az alvó mellé
 83 24|         csillagos az ég – kezdé Tóth uram. – Azt hiszem, hogy ha a
 84 24|             aki tudja – sóhajta Tóth uram. – De hát parasztnak nem
 85 24|            az országot, úrfi.~– Nem, uram. A zöld asztalnál alkotmányunkat
 86 25|              pitvarba, már Tóth Máté uram jött reá szemközt, pálinkás
 87 25|   szilvaszesz, abból aztán Tóth Máté uram teletöltött egy kis szűk
 88 25|             kocsis – mondá Tóth Máté uram Kálmánnak, aztán lekiáltott
 89 25|         menni kell – monda Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán kezét. –
 90 25|             se farka – feddé őt Máté uram. – Nem minden esztendőben
 91 28|              fog felelni.~– Fenséges uram! – felelt Kálmán a nádor
 92 32|              levelet, amire felel.~– Uram, egy dolog szent és örök
 93 33|           Magyar utcában. Tseresnyés uram, rendes színházlátogatónk,
 94 33|           gyalog mehettek Tseresnyés uram házáig.~Bizony nagy megbántás
 95 33|             is lett volna Tseresnyés uram házára nézve, ha az elé
 96 33|            magyar” utcát.~Tseresnyés uram házát könnyű volt kitalálni
 97 33|    pillantást enged vetni Tseresnyés uram kedélyvilágába.~(Még akkor
 98 33|            ember nem jár.~Tseresnyés uram komolyan közeledik vendégei
 99 33|             valék – mondá Tseresnyés uram –, meggyőződtem erről önnek
100 33|             arcot csinált Tseresnyés uram, mintha arra gondolna, hogy
101 33|            bizony – kezdé Tseresnyés uram. – Én nagyon jól emlékezem
102 33| magyarázatokkal fűszerezé Tseresnyés uram ebédjének legszárazabb alkatrészeit,
103 33|       tárggyal ellátni.~– Tseresnyés uram sok jót és rosszat tapasztalt
104 33|            komolyan vette Tseresnyés uram; előbb nagyon megrázta fejét,
105 33|             én – folytatá Tseresnyés uram. – Én láttam téglát téglára
106 33|         Olvastam tudós Katona Mihály uram munkájában, hogy vannak
107 33|               egyet fognak gondolni, uram, a fillérből kincs lesz,
108 33|             az igaz, hogy Tseresnyés uram nagy pártfogója a hazai
109 33|              Jenőy lábát.~Tseresnyés uram pedig nem volt az az ember,
110 33|          hamar csüggednek. Ön, Jenőy uram, a darabja előadása után
111 33|         többször, azt nem bánom. Ön, uram, magának írta azt a darabot,
112 33|        Eredeti egy ember, Tseresnyés uram! – kiálta hangjához jutva
113 33|              külföldre mehet.~– Nem, uram – szólt komolyan a csizmadia. –
114 33|           bohó ember ez a Tseresnyés uram? – monda Bányaváry útközben
115 33|              pedig, amire Tseresnyés uram célzott, a Génovában virágzó
116 34|              címzet, amit Tseresnyés uram írt a tárcájába.~Megfordult
117 35|   megszólítása téríté magához.~– No, uram, jól megnézte ön már magának
118 35|                Ah! ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia arca csakolyan
119 35|          marad? – kérdezé Tseresnyés uram. Aztán be sem várta a feleletet,
120 35|     székestül a levegőbe.~Tseresnyés uram szomorú komolysággal monda
121 35|  színhelyéről; mire aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak az
122 35|        ütlegekért viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át a neki
123 35|           vagy sem?~– Igaz, fölséges uram – hagyá helyben a csizmadia –
124 35|            cinkotai kántor, fölséges uram – szabódék a csizmadia. –
125 35|             a sáfár?~– Nem, fölséges uram – sietett Kálmánt kimenteni
126 35|         Kálmánt kimenteni Tseresnyés uram –, hiszen tetszik ismerni.
127 35|              Menjünk tehát, felséges uram, haza, hadd írja le a tudós
128 35|              utcáig, ahol Tseresnyés uram háza volt; mert az ittas
129 35|                Hát jól van, felséges uram – monda a varga. – Amoda
130 35|          ötven lépés volt Tseresnyés uram kapujáig, hanem itt megint
131 35|           lovas cirkálót.~– Felséges uram, a lova nincs közel – mentegetőzék
132 35|       csizmadia vállaira. Tseresnyés uram aztán, amint a nyakába kaphatta
133 35|              az igazság!”~Tseresnyés uram szomorú arccal fordult Kálmánhoz.~–
134 35|            beszélt tovább Tseresnyés uram –, mert különben az utcán
135 35|             még ma nem vacsoráltunk, uram – szólt a varga –, tartson
136 36|            uborkaindákat.~Tseresnyés uram föltevé magában, hogy megszemléli
137 36|          velem oda, ugye?~Tseresnyés uram közbeszólt, hogy előbb reggelizni
138 36|             után hazament Tseresnyés uram házához, s megosztotta annak
139 36|         Hahha!”~Ez a hang Tseresnyés uram ajkait hagyá el. Első eset
140 36|            Az már szabad!~Tseresnyés uram pedig fogta az asztalán
141 37|             pusztáig, ahol Tóth Máté uram lakott.~A parasztcsalád
142 37|          kérdé megdöbbenve Tóth Máté uram.~– Hát báró Bálvándy, Dorothea
143 37|        szaggatva a mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra nyúlt
144 37|              fanyar hangon Tóth Máté uram.~– Hetvenötezer frank.~Tóth
145 37|        Hetvenötezer frank.~Tóth Máté uram aztán a vállába húzta nyakát
146 40|             is csirizelte Tseresnyés uram segítségével, s felírta
147 40|      megbénítja a karját.~Tseresnyés uram kitalálni látszott Kálmán
148 40|           azt mondta neki:~– Nagy jó uram. Ön egészen elfelejti, amit
149 40|    méregadagját) jött elő Tseresnyés uram a maga ajánlatával.~– Igaza
150 40|           Folyvást mulat.~Tseresnyés uram arcképe nagyszerűen ütött
151 40|           volt az arckép, Tseresnyés uram azt mondá:~– Erre tehát
152 40|            lesz – veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté a
153 40|            Mibe került? – Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven
154 40|               Hanem azért Tseresnyés uram, ki Wasztlt még hentesinas
155 40|      térdéről a lábszíjat Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál
156 40|            kánya? – monda Tseresnyés uram elbámulva – pőrén, egy szál
157 40|        Wasztli.~– Nem én.~Tseresnyés uram nem kérdte másodszor Wasztlitól,
158 40|              fog képezni.~Tseresnyés uram csak a fejét rázta.~– De
159 40|           többé a házhoz!~Tseresnyés uram nagy haragjában megkapta
160 40|            járj mezítláb!~Tseresnyés uram egész felindulással ment
161 40|             a bőrkötényt.~Tseresnyés uram úgy meg volt szorítva ez
162 40|              a két művel. Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek;
163 40|          mondá Tseresnyés uramnak:~– Uram! Megtanulhatnám-e én még
164 40|           önhöz inasnak!…~Tseresnyés uram nagyon komolyan csóválta
165 40|              előtt, mikor Tseresnyés uram éppen adogatná le a kamarában
166 40|               sóhajta fel Tseresnyés uram, sztoikus nyugalommal.~Ez
167 40|             anélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái jelen lehettek volna
168 40|           Erre megszólalt Tseresnyés uram.~– Láthattad Béni urat kocsikázni;
169 40|           megharagszik is Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga vademberét.
170 40|           rongyot…~      ~Tseresnyés uram mintha érezte volna, hogy
171 40|            suhanc, mert az Tóth Máté uram maga, aki belép a műhelybe,
172 40|                 Isten jó nap, mester uram! – köszönt be ismerős kedvvel
173 40|           szólt elbámulva Tseresnyés uram. – Hát Tóth uram nem vett
174 40|          Tseresnyés uram. – Hát Tóth uram nem vett mástól csizmát,
175 40|          világból, ha nem Tseresnyés uram bőrét viselné, magam meg
176 40|          nagyon felemelte Tseresnyés uram kedélyét. Mind igaz az!
177 40|             Azonfölül indokolta Tóth uram Pestre jövetelét még azzal
178 40|         főtárgy a csizma.~Tseresnyés uram tehát vevé a kamrakulcsot,
179 40|       mankóra szorította volna.~Tóth uram behívta az utcán lézengő
180 40|           fizetni is fog.~Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba
181 40|           ember.~Hát amint Tóth Máté uram belép a tisztaszobába, s
182 40|             az én házam!~– S ez Tóth uram háza volna?~– A biz ez;
183 40|        emberekre csak nem ismer Tóth uram, akik ott a szérűn alusznak?~–
184 40|           nevét. Nem ismeri azt Tóth uram.~Tóth Máté ravaszul hunyorított
185 40|            Megveheti biz ezeket Tóth uram is; ha megadja az árát.~–
186 40|           neki az anyjuk.~Tseresnyés uram nem akart hinni szemeinek
187 40|             füleinek. Soha Tóth Máté uram hiábavalóságokra egy garast
188 40|          hanem kettőt húzott ki Tóth uram a bugyellárisból.~– Én csak
189 40|             kép az enyém.~Tseresnyés uram meggyőződött róla, hogy:
190 40|           gondolá magában Tseresnyés uram. „Már ugyan mi hiba lenne
191 40|          alattomos mosolygással Tóth uram –, mert maga csak csizmadia;
192 40|              az a piktor.~Tseresnyés uram tehát leültette a vendégét,
193 40|           könnyebben várhassák, Tóth uram behozatta a szekérről a
194 40|            ketten.~Eközben Tóth Máté uram mindent apróra megbámult,
195 40|             nyomtatásban?~Tseresnyés uram kapott a kérdésen; előhúzott
196 40|     elhallgatná az ember.~Tseresnyés uram pedig kész volt napestig
197 40|             az olvasott belőle; Tóth uram egyre jobban belehevült
198 40|         volna.~Akkor aztán Tóth Máté uram fölkerekedett.~– De már
199 40|             Igen, de mit csinál Tóth uram negyven példány folyóirattal,
200 40|             a nyomtatásból: itt van, uram, ezért adsz négy forintot,
201 40|              a világ; soha Tóth Máté uram egy ötgarasos naptárnál
202 40|             sem jött haza.~Tóth Máté uram még egyszer visszatért a
203 41|       Dorothea így szólt férjéhez:~– Uram, én el akarok innen utazni.~–
204 43|             feleség! – azt mondja az uram – hozzátok el abból a dögletes
205 43|              amidőn aztán Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással
206 43| háborgassanak – felelt Kálmán.~– Óh, uram! Ki háborgatna bennünket
207 43|           népek szabadsága!~(„Óh, én uram istenem, légy irgalmas szegénynek –
208 44|            el a városban.~Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza
209 44|          kérdi az idegen.~Tseresnyés uram előbb végigbámulta a kérdezőt,
210 44|           akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után
211 44|          szólt rá semmit.~Tseresnyés uram elment, vissza is jött;
212 44|      kivitték a koporsót, Tseresnyés uram előhozta a gyászfátyolt,
213 44|           fekete hintóra, Tseresnyés uram a sírkövet is föladatta.
214 44|             és az évszám.~Tseresnyés uram kérdezé Barkó Páltól: jól
215 44|         ingatta fejét; és Tseresnyés uram tudta már Decsy Osmanographiája
216 44|             voltak hozzá. Tseresnyés uram volt a kántor, Miska inas
217 44|         zokogó kíséret.~S Tseresnyés uram olyan szépen énekelte a
218 44|              készen állt, Tseresnyés uram így szólt Barkó Pálhoz:~–
219 44|              Barkó Pálhoz:~– Segíts, uram a sírkövet felállítani;
220 44|           haza.~És azután Tseresnyés uram felállítá a sír elé a márványkockát,
221 44|               Mit látsz magad előtt, uram? – kérdé tőle nagysokára
222 44|           most? – kérdezé Tseresnyés uram a tudós utazótól.~– Te,
223 45|       fertőzött városból.~Tseresnyés uram tehát maga maradt a háznál,
224 45|         könyörögve jött.~– Kedves jó uram. Kérem – könyörgök: vezessen
225 45|             el önt oda, asszonyom.~– Uram. Nincs rettenetesebb fájdalom,
226 46|  odaakasztotta a lovak elé.~– Mi ez, uram? – kiálta Katinka.~– Still!
227 46|           ökrök elé csatolták.~– Ah, uram, hisz ez csúfság! – kiáltott