Part

  1 3 |            dominus egregius Stephanus Korcza assessor úrnak Pesten. Ez
  2 4 |              csak rátalált tekintetes Korcza fiskális úr lakására; ki
  3 4 |            Biróczy is elég csúnya; de Korcza úr nem engedi neki oda a
  4 4 |            később jön, az a csúnyább.~Korcza úr valami hajszálnyival
  5 4 |              nyájassággal mosolyogva.~Korcza úr elnevette magát. Biróczy
  6 4 |           igaz.~– Jó replika! – monda Korcza úr, s most már a levelet
  7 4 |               pénzét.~– Mit? – kiálta Korcza úr, odatartva az orrát Biróczy
  8 4 |              olvassa el ezt az írást…~Korcza úr patvaristájának az volt
  9 4 |        hasonlít a maga emberéhez, úgy Korcza úr írása saját szakasztott
 10 4 |         kétszer is rándítva homlokán, Korcza úr. – Olvassa hát.~– Óh,
 11 4 |                 Kutyánszki! – dörmögé Korcza úr. – Mármost lássuk, tud-e
 12 4 |      négyszögletű ólomkalamáris; abba Korcza úr beleütött egy tollat
 13 4 |           rágja.~– No, tessék a toll!~Korcza úr gonoszkásan nevetett
 14 4 |             úgy másolta le az iratot.~Korcza úr csak a fejét rángatta,
 15 4 |           hozzá Biróczy, s bemutatta.~Korcza úr egy pillantást vetett
 16 4 |              Kutyánszki! – kiálta fel Korcza úr. – No hadd lássam hát,
 17 4 |             ugráló kérdésekkel szokta Korcza úr a fiatal gyakornokfélét
 18 4 |   kényszerűségből szoktam gyakorolni.~Korcza úr titkosan nevetett magában.
 19 4 |             hát, hadd hallom! – szólt Korcza úr, zsebébe dugva kezeit,
 20 4 |              ez a hajdú dolga lévén.”~Korcza úr nagyot prüszkölt nevettében.~–
 21 4 |               kötelességekkel – monda Korcza úr, s elővett egy kalendáriumot,
 22 4 |          dolgom.~– Hahaha! – kacagott Korcza úr, szegődöttje sánta lábaira
 23 4 |              által írt levél címzetén Korcza fiskális úr nevét olvasta.
 24 4 |          Véletlenül esett, hogy midőn Korcza fiskális urat felkereste
 25 4 |     principálisához, s egyedül hagyta Korcza úrral.~Kálmán kissé el volt
 26 4 |              és éberségnek.~Aztán meg Korcza úrnak az ábrázatja egészen
 27 4 |           utóbbit már akkor mondta el Korcza úr, mikor Kálmán a két ajtó
 28 5 |           Cilike. – Ismerem az írást. Korcza fiskálistól jön.~– Add ide! –
 29 9 |             múlva már ott volt Kálmán Korcza úrnak tintaszagtól keserű-savanyú
 30 9 |       beszélhették ki magukat, amidőn Korcza úr is megérkezett. Az aztán
 31 9 |              Patakra, mind őrá nézve.~Korcza kinevette a neheztelésével.~–
 32 9 |              nagyon érdekelnék. Eljár Korcza úrral, ki nagy uradalomnak
 33 9 |  krimináliákra került a sor, megmondá Korcza úrnak, hogy ő már hazamegy,
 34 9 |               jól fogalmazni, mint ő. Korcza úr tehát azzal biztatá,
 35 9 |           volt a világon; hanem aztán Korcza úr jutalmul az ötödik napon
 36 9 |            szorulva az accidentiákra. Korcza úrnál ott hevert az első
 37 9 |           húszast sem kért ki belőle. Korcza úr gondolá: még hazulról
 38 9 |            másnap reggelig meglegyen. Korcza úr elmondá e körülményt
 39 9 |    joggyakornokát közelebbről ismerni Korcza úr.~Mindjárt közölte tapasztalatát
 40 9 |            lehetett hasonlót mondani. Korcza úr föltette magában, hogy
 41 9 |             királyi táblai jegyzőnek, Korcza úr annak a teendőit is Kálmánra
 42 9 |            meg kell bukni.~Egy reggel Korcza úrnak személyes információra
 43 9 |            naplójába.~– Igaz! – szólt Korcza úr, még egyszer visszatérve
 44 9 |         poétaság ne jöjjön ki belőle.~Korcza úrnál ez volt a megbántás
 45 9 |           hogy poétaság!~Alig ment el Korcza úr hazulról, Kálmán még
 46 9 |                ha olyan pimasz.~Hanem Korcza úr jóval hamarább hazajött
 47 9 |               itt a nyugtatvány róla.~Korcza úr bele sem nézett az írásba
 48 9 |            szobába; de akinek láttára Korcza úr ijedtében felrúgta a
 49 9 |       hódmezővásárhelyi compossessor!~Korcza úr az üstökéhez kapkodott,
 50 9 |         botokról.~– Micsoda? – kiálta Korcza úr, mérgesen csapva a botnyugtatványra. –
 51 9 |           tessék zsörtölődni – monda, Korcza úr kezét megfogva. – A nyugtatvány
 52 9 |       quietánciát.” Ekképpen történt.~Korcza úr elkezdett kínjában fütyülni,
 53 9 |      Tökéletes igaza volt a poétának.~Korcza úr diákra fordította a szidást;
 54 9 |     excellenciás urak ugyan várhattak Korcza úr visszatértére.~– No,
 55 9 |          nagyuram, Tóth uram! – monda Korcza úr –, ez nehéz állapot lesz.
 56 9 |                Én megpróbálom – monda Korcza úr fontoskodó képpel. –
 57 9 |          hálálkodások után odábbállt; Korcza úr a pénzcsomagokat elzárta
 58 9 |               mindennap benyitogatnak Korcza úr irodájába, először munkát
 59 9 |        segítségért esedezve, s akiket Korcza vagy kikerget, vagy kielégít
 60 9 |            Egy óra múlva visszakerült Korcza úr; még a folyosón elkezdett
 61 9 |             fel sem nézve az írásból.~Korcza úr át sem öltözött, mikor
 62 9 |         hegyén volt, hogy azt kiáltsa Korcza úrnak: „már megint itt van!” –
 63 9 |             már megint itt van!” – de Korcza úr átváltozása elég jókor
 64 9 |          mindig pökhendi arc, mellyel Korcza a világot fogadta, egyszerre
 65 9 |      kétszeresen visszaadott; egyszer Korcza úrnak, másszor Kálmánnak
 66 9 |               domine frater! – kiálta Korcza úr –, segítsen levetni őexcellenciája
 67 9 |            szobából; de nem lehetett. Korcza úr inte neki, hogy maradjon;
 68 9 |            már excellenciádra – monda Korcza úr. – Lesz szerencsém ebéden
 69 9 |              nem látszott észrevenni.~Korcza úr előadta az átvett pénzt;
 70 9 |      elfoglalták az időt; akkor aztán Korcza úr félreinté Kálmánt, s
 71 9 |            nem fedezhetett fel; hanem Korcza úrnak idő kellett hozzá,
 72 9 |              ebéd fölött valahányszor Korcza úr rápillantott Kálmánra,
 73 9 |               felkeltek az asztaltól, Korcza úr megfogta Kálmánt fejénél
 74 9 |            sohasem lesz gazdag ember.~Korcza úr röhögött, mint valami
 75 9 |           Tacitus válogatott nyelvén; Korcza úr annál keresetlenebb konyhalatinsággal.~
 76 9 |             mely senkit meg nem aláz.~Korcza úr csak akkor volt beszédes,
 77 9 |            velem excellenciád – monda Korcza úr; ismét nyújtva a dohánydöbözt
 78 9 |          szeretnék tőle visszanyerni.~Korcza úr futott fidibuszért. Kálmán
 79 9 |          legyen az a tárgy? – kérdezé Korcza úr.~– Egy kőfeszület.~–
 80 9 |       kőfeszület.~– Egy kőfeszület? – Korcza úr úgy tett, mintha hasonló
 81 9 |            kálvinista kézen maradjon.~Korcza úr nagy füstfellegeket fújt
 82 9 |          építve.~Kálmán kezdte érteni Korcza urat; az meg akarja menteni
 83 9 |               fogom kísérteni – monda Korcza úr; ott hagyva heverni az
 84 9 |        paraszt!~A gróf tehát ráhagyta Korcza úrra, hogy kerülje körül
 85 9 |               ahová Kálmán kikísérte. Korcza urat nem engedte maga után
 86 9 |               az irodába, már akkorra Korcza úr készen is volt az egyezményi
 87 9 |               ezt kicsinálni! – monda Korcza úr, vállára veregetve az
 88 9 |     hegyen-völgyön odább.~Mikor aztán Korcza úr és patvaristája egyedül
 89 9 |               összeharapta az ajkait; Korcza úr észrevette nemtetszését.~–
 90 9 |             pedig oly módon fejezé ki Korcza úr fáradozásáért való háládatosságát,
 91 9 |          levelet pedig el sem olvasta Korcza úr, mert németül volt írva,
 92 10|                         A persiettető~Korcza úr a legközelebbi törvényszünet
 93 10|              elő.~Az ilyen megbízások Korcza úr fő-fő tréfái közé tartoztak;
 94 10|           mazsolaszőlőbe, s aki aztán Korcza urat hazatértekor egész
 95 10|           Azokat a munkálatokat ugyan Korcza úr mind egy betűig hallatlan
 96 10|               akit a harcias látogató Korcza úr helyett elfogott. S nagyot
 97 10|              meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. – Ő érkezett meg
 98 10|              úti készületestül.~Hanem Korcza úr ismerte már a vendégét.~
 99 10|             azt is megtudja, hogy hát Korcza úr kicsoda.~A kis vézna
100 10| főstrázsamester! Major a huszároknál.~Korcza úr most már egész hozzákészülést
101 10|               bújjék a süket füledbe.~Korcza úrnak még csak a szempillája
102 10|            írta fel rá.~– Süket a úr?~Korcza úr aztán kivette a kezéből
103 10|            Mit csinál Csollánné pere?~Korcza úr előkeresett egy másik
104 10|               olyan nagyon?~Felelt rá Korcza:~– Mert nyúlik.~Az őrnagy
105 10|               gazember, mint te vagy.~Korcza úr replikázott:~– Magadra
106 10|              játszotok mind a ketten.~Korcza úr moderálta magát.~– De
107 10|       Méregkeverők! Meg akartok ölni!~Korcza úr nem maradt adós.~– Aki
108 10|               nem fért már az ajtóra, Korcza úr fogta a krétát s keresztülírta
109 10|              benneteket a császárnak!~Korcza úr sem volt rest.~– Nem
110 10|            egyedül vigasztaló hangot.~Korcza úr pedig diadalmas kézdörzsöléssel
111 10|           Ámbátor Tamás vagyok benne.~Korcza úr nem is időzött tovább.
112 10|        húszast. Boldog világ volt az. Korcza úr abban a hitben élt, hogy
113 10|               neki, hogy nincs itthon Korcza úr?~– Mondtam neki. Hogy
114 10|         ügyvédétől tudom, hogy a pert Korcza úr kinn hagyta a gyakornokánál,
115 10|            fel, mit felelt mindezekre Korcza úr. Hogy védelmezett?~Óh,
116 10|             úr. Hogy védelmezett?~Óh, Korcza úr replikája remeke volt
117 10|            sűrűn teleírt ívre terjedt Korcza úr védirata.~A hosszú felolvasásnak
118 10|            védiratával. Alig várhatta Korcza úr hazajövetelét. Nem ment
119 10|            madártávlati panorámának!)~Korcza úr végre hazaérkezett. Elmondatott
120 10|             beszélhetett olyan sokat.~Korcza úr nevetett.~– No, majd
121 10|           kívánta annak a megfőzőjét.~Korcza úr aztán az egész vacsora
122 10|               a vacsorától fölkeltek, Korcza úr megtömte selmeci pipáját
123 10|              Igen nagy vétke – felelt Korcza úr, házi sipkáját homlokára
124 10|      körülményeken egy kicsit – mondá Korcza úr, ravaszul behunyva egyik
125 10|             értett a dologból semmit.~Korcza úr új pipára gyújtott.~–
126 10|             térdeit verve tenyereivel Korcza úr –, no ez szép prókátornak
127 10|               hatása lesz, mondhatom.~Korcza úr erre előkeresett egy
128 11|               gondolkozónak tűnt fel.~Korcza úr pedig a szokottnál is
129 11|          mondta rá, hogy nagyon szép.~Korcza úr, fél szemét behunyva,
130 11|            hónapos retket meghámozni.~Korcza úr magában nevetett.~– Én
131 11|         szeretem.~– Jó is az – mondta Korcza úr –, jó hűsítő. Én ide
132 11|                 Nem mondta? – ismétlé Korcza úr, különös hangsúlyt adva
133 11|               Kálmán szaladt elöl. De Korcza úr mégis utolérte, mikor
134 11|              Kérem, ez az én poharam!~Korcza urat pokoli kedvre deríté
135 11|               fel rá.~– Ahán! – monda Korcza úr, egyet intve homlokával,
136 11|           semmi egyéb.~– Áh! – kiálta Korcza úr – csak jogászi stílusgyakorlat?
137 11|               csak békét hagyott neki Korcza úr – a kappan érdekében;
138 11|               főnőkét az irodába. Ott Korcza úr szekrénye zárt fiókjából
139 11|          Katinka Kálmán által küldött Korcza úrnak.~– Íme, ez Csollánné
140 11|      Csollánné asszony levele – szólt Korcza úr –, most vesse ön egybe
141 11|              salienst.~Gondolt-e arra Korcza úr, hogy mit cselekszik,
142 11|        készítette el, sőt e napon túl Korcza úrnak más dolgait sem végezte; –
143 11|          hibásan lett elvégezve, hogy Korcza úr írhatta újra maga.~
144 12|             idő óta korhely lenni.~Ha Korcza úr meg nem írta volna is,
145 12|              majd elmúlik az magától.~Korcza úr is hagyta a fiatalságot
146 12|             is mehetnék ily hirtelen. Korcza úrnál nem hagyhatom itt
147 12|            búcsút a kapufélfájától.~– Korcza úr ugyan holnap délre itthon
148 13|               Délután pedig egyenesen Korcza úrnak szolgáltatták ki.
149 13|         lehetett neki többé elveszni. Korcza úr pedig, amint megérté
150 13|         rántson ki.~A német diskursus Korcza úrnak gyönge oldala volt;
151 13|             szobában volt a lakhelye.~Korcza urat és védencét nagy várakoztatás
152 13|         tisztelgőket a hercegasszony. Korcza urat régen ismeré már, s
153 13|       szavától, mely gyönyörében csak Korcza úr háborította meg koronként,
154 13|             mikor ilyeneket mond neki Korcza úr egész komolysággal: „
155 13|            jelt ad a továbbmehetésre, Korcza úr olyan jól érzi magát,
156 13|          Mikor a lépcsőkön lehaladva, Korcza úrtól búcsút vett, kétszer
157 13|           szívességeit; aminek azután Korcza úr úgy nevetett, hogy neki
158 13|          aztán más állapot volt, mint Korcza úrnál patvaristának lenni.
159 16|         tensúr ma délután elköltözött Korcza úrtól gróf Decséryék palotájába,
160 16|            most kinevetik. Mit gondol Korcza, aki mindent tudott, és
161 16|               a válópört, amiért majd Korcza úrnak lesz a képe egyszerre
162 25|         mindjárt alkalmazást is nyert Korcza úr mellett mint adjunctus.~
163 25|              A diplomanyerés ünnepére Korcza úrhoz volt híva ebédre.~
164 25|        mutatott.~– Az rossz! – kiálta Korcza úr nevetve. – Sufficienst
165 25|                Levele együtt érkezett Korcza úréval, ki a nagyasszonyt
166 26|         okiratokat készítenek; amikbe Korcza egy teremtett lelket sem
167 26|          kíséri valahová. – Ügyvédem, Korcza úr ki fogja önt fizetni.~
168 26|                Kocsim felpoggyászolva Korcza úr háza előtt áll, ahova
169 26|             nem jönnél ki vele, szólj Korcza úrnak, s ő intézkedni fog
170 27|        ráismer.~Ez a „gyerek”, akit ő Korcza fiskálisnál egyszer oly
171 27|         folytatott párbeszédnek, mely Korcza fiskális diadalával végződött.~
172 32|            levéllel együtt átadja azt Korcza úrnak. Attól a perctől fogva,
173 32|             szépen összehúzódva élni…~Korcza úr szokása szerint igen
174 32|                Kálmán nagyot nevetett Korcza úr felfogásán.~– Hát most
175 32|                Kálmán azt várta, hogy Korcza úr szét fogja tárni karjait
176 32|               Kálmán megértette, hogy Korcza úr gyöngéd modorban utasítja
177 32|               a kenyerét – veté utána Korcza úr.~– De arra vagyok – viszonzá
178 32|             van a levélben? – sürgölé Korcza úr.~– Nem tudom, nem bontottam
179 32|               Kálmán átnyújtá levelét Korcza úrnak.~Korcza úr nagyon
180 32|        átnyújtá levelét Korcza úrnak.~Korcza úr nagyon dörzsölgette hüvelykujja
181 32|          ügyvéd.~– Bíró? – kiálta fel Korcza úr, triumfáló arccal. –
182 32|              percig habozott; azalatt Korcza úr nem várta be a válaszát,
183 32|             bámult.~Néhány perc múlva Korcza úr szava hangzott hozzá.~–
184 32|               világot, úgy jöjj haza. Korcza urat fel fogom hatalmazni,
185 32|             Kálmán a végszavaknál már Korcza úr nyakába borulva zokogott;
186 37|          tárgyban személyesen elmenni Korcza úrhoz, és tudakozódni a
187 37|               őket sehova.~Amit aztán Korcza úrtól megtudott, az egészen
188 37|               a napokban meglátogatta Korcza urat Jenőyné nagyasszony.~
189 37|         sántított a tyúkszemei miatt. Korcza úrnak az arca pedig még
190 37|              ha mondják!”~Akkor aztán Korcza urat szólítá meg.~– Nos,
191 37|              meg? – ismétlé a kérdést Korcza úr.~– Igenis, mikor lesz
192 37|      fenyegetésre nem is szólt semmit Korcza úr, csak kinyitotta a szekrényét,
193 37|        mondott volna ebből a fogásból Korcza úr, ha a nagyasszony meg
194 37|        elértek.~Este összetalálkozott Korcza úr Biróczyval.~– Volt önnél
195 37|          Elfogadta ön az ügyét?~– El.~Korcza úr nagyot bámult, s megtaszítá
196 37|              barát ide, jó barát oda!~Korcza úr nagyon fintorgatta az
197 37|           felét Kálmánnak átengedni.”~Korcza úr egyet rántott a félbajuszán.~– „
198 37|         Fungum! – szólt fittyet vetve Korcza úr a tovabicegő kollégának,
199 40|              csüggedten ment vissza – Korcza úrhoz, ezzel a szóval:~–
200 40|              Maguktól is rajta mentek Korcza úrra, rimánkodni, hogy már
201 46|           Csollánné asszony ügyvédje, Korcza úr jelenlétében fogadá el
202 46|       pompával elszállítsa; mely után Korcza úr megmagyarázva neki az