Part

  1 1 |              van valami elragadó, mely őt egyszerre széppé teszi.
  2 1 |                lutheringusnak csúfolva őt, s a császár válasza rájuk: „
  3 2 |      Humanissime Biróczy! – szólítá ki őt a középre a rektor úr énekszerű
  4 2 |              emlékezetes könyvnek 1802-őt viselő lapján egy jegyzet
  5 2 |              hanem előbb kibocsátották őt a „gunyhók” felőli hátulsó
  6 2 |              álnok mendikások elárulák őt mégis a publikumnak, utána
  7 3 |                derék legény! – biztatá őt Berti. – Ebből lesz valami.~
  8 4 |                tudatta Kálmánnal, hogy őt a fiskális elfogadta joggyakornokának,
  9 4 |            nagyanyámhoz, s megkísértem őt kiengesztelni. Nehéz lesz,
 10 5 |         meglehet, hogy azért nem fogom őt többé szeretni. De te el
 11 6 |               Ritka eset volt az, hogy őt valaki sietni látta. Mikor
 12 7 |            direktor”-hoz.~Érdemes lesz őt közelebbről körülnéznünk.~
 13 7 |                sem ismert a próbákról, őt is meglepték vele. A közönség
 14 7 |           Cilike ment vele a szobájába őt levetkőztetni.~Béni bácsinak
 15 7 |               Bálvándyt. Sokszor látta őt már városukban megfordulni,
 16 7 |               hogy a félelmes ellenség őt rohammal elfoglalja, lefegyverzi,
 17 7 |             látni?~Bálvándy odavezette őt az öreg úr elé, mire az
 18 7 |           Szervusz! Szervusz! – fogadá őt Hamlet magas leereszkedéssel,
 19 7 |            mert theatrista – védelmezé őt Bálvándy. – Óh, az nagy
 20 8 |             hogy a jó barát csábította őt el? Az-e, hogy minő viharteljes
 21 9 |             magát, mintha azok a pörök őt nagyon érdekelnék. Eljár
 22 9 |         azoknak jegyzőkönyveit, mintha őt érdekelnék legjobban azok
 23 9 |               elé, e szavakkal mutatva őt be:~– A főispán úr őexcellenciájának
 24 10|               bűvalak szédítve lódítja őt maga körül; ámolyogva ment
 25 10|             hogy ez a hölgy képes lesz őt rábeszélni, hogy most menjenek
 26 10|         titokban elásni, sohasem fogja őt elárulni. Most mindjárt
 27 11|               Kálmán, jobban meg tudta őt óvni az alkalmatlankodóktól;
 28 12|           remegés, hogy hátha megsérti őt imádatával! A bocsánatkérő
 29 12|            hogy a hölgy jobban szereti őt még a papagájánál is. –
 30 12|                   amire nem taníthatta őt más, mint Katinka maga.
 31 12|         egyszer a szép hölgy lepte meg őt ezzel a szóval:~– Tudja
 32 12|              Értékpapírok” – biztosítá őt. – Hadik-féle partiálisok.~
 33 12|              mesél neki valamit.~Amint őt meglátták, a szép hölgy
 34 12|                 Az legalább meg szokta őt mindig szólítani, gyöngéd
 35 12|              látjuk egymást! – üdvözlé őt Kalender úr, kezeit dörzsölgetve. –
 36 13|            hercegnőhöz, hogy bemutassa őt neki; egyúttal, mint a Decséry
 37 13|                egész éjjel nem hagyták őt magára. De pedig már fölösleges
 38 13|              az idáig bámult tünemény, őt pedig Biróczyval együtt
 39 13|             azt mondta, hogy meg fogja őt tanítani magyarul. Nem bánom.
 40 14|        elszakíthatatlan fonalat, amely őt kötve tartja hozzá.~Aztán
 41 15|           Arról már biztos lehet, hogy őt nem fogják zárda-fejedelemnővé
 42 16|           Pestre.~– Ah! Kegyed kívánja őt látni?~– Nemcsak látni kívánom,
 43 17|            téve.~– Ne búsulj – biztatá őt Berti. – Küldök helyette
 44 18|              fürdést. Bálvándy elvitte őt a Sáros fürdőbe, ott egy
 45 18|              birkózóit küzdelemre; aki őt földhöz tudja vágni, annak
 46 19|           alkalommal asztalához szokta őt hívni; amit pedig az nem
 47 19|                a „gradus ad Parnassum”-ot. Ott ugyan nincs Parnassus,
 48 20|          természetbúvárnak; mert nehéz őt élő alakjában megláthatni,
 49 20|               másik vén mackó pedig az őt zavaró rusznyáknak a hátáról
 50 20|                   No, hiszen ön ismeri őt. De az egész világ ismeri,
 51 20|                zokogott.~Kálmán hagyta őt sírni. – Hiába volt már
 52 20|                  De Katinka nem hagyta őt menekülni ezzel a félrenézéssel.~–
 53 20|       szárnyakat öltött, nem követheti őt az a hölgy. Óh, mintha az
 54 20|                  Akkor aztán meg fogja őt nyerhetni. – Akkor aztán
 55 20|                anyamedve is észrevette őt, s elkezdett sírni, mint
 56 21|            Dorothea grófnőt, megtanítá őt nevezetes tudományra, hogyan
 57 21|                bátorságot vett magának őt élceivel elhalmozni. Furcsán
 58 21|                aztán jól célozz – inté őt Bálvándy. – Korán ne lőj;
 59 21|        rokonlélek sem találkozott, aki őt figyelmeztesse, hogy micsoda
 60 21|           készülőben.~Bálvándy sietett őt kiengesztelni.~– No bajtárs.
 61 22|             többet Kálmánhoz.~Gyűlölte őt.~Érezte a megaláztatást
 62 22|              mennyire megalázta Kálmán őt!~Óh, azért nem dobta el
 63 22|              előtt, az nem látta volna őt meg.~De majd mikor jön az
 64 22|             fokkal közelebb hazudhatta őt magához.~Pedig bizony Aszályi
 65 23|            nyújtsd Cilikének, s vigyed őt.~Kálmán meg volt elégedve
 66 23|                te nagy bolond! – feddé őt Cilike tréfás nehezteléssel.~–
 67 23|                mind, mind nem érti meg őt! Egyedül ez a két alak,
 68 24|             lovaglócsizmáit.~A kapuban őt is megtámadták a komondorok,
 69 24|                sőt inkább minden ember őt neveti, megharagudott, s
 70 24|                még a nap föl sem kelt.~Őt pedig oly nagyon vonzotta
 71 25|              se füle, se farka – feddé őt Máté uram. – Nem minden
 72 25|           mikor közel állt ahhoz, hogy őt ne lássa többé, érzé a nagy
 73 25|             hogy milyen nagyon szereti őt.~Lám, arra sohasem gondolt,
 74 25|              míg oda fog eljutni, hogy őt ismét színről színre lássa!~
 75 25|          megjelent, a hercegnő behívta őt szobájába. Abban a szobában
 76 25|               elé.~Egy hétig nem látta őt senki szobáján kívül máskor,
 77 26|               S midőn Kálmán elkísérte őt bérkocsijáig, ahonnan tiltó
 78 26|         ahonnan tiltó mozdulattal inté őt vissza nagyanyja, még egyszer
 79 27|           fejébe fölszedett, nem viszi őt olyan gyorsan előre, mint
 80 27|         legyőzhetetlen vetélytárst, ki őt mindenütt kivetette a nyeregből,
 81 27|          főhercegnél. Gyakran emlegeti őt, s a gólyává lett vadászt
 82 27|              mutasd meg neki – unszolá őt a hercegnő –, ő ért hozzá,
 83 27|             halálára. Most nem kellett őt arra felszólítani, mint
 84 27|            nádori udvarnál, mely miatt őt sok magas állású úr irigyelte.~
 85 27|               Sátory őrnagy biztosítja őt afelől, hogy meg fogja mondani
 86 27|               hogy szeretné, ha Kálmán őt valami csendes szolgálatba
 87 28|             durva egyszerűsége megőrzi őt a külföldi romlott erkölcsök
 88 28|              de él! S ti fel akarjátok őt költeni, gyermekek?~A nádor
 89 29|            várnagy az orvoshoz utasítá őt, ki ez idő szerint minden
 90 29|              iránt, s szívesen fogadta őt; de mindamellett nem titkolhatá
 91 29|            vendég elé! Hogy nyalábolta őt nyakon Bányaváry!~– Hát
 92 29|                míg a kasznár leültette őt a saját helyére.~– De hát
 93 29|             Cilikét, hogy nincs itt?~– Őt lefektettük, el van törődve.~–
 94 30|             dames-ja mellől, jogot kap őt keblére szorítani, vele
 95 30|               Az pedig mindennap látta őt, mindennap találkozott vele,
 96 31|                cenzor közül önkéntesen őt választotta ki e mű bírálójának,
 97 31| bádogkoronáikkal, párducbőreikkel mind őt ijesztgetik. Végre szól
 98 31|              színpadra láthat, de ahol őt a közönség nem láthatja.
 99 31|             vagy mind a kettő? Rémítik őt azok a gondolatok, amiknek
100 31|              ezt érezték mindazok, kik őt szerették, kik visszatartóztatták.
101 31|           szavakat találni? Ki tanítja őt arra a kitörésére a féktelen
102 31|               De a hercegnő nem hagyta őt elkomorulni, nyájas volt
103 32|                 Csuka Feri. Felkereste őt kertre nyíló szobájában.~
104 32|               fogva, melyben nagyanyja őt kitagadta, ez a pénz többé
105 32|             előre ment. Ott utol fogja őt érni; ahogy óhajtá, ahogy
106 32|                lett; ismét látni fogja őt!~A nagy örömben nem vette
107 33|         kereslek, mint a tűt! – kiálta őt meglátva Bányaváry. – Rám
108 33|             senki. Vannak, akik látták őt ünnepélyes alkalmakkor táncolni
109 34|              fölött „requiem aeternam”-ot éneklő egyes, kettős és
110 34|               A sors fokozatosan vitte őt keresztül valamennyin.~Kezdte
111 35|                 hogy uramöcsém lefesti őt mind a díszruhában, mind
112 35|            bajuszt ne kapjon – biztatá őt Kálmán, s arra Béni bácsi
113 35|               Akkor aztán az én dolgom őt karon fogni és hazavezetni.~–
114 35|               a korhelyek, s felemelék őt székestül a levegőbe.~Tseresnyés
115 35|             ide gyorsan, hadd taszítom őt a porba! Lovamat ide!~És
116 36|            fordított rajta. Elfoglalta őt olyan munkával, mely szenvedélyét
117 36|              neki, mint a bolond, hogy őt a felesége megverte, hogy
118 37|              volna azoknak arcába, kik őt elfeledték: nem hat az fel
119 37|            egész világ.~Jobb volt neki őt elveszteni.~Katinka azt
120 37|              csak még egyszer meglássa őt magyar magántáncát eljárni,
121 37|              érdemeit. Így bajos dolog őt tovább is szeretni.~Az öreg
122 37|               Ezen hangulatban kereste őt fel aztán Bálvándy, decséri
123 37|              Akkor hát szaladok hozzá, őt is felkérni.~– Őnagysága
124 37|               carrière elnyargaljon, s őt itt hagyja a morva erdők
125 37|               bácsi! – S aztán sietett őt megismertetni nejével, a
126 37|           Ettől fogva aztán Béni bácsi őt is állandóul grófnak címezte,
127 37|       határozva, hogy magukhoz ültetik őt a saját gyorskocsijukra.
128 37|                sánta fiskálisnak, hogy őt milyen véletlen szerencse
129 37|                Biróczyval. Kegyes volt őt észrevenni.~– No! Ugye látta,
130 37|            Vajon nem fogja az a bankár őt egyenesen kinevetni ezzel
131 37|           mutatott helyre szállítsa el őt rögtön, és vissza is hozza.
132 37|        numeróját, s a foglár bevezette őt egy hosszú folyosón át egy
133 37|            könyörgését, hogy ne hagyja őt elveszni: akkor nem állhatta
134 37|                 No ne búsulj – biztatá őt Bálvándy –, ha vesszük észre,
135 38|              is megjelent a színpadon; őt is meghívta Aszályi Csollánnéhoz,
136 38|            karjára támaszkodhatik, aki őt szereti: egy testvér…~Átfonta
137 38|                nőül vette, nem kerülte őt ki Kálmán, sőt mint régi
138 39|              pedig többé nem jössz ide őt megcáfolni.~– Nem.~– Azonban
139 39|             annak, hogy kigyógyítottam őt egyik szenvedélyéből! Hiszen
140 39|            csalatkozhatol – vigasztalá őt Kálmán; pedig saját maga
141 39|           voltam, hogy éppen én vittem őt azon asszonyhoz, akitől
142 39|               nagyon hamar kisegítette őt Kálmán.~Egyenesen eléje
143 39|          szeretheti Phrynét, holott az őt nem szereti? – »Hisz a hal
144 39|               krónika titkos társulata őt lesi, őt kergeti, őtet veri
145 39|              titkos társulata őt lesi, őt kergeti, őtet veri agyon,
146 40|                 Nem, Biróczy. Szeretem őt és tisztelem. De arra az
147 40|              is „te Wasztli”-nak hívja őt, az pedig viszont Tseresnyés
148 40|               tálaltassék fel a leves; őt meg kell várni az ebéddel,
149 40|          puszták! Tele emberekkel, kik őt nem ismerik többé.~Elmegy
150 40|             átbámul Budára; hol egykor őt fogadta a legfensőbb úr
151 41|                a megye határán kellett őt a józan párt küldöttségének
152 41|              egy könnyet ejtett volna; őt atyja oly nagyon szerette.~
153 41|            érte, mert ők eltaszították őt maguktól. De az nem szól
154 41|            mégsem átkozza azokat, akik őt elvetették.~És Dorothea
155 41|              Európát, Afrikát beutazta őt kísérve, hogy kezét elnyerje;
156 42|              köteléket széttépni, mely őt egy gyűlölt férj foglyává
157 42|        lehessenek. Siessen Pestre, hol őt tárt karok várják.~Ezt a
158 42|                igen: palást! – kísérte őt Bálvándy kolerikus nevetéssel.~–
159 43|                hogy senki sem szerette őt rajta kívül igazán? Jönne
160 43|          dobbanását, a leány átkarolva őt, azt mondá neki:~– Legyen
161 43|                volt és természetbúvár. Őt a halálangyal nem ámíthatá
162 45|              Kedves jó úr”-nak címezve őt, szépen s könyörögve előtte
163 45|          érdemes lesz hozzá, fel fogja őt találni – gondoskodva van
164 46|     visszamenni, a férj pedig tartozik őt visszafogadni; mégpedig
165 46|            hogy íme, eljött érte, hogy őt ősi kastélyába minden rangjához
166 47|              az egyetlen honpolgár, ki őt eltemette, s sírjának titkát
167 47|                akkor is tömegek járnak őt megnézni. Csak lassan oszlanak