Part

  1 1 |              igen célszerű intézkedés arra, hogy a szegény diáknak
  2 1 |             ha valakinek megmutatnak, arra annak fizetni kell, a „patrónus”
  3 1 |             ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek annak
  4 1 |   felkapaszkodott egy hordó tetejére, arra ráült, mint a lóra, ahogy
  5 1 |           háborús világban készült, s arra szolgált, hogy a rejtekébe
  6 1 |              ujjával, a botja végével arra a bizonyos tanújelre.~–
  7 1 |           mikor futott. Ki jött volna arra a gondolatra, hogy egy nyalábnyi
  8 1 |               vezet; azért vetemedett arra a kétségbeesett gondolatra,
  9 2 |             triviális anekdota. Hanem arra emlékezzék kend vissza,
 10 2 |               maga kért fel bennünket arra, hogy nagyon szeretné azt
 11 2 |     Muskotályi.)~– Ámde – légy készen arra mind te, mind cinkostársaid,
 12 2 |             és ha ördögök volnának is arra festve, vagy gúnyképek,
 13 2 |         földre letették a krónikát és arra ráfeküvén, öntestökkel védelmezték
 14 2 |             idő pedig éppen elég volt arra, hogy a város népessége
 15 3 |         rendezésével foglalkozni; sőt arra is erős gyanú van, hogy
 16 3 |             egy nevezetes stádiumában arra határozta el magát, hogy
 17 3 |           megtanulom.~– Hát a pénz?~– Arra nincs gondom.~– No, hát
 18 3 |            birkatokány és a karcos, s arra délután megint folytatták
 19 3 |             Hanem ahelyett adok neked arra a hosszú útra, aminek nekivágsz,
 20 3 |              azt a diák. Szükség lesz arra: akármilyen. Ez a tréfa
 21 4 |           üldöző csapatot a rév felé. Arra kellett menekülniük.~A Tisza
 22 4 |               házban nagyon számított arra a megzavarodásra, amibe
 23 4 |            úrnak az ábrázatja egészen arra való volt, hogy aki meg
 24 5 |           elmondom egyszer. Most csak arra kérem, édes Béni bácsi,
 25 5 |               legyen ruha. A ruha nem arra való, hogy mutogassa, hanem
 26 5 |       borsózott a háta Béni bácsinak. Arra gondolt, hogy amint azt
 27 5 |               írásbeli kínszenvedést. Arra a gondolatra vetemedett,
 28 5 |           kedélyes népmondát regélni, arra úgy figyelnek a többiek;
 29 5 |     elálmosodnak, mikor már Böske még arra is csak a fél szemét tudja
 30 5 |                amerre a cuca elszáll, arra viszik el a leányt férjhez
 31 7 |               Pedig hát ’sz a teátrum arra való. Egyszer aztán a mama
 32 7 |            azt kitette oda a középre, arra lekutyorodott, s onnan nézte
 33 7 |          emberfej volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette Béni
 34 7 |               először is a kardja már arra a célra nem lett volna preparálva,
 35 8 |            egész városban.~Béni bácsi arra a vakmerő gondolatra vetemedett,
 36 9 |         tömlöcben nagy méltán. Hát én arra könyörögném a tekintetes
 37 9 |         kerülne a grófnak!~– Hát hisz arra való ez a harmincegyedik
 38 10|             bal lábát a jobb térdére, arra meg a kardját vetve, várta
 39 10|            hét múlva jön haza.~Kálmán arra a bölcs expediensre jött
 40 10|           csak az ifjú úr van itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy.
 41 10|          eszébe. Hiszen okos embernek arra való e tudománya, hogy amíg
 42 10|             meg is lett volna akadva.~Arra nem számított, hogy egy
 43 10|            itten. – Nem jött ön azóta arra a gondolatra, hogy itt a
 44 10|             férfi; akárki lesz férje, arra nézve és az egész világra
 45 11|           asszony mondott még valamit arra a replikára. Azt mondta
 46 11|             levél külsejéről ráismert arra. Ugyanazon levél volt az,
 47 11|           punctum salienst.~Gondolt-e arra Korcza úr, hogy mit cselekszik,
 48 12|             Aki nem végzi el hajasan, arra majd rákerül a sor kopaszan.~
 49 12| kockáztatásokba vágni. Én merek önnek arra a szakállára kölcsönözni,
 50 12|             elmés fiatalember! De hát arra nem gondolt ön, hogy ennek
 51 12|        elkótyavetyéltek. Ezeket aztán arra szokta használni, hogy mikor
 52 12|            szepegést mímelte.~– Éppen arra kértem most őnagyságát,
 53 12|            gyöngéd szorítást kezén; s arra gondolt, vajon a másikét
 54 12|             Alig talált kifejezéseket arra, amit mondjon.~– Mit? Én?
 55 13|           bérkocsin ment – (pedig hát arra ki pazarolná a pénzét?) –
 56 13|          Erről azután rájött a beszéd arra a tárgyra, hogy nem fél-e
 57 13|             orcáját; pedig biz az nem arra való volt. Könnyei hullottak,
 58 13|           használja fel. Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem önnek
 59 15|           Dorotheát. Ez már nagy volt arra, hogy verseket szavaljon
 60 15|              szokott nyelvén németül.~Arra aztán a fehér liliomszál
 61 16|          Valóságos parasztkúra.~– No, arra kíváncsi vagyok.~– Hát megismertethetem
 62 16|       asszonyok mindenre képesek. Még arra is, hogy a férjükbe beleszeressenek.
 63 17|        lábszáraira: „szervusz, kozák! Arra aztán úgy tettek mind a
 64 17|        talyiga lesz belőle. Aki pedig arra hallgatott, amit az olasz
 65 17|         rendületlenül.~A zivatar csak arra csillapult el, midőn a talián
 66 17|               vonva fehér papirossal. Arra rátesz egy arasznyi nagyságú
 67 17|               az a kínai tábori zene. Arra megindul a nyitott várkapun
 68 18|       Gödénylakon; azután apródonként arra is rájött, hogy most Pesten
 69 19|          menjen haza, mert baj van, s arra azután a gróf intésére Kálmán
 70 20|      tündérboltozata alá, s oda leült arra a páfrányoktól körülárnyalt
 71 20|              legyen belőlem; utoljára arra a gondolatra jöttem, hogy
 72 20|             sem volt rá készen. Nehéz arra megfelelni.~Katinka nem
 73 20|             Eleinte mindig haragszunk arra, aki álmunkból fölébreszt;
 74 20|          műveit kiadja, én mindenemet arra költöttem volna, hogy amit
 75 20|               barátait akarta követni arra a rögös pályára, ahol a
 76 20|               egész emberről van szó: arra nincsen válasz. Mindenki
 77 20|           nevezhetik, büszkék lesznek arra. De az, ami magasan van,
 78 20|            hozott össze? – Nem jön ön arra a gondolatra, hogy ön azért
 79 20|             pázsiton fekve.~És Kálmán arra gondolt, hogy milyen véghetetlen
 80 21|          magát a vadászokon, s elment arra alá az erdőnek.~A nősténye
 81 21|             csak dacból is a kocsinak arra az oldalára került, hol
 82 21|               szokása, hogy visszatér arra a helyre, ahol megsebesítették,
 83 21|               Bálvándy úr. Össze volt arra beszélve az egész társaság,
 84 22|            Négy cölöp a földbe verve, arra friss bükkgally terítve:
 85 22|        öregasszonynak odahaza.~De hát arra nem gondol senki.~A játék
 86 24|          földön mit végeztek ezalatt, arra az égbe törőknek semmi gondjuk
 87 24|          képessé tesz: soha nem jönne arra a gondolatra, hogy egyórai
 88 24|             komondor morogni kezdett; arra az alvó felemelte fejét
 89 25|               nagyon szereti őt.~Lám, arra sohasem gondolt, hogy az
 90 25|             másolat készítésére.~Mert arra ugyan mérget vehet be akárki,
 91 25|           mégis csak felhasználhatnád arra, hogy a Pegazusról leszállj
 92 26|                Az egész csillagképlet arra volt összeszövetkezve, hogy
 93 27|             hízelgés és csókok közben arra kérte őket suttogva, hogy
 94 27|         halálára. Most nem kellett őt arra felszólítani, mint a születésnapi
 95 28|              hatalmak nem elégségesek arra, hogy tégedet visszatartsanak
 96 28|               fiúi tisztelet válaszol arra. Harminc év óta él hazám
 97 28|            Hogy mi voltam e nép közt, arra a bécsiek csúfondáros elnevezése
 98 29|             bánta már, akárhogy lesz; arra is készen volt, hogy bevegyen
 99 29|               Bányaváry truppja.~Akár arra is fogadhatott volna, hogy
100 29|             Azt én jobban tudom.~– Ha arra gondolsz, amit az Oltárkövön
101 31|       bankettadó szerző.~No, ha aztán arra volt kíváncsi Kálmán, hogy
102 31|            meg voltam dermedve, mikor arra gondoltam, hogy ezek az
103 31|       szavakat találni? Ki tanítja őt arra a kitörésére a féktelen
104 32|             írva. Önnek bánata van.~– Arra több okom lehet egynél.~–
105 32|         helyes.~– Aztán nincsen is ön arra szorulva, hogy a körme vakarásával
106 32|            veté utána Korcza úr.~– De arra vagyok – viszonzá Kálmán. –
107 32|               tekintem azt magaménak. Arra akartam önt kérni, tisztelt
108 33|              Ha egy német fogadhatott arra, hogy őnáluk minden ember
109 33|        szolgál, úgy a magyar fogadhat arra, hogy nálunk minden ember
110 33|               Tseresnyés uram, mintha arra gondolna, hogy van egy láthatatlan
111 33|         műszerének közepén megakad, s arra okvetlen egy pohár bort
112 34|            históriából – ez a nép még arra gondol, hogy újra föltámadjon,
113 34|           mellé szőlőt ültet, magában arra gondol, hogy csatornája,
114 34|          rohamának; mikor házat épít, arra gondol, hogy a terasznak
115 34|              felét megvonja szájától, arra gondol, hogy a másik fele
116 35|            szobájában és papucsaiban, arra a leleményes ötletre jött,
117 35|              az utcán feledve, s csak arra pillantott fel, mikor valaki
118 35|         kapjon – biztatá őt Kálmán, s arra Béni bácsi menten ki is
119 35|                Én neked pénzt küldtem arra a célra.~– S én visszahoztam
120 35|            nagyanyám, figyelmeztettél arra, hogy van egy másik, még
121 35|            jogszerű tulajdonosa.~Csak arra rezzent fel, mikor a mama
122 35|           helyen mind a ketten; ön is arra vár itt, akire én: Bányaváryra.~–
123 35|    megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött, hogy
124 35|                Talán ez a rongyos ház arra van hivatva, hogy egykor
125 36|             folytatásához. A kísérlet arra volt jó, hogy bebizonyítsa,
126 36|   játszhatnának! De hát ott már nincs arra való hely. A rundella lebontva,
127 36|             levesből álló vacsoráját.~Arra az egyre nem gondolt még
128 36|             mi az, ami a hátam mögött arra emlékeztet, mintha az éjjel
129 36|         cimborákkal megitatni való, s arra nem gondoltál soha, hogy
130 37|      tökéletesen tönkre nem jut. Mert arra leharapom az ujjamat, hogy
131 37|            neki, hogy milyen az. Majd arra is rávitte a feje, hogy
132 37|             volna útközben. De sebaj, arra valók a váltók. Azokat mindig
133 37|       embernek, akit sohase látott, s arra az az idegen ember belenyúljon
134 37|         enyémet – monda Bálvándy –, s arra aztán kiveheted a pénzt
135 37|       feleségem mellől? Erről ismerek arra a szépasszonyra. Bosszúálló
136 38|            kulcsár volt Katinkánál.~– Arra nem várunk – mondá Katinka.~–
137 38|               s fel sem vette.~Ő csak arra gondolt, hogy milyen jó
138 38|             nem vagyunk rajta.~De hát arra, aki pár óra előtt a jégen
139 39|            kik hivatalt viseltek vagy arra aspiráltak, igyekeztek tőle
140 39|             meg az egészet. Emlékezel arra az éjre, mikor a Dunán megindult
141 39|            nincs itt báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi azt
142 39|              helyen van!” – Emlékezel arra a mosolyra, amivel akkor
143 40|          Szeretem őt és tisztelem. De arra az útra, amelyen én elindultam,
144 40|            képek pingálva?~– Hát csak arra a végre, hogyha valaki megvenné
145 40|         embernek, aki hozzám beszáll, arra a kérdésre, hogy mivel tartozik,
146 41|          csúnyául bánni egymással: de arra Bálvándy azt felelte neki,
147 41|          kezdett nagyon felfuvalkodni arra a gondolatra, hogy íme,
148 41|             csizmába, mikor feltolták arra a cifra lóra, mikor a kísérő
149 41|        csinálnak skandalumot; ha csak arra van szükség.~Az alkotmányos
150 41|             nem marad adósa Bertinek, arra bizton számíthat.~Azon a
151 41|             ki valami rekedt hang.~Ha arra a hangra rá lehetne ismerni!~
152 41|               És azután visszagondolt arra az emberre, aki tudott hazát
153 41|          főispánt visszatromfolá, még arra is számíthatott, hogy Dorothea
154 41|          elválásukkor.~Dorothea pedig arra gondolt, hogy van Pesten
155 42|               meg semmiért! Hahaha! S arra én lennék éppen jó, hahaha!~
156 43|         állomást tartottak. Mint akik arra is készen voltak, hogy Kálmán
157 44|              födelet, s még azután is arra a helyre bámult, mintha
158 44|               bambuszbotját maga elé, arra tette hosszú süvegét, s
159 44|            pergamenpapírt vont elő, s arra ismeretlen ákombákokat rótt
160 44|              keleti üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy az
161 46|            hogy mindenki nevet rajta.~Arra pedig számíthatott Csollánné,
162 46|          kárba veszett bele; s azután arra kérte Bertit, hogy csak
163 47|              hol van e sír?~De ki tud arra rávezetni?~Rég halva az