Part

  1 1 |            válla közé van húzódva, mintha semmi nyaka sem volna; a
  2 1 |        sántít, úgyhogy mikor megy, mintha a Balatonon csónakáznék,
  3 1 |           fejét legörbítve tartja, mintha restellné, hogy ilyen nagyra
  4 1 |         ilyen nagyra felnőtt, vagy mintha elvesztett tárgyat keresne
  5 1 |         Volt is nagy riadal Budán. Mintha a fél világot akarta volna
  6 1 |    orientalista hátraszegte fejét, mintha távolba nézne; magának a
  7 2 |         hangot ad: „dzimm-dzumm!”, mintha ez is csak kísérteni maradt
  8 2 |      benevolizált diák úgy érezte, mintha az ő fejét húzná egyre feljebb
  9 2 |          odvas fogra szokta tenni, mintha az abban lakó spiritus familiáristól
 10 2 |           mind annak a fordítását; mintha az a legrendesebb dolog
 11 2 |           úgy hangzanék az ítélet, mintha a diákok minden kihágása
 12 2 |        szája elé húzva köpönyegét, mintha az orra vére folyna. Azonban
 13 2 |      zajában. Maga a harangszó is, mintha ott akart volna maradni
 14 2 |           a tárogató elhallgatott, mintha a nagy erdő visszhangja
 15 2 |            erdő visszhangja volna, mintha az esti szél zúgása volna,
 16 3 |          kifejezést adnak arcának, mintha örökösen gúnyolná a világot,
 17 3 |           kezével a hombár szélét, mintha félne, hogy kiszalad alóla,
 18 4 |           előre feszítve a mellét, mintha birkózni hívná a világot;
 19 4 |        foglalva. Az orra félreáll, mintha ő volna az igazság istenasszonya,
 20 4 |            viaszból van az orra. S mintha meg volna győződve arról,
 21 4 |      csúnyául félrehúzta a száját, mintha nem tetszenék neki a dolog,
 22 4 |         két vállát egész a füléig, mintha el akarna bújni saját háta
 23 4 |          ajkával befogta a felsőt; mintha azon tanakodnék, hogy mi
 24 4 | összecsücsörített ajkát az orráig, mintha azt a fél bajuszát okvetetlen
 25 4 |            a száját nyitva hagyva, mintha már a nyelvén volna a további
 26 5 |     heverészve, nem azért odakinn, mintha föltette volna magában,
 27 5 |           akiről úgy tetszik neki, mintha ismerné. Ez az! – De bizony
 28 5 |          ruhának elállt a testtől, mintha mondaná: ne nyúlj hozzám!
 29 5 |          képet csinált beléptekor, mintha most jönne a szomszéd faluból.~–
 30 5 |            úgy érzi magát az alvó, mintha gyermek volna, bölcsőben
 31 5 |             És őneki úgy tetszett, mintha a keblén feküdnék nehéz
 32 7 |          olyan keményen megrágott, mintha csontot ropogtatna; mégiscsak
 33 7 |          tetején volt egy vasurna, mintha egy emberfej volna. Kálmán
 34 7 |             Kálmánnak úgy tetszék, mintha nagyanyja, a főispán és
 35 7 |       Kálmán barátom – monda neki, mintha legrégibb jó pajtások volnának. –
 36 7 |        mondá az öreg asszonyság –, mintha csak lekergették volna a
 37 8 |          volt. Cilike úgy énekelt, mintha ő érezné azt legjobban,
 38 9 |       tudom: „eminens ex omnibus”. Mintha látnám. Pataki bizonyítvány?~–
 39 9 |           a kard is a maga helyén, mintha nem is harcolt volna azelőtt
 40 9 |         mint egy gép. Teszi magát, mintha azok a pörök őt nagyon érdekelnék.
 41 9 |            azoknak jegyzőkönyveit, mintha őt érdekelnék legjobban
 42 9 |  alázatossággal mosolygó képe van, mintha mindig valami tréfán törné
 43 9 |    fordította a szidást; úgy tett, mintha Kálmánt szidná.~– Sed bene
 44 9 |       fiókjába. Ilyenformán aztán, mintha el se zárta volna a pénzt.
 45 9 |         előtt van egy kis darabon, mintha az is bocsánatot kérne,
 46 9 |         maradjon; szükség lesz rá.~Mintha tövisekre ültették volna
 47 9 |  kőfeszület? – Korcza úr úgy tett, mintha hasonló tárgynak hírét sem
 48 9 |           mindig úgy érezte magát, mintha új, szűk csizmát kellene
 49 10|             csak úgy kell főzetni, mintha itthon volnék. Ha ezalatt
 50 10|      magának kivonatot, olyformán, mintha referálni akarna a törvényszéknél.
 51 10|            ezt az isteni rejtélyt. Mintha lehetne az! Látni kell azt
 52 10|    nézegetett principálisa arcára, mintha mondaná neki: „ugye, ez
 53 11|            eléje szaladva vidáman; mintha csak ez az egy hiányzott
 54 11|       egyértelmű lett volna azzal, mintha valaki az úrasszonyt szolgálónak
 55 11|        Sietve ettek mind a ketten, mintha egymást kergetnék. Kálmán
 56 12|            A dolgot hagyta másnak, mintha kicserélték volna. Naphosszat
 57 12|       fürdőkbe.~Kálmán úgy érezte, mintha a fejét beléütötte volna
 58 12|             Egy arc, olyan fényes, mintha Isten volna; – olyan nagyszerű,
 59 12|          volna; – olyan nagyszerű, mintha ország volna; – mosolygása
 60 12|            mosolygása olyan meleg, mintha a nap volna; – könnyhullása
 61 12|          könnyhullása olyan forró, mintha vér volna; – ha szemeit
 62 12|               ha szemeit lehunyja, mintha a meghalás volna; – ha ismét
 63 12|       volna; – ha ismét fölnyitja: mintha a föltámadás volna; – némasága,
 64 12|      föltámadás volna; – némasága, mintha beszéd volna; – ránézése,
 65 12|          beszéd volna; – ránézése, mintha hívás volna; – gyászfátyola,
 66 12|       hívás volna; – gyászfátyola, mintha az örök éjszaka volna; –
 67 12|         volna; – két szemcsillaga, mintha két világ volna; megjelenése
 68 12|     keblére záró! – Az egész álom, mintha nyolcszáz év története volna.~
 69 12|       megjelen; arca olyan fényes, mintha Isten volna; olyan nagyszerű,
 70 12|            volna; olyan nagyszerű, mintha ország volna; mosolygása
 71 12|            mosolygása olyan meleg, mintha a nap volna; könnyhullása
 72 12|          könnyhullása olyan forró, mintha vér volna; ha szemeit lehunyja,
 73 12|        volna; ha szemeit lehunyja, mintha meghalás volna; ha ismét
 74 12|         volna; ha ismét felnyitja, mintha föltámadás volna; némasága,
 75 12|        föltámadás volna; némasága, mintha beszéd volna; ránézése,
 76 12|            beszéd volna; ránézése, mintha hívás volna; gyászfátyola,
 77 12|         hívás volna; gyászfátyola, mintha örök éjszaka volna; két
 78 12|           volna; két szemcsillaga, mintha két világ volna; megjelenése
 79 13|     bámulatra méltó szépség volna.~Mintha elefántcsontra volna festve;
 80 13|           aztán ismét lecsukódtak, mintha hívnák vissza a félbeszakadt
 81 13|       akkor rakva voltak virággal, mintha aranyból volnának lombjaik;
 82 13|    ablakokon át beszűrődő esti lég mintha mézzel volna terhes.~– Nos,
 83 13|           az áment. S úgy tetszék, mintha azon a hosszú fényes Jákob
 84 14|          szúrhatott az ő betűinek, mintha ez is a gyönyörteljes érintkezések
 85 15|  mosolygott, de ahelyett elpirult, mintha ahhoz, amit mondani fog,
 86 15|        szebben hangzik ez a nyelv, mintha a béresektől hallja az ember.
 87 15|           kivonta oly tekintettel, mintha azzal rögtön meg akarná
 88 17|          úgy tettek mind a ketten, mintha egymásra ismernének, s rettenetesen
 89 17|     párharca kecsegtet; nem azért, mintha a szörnyű küzdelem borzalmaitól
 90 18| megborotválkozzék. Rémlett előtte, mintha tegnap este meg is mondta
 91 18|        száz forint olyan bizonyos, mintha a zsebemben volna. Nekem
 92 20|         annak az ütésétől szökell, mintha a vén, komor fenyő gyermekjátékkal
 93 20|           szerelemféltő haragja, s mintha folytonos csókok csattognának
 94 20|    keresztül meglátszanak az erei, mintha üvegből volna, egész a szívéig
 95 20|          összetette a két kezét, s mintha Istent imádna, úgy tekinte
 96 20|       követheti őt az a hölgy. Óh, mintha az mentsége lehetett volna!~–
 97 20|     alkalomnál úgy elfelejtik önt, mintha sohase szorították volna
 98 20|            alálapult már a földre, mintha egymáshoz akarná szorítani
 99 20|  nyugtalanul morgott, nyöszörgött, mintha mondaná: ne bántsatok, én
100 20|         azt és felemelkedett vele, mintha dicsekednék, hogy íme megtalálta,
101 20|          hogy íme megtalálta, vagy mintha köszönné, hogy nem bántották.~–
102 21|        kocsijától, s úgy látszott, mintha egyenesen feléjük tartana.~
103 21|            úgy csinálta ki a sors, mintha professionatus regényíró
104 21|            volt; jönne csak a hím. Mintha a többiek nem a hímet szalasztották
105 22|         Kálmán valóban úgy érezte, mintha ott volna az otthon.~A súgó
106 23|        pajtássága többet ér nekem, mintha az egész helytartótanács
107 23|       tücsök a kunyhó szögletében, mintha az ő dalához való zenekíséret
108 24|            is csak lopva veti fel, mintha félne, hogy valakinél elveszti.~
109 26|       száraz hangon beszélt hozzá, mintha nem is volnának ismerősök.~
110 27|            aztán úgy tetszik neki, mintha az elhagyott toll megmozdulna
111 27|      szárnyával fölfelé emelkedve; mintha íráshoz dűlne féloldalt,
112 27|         semmit nem halló úr által, mintha az őáltalá vádlottakat mentegetni
113 29|        akkora dara esett az égből, mintha az egész föld egy nagy instantia
114 29|    hétgyermekes apának e mondását, mintha Atlas adta volna át neki
115 31|      együtt növekedtek fel, olyan, mintha testvére volna; igazán kedves
116 32|          bütykével az orra hegyét, mintha bosszantaná valami.~– De
117 33|           De nehogy azt higgye ön, mintha én jóízű ebéd helyett híg
118 33|           csinált Tseresnyés uram, mintha arra gondolna, hogy van
119 33|       előbb nagyon megrázta fejét, mintha ki akarná rostálni a mondásból
120 34|         tőle, csakúgy találkozzék, mintha semmi sem történt volna
121 35|            indulatba. Tekints úgy, mintha egy idegen ember állna előtted,
122 35|            magát ebben a városban, mintha nem a Duna vetette volna
123 35|        hozzá. És neki úgy rémlett, mintha most oda fel kellene mennie,
124 35|        aggyal ült le az ágy mellé, mintha őrá is ragadt volna bajtársa
125 36|          akkor úgy rémlett előtte, mintha egy gyertya még mindig égne
126 36|            Az asztal mellett pedig mintha egy ismeretlen ember ülne,
127 36|        menekül, s másnap úgy érzi, mintha minden szál haja egy külön
128 36|       hűtlenséget elkövetni annyi, mintha más embertől egy krajcárt
129 36|            mögött arra emlékeztet, mintha az éjjel azt álmodtam volna,
130 37|            bácsi dicsekedő arccal, mintha az volna Brünnhöz a legközelebbi
131 37|          az egész képe olyan lett, mintha vörösrépaléből álló tenger
132 37|      mindenütt velük egy úton jár, mintha ő volna az a proverbialis „
133 37|           gyorsan elrepültek tőle, mintha Rinaldo kezébe jutott volna
134 37|           nem okoz: az csak olyan, mintha egy szerelmes levélnek írná
135 37|   feleségének a szemei úgy tettek, mintha tormareszelésből kerültek
136 37|            a hímzett tarisznyáját, mintha a szívét is belehurkolná,
137 39|            szervezték, úgy tettek, mintha sohasem hallották volna
138 39|            nagyon.~Ez úgy látszik, mintha egy láncolat volna: csupa
139 39|        jelenlevő vidám társaságnak mintha egyszerre megette volna
140 39|         venni –, hanem a tükörhöz, mintha szemeivel akarna meggyőződni,
141 39|            estélyen is megjelenni, mintha csak a hajadat fodroztattad
142 39|          Kálmán egyszerre megállt, mintha egy nagy kő állt volna eléje,
143 39|        hamarább átszállítá Budára, mintha a hídra lekerült volna.~
144 39|  zamatosabb, ha kettecskén isszuk, mintha nagy társaságban. Ez a teának
145 39|            egy villi?~Úgy tetszik, mintha az esti szél is orgonafavirág
146 40|                    Tseresnyés uram mintha érezte volna, hogy Kálmán
147 40|        hogy olyan legyen a csizma, mintha az embernek a lábára volna
148 40|            a próza meg olyan szép, mintha vers volna. Mennyi új dolog
149 40|           aki csak beszáll hozzám, mintha vendégfogadó volnék; mikor
150 41|      becsukják a vármegye házához, mintha már kezében volna az ítélet.~
151 42| legkedvesebbnek hitt, éppen annyi, mintha szilvával kínálnának valakit,
152 43|        szenvedő úgy érzi ilyenkor, mintha egészen magához tért volna.
153 43|          oly könnyűnek érzi magát, mintha a föld nem is volna a lába
154 43|             hogy senki sem jött-e. Mintha várt volna valakit.~„Senki.”~
155 44|      öltönyben, feje előregörbült, mintha mindig a földön keresne
156 44|           végigbámulta a kérdezőt, mintha azon csodálkoznék, hogyan
157 44|           is arra a helyre bámult, mintha a födélen keresztül is barátja
158 44|           megálltak mind a ketten, mintha el akarnának válni. Barkó
159 46|          rángatott udvariassággal, mintha bakakáplártól tanulta volna