Part

  1 1 |            sántának:~– Nem tetszik nekem az, hogy először hat, azután
  2 1 |     physices professor, mondja meg nekem, miért csavarodik a paszuly
  3 1 |             szakítá félbe Jenőy. – Nekem mint juristának a törvények
  4 1 |       jöttem én ide, hogy itt kend nekem a Tripartitumból prelegáljon;
  5 1 |           olyan fizikus; nem tudná nekem megmagyarázni, mi okozza
  6 2 |          mindnyájan. Feleljen kend nekem egész becsülettel, minő
  7 3 |           Állj meg, kocsis! E kell nekem. Üljetek fel valamennyien
  8 3 |         öcsém – mondá Berti –, van nekem egy fiskálisom Pesten, majd
  9 3 |        rajtad is segítve lesz; van nekem egy huszár major sógorom,
 10 3 |          Direktorra? Óh, az is van nekem – kapott rajta Berti. –
 11 3 |               No, hát majd lesz rá nekem gondom, ne félj pajtás.~
 12 3 |             Hát teveled mi lesz?~– Nekem legnehezebb a dolgom. Nekem
 13 3 |        Nekem legnehezebb a dolgom. Nekem van egy gazdag nagyanyám,
 14 3 |      kellene megengesztelnem, s az nekem nehezebb, mint Ázsiába menni,
 15 4 |              De mármost hát felelj nekem igazán erre a „punctum de
 16 4 |        hoztam tőle nagyságodnak.~– Nekem? Vajon mit írhat?~– Úgy
 17 4 |         azért jöttem, uram, önhöz. Nekem balesetem volt, mely miatt
 18 5 |           sorokat olvasod, hidd el nekem, hogy sohasem fogsz olyan
 19 5 |          Bénike. „S hány lábam van nekem?” – feszegeté tovább a conrector. „
 20 5 |       Kálmánnak, hogy haza ne hozd nekem azt a csuhát, amiben olyanok
 21 5 |           leány mindennap hazudott nekem; először életében hazudott:
 22 6 |         herceget adta. Az tetszett nekem legjobban – heveskedék Béni
 23 6 |             monda a nagyasszony.~– Nekem a primadonnájuk tetszett
 24 8 |       menni és visszahozni őket!~– Nekem! – hebegé Béni bácsi; s
 25 8 |           az? Nem hallottam hírét! Nekem semmi közöm hozzájuk többé.
 26 9 |       megapprehendálni. Mindegy az nekem, akárhogy tanult; akármennyit
 27 9 |      nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: „Jöjjön kend velem a fakamrába,
 28 9 |            azt meg nem kapom, vagy nekem lesz miatta bajom, vagy
 29 9 |           a fiamhoz jő jurátusnak. Nekem is volt már szerencsém egyszer
 30 10|            triplikát. S mindezeket nekem, ha majd visszajövök, terjessze
 31 10|        itthon az orrát? Mit hagyja nekem idehaza maga helyett az
 32 10|            jól, öcsém! Kiabálhatsz nekem! – némítá el a nagy vitéz. –
 33 10|   trombitádat a fülemre, s fújd el nekem rajta azt a nótát, hogy
 34 10|           meg, miért akart ön most nekem hazudni.~Kálmán erre nagyobb
 35 10|           pillantottam abba.~– Azt nekem hiába mondja, mert nem hiszem.
 36 10|       legyen olyan jó, fordítsa le nekem, olvassa el magyarul csak
 37 10|          vád- és védiratot. Hiszen nekem fog az fájni, nem önnek.~–
 38 10|            megmondani azt, hogy ön nekem felolvasott belőle.~Kálmán
 39 10|       Írjon ön egy másik védiratot nekem. Olyant, aminőt ön gondol;
 40 10|     védiratot.~– És megmutatja azt nekem?~– Előbb közölni fogom főnökömmel.~–
 41 10|        Hadd halljam még egyszer!~– Nekem egészen más felfogásom van
 42 11|         amit a nő küldött ön által nekem. Akkor aztán megtalálja
 43 12|           szól vízbehaló hangon. – Nekem szükségem volna pénzre.~–
 44 12|               őszinte fogok lenni. Nekem ez a pénz utazásra kellene.
 45 12|    hamarább nem. Ön felszámíthatja nekem, mit kockáztat nálam, ha
 46 12|     fölvett összeg az illető által nekem meg fog téríttetni.~Kálmán
 47 12|       haragba jött.~– No, de hagyj nekem békét a te főispánoddal,
 48 12|    Tudományos Gyűjteményhez?~– Óh, nekem megvan. Praenumerálok rá.
 49 13|          Önről sokat beszéltek már nekem. Beszéltessen ön magáról
 50 14|         lesz, akkor meghálálja azt nekem. Mert higgye el ön, hogy
 51 15|           rakott órát, s azt mondá nekem: „viselje ön – ennek a táncnak
 52 15|          meglátott volna táncolni, nekem ideadta volna magát a tornyot!~
 53 16|      tisztelettel beszélni róla: ő nekem férjem.~– Hja, azt nem tudtam.~–
 54 16|           a színházban.~– Nem kell nekem. Nem értek én németül többet,
 55 16| verekszenek egymással.~– No a kell nekem! Van ott entrée?~– Persze
 56 17|         Csollán Berti –, nem tudná nekem megmutatni, merre van az
 57 18|        magad. Én nem birkózhatnám, nekem nem ez a mesterségem. Most
 58 18|           földesúr vagyok. Hagyjon nekem békét, édes barátom.~Ezt
 59 18|          mintha a zsebemben volna. Nekem az úr száz forintot vesz
 60 20|         rettenetesen rosszul illik nekem, mikor engedelmeskedem.~–
 61 20|        inkább az ellenkezőre, s ez nekem sok boldogtalanságot okozott.~
 62 20|      tettem volna amit Éva, hogyha nekem kiszabják, hogy itt van
 63 20|            még megfordítva bántak: nekem férfi helyett az ördögök
 64 20|   elvesztette azt. Azzal hazament, nekem azt se mondta: „jó éjszakát”.~
 65 20|               Igenis, Bálvándy azt nekem visszaadta. Semmi titok
 66 20|      megalázva egy ember által, ki nekem hűséget esküdött s egy szolgáló
 67 20|   menekülés volt, mert azt a világ nekem meg nem bocsátja soha –,
 68 20|       beléjük nézni? – Feleljen ön nekem: miért szökött meg? Feleljen,
 69 20|      magamon az ítéletet. Pedig ez nekem fájt jobban. Ez történt
 70 20|           ön és jó barátai, s amíg nekem van egy falatom, nekik is
 71 22|               No, hagyj hát belőle nekem is! – szólt közbe egy férfihang,
 72 22|          az ő statutióján. Volt is nekem szükségem az ő ezer forintjára!
 73 22|       valami távoli rokonom”.~– Ez nekem testvérhúgom – felelt Kálmán.~
 74 23|     termett, mind fölettük zölden. Nekem már tűzkarikát hányt a szemem
 75 23|        elverni a szép zöld vetést, nekem az is gyönyör; beleéneklek
 76 23|            Budapesten.~– Hejh! Mit nekem a nádor? Ahol én leütöm
 77 23|             Hát hiszen nincsenek-e nekem magas pártfogóim? – szólt
 78 23|            urakra számítok. Vannak nekem jó összeköttetéseim. Ha
 79 23|            jó pajtássága többet ér nekem, mintha az egész helytartótanács
 80 23|   eszméidről, amikkel betöltéd. De nekem visszaadd mindazt, amit
 81 23|            mindazt, amit elloptál. Nekem magadat add ide egészen!
 82 24|      szénát.~– De ha én kívánom?~– Nekem csak édesapám parancsol.~–
 83 24|    megszokta. Soha a nagyasszonyom nekem meg nem bocsát, ha itt most
 84 24|         ahol elhallgatják a javát. Nekem nincs szükségem újságra.~–
 85 25|           mit ennünk. Ez a cél még nekem is ideálom, ezzel a majompofával,
 86 26|          Az öregasszony itt járása nekem szeget üt a fejembe. Egész
 87 27|        hozzá, fogsz verselni, hogy nekem tessél.)~– Nos, mit vél
 88 28|            megifjodni? Erre felelj nekem!~Kálmán nem látta még be,
 89 29|            a potentátot látni, aki nekem megtiltsa, hogy hazám fővárosában
 90 29|    kezdhetjük meg előadásainkat…~– Nekem semmi remekművem nem létezik –
 91 29|          benne. Meg nem tiltja azt nekem senki. Egyedül te tilthatod
 92 30|    Afrikában fogják is tölteni, az nekem mindegy. Én nem vagyok Buda-Pesthez
 93 30|           ő volt az, akire várt.~– Nekem az első legenda jobban tetszik –
 94 32|            derék, művelt férfi, ki nekem jó barátom.~– Ah, azt hittem,
 95 32|       belőle annyit, amennyi kell. Nekem van egy bérházam az Országúton,
 96 32|    kitagadás terhe alatt tiltá meg nekem, hogy költői pályára lépjek,
 97 32|            élnek. Azt tiltotta meg nekem átok alatt, hogy ezekkel
 98 32|    bírálatot, s rögtön levelet írt nekem.~– Nos? Nos? S mi van a
 99 32|        folyik.~– Mások tehetik, de nekem elviselhetetlen volna az
100 32|           principálisom, hogy mint nekem régi jóakaróm s nagyanyámnak
101 32|         levelet, hanem engedje meg nekem, hogy én bontsam fel, s
102 32|           Nyomtasd ki, s küldd meg nekem is; hadd olvashassam. Hanem,
103 32|    időközönként, mikor ráérsz, írj nekem levelet a messze földről.
104 33|       hiszek. Mindabban, ami lett, nekem is van egy kis részem; csekélység,
105 35|            ha Rómában fogsz lenni, nekem ott lerajzold azt a híres
106 35|           Ezt jól megnézd, s aztán nekem megírd. – Azért ha kálvinista
107 35|       pápát viszik a trónusán! Azt nekem majd apróra mind leírd.”~
108 35|            semmit, hogy lebeszélj, nekem fájna szavaidra tagadólag
109 35|            Dunába. Azután elmondta nekem azt is, hogy miért haragszik
110 35|     hazaküldött. Azután, hogy azok nekem is nagyon megtetszettek,
111 35|    megtetszettek, azt mondta, hogy nekem ad belőlük egyet, választhatok
112 36|        akkor örülnél még igazán.~– Nekem nincsen semmi vágyam.~–
113 36|            sem tesz szemrehányást; nekem, az ő bűnben elsüllyedt
114 36|           jó barát. – Apám vagy te nekem vagy kurátorom? Gyerek vagyok
115 36|           én vagy rabszolgád, hogy nekem parancsolni akarsz? Ha én
116 36|            ezen segíteni fogok. Ha nekem még egyszer éjszaka ittasan
117 36|          tőle nevetni.~– A nevetés nekem nem nyavalyám.~– Fogadjunk!~–
118 36|          bölcsességgel előkeresett nekem egy hosszú számadást, s
119 37|      készíti el már? Erre feleljen nekem kereken és egyenesen.~–
120 37|     lángeszűt, kitagadja, azt, aki nekem csak egy évig volt fiam,
121 37|        hiszen igazat mondott; mert nekem csakugyan nagyon nagy állam
122 37|            a mamának levelet, hogy nekem a maga kísérete nem kell.
123 37|            én is megyek oda, ahova nekem tetszik. Én megyek oda,
124 37|       tetszik. Én megyek oda, ahol nekem dolgom van.~– De én most
125 37|     nyakáról Biróczyt.~– Hát akkor nekem is Homburgban van dolgom.~
126 37|             Ön ismeri helyzetemet. Nekem ki kell szabadulnom még
127 37|          taplósipkám áll. Nem kell nekem ez a Párizs!~Aztán elővette
128 38|           várják, hogy megindul.~– Nekem át kell mennem! Nekem kisgyermekem
129 38|              Nekem át kell mennem! Nekem kisgyermekem van odaát! –
130 39|           hogy haszontalan ember; „nekem is tartozik egy forintommal”, „
131 39|        tartozik egy forintommal”, „nekem meg kettővel” – aztán mindig
132 39|           sem történik a világban. Nekem magamnak ugyan nincsen.
133 39|         Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! – könyörgött Kálmán, odahajolva
134 39|      sohasem fogsz megbocsátani se nekem, amért megmondtam, se magadnak,
135 39|           ügyvédje beszélte el azt nekem. Bányaváry gyakran említé,
136 39|      kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem azt elmondta, fölfedezte
137 39|         hallatom vele. S azután mi nekem ez asszony? Mi jogom nekem
138 39|         nekem ez asszony? Mi jogom nekem őhozzá? Miért tegyek én
139 39|    viszonzá azt.~– Te nem nyújtasz nekem kezet?~– Se én neked, se
140 40|            hogy nagyanyám mit akar nekem mondani. Egyszer már hallottam
141 40|        bolondnak: talán az vagyok. Nekem nem kell az ajánlott jóllét.
142 40|        cége: „A Vademberhez”, kell nekem ez a kép boltcímernek az
143 40|            lesz pénzünk elég. S ha nekem lesz, önnek is lesz; majd
144 40|            én azt öntől, mikor meg nekem lesz rá nagyobb szükségem.
145 40|        csak csizma! Dehogy csizma! Nekem az olyan csizma nem csizma,
146 40|      akasztva viselje a bot végén. Nekem az ilyen csizma nem csizma,
147 40|          elmaradt másutt ebéden. S nekem még ma el kell indulnom
148 40|          mindent. No, hát fesse le nekem az a piktor azért a hatszáz
149 42|            az ördögért küldöz most nekem levelet? Hát nem tudta önre
150 42|          hát tudod-e, hogy mit írt nekem most a levelében? – szakítá
151 42|            megírta az egész dolgot nekem.~Azzal kivette zsebéből
152 42|          ön Aszályinak őszintén: ő nekem egyedül hívem.”~Aszályinak
153 42|        Barátunk” mindent elmondott nekem; ahogy nagysád kívánta hozzáírt
154 43|            legveszélyesebb vártán. Nekem sem szabad elhagynom a helyemet.
155 43|           nagyon is pompás szállás nekem.~Onnan aztán hazamentek.
156 45|            az ember nem tud sírni. Nekem nincsen könnyem. Látja én