Part

4501 37|                  Biróczy is úgy találta, hogy az nagy szerencse; hanem ott
4502 37|                  fogok, hogy el ne aludjam.~– Az bizony jó lesz.~Még egyre
4503 37|                     Béni bácsi.~– Vajon ugyan az a grófkisasszony az, akit
4504 37|                     ugyan az a grófkisasszony az, akit Kálmánnak el kellett
4505 37|                kellett volna venni?~– Egészen az.~– Ejnye de bolondul tette
4506 37|                      akasztotta Béni bácsinak az oldaltáskáját, hogy mármost
4507 37|                        nagyon jól tudja, hogy az a bizonyos Schinderhannes
4508 37|           útonállásait. Ő ugyan nem fél, mert az aranyai úgy el vannak dugva,
4509 37|               Megmagyarázta neki, hogy milyen az. Majd arra is rávitte a
4510 37|               sógorasszonyának. Megismertette az édes mamája szokásaival,
4511 37|                       is megtette volna, hogy az ifjú házasok előtt Kálmán
4512 37|                       részét is maga eszi meg az ebédnél, s valahányszor
4513 37|               kegyeskedett vele tréfálni, mit az igen nagyra vett, s este
4514 37|                  goromba Biróczy –, hogy ezek az urak magából bolondot űznek?~
4515 37|                    volt, mikor megharagudott, az egész képe olyan lett, mintha
4516 37|                 Biróczynak.~– Mit kísér engem az úr mindenüvé? Menjen az
4517 37|                       az úr mindenüvé? Menjen az úr vissza Pestre. Eltalálok
4518 37|                      társaságban is. Nem kell az én hátam mögé hajdú. Mit
4519 37|                   csuda dolgot beszélt előtte az ottani játékbankról, szörnyű
4520 37|                    meglátni, hogyan nyerik el az emberek azt a tömérdek sok
4521 37|                     nem fog venni a játékban, az ő aranyai jól be vannak
4522 37|                     csak oda is utána ment, s az is beszemtelenkedett a pompás
4523 37|      beszemtelenkedett a pompás játékterembe.~Az első este mindjárt csoda
4524 37|                       mille francs”, és tette az aranytekercset a vörös lapra,
4525 37|                   jött ki, a croupier behúzta az egészet. – Béni bácsi majdhogy
4526 37|                     el találná veszteni. Mert az volna jó, ha az ember bizonyosan
4527 37|                veszteni. Mert az volna jó, ha az ember bizonyosan tudná,
4528 37|                      a fényes termet, azokkal az aranyéhes emberi vadakkal;
4529 37|                       etető, amin úgy szórják az aranyat, mint otthon a kukoricát.
4530 37|                      hogy ő maga is nyakig ül az aranyban: egyszer meg szétgurul
4531 37|                     nyert annyi aranyat, hogy az volt egy mázsa.~– A bizony –
4532 37|                   monda Biróczy –, elvesztett az éjjel vagy harmadfélszázezer
4533 37|                egyszeri hallásra meg sem érti az ember.~Kétszázötvenezer
4534 37|               elveszíteni. Mit csinálna ő, ha az őrajta esett volna meg?
4535 37|                       egy nagy csomó burnótot az orrába, hogy mikor a nyakán
4536 37|                     elölni?~De hátha nem igaz az egész dolog? Ez a sánta
4537 37|                       pénzt elveszíteni! Hisz az már tolvajság volna!~Persze
4538 37|                     hogy nem igaz egy szó sem az egészből! Hisz itt jön a
4539 37|         kétszázötvenezer frankot elveszített, az nem eszik szarvasgomba pástétomot,
4540 37|                 kezeit. Annak nem ilyen piros az arca, annak nem ragyognak
4541 37|                       ragyognak így a szemei; az nem ad aranyat borravalóul
4542 37|                   pincérnek. Mesebeszéd, amit az a fiskális vele el akart
4543 37|                   fiskális mondott.~Pedig biz az igazat mondott.~Hanem Homburgban
4544 37|                       fél mázsa aranyat, amit az ő szeme láttára elnyert.
4545 37|                      pénzt majd eldugni, hogy az úton el ne lopják?~De egyúttal
4546 37|                      úton jár, mintha ő volna az a proverbialis „poena pede
4547 37|                   nyomát fogja veszíteni. Nem az; ott is mindig a gallérjához
4548 37|                 beszálltak, ott telepedett le az is; ahova ők mulatni mentek,
4549 37|                     mulatni mentek, megjelent az is; már pedig Béni bácsi
4550 37|                     rendkívül nyájasak voltak az öregfiú iránt: valóban kényeztették,
4551 37|                 rendszerrel tudta sorba venni az élvezeteket, színházak,
4552 37|                   bácsinak gyönyörködnivalót. Az tetszett neki különösen,
4553 37|                       mégy? hol jártál? hanem az egyik keresi a mulatságot
4554 37|                tekintetű leánykák mosolyognak az emberre, s az Béni bácsi
4555 37|                     mosolyognak az emberre, s az Béni bácsi keblének olyan
4556 37|                     törvénytudós volt, hogyha az ember egy másik ismerős
4557 37|                      tanú aláírja magát, hogy az ő szeme láttára számlálták
4558 37|                  húszast értve egy forintban, az írásra ütnek három pecsétet,
4559 37|                   évvel előbb felmondják: hát az az egyik ember annak a másik
4560 37|                      előbb felmondják: hát az az egyik ember annak a másik
4561 37|                    akit sohase látott, s arra az az idegen ember belenyúljon
4562 37|                      sohase látott, s arra az az idegen ember belenyúljon
4563 37|                       előtte. Vajon nem fogja az a bankár őt egyenesen kinevetni
4564 37|                      kívánsággal? Nem löki ki az ajtón? Vagy éppen talán
4565 37|                    annak meghagyja, hogy erre az írásban mutatott helyre
4566 37|                   rögtön, és vissza is hozza. Az a bankár címzete volt.~Béni
4567 37|                       a váltóját, ugyan fogva az egyik fülét, nehogy az az
4568 37|                  fogva az egyik fülét, nehogy az az ember ott a rácson belül
4569 37|                     az egyik fülét, nehogy az az ember ott a rácson belül
4570 37|                 kezéből, s hirtelen lenyelje.~Az az ember a rácson belül
4571 37|                       s hirtelen lenyelje.~Az az ember a rácson belül megnézte
4572 37|                       a rácson belül megnézte az aláírásokat, s azt mondta,
4573 37|                  mikor a pénzt átveszi. Akkor az volt a szokás: nem tudom,
4574 37|                   Micsoda állat ez? Nem lehet az valami jó. Neki még otthon
4575 37|                      add ide, majd aláírom én az enyémet – monda Bálvándy –,
4576 37|                 Dehogy engedte, hogy Bálvándy az ő váltójára írja a nevét:
4577 37|                    nevét: hátha elrontja vele az egész váltót, s aztán igazán
4578 37|                     szól? – Ötezer frank. Itt az ötezer frankod.~Azzal nem
4579 37|                   ezres bankjegyet, s odaveté az asztalra. Ez a pénz; hol
4580 37|                     vendéglői szolgát, ráírta az ő váltójára a saját nevét,
4581 37|               váltójára a saját nevét, átadta az idegen cselédnek, elküldte
4582 37|                   bankárhoz, s tíz perc múlva az idegen szolga már itt is
4583 37|               összeget, magam vagyok a váltón az elfogadó, s hiányzik róla
4584 37|                     már megtanulta tőle, hogy az a váltóra írt „giro” semmi
4585 37|                    giro” semmi bajt nem okoz: az csak olyan, mintha egy szerelmes
4586 37|                       levélnek írná alá magát az ember; azt akárki megteheti,
4587 37|                       akárkinek szívességből; az csak holmi kereskedői formalitás.
4588 37|                     Azt sem nézte meg, mennyi az összeg, mikor van a lejárat.
4589 37|                 rendeletére kell fizetni? Nem az ő gondja az.~És aztán el
4590 37|                      fizetni? Nem az ő gondja az.~És aztán el is felejtette
4591 37|                     És aztán el is felejtette az egész dolgot, s beletelt
4592 37|                      beletelt két hónap, hogy az eszébe sem jutott.~Ezt a
4593 37|                      franciául beszélni.~Csak az az egy feszélyezte, hogy
4594 37|                   franciául beszélni.~Csak az az egy feszélyezte, hogy ez
4595 37|                      sánta fiskális mindenütt az útjában ténfereg.~Egy reggel
4596 37|                       kérdezte tőle, hogy nem az ő névaláírása-e ez a bemutatott
4597 37|                    tudja ő ezt jól, de miután az acceptans nem fizetett határidőre,
4598 37|                     ezt a másik két urat, aki az ajtóban áll, követni a bérkocsiig
4599 37|                    éppen úgy megadatott, mint az acceptans ellen.~Béni bácsi
4600 37|                      ha nem, hát azzal átadta az ajtóban álló két mosziőnek,
4601 37|                  bácsi.~– A Clichybe – felelé az egyik kérlelhetetlen.~Béni
4602 37|                 ezekből a párizsi börtönökből az ember egyenesen a guillotine
4603 37|                       s nem adott volna ebben az órában a fejéért egy fületlen
4604 37|                     szolgáló épület udvarára: az a Clichy. Ott azután átadták
4605 37|                   volt akkor egy másik úr is.~Az a másik úr volt báró Bálvándy.~
4606 37|                   elkékült ábrázattal bebukni az ajtaján, amint az zokogva
4607 37|                     bebukni az ajtaján, amint az zokogva a nyakába borult,
4608 37|                    baj van, egy éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból
4609 37|                  éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból leereszkedünk lepedőkön.~
4610 37|                 kevésbé ereszkedik le kötélen az ablakból, inkább átteteti
4611 37|                     biztatá Bálvándy –, tréfa az egész, egypár nap alatt
4612 37|                  kiszabadulunk innen; megesik az ilyesmi sok gentlemanen.
4613 37|                   Vajon nem csapják-e meg itt az embert?)~De aztán elbámult,
4614 37|                      hogy a nagymogul maga is az adósok börtönébe jut. Csak
4615 37|                    adósok börtönébe jut. Csak az a sánta Biróczy jönne még
4616 37|                    kis idő múlva, hogy eljött az ügyvéd, aki az elfogatási
4617 37|                    hogy eljött az ügyvéd, aki az elfogatási parancsot kieszközölte
4618 37|                       Sánta Biróczy lépett be az ajtón.~Béni bácsi repült
4619 37|                   úrral itten.~– Ah, tehát ön az, aki engemet elzáratott? –
4620 37|                 amiért megint viszont Biróczy az egyik lábát egy szék támláján
4621 37|                egymással.~– Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának a
4622 37|                       még ma. Elég lesz-e, ha az ön megbízójának kötelezvényt
4623 37|                   semmi nyereség.~– De hát ki az ördög az a hitelező?~– Egy
4624 37|                nyereség.~– De hát ki az ördög az a hitelező?~– Egy asszony.~–
4625 37|                 kerültem a Clichybe; akkor ez az asszony engem kiváltott
4626 37|                    messze feltátotta a száját az utolérhetetlen magyarázatára
4627 37|              történetnek; amibe belekeveredni az ő nagy fejének ugyan semmi
4628 37|                   Bálvándy –, csak vessük meg az ágyunkat idebenn, s tegyük
4629 37|               magunkat egész kényelembe, mert az, aki most bennünket egy
4630 37|                      vagy ő engem, vagy téged az anyád innen valahogy ki
4631 37|                       nem vált.~Ez volt pedig az a szó, amitől Béni bácsi
4632 37|                  sírva fakadt.~– Jaj! a mama! Az édes mama, ha megtudja,
4633 37|                 Kálmán öcsémnek; aztán jöjjön az ide, üljön a helyembe; én
4634 37|                        Biróczy pedig megmondá az ultimátumot a bárónak.~–
4635 37|                   tetszeni fog önnek fizetni, az átveendi; én még ma utazom
4636 37|                     Igenis. Legjobban végezve az ügyet.~– Tisztelem a szép
4637 37|                    Bálvándyt jól, tudta, hogy az vesztegetni fog, adósságokba
4638 37|                      öklét egymáshoz ütve –, „az egyik” már megkapta, amit
4639 37|                   magában: „én tudom, hogy ki az a másik”.~Biróczyval egyidejűleg
4640 37|                      nevezte, amiért a férjét az adósok börtönébe záratta.~–
4641 37|              megmondhatta volna, hogy mit fog az öreg Decséry mondani az
4642 37|                       az öreg Decséry mondani az ő kedves unokájának, mikor
4643 37|                      kedves unokájának, mikor az sírva panaszolja el neki
4644 37|                   hadd maradjon ott.”~Ez volt az öreg véleménye és nem más.
4645 37|                      restellte a dolgot, mert az ő műve volt Dorotheának
4646 37|                 gondolatja támadt. Felkészült az útra Dorotheával együtt,
4647 37|                    utat télvíz idején Bécstől az alföldi pusztáig, ahol Tóth
4648 37|             legnagyobb szívességgel biztosítá az úrhölgyeket, hogy a legjobb
4649 37|                  legjobb helyre jöttek hozzá; az utolsó garasát is kész volna
4650 37|                   volna elő.~– S mennyi volna az, amire szükség volna? –
4651 37|                       vásárolni; míg utoljára az kerekedett ki belőle, hogy
4652 37|                Vették-e észre a változás okát az úrhölgyek? Annyi bizonyos,
4653 37|             takarékpénztárak akkor nem voltak az országban. A bécsi bank
4654 37|                       kölcsönveendő pénz egy, az adósok börtönében ülő főúr
4655 37|                   pénzt kiénekelni, hogy majd az ő pénzével egy második hitelező
4656 37|                      őtet fogják kielégíteni. Az idei termények pedig már
4657 37|                    korszakába beleékelve!~Még az a lehetőség lett volna,
4658 37|                      lehetőség lett volna, ha az öreg Jenőyné nagyasszony
4659 37|                    követelte, hogy hova tette az ő fiát, még Biróczynak állt
4660 37|                       a nagyasszony.~– Dehogy az. Dicsőség. Ha hazajön, híres
4661 37|                       Menjen a pokolba! Sok-e az a pénz, amiért be vannak
4662 37|                    hetvenötezer micsoda? Hisz az egy egész domíniumnak az
4663 37|                      az egy egész domíniumnak az ára.~– Azt hiszem, hogyha
4664 37|                      mit? Azt nem adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak
4665 37|                    adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak az öröksége, ha
4666 37|                      ősi birtok; az Kálmánnak az öröksége, ha egyszer én
4667 37|                    Kálmánnal? Hamarább meghal az, mint a nagyasszony.~– Maga
4668 37|                     belehurkolná, s megindult az ajtó felé. Mikor aztán fogta
4669 37|                    Aki bolond, legyen bolond. Az egyik haljon meg hát éhen,
4670 37|                      Azzal becsapta maga után az ajtót.~Biróczy pedig azontúl
4671 37|          türelmetlenebb szűk szállásán. Pedig az is próbát tett leveleivel
4672 37|                     nejének, ipának, napának, az öreg Decsérynek, tiszttartóinak,
4673 37|                      írására szánta el magát.~Az a levél szólt Katinkának.~
4674 38|                    étel.~És ti mégis törtétek az utat: átjártatok a zajló
4675 38|                      a hideg téli széltől.~És az újságok nem voltak tele
4676 38|                 lelkesedéssel léphessenek föl az idegen ház fényes termében,
4677 38|                     Igenis, sajnálta; ez volt az érzés. Hogy kell ilyen szép
4678 38|                       ide nőve ebbe a földbe, az nem eresztette őket; gazdagság,
4679 38|                     tehetségeiket a jég hátán az „idegen” Pestre.~Egy péntek
4680 38|                      Aszályi sorba futkározta az előadásra átjött magyar
4681 38|                     ingyenjegy, potyacimbora.~Az ilyen meghívásokon az illetők
4682 38|           potyacimbora.~Az ilyen meghívásokon az illetők természetesen hogy
4683 38|                    természetesen hogy kaptak. Az bizony éppen nem lesz rossz,
4684 38|                  bizony éppen nem lesz rossz, az előadás után ahelyett, hogy
4685 38|                   előadás után ahelyett, hogy az ember nekiindulna bujdosni
4686 38|                     farkasordítóba, s keresni az üres fiókot, hogy kerül-e
4687 38|                     bizony, ahelyett beleülni az üveges hintóba, elkocsikázni
4688 38|                  üveges hintóba, elkocsikázni az úri lakásba, hozzáülni a
4689 38|                  annak is örült, hogy odajár: az tisztes társaság; onnan
4690 38|                       nem iszik, csupán teát; az pedig ártatlan dolog.~Tehát
4691 38|                     De hát nem lehetett.~Mert az történt, hogy az idő, erős
4692 38|               lehetett.~Mert az történt, hogy az idő, erős déli szél mellett
4693 38|                       nem járták, s még hozzá az egész előadás alatt szakadt
4694 38|                   egész előadás alatt szakadt az eső, ami a jeget még jobban
4695 38|                  jobban felporhanyítá; amiből az lett, hogy mikor Cilike
4696 38|                       lett, hogy mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából
4697 38|                 ruháit hozza át utána Budára, az kereken kimondá, hogy ő
4698 38|                   kereken kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért sem megy
4699 38|                 lámpaoltogató volt még jelen, az pedig azt a tanácsot adta
4700 38|                 otthon volt.~Kinn sötét volt, az eső esett; az órák tizenegyet
4701 38|                     sötét volt, az eső esett; az órák tizenegyet vertek;
4702 38|                    gyermekét félti. Mit annak az éjszaka, a vihar, a rémek?~
4703 38|                     haza egyedül.~Mikor aztán az előcsarnokba kiért, egy
4704 38|                        aki hazakísérjen ebben az időben. Te pedig okvetlen
4705 38|                       egy lélek a földön, aki az ő lelkével együtt gondolkozik,
4706 38|                      olyast, hogy „áldjon meg az Isten!”, s azzal nekiindultak
4707 38|                     nem voltak feltalálva), s az idő és az út nem volt ez
4708 38|                      feltalálva), s az idő és az út nem volt ez öltözethez
4709 38|                       vágta nekik a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné
4710 38|                     nem lehetett tudni, lék-e az ott vagy esővíztócsa. A
4711 38|                     jégtáblák torlaszolták el az utat. Kálmán karjára vette
4712 38|                   voltak már, s ekkor megállt az eső, megfordult a szél,
4713 38|                   csípős hideg kezdett lenni; az ázott öltöny csonttá fagyott
4714 38|                    kisfiam!” – rebegé magában az anya.~Ne remegjetek! Ha
4715 38|                       anya.~Ne remegjetek! Ha az a jég olyan vékony volna,
4716 38|                    mint a papír, nem szakadna az le: a ti fejeteket egy-egy
4717 38|              színésznő lakásáig. A sietségben az a jó volt, hogy a rájuk
4718 38|                      azzal beerőlteté Cilikét az ajtón, s maga sietett vissza
4719 38|                       senki sem őrködött, aki az olyan embereket elfogdossa,
4720 38|                       lebegett a vízen, annak az ormáról át lehetett szökni
4721 38|                    ormáról át lehetett szökni az ingó jéglapra, s aztán vissza
4722 38|                      s aztán vissza ugyanazon az úton, melyen idáig jött.~
4723 38|                       villanás riasztotta fel az éji sötétséget, s azután
4724 38|                       s azután három dördülés az éji csendet.~A gellérti
4725 38|                      is pusztán szeszély volt az tőle.~Mikor Kálmán megérkezett,
4726 38|                Katinka is szívélyesen fogadta az utoljára érkezőt, s nem
4727 38|                      mondá Katinka.~– De hisz az nem is jön ma el. Az jó
4728 38|                     hisz az nem is jön ma el. Az jó helyen van most! – monda
4729 38|               anekdotaregélő volt Katinkánál, az egész társaságot derült
4730 38|                     nincs itten most.~– Dejsz az jó helyen van! – felelt
4731 38|                     azt gondolta, hogy mindez az ő bosszantására mondatik,
4732 38|                      a budai várfok ágyúiból; az étterem ablakai reszkettek
4733 38|               lehessen, senki sem gondol?~No, az bizonyosan jó helyen van
4734 38|                     Bányaváry arcára figyelt. Az nem ivott bort: állhatatos
4735 38|                      el valami szép szonátát. Az rá hagyta magát venni, s
4736 38|                       magát venni, s eléneklé az Erlkönig dalát; Katinka
4737 38|                    felett: a szél dörömbözése az ablakon a kíséret hozzá.~
4738 38|           felsóhajtani Bálvándy után.~De hisz az most nem jöhet.~Reggel Katinkának
4739 38|                      jöhet.~Reggel Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki
4740 38|                   jöhet.~Reggel Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki kellene
4741 38|                   forspontbiztos volt nála, s az egész vendégsereggel kihajtatott
4742 38|                     Vajon Cilike hazajutott-e az éjjel? – kérdé a bámulat
4743 38|                     kíváncsi soubrette.~– Óh, az bizonyosan otthon van –
4744 38|                      valakinek előhozni, hogy az a Bálvándy mért nincs most
4745 38|                     nincs most itt.~– De hisz az most nem jöhet ide! – monda
4746 38|               rekedtek: tehát menjenek vissza az ő házához, s maradjanak
4747 38|              találkozásnál szóba állt vele.~– Az éjjel sokat emlegettünk
4748 39|                    falépcsőkkel. A mostani és az akkori „Csiga” között csak
4749 39|                    akkori „Csiga” között csak az a különbség, hogy akkoriban
4750 39|                     művészek gyűlhelye.~Abban az időben még kedélyes emberek
4751 39|                     ismerkedtek meg egymással az irodalom későbbi nagyszerű
4752 39|               megfordult e kedélyes körben, s az ifjabb nemzedék vezérének
4753 39|                     vezérének tekinté, amiért az öregurak nehezteltek is
4754 39|                 kritikai aranyérré fajult el. Az irodalom grófjai és hercegei
4755 39|                 gyönyörét találta abban, hogy az legyen.~A „Csiga” rendes
4756 39|                       találni: Aszályi.~Ez is az irodalomhoz tartozott. Írt
4757 39|                       legszívesebben hallják, az nem a kávénénikékből, hanem
4758 39|                     ember, mint Jenőyt; ámbár az elsőbbiről mindenki azt
4759 39|                      Biróczyt.~– Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek,
4760 39|                    hogy amint én ide belépek, az egész társaság hangos jó
4761 39|                 elhallgat.~– Meg akarod tudni az okát? Már régen vártam,
4762 39|                       elvállalta nagyanyjának az ügyeit, többek között az
4763 39|                      az ügyeit, többek között az ő kizáratását is az örökségből,
4764 39|                    között az ő kizáratását is az örökségből, egész tüntetésig
4765 39|          ablakmélyedésbe.~– No, hát halld meg az egészet. Emlékezel arra
4766 39|                       egészet. Emlékezel arra az éjre, mikor a Dunán megindult
4767 39|             Bányaváryt is, a sógorodat?~– Azt az éjt mi együtt töltöttük –
4768 39|                 Aszályi azt felelte: „De hisz az jó helyen van!” – Emlékezel
4769 39|                       hogy báró Bálvándy azon az éjszakán, késő előadás után
4770 39|                      a budain maradt. Ez volt az a „jó helyen van az!”~Kálmán
4771 39|                      volt az a „jó helyen van az!”~Kálmán egy szót sem várt
4772 39|                      azt állította, hogy azon az éjszakán, melyen a Duna
4773 39|                    hogy Bányavárynét elvigyem az estélyre. Ott ült a kocsi
4774 39|                   mellett Csollánné inasa is; az is látta, amit én. Bányaváryné
4775 39|                    kijött a csarnokból, akkor az oszlop mögül előlépett egy
4776 39|                  férfi pedig Bálvándy báró…~– Az a férfi én magam voltam,
4777 39|                        igazságos pofont, hogy az éppen elég volt utolsó szavához
4778 39|                     hogy csakugyan pirosabb-e az ő képének az egyik fele,
4779 39|                       pirosabb-e az ő képének az egyik fele, mint a másik.
4780 39|                 akképpen bizonyítván be, hogy az egész világ a magyaroktól
4781 39|                  adnod.~– Fogsz segédem lenni az ezután történendőkben?~–
4782 39|                     Csak nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra kihív?
4783 39|                    golyód pedig keresztülment az ő karján. A tudós elhisz
4784 39|                     jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat a jégen átvezetted.
4785 39|                     átvezetted. Közbevetőleg: az derék vállalat volt tőled,
4786 39|                    derék vállalat volt tőled, az ingó jégen oda és visszairamodni,
4787 39|                      és visszairamodni, s még az estélyen is megjelenni,
4788 39|                     hogy várnia kellett, hogy az neked is füledbe megy. –
4789 39|                     is füledbe megy. – S erre az esetre olyan bizonyos lehetett
4790 39|                       bizonyos lehetett arról az egy pofonról, hogy akár
4791 39|                   Hallgass rám, s ne hadonázz az utcán. Eredj át szép csendesen
4792 39|                      van egy kliensem, akinek az érdeke bír engem mozgásra.~–
4793 39|                      bír engem mozgásra.~– Ki az?~– Azt is megtudod, ha Bányavárynéval
4794 39|                   aztán sohasem beszélsz vele az életben.~– Te megrémítesz!~–
4795 39|               szemközt helyezni, összevetette az érdekeket, a szenvedélyeket,
4796 39|                     világosan; mert elvesztem az eszemet!~Ekkor aztán odaomlott
4797 39|                    mást szeret.~– Kit?~– „Azt az asszonyt!”~És ahogy a könnyeken
4798 39|                   értenie Kálmánnak, hogy ki „az az asszony”.~„Csollánné?”~
4799 39|                értenie Kálmánnak, hogy ki „az az asszony”.~„Csollánné?”~Cilike
4800 39|                  fordítá félre arcát. Ez volt az igenlő válasz.~– Őrült az
4801 39|                     az igenlő válasz.~– Őrült az az ember?~– Én bolond! –
4802 39|                     igenlő válasz.~– Őrült az az ember?~– Én bolond! – szólt
4803 39|                       jött haza, rút volt, de az enyém volt. Szégyenlettem
4804 39|                     vagyok temetve.~– De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol –
4805 39|                  egész világosságban állt már az egész talány. Annak az asszonynak
4806 39|                    már az egész talány. Annak az asszonynak az egész cselszövénye.
4807 39|                   talány. Annak az asszonynak az egész cselszövénye. Ezért
4808 39|                      elidegenedjék tőle. Hisz az ilyesmi oly valószínű. Bálvándy
4809 39|                         Amit tőlem hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb
4810 39|                    hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb benne, ami
4811 39|                       legszomorúbb benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm
4812 39|               megszúrtak, még méreg is van, s az már megöl. Óh, miért jöttél
4813 39|                       mindenki beszélni fogja az utcán.~A nő kétségbeesetten
4814 39|                       már nem tudott sírni.~– Az Istenért! Mi az? Mondd meg
4815 39|                      sírni.~– Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! – könyörgött
4816 39|                 megkérdezted. Te ismerted azt az embert, aki veled együtt
4817 39|                letaszították; te ismerted azt az embert, aki azután rajongó
4818 39|                  rajongó szenvedéllyel lépett az életutak legáldatlanabbjára,
4819 39|                      büszkén; te ismerted azt az embert, ki szülőid csöndes
4820 39|           visszatérésre soha; te ismerted azt az embert, akivel kezet fogva
4821 39|                     fogva megindultál dacolni az egész világgal; összetűzni
4822 39|                     kedvesed; te ismerted azt az embert, aki ama felejthetetlen
4823 39|                       egy nemzeti szent! – Ez az ember most egy szépasszony
4824 39|                   Most aztán kezembe van adva az egész dicsvágy kulcsa. Az
4825 39|                     az egész dicsvágy kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem
4826 39|                külföldi színigazgatóval, hogy az Bányavárynak nagyszerű összegeket
4827 39|                   megkétszerezve térítend meg az impresszáriónak. S aztán
4828 39|                     városban fog letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki
4829 39|                     mert ily botlás válóperét az ő kárára fogja eldönteni. –
4830 39|                 félelemgerjesztő zokogás volt az!~Egyszerre elfojtá aztán;
4831 39|                     mint egy álomjáró ment ki az utcára. Gondolatainak rémtáborától
4832 39|                  démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen fájó részt a szívemben,
4833 39|                      szerettem. Ön megismerte az oltárt, amely előtt térdeplek,
4834 39|                      térdeplek, s letépi róla az oltárképet. Önnek nem elég,
4835 39|              neveinket is meg akarja mérgezni az utókor előtt. Van-e önnek
4836 39|                     Nincs! Aki önt megismeri, az istentagadóvá lesz, s megundorodik
4837 39|                   addig, amíg fájni fog önnek az élet! Éljen ön addig, míg
4838 39|                     összeírt, akkor széttépte az egész levelet.~„Óh, én kábult
4839 39|                        Hogy felfokozzam ennek az asszonynak a gyönyörét azáltal,
4840 39|                       gyönyörét azáltal, hogy az áldozatnak kínordítását
4841 39|                    beszéde van.~Nem is ügyelt az emberekre, akikkel az utcán
4842 39|                  ügyelt az emberekre, akikkel az utcán találkozott, pedig
4843 39|                      utcán találkozott, pedig az ilyen híres embert sokan
4844 39|                   respektussal kotródik félre az útjából. Reggel óta nagy
4845 39|                       legjobban. Ajh, de nagy az öröm Izraelben, mikor egy
4846 39|                    egy kritikust felpofoznak! Az egy közös jutalomjáték az
4847 39|                     Az egy közös jutalomjáték az egész társaság számára.
4848 39|                   egész társaság számára. Azt az esetet mindenki úgy adja
4849 39|                       feltisztelt? Hogy esett az asztal alá?~Annálfogva valahány
4850 39|                  Bányaváry után tudakozódott, az mind sajátszerű vigyorintással
4851 39|              vigyorintással tekintett először az arcába, másodszor a kezében
4852 39|                       Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy
4853 39|                     nejének sem szólt miatta. Az olyan vállalatnál, amilyenben
4854 39|                        Te, Borcsay!”~Borcsay! Az igazi név hallatára mindjárt
4855 39|                   hogyha te hűtlen lész ahhoz az oltárhoz, melynek jó és
4856 39|                hallotta visszhangzani, amiket az Oltárkövön Kálmánnak mondott.
4857 39|                     Furcsa vándorló szív volt az; hol otthon volt, hol másutt
4858 39|                félrelépésemet; de nem érdemli az a silány fickó, aki e percig
4859 39|                     aki e percig voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl
4860 39|                    ember, aki ezentúl leszek, az ő mentségére egy szót elvesztegessen.
4861 39|                szennyes; de most mind a kettő az lesz. Mi nem vagyunk sem
4862 39|              egymásnak mindenükkel tartoznak, az utolsó leheletükig. Szólj,
4863 39|                       hogy amit most teszünk, az nem komédiajátszás. Én két
4864 39|                 iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen embert, mint te vagy, „
4865 39|                       előadását a fővárosban; az éjjel összeszedi sátorfáit,
4866 39|                      S amit eddig építettünk, az mind összeomlik?~– Hadd
4867 39|                   összeomlik?~– Hadd omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz
4868 39|                   hogy visszanézett volna rá.~Az egész építmény, aminek felrakásában
4869 39|                      vidéki húsosfazekak után az „ígéretnek” földjéből vissza!~
4870 39|                     Rómeó jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé.~Cilike
4871 39|                      Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, csakhogy örökösen
4872 39|                 tépett ma széjjel. És mindezt az imádott Cilike s az imádott
4873 39|                   mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
4874 39|                 lemondás fölötti büszkeségét.~Az utolsó előadás jó sikerrel
4875 39|                       jó sikerrel ment végbe. Az igazgató búcsúbeszédet tartott
4876 39|                       Azután a nők hazamentek az úthoz készülni és kipihenni
4877 39|                  megrumozva szokta inni, hogy az bizony puncsnak is beillett;
4878 39|                      puncsnak is beillett; de az mégis csak egészen másnemű
4879 39|                  egészen másnemű hatással van az emberre, mint a bor vagy
4880 39|                      ő a füles csészét emelte az áldomáshoz.~Azért derült
4881 39|                       azt, amit beszélt; csak az az egy baja volt, hogy reggel
4882 39|                    azt, amit beszélt; csak az az egy baja volt, hogy reggel
4883 39|                       csésze teát itta, akkor az jutott eszébe, hogy hajh,
4884 39|                     mennyivel zamatosabb volt az a tea, amit ő máshol szokott
4885 39|                       a gondolkozás.~Megnézte az óráját, úgy találta, hogy
4886 39|                     hogy éjfél felé közeledik az idő; eszébe juttatta magának,
4887 39|               hazakerül. Azért is búcsút vett az egész jó cimboraságtól,
4888 39|                 szívvel.~Mégiscsak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy
4889 39|                Mégiscsak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy ebben
4890 39|                       ember tudja, hogy ebben az órában reá két helyen is
4891 39|                     reá két helyen is várnak, az egyik helyről elmaradni.~
4892 39|                  asszony, szép asszony is; de az a másik hölgy mégis csak
4893 39|                    hölgy mégis csak bűvösebb. Az egyik nagy művésznő a színpadon;
4894 39|                  másik éppen ahhoz ért. Aztán az egyik az enyém, a másik
4895 39|                     ahhoz ért. Aztán az egyik az enyém, a másik pedig a másé,
4896 39|                       másik pedig a másé, ami az értéknek különböző súlyt
4897 39|                       Talán most is ott sétál az orgonabokrok lugasai között –
4898 39|                    villi?~Úgy tetszik, mintha az esti szél is orgonafavirág
4899 39|                   volt választása végigmenni. Az egyik jó tágas, téres, világos
4900 39|                köszönés nélkül? Vétek volna-e az, ha még legalább egy utolsó
4901 39|                      istenhozzádra megjelenne az ember? Nem volna vétek.
4902 39|                       ember? Nem volna vétek. Az ember a feleségét tiszteli,
4903 39|                 boldog perc kell. Megszűnik-e az örökkévalóság örökkévalóságnak
4904 39|                       belőle? Nem szűnik meg. Az ember csak vesz, de nem
4905 39|                    szeretheti Phrynét, holott az őt nem szereti? – »Hisz
4906 39|                     És Bányaváry egyet vetett az oldalán, s besomfordult
4907 39|                     már egyszer jártunk ebben az utcában, emlékezni fogunk
4908 39|                     emlékezni fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa
4909 39|                      fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa nagy telkekből
4910 39|                      urasági kertbe vezettek. Az egyik volt a Decséry grófoké,
4911 39|                     Csollán Katinka úrhölgyé. Az úri lakházak homlokzata
4912 39|                      időben éppen itt időzött az átelleni kastélyban.~Egy
4913 39|                   tizenegy órakor felé idejön az utcába valami német színész,
4914 39|                      a szobaleánynak csinálja az udvart, szegény fickó. Hanem
4915 39|                szegény fickó. Hanem én mindig az első álmomból ébredek fel,
4916 39|                   módon ezt a jó embert innen az ablakom alól.~– Óh, majd
4917 39|                  szívdobogás közt érkezett el az ismeretes kertajtóig. Valami
4918 39|                     olyan szépen ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat,
4919 39|                     kettő küzd egymással: hol az egyik van fölül, hol a másik.
4920 39|                       van fölül, hol a másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó
4921 39|              jácintillatos szellő közé, midőn az átelleni kert ajtaján kiugrik
4922 39|                 gitárborda mind tönkrehorpadt az összeütközésben; azután
4923 39|               trophaeummal fenyegetve, kiálta az iramodó minnesänger után
4924 39|                   Csuka Ferit jól megismerte, az pedig csak annyit vett ki
4925 39|                      hitte szentül, hogy most az egész csittvári krónika
4926 39|                    várt kevesebbet, mint hogy az utcaszegleten meg Barkó
4927 39|                      de folyvást nagy bölcsen az utca közepén tartva magát
4928 39|                   szájához tartá fölemelve. – Az álmodó ajka valamit látszott
4929 39|               beszélni a kicsi kéznek, amitől az alvó gyermek úgy nevetett
4930 39|                    volt bátorsága megcsókolni az alvó arcot. Azt hitte, hogy
4931 39|                   alvó arcot. Azt hitte, hogy az a gitár utánajött láthatatlan
4932 40|                      a színészt, akiért magát az egész világ előtt kompromittálni
4933 40|                     ezt csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek,
4934 40|                      őt és tisztelem. De arra az útra, amelyen én elindultam,
4935 40|                       becsületes megélhetésre az is elég. Nem fogadhatnám
4936 40|                       Nevezz bolondnak: talán az vagyok. Nekem nem kell az
4937 40|                     az vagyok. Nekem nem kell az ajánlott jóllét. Ha csak
4938 40|                      ajánlott jóllét. Ha csak az kellett volna, most lehetnék
4939 40|                Mindnyájan látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza
4940 40|                      alatta. Mégsem térünk ki az útból. A nyomor szövetségesünk
4941 40|                    nekünk, s a szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész,
4942 40|                      kivette magát, elveszett az irodalomnak. És én már nem
4943 40|                anélkül. Úgy vagyok vele, mint az arsenicumevő: ha abbahagyja
4944 40|                     vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti.
4945 40|                  puskával a vállon cserkészni az erdőt, szép hölgyek szemébe
4946 40|                    ismerem magamat s magamról az egész fajtámat. Legjobb
4947 40|                   műveim azok, amiket megírni az éhség kényszerített. Sokszor
4948 40|                 Sokszor ellankadtam volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra
4949 40|                       csapások, a csalódások, az egyedülhagyatás a költő
4950 40|                tudattól, hogy melle romlott s az írót attól a tudattól, hogy
4951 40|                    Megbuktam! Vegye ön vissza az asszonyait!~Azoknak ugyan
4952 40|                      színészért, s dühös volt az ügyvédére, amiért megakadályozta,
4953 40|                       lapot adjon ki (ez volt az első szubvencionált lap
4954 40|                       meghonosítani segítsen, az volt a főkötelessége, hogy
4955 40|                 bárhova írt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden nyoma
4956 40|              bosszúálló asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt
4957 40|                törzsökei.~Ah! minő munka volt az, amit ők akkor véghezvittek.~
4958 40|                   hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni.~
4959 40|                      ez országon annyit, mint az a néhány megszentelt nevű
4960 40|                      Rhodus, hic salta!~Mikor az első esztendei zárszámadáskor
4961 40|                    hogy egy dolgot kifeledtek az előleges budget-ből, tudniillik,
4962 40|                 költségekre nem gondoltak ők, az impraktikus poéták!~Most
4963 40|                megkapja a maga száz forintját az új előfizetésekből, hanem
4964 40|                előfizetésekből, hanem mármost az új negyedévi bevétel annyival
4965 40|                 annyival kevesebb lesz; pedig az előfizetők is nemhogy szaporodtak
4966 40|                      aztán lehet még egy évig az új előfizetéssel dugni be
4967 40|                       kezdte megtanulni, hogy az ugyan nagyon elősegíti a
4968 40|                    tudja, hogy amit most erre az üres papírra írni fog, annak
4969 40|                       papírra írni fog, annak az árával már régen tartozik
4970 40|                     régen tartozik valakinek, az nagyon megbénítja a karját.~
4971 40|              honoráriumért?~Kálmán mosolygott az ajánlaton; éppen akkor betűcsömör
4972 40|                derekában. Sajátságos betegség az: ismerik, akik folytonosan
4973 40|                   egy-egy időre úgy megutálja az ember a betűt, úgy undorodik
4974 40|               erőltetés, nem jön ki a tollból az első szó, vagy ha kijön,
4975 40|                    kijön, úgy megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli.~
4976 40|                      a folytonos munkát, mint az arsenicumevő a maga méregadagját)
4977 40|            tapasztalta Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember kétféle mesterséget
4978 40|                 Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember kétféle mesterséget
4979 40|                  Azalatt, amíg fest, megpihen az írástól; s amíg ír, addig
4980 40|                   közben visszakapja a kedvét az íráshoz, s az írás közben
4981 40|            visszakapja a kedvét az íráshoz, s az írás közben a festéshez.
4982 40|                     megint.~Mikor készen volt az arckép, Tseresnyés uram
4983 40|                      negyedév.~Értette alatta az esedékes húsz forintot.~–
4984 40|                       kifüggeszté a műhelyébe az arcképét, hogy láthassa
4985 40|                    hal a varsába. Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál rendelt
4986 40|                    meglátta azt a képet. Ejh, az neki nagyon megtetszett. –
4987 40|                     van engedve.~Wasztl pedig az az ember volt, aki ilyen
4988 40|                      engedve.~Wasztl pedig az az ember volt, aki ilyen luxust
4989 40|                     te Wasztli”-nak hívja őt, az pedig viszont Tseresnyés
4990 40|                        majszter bácsi”-nak, s az egész városban senkit sem
4991 40|                       Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra, hogy az
4992 40|                       az ötven forintra, hogy az még nem is sok. – Hol az
4993 40|                      az még nem is sok. – Hol az a piktor?~El is dobta rögtön
4994 40|                     lefestetni? Magadat, vagy az asszonyodat?~Wasztl önelégülten
4995 40|                        Már majd csak magamat. Az asszonyom le van már festve
4996 40|                korából. Nem sajnálom magamért az ötven forintot.~Kálmánnak
4997 40|                    magamat lefestetni, hallja az úr, ahogy állok.~– Ne félj,
4998 40|                      Ne félj, lefest téged ez az úr mindenestül, még a sarkantyús
4999 40|                       Kálmán –, sőt külföldön az ilyen szép kifejlett herculesi
5000 40|                    hát mi a hét kőnek teneked az ilyen förtelmes figura,