Part

1001 7 |                     Ezért aztán meg is vannak az ő előjogai. Bizonyos magaslaton
1002 7 |                      játékba és a közönségbe.~Az előadás alatt a szereplőkkel
1003 7 |                      Remekül volt! Nézzék ezt az alakot! Milyen pompásan
1004 7 |            Megkorrigálja a naivistánét, mikor az betű szerint kimondja magyarán,
1005 7 |                          Riseljő! kisasszony, az Isten áldja meg!~Odakopogtat
1006 7 |                       a cigány zenekarmester (az ő teremtménye és zsoldosa)
1007 7 |               Bálvándynál szeretetreméltó még az impertinencia is.~Egy nap
1008 7 |                Bocskai Istvánt adták először, az igazgató jutalomjátékául,
1009 7 |                       főispán egyre nézegette az óráját, meg a nyílást, amelyen
1010 7 |                     csak nem akart vége lenni az első felvonásnak, elvégre
1011 7 |                 direktor úr, hagyják abba azt az unalmas darabot. Nem látják,
1012 7 |               találkozott, a közönség tapsolt az indítványnak, a színészeknek
1013 7 |                     elővették Cserni Gyurkát, az már kedvence volt a közönségnek,
1014 7 |                       minden ember.~Hanem hát az ilyen tréfa csak Bálvándynak
1015 7 |                   hogy fél tizenkettőt vernek az órák a háznál, s az ő családjának
1016 7 |                    vernek az órák a háznál, s az ő családjának színházlátogató
1017 7 |                       is elaludt a konyhában, az egész vacsora korommá égett
1018 7 |                      színházlátogató nép.~Hát az történt a színházban, hogy
1019 7 |                    mindvégig.~Mikor vége volt az előadásnak, s az igazgató
1020 7 |                    vége volt az előadásnak, s az igazgató szokás szerint
1021 7 |                   elismételtessen a publikum. Az igazgató remonstrált is,
1022 7 |                  fáradva, a publikum megkapta az egyszeri belépti díjért,
1023 7 |                        még egyszer befizetjük az entrée-t, s nekünk játsszák
1024 7 |                       végig eljátszani megint az iménti darabot. – Ez aztán
1025 7 |                      óráig.~Hej, hogy szidták az asszonyságok odahaza a bárót,
1026 7 |                      azzal kárpótolta Kálmánt az otthonmaradásért, hogy rendesen
1027 7 |                 kedvvel jött haza. Hallgatott az egész vacsora alatt.~Kálmán
1028 7 |                      csak úgy némán tett-vett az asztalnál; még ő is remegett,
1029 7 |               kiáltással jelzé haragját, mely az alkalmatlankodó macskához
1030 7 |                    mégiscsak ki-kitört belőle az elfojthatatlan jó kedv.
1031 7 |                Utoljára a nagyasszony felkelt az asztaltól, s otthagyta a
1032 7 |                       Ő is sietett nagy hamar az ebédlőből eltűnni, s míg
1033 7 |                   eltűnni, s míg Kálmán leült az asztalhoz a Tripartitumot
1034 7 |                  levetkőzött, s letette magát az ágyba.~De alig foghatott
1035 7 |                        amint egyszer felugrik az ágyból Béni bácsi, s a kitörő
1036 7 |                   kacagni. Úgy kacagott, hogy az ágy reszketett alatta; a
1037 7 |                       könnyei csorogtak végig az orcáján, az oldalait fogta
1038 7 |                   csorogtak végig az orcáján, az oldalait fogta a tenyereivel.~
1039 7 |                      míg belefárad, s elkezdi az inge ujjával törülni a szemeit.~–
1040 7 |                    Ugyan, Béni bácsi, mi volt az a jó, amitől olyan derült
1041 7 |                   nagyon mulatságos eset volt az, kár, hogy maga is ott nem
1042 7 |                     maga is ott nem volt. Óh, az a Bálvándy! Az a báró Bálvándy,
1043 7 |                      volt. Óh, az a Bálvándy! Az a báró Bálvándy, de bolondos
1044 7 |               Bálvándy, de bolondos egy ember az! Igazán bolondos egy ember.
1045 7 |                  Aztán mikor jönnek egyenként az olasz lovagok, s elmondják
1046 7 |                        hogy kit kinek hívnak; az egyik azt mondja: én vagyok
1047 7 |                    azután sok furcsát mondott az a báró, mindig megnevettette
1048 7 |                      szereti, ha a teátrumban az emberek nevetnek. Pedig
1049 7 |                      azt mondta neki: „Hallja az úr! Maradjon veszteg, üljön
1050 7 |                       azért jöttünk ide, hogy az urat hallgassuk, hanem hogy
1051 7 |                   urat hallgassuk, hanem hogy az előadást hallgassuk.”~–
1052 7 |                     volna, hogy odamegy ahhoz az úrhoz, megfogja a gallérját,
1053 7 |                       s azt mondja neki: „Ott az úrnak a helye, ahol a zártszéke
1054 7 |                zártszéke van, menjen innen, s az én anyámat ne tegye köznevetség
1055 7 |                      sem többet, hanem lebújt az ágyába, fejére rántotta
1056 7 |                      a címszerepben. Egyúttal az ő jutalomjátéka. Ebédnél
1057 7 |                    Kálmánt nagyon háborította az, hogy valamiféle teremtés
1058 7 |                      hogy valamiféle teremtés az ő nagyanyját nevetség tárgyává
1059 7 |                   gondolják meg azt, hogy már az első megjelenésüknél valami
1060 7 |                       nem szokás.~Odalopózott az udvar felőli ablakhoz, s
1061 7 |                       mit művel Kálmán öcsém?~Az bizony eléggé félelmes dolgot
1062 7 |                      volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette Béni bácsi
1063 7 |                 rettenetes volt elnézni. Most az orrát! Most a fülét! Most
1064 7 |                     Dehogy ment volna el ezen az estén a színházba! Ha mindjárt
1065 7 |                      s a gyűlölet alapja volt az irigykedés. A gyermek irigysége
1066 7 |              irigysége a férfira.~„Miért hogy az már férfi, én pedig még
1067 7 |                     én pedig még csak suhanc? Az mindenütt benn van, én mindenütt
1068 7 |                      mindenütt kívül maradok. Az szórja a pénzt; én kéztől
1069 7 |                   kéztől várok minden garast. Az délceg, hős, izmos termetű,
1070 7 |                   nyurga, nyápic és kákabélű. Az bejárta az egész világot,
1071 7 |                       és kákabélű. Az bejárta az egész világot, én még nem
1072 7 |                    nem ismerek belőle semmit. Az előcsahos a gyűlésteremben,
1073 7 |                      színházba, hogy ma ennek az embernek valahogyan, még
1074 7 |                  hölgyek rá vártak, hogy majd az ácsorgó publikumon keresztül
1075 7 |                     zártszékekig.~De mindjárt az első szándékánál felsült
1076 7 |                       ahová akarja.~Hanem hát az nagyon szép megtiszteltetés
1077 7 |                    egy fiatal juristára, akit az iskolából kitettek, hogy
1078 7 |                        Bálvándy odavezette őt az öreg úr elé, mire az öreg
1079 7 |                       őt az öreg úr elé, mire az öreg úr elővette aranyfoglalványos
1080 7 |                    tetőtől talpig végig nézni az előtte álló fiatal legényt,
1081 7 |                      nemcsak a főispán, hanem az összes publikum bámulja,
1082 7 |                     szólt hozzá semmit, hanem az arca valami feszes mosolyra
1083 7 |                   tört magyarsággal.~– Hát ez az a híres krónikaíró gyerek?~
1084 7 |                   muove!”~– Igenis, én vagyok az! – felelt merészen, s rákvörösre
1085 7 |                       nézte végig még egyszer az ifjút.~Akkor aztán ismét
1086 7 |                 megyei gyűlésen előfordult ez az ügy, s valaki nagyon befűtött
1087 7 |               találékonysággal kockáztatá ezt az észrevételt Bálvándyhoz
1088 7 |                      Ámbár baráti találkozóra az ilyen pillanatok a legalkalmatlanabbak.
1089 7 |                       nem kapriciózabb.~Amint az első felvonás végződött,
1090 7 |                     és a királynénak, úgymint az igazgatónak és nejének,
1091 7 |                       leereszkedéssel fogadák az országukat meglátogatót
1092 7 |                   Szidta a lelket!~Tudniillik az apjának a lelkét! Hamlet
1093 7 |             esküdjetek!«, mint kellett volna! Az egész jelenetemet elrontotta.”~
1094 7 |                üdvözleteket visszaadni, mikor az ember Hamlet! Kivált mikor
1095 7 |                    nyakfodor sem engedi, hogy az ember összeölelkezzék, a
1096 7 |                      És aztán, a patvarba is! Az ember királyfi! És művész,
1097 7 |                      Nem tudtam, hogy te vagy az álnév alatt – menté magát
1098 7 |                  tükörnek fordult, s elkezdte az arcát befehéríteni.~Bálvándy
1099 7 |                    befehéríteni.~Bálvándy azt az észrevételt bátorkodott
1100 7 |                       fehérítse már be jobban az arcát, mert úgy fog kinézni,
1101 7 |                    gipszfigura.~– Eh! mit ért az úr ahhoz!~Ezzel fizeté ki
1102 7 |                       a bárót a művész; pedig az neki nagy pártolója volt;
1103 7 |               megjegyzéseket a színésznek, ha az élete kedves.~– No majd
1104 7 |                  hamar visszakerültek – mondá az öreg asszonyság –, mintha
1105 7 |                  védelmezé őt Bálvándy. – Óh, az nagy úr, az a kóbor theatrista!
1106 7 |                   Bálvándy. – Óh, az nagy úr, az a kóbor theatrista! Maga
1107 7 |                   akar. Ostrommal foglalja el az országát, s övé az, amíg
1108 7 |                foglalja el az országát, s övé az, amíg másikat nem foglal
1109 7 |                      a hangjában. Adófizetője az egész világ, s még akkor
1110 7 |               kritikus nem jár nyomában, mint az udvari színházak művészeinek;
1111 7 |                   boldog. És megérdemli, hogy az legyen. Olyan munkát végez,
1112 7 |                       másikba menjen hirdetni az igét. És mit hirdet? Érzést,
1113 7 |                  történelmet a köznéppel. Óh, az a vándor komédiás többet
1114 7 |                      két hallgatója szemében: az egyik Kálmán volt, a másik –
1115 7 |                       e hatást lehűteni azzal az észrevételével, hogy „az
1116 7 |                      az észrevételével, hogy „az igaz, hogy elég nagy úr
1117 7 |                    terheit segítsen emelni, s az a valaki a bor. Iszik, ha
1118 7 |                    megtegye azt a juxot, hogy az „O du lieber Augustin” dallamának
1119 7 |                     ponyva választja el attól az országtól, melyben most
1120 8 |                     választott magának. Abban az időben a társadalmi illem
1121 8 |                    családját megszégyenítse.)~Az öreg asszonyság őszinte
1122 8 |                    vendég kedvéért néhányszor az egész színésztársaságot
1123 8 |                  szereti a színészeket; de ez az indítvány mégis a nagyasszony
1124 8 |                      akar.~Hát a színész?~No, az egészen más! Az csak eltűrt
1125 8 |                  színész?~No, az egészen más! Az csak eltűrt nemzetiség.
1126 8 |                megközelíthetetlen magasságot. Az csak olyan, mint a klavirmester.
1127 8 |               ritkította párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista.~
1128 8 |                      párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista.~
1129 8 |                    annyi bájjal énekelt, hogy az egész társaság tapsokban
1130 8 |                    után.~– Kisasszony – monda az igazgató –, nem merek szólani,
1131 8 |                          Egyszer aztán eljött az idő, hogy a színtársulat
1132 8 |               bevégezte játékkörét, s készült az ország másik szögletébe,
1133 8 |             szögletébe, új hódításokat tenni.~Az utolsó előadás volt hirdetve;
1134 8 |                 utolsó előadás volt hirdetve; az igazgatóné jutalomjátéka.~
1135 8 |                     szép sárga violái, mikért az egész város irigykedett
1136 8 |                      volt velük minden ablak, az ott járók bámulatára és
1137 8 |                     szabad azokkal tündökölni az egész városban.~Béni bácsi
1138 8 |                      bukétot, azt ajándékozza az igazgatónénak.~Ki is főzte
1139 8 |                    igazgatónénak.~Ki is főzte az egész házbetöréssel járó
1140 8 |                   virágot. A csonkított részt az utca felé fordítja, a mama
1141 8 |                  érezné azt legjobban, amiről az a dal emlékezik.~Azután
1142 8 |                       Cilike és a nagyasszony az utcaajtóból utánuk néztek,
1143 8 |                   bácsi pedig egy tükröt tett az ablakba, abból leskelődött
1144 8 |                      zsebkendő-otthonfeledés, az orozva hazatérés, az orgyilkos
1145 8 | zsebkendő-otthonfeledés, az orozva hazatérés, az orgyilkos viráglevagdalás,
1146 8 |              virágcsokor orgazdai elhelyezése az imádat tárgyánál, ki azt
1147 8 |                        s menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert
1148 8 |                       menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert másnak
1149 8 |                   violáiból való, mert másnak az egész városban nincs olyan.
1150 8 |                     már azt a bukétot.”~Hanem az bizony végigjátszotta a
1151 8 |          végigjátszotta a sárga violabukéttal az egész felvonást. Nem is
1152 8 |                       a nagy veszedelmen járt az esze, mely most mindjárt
1153 8 |                     ki abból magát.~Aminthogy az első felvonás után oda is
1154 8 |                       kémlelődni, hogy sejt-e az valamit; s miután mindenki
1155 8 |                  elmondá a maga észrevételeit az eddig tapasztaltak felől,
1156 8 |                könnyebbségére szolgált látnia az elbámulást mamája arcán,
1157 8 |                     vett észre a mama semmit!~Az utolsó felvonás is véget
1158 8 |                  véget ért azonban, mely után az összes színtársulat, dalkart
1159 8 |                    volt már, hogy a vége felé az egész publikum együtt éneklé
1160 8 |                     refraine-jét. Végül pedig az igazgató, teljes magyar
1161 8 |               közönséghez, melyben megköszöné az eddigi szíves pártolást,
1162 8 |                 színészek is levetkőztek már, az igazgató egyedül maradt
1163 8 |                egyedül maradt a színpadon, de az epilógnak mégsem volt vége;
1164 8 |                      abbonnement suspenduvel.~Az utcán minden ember „Fidelim,
1165 8 |                     szíve körül. Boldog volt! Az ő bukétája a végdalnál ismét
1166 8 |                  Lillám!” – csengett a fülébe az egész vacsora alatt. Még
1167 8 |                    hogy a bakter is azt fogja az éneke végén a „dicsértessék
1168 8 |                       el a mélységes poklokra az egész rongyhad!~No! Most
1169 8 |                    messze kicsapva maga előtt az ajtót.~De nagy meglepetéssel
1170 8 |                  félelmesen dobogó léptek nem az ő ágyához közelítenek, hanem
1171 8 |                    kockáztatva, hogy csont nő az agyvelejében.~S amint aztán
1172 8 |                      bácsi félve kikukkantott az ágyfő felett, úgy látta,
1173 8 |                     le fejét.~Búcsúlevél volt az – Cilikétől.~A kedvenc leány
1174 8 |                    megijedt nagyon; felugrott az ágyból, hosszú fehér alsóruháiban,
1175 8 |                mamájához.~– Mama! Édesz mama! Az Isztenért. Ne haljon meg!
1176 8 |                        Cilike! Hozza frisszen az opodeldokot!~– Eredj a gutába
1177 8 |                 opodeldokot!~– Eredj a gutába az opodeldokoddal! – kiálta
1178 8 |                     sem tudta, mi? Az-e, hogy az a leány, ki gyermekjátszótársa
1179 8 |                      leányra most? Vagy talán az, hogy amire bátorsága volt
1180 8 |                       még elég szíve nincsen? Az már választott; ő pedig
1181 8 |                   nagyasszony ráütött kezével az asztalon kiterített törvénykönyvre.~–
1182 8 |                       valami paragrafus, mely az ilyen megsértésért bosszút
1183 8 |                    mennydörgő mennykő csapjon az ilyen törvénykönyvbe.~S
1184 8 |                   főispánhoz. Azután leteszed az ügyvédi vizsgát, s Pesten
1185 8 |                      lehetsz lump. Adok pénzt az egyikhez úgy, mint a másikhoz.
1186 8 |                        Csak kettő nem lehetsz az én akaratommal: komédiás
1187 8 |                        azt mondom rá: ki volt az? Nem hallottam hírét! Nekem
1188 8 |                   hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal kínlódik, attól
1189 8 |                      lealázod magadat azokhoz az emberekhez valaha: eltaszítlak
1190 9 |                     principális kapta nemcsak az ő ajánlkozó levelét, hanem
1191 9 |                     Korcza úr is megérkezett. Az aztán még jobban örült Kálmán
1192 9 |             megérkezett? Megérkezett? Letette az exament?~Kálmán sietett
1193 9 |                     megapprehendálni. Mindegy az nekem, akárhogy tanult;
1194 9 |                      felfriziroztatni, délben az ebédhez rendesen compareálni,
1195 9 |                   találja únni, csak adja oda az „audiat”-nak, az majd lekörmöli
1196 9 |                     adja oda az „audiat”-nak, az majd lekörmöli helyette.
1197 9 |           kitakarította; s mire a principális az irodába került, ő már régen
1198 9 |                   került, ő már régen ott ült az íróasztalnál és dolgozott.
1199 9 |                     egész nap otthon.~Élvezte az egyedüllételt.~Ez az első
1200 9 |                  Élvezte az egyedüllételt.~Ez az első foka az uraságnak,
1201 9 |                egyedüllételt.~Ez az első foka az uraságnak, mikor az ember
1202 9 |                      foka az uraságnak, mikor az ember kivívta az életben,
1203 9 |                        mikor az ember kivívta az életben, hogy saját szobája
1204 9 |                       legyen.~A második aztán az, mikor saját kenyere van.~
1205 9 |                       amit gazdag kedélyeknek az egyedüllét nyújt.~Mikor
1206 9 |                   Mikor üres ideje van, mikor az irodai munka elfogyott:
1207 9 |               fenekéről rejtegetett kincseit, az átokkal tiltott verseket;
1208 9 |               rajzónja, festékei jelennek meg az asztalon. És fest ábrándos
1209 9 |                 Károly ellen!~Senki sem sejti az ő titkos gyönyöreit!~Az
1210 9 |                       az ő titkos gyönyöreit!~Az irodában oly prózai szorgalommal
1211 9 |                   prózai szorgalommal másolja az okiratokat, mint egy gép.
1212 9 |                    uradalomnak jogigazgatója, az urbarialis törvényszékekre,
1213 9 |                     érdekelnék legjobban azok az aprólékos nagy bajai az
1214 9 |                       az aprólékos nagy bajai az egymást közt veszekedő két
1215 9 |                       amiknek a vége rendesen az, hogy egy se kap semmit.
1216 9 |                valamit: – mogyorót – a fáját.~Az ilyen pereket nemigen szerette
1217 9 |             kiszolgáltatott adagokat; ami nem az ő kedélyéhez való mulatság
1218 9 |                     volt.~Egyszer megsokallta az igazságszolgáltatásnak e
1219 9 |                       e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken a krimináliákra
1220 9 |                      aztán Korcza úr jutalmul az ötödik napon egy papírba
1221 9 |              fraternek, mint „diurnumot”, mit az szerénykedett elvenni; de
1222 9 |                      Kálmán nem volt szorulva az accidentiákra. Korcza úrnál
1223 9 |                       Korcza úrnál ott hevert az első hónapra küldött száz
1224 9 |                     kellett lemásolni, melyre az illető fél rászánt húsz
1225 9 |                     kell osztozó. Le is írták az okmányokat reggelig, s a
1226 9 |                     kezdődött a tulipánidény, az ő büszkesége eddig. De tavaly
1227 9 |                    Béni bácsinak küldé, azzal az utasítással, hogy a Wellingtonokat
1228 9 |               virágágyába.~Béni bácsi értette az ilyen tréfát, hiszen olyan
1229 9 |               egyszerű tulipánhagymát kiásott az ágyból, s helyébe kaparta
1230 9 |                     kapott tőle, hanem elmúlt az magától.~Milyen nagy volt
1231 9 |                      csak látta a nagyasszony az idegen pompás Wellingtonokat
1232 9 |              kelyhéből.) Hej, de kevély vagy! Az apádtól maradt rád. Az meg
1233 9 |                        Az apádtól maradt rád. Az meg tőlem örökölte. Hanem
1234 9 |                éjfeleken túl élveztették vele az olympi gyönyört, melyet
1235 9 |                       a poétázásra. Szorgalma az irodában példányszerű volt.
1236 9 |                   teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl a látogató
1237 9 |                   azokról főnökét értesíteni; az átadott pénzeket átvenni,
1238 9 |                  Azután versírás és számadás, az két különböző dolog. Nappal
1239 9 |                       még egyszer visszatérve az ajtóból. – Majd elfeledtem.
1240 9 |                ajtóból. – Majd elfeledtem. Ha az a molnár el talál jönni,
1241 9 |                      frater. A hajdú lássa el az embert oda hátul a fakamrában;
1242 9 |                  talpát, köhécsel, mint mikor az alázatos paraszt készül
1243 9 |                        Azzal lassan felnyílik az ajtó; egy halványkék posztóruhás
1244 9 |                    sem akar tudni. Ott megáll az ajtóban, s nagy jámborul
1245 9 |                      kérem alássan, én vagyok az a Tóth.~– Áh! tudom. Contra
1246 9 |                  hallja, kedves földim, engem az egész dolog elintézésével
1247 9 |                       Köszönöm alássan.~– No, az egyezség szerint. Hanem
1248 9 |                   haza talál jönni a főnököm, az nem fogja ilyen simán elereszteni.~–
1249 9 |                        A kopott ember odament az íróasztalhoz, s igen szép
1250 9 |                      elismeri, hogy mai napon az egyezményes mogyorósújtásokat
1251 9 |                      csak ravaszul mosolygott az állát simogatva.~– De már
1252 9 |                       Húsz forintot nem merni az ő kezébe letenni.~– No,
1253 9 |                 Kálmán csengetett a hajdúnak; az elvezette a kopott embert
1254 9 |                     Korcza úr bele sem nézett az írásba azt mondta: jól van.~–
1255 9 |                       compossessor!~Korcza úr az üstökéhez kapkodott, s fél
1256 9 |                       éppen nyugtatványt vett az „elvben” kiszolgáltatott
1257 9 |            csempészett, és egy kézre játszott az ellenféllel.~Kálmánnak csak
1258 9 |                      védelmét.~– Én kérdeztem az illustrissimétől, mikor
1259 9 |                       Üljön le, domine frater az asztalhoz, s segítsen a
1260 9 |                    tízforintosnak kell lenni.~Az is hasonló mustrán ment
1261 9 |                    embernek nagy hőséget okoz az, mikor nagy bankjegyek futnak
1262 9 |                       bankjegyek futnak végig az ujja hegyén.~Ez is megvolt.
1263 9 |                    hegyén.~Ez is megvolt. No, az excellenciás urak ugyan
1264 9 |                        még ez a kevés. Ez már az utolsó csomó. Harminc darab
1265 9 |                     izzadt még csak Kálmánnak az üstöke.~S mekkora volt a
1266 9 |        őkegyelmességének azon pusztáját, mely az én másik két pusztám között
1267 9 |                    könnyebben gazdálkodhassam az egész birtokom fölött. Annálfogva
1268 9 |                   birtokom fölött. Annálfogva az ottani lakásba szándékozom
1269 9 |                       a vett birtokot. Hiába: az asszonynak csak hamisabb
1270 9 |               plébánosnak is köszönni szoktam az utcán. Hanem hát tetszik
1271 9 |                       hát tetszik tudni, hogy az asszonyféle milyen portéka.
1272 9 |                       befogni a száját. Amint az asszonyom meglátta ott a
1273 9 |                       elkezdett darálni, hogy az őneki oda nem kell! És mindenféléket
1274 9 |                       nagyon szabad szája van az asszonynak. A feszületet
1275 9 |                      fiskális úrnak, venné rá az eladó gróf urakat, vinnék
1276 9 |                  méltó szentképet. Jobb lenne az mind a hármunkra nézve.~–
1277 9 |                        ez nehéz állapot lesz. Az servitus. Az együtt jár
1278 9 |                    állapot lesz. Az servitus. Az együtt jár a jószággal.
1279 9 |               szörnyedt el Tóth uram.~– Aztán az az egész domb szentelt föld.
1280 9 |                      el Tóth uram.~– Aztán az az egész domb szentelt föld.
1281 9 |                      kell hordatni. S hol van az eladott jószághoz a Decséry
1282 9 |                       fontoskodó képpel. – De az nehéz dolog, nagyon nehéz
1283 9 |                    kis pénzről.~Ez volt tehát az a „kis pénz”, amit Kálmán
1284 9 |                     is nézett felé. Restellte az egész történetet.~Tóth uram
1285 9 |                   kulcsát aztán végre bedugta az íróasztal nyitott fiókjába.
1286 9 |                  papirosba takart valami volt az asztalán. Valami lapos gömbölyű,
1287 9 |                  számára.~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos volt.~Hogy
1288 9 |                     helyéből mérgesen!~Hiszen az is nagy bosszúság, ha az
1289 9 |                      az is nagy bosszúság, ha az embernek egy tallért ajándékoznak,
1290 9 |                       csak halk kopogást hall az ajtón.~„Szabad!”~A kopogtatás
1291 9 |                      kopogtatnak.~– Ejnye, ki az már?~Odasiet, feltárja az
1292 9 |                     az már?~Odasiet, feltárja az ajtót. Ki az, aki nem tud
1293 9 |                Odasiet, feltárja az ajtót. Ki az, aki nem tud bejönni?~Egy
1294 9 |              összetöpörödött öreg emberke áll az ajtóban; egész termetét
1295 9 |                    kurtára van nyírva, s csak az orra előtt van egy kis darabon,
1296 9 |                       egy kis darabon, mintha az is bocsánatot kérne, hogy
1297 9 |               bajusznak bátorkodott születni.~Az alázatos kis emberke szerény
1298 9 |                     Alázatos szegény szolgája az úrnak.~Kálmán okulva a legközelebbi
1299 9 |            alázatossággal.~– Bizony nem tudom az idejét megmondani, kérem
1300 9 |                      be szerette volna csukni az ajtót.~A szerény emberke
1301 9 |               hamarább is kitalálhatta volna. Az első rátekintésre kivehette,
1302 9 |                      munkát kérve, s minthogy az nincs, egy kis segítségért
1303 9 |                 találják.~Nosza eszébe jutott az elkárhozott kétgarasos.~
1304 9 |                    kétgarasos.~Menten sietett az íróasztalához, s aztán nagylelkű
1305 9 |                  pártfogói arccal jött vissza az öreg úrhoz.~– No, hát itt
1306 9 |                  nyomva a két garast, mármost az Isten áldja meg békével.~
1307 9 |                      Isten áldja meg békével.~Az öreg úr nagy háládatossággal
1308 9 |                       háládatossággal fogadta az emberbaráti adományt.~–
1309 9 |                 tekintetes ifjú úr gráciáját. Az Isten adjon érte ezer annyit;
1310 9 |               hálálkodott. Kálmán utánanézett az ablakon. Az öreg úr még
1311 9 |                       utánanézett az ablakon. Az öreg úr még az utcán is
1312 9 |                       ablakon. Az öreg úr még az utcán is levette a kalapját
1313 9 |                      a kalapját előtte, mikor az ablakban megpillantá.~Kálmán
1314 9 |                  Felelt Kálmán, fel sem nézve az írásból.~Korcza úr át sem
1315 9 |                     idő múlva megint hangzott az a gyanús kopogtatás az ajtón,
1316 9 |               hangzott az a gyanús kopogtatás az ajtón, háromszor egymás
1317 9 |                  biztatásra végre ki is nyílt az ajtó, s nagy alázatosan
1318 9 |                alázatosan tolakodott be rajta az iménti kopott öreg úr.~Kálmán
1319 9 |                átváltozása elég jókor elvágta az útját.~A mindig pökhendi
1320 9 |                     ugrott a székéről, futott az érkező elé, útközben bókokat
1321 9 |                    elakadt a lélegzete.~Ő ezt az excellenciás urat éppen
1322 9 |                      éppen most expediálta ki az ajtón egy sustákkal!~Az
1323 9 |                       az ajtón egy sustákkal!~Az excellenciás úr pedig minden
1324 9 |                       engedhetem – tiltakozék az excellencia. – S nem engedte,
1325 9 |                      két garast ajándékozott, az apja annak a főispánnak,
1326 9 |                 észrevenni.~Korcza úr előadta az átvett pénzt; a gróf összeszámlálta
1327 9 |                   tett hozzá, úgy adta vissza az ügyvédnek, ő is egy jószágot
1328 9 |                       rögtön le kellett tenni az árát.~Ez volt az a „kis
1329 9 |                kellett tenni az árát.~Ez volt az a „kis pénz”, amiért az
1330 9 |                       az a „kis pénz”, amiért az ügyvéd urat kereste.~Kálmán
1331 9 |                   ügyvéd urat kereste.~Kálmán az ökle hegyével kommantgatá
1332 9 |                 kicserélése délig elfoglalták az időt; akkor aztán Korcza
1333 9 |                  Kálmánt, s suttogva adá neki az utasításokat, hogy patvaristai
1334 9 |               palackokkal, már akkor a két úr az ebédnél ült: a levest el
1335 9 |                       levest el is költötték. Az ajtón keresztül hallhatá,
1336 9 |                       valamin.~Amint belépett az ajtón, egyszerre elhagyták
1337 9 |                     kellett hozzá, ha egyszer az nevetésre kuszálta képe
1338 9 |           configuratióba bírja összerendezni.~Az egész ebéd fölött valahányszor
1339 9 |                       várta, hogy vége legyen az ebédnek, s aztán osonhasson
1340 9 |                    pedig nem adatott meg neki az elosonhatás; amint felkeltek
1341 9 |                  elosonhatás; amint felkeltek az asztaltól, Korcza úr megfogta
1342 9 |                   terített asztal kiegyenlíti az emberek között a rang-,
1343 9 |                 excellenciás úr is kivetkőzik az eddigi feszes hernyóbáb
1344 9 |                       hogy kibeszélheti magát az édes anyanyelvén. Azon a
1345 9 |                       álmában beszél, amelyen az Úristent megszólítja és
1346 9 |                 nyelve; amely megkülönbözteti az urat a paraszttól, a férfit
1347 9 |                   urat a paraszttól, a férfit az asszonytól; amely a „Corpus
1348 9 |             privilégiumok nyelve; a holtak és az örökké élők nyelve: a világnyelv,
1349 9 |                     olyan jó hangulatba hozta az urakat, Kálmán is engedelmet
1350 9 |                   latin idiómában előadja azt az előzményt, mely a fatális
1351 9 |                     mely a fatális két garast az asztalára hozta.~Kiderült,
1352 9 |                     pompás derültségben tartá az a tréfás quiproquo, amibe
1353 9 |                  ismét nyújtva a dohánydöbözt az illatos véki dohánnyal.~–
1354 9 |                      hallgasson!)~– Mi legyen az a tárgy? – kérdezé Korcza
1355 9 |                      nem akarja engedni, hogy az a kereszt kálvinista kézen
1356 9 |                  jószágnak nem lehet nevezni; az oda van építve.~Kálmán kezdte
1357 9 |                    kezdte érteni Korcza urat; az meg akarja menteni Tóth
1358 9 |                       Tóth Máté számára annak az ezer forintját. – Dehogy
1359 9 |                 Korcza úr; ott hagyva heverni az asztalon az előkerült ezrest. –
1360 9 |                    hagyva heverni az asztalon az előkerült ezrest. – Hanem
1361 9 |                     affectionist helyez abban az ereklyében, hogy a kegyelmes
1362 9 |               félbeszakítá azon jelenet, hogy az ajtón benyitott Tóth Máté
1363 9 |                     váltani személyesen azzal az emberrel, akinek a jószágát
1364 9 |                       kifelé a pipázószobából az irodába, ahová Kálmán kikísérte.
1365 9 |                   paraszttal! Őexcellenciáját az irodában szépen felöltözteté
1366 9 |                      a hétgallérú köpönyegbe; az ócska redőnyös hintó a vén
1367 9 |                        Mire Kálmán visszatért az irodába, már akkorra Korcza
1368 9 |                      Korcza úr készen is volt az egyezményi irattal, melynek
1369 9 |                   Decséry grófnak visszaadja; az pedig saját költségén elhordatja
1370 9 |                  Korcza úr, vállára veregetve az örömtől tündöklő Tóth Máté
1371 9 |                uramnak.~– De meg is szolgálom az úrnak – monda a boldoggá
1372 9 |                    mihelyt hazamegyek. Küldök az úrnak egy süldő malacot.~
1373 9 |                patvaristája egyedül maradtak, az ügyvéd így szólt patvaristájához:~–
1374 9 |                     frt.”~Kálmán összeharapta az ajkait; Korcza úr észrevette
1375 9 |                    esetben?~– Én? Visszaadnám az egyiknek is az ezer forintját,
1376 9 |                    Visszaadnám az egyiknek is az ezer forintját, a másiknak
1377 9 |                      forintját, a másiknak is az ezer forintját, s kívánnám
1378 9 |                      maga poéta!~Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé
1379 9 |                    megküldé a malacot; de biz az is csak olyan nyársra való
1380 10|                      olvasgassa azokat végig. Az egyik szekrényben vannak
1381 10|                   visszajövök, terjessze elő.~Az ilyen megbízások Korcza
1382 10|                   mert sokszor megesett, hogy az ellenfél ügyvéde követelte
1383 10|                      tíz közül kilenc esetben az történt, hogy a patvarista
1384 10|                 kanyarítok replikákat, amikre az ördög se kért! De alig várom,
1385 10|                  várom, hogy kihúzd a lábadat az ajtón! Kereshet aztán, aki
1386 10|                    rábízott periratokba, mint az új fűszeresinas a mandulába
1387 10|                  tényért erősen felmagasztalá az audiatot. „Magából lesz
1388 10|                        hogy van kedve hozzá!”~Az ilyen ritka species azután
1389 10|                  amint ügyvédnek felesküdött, az apróbb pereit ráruházta;
1390 10|                 bennük a lélektani szemlélet, az emberismeret tanulmánya;
1391 10|                      A költő missziója mindig az igazságot védelmezni; az
1392 10|                      az igazságot védelmezni; az ügyvéd kötelessége a bűnöst,
1393 10|                  ügyvéd kötelessége a bűnöst, az igaztalant védelmezni –
1394 10|                    oly furfanggal, mint ahogy az védelmezné magát; mert ő
1395 10|                    lélektani tanulmányok ezek az óriási perek.~Testvérek
1396 10|    birtokhajhászvágyak rémeseményei.~És aztán az a nyelv, amin a prókátorok
1397 10|                  Elmondják, ki mi rosszat tud az ellenfél ügyvédéről. Nem
1398 10|              kigyulladt, akkor gyújtogató; ha az orra veres, akkor részeges;
1399 10|                  köztudomású dolog, miszerint az ellenfél érdemes ügyvédjét
1400 10|                    ellenfél érdemes ügyvédjét az iskolából kicsapták stb. –
1401 10|                       egy hiányzott neki még. Az ideál.~Kálmán nem tudta
1402 10|                 Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony?!~Van egy betegség,
1403 10|                     nem tudta még, hogy mi az az asszony?!~Van egy betegség,
1404 10|                   hiszem, Ádám apánk lehetett az első ebben a nyavalyában,
1405 10|                     mielőtt Éva alkotva volt.~Az ember csak akkor tudja meg,
1406 10|                      szétterített aktái közül az irodában, s midőn sietett
1407 10|                   kategorikus csizmaorr-rúgás az ajtón, kényszeríté az utóbbit
1408 10|         csizmaorr-rúgás az ajtón, kényszeríté az utóbbit gyors felnyílásra,
1409 10|                  utóbbit gyors felnyílásra, s az iratai közül felmerülő ifjú
1410 10|                 mérgesen.~Mi már ismerjük ezt az alakot. Ez Sátory őrnagy,
1411 10|             mérséklettel viszonza, hogy: „Biz az nincs itthon.”~– Hát hol
1412 10|                       Miért nem tartja itthon az orrát? Mit hagyja nekem
1413 10|                    nekem idehaza maga helyett az íródeákját? Ezt a mamlaszt.~
1414 10|                  énmiattam, amit akarsz. Akár az apám lelkét szidod, akár
1415 10|                    hízelkedésekkel traktálsz, az énnekem mindegy. Én nem
1416 10|                    meg a kardját vetve, várta az ellenséget, aki őtet e pivotból
1417 10|                      emberrel szemben; akinek az az előnye van, hogy huszonnégy
1418 10|                   emberrel szemben; akinek az az előnye van, hogy huszonnégy
1419 10|                    míg a principális hazajön: az pedig Bécsben van, s csak
1420 10|                       mind a tényállást, mind az abból következő corollariumokat;
1421 10|                  tekinte hátra, vajon ki lesz az a szerencsétlen, akit a
1422 10|                  bámult, mikor meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. –
1423 10|                      megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most következett, hogy
1424 10|                 felhúzva, kérdezé:~„Micsoda?”~Az őrnagy elszörnyedt e természetkívüli
1425 10|                    tenyereivel mutogatá, hogy az neki még mind kevés.~A vitéz
1426 10|                  nemével ölje meg mármost ezt az embert?~Megtalálta!~Egy
1427 10|                       nagy darab kréta hevert az asztalon. Azt felkapta,
1428 10|                       asztalon. Azt felkapta, az ajtóhoz sietett vele, mely
1429 10|                          Kissé nagyot hallok.~Az őrnagy kivette a krétát
1430 10|                      a kollokvium folytatását az ajtóra.~– Pervesztő úr!
1431 10|                     rá Korcza:~– Mert nyúlik.~Az őrnagy mérgesen firkantott
1432 10|                    őrnagy mérgesen firkantott az ajtóra:~– Az alperesi ügyvéd
1433 10|                       firkantott az ajtóra:~– Az alperesi ügyvéd éppen olyan
1434 10|                       Magadra mondd, goromba.~Az őrnagy krétagorombasága
1435 10|                     moderálta magát.~– De nem az úr kezére.~Az őrnagy krétája
1436 10|                          De nem az úr kezére.~Az őrnagy krétája így fogott.~–
1437 10|                   volt rá a válasz.~– Majd ha az úr meghalt.~És mindez teljes
1438 10|                       lassanként megtöltötték az egész ajtót hosszában, úgyhogy
1439 10|                      ajtót hosszában, úgyhogy az utolsó párbeszédnél már
1440 10|                      térdelni a padlóra, hogy az ajtó aljára írhassa a folytatását
1441 10|                 percben azt várta, hogy amint az egyik ott térdel, s írja
1442 10|                     ott térdel, s írja a sort az ajtó aljára, a másik egyszer
1443 10|                  szegletből, s olyan sort ver az egyiknek legmagasabban álló
1444 10|                     azt süketen is meghallja. Az őrnagy guggolt éppen az
1445 10|                       Az őrnagy guggolt éppen az emléktábla előtt, írván:~–
1446 10|              megöletéstől, akassza fel magát.~Az őrnagy dühösen hasalt neki
1447 10|                   pedig több sor nem fért már az ajtóra, Korcza úr fogta
1448 10|                      a krétát s keresztülírta az előbbeni sort a maga palimpsestjével:~–
1449 10|                     palimpsestjével:~– Eb fél az úr rozsdás fringiájától.~
1450 10|                      úr rozsdás fringiájától.~Az őrnagy kitalálta a módját
1451 10|           folytatásának. Meglelte a nyúllábat az asztalon, letörülte vele
1452 10|                      asztalon, letörülte vele az ajtó felső részéről a már
1453 10|                     Le ne törölje addig onnan az úr azt a blasphemiát. Le
1454 10|                     Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta! Egyszeribe itt
1455 10|                      nagy csörömpölve kivágta az ajtót s vágtatott kifelé,
1456 10|         Kriegsgerichttel, míg csak ki nem ért az utcára; hanem aztán amint
1457 10|                     utcára; hanem aztán amint az utcán végigment, csak mégis
1458 10|              császártól, hiszen nem ijesztget az senkit; meg aztán, hogy
1459 10|                        régen letörülnék arról az ajtóról azt az írást; azért
1460 10|               letörülnék arról az ajtóról azt az írást; azért hát csak nem
1461 10|                szomorkodj, légy víg; nem lesz az mindég így!”~Azzal aztán
1462 10|                     fülébe trombitáltatni ezt az egyedül vigasztaló hangot.~
1463 10|                   frater – monda Kálmánnak –, az ilyent is meg kell szokni
1464 10|                  rázta tejét.~– Nem értem ezt az egész dolgot.~– Hja, biz
1465 10|                     félnek igaza van.~– Tehát az őrnagynak igaza van?~– Tökéletes
1466 10|                      Nekünk is igazunk van.~– Az lehetetlen.~– Majd megmagyarázom
1467 10|                       hóbortos embertől, hogy az ellenfél ügyvédét is megrohanja
1468 10|                     is megrohanja e perért, s az engem kompromittálna, ha
1469 10|                      teszi. De ha hozzáfog ön az olvasásához, akkor azt a
1470 10|                        ki egy kétséges ügyben az igazságot fürkészi; s ha
1471 10|                      bánom, kísértse meg akár az alperes, akár a felperes
1472 10|            elragadtatni; hanem vezesse tollát az óvatos ügyvéd paragrafusismerete.
1473 10|                      A bérkocsi ott várta már az ajtó előtt, mely Budára
1474 10|                       megmaradni. Azt bezárta az irodába, s maga elvonult
1475 10|                      korán reggel bezárkózott az irodába Kálmán azzal a feltett
1476 10|                   hogy ma sokat fog dolgozni. Az iroda egyik ajtaja a folyosóra
1477 10|                    húszast. Boldog világ volt az. Korcza úr abban a hitben
1478 10|                      hogy Jutka asszony ebből az egy húszasból nemcsak elegendő
1479 10|                      vett és minő áron, abból az egy és illetőleg két húszasból;
1480 10|         összeszámította a sorozatot, rendesen az jött ki belőle, hogy Jutka
1481 10|                    belőle, hogy Jutka asszony az egy húszasból, mely áll
1482 10|                      Jutka asszony nem lép be az ajtón, csak a fejét dugja
1483 10|                    csak a fejét dugja be, meg az egyik kezét, azzal integet
1484 10|                       Mondtam neki. Hogy csak az ifjú úr van itthon. Arra
1485 10|                 itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy. Beszélni akar valami
1486 10|                     aztán ment a díszterembe, az asszonysággal értekezni.~
1487 10|                       A szép asszony, azokkal az igéző szemekkel.~Annak a
1488 10|                meglátta. – Ejh, nem is mondta az öreg úr, hogy ön itt van.
1489 10|                peremből.~Azzal a hölgy odaült az asztal mellé egy karszékre,
1490 10|                       tud ön füllenteni! Hisz az ellenfelem ügyvédétől tudom,
1491 10|                     utasítások között nincsen az, hogy nagysádnak megmutassam
1492 10|                 dacosan dobbantott lábával. – Az én lelkemre megy ez a játék.
1493 10|                       Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak szédítve lódítja
1494 10|            percsomagot őrző hurkokat; kitárva az asztalon a mindenféle alakú
1495 10|                       szerint hátulján kezdve az olvasást.~Azaz, hogy az
1496 10|                       az olvasást.~Azaz, hogy az olvasásból nem lett semmi.~
1497 10|                  semmi.~Durcásan csapta össze az egész paksamétát.~– Hisz
1498 10|                   védiratot. Hiszen nekem fog az fájni, nem önnek.~– Én nem
1499 10|                      megkímélje a szép delnőt az arcpirulástól.~Előkereste
1500 10|                       delnő figyelve hallgatá az ellene felhozott vádakat,