Part

1501 10|                  felhozott vádakat, fél lábát az asztal zsámolyára nyugtatá
1502 10|                  kísérte finom rózsás ujjával az olvasott sort: Mit tesz
1503 10|                     olvassa: a vádlott előtt, az angyalarcú szép hölgy előtt.~
1504 10|                      ostoba beszédek – kiálta az fel, hirtelen felvillanyozva. –
1505 10|                      úr replikája remeke volt az ügyvédi művészetnek; szándékosan
1506 10|          architectonicai remeket tud építeni, az már művész; s aki éppen
1507 10|                       hegedülni is tud rajta, az már virtuóz!~Száraz volt
1508 10|                      már virtuóz!~Száraz volt az a replika és unalmas az
1509 10|                       az a replika és unalmas az elaltatásig; de amellett
1510 10|                  bonyodalmas, hogy mire annak az elejétől a végéig ért az
1511 10|                      az elejétől a végéig ért az olvasó, nem tudta, merre
1512 10|                    dél, merre észak. Elővette az elkövetett formahibákat,
1513 10|                       megtette a kifogásokat, az ellenfél tanúi ellen; belekötött
1514 10|                    dolgot ad; szembeállította az egymást megcáfoló nyilatkozatokat;
1515 10|         bebizonyította, hogy ami reggel volt, az este volt, s ami nappal
1516 10|                      volt, s ami nappal volt, az éjjel volt. Kiderítette
1517 10|                      magát, onnan szétrombolá az ostromló fél minden ütegeit;
1518 10|                      minden ütegeit; elővette az összes környezetet, mely
1519 10|                     rajtuk. Végre meghurcolta az olvasót a Corpus Juris minden
1520 10|             paragrafusain keresztül úgy, hogy az teljesen meg lehetett nyugodva
1521 10|                        A hosszú felolvasásnak az a hatása lett a szép védencnőre,
1522 10|                  Eddig van.~Katinka odalépett az ifjú elé, s kezét azon szék
1523 10|                     szeretni és gyűlölni tud, az másként írna e tárgyról.~
1524 10|                     rámhagyta, hogy írjam meg az adatokból akár a vád-, akár
1525 10|                       a főajtón bocsátá ki, s az utcaajtóig kísérte. Jutka
1526 10|                   örömében már eszébe sem jut az úrfinak megkérdezni, hogy
1527 10|                  úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának.~Kálmánnak
1528 10|                       jelenet.~Megálmodta már az asszonyt; de még nem ébredt
1529 10|                    nem ébredt föl rá, hogy mi az.~Úgy akarta képzeletből
1530 10|                     képzeletből kitalálni ezt az isteni rejtélyt. Mintha
1531 10|                      rejtélyt. Mintha lehetne az! Látni kell azt és érezni
1532 10|                      ifjú kedélyeknek, mikről az ábrándok szűz hamva még
1533 10|                       amit véteknek mondanak, az csak szeszély; a botrányok:
1534 10|                     lángolt és kihívta harcra az egész világot.~Ha színbíráló
1535 10|                 arccal egy művész előadandja, az egész közönség együtt ne
1536 10|                    hogy neje megszökött tőle. Az indok minderre teljesen
1537 10|                  hozománya. Ekörül fordul meg az egész ördögi cselszövény.
1538 10|                    ördögi cselszövény. A férj az ördög, a nő az angyal.~Kálmán
1539 10|            cselszövény. A férj az ördög, a nő az angyal.~Kálmán egészen meg
1540 10|                    ily magasból mindent, mint az saját maga.~(Pedig, barátom,
1541 10|                  saját maga.~(Pedig, barátom, az asszony egyedül az, ami
1542 10|                   barátom, az asszony egyedül az, ami nem alkalmas madártávlati
1543 10|                   Kálmánnal, ami távollétében az ügyeket érdeklő történt.~–
1544 10|                    után elolvassuk.~Este volt az idő, Jutka asszony már hívogatta
1545 10|                   Jutka asszony már hívogatta az urakat vacsorálni.~Kálmánt
1546 10|                   várta, hogy letegye a tálat az asztalra, már kifúrta az
1547 10|                      az asztalra, már kifúrta az oldalát a titok.~– Ugyan
1548 10|                       csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
1549 10|                emberség. Aztán behívtam hozzá az ifjú ténsurat. Annak mondta
1550 10|                   megfőzőjét.~Korcza úr aztán az egész vacsora alatt válogatott
1551 10|                   hogy mit fintorgatja annyit az ábrázatját.~Még csak azt
1552 10|                       egy maliciózus tanú még az óranegyedeket is kiszámította,
1553 10|                      fogja.~– De hát mi vétke az én védiratomnak az, hogy
1554 10|                      vétke az én védiratomnak az, hogy poéta vagyok?~– Igen
1555 10|                      másikba esett.~– Hát nem az a válóper feladata, hogy
1556 10|             elválasszák?~– Hohohó! De nem ám. Az a feladata alperesi és felperesi
1557 10|                     Egy bizonyos ideig. Addig az ideig semmi esetre se! Akárhogy
1558 10|                      házasság kötelékei alól, az alperesi fiskálisnak éppen
1559 10|                    hogy még eddig nem tudott, az nem a maga hibája. Az ön
1560 10|                 tudott, az nem a maga hibája. Az ön védencnője egy „praefecta”.
1561 10|                 praefecta”. Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak egyetlen
1562 10|                     királyi kegyelem útján, s az ország beleegyezésével mindazon
1563 10|                     lesz férje, arra nézve és az egész világra nézve, úr!
1564 10|                       kezdett valamit sejteni az öreg Sátory István abból,
1565 10|                 ellenőrizni, még elronthatják az ő jószágegyesítő plánumát.
1566 10|                     oly makacsul ragaszkodott az apa a megkötött családi
1567 10|                    rossz néven venni. Ez volt az oka, hogy a szép leány –
1568 10|                       sok bajba került. Mikor az atyja haldoklott, odahívatta
1569 10|                Megmutatta neki végrendeletét. Az akként volt szerkesztve,
1570 10|                     meg volt kötve a csomó. – Az öreg úr tudta azt, hogy
1571 10|               esztendőben visszakerül egyszer az eredeti gazdájához. Az új
1572 10|                egyszer az eredeti gazdájához. Az új vevő sohasem lakik benne
1573 10|                      Ennek a háznak pedig nem az a titka, hogy kísértetek
1574 10|              kísértetek huhognak benne, hanem az, hogy az erdélyi törvények
1575 10|                huhognak benne, hanem az, hogy az erdélyi törvények szerint
1576 10|                  praefectának maradván csupán az elhagyományozhatlan ősi
1577 10|           jövedelemmel: Berti pedig tartozzék az egész hozományt visszaadni
1578 10|                   hozományt visszaadni szinte az őrnagynak. – Mármost, frater,
1579 10|                    megesküdtek, el is váltak. Az okokat már tudhatja ön a
1580 10|                       legjobban érdekelt fél. Az őrnagy nagybátyja ősi vagyonrészét
1581 10|                      kravátlija széléig úszik az adósságban. Hitelezői mindenünnen
1582 10|                    két prókátor, a férjnek és az asszonynak a prókátora,
1583 10|                      eldöntésre kerülni, amíg az őrnagy el nem határozza
1584 10|                  törvényesen választva, addig az őrnagy a praefecta ellen
1585 10|                    vagyon végett, s ha meghal az őrnagy, a birtokjog róla
1586 10|            előre-hátra. Mi válni nem sietünk, az őrnagy meg halni nem siet.
1587 10|                   halni nem siet. Ezért aztán az őrnagy szid bennünket, mint
1588 10|                   gyökeresen?~– Értem.~– Hogy az őrnagynak is igaza van meg
1589 10|                     most is azt állítom, hogy az én védiratom jobb, mint
1590 10|                   benne szó. A férjet terhelé az a levél.~Kálmán ismét lesütötte
1591 10|                      szemeit, s visszagondolt az első találkozásra.~– No
1592 10|                    meg a szép özvegynek. S ha az azt fogja rá mondani, hogy
1593 10|                     fogja rá mondani, hogy ez az ön replikája jobban tetszik
1594 10|                     jobban tetszik neki, mint az enyém, kiveszem a perből
1595 11|                       XX-as szám betelésének!~Az öröm, mely büszkeséggé válik;
1596 11|                       mely valóvá kezd lenni; az álom, mely ébrenlétté alakul;
1597 11|                    volt, nem kopott diák.~Sőt az eléje siető komornyik ismerős
1598 11|                   talán mégis zavarni találja az úrnőt?~– Ne féljen semmit,
1599 11|                      fehér gerlicepár; azután az emlősök osztályából: egy
1600 11|                       a bűneset előtt. Azokat az állatjait tanítá és etette.
1601 11|                  tojással, a menyét mogyorót, az egérkék főtt tengerit, a
1602 11|                      amit a többieknek adtak, az öleb válogatós volt, fitymált
1603 11|                     legyeket kellett hordani: az ezzel élt.~A papagáj tanult
1604 11|                       vidáman; mintha csak ez az egy hiányzott volna még
1605 11|                     eljött!~Madár, barom erre az egy percre szétfutott a
1606 11|                      bocsássam művemet.~– Ah! Az nagyon szép. Az is diákul
1607 11|                művemet.~– Ah! Az nagyon szép. Az is diákul van?~– Nem. Ezt
1608 11|                      Jó, jó. Úgyis megértem.~(Az „úgyis” magyarázatául fel
1609 11|                       folyt. A magyar nyelvet az úrhölgyek azon időben csak
1610 11|                    volna azzal, mintha valaki az úrasszonyt szolgálónak nézné
1611 11|                       mogyoróhéjakat hajigált az iratára; a két mókus az
1612 11|                       az iratára; a két mókus az egyik pantalonszárán felszaladt,
1613 11|                  leszaladt; a menyét nekiállt az egyik topánka szalagjának
1614 11|                      s nagy bölcsen mondogatá az ő magasröptű költői frázisaira
1615 11|                    még olyan szép és remek is az egész.~A delnő hasztalan
1616 11|                      jobban meg tudta őt óvni az alkalmatlankodóktól; elfogdosta
1617 11|             állatocskákat, s mind összeszedte az ölébe. A szürke kajdacsot
1618 11|                      megneheztelt, s elrepült az ablakfüggönyfára.~Legalább
1619 11|                    odahajolt föléje; tán hogy az írásba láthasson; karját
1620 11|                kerevet támlájára. Kálmán érzé az arcára hulló fürtök villanyos
1621 11|                    napon lett húszéves. Mikor az álom ébrenlétté válik.~Főnökével
1622 11|                 mondta, hogy igen szép…~– No, az természetes. És egyebet
1623 11|                     zöldjét szeretem.~– Jó is az – mondta Korcza úr –, jó
1624 11|                   magának, Kálmán öcsém, hogy az a szép asszony mondott még
1625 11|                    mondta magának, hogy: mind az igen szép, hanem – hanem – „
1626 11|                      volt rá nézve egy percre az asztal alá eltűnhetni. Mire
1627 11|                        különös hangsúlyt adva az utóbbi szónak. – Azért nem
1628 11|                       inni akart.~– Kérem, ez az én poharam!~Korcza urat
1629 11|                     urat pokoli kedvre deríté az, hogy Kálmán a saját poharát
1630 11|                  fogai közé dugva –, eszerint az ön replikáját fogjuk az
1631 11|                       az ön replikáját fogjuk az enyém helyett betenni a
1632 11|                    homlokával, s odakönyökölt az asztalra, azzal a két zöld
1633 11|                       jól, hogy a vádlott nem az, kinek ő bemutatja; de mert
1634 11|                       dilemmából.~– Ejh! Hisz az egész csak jogászi stílusgyakorlat
1635 11|                stúdium volt. Csak exercitium. Az már más. No lássa, az ilyen
1636 11|             exercitium. Az már más. No lássa, az ilyen igyekező fiatalembert
1637 11|              tekintetéből, most állítsa magát az ellenkező szempontra, s
1638 11|                     is megkísérthetem.~– Mert az ilyenekben élesedik az ügyvédnek
1639 11|                   Mert az ilyenekben élesedik az ügyvédnek az elméje. Ez
1640 11|              ilyenekben élesedik az ügyvédnek az elméje. Ez éppen olyan tanulmány,
1641 11|                    hogy mit csinálna most, ha az ellenfél volna.~Kálmán már
1642 11|                      absztrakt térre vonul át az értekezés, ott aztán tág
1643 11|                   hozzá: majd szolgáltatok én az ön kezébe egy hatalmas okiratot,
1644 11|                    egy hatalmas okiratot, ami az ellenfél ügyvéde kezében
1645 11|                  végeztével elkísérte főnőkét az irodába. Ott Korcza úr szekrénye
1646 11|                    arra. Ugyanazon levél volt az, melyet Katinka Kálmán által
1647 11|            megmondhatjuk, hogy Kálmán nemcsak az ellenfél ügyvédi akcióját
1648 11|                    más dolgait sem végezte; – az körmölhetett maga; ha pedig
1649 11|                kívánságból bekaphatta Kálmánt az irodába, hogy valamit lemásoltasson
1650 11|                   valamit lemásoltasson vele, az oly hibásan lett elvégezve,
1651 12|                                               Az első intés~Régi monda, hogy
1652 12|                    hogy egy sokleányos apának az volt az első kérdése a kérőbe
1653 12|                     sokleányos apának az volt az első kérdése a kérőbe jövő
1654 12|                      e furcsa interpellációra az illető neheztelő visszautasítással
1655 12|                  viszonza: „dehogy voltam!” – az apa így szólt: „akkor ezután
1656 12|                       a házasságról beszélni.~Az a hit, hogy minden embernek
1657 12|                    ilyen alamuszi; bizonyosan az ötvenes években jön rá a
1658 12|                    nem írta volna is, megírta az egymás után jelentkező sok
1659 12|                     úrhölgyekkel mulatott. Ez az igazi út a magasra! Többet
1660 12|                    által pártfogoltatni, mint az egész bibliotékát a fejébe
1661 12|                  bibliotékát a fejébe szedni.~Az öregasszonyság a legjobb
1662 12|                   veheti el. Így majd elmúlik az magától.~Korcza úr is hagyta
1663 12|                  múlhatatlanul megkívántatott az, hogy el ne legyen felejtve.
1664 12|                időszak volt, s olyankor kevés az irodai teendő. Ha úriszékre
1665 12|               szegődött a ragyogó csillagnak; az volt az ő Vénusa. Tőle kölcsönözte
1666 12|                   ragyogó csillagnak; az volt az ő Vénusa. Tőle kölcsönözte
1667 12|                  kölcsönözte világosságát; ha az elfordult tőle, sötéten
1668 12|                        hogy azt a titkot csak az nem tudja, aki kettőjüket
1669 12|                     szükségképpen észrevennie az eleven Volta-oszlopot.~És
1670 12|                   szemétől; minő forró napjai az első örömnek! Az ifjúi remegés,
1671 12|                       napjai az első örömnek! Az ifjúi remegés, hogy hátha
1672 12|                  furcsa kis karszékben, abban az olympi gyönyörben részesíték
1673 12|                       olvasott Katinka előtt, az pedig hallgatta.~Persze,
1674 12|                   hálát kellett éreznie, mert az mindennap ezzel a szóval
1675 12|                vigyázatlanság! Hátha megtudja az ellenfél? A Szentszék be
1676 12|                     fejébe nem került.)~Hanem az az örökős félelem, tartózkodás;
1677 12|                  fejébe nem került.)~Hanem az az örökős félelem, tartózkodás;
1678 12|                  örökős félelem, tartózkodás; az a féltése a lopott kincseknek,
1679 12|                       pompás házat; nézd: itt az én szívem ahelyett, lakjál
1680 12|                       elő ehhez hasonló.~Hogy az ember megvásárolja a boldogságát
1681 12|                      a férfi, aki azt mondja?~Az egész világ az övé: annyit
1682 12|                    azt mondja?~Az egész világ az övé: annyit foglalhat el
1683 12|                   Nőhet olyan nagyra, ameddig az ég tart. – S prózában olvasva
1684 12|                  buzdító oka lehetne rá, hogy az eladó ház történetét ott
1685 12|            tekintetektől, szabadon járhatnánk az ég alatt, a tengerparton,
1686 12|          találkozásunkkor nem fogadtam el ezt az állást: ma sem fogadom el.
1687 12|                      tetszett neki.~– De hisz az nagyon sok pénzbe kerül.~–
1688 12|                    nagyon sok pénzbe kerül.~– Az az én gondom.~A kevély ördög!~
1689 12|                 nagyon sok pénzbe kerül.~– Az az én gondom.~A kevély ördög!~
1690 12|                     hagyta futnia vadat ezzel az oldalába lőtt nyíllal.~Kálmán
1691 12|                      józan eszének is elmosta az a hullám, melyben együtt
1692 12|                       történetét.~Második meg az volt, hogy elhatározta rá
1693 12|             milliomosnak nevezik.~Hogyan lesz az ember milliomossá?~Annál
1694 12|                       hanem Széchenyi István, az a csodálatos ember, aki
1695 12|                  szoba.~A középső szobában ül az a valaki, akiről predestinálva
1696 12|                       pénzét hova elhelyezni. Az otthoni bankok két percentet
1697 12|                       földesúr. Hüh, be izzad az üstöke. Harminc lépésnyiről
1698 12|                Harminc lépésnyiről meglátszik az arcán, hogy meg van szorulva. –
1699 12|                  jószágát akarja felszerelni. Az igazi helyét a pénznek dehogy
1700 12|                    most igen szűk s igen nagy az ára. Óh, azt a földesúr
1701 12|                       fizetni a törvényesnél: az igen természetes dolog.
1702 12|                  minden rendben van.~Így lesz az ember milliomossá.~Eddig
1703 12|                     úr ismer minden főt, mely az aranyozott ifjúság gőzkörében
1704 12|                    őket lovagolni, kocsikázni az utcán: ő tudja, hova vágtatnak?~
1705 12|                 tőzsérrel szemben.~Nagy munka az első ezer forintot kölcsönkérni! –
1706 12|                      Ezer forintot, mikor még az ember ezer krajcárt sem
1707 12|                        Kellene ezer forint.~– Az nem sok – szólt Kalender
1708 12|                legelőbb is leszámlálom ön elé az összeget; azután megírjuk
1709 12|               kamattal. Én többet nem veszek. Az írnokom és könyvvivőm előttemezik
1710 12|                     mint tanúk, akik előtt ön az összeget még egyszer meg
1711 12|                    életemben sem lutriztam.~– Az igen egyszerű dolog. Elviszi
1712 12|                       legelső pénzváltóhoz; s az igen csekély rabattért beváltja
1713 12|                   lélekkel bizonyíthatá, hogy az átvett összeg annyi volt;
1714 12|                 megesküdhetett rá, s még maga az adós sem tagadhatta.~Kálmán
1715 12|                     neheztelnivalót is talált az ajánlatban.~Föltenni róla,
1716 12|                    Ami vágyait is kielégítse, az eszközöket is megszerezze
1717 12|                    boldogulnia: Katinkával és az öreganyjával.~Óh, te nagy
1718 12|              öreganyjával.~Óh, te nagy poéta!~Az egy tőzsérrel nem bírtál
1719 12|                    Nem is szokta már kérdezni az inast, hogy bemehet-e.~Hanem
1720 12|                  Hanem amint a lovagvesszejét az előszobában letette az asztalra,
1721 12|         lovagvesszejét az előszobában letette az asztalra, úgy látta, hogy
1722 12|                       gyönyörteljes hang volt az, mint a fülemile csattogása! –
1723 12|                   világi eseményt regélhetett az úrhölgynek, aminek az olyan
1724 12|             regélhetett az úrhölgynek, aminek az olyan nagyon kacagott.~Kálmán
1725 12|                       visszaülni, amelyben ez az idegen ember szokott otthon
1726 12|                       szeretné megtudni, hogy az első ember min nevetett
1727 12|                      senkinek ki nem nyitotta az ajtót, sőt még az ablakait
1728 12|                    nyitotta az ajtót, sőt még az ablakait is berakatta téglával
1729 12|                    látogatni. Hogy csaljuk ki az odújából? Éppen délutáni
1730 12|                   elvettük a gerendát. Nosza, az elszabadult malomkő rohant
1731 12|                      s hajadonfőtt szaladt ki az udvarra. Akkor aztán szép
1732 12|                  arcára figyelt. Nevetett biz az elhagyott férje anekdotáin
1733 12|                   csak nem olyan nevetés volt az, mint az előbbeni.~A fiatal
1734 12|                   olyan nevetés volt az, mint az előbbeni.~A fiatal jogtudós
1735 12|                      tragikus kérdéssel vélte az általános jókedvet elronthatni.~
1736 12|                      aztán úgy nevetett, mint az imént. – Oly bohókás is
1737 12|              Nagyszerű sátorok lesznek építve az erdőben deszkából.~– Hát
1738 12|                  világ, amióta József császár az erdőben mulatott. Majd megmutatom
1739 12|                   megmutatom én, hogyan lehet az erdő közepén mulatni.~Katinka
1740 12|                meglátni.~Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka olyan nagyon
1741 12|         Elkeseredésében odament a papagájhoz. Az legalább meg szokta őt mindig
1742 12|                    hanem együtt távozik vele.~Az a terve, amit az előbb kigondolt,
1743 12|                távozik vele.~Az a terve, amit az előbb kigondolt, össze volt
1744 12|                      nőni a dacot. Polip volt az.~Katinka megelőzte mind
1745 12|                      kettőjüket. Kiadta nekik az utat.~– No, már most menjenek.
1746 12|                       szorította-e meg?~Mikor az utcán elvált Bálvándytól,
1747 12|               közepett járt, s a rózsaszínben az árnyék mindenben vér. Két
1748 12|                 jogcím. Két tolvaj gyűlölsége az, aki egy lopott tárgyon
1749 12|                        hallali”-ra trombitál, az vigye a diadal-díjat, amerre
1750 12|                    kell, s megint itt vagyunk az akadálynál. A rózsaszínű
1751 12|                       emelni. Ólomból vannak.~Az agya meg lángolt.~Azon vette
1752 12|                   Kalender úr szobájában van.~Az ember sokszor álmodik ilyet:
1753 12|                      megszámlálni?~– Elég, ha az imént megszámláltuk.~– Hm,
1754 12|                  Kalender úr csengetett, mire az ügyletszobából egy kopott
1755 12|                       aztán számlálják le ezt az ősszeget a nagyságos úrnak,
1756 12|                    komolysággal odaszámlálták az asztalra a tízezer forintot.
1757 12|                      észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának függönyén
1758 12|                      szólt Kalender úr, kezét az összekötött pénzcsomagokra
1759 12|                       formalitás.~– Mi legyen az? Essünk át rajta.~– Uraságod
1760 12|              kiskorúságában fölvett adósságát az ember a nagykorúság előtt
1761 12|                       leülni mellém. Tréfaság az egész. A kiskorú adós azon
1762 12|          biztosíttatom, hogy a fölvett összeg az illető által nekem meg fog
1763 12|                    kalapot ragadva sietett ki az ajtón.~Lázat kapott attól
1764 12|                     egyszer még térnie.~Amire az volt oka, hogy csak a tornácban
1765 12|                       a tőzsérét kapta fel, s az nyakig esett a fejébe, amint
1766 12|          összecsomagolt pénzt.~– Hát mi ez?~– Az ön pénze. No, ne haragudjék
1767 12|                    szeszlámpánál meggyújtotta az egyik sarkát, s az égő papírt
1768 12|               meggyújtotta az egyik sarkát, s az égő papírt bevetette a kandallóba.~–
1769 12|                   olyan kevély a becsületére. Az derék dolog. Én elégettem
1770 12|                  kötelezvényét; ezáltal önnek az adóssága becsületbeli tartozássá
1771 12|                  megengesztelje. Kitelik tőle az.~No, de ugyan szépen rá
1772 12|                     rá sánta Biróczy.~Ez volt az a gyönyörűséges szép asszonyság.~
1773 12|                      igyekezett kifejezni azt az örömet, amit magával hozott.
1774 12|                   hírt hoztam neked.~– No, mi az?~– Decséry főispán üzenetével
1775 12|                        mit csináljak én azzal az egész kerttel?~– Hát itt
1776 12|                       itt Pesten mit csinálsz az egész holt idény alatt,
1777 12|                   lesz ott egyéb mulatság is. Az öreg hercegnő éppen most
1778 12|                      most hozza haza Bécsből, az apácáktól az unokáját. Valami
1779 12|                    haza Bécsből, az apácáktól az unokáját. Valami angyali
1780 12|                    Valami angyali arc. Láttam az arcképét elefántcsontra
1781 12|                    menjünk, akkor nem fél úgy az alföldi pusztán keresztülutazni.
1782 12|                   lesz, s akkor elbúcsúzhatol az ő szépséges orcájától. Helyetted
1783 12|                       pedig már naponként jár az irodájába egy kancellista,
1784 12|                    hogy bal lábbal keltél fel az ágyból. Tehát aludjál rá
1785 12|                       itthon kaphatsz. De kár az excellenciás úrhölgyeknek
1786 12|                     Talán a szép comtesse-nek az arcával fogsz álmodni.~Kálmán
1787 12|                       álmodni.~Kálmán bezárta az ajtaját, amint Biróczy magára
1788 12|                mámorító mérget, mely a lelket az élő emberben különválasztja
1789 12|                       azt megtalálta, kereste az elkeseredést, s egyiktől
1790 12|                       másiktól.~Késő volt már az éj, mikor aludni ment.~Az
1791 12|                     az éj, mikor aludni ment.~Az a reménye volt, hogy őróla
1792 12|                      őróla fog álmodni.~S nem az ismeretlen comtesse-szel,
1793 12|                       akiről Biróczy beszélt.~Az álom pedig olyan tündér,
1794 12|                      álmaiban egy női arc; de az nem volt sem az ismerős,
1795 12|                       arc; de az nem volt sem az ismerős, sem az ismeretlen.~
1796 12|                      volt sem az ismerős, sem az ismeretlen.~Ki volt hát?~
1797 12|                          gyászfátyola, mintha az örök éjszaka volna; – két
1798 12|                    vonzó, oly keblére záró! – Az egész álom, mintha nyolcszáz
1799 12|                      Vajon kinek a képe lehet az?~Kálmán nehéz verítékből
1800 12|                magában, hogy haladni fog azon az úton, amelyen megindult.
1801 12|                   Sajátságos megalázó helyzet az életben! Lovon járó emberrel
1802 12|                     annak már a lova kopogása az ablakhoz csalja a szép hölgyet,
1803 12|               ablakhoz csalja a szép hölgyet, az féltesttel kiválik az egész
1804 12|                hölgyet, az féltesttel kiválik az egész nép közül. Skandalum!~
1805 12|                   lovas ember. Egy huszár. De az csak gyalog érkezett.~Jenőy
1806 12|                     nézte azt, hogy ő huszár, az pedig csak „diga” (ez a „
1807 12|                        mert első waldhornista az ezrednél, ez pedig még csak
1808 12|                       még tovább is ragyogott az arca. Egyéb örülnivalója
1809 12|                    örülnivalója is volt, mint az első viszontlátás.~– Olvastad-e
1810 12|                      hogy már hazudni is tud. Az ember kicsiben kezdi.)~–
1811 12|                   elbámulva a trombitás; – no az enyém itt van felvágva:
1812 12|              rajtakapták. Aztán mi köze őneki az egész unalmas irkafirkához?~–
1813 12|             Biróczyhoz, annál vagyok szállva; az osztja meg velem az ágyát,
1814 12|                  szállva; az osztja meg velem az ágyát, mint hajdan a puszta
1815 12|                    hajdan a puszta kunyhóban, az üres kád alatt. Tudod, te
1816 12|                  megvonja szájától a falatot, az édes pipát, hogy sovány
1817 12|                       hogy sovány lénungjából az egyeden tudományos folyóiratot
1818 12|                    mögött veszi fel azt, amit az neki kölcsön, használat
1819 12|                   világ majd megemlegeti.~Hős az! Oroszlánszívű Richárd;
1820 12|                        annak a kardja nélkül; az argonauták társa, az aranygyapjú
1821 12|                  nélkül; az argonauták társa, az aranygyapjú díja nélkül.
1822 12|                    tudomány; egy próféta, kit az Úr kettős tüzes nyelvei
1823 12|                 földön hált: nem mondja, hogy az kemény volt; ha hófuvat
1824 12|                     fáradságtól, a vészektől, az akadályoktól legyőzve, összeroskadt,
1825 12|                      magát, s halad mélyebben az ismeretlen világba. És amit
1826 12|             ismeretlen világba. És amit leír, az csak a tudomány. A vendégszeretetlen
1827 12|             lehetetlen hegyláncokon, s leírta az embernyomtalan havasok flóráját.
1828 12|                kiböjtölte egy faodúba elbújva az altaji medvét, s lerajzolta
1829 12|               civilizált emberrel összeakadt; az egy orosz volt. S a barbár
1830 12|                 barbárabb magyar nem adta azt az orosznak; hanem megkérte
1831 12|                      a levelek haza.~Mi vitte az írójukat tova, mi hozta
1832 12|                       ha azt nem értenéd meg!~Az a véghetetlen szerelem,
1833 12|                      mellett; amitől elhervad az izlandi lakó a szárazföldön;
1834 12|                   Csak te nem tudnád, hogy ki az az imádandó hölgy, aki álmodban
1835 12|                     te nem tudnád, hogy ki az az imádandó hölgy, aki álmodban
1836 12|                       te nem tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
1837 13|                                               Az elefántcsontra festett kép~
1838 13|                       s aztán nem várni, hogy az érdemes úr mit felel rá,
1839 13|                   tudta, hogy honnan menekült az most meg.~Aközben megérkezett
1840 13|                       a trombitás is. Hát még az hogy örült a viszonttalálkozásnak!
1841 13|                tolmácsa; dominus frater pedig az enyém, s ha valahol belerekedek
1842 13|                      volt; Decséryéknél pedig az a családi idióma, a gondolatoknak
1843 13|                    kiejtéssel s törve a szót. Az ifjabb családtagok éppen
1844 13|                      lépcsőin felhaladt volna az ember.~A hercegnő kevés
1845 13|             szobaleányul; egyetlen inasa volt az előszobában, ebből állt
1846 13|                       előszobában, ebből állt az egész cselédség. Azonkívül
1847 13|                 várakoztatás nélkül bebocsátá az inas a hercegnőhöz, ki gazdálkodásból
1848 13|                 előtte ismeretlenek. Ott volt az unokája is, kit szinte bemutatott.~
1849 13|             lélegzetet szokott venni, úgyhogy az ember megsajnálta, mikor
1850 13|                       azt kellett hinni, hogy az neki igen nagy fáradságba
1851 13|                    hercegnő csókolásra nyújtá az uraknak félkesztyűbe álcázott
1852 13|                 hajfürtökkel, miknek pompáját az egyszerű fonadék csak növeli.
1853 13|                     nagy kék szemek: nem azok az unalmas búzavirágszín kékek,
1854 13|              tengerszem kékségéből valók.~Hát az ajkak? Azok a parányi, rózsaszínű
1855 13|                       hogy nem fél-e a grófnő az alföldi pusztákon utazni,
1856 13|                     fáradalmait? És erre mind az volt a válasz, hogy hiszen „
1857 13|                   ensemble” utazunk; ott lesz az, aki bennünket véd és ápol.~
1858 13|                    segélyért. Nagy munka volt az neki! A hercegnő ama bizonyos
1859 13|                        mint a rossz diák, aki az examenből megszabadult;
1860 13|                       fel van magasztalva.~Ez az „ensemble” szó ezekről a
1861 13|                    szegény bűnös lélek előtt, az angyal hívására megnyílik
1862 13|               principálisa orcáját; pedig biz az nem arra való volt. Könnyei
1863 13|                főispánnak is kedvében járjon. Az nagyon sokat fog tehetni
1864 13|            legközelebb találkozunk, én legyek az, aki önnek alázatosan fog
1865 13|                       szép szemek örvényében.~Az a másik asszony el volt
1866 13|                      illett a felmálházásnál. Az ódivatú ablakos hintónak
1867 13|                     lett megrakva; olyan volt az, mint egy bárka, mely az
1868 13|                      az, mint egy bárka, mely az özönvizet megúszni készül.~
1869 13|                 kastély emeletéből alájöttek. Az inas cipelte utánuk útitáskáikat.
1870 13|                     alföldi utazáshoz azokban az időkben.~A hercegnő jó reggelt
1871 13|                  szemközt jutva a hercegnővel az első ülésben, míg Kálmánnak
1872 13|                       ért Dorothea grófnővel.~Az inas becsapta az üveges
1873 13|                   grófnővel.~Az inas becsapta az üveges ajtót; a postakocsis
1874 13|                      dereng fölöttük, másszor az éjjeli égés tűzfénye, néha
1875 13|                    éjjeli égés tűzfénye, néha az életadó meleg nap.~A rózsaszínű
1876 13|                       kínt: álom volt ránézve az egész. Gonosz álom, amelyre
1877 13|                     világát bearanyozta most, az volt a nap. Maga az életadó
1878 13|                     most, az volt a nap. Maga az életadó nap, egy szűzi halovány
1879 13|               szemközt ülni: minden új tárgya az útnak alkalmat ad új beszédet
1880 13|                      így nem adatott meg neki az alkalom, hogy vitézlő harcban
1881 13|              kitüntethetni szolgálatkészségét az állomásoknál, midőn az előfogatot
1882 13|     szolgálatkészségét az állomásoknál, midőn az előfogatot kellett kisarkallni,
1883 13|                     tudsz! Hja, mihez nem tud az ember, ha a nap rásüt?~Délután
1884 13|                       döcögött végig a bárka. Az idő meleg volt. Kálmán egy
1885 13|                   aztán azt vette észre, hogy az elefántcsontra festett szentkép
1886 13|                     hercegnő régen tette azt. Az egész úton mindig szunyókált.~
1887 13|                      egyedül”, néma bámulatát az átszellemülésig kielégíteni.~
1888 13|                       gyepesült kerékvágásba, az előfogat csengettyűje egykedvűen
1889 13|                     Perihelium. (Napközel.)~– Az enyém ecclipsis. (Mikor
1890 13|                    Kálmán folytatta bámulatát az „alvó nap” iránt.~– Quanta
1891 13|                    oldaldöfést.~Amit mondott, az Phaedrusnak egy meséjében
1892 13|                       Elhűlt egy látománytól. Az pedig nem volt valami ijesztő
1893 13|                         Amint e szót kimondá, az elefántcsontra festett szentkép
1894 13|                    tornyok városainak neveit; az útfélen elmaradozó kórók
1895 13|              családjával; s miután kikérdezte az ifjút a földrajzból, a természetrajzból
1896 13|              Kálmánnak volt egyéb dolga, mint az elefántcsontra festett szentképre
1897 13|                      nem hajtattak. Kálmánnak az volt a kötelessége, ami
1898 13|                      tisztviselősereg fogadta az érkezőket. Alkonyat volt.
1899 13|             márványlépcsőn eltűnt Kálmán elől az idáig bámult tünemény, őt
1900 13|                       volt rá a felelet.~Ezen az estén nem látta többé Kálmán
1901 13|                    szolgáltatta fel a szakács az úri estebédet.~Ah, ez aztán
1902 13|                 szokva van hozzá, hogy azokat az ifjakat, akik ily jogapródi
1903 13|                  ebben a kastélyban, mint aki az igazi boldogság küszöbén
1904 13|               ősmagyar szokás szerint, melyet az akkori francia divat véletlenül
1905 13|                véletlenül utolért. Jelen volt az öreg gróf is; most is ugyanazon
1906 13|                       el ne vörösödjék, mikor az a fatális „két garas” eszébe
1907 13|                     jólesett neki, hogy annál az első találkozásnál Dorothea
1908 13|          találkozásnál Dorothea nem volt ott; az ő szemei nem láthatták ügyetlen
1909 13|                   hercegnőnek. Ugyanazt tette az öreg gróf is és az öreg
1910 13|                      tette az öreg gróf is és az öreg jószágigazgató, s azután
1911 13|                       s azután a két ifjú is. Az látnivaló volt, hogy ennél
1912 13|                 menjen?~– Direktor úr – monda az öreg gróf –, ha a hercegnőnek
1913 13|             elnököljön, szíveskedjék uraságod az iratokat előkészíteni.~–
1914 13|                  iratokat előkészíteni.~– Már az archívum asztalán állnak –
1915 13|                      asztalán állnak – felelt az igazgató.~– Meg voltam felőle
1916 13|                       felőle győződve – mondá az öreg gróf nagy tisztességgel.~
1917 13|                 velünk.~Nagy kitüntetés volt.~Az étteremből átmentek az archívumba,
1918 13|                        Az étteremből átmentek az archívumba, melynek ódon
1919 13|                 faragványú tölgyfa szekrényei az ős család levéltárát őrlék,
1920 13|                 Kálmánnak.~A direktor kibontá az iratcsomagot, s egy dokumentumot
1921 13|                      Kálmán nem hallgatta azt az okmányt, hanem rettegésteljesen
1922 13|                     vajon érti ez ezt?”~Mikor az okmány fel volt olvasva,
1923 13|                     azt érzé, hogy forog vele az egész hosszú asztal körös-körül.
1924 13|                     éppen ő ismeré legjobban; az a bizonyos revindikált kereszt.~
1925 13|                    kellő tőrvényes eljárással az utókor számára e visszavívott
1926 13|                      Magyarországon.~Még csak az az egy menedékgondolatja
1927 13|                   Magyarországon.~Még csak az az egy menedékgondolatja volt,
1928 13|                     ön! Ez olyan devise, amit az ír a címere fölé, akinek
1929 13|                szemeit Kálmán.~– Lássa ön; én az olyan embereket, akiknek
1930 13|                háziurat a szándékolt útból, s az ifjú unokaöcs ajánlkozott,
1931 13|                      nagybátyja helyett; mire az öreg úr magas méltósággal
1932 13|                    még sokat kell nőnöd, amíg az én vendégeimet elfogadni
1933 13|                   elfogadni érdemes leendsz.” Az ifjonc pedig azt felelte: „
1934 13|                       Látja ön maga előtt ezt az utat? Nyitva van mindenki
1935 13|                  szabad: vagy egyenruha, vagy az ész sikere által. Önben
1936 13|                       magyarul nem tud. Ennek az oka egészen a viszonyokban
1937 13|                      Társaságban, közéletben, az udvarnál németül beszélnek.
1938 13|                    eddig magyar költők írtak, az mind férfiaknak való. Leányokra
1939 13|                       férjre nézve orcapirító az, ha neje nem tudja az ő
1940 13|              orcapirító az, ha neje nem tudja az ő nyelvét. S meglehet, hogy
1941 13|                        Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség kapuja előtt áll.
1942 13|             lajtorjája magasán, ott ragyogott az az elefántcsontra festett
1943 13|                     magasán, ott ragyogott az az elefántcsontra festett drága
1944 13|                      Fényes ábrándjaiból csak az ebédre hívás zavarta fel.~
1945 13|                    utazó diákokat fogatott el az úton, azokkal pótolta ki
1946 13|                      úton, azokkal pótolta ki az üres helyeket, s egy írnokának
1947 13|                 tartania, hogyha történetesen az asztalnál tizenhárman ülnek,
1948 13|                      is nagy számot adtak ki.~Az asztalfőt elfoglalta a hercegnő;
1949 13|                      a hercegnő; mellette ült az öreg úr jobbról, balról
1950 13|                    jobbról, balról a főispán, az öreg úr mellett Dorothea
1951 13|                      mellett Dorothea grófnő, az ő kegyence, amellett Zuzanne
1952 13|                       Kálmán Zuzanne mellett, az asztal végén pedig monsieur
1953 13|                    Amint pater Demsus elmondá az asztaláldást, melyet a többi
1954 13|                       fohászkodhatik, s amint az ámen kimondatott, olyan
1955 13|                  képes.~Kálmán is utánamondta az áment. S úgy tetszék, mintha
1956 13|                    lajtorjáján ezt lett volna az első hágcsófok. – Még sohasem
1957 13|                       fejét félre nem fordítá az egész ebéd alatt.~Mr. Henry
1958 13|                          Hallod-e, én már ezt az egész házat kiismertem.
1959 13|                   legnagyobb úr, akié minden, az öreg Decséry; de az senkinek
1960 13|                   minden, az öreg Decséry; de az senkinek sem parancsol.
1961 13|                        a főispán. A hercegnő, az parancsol mind a kettőnek.
1962 14|        felvilágosítást adjunk róla, miszerint az a mechanika, kémia és elektromagnetizmus
1963 14|                  nézve alapos indokolást vár.~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett
1964 14|                 Kálmán gazdag család örököse, az nem elég indok. A Decséryek
1965 14|                    rangjuk magasabb.~Kezdjünk az analízishez.~A Decséry grófok
1966 14|                       Akibe ez beleszületett, az annak minden körülményben
1967 14|                     kicsi grófoknál is megvan az. A majoresco igen ájtatos,
1968 14|                  amelyik oly mérges és vitéz: az lesz pap. Lesz belőle püspök.
1969 14|                       püspök. A másodszülött, az a félénk: az lesz katona.
1970 14|                    másodszülött, az a félénk: az lesz katona. Lesz belőle
1971 14|                  belőle generális. A legelső, az az ájtatoskodó pedig: a
1972 14|                      generális. A legelső, az az ájtatoskodó pedig: a jövendő
1973 14|                     való pályákra spekulálni.~Az öreg apa nevezetes acquisitor.
1974 14|                   vagyont szerzett össze ezen az úton. Elad, cserél, újra
1975 14|                 kiváltogat, commassál, ismeri az egész országban létező nagy
1976 14|                    szó: „nexus”.~Ez a „nexus” az egyedüli nagyhatalom a világon.~
1977 14|                    szó előtt: „nexus”.~Ott ül az a bírói székben, ott szavaz
1978 14|                     bírói székben, ott szavaz az urnánál, ott suttog a boudoirban,
1979 14|                    hadsereg előtt, ott nyitja az audienciatermek ajtajait,
1980 14|                    minisztereknél, ott táncol az udvari bálokban, ott vezeti
1981 14|                     ott vezeti a menyasszonyt az oltár elé; szerez mindent,
1982 14|                    szabad volt kardot viselni az utcán, szabad volt belépni
1983 14|                   zárt ajtaján, s feljegyezni az előadottakat; aki leülhetett
1984 14|              személynök asztalához, s táncolt az udvari bálok grófnőivel;
1985 14|                    kiszegezni; sőt akinek még az 1723-dik 50. t. c. országos
1986 14|                 letették a kardját, becsapták az orra előtt a kúria tanácstermének
1987 14|                 szépen kell könyörögnie, hogy az emberekkel sűrűn benőtt
1988 14|                 tévedés volt. A főispánban és az egész családjában volt ugyan
1989 14|                    volt.~Ő kiszemelte magának az ország fiataljai közül azokat,
1990 14|                     Jobban, mint emezekkel. S az ifjú kedély háládatos. A
1991 14|                      megmaradnak benne.~Mikor az év beteltén egy jurátus
1992 14|                     helyet a maguk számára, s az a hely egyre tágult, emelkedett.~
1993 14|                 Decséry háznál folynak össze: az ő pártfogoltjai, lekötelezettjei
1994 14|                 mondta: ennek így kell lenni, az bizonyosan úgy is történt
1995 14|                       Nincs is a szótárban mi az.~Hát például mi az: hogy
1996 14|               szótárban mi az.~Hát például mi az: hogy mikor a csendes megyei
1997 14|                       a pátenst, egyszer csak az asztal túlsó végén feláll
1998 14|                  szerint nem szabad?~Vagy hát az micsoda, hogy mikor a főispán
1999 14|               alakokból álló deputáció várja, az első alak így mutatja be
2000 14|                 szeretne inkább lenni.~És hát az micsoda, mikor fiatal, pelyhes