Part

2001 14|                      De hátha ez a szív, mely az ifjú kebel adománya, kitör
2002 14|                  Jenőy Kálmán vezérfénye volt az akkori fiatalságnak.~Ez
2003 14|                    Decséry házhoz jutását, ez az első fogadtatást.~Ha engedi
2004 14|                       lepkefogóval.~Ha Kálmán az egekben képzelte, úgy Biróczy
2005 14|      megbecsülhetetlen, két veszekedő társra. Az egyik volt pater Demsus,
2006 14|                   Henrynek délelőtt volt üres az ideje, amikor pater Demsus
2007 14|                      pedig egészen facér volt az esti órákban, amik monsieur
2008 14|                        a pap a vallása miatt: az egyik szidta a magyart,
2009 14|                       egyesülten rajtarontott az egyedül maradt szkíta hitetlenre,
2010 14|                   hozzájuk, csak úgy csorgott az izzadság a homlokukon. És
2011 14|                     sem kötve, fel sem vágva. Az volt minden.~Ezen a napon
2012 14|                     mutatta meg nekik a gróf. Az is pompás gyűjtemény volt:
2013 14|               cifrázatai mutatják.”~„Hát ezek az abrudbányai kőfaragványok.”~„
2014 14|                       marahánnak, a rómainak, az avarnak, a csehnek, a németnek;
2015 14|                    képtár miatt vesztek össze az antagonisták: a szerecsen
2016 14|                  istállóiban gyűjteménye állt az angol, arab, normann paripáknak.
2017 14|                       csak forspontnak való.”~Az egész gazdaságot cseh és
2018 14|                    nibelungi harcban –, s ezt az egyet úgy elhanyagoljátok,
2019 14|                    úgy elhanyagoljátok, pedig az egész világot meghódíthatnátok
2020 14|                      s ami a hódítást illeti, az tökéletes lesz, mert a komikumnak
2021 14|                 szívesebben tanítanék meg rá, az monsieur Zseni (így szokta
2022 14|                       jól megtaláltad fogadni az én bolond tanácsomat.~Monsieur
2023 14|                      Monsieur Henry kész volt az órát is meghatározni, amikor
2024 14|                     szóra a szerecsenre, hogy az megértheté ebből a tekintetből
2025 14|               hercegnő szobájába leckét adni, az órája rendesen korábban
2026 14|                       mind nagyon sietnek.~Óh az olympi gyönyörűség volt.~
2027 14|                   gondolatait.~És aztán látni az elpiruló mosolyt, midőn
2028 14|                       midőn hibát követett el az ajk, s az elégült ragyogást,
2029 14|                   hibát követett el az ajk, s az elégült ragyogást, midőn
2030 14|               írásgyakorlataiban kiigazította az imádandó hibákat, midőn
2031 14|                       betűt közébe szúrhatott az ő betűinek, mintha ez is
2032 14|                       és hold találkozik.~Hát az nem volt-e valódi diadal,
2033 14|                    kényszerítette magát, hogy az új nyelven beszéljen tanítójával?
2034 14|                  szemközt ült a hercegnő maga az egész lecke alatt, és kötött.~
2035 14|                  száját már egyszer megégette az a tapasztalás, hogy a nők
2036 14|                 hallik.~Valóban szerelem volt az!~Talán ez magyarázza meg
2037 14|                      a magyar magántáncot.~De az valóban eszményi szép tánc
2038 14|                      fogalmuk sincsen felőle, az úri termekből pedig eltűnt
2039 14|                     korra, amelyben hódított. Az utolsó magántáncot a komáromi
2040 14|                    óriási taps mellett járta, az akkori ifjúság büszkesége
2041 14|                       ész, magától: jellem. – Az ilyen látványban csak nagyurak
2042 14|               Született táncos! Valódi zseni! Az ilyen tánccal tavernicussá
2043 14|                     tánccal tavernicussá lesz az ember. Ne legyek becsületes
2044 14|                      monsieur Clamant nem fog az udvari bálban táncolni,
2045 14|                     milyen mizerábilis figura az ottan, hogy botlik el a
2046 14|                      mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak el térdei,
2047 14|                  elmulasztotta kiképezni; míg az a másik délceg alak, kinek
2048 14|                     délceg megállásokat, hogy az megveszni való mulatság
2049 14|                    tárgyává képes volt tenni: az ellen felforrott nemes haragja.~
2050 15|                                               Az első „te”~Pater Demsus nagyon
2051 15|                  Pál-napjára tétessék, amidőn az öreg gróf neve napja tartatik.
2052 15|                katolikus volt. Hanem azért ez az indítvány mégsem talált
2053 15|                     kimondta kereken: „amikor az én Pálomnak a névünnepe
2054 15|                      nem lehet, akkor egyedül az én Pálomnak van neve napja.”~
2055 15|                    felőlük jól, hogy vendéget az év minden napjain szívesen
2056 15|                  kapuk, s a portás azt mondja az érkező idegennek, hogy senki
2057 15|              ünnepélyen nem grófok, hercegnők az emberek, hanem apa, anya
2058 15|                       apa, anya és gyermekek. Az öreg excellenciák csakúgy
2059 15|             köszöntőbe, s csakúgy összekapnak az ajándékon, mint a szegény
2060 15|                      a hercegnő maga adja elő az orgonán Haydn gyönyörű szent
2061 15|                        A kápolnából egyenesen az öreg apa termébe vonul a
2062 15|              megcsókolja férjét, a főispán és az unokák sorba kezet csókolnak
2063 15|                      s azután magára hagyják. Az öreg úr egy óra hosszat
2064 15|                      sok számos évet kívántak az öreg úrnak, azután jött
2065 15|                      hogy mért van a nyakában az a nagy kürt.~A schweicer
2066 15|                    nagy elérzékenyedés miatt. Az átnyújtott irat bővebb felvilágosítást
2067 15|           felvilágosítást adott. Hanem afelől az sem mondott semmit, hogy
2068 15|                    mondott semmit, hogy minek az a kasza a kezében.~A gondoliere
2069 15|                       klasszikus nyelvén, még az evezővel is hadonázott hozzá;
2070 15|                    való volt. Hogy minek nála az evező, majd megtudjuk talán
2071 15|                       megtudjuk talán később.~Az öreg gróf nagyapói gyönyörűséggel
2072 15|                      halovány arc mosolygott.~Az öreg úr két keze közé fogta
2073 15|                    karcsú derekát, úgy nézett az arcába; azután megfordítá,
2074 15|                       megnézte. Tetszett neki az nagyon.~– No, hát te mit
2075 15|                  minket, ahogy mi szeretjük.”~Az öreg gróf ajka és szeme
2076 15|                    összecsókolgatva rebegé:~– Az isten áldjon meg „Tégedet”
2077 15|                    mintha a béresektől hallja az ember. Az öreg gróf pedig
2078 15|                   béresektől hallja az ember. Az öreg gróf pedig azután is
2079 15|                    magyarul, mint a nálamnál.~Az öreg gróf ránézett a fiára,
2080 15|                   meggondolta magát: megnézte az óráján, mennyi az idő s
2081 15|                    megnézte az óráján, mennyi az idő s visszadugta azt a
2082 15|                 unokáját. Első eset volt nála az életben, hogy valakit „te”-
2083 15|                világon egy emberi lélek, akit az Istennel egyenlően szólít
2084 15|                       tenni, csak azért, hogy az öccseinek több jusson a
2085 15|                      örömjelenetet mégis csak az ő ellesett diskurzusa ott
2086 15|                messzelátás ennél a háznál még az idegenre is.~Péter–Pál-napja
2087 15|                       mivel örvendeztesse meg az öreg urat, a főispántól
2088 15|                 rendezője, ő adta mindenkinek az eszmét, mivel lepje meg
2089 15|                       eszmét, mivel lepje meg az ünnepeltet; valamint hogy
2090 15|                     nevében kiosztattak. Mert az köztudomású adat volt, hogy
2091 15|               pontosan; de ajándék, borravaló az ő markát el nem hagyta még
2092 15|                    Este hangverseny fejezé be az ünnepélyt. A hercegnő és
2093 15|                   Azután következett a tabló: az eleven rébusz, fényes lámpavilágítás
2094 15|                    volt ötvenkét év előtt. És az nagyon szép.~Pál gróf sokáig
2095 15|                     gróf sokáig gyönyörködött az eleven rébuszban, s végül
2096 15|                      úrnak, hogy szíveskedtek az ő nevét képviselni, kinek-kinek
2097 15|            nyirettyűvel a kezében, s megkérte az úri társaságot, hogy még
2098 15|                 tudott semmit.~Monsieur Henry az állához szorította a hegedűt,
2099 15|                       Kálmánt látta előlépni. Az ifjú ember testre öntött
2100 15|                 délcegen, büszkén lejteni azt az úrnak való táncot.~Elragadó
2101 15|                      léptében kifejezés volt.~Az öreg gróf arcán egyszerre
2102 15|                   Megveregeté a vállát, aztán az orcáját.~És azután azt mondta
2103 15|              királynénk, Mária Theresia előtt az udvari bálban. – Ön látta
2104 15|                          Veszedelmes egy tánc az.~– Mikor azt a táncot eljártam –
2105 15|                   gyerek voltam; megveregette az orcámat, azzal kivonta zsebéből
2106 15|                viselje ön ezt ennek a táncnak az emlékéül.”~Kálmán, ha a
2107 15|                  bécsi Szent István tornyának az óráját nyomták volna a markába,
2108 15|                      táncáért. S most odaadja az ennek az ifjúnak, aki éppen
2109 15|                       S most odaadja az ennek az ifjúnak, aki éppen olyan
2110 15|                   grófra.~Kit ne szédítene el az ilyen diadal?~Mikor szétoszlott
2111 15|               kicsúfolá.~„Bajtárs: neked csak az óráját adta oda az öreg
2112 15|                       csak az óráját adta oda az öreg úr; de ha engem meglátott
2113 15|                ideadta volna magát a tornyot!~Az irigység beszélt belőle.~
2114 15|                    már megnyert a partie-ből; az öreg grófot, a hercegnőt
2115 15|                    hátravan.~De elkövetkezett az idő, hogy a legnagyobb lépést
2116 15|             beszédeket fogalmazzon, különösen az előtte nemigen tört útú
2117 15|                      benne: nehogy úgy járjon az ember, mint a múlt megyegyűlésen,
2118 15|                    múlt megyegyűlésen, amikor az levén a szájába adva, hogy „
2119 15|                    találja, hogy ez nem annak az igazi énje.~Ez valóban a
2120 15|                    ugyan; de mit meg nem tesz az embernek az édes esze a
2121 15|                      meg nem tesz az embernek az édes esze a zsarnok szívéért?~
2122 15|                      esze a zsarnok szívéért?~Az elékészített beszéd megnyerte
2123 16|             elhajtatott a kávéház előtt, ahol az aranyos fiatalság ácsorogni
2124 16|                     inasától Kálmán lakására.~Az inas visszajött azzal a
2125 16|                 verték a szakácsnak a fejéhez az ételeket, hanem elköltötték
2126 16|                     szépen, s nevettek nagyot az úrasszonyukon.~Óh, azt Katinka
2127 16|                  lehetett látni, melynek erre az utcára egy magas falkerítése
2128 16|                    ajtóval. A kerten túl volt az udvar, melyre szintén be
2129 16|                       a redőnyökön át, odaült az ablakához, s a szomszéd
2130 16|              távcsövét.~A kastélyból lejönnek az utazandók. Egy nehéz termetű
2131 16|                 becsapják; a kocsis kiereszti az ostorát, a hintó kigördül
2132 16|                     ostorát, a hintó kigördül az udvarról.~Katinka sírt keservesen.~
2133 16|                   egyszerre bolond fővel mind az egész orvosságos üveggel
2134 16|                   meggyógyítani.~Márpedig itt az ellenméreg jelenlétéről
2135 16|                     szív? Nem: csak a hiúság.~Az, hogy őtet most kinevetik.
2136 16|                     hogy senki meg ne ismerje az utcán, s maga felvitte a
2137 16|                  mindennap kétszer hagyta ott az előszobájában látogatójegyeit.~
2138 16|                 asszonyom! – kiálta a báró –, az égre! Ne ijeszgesse ön a
2139 16|                  acolomannnicus”-ban szenved. Az Istenért: gyógyíttassa magát.~–
2140 16|                  Kegyedről fölteszek mindent, az asszonyok mindenre képesek.
2141 16|                 teszem föl ezt a lehetőséget. Az nem áll kötélnek.~– S hátha
2142 16|                       jövel Bacchus!~– Kérem, az én férjemet ne csúfolja
2143 16|                 csúfolja Bacchusnak.~– Hiszen az isten volt; azért, hogy
2144 16|                 ellenőrzés alatt tartani.~Van az Úri utca torkolata előtt
2145 16|                      hogy ő bizony kikönyököl az utcára; s ha gondolta, hát
2146 16|                  szemközt jövő utcát; mondván az utazónak: „Hova mennél tovább?
2147 16|                       Hova mennél tovább? Itt az utolsó ház, ide térj be.”
2148 16|                    bérelt ki szállást Katinka az ő kedves férjének, mit az
2149 16|                     az ő kedves férjének, mit az el is fogadott, ámbár hajlamai
2150 16|                Ökörhöz”. De hát csak megtette az asszony kedvéért, hogy végighajtatott
2151 16|                 kedvéért, hogy végighajtatott az egész városon a lókészségével.~
2152 16|                      több a lyuk, mint a bőr; az egyik első kereke eltörvén
2153 16|                    egyik első kereke eltörvén az úton, annak a helyébe kölcsönkért
2154 16|                    sárhágója valahol elmaradt az úton s az ajtaja be van
2155 16|                    valahol elmaradt az úton s az ajtaja be van kötözve madzaggal,
2156 16|                     nyíljék. De mind nem tesz az semmit; mindegy volna annak,
2157 16|                    szerezte.~Hanem a négy ló, az már kitett magáért. A rudas
2158 16|                 nyerges, akit bántani látszik az a gondolat, hogy ő másfél
2159 16|                       Berti véleménye szerint az rendes szabály, hogy a nyerges
2160 16|                kikapja alóla a szekeret, s ha az szerencsésen felszökhetett,
2161 16|                   zablát, ragadja a szekeret; az első állomáson aztán kifárad,
2162 16|                     bánja, akárhogy biztatják az ostorral; azt mondja a másik
2163 16|                 gémnyakú mulatsága. Ennek meg az a jó tulajdonsága van, hogy
2164 16|                       kirúgatni vagy a kocsit az árokba faroltatni, hát kénytelen
2165 16|              kénytelen utoljára is leszállani az ülésből, s zablájánál fogva
2166 16|                    munkafelosztás.~A gyeplüs, az nem húz semmit; az csak
2167 16|                   gyeplüs, az nem húz semmit; az csak táncol. Igen vidám
2168 16|                    vidám gondolatjai lehetnek az egész úton, mindig táncol,
2169 16|                 abbeli büszkeségből hagyja rá az ostorhegyesre, hogy az húzza
2170 16|                     rá az ostorhegyesre, hogy az húzza az egész kisafát;
2171 16|                  ostorhegyesre, hogy az húzza az egész kisafát; amit az meg
2172 16|                  húzza az egész kisafát; amit az meg is tesz becsülettel,
2173 16|                 koldusdiók.~Hanem csengettyű, az van mind a négynek a nyakában,
2174 16|                    végigvágtat a Hatvani, meg az Úri utcán, be egyenesen
2175 16|                       szerencsésen viszi neki az ügyes kocsis a hátulsó tengelyével
2176 16|                     azzal rendben van minden. Az egyetmást a hausknecht viszi
2177 16|                  parancsolni.~Bertinek persze az volna a legelső kötelessége,
2178 16|                     van itt most Pesten? – Ez az első kérdése a pincérhez.~–
2179 16|                      optisches theater.~– Hát az micsoda? Kutyakomédia?~–
2180 16|                   micsoda? Kutyakomédia?~– De az is van. A Kerepesi úton,
2181 16|                     van ma is nagy hecc, amit az uraságok nagyon látogatnak.~–
2182 16|                      a másik szemét is kiüti.~Az ajtó küszöbén szemközt találkozott
2183 16|                       is Bertók urat elfogván az ajtóban, bizalmas suttogással
2184 16|                  egyszer valami bolond jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. –
2185 16|                      azzal bevágta orra előtt az ajtót, s re infecta, üzenete
2186 16|                   elmondása nélkül visszament az úrnőjéhez. Képzelhetni,
2187 17|                földszinti falusi hajlék, csak az egy Beleznay-kastély zavarja
2188 17|                 zavarja a szép összhangzatot. Az út maga sokkal sárosabb
2189 17|                   sárosabb és gödrösebb, mint az országút maga, mert az országút
2190 17|                   mint az országút maga, mert az országút a vármegyéé, az
2191 17|                      az országút a vármegyéé, az utca pedig a városé. A Grassalkovich-telken,
2192 17|                      a kecskék.~Ami bolt csak az utcára nyílik, abban mind
2193 17|                   kedvéért pálinkát.~Ha aztán az ember a járdátlan úton bokáig
2194 17|                kerítésnek ajtaja három is, de az mind be van szegezve; hanem
2195 17|                       akad, aki útba igazítja az idegent (az itt lakó úgy
2196 17|                     útba igazítja az idegent (az itt lakó úgy is tudja a
2197 17|                   kell a teátrumba bekerülni; az udvaron meg egy kocsiszínen
2198 17|                       élemedett hölgy elfogja az embert, s megfizetteti tíz
2199 17|                      beléphet a paradicsomba.~Az ott úri kert volt valaha.
2200 17|                 quiritesek számára összeütve, az első padot úgy hívják, hogy
2201 17|                       hívják, hogy első hely, az a méltóságos katonatiszt
2202 17|                      csataképekkel; abban van az opticum theatrum. Előtte
2203 17|                 trikóba öltözött vadember üti az öreg dobot, s fújja a klarinétot
2204 17|                     közönség igen válogatott. Az első sort jól táplált arcok
2205 17|                  mellett egy elzárt rekeszték az úri lózsé, ahol lovas katonatisztek,
2206 17|                  egyházi gyűlések alkalmával. Az egész teátrumról éppen egy
2207 17|                    jelenlegi utódai viselnek.~Az előadás már megkezdődött:
2208 17|                   Kerepesi úton, hogy hol van az az olympi látvány, amelybe
2209 17|                Kerepesi úton, hogy hol van az az olympi látvány, amelybe
2210 17|                   nekem megmutatni, merre van az a „hecc”?~A kurtaköpönyeges
2211 17|                hüvelyébe rekesztett lábakkal, az nyilván egy célra törekszik;
2212 17|                  elkezdett ugyancsak szaladni az előtte haladó kurírstiblis
2213 17|                    földindulás?”~Bertit pedig az indítá e gyorsított haladásra,
2214 17|                    gyorsított haladásra, hogy az előtte menő alakban felismerte
2215 17|                       a nyomban visszacsapott az üdvözlő lábszáraira: „szervusz,
2216 17|                    néha.~Mindjárt fogta karon az ő kedves barátját, s vitte
2217 17|                    reggelig együtt mulatunk.”~Az előadás javában folyt már
2218 17|                   akkor. Legelső látvány volt az opticum theatrum; fababák
2219 17|                   pedig arra hallgatott, amit az olasz beszélt németül, attól
2220 17|                    semmit: hanem a kutyahecc, az a valami!~A két úri vendéget
2221 17|                    valami!~A két úri vendéget az olasz feltolta az úri lózséba;
2222 17|                    vendéget az olasz feltolta az úri lózséba; ahol az a pompás
2223 17|                 feltolta az úri lózséba; ahol az a pompás mulatság volt a
2224 17|                    adva a népakarat szavának.~Az opticum theatrum függönye
2225 17|               örveinél fogva két szelindeket; az egyik sárga volt, a másik
2226 17|                      tallérját.~Jó helyen van az ott. Majd fölszedi, ha vége
2227 17|                      a két szelindek nyakáról az örveket, s azután összeereszté
2228 17|                   ottan a kőfal tetején, akit az imént pofon vízipuskáztak,
2229 17|                      macska vakmerő és dühös, az elöl rárohanó Szuitlinak
2230 17|                       ugrott, s olyat csapott az öt körmével az orrára, hogy
2231 17|                  olyat csapott az öt körmével az orrára, hogy annak egyszerre
2232 17|                       cirmos aztán észrevette az akácfát, amihez a mellvéd
2233 17|                   ugrált nagy bolondul utána. Az pedig meghúzta magát csendesen
2234 17|                futottak vissza, s nem akartak az egymás közötti párbajról
2235 17|                       azt a macskát!”~Ez volt az általános közvélemény. A
2236 17|                  azonban el volt szánva várát az utolsó emberig fel nem adni,
2237 17|                       a bombardirozásnak csak az lett az eredménye, hogy
2238 17|                 bombardirozásnak csak az lett az eredménye, hogy a bal oldali
2239 17|                 kutyákat marakodtatni így is.~Az egyiket megfogta a pecér,
2240 17|             állították egymással; összeverték az orraikat, rátették egyiket
2241 17|                 melyre minden oldalról szállt az üdvözlet rohadt alma képében.
2242 17|                     rohadt alma képében. Csak az egy szál drabant állt meg
2243 17|                      küzdőtéren, s felkeresve az odahajigált tallérokat,
2244 17|                odahajigált tallérokat, azokat az illető fogadóknak visszaszolgáltatta;
2245 17|                    egy kis háromlábú asztalt, az be van vonva fehér papirossal.
2246 17|                 arasznyi nagyságú aranyvárat: az a kínai császár hírhedett
2247 17|                     furcsa muzsikát csinálni: az a kínai tábori zene. Arra
2248 17|                     van kötve, valódi remekei az emberi türelemnek.~Azután
2249 17|                       mutatványával; felvette az asztalkát a karjára, s körülhordta,
2250 17|                   felvitte azt szokás szerint az úri páholyba is, hogy egy
2251 17|                       S midőn a kínai császár az ő kedvéért is leugrott a
2252 17|                     szörnytettnél, úgy itt is az első hangja a hatásnak,
2253 17|                       első hangja a hatásnak, az elszörnyedés felhördülése
2254 17|                      rabló, haramia! Megölted az életem fenntartóját! Oda
2255 17|                   kiáltá most egy másik hang, az meg a talián pajtása volt,
2256 17|                          Nem bolondultam meg. Az egész világon ingyen adják
2257 17|                   Bálvándy nem tagadhatta sem az egyiket, sem a másikat,
2258 17|                 tökéletesen!~Most következett az előadás legnevezetesebb
2259 17|                       mészáros volt, ott állt az udvar hátulján a vágóhíd,
2260 17|                     ennek kettős haszna volt.~Az egyik az, hogy az alsóbbrendű
2261 17|                  kettős haszna volt.~Az egyik az, hogy az alsóbbrendű polgárság,
2262 17|                       volt.~Az egyik az, hogy az alsóbbrendű polgárság, különösen
2263 17|                     is részesült; a másik meg az, hogy a tülekedésben kifáradt
2264 17|                   Annál inkább sajnálom, hogy az éppen előttünk folyó jelenet
2265 17|                kezemből; hanem azért, mert ez az olympi küzdelem éppen nem
2266 17|                keresztülvetette magát, ugrott az, mint az angol paripa, és
2267 17|       keresztülvetette magát, ugrott az, mint az angol paripa, és kapaszkodott,
2268 17|             nekifutott a kert kapujának, azon az első rohammal keresztültörte
2269 17|                       magát, mint egy bajazzo az abroncspapíron, – akkor
2270 17|                      a nyelve kilógott, hátul az inait harapdálta a Szuitli,
2271 17|                 keresztülszúrva; Wasztl fogta az egyik szarvát nagy büszkén:
2272 17|                  szarvát nagy büszkén: ő volt az, aki a kötelet rá merte
2273 18|                     csájá”-ra. A Három Kapás, az egy lebuj, a „csája” pedig
2274 18|                    egy tízest, ha megcsókolja az orcáját, amit a bájos Hébe
2275 18|                    hogy ne hamis tízes legyen az, amit ilyen hiábavalóságért
2276 18|                     csónakázás vissza Pestre, az is az élvezetek közé tartozott.
2277 18|               csónakázás vissza Pestre, az is az élvezetek közé tartozott.
2278 18|                     Ekkor már éjfél felé járt az idő. Napirenden állt a szolgálóbál
2279 18|                      elszaladtak, felkiabálva az alvó várost azzal a rémszóval,
2280 18|                       mit adjak? A pipámat?~– Az nem ér öt garast.~– Hát
2281 18|                          Add ide azt a gyűrűt az ujjadról.~– Ez a feleségem
2282 18|                eszerint a legelső kötelessége az volna, hogy megborotválkozzék.
2283 18|                        Már kopogtat is valaki az ajtón. „Herein!”~A feltáruló
2284 18|                       látta. Pedig hát Wasztl az, a mészároslegény, akit
2285 18|                         Hogy mit jövök én ide az úrhoz? Hát nem az úr hítt
2286 18|                      én ide az úrhoz? Hát nem az úr hítt engem ide?~– Én
2287 18|                        Hát mikor hallottad te az én szavamat?~Wasztl a két
2288 18|                      ekkora betűkkel ni, mint az öklöm!~– Mi van nyomtatva,
2289 18|                        Wasztl odahúzta Bertit az ablakhoz, s a Fehér Hajóval
2290 18|                veszedelmes felhívás.~– Nohát! Az úr az a Csollán Berti, vagy
2291 18|                      felhívás.~– Nohát! Az úr az a Csollán Berti, vagy nem
2292 18|                       Csollán Berti, vagy nem az úr az? – kiálta rá nyersnyakasan
2293 18|                 Csollán Berti, vagy nem az úr az? – kiálta rá nyersnyakasan
2294 18|                  Zsiványság, akasztanivalóság az egész dolog! – tört ki ijedt
2295 18|                        se akrobata; nem tudok az egészről semmit.~– Ohohohohó!
2296 18|                     hadonászva. – Nem megy ám az: így akarni kibújni a hajcécuból;
2297 18|                       a hajcécuból; mikor már az egész város, minden utcaszeglet
2298 18|                       a karokat itt ni… Látja az úr ezeket a karokat? (E
2299 18|                      akkor annak is éppen úgy az inába szállt a bátorsága,
2300 18|                     szállt a bátorsága, aztán az is azt mondta, hogy ő csak
2301 18|                  oldalbordája betört. Nem jön az többet Pestre birkózni!
2302 18|                      Pestre birkózni! De majd az urat is elszoktatom én erről
2303 18|                      békét, édes barátom.~Ezt az indokolást pedig igen képtelennek
2304 18|                         Üm, de ez már furcsa. Az embert idebolondítják, az
2305 18|                     Az embert idebolondítják, az embert felültetik. Az ember
2306 18|         idebolondítják, az embert felültetik. Az ember azt gondolja, hogy
2307 18|                       hogy ami nyomtatva van, az már „gedruckt”, az olyan,
2308 18|                       van, az már „gedruckt”, az olyan, mint a szentírás.
2309 18|                     mint a szentírás. Énnekem az a száz forint olyan bizonyos,
2310 18|                      a zsebemben volna. Nekem az úr száz forintot vesz ki
2311 18|                szörnyűség! Így bolonddá tenni az embert! No, hát nem bánom.
2312 18|                      s tuszkolta aztán kifelé az ajtón. De Wasztl csak nem
2313 18|                  nyájasan mosolygott.~– Tudja az úr, csak mégis sajnálom,
2314 18|                   pipáját a zacskójából, amit az aztán meg is tesz. S úgy
2315 18|                szerszámával, s pipájára teszi az égő taplót, s várja, míg
2316 18|                     ugyan olcsón megszabadult az úr. Tudja, én jó gyerek
2317 18|                      hogy melyik jöjjön előbb az urat a száz forintért gavallérosan
2318 18|                 fejének.~– Azokkal nem fog ám az úr olyan könnyen elkészülni,
2319 18|                      hát előre figyelmeztetem az urat a tempóikra; mert én
2320 18|                    bír. A Krautsuppen Tóninak az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik
2321 18|                   hogy mikor összekapaszkodik az ellenfelével, egyszerre
2322 18|                     társának a gyomrára, hogy az mindjárt elájul bele. A
2323 18|           Kilencveklis Jóska meg, mikor fogja az embert, aztán nem veszi
2324 18|                        a vállával úgy fellöki az állkapcáját, hogy a foga
2325 18|                      ki bele. A taliánnak meg az a szokása van, hogy egyszerre
2326 18|                       hogy egyszerre megkapja az embernek a karját, s keresztüldobja
2327 18|                     mint én. Istennek ajánlom az urat.~A mészároslegény elment.
2328 18|         mészároslegény elment. Berti kinézett az utcára, látta, hogy most
2329 18|                      már egész népcsoport áll az utcaszegleten, s magyarázza
2330 18|                   utcaszegleten, s magyarázza az ő felhívását ki-ki egymásnak.~
2331 18|                    Bálvándyra fogta volna; de az merőben lehetetlen. Tegnap
2332 18|                       küldeni, kiragasztatni: az egy egész napi munka. Kinek
2333 18|                      Pest városából, hogy még az orrát sem dugta ki a napvilágra,
2334 18|                   komédiás direktor!”~Ez volt az egyik visszatromfolás.~* * *~
2335 18|                   Felkeresem vele azt, akinek az ujján maga szép asszony
2336 19|           odanyújtotta eléd – kötődék Biróczy az ő kedves barátjával, Kálmánnal,
2337 19|                     csengő szoprán hangjával; az olyan fiatalember pedig,
2338 19|               érintének, s így kétszeres volt az áldás. Hát még, ha a mi
2339 19|                     erényt, a jó barátodat és az Üdvözítőt.~– Én pedig semmit
2340 19|                  erény, akár a jó barát, akár az én Üdvözítőm haragra gerjedne.~…
2341 19|                      a notabilitások ültek. – Az alsóbbrendű vendégseregnek
2342 19|                mindkettő nevezetes egyéniség. Az egyik, az idősebb, háromszázötvenkét
2343 19|                nevezetes egyéniség. Az egyik, az idősebb, háromszázötvenkét
2344 19|                  fiatalabbik sokkal karcsúbb, az csak háromszáznegyvenháromig
2345 19|                   dicsekedéssel mondják, hogy az még mind semmi, de van egy
2346 19|                       egy harmadik testvérük, az még tizenhat fonttal nyomatékosabb.
2347 19|                 maguknak egy bérkocsit. Amint az első testvér lejött a kocsihoz,
2348 19|                     áldomás ki nem fogy annál az asztalnál, ahová ők leülnek.~
2349 19|                   szokta őt hívni; amit pedig az nem igen nagyon kíván; nincsen
2350 19|                       nagyon kíván; nincsen ő az ilyen úri étkezéshez szokva,
2351 19|                   hétig a lakmározást. Otthon az „emberem” (így hívja a feleségét)
2352 19|                      nostrast” sejthetett meg az asztalnál: – Üljön ide mellém,
2353 19|                  aztán figyelmeztessen, kérem az egekre, hogy mi a megennivaló;
2354 19|                      békát meg ne egyem ennél az úri asztalnál; ha pedig
2355 19|                    mindent Kálmántól, hogy mi az, amit most hoznak. Az a
2356 19|                      mi az, amit most hoznak. Az a makaróni nem valami kígyófajta-e?
2357 19|                       tucatszámra. Nekik való az, mert pápisták.~Föltette
2358 19|                    volt megállni a fogadását. Az egyik kanonok híres tósztmondó
2359 19|           kötelességet, hogyha még van valaki az asztalnál, aki nem volt
2360 19|                   Ezúttal harmincketten ültek az asztalnál. Tósztjaiban rendesen
2361 19|                    felhívást intézni: szállok az úrnak. Azt mondta rá: „állok
2362 19|                     újra töltött. Ilyenformán az egyik harminckét poharat
2363 19|                ürített, a másik hatvannégyet. Az égi gondviselés őrködött
2364 19|                      világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos szűz, kinek
2365 19|            tekintetével vezesse e derék ifjút az igaz útra.~De már ez ellen
2366 19|                   ebből azután tökéletes lett az asztal fölötti mulatság.
2367 19|                       látta a lábát megnyomni az asztal alatt s fülébe súgni: „
2368 19|                   harcos, s a harc vége aztán az volt, hogy Biróczynak be
2369 19|             Biróczynak be kellett jönni azzal az üzenettel, hogy a tiszteletes
2370 19|                       Biróczy Kálmánnak –, ez az élet filozófiája. A hithűség
2371 19|                    vagy te bajtárs, nagyon.~– Az meglehet: akkor támogassuk
2372 19|                támogassuk egymást; mert te is az vagy. – Én, ha vagyok, bortól
2373 19|                    egyre folyt; a férfiak még az asztalnál ültek, a hölgyek
2374 19|                   Dorotheával összetalálkozni az amabilis confusióban.~A
2375 19|                       mind, ön is velünk jön!~Az a hang, az a szemragyogás,
2376 19|                     is velünk jön!~Az a hang, az a szemragyogás, amivel e
2377 19|                      a kordicai statutio volt az, ami elől szerelemféltő
2378 19|                      dühében megszökött, s ez az, amire szerelmi boldogság
2379 19|                   diadalával fog sietni most!~Az ebédnek vége volt, az asztal
2380 19|                   most!~Az ebédnek vége volt, az asztal felbomlott; mindenki
2381 20|                      A Korda folyam ősforrása az Északi-Kárpátok között fakad.
2382 20|                      szivárvánnyá törve látja az eget. Aki pedig távolról
2383 20|                   közelít.~Fenn a sziklafalon az ős fenyőerdő koronái zúgnak
2384 20|                  lecsüng a vízesésig, s annak az ütésétől szökell, mintha
2385 20|                  zuhatag örök permetege üdíti az átfűlt léget, ami tropikus
2386 20|                       egy fejedelmi díszkert, az erdők drágaságai: orchideák,
2387 20|                    tud szőni, varrni. Ezek is az emberhang száműzöttei.~S
2388 20|                  bogarak; egyedüli urai annak az erdőnek. Határozataikat
2389 20|                    rokonuk, a betűíró cincér.~Az erdei méh csak fiainak gyűjti
2390 20|                   csak fiainak gyűjti a mézet az odvas fa üregébe. S ez az
2391 20|                     az odvas fa üregébe. S ez az egész lég mézillattól terhes,
2392 20|                titkokat magyarázni itt vannak az erdők szószólói: ahol a
2393 20|                     csattognának a levegőben: az a fülemüle danája.~És az
2394 20|                      az a fülemüle danája.~És az alább hanyatló nap egyre
2395 20|            szivárványkört e tündértáj fölött; az andaldó azt várja, hogy
2396 20|                   mohos kövön meg fog jelenni az erdők istennője, a hűs permetegben
2397 20|                      elvár addig, míg leszáll az est, részesül abban a ritka
2398 20|                    vágyódó természetbúvárnak.~Az a „szirén” egy nagy fekete,
2399 20|                 meztelen szörnyeteg: ritkaság az állatok között; teste idomtalan,
2400 20|                 alakjában megláthatni, kerüli az embert s minden más állatot,
2401 20|                      védelme nincsen, egyedül az a borzadály, melyet látása
2402 20|                 Bálvándy kitűzte.~Ennek pedig az volt az oka, hogy a fődolog,
2403 20|                  kitűzte.~Ennek pedig az volt az oka, hogy a fődolog, a vendégek
2404 20|                     engedett magával alkudni.~Az uradalomhoz csakugyan húsz
2405 20|                     másutt kereste ambícióit. Az ő vendégeinek dicsekedni
2406 20|                      Pedig háromszázat haladt az úri vendégek száma; kocsis,
2407 20|                  vadásztanyák voltak alakítva az összes vendégsereg befogadására;
2408 20|                 szerző félről maradt a birtok az öröklőre, minden szomszédot
2409 20|          parasztságnak is jelen kell lenni. S az mind az új földesúr vendége.
2410 20|                   jelen kell lenni. S az mind az új földesúr vendége. Hanem
2411 20|                      elholtnak szerződéséből. Az ilyen úr hadd traktáljon!~
2412 20|                keveredik össze, amilyent soha az életben szántszándék vagy
2413 20|                       strucctollas úrhölgyek, az uradalom minden szomszédságából
2414 20|                   szomszédságából hivatalosak az ünnepélyre. Így rendeli
2415 20|               Mindenki hivatalosan van itten.~Az egymás után érkezők bediktálják
2416 20|                      jöhet. Csak a statutión; az is hivatalos személy. Egyik
2417 20|                    nem állt vele szóba; pedig az nagyon dörgölőzött volna
2418 20|                       fületlen gombom.”~S ezt az előleges véleményt aztán
2419 20|                     emberemlékezet óta mindig az ünnepélyes hivatalos beiktatással
2420 20|                    egy hajtóvadászat; ez volt az ünnepély előzménye.~És annak
2421 20|                     határjárás végbemehessen, az új birtokos utakat vágatott
2422 20|                      birtokos utakat vágatott az őserdőkön keresztül, s ez
2423 20|                    keresztül, s ez alkalommal az útcsináló jobbágyok nem
2424 20|                     egy másik vén mackó pedig az őt zavaró rusznyáknak a
2425 20|            rusznyáknak a hátáról mind letépte az irhabőrt.~Tehát legelső
2426 20|                   legelső feladat volt ezeket az autochton lakóit az őserdőnek
2427 20|                    ezeket az autochton lakóit az őserdőnek felvilágosítani
2428 20|                       változott a birtokos, s az új gazda kisajátítja a medvének
2429 20|                     Előbb meg kell tisztítani az erdőt a fenevadaktól.~Nem
2430 20|                megindultak állomásaikról, míg az uraságok a villásreggeli
2431 20|                  kegyes csalás volt biz abban az egész sorshúzásban, hogy
2432 20|                       megtudni, hogy „ki lesz az én gavallérom? Ki húzott
2433 20|                       Korda-főt?”~– Én voltam az a szerencsés – állt elő
2434 20|                      most bécsi divat ugye?~– Az. – Hagyta rá Kálmán, s engedte
2435 20|                    hogy azzal a szép szájával az ő rovására nevessen; s azon
2436 20|                  ajánlkozott, hogy majd viszi az ő fegyverét is, de Katinka
2437 20|                  ruházott rá.~Félóráig haladt az ösvényen fölfelé, anélkül,
2438 20|                 tovább.~Itt már elhagyta őket az ösvény, s csak a vezető
2439 20|             tájékozása után kellett haladniuk az őserdőn át, ahol százados
2440 20|                    kritikus dolog lett volna. Az orosz ajánlotta szolgálatát
2441 20|                 szolgálatát a delnőnek. Annak az sem kellett; fel tudott
2442 20|                    kellett; fel tudott szökni az útját álló faderékra s onnan
2443 20|                       egy széles árkot képez. Az orosz lehúzta a csizmáit,
2444 20|                      rajta; gondolta magában, az utána jövőknek sem fog megártani
2445 20|                    kapva puskáját, nekifutott az ároknak, s könnyedén, mint
2446 20|                  hallania vízesés zúgását. Ez az út aztán már egészen tornászoknak
2447 20|                   hozzájárulhatatlanná tette. Az új birtokos gondoskodott
2448 20|                      új birtokos gondoskodott az átjárásról, egy óriási,
2449 20|                tízöles fenyőszálat kivágatott az innenső parton, s a keresztüldűlő
2450 20|                    keresztüldűlő kolossz lett az átvezető híd. Annak levagdalták
2451 20|               átvezető híd. Annak levagdalták az ágait, s azon kellett végighaladni
2452 20|                  lépve, Kálmánt mégis rávitte az emberszeretet s a gavalléri
2453 20|             lerántanám önt magammal azok közé az agancsok közé.~Kálmán átkozott
2454 20|                        Inkább én essem azokra az agancsokra, mint azok énrám.~
2455 20|                    rendkívüli szépsége iránt, az a rusznyák vezető volt.
2456 20|                       a rusznyák vezető volt. Az mindjárt leült egy mohos
2457 20|                embernek ez tetszett legjobban az egész diskurzusban. Meg
2458 20|                 Kálmán pedig ezalatt elővette az albumát, meg a rajzónját,
2459 20|              kétségbeesve tapasztalá, hogy ez az ő festői talentumát meghaladja. –
2460 20|                     azt hitte, hogy most neki az a kötelessége, hogy meglesse
2461 20|                      Mikor a rusznyák elaludt az Úrban, várva a boldogabb
2462 20|                hangnyomattal. – Ugye nagy baj az, hogy innen nem lehet elszökni?~
2463 20|                        ha fogadása nem tartja az ellenkezőt.~Kálmán tehát
2464 20|                       amiért olyan rút. Pedig az közelből és sokáig nézve
2465 20|                  bőrén keresztül meglátszanak az erei, mintha üvegből volna,
2466 20|                      s a két kezére nyugtatta az állát. – Atyám sokszor elvitt
2467 20|                     Tessék velem parancsolni. Az önnek oly rettenetesen jól
2468 20|                      monda Kálmán csípősen.~– Az igaz, hogy nem tanítottak
2469 20|                 támasztva a fegyvert – inkább az ellenkezőre, s ez nekem
2470 20|                    hogy én leszek a családban az úr; nem nő, asszony, hitestárs,
2471 20|                   minden. És aztán csak abban az egyben kötöttek meg elszakíthatatlan
2472 20|                       több a világon, csak ez az egy, ezének kell lenned;
2473 20|                     ezének kell lenned; és ha az a férfi ideálképe: hát választom
2474 20|                        hát választom helyette az ördögöt. – És velem még
2475 20|                   bántak: nekem férfi helyett az ördögök legnevetségesebb
2476 20|                       hiszen ön ismeri őt. De az egész világ ismeri, hát
2477 20|                    világ ismeri, hát nem ez-e az igazi neve? Lássa ön, ezelőtt
2478 20|                       jöttem, hogy írok annak az embernek, jöjjön értem,
2479 20|                        törődjünk össze. Akkor az feljött Pestre, összeült
2480 20|                Katinka lehúzta a karikagyűrűt az ujjáról s mutatta Kálmánnak.~–
2481 20|                    mikor kétségbe voltam esve az utálat miatt, megsértve
2482 20|               megcsúfolva, semmivé téve, – ez az egyetlen ember volt, ki
2483 20|                 menekülésemre kezet nyújtott. Az igaz, hogy rossz menekülés
2484 20|                 mindjárt sírni fog. – Nem biz az, kacajra fakadt~– No, már
2485 20|                       elmélkedésekkel töltjük az időt: íme én önt már fél
2486 20|                   magyarázatokkal mulattatom. Az így van nálunk kálvinista
2487 20|                      percben ott állt előttük az a csodaszép tünemény: a
2488 20|           vízcseppeket nyugat felé terelte, s az örök vízpermetegben megjelent
2489 20|                       még nem tudja, mit tesz az, egyedül lenni velem az
2490 20|                       az, egyedül lenni velem az egész világon? Én gyilkos
2491 20|                    őszinte volt hozzám, én is az leszek. Elmondom önnek az
2492 20|                     az leszek. Elmondom önnek az utolsó egypár napnak a történetét.
2493 20|                    történetét. Ami odáig van, az egy boldog álom. Szokott
2494 20|                      egy boldog álom. Szokott az ember álmában boldog lenni,
2495 20|                       rá, de nem beszél róla. Az álom folytatása az volt.
2496 20|                      róla. Az álom folytatása az volt. Az istennő azt mondta
2497 20|                      álom folytatása az volt. Az istennő azt mondta imádójának: „
2498 20|               következik. De hát édes álmában az embernek esni is gyönyör.
2499 20|                   embernek esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt.
2500 20|                     belőle. S ki tudja, hátha az is gyönyör. Még azt senki