Part

2501 20|                     perc múlva átlátjuk, hogy az jót akart velünk. Egy napig
2502 20|                       a holdban. Óh, engem ez az emlék még akkor is melegíteni
2503 20|                    mégis gazdagabbak; ez volt az én ábrándom; ön mást mondott: „
2504 20|                kicsiny.~– Tehát Bálvándy volt az oka mégis! – kiáltá fel
2505 20|                    Katinka haragra gyúltan. – Az isten verje meg érte.~És
2506 20|                       sírni. – Hiába volt már az.~Katinka meg is bánta nagy
2507 20|                    könyveinek van eljegyezve: az a hites felesége; a legelső
2508 20|                    felesége; a legelső esküvő az ügyvédi hitletétel. Ez után
2509 20|                       Ez után kell látni, nem az asszony után. Ebben igaza
2510 20|                        Ebben igaza volt. Hogy az uzsorásnak visszaadta a
2511 20|                       ön a szelét amint ráfúj az emberre? Én érzem. Mi az?~
2512 20|                      az emberre? Én érzem. Mi az?~Kálmán félretekintett.
2513 20|          félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták megnevezni.~„
2514 20|                      nem szokták megnevezni.~„Az, hogy már mást szeretek!”~
2515 20|              félrenézéssel.~– Fordítsa vissza az arcát felém, kérem, ha nem
2516 20|                 sajnálja. Úgy. – Óh, barátom. Az mind nem igaz, amit ön beszélt.
2517 20|                    nem igaz, amit ön beszélt. Az ön tekintetében nem leskelődik
2518 20|                   tekintetében nem leskelődik az a sárga szemű szörnyeteg,
2519 20|                      féltés a neve. Aki félt, az küzd; aki félt, az tesz;
2520 20|                      félt, az küzd; aki félt, az tesz; az elfutásnak neve: „
2521 20|                      küzd; aki félt, az tesz; az elfutásnak neve: „megijedés”.
2522 20|                 szemben mindig több volt nála az irigykedés, mint a féltékenység.
2523 20|                  nőnek abban igaza volt, hogy az irigykedés gyáva, a féltékenység
2524 20|                     eszmével és iparral. Azok az ifjak, kik ezt felfogadták,
2525 20|                   buzdítják a továbbhaladásra az utánuk jövőket. És mégis
2526 20|                  keresni mint tudós; harmadik az igazságot búvárkodja; negyedik
2527 20|                      egyedül azt, hogy „éltem az életet”. – Pedig én voltam
2528 20|                      Pedig én voltam közöttük az első, a legerősebb. Rám
2529 20|                      tettem semmit. – Örültem az örömnek. – Ráismertem magamra.
2530 20|                      S végrehajtottam magamon az ítéletet. Pedig ez nekem
2531 20|                      öltött, nem követheti őt az a hölgy. Óh, mintha az mentsége
2532 20|                     őt az a hölgy. Óh, mintha az mentsége lehetett volna!~–
2533 20|                      játsszam mint komédiásné az ön által írt színdarabokban,
2534 20|                   énhozzám ilyen szót valaha? Az ön múzsái voltak énrám féltékenyek?
2535 20|                       aszkéták kellenek, mint az evangéliumnak? Gyötröttem
2536 20|                      árulok, s még rádicsérem az elócsárlottat! – Nem, csak
2537 20|                     ahol a koldusbot vezet, s az éhen elhalt tudósok sírjai
2538 20|                 elhalt tudósok sírjai jelölik az állomásokat. Ulixes és Circe
2539 20|                    kevesebb tehetséggel, mint az öné, írdogálnak itt-amott,
2540 20|                   odament ön. Hanem fellépett az excellenciás urak hintajába,
2541 20|               hintajába, s vitette magát azon az úton, amelyen nem göröngyök,
2542 20|                 rangfokozatok képezik. – Erre az útra indult ön meg, ezen
2543 20|                    ugyan megláthatta, hogy mi az a „sárga szemű szörnyeteg”?~
2544 20|                      szorosabbra vonult össze az egymás mellett ülők körül,
2545 20|                      tagadhatná meg? De mikor az egész emberről van szó:
2546 20|                      büszkék lesznek arra. De az, ami magasan van, az egyúttal
2547 20|                       De az, ami magasan van, az egyúttal messze is van!
2548 20|                      ha tenné? Ha megeshetnék az életben az, hogy egy fiatalembernek,
2549 20|                     Ha megeshetnék az életben az, hogy egy fiatalembernek,
2550 20|                   egymást – mivel fizetné meg az a fiatalember ezt az ajándékot?
2551 20|                      meg az a fiatalember ezt az ajándékot? Mindenével ugye?
2552 20|                     ön nem tudja még, hogy mi az a „minden”? – Minden! Tegnap
2553 20|                    meg fogja hajtani a térdét az oltár előtt, mely kedvesének
2554 20|                      feliratot pártolni; hogy az a fiú, ki a Decséryek karján
2555 20|                  fogait csikorgatta össze; ez az asszony a szívét szurdalja
2556 20|                     meg tudják őrizni arcukat az erős naptól s szívüket az
2557 20|                     az erős naptól s szívüket az erős szenvedélytől. – Akkor
2558 20|                      nyerhetni. – Akkor aztán az öné lesz.~Itt kitört végre
2559 20|                       azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok mindvégig szentek
2560 20|                      újra megbocsáthat; de ha az a magas hölgy szívig sérti
2561 20|                    egymással itt össze? Talán az én kedvemért? Talán az ön
2562 20|                  Talán az én kedvemért? Talán az ön kedvéért? Talán a véletlen
2563 20|                       másnak van jelenete? Ez az egész statutio, hajtóvadászat
2564 20|                     hogy milyen nagyon fájhat az annak.~Akkor aztán odatérdelt
2565 20|                 Hűségesek lesznek önhöz. Hisz az nem lehet másképp. Aki önt
2566 20|                      önt egyszer megszerette, az önt el nem felejtheti soha:
2567 20|                       el nem felejtheti soha: az meg fogja önt tartani, az
2568 20|                     az meg fogja önt tartani, az meg fogja önt érdemelni.
2569 20|                  magasság egy nőnek szerelme. Az ember elszédül, ha hosszan
2570 20|                       Két fiát hozta magával.~Az egyik kis medvebocs a szájában
2571 20|                      tette! Talán megsajnálta az állatot, mely nő és anya,
2572 20|                   Kitelik tőle: a poéta! Elég az hozzá, hogy csak célzott
2573 20|               leereszté puskáját. Megtörténik az ilyen eset újonc vadászokon
2574 20|                  Amint a hegyszakadékhoz ért, az egyik bocs, melyet ügyetlen
2575 20|                      a meredélytől s kiugrott az anyja öléből, s elkezdett
2576 20|               botorkálni vissza a bozót felé.~Az anyamedve othagyta az ostoba
2577 20|                   felé.~Az anyamedve othagyta az ostoba kölyköt, s a másikkal,
2578 20|                       egy pillanatra megállt. Az innenső parton hagyott kölyke
2579 20|                   szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta.~Visszajött
2580 20|                      még egyszer megtegye ezt az utat.~– Ah, a medve visszajön! –
2581 20|                     bántották.~– Álljon félre az utamból! – csengett Kálmán
2582 20|                  emelve célzott a vadállatra.~Az anyamedve is észrevette
2583 20|                  dördült el mind a két cső, s az anyamedve összerogyott.~
2584 20|                  utolsó haldokló mozdulata is az volt, hogy két vonagló talpát
2585 20|                   magához. Úgy múlt ki.~Mikor az anyamedve elterült, a kis
2586 20|                    szép hölgy pedig odafutott az elejtett vadhoz, felkapta
2587 20|                   vette azt; azután bal lábát az elejtett vad fejére téve,
2588 20|                diadaltól égő arccal nevetett, az összevérzett állattól csupa
2589 20|                   hímzett fehér inggallérja s az a csipke mellfodor végig
2590 20|                   födi, szemeit is betakarja, az alul piroslanak elő rubinfényű
2591 21|                jobbágynak legfőbb kötelessége az, hogy feküdjék a fülére
2592 21|           vadászdiadala; megmérte, hány arasz az elejtett medve, megbecsülteté
2593 21|                     viszik azt el innen. Azon az egy szál fenyőn végig négy
2594 21|                     négy izmos orosz, s vitte az egyre szaporodó vadásztársaság
2595 21|                kíséretében a főhadiszállásra. Az orosz nagyokat sivított
2596 21|                       kíséretében. Ide hozták az elejtett medvét.~Egyetlen
2597 21|                      Egyetlen diadaljele volt az a mai hajtóvadászatnak.
2598 21|                 vadászokon, s elment arra alá az erdőnek.~A nősténye a két
2599 21|                      lövés volt mind a kettő: az egyik a tüdején ment keresztül,
2600 21|                 vadásznak becsületére válnék.~Az egész társaság magasztaló
2601 21|                  főhölgyek sem maradhattak ki az általános lelkesedésből,
2602 21|                    hercegnő maga felajánlotta az utazó lábzsákot ideiglenes
2603 21|                      kis medvebocs számára, s az a hintóban helyeztetett
2604 21|                     Katinkához. – Megmentette az egész társaságnak a becsületét.
2605 21|                társaságnak a becsületét. Ezek az urak mind úgy lőttek, hogy
2606 21|                       nekihevült arccal –, de az én vitéz kísérőm még csak
2607 21|             Dorotheának nézni; gondolta, hogy az is nevet.~Rosszul lőni is
2608 21|                     vétek; de éppen nem lőni, az már főbenjáró bűn.~Pedig
2609 21|                      volt rá. – Nem addig van az. – A vadásztörvénynek szankciói
2610 21|                       egy virágszállal.~– No, az nem fog fájni.~És azzal
2611 21|                  monda a delnő, lebocsátkozva az elejtett vad mellé s lehető
2612 21|                    előjönni onnan a bokorból. Az ön hivatala ez: ki a hősnő
2613 21|                       hanem neki.~Akkor aztán az általános éljenriadal között
2614 21|                 nélkül a vadásznő, s most már az ő jogai léptek gyakorlatba.~–
2615 21|                        Puskaporral mázoltatik az az ábrázatjukra, s ez viszont
2616 21|                     Puskaporral mázoltatik az az ábrázatjukra, s ez viszont
2617 21|                      fekete mázzal végrehajtá az irgalmatlan ítéletet a vádlottakon.~
2618 21|                      Akinek már volt bajusza, az kapott hozzá folytatását
2619 21|                       a füléig ért a bajusza, az kapott hozzá kecskeszakállt
2620 21|                        azért nem menekült meg az autodafétól; világos szőke
2621 21|                     el volt rá készülve, hogy az egész torzképpé fogja mázolni
2622 21|                       torzképpé fogja mázolni az arcát azzal a marék puskaporral.~
2623 21|                      sima ajkára, milyen volt az, amit feláldozott.~Azután
2624 21|                      egy homorú tükör, amiben az ember az egész arcát megláthatta;
2625 21|                 homorú tükör, amiben az ember az egész arcát megláthatta;
2626 21|                    Nos, hát nem ilyen volt-e?~Az összevergődött vadásztársaság
2627 21|                       fölségesen ízlik; mikor az ember kenyeret, sonkát maga
2628 21|                   kegyetlen mondások, amikkel az a haragos asszony szurkálta
2629 21|                szurkálta tele a szívét.~Mikor az ember fiatal és szerelmes,
2630 21|                      tud beszélni. Annak csak az őszámára kellene hangjának
2631 21|                 asszony ne csak maga nevessen az ő rovására, hanem az egész
2632 21|                 nevessen az ő rovására, hanem az egész társaságot mulattassa
2633 21|                       Aminél fogva aztán mind az egész társaság bátorságot
2634 21|                   elhalmozni. Furcsán esik ez az embernek, mikor azokat egy
2635 21|                    aki védelmezte: a főispán. Az pártját fogta a jurátusának.
2636 21|                       pákosz vadászeb elvitte az orra elől az elkészített
2637 21|                 vadászeb elvitte az orra elől az elkészített pirítósát. Volt
2638 21|                     Bók a hölgyeknek, hódolat az eszmény iránt, tisztelete
2639 21|                     eszmény iránt, tisztelete az ideálnak egész az állatvilágig.
2640 21|                  tisztelete az ideálnak egész az állatvilágig. Azonban Bálvándy
2641 21|                   jobban eszedbe jutott volna az udvariasság érzete.~Kálmán
2642 21|               mentegetettre.~Kálmán észrevevé az aranyhidat, melyet menekülésére
2643 21|                       Más irányt adott azután az egész mulatságnak a rusznyák
2644 21|                       rögtönzött nemzeti tánc az odasereglett pórleányokkal,
2645 21|         kiengesztelését, odament hozzá, mikor az a puskáját felvette.~– Dobd
2646 21|                valamit vinni a válladon: hozd az én „Lazzarinómat”. Én úgyis
2647 21|                     dacból is a kocsinak arra az oldalára került, hol az
2648 21|                       az oldalára került, hol az öreg hercegnő ült, nem ahol
2649 21|                       népmondákkal mulattatja az úrhölgyeket. Legalább felszabadítja
2650 21|                Legalább felszabadítja Kálmánt az udvarlás kötelességétől.~
2651 21|                      feladatban. Egyszer csak az előre haladt vadászcsoportból
2652 21|                      miért sompolyog ide? Sem az emlék, mely Kálmánhoz köti,
2653 21|                    elöl arról beszélnek, hogy az a vérmedve, ami négy lövést
2654 21|                      itt valahol a sűrűben.~– Az bizony meglehet – monda
2655 21|                     Bálvándy.~– És hogy annak az a szokása, hogy visszatér
2656 21|                   mind összetépi.~– Annak biz az a szokása.~No, kapott ezen
2657 21|                       a boszorkánymedve talál az lenni; akkor aztán vígan
2658 21|                     aztán vígan vagyunk.~– Mi az a boszorkánymedve? – rebegé
2659 21|                      Aszályi.~– Hát nem tudja az úr? Szörnyű állat az! Mikor
2660 21|                    tudja az úr? Szörnyű állat az! Mikor az jön, nem várja
2661 21|                       Szörnyű állat az! Mikor az jön, nem várja ám, hogy
2662 21|                       sem ad.~Már alkonyodott az idő; a nap a magas hegyek
2663 21|                   ordítása veri fel egyszerre az erdőt; néhány puskaroppanás
2664 21|                      segélyordítása, és közbe az az ádáz mormogás, amiről
2665 21|                   segélyordítása, és közbe az az ádáz mormogás, amiről olyan
2666 21|                   kiálta a vén rusznyák. – Ez az ördöngös medve maga.~Aszályinak
2667 21|                        és szíven találd: mert az ilyen nagy vad kemény sebeket
2668 21|               dobogott a szíve.~Itt van tehát az alkalom imádatának tárgyát
2669 21|         professionatus regényíró volna.~Pedig az ilyen találkozás bizony
2670 21|                      a fiatal szíveket.~Mikor az a roppant fekete feneved
2671 21|                     hidegvér kell hozzá, hogy az a válságos tíz lépésre bevárja
2672 21|                 Kálmánnál a hidegvért pótolta az akaraterő.~Nagy ösztöne
2673 21|                     nagy fenevedat, hogy csak az utolsó borókabozót választotta
2674 21|               rusznyák.~A medve keresztültört az utolsó boróka ciheren is,
2675 21|            legbiztosabban vette célba a fejét az állatnak és rálőtt. A medve
2676 21|                      a báró is. Most már csak az az egyedüli menedék a megdühödött
2677 21|                     báró is. Most már csak az az egyedüli menedék a megdühödött
2678 21|                   sózott a medve fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy:~„
2679 21|           kapaszkodjék fel a fára – hát akkor az történt volna, hogy a medve
2680 21|                  jáger!”~Mert hiszen nem volt az se vérmedve, se boszorkányállat;
2681 21|                      Össze volt arra beszélve az egész társaság, minden hajtó,
2682 21|          nyilatkozatával, hogy azért nem lőtt az első medvére, mert az nő
2683 21|                    lőtt az első medvére, mert az nő volt; jönne csak a hím.
2684 21|                   miszerint egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél
2685 21|                miszerint egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél Katinka
2686 21|                  menekül s fiait menti; – meg az az úr, ki a Decséryék hintója
2687 21|                       s fiait menti; – meg az az úr, ki a Decséryék hintója
2688 21|                   Dorothea grófnőt fenyegeti.~Az orosznak ettől a tudománytól
2689 21|                 elkedvetlenedett rajta. Tehát az egész társaság mind összeesküdött
2690 21|                       észre, hogy jöjjön erre az oldalra, én megsúgtam volna,
2691 22|                   moráljában.~Ugyanazon férfi az egyik asszony mellett gyáva
2692 22|                               A vadászat után az egész vendégsereg ki volt
2693 22|                     kényelembe tehette magát.~Az úrfiak még este sorba vették
2694 22|                   bandájával szerenádot adtak az ünnepelteknek, azután hagyták
2695 22|                 székeken, lócákon körül ülték az asztalt a meghívott vendégek,
2696 22|                   Abból, hogy legkésőbb jött, az a jó támadt, hogy mindenkit
2697 22|                    fölkeltett maga előtt, aki az ő számára fenntartott hely
2698 22|               illatából, amíg végigfeszengett az egész soron, miután az ácsorgó
2699 22|        végigfeszengett az egész soron, miután az ácsorgó paraszttömegen nem
2700 22|                ünnepélyes átadása. Előre volt az készítve egy fatálban, egy
2701 22|                     el volt rá készítve, hogy az az előrenyúló nyakú ember
2702 22|                     volt rá készítve, hogy az az előrenyúló nyakú ember ott
2703 22|                    előrenyúló nyakú ember ott az asztal végén azért furakodik
2704 22|                      furakodik olyan keményen az asztalhoz, mert ő protestálni
2705 22|                    vadrózsa bozóton keresztül az arcából chaldeai ábécélapot
2706 22|            protestálok! – kiálta hosszú kezét az asztal közepéig benyújtva,
2707 22|                      végével ütve ugyanannyit az asztalra.~– Kérem szavaimat
2708 22|                  nyugalommal a főjegyző.~– És az én szavaimat is utánuk! –
2709 22|                  korbácsnyelével ütögetve azt az átkozott protocollumot.~–
2710 22|                ötletnek: mint mikor valakinek az adomája végét előre kitalálja
2711 22|                       a birtok képében.~Pedig az a tréfa, amit Csollán Berti
2712 22|                       pajkossággal rögtönzött az ő kedves barátjának, Bálvándynak,
2713 22|                   lemetszett, hát azzal annak az egész évi haszonvételét
2714 22|                      Ami főjövedelmét képezi, az a huszonkét falu jobbágya
2715 22|                        Ez sokra megy. De most az a huszonkét falu egy esztendeig
2716 22|                     mondja: hátha te nem vagy az igazi földesúr; holnap jön
2717 22|                  holnap jön utánad a másik, s az újra megveszi rajtam. Hátralékot
2718 22|                       mégis úgy hozta magával az ízlése, hogy jobbnak találjon
2719 22|                     Katinkára ismert.~A delnő az erdei gyalogúton eléje került
2720 22|                 nyeregkápában hevertek, de ez az asszonyság tud lőni!! az
2721 22|                      az asszonyság tud lőni!! az már be van bizonyítva. A
2722 22|                       sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom önnek, ha
2723 22|                    jelenlétemben Csollán urat az én gondnokom és uram képében
2724 22|                    uram képében megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából
2725 22|                   megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából tiltakozni.
2726 22|                    éppen nagy alkalmatlanság; az ember még csak panaszra
2727 22|                       miatta, mert kinevetik.~Az asszonyság pedig nagyon
2728 22|                        talán békekötésre vagy az erszény elfogadására.~Katinka
2729 22|                   Katinka gyöngén belecsapott az eléje nyújtott tenyérbe
2730 22|                  őzkörmös nyelével, s eltette az erszényt.~– Majd akkor kapja
2731 22|                    földi, bús sejtelmei levén az iránt, hogy ebből aligha
2732 22|                      iránt, hogy ebből aligha az nem lesz, hogy őtet is végigfektetik
2733 22|                    Aszályi újra odafurakodott az asztalhoz. Most már azzal
2734 22|                  szava közepén félbeszakítani az alispánt.~– Kérem alássan!
2735 22|                      bezárni a protocollumot.~Az alispán mérgesen tekinte
2736 22|                   akarok mondani! Visszavonom az óvástételt. Íme ezennel
2737 22|                    ezért a helyreigazításért. Az alispán megharagudott rá,
2738 22|                       kivált szemtől szemben. Az neki gyönyörűség volt. Csak
2739 22|               tettleges szidást nem szerette, az ütleget. Hanem azt is felvette,
2740 22|                      Nagyobb gondja volt most az, hogy hol találja meg a
2741 22|                     kellett keresnie; Katinka az inasa által küldé meg neki
2742 22|                  papírba csomagolt aranyakat. Az erszényt nem adta hozzá
2743 22|                     emlékül.~Aszályi nem hitt az inasnak, s felbontá a papirost:
2744 22|                 papirost: mind arany volt biz az. Vajon megvan-e mind az
2745 22|                       az. Vajon megvan-e mind az ötven?~De hogyan számlálja
2746 22|                   Meglátják! – Úgy tett, hogy az egyik markába fogva az aranyakat,
2747 22|                   hogy az egyik markába fogva az aranyakat, a másik kezével
2748 22|                     Katalin Bálvándy bárónak?~Az ünnepélyt természetesen
2749 22|                     minden volt kapható, amit az öt világrész az ínyencek
2750 22|                 kapható, amit az öt világrész az ínyencek számára terem,
2751 22|                      hordóból csorgott a bor, az úri rend egy hosszú deszkapalotában
2752 22|                   meglépve, lehetett húsz öl, az a tér pedig, melyen a lakoma
2753 22|                     kinek jutott volna eszébe az iránt kérdezősködni, hogy
2754 22|                      szép asszonytól hallott: az édes is, a keserű is, s
2755 22|                    mondá neki, hogy ha ő abba az ismeretlen sötétségbe bejuthatna,
2756 22|                 rettenetes tapsvihar fogadta; az igazgató alig tudott szóhoz
2757 22|                      ott látta maga előtt azt az embert, akit anyai átok
2758 22|                megérteni. Szemrehányás volt-e az, hogy íme, milyen jól megtartottad,
2759 22|                       jól megtartottad, amire az a haragos nagyanya kényszerített,
2760 22|                          Vagy talán öröm volt az a szívdobbanás?~Annyi bizonyos,
2761 22|                  színpadról senkit. Reá nézve az egész egymásra zsúfolt embertömegnek
2762 22|           enharmonicus nagy ábrázatja van. Ez az óriási arc akként nevet,
2763 22|                     között fecsegni kezd, azt az egy embert meglátja a színész,
2764 22|                      is örökké elhordja annak az egynek a képét s látja maga
2765 22|                   világításban Borcsay előtt, az nem látta volna őt meg.~
2766 22|                     őt meg.~De majd mikor jön az a másik, akinek asszonyi
2767 22|                    kilépni látta. Cilike volt az.~De alig ismert rá.~Az egy
2768 22|                   volt az.~De alig ismert rá.~Az egy ihlett művésznő volt,
2769 22|                     megáldva. De ki adta neki az ihletet, mely arcát körülragyogja,
2770 22|                       finomságra? Kitől vette az ízlést az öltözékben, egész
2771 22|             finomságra? Kitől vette az ízlést az öltözékben, egész külső
2772 22|                 mennyi elég a színpadon, hogy az akció művészet legyen: ne
2773 22|                  tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja volt ez. Amit
2774 22|                     könnyekkel szemében.~Mind az önfeledt örömkiáltás, mind
2775 22|                    önfeledt örömkiáltás, mind az elpiruló zavar, mind a visszatérő
2776 22|                     hogy mit mondanak odalenn az ismerős szép hölgyek, sem
2777 22|                     otthon. Ott talált azokra az ölelő karokra, amik csak
2778 22|               találkozol. Tudtam én azt. Csak az kell, hogy Cilikét meglásd
2779 22|                     Nelson szobra. Arcra esik az előtt az egész világ, amerre
2780 22|                   szobra. Arcra esik az előtt az egész világ, amerre csak
2781 22|              tanyázunk ennek a bolond bárónak az erdejében. Eszeveszett ember.
2782 22|                     azért, hogy itt játsszunk az ő statutióján. Volt is nekem
2783 22|                       Volt is nekem szükségem az ő ezer forintjára! Hanem
2784 22|                      friss bükkgally terítve: az az ágy. Neked is verünk
2785 22|                   friss bükkgally terítve: az az ágy. Neked is verünk le
2786 22|                      érezte, mintha ott volna az otthon.~A súgó elsőt csöngetett
2787 22|                  kérdésekkel ostromolta.~– Ki az a szép színésznő, aki önre
2788 22|         összehunyorított szemekkel a hercegnő az ifjú embertől.~A főispán
2789 22|                tudatta a hercegnővel, hogy ki az; mert többször látta az
2790 22|                       az; mert többször látta az öreg Jenőynével a K-i színházban,
2791 22|                    hogy mindent el fog árulni az öregasszonynak odahaza.~
2792 22|                ugyanazt teszi; két palack áll az utóbbi előtt; Rák bácsi
2793 23|                                      Közelebb az éghez~Az ünnepélyek harmadik
2794 23|                             Közelebb az éghez~Az ünnepélyek harmadik napját
2795 23|                      kívül a falun; mert oda, az akkori rongyos viskók közé
2796 23|                 Kálmán csakugyan ott töltötte az éjt a színészek sátorában,
2797 23|                       harangoznak! De odakinn az erdőkben is szól az erdők
2798 23|                   odakinn az erdőkben is szól az erdők harangja, a kakukk.
2799 23|                   velünk. Mi közelebb megyünk az éghez. Mi felmegyünk az
2800 23|                       az éghez. Mi felmegyünk az Oltárra. Látod azt a sziklaormot,
2801 23|                   amit a kelő nap megaranyoz? Az az Oltár! Oda mászunk ma
2802 23|                       kelő nap megaranyoz? Az az Oltár! Oda mászunk ma föl.
2803 23|                     annyival közelebb leszünk az éghez, amennyivel távolabb
2804 23|                      összepakolt mindent, ami az útra szükséges; a vándorszínésznek
2805 23|                 fogadott egy kalauzt, ki őket az oromra fölvezesse, annak
2806 23|                      abból. Színésznő korában az embernek mindent összevissza
2807 23|                       is akart vinni.~– Minek az? – monda Bányaváry. – „Me
2808 23|                 karjára vette Cilikét, s amíg az út oly széles volt, hogy
2809 23|           gondolatokba merülni; tartotta őket az egész úton beszéddel.~–
2810 23|              vándoroltunk a tót hegyek között az egész truppal? Kifogyott
2811 23|                      egész truppal? Kifogyott az úti eleség már két nap óta.
2812 23|                       szánkban, s ami szamóca az útfélen termett, mind fölettük
2813 23|                     tűzkarikát hányt a szemem az éhségtől. Akkor egy kastélyt
2814 23|                    kastélyt pillantottunk meg az út mellett; nagyszerű park
2815 23|                    itt haldoklom a truppommal az útban éhség miatt; nagyságtok
2816 23|                        Hah! micsoda öröm volt az! Behívták az egész truppot,
2817 23|                micsoda öröm volt az! Behívták az egész truppot, három napig
2818 23|                     én három napig udvaroltam az áldott jó púpos hátú asszonyságnak,
2819 23|                  aratni babért és húszasokat. Az ám, de egyet kifelejtett
2820 23|                   városban sehol. Itt vagyunk az utcán, az ég alatt. Az még
2821 23|                  sehol. Itt vagyunk az utcán, az ég alatt. Az még a kisebbik
2822 23|                vagyunk az utcán, az ég alatt. Az még a kisebbik baj; de nagyobb
2823 23|                    baj; de nagyobb fejvakarás az, hogy hol játsszunk. A vármegyeház
2824 23|                      egy sóraktár; de azt meg az egyiket elfoglalta a fehér
2825 23|                    óra múlva meg volt hódítva az egész konvent; a confraternium
2826 23|                  keblére, ott maradtunk náluk az egész tisztújítás alatt.
2827 23|                  kanonok, apát úr foglalta el az első sor zártszéket a nézőhelyen,
2828 23|                  Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor olyan
2829 23|                      hét alatt odaszelídülnek az erkölcsök, hogy még a gyerek
2830 23|                       ha felütjük sátorunkat, az, aki nyelvünket nem is érti,
2831 23|                     ha pedig mi szólunk egyet az ő nyelvén, ha elővesszük
2832 23|                      ő nyelvén, ha elővesszük az ő hőseit, Mihály vajdát,
2833 23|                      Györgyöt, ha elénekeljük az ő dalait: eksztázisba jön,
2834 23|                       kezét megfogva. – Ennek az „én királynémnak” sokkal
2835 23|                     hű jobbágya van már ebben az országban, mint az igazinak!~–
2836 23|                      ebben az országban, mint az igazinak!~– Milyen tréfás
2837 23|                     fejedelmi birtokunk ebben az országban? – Miénk az egész
2838 23|                   ebben az országban? – Miénk az egész országban – minden
2839 23|                    Haramiái”-ból:~Mily szabad az életünk,~Kéjjel telt világunk.~
2840 23|                   Nézd, bajtárs! Minő kép ez! Az a bolond báró azt hiszi,
2841 23|                        hogy ez a messze vidék az övé; pedig nem igaz: ez
2842 23|                       Sivított-e olyan nagyot az orosz, mikor földesurát
2843 23|                    nekünk tapsolt? Mi vagyunk az ország főurai: a költő,
2844 23|                     sárhoz a föld birtoklása: az egész az enyém! A havas
2845 23|                     föld birtoklása: az egész az enyém! A havas hegylánctól
2846 23|                       szép zöld vetést, nekem az is gyönyör; beleéneklek
2847 23|                       is gyönyör; beleéneklek az ég zengésébe! Engem nem
2848 23|                   vagy rongyos köpönyeggel; s az egyforma gyönyör volt neki.
2849 23|                   soha! Óh, hidd el, hogy nem az a boldogság, mindennap vetett
2850 23|                     vetett ágyban aludni! Nem az a boldogság, mindennap háromszor
2851 23|                       a szabadságnál kezdődik az ember. Ami azonkívül él:
2852 23|                      ember. Ami azonkívül él: az mind kutya, birka, hangya,
2853 23|                       soha! Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres
2854 23|                      ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.~
2855 23|                       üres szív még rosszabb.~Az Oltár az egyik legmagasbb
2856 23|                   szív még rosszabb.~Az Oltár az egyik legmagasbb hegycsúcs
2857 23|                 napsugár aranyködöt sző, mely az erdős hegyhátaknak változatos
2858 23|                      most is jégfedte Kriván.~Az egyetemes hatás az, mely
2859 23|                    Kriván.~Az egyetemes hatás az, mely elmondhatatlan: egy
2860 23|                       egy szörnyű érzés, mely az egymáshoz közel állókat
2861 23|                       mely megnémít, becsukja az ajkat s felszabadítja a
2862 23|                      Adj nevet, „költő” ennek az érzésnek, mely most mind
2863 23|                       vágyat tanultam ismerni az emberek között a föld iránt.
2864 23|                  emberek között a föld iránt. Az egyik az éhség a földhöz,
2865 23|                 között a föld iránt. Az egyik az éhség a földhöz, a másik
2866 23|                    különösen táplálja ez éhet az alföldi róna. A földéhes
2867 23|                      A földéhes embert bántja az, hogy birtoka csak a láthatárig
2868 23|                       elég neki, ami van. Óh, az kínzó érzés lehet. Ha egyszer
2869 23|                      De nem félek tőle. Engem az a másik érzés tölt el, ami
2870 23|                       meg Kálmán kezét, amint az előbbre lépett a meredély
2871 23|                egymást megcsókolni.~Több volt az, mint testvércsók: a művészet
2872 23|                  vagytok – mondá Bányaváry –, az én gyermekeim. Oda kell
2873 23|                        mely akkor végigzengte az egész országot, az Oltár
2874 23|                végigzengte az egész országot, az Oltár magasán énekeljék
2875 23|                      jön. És akkor következik az ország közepe: még Budapestet
2876 23|              Budapestet is bevesszük velük.~– Az nehéz lesz – monda Kálmán
2877 23|                       akarsz célhoz jutni, ne az urat nyerd meg, hanem a
2878 23|                       többet ér nekem, mintha az egész helytartótanács mind
2879 23|                     embereken kezdem. Azoknak az jólesik, s háládatosak érte.
2880 23|                    arca elhalványult.~Mi volt az?~Az első magyar dráma.~–
2881 23|                     elhalványult.~Mi volt az?~Az első magyar dráma.~– Nézzetek
2882 23|                      nyomban követi a diadal, az enyém az utókorra vár. Még
2883 23|                     követi a diadal, az enyém az utókorra vár. Még bevégezve
2884 23|                  velünk egy úton járt. Ő fenn az égben, mi lenn a földön.
2885 23|                        s úgy olvasott belőle.~Az első lapot csak némán olvasták
2886 23|                    mélységnek, a végtelennek, az égnek, a sziklatömegnek!~
2887 23|                      nem bírt magával, átadta az iratot Cilikének: – Olvasd
2888 23|                 völgyben ott tolakodtak előre az őskor szellemalakjai; a
2889 23|                     királyokkal dacoló hősök. Az egész világ megtelt velük
2890 23|                    alant.~S a napsütötte alak az oltárkövön tovább idézte
2891 23|                      oltárkövön tovább idézte az isteneket az égből s a hősöket
2892 23|                    tovább idézte az isteneket az égből s a hősöket a sírból,
2893 23|                   mind a hármat: a művésznőt, az Olympot és a megnépesült
2894 23|                   temetőt. Üdvezült volt!~Ah, az valóban isteneknek való
2895 23|                    ajkán megdicsőülni hallja. Az elevenen égbe repülés érzete
2896 23|                  elevenen égbe repülés érzete az! A lángvihar, mely Romulust
2897 23|                      lángvihar, mely Romulust az égbe ragadja, a tűzszekér,
2898 23|                  paradicsomba viszi!~És mikor az a költő tudja azt: lelkének
2899 23|                     mikor már napvilágos lesz az ég. És mikor igaz az, amit
2900 23|                     lesz az ég. És mikor igaz az, amit magának jósol.~És
2901 23|                       neki nyújtani fog; hogy az egész világ, mely most oda
2902 23|                    ami lelkében szülemlett, s az olympi fényes arcok és sírelhagyó
2903 23|               körülcsoportosuló fényes alakok az égen nem Zeusz és istenudvara,
2904 23|                    Fölötte állnak a viharnak: az éghez sokkal közelebb, mint
2905 23|                     ha te nem szolgálsz annak az oltárnak, melynél én csak
2906 23|                     jónak találta felkiáltani az oltárkövön álló társaságnak,
2907 23|                   Bánták is azok!~Érzi is azt az ember, hogy megázik, mikor
2908 23|                    ember, hogy megázik, mikor az égben van! Fél is az ember
2909 23|                    mikor az égben van! Fél is az ember a mennykövektől, mikor
2910 23|                 Zeusszal komázik! Hadd jöjjön az a fergeteg! Ők látni akarják
2911 23|                 hegyet, nem fogják megtalálni az utat a szikláról lefelé;
2912 23|                      magunk fekszünk abba.~Ez az indítvány kisebbségben maradt. –
2913 23|              indítvány kisebbségben maradt. – Az orosz jószerencsének találta,
2914 23|           sziklatetőről!~Olyan nehéz megválni az égtől!~Utol is érte őket
2915 23|              felültették összefont karjaikra; az pedig shawlját szétterítve
2916 23|               kecskepásztor kunyhóját! Ez már az otthon!~Egy düledezett góré
2917 23|                      Egy düledezett góré volt az fatuskókból megalapítva
2918 23|                 tövéből. S a villámcsattogás, az égzengés alatt ott ciripel
2919 23|                    kunyhó szögletében, mintha az ő dalához való zenekíséret
2920 23|                    ajtajába, elkezdi szavalni az őrült király nagyszerű monológját: „
2921 23|                  ördögösökkel van dolga, akik az Istennel perelnek.~A zivatar
2922 23|                   zivatar lassan odább vonul, az égdörgés orgonája mind enyészetesebben
2923 23|                    vadásztáskából előkerülnek az estebédhez való kenyér,
2924 23|                   Mire a zivatar megszűnik, s az eső eláll, késő este van;
2925 23|                    Tovább menni már nem lehet az erdők sötétjében; de hát
2926 23|                       szállás több a világon?~Az orosz kalauz elővette furulyáját,
2927 23|                      Kálmán azalatt kinn járt az erdőben. A pagony esőáztatta
2928 24|                    mit végeztek ezalatt, arra az égbe törőknek semmi gondjuk
2929 24|                   volt.~Hogyan szentelték fel az új templomot reggel, s hogy
2930 24|                  reggel, s hogy játszották el az új bohózatot este, és ami
2931 24|                  bohózat a kettő között esik, az mind megtörtént náluk nélkül,
2932 24|                      senki.~Este bohózat volt az előadás, s azon Bányaváry
2933 24|                      azoknak még zárva vannak az ablaktábláik azok még alusznak.~
2934 24|                 földön, amíg Kálmán és társai az égben jártak, az asszonyságok
2935 24|                       társai az égben jártak, az asszonyságok és kisasszonyok
2936 24|                     cigánybanda húzta álmosan az utolsó indulót.~Kálmán utánuk
2937 24|                        No-no! Hiszen rokonod. Az éjjel sok rossz élcet hallhattál
2938 24|                        Ugye, micsoda bűvésznő az! Az ember átkozott vágyakat
2939 24|                    Ugye, micsoda bűvésznő az! Az ember átkozott vágyakat
2940 24|                     kötelességeidet, s segíts az úti készületekkel rendbe
2941 24|               állomáson előre intézkedni kell az előfogatok végett, amik
2942 24|                     hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas fogatommal utolérlek.~–
2943 24|                      Hát csak siess előre. Ha az útban elmaradsz, majd fölveszlek.~
2944 24|               rendelni; s hogy a grófi család az éj fáradalmait piheni még
2945 24|                      ez órában.~Borongós volt az idő.~Kálmán hozzáfogott
2946 24|              feneketlen sárban, kihúzta éjjel az ágyából a bírót; rajta tört
2947 24|                     csak van a világvárosban, az mind oly tömve van első
2948 24|               szorítani egy pár elefántnak (s az írás szerint szorítottak
2949 24|                    pincetorok is ki van adva. Az ebédlőben is hálnak éjjel,
2950 24|                   akiknek aztán nappal tessék az utcán járkálni, a lovaknak
2951 24|                 járkálni, a lovaknak meg fele az udvaron tanyázik.~Mit volt
2952 24|                benyitogatott. Hogy kinevették az indítványával! „Ez nem vendégfogadó.”
2953 24|                  vidéki ismerőse ne legyen, s az csak oda száll vásárkor,
2954 24|                  módom van benne, lévén a ház az enyém, s én a háznak az
2955 24|                       az enyém, s én a háznak az ura.~Kálmán a fogait csikorgatva,
2956 24|             csikorgatva, s dühösen rontott ki az utcára: a kutyák megint
2957 24|                   megint majd lehúzták.~Amint az utcára kiér, s a nagy sokadalomban
2958 24|            nyomorúságos eredményét.~– Hol van az a ház? – kérdé Bálvándy.~–
2959 24|                  bunkójával a fültövére, hogy az ordítva futott el s a többit
2960 24|                      amint olvasom, eladó. Mi az ára?~– Húszezer forint!
2961 24|                       oszlopához, s felnyomta az orráig a pipáját az agyarával.~
2962 24|                 felnyomta az orráig a pipáját az agyarával.~Bálvándy hidegvérrel
2963 24|                   nyúlt a tárcájába.~– Tartsa az úr a kalapját, itt a húszezer
2964 24|                     között sem érte meg.~– Ez az úr majd hitelesíteni fogja
2965 24|                Bálvándy:~– No már most tessék az úrnak kimenni ebből a házból.~
2966 24|                      vehetvén!~– Én pedig azt az utcára kirakatván.~De már
2967 24|                      vissza Bálvándy, s azzal az ablakhoz lépett, kikiáltott
2968 24|                       ház. Ez a cókmók kimegy az utcára.~Az ácsorgók rég
2969 24|                      cókmók kimegy az utcára.~Az ácsorgók rég ismerték bőkezűségéről
2970 24|                        nemcsak minden bútorát az utcán találta; hanem a ház
2971 24|                  kellett rendelni a vásárból; az meg az orra előtt volt.~
2972 24|                   rendelni a vásárból; az meg az orra előtt volt.~Mák uram
2973 24|               kidobjon nagy összegeket. Pedig az ilyen ötlet hódít. Megláthatta
2974 24|            ragyogásnak a visszfényét. Tetszik az ilyen könnyűvérű merész
2975 24|                   kétnapi járat volt előttük.~Az első nap délutánján ismét
2976 24|                      A vármegye rögtön küldte az ácsokat, mérnököket s egyéb
2977 24|                       körülmények között. Itt az est. – Az ég alatt hálni
2978 24|             körülmények között. Itt az est. – Az ég alatt hálni nem lehet.
2979 24|                    bajos; éjfélig nem érik el az elhagyott mezővárost. Végre
2980 24|                     először elfintorította rá az arcát, s azt mondta: „Pfuj!” –
2981 24|                      pusztának a neve, melyet az öreg Decséry eladott a dúsgazdag
2982 24|             természetszerű állapot volt ebben az országban; a pusztai birtokosnak
2983 24|            birtokosnak éppen kötelessége volt az, amit ő viszont gyönyörűségnek
2984 24|                  viszont gyönyörűségnek vett. Az a pusztai lak pedig különösen
2985 24|                 lakályosabbá van téve minden. Az ismeretség pedig egész szabályszerű;
2986 24|                       fizet le egy jószágért, az négynyüstös vászonban is
2987 24|                       egész jóérzettel vették az utat tavalyi birtokuk tanyája
2988 24|                   tanyája felé.~Estefelé járt az idő, mikorra bevergődtek
2989 24|                     legelő. Nyájgazdaság volt az. Karámok, nádból font cserények,
2990 24|                   hosszú itatóvályúk jelölték az egyes csordák gyűlhelyeit;
2991 24|                        nem ajtó, ahol bemegy; az első tulok nyakára bádogkolomp
2992 24|                      el kell tanulni tőle, ha az ember azt akarja, hogy az
2993 24|                     az ember azt akarja, hogy az ökör megértse: „Csákó ne!” – „
2994 24|                       ilyen hőrögetve szólnak az ökörhöz, még azt hiszi,
2995 24|                asztagot rak István bátyámmal.~Az uraságok hintajai elkerülték
2996 24|                      földész kisebbik leánya.~Az úri vendégeknek tehát át
2997 24|                      a kisleány vezette őket. Az volt a hajdani béreslak.
2998 24|                        jó neki a béresház is.~Az is elég szilárd épület volt;
2999 24|                 voltak szobái, szárnyajtói, s az ablakok redőnyeit sűrű levelű
3000 24|                  muskátlis cserepek pótolták, az ajtókra pedig lepedők voltak