Part

3001 24|                   mert úgy félrekámficsorítja az orcáját, hogy elmegy a saját
3002 24|                     kiment, hogy majd behívja az anyját; aki előbb tiszta
3003 24|                 konyhán volt, vacsorát főzött az aratóknak.~Nemsokára előkerült
3004 24|                      tűztől még pirosabb volt az arca. Kartonruhát viselt
3005 24|                      kezéhez nyúlni; mert biz az én kezem csupa vöröshagyma;
3006 24|                      kezem csupa vöröshagyma; az aratóknak készítettem a
3007 24|                       kell konyha után látni. Az apjukom is mindjárt itt
3008 24|                         Talán tartóztatjuk is az asszonyságot? – kérdé a
3009 24|                     Ottan van a lányom, végzi az helyettem. De már csak németül
3010 24|                       ő sohasem látott: lévén az egy hosszú rézorsó, amelyiknek
3011 24|                       azt Magyarországon túl, az idegennel el lehetne hitetni,
3012 24|                     Tudja, grófkisasszony, mi az a derelye?~– Igen – mondja
3013 24|                      ennélfogva nagyon kapott az ajánlaton, s meg is kapta
3014 24|                  ajánlaton, s meg is kapta rá az engedelmet.~Sára asszony
3015 24|          kormánypálcát, azazhogy főzőkanalat. Az is olyan pirospozsgás volt,
3016 24|                       pirospozsgás volt, mint az anyja, de kétszerte pirosabb
3017 24|                       a leány orcáját, amitől az azután még háromszorta pirosabb
3018 24|                      mi a konyha, s mire való az a sok csodaformájú eszköz,
3019 24|                      csodaformájú eszköz, ami az asszonyok fegyvertárát képezi.~
3020 24|                   hozta magával Kálmánt, akit az udvaron kapott meg, amint
3021 24|               jókedvűen mosolygott.~– Itt van az a domine, ni, aki engem
3022 24|                 kiálta Sára asszony. – Hát ez az? No iszen vissza is verem
3023 24|                  vagyunk fizetve! Hát ez volt az a kegyetlen ember? No, ne
3024 24|                 szokás.)~– Megy kend mindjárt az ünneplő ruháját felvenni! –
3025 24|                   Tóth Máté uram hátára, hogy az többet számított a Kálmántól
3026 24|                     megnyugtatá Sára asszonyt az iránt, hogy biz ott már
3027 24|                   családja együtt üljön velük az asztalnál.~Ezt a hercegnő
3028 24|                    Azoknak nem dukál idebenn. Az István fiam kinn vacsorál
3029 24|                     István fiam kinn vacsorál az aratókkal meg a béresekkel
3030 24|                    aratókkal meg a béresekkel az udvaron. Különben zúgolódnék
3031 24|               zúgolódnék a sok paraszt.~– Hát az a kis hetyke fiú, aki a
3032 24|                      egyéb. Dehogy ülnek azok az asztalhoz. Nem kell a gyereknek
3033 24|                      no hát, majd a Juci elül az ő ölében, az Erzsikének
3034 24|                      a Juci elül az ő ölében, az Erzsikének is lesz téve
3035 24|                       is lesz téve egy tányér az asztal szegletére; de biz
3036 24|                     asztal szegletére; de biz az nem fog ott megülhetni,
3037 24|                      elhallgatta azután, amit az anyja mesélt odább.~– Úgy
3038 24|                folytatá Sára asszony –, ennek az úrnak az öreganyjánál voltam
3039 24|                     asszony –, ennek az úrnak az öreganyjánál voltam én örökben.
3040 24|                  örökben. Derék jó asszonyság az; mindig tart magánál egy-egy
3041 24|                   egy-egy árvaleányt, ott van az nála, míg férjhez nem viszik.
3042 24|                Munkára szoktatja valamennyit. Az volt a mondása: inkább olyan
3043 24|                    úgy henyél, mint egy úr.~– Az igen okos mondás – jegyzé
3044 24|                      második felesége vagyok: az elsőt a szülei kedvéért
3045 24|                    kedvéért vesz el. Mert még az édesapja az én lelkem uramnak (
3046 24|                      el. Mert még az édesapja az én lelkem uramnak (itt szájára
3047 24|                      tudom én, hogy nem illik az embernek mások előtt az
3048 24|                       az embernek mások előtt az urának azt mondani, hogy „
3049 24|                 mondani, hogy „lelkem”. – Hát az uramnak az apja még csak
3050 24|                     lelkem”. – Hát az uramnak az apja még csak árendás redemtus
3051 24|                legelőször megtelepedtünk. Még az se írni, se olvasni nem
3052 24|          taníttathatta, mert éppen akkor volt az a világ, hogy a püspökök
3053 24|                      a kálvinista gyerekeknek az iskolába járást, az ábécéket
3054 24|               gyerekeknek az iskolába járást, az ábécéket is elszedték tőlük;
3055 24|                   ragadt rájáuk egy kis nesze az írásnak, holmi vándordiákoktól.
3056 24|                   hogy miként gazdagodott meg az apósom. Ahogy a rossz emberek
3057 24|                      babonások beszélik, hogy az ördög hordta neki lidérc
3058 24|                       ahogy volt, igazán. Hát az apósom éppen 1793-ban árendált
3059 24|                 Keveset kellett érte fizetni. Az pedig egy olyan rendkívüli
3060 24|                    tájon meg még nagyobb volt az áldás; az apósomnak annyi
3061 24|                    még nagyobb volt az áldás; az apósomnak annyi szénája
3062 24|                       Iszonyú szárazság lett; az emberek megették a lapulevelet
3063 24|                    éppen nem termett, úgyhogy az ország egyik részéből a
3064 24|                    hulljanak. Egy nagy mocsár az apósom bérlette pusztán
3065 24|                    még meg is köszönték neki. Az azután való évben kiütött
3066 24|                 gyapjú ára iszonyúan fölment; az apósom annyit bevett belőle,
3067 24|                    annyit bevett belőle, hogy az egész pusztát megvehette
3068 24|                   mindig volt Isten áldása. – Az a fődolog. – Én bizony nem
3069 24|                          Én bizony nem hoztam az uramhoz semmit; mert engem
3070 24|                 tartom, nem is bánja meg, aki az én leányomat elveszi.~A
3071 24|                     csak azt hibáztatta, hogy az a „leányom” nem akar megjelenni
3072 24|                  leányom” nem akar megjelenni az asztalnál.~– Hjaj, nem jöhet
3073 24|                  asztalnál.~– Hjaj, nem jöhet az addig, míg odakinn el nem
3074 24|                    Mind ezt a jót Isten után, az én jó nagyasszonyomnak,
3075 24|                     földről férjhez venni! Ez az úrfi csak olyan kicsi gyerek
3076 24|                     olyan kicsiny gyerek volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál
3077 24|                leányod lesz, azt én elvetetem az unokámmal!” „Óh – mondok –,
3078 24|                 leányára szorul; nagy úr lesz az; grófkisasszonyt kap az
3079 24|                       az; grófkisasszonyt kap az feleségül.” Én mondom azt; –
3080 24|                     festette egy pár embernek az arcát, akik az asztalnál
3081 24|                       embernek az arcát, akik az asztalnál egymással szemközt
3082 24|                 asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz.~Félbeszakította
3083 24|                       legjobban illusztrálta, az Erzsike megjelenése a szobában.
3084 24|                      elfoglalni a maga helyét az asztalnál, üresen hagyott
3085 24|                      ez olyan csattanó piros. Az a bibliai Mária, ez a bibliai
3086 24|                      Mária, ez a bibliai Éva. Az ős eredeti szépség, kinek
3087 24|                  egyszer szánva, s nehéz volt az ítéletmondás.~No, de ki
3088 24|                 tanulta meg mindezeket, midőn az apja még iskolába sem járatta.~
3089 24|                     szobában a grófnak, külön az asszonyságoknak. Azoktól
3090 24|                  szépen búcsút vettek.~– Majd az úrfinak megmutatom én, hogy
3091 24|               Kálmánra, egyetlen ággyal.~– Ez az én uram szobája.~– Hát nemzetes
3092 24|                    szérűn, a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem.
3093 24|                 szérűn, a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem. Nem
3094 24|                   földön. Ott alszik csak jól az ember.~– No, ha nemzetes
3095 24|                       ilyen fáin úrfinak való az ég alatt hálni; maga ott
3096 24|                     kap. Paraszt bőrének való az, már megszokta. Soha a nagyasszonyom
3097 24|                     volt már; aludt mindenki. Az istállók előtt horkoltak
3098 24|                komondor morogni kezdett; arra az alvó felemelte fejét s felkiáltott: „
3099 24|                      fejét s felkiáltott: „Ki az?” A komondor aztán elkezdte
3100 24|                      csóválni a farkát. „Kend az, apámuram?” – mondá megnyugtatva
3101 24|                      Máté uram aztán leteríté az alvó mellé subáját, s fél
3102 24|                     fejét, mint puha vánkosra az édes búzagarmadára nyugtatva.~
3103 24|                  mikor ilyen tiszta csillagos az ég – kezdé Tóth uram. –
3104 24|                          Mert nem emészti meg az esze. Nincs rosszabb, mint
3105 24|                  szabadon lehetett végiglátni az egész rónán. A láthatárig
3106 24|                    kezdett derengeni, hasonló az északi fényhez; vagy valami
3107 24|                    kigyulladni.~– Nem vésztűz az – mondá nyugodtan Tóth Máté. –
3108 24|                    lesz a helyén.~– Tehát még az ott önnek a birtoka? – kérdé
3109 24|                       a láthatáron is túl van az; a föld boltozatának hajlása
3110 24|                    föld után élni, úrfi. Ezer az ellenségünk, s csak a két
3111 24|                      a marhámon, a vetésemen, az épületeimen. A fiaim pedig
3112 24|                       varjúvajjal sült kenyér az, s nem kíván jobbat. Így
3113 24|                        S aztán, ha végigéltük az életet, miért éltünk?~–
3114 24|                        Pedig együgyű tudomány az egész. Sohasem adni ki semmire
3115 24|                       a meggazdagodásra.~– De az életnek gyönyörűségei is
3116 24|                   mellett. Akit megszeretünk, az után nem sokat sóhajtozunk:
3117 24|               meghozza a lakodalmat, s később az apróság csevegése elég öröm
3118 24|                    magam fizetek annyit, mint az egész faluja, s harangot,
3119 24|                harangot, orgonát én szereztem az egyháznak. Ott nem vagyok
3120 24|                 földdel való bajlódást?~– Óh! az én gyermekeim is tudnak
3121 24|                   természettudományból tanul: az hitét ingatja meg az Istenben;
3122 24|                   tanul: az hitét ingatja meg az Istenben; amit a törvénytudományból
3123 24|                     törvénytudományból tanul: az hitét ingatja meg az embertársakban;
3124 24|                   tanul: az hitét ingatja meg az embertársakban; amit a történettudományból
3125 24|                    történettudományból tanul: az hitét ingatja meg a királyban;
3126 24|                      a nyomorúság tanítja meg az embert, azt megtanulja.
3127 24|                      jobban megbecsülik aztán az édes itthont.~– De hát azóta
3128 24|                     hát azóta nem érdekli önt az a nemzetek története, amiben
3129 24|                       hírlapot?~– Nem biz én. Az újságba csak azt írják,
3130 24|                    Tótországból itt mennek át az olajkárosok. Taliánországból
3131 24|                   hiencek meg a krikehájok. – Az egész világ folyását megtudom
3132 24|                     paraszt; nagyon cifrák.~– Az urak meg azt mondják, hogy
3133 24|                     cigányfajta nép. Lám, még az a híres Kovács Mihály is
3134 24|                     is, hogy annak tartom. De az nem megy könyvvel meg írással.
3135 24|                      meg írással. Annak éppen az a módja, amit én követek.
3136 24|                   módja, amit én követek. Óh! az urak mind ferde úton járnak.
3137 24|                       járnak. Kevesen vagyunk az országban: nagyon sok az
3138 24|                      az országban: nagyon sok az idegen. Agyonverni, ha tehetnénk,
3139 24|                      se tehetnők. Azzal, hogy az urak a diétán elhatározzák,
3140 24|                nyelven kell írni a matriculát az idegen fajoknál is: semmire
3141 24|                 magyarul tanulni senki, hanem az én foltos ködmönömtől: attól
3142 24|                     valamit. – Látja úrfi azt az égést ott a láthatáron két
3143 24|             császáriak, s itt megtelepítették az üres vidéken. Víg emberek
3144 24|                       volt, azért nem nyelték az éhkoppot, hanem eljártak
3145 24|                   hozzám zálogra kérni pénzt. Az én foltos ködmönömtől mindig
3146 24|                       ködmönömtől mindig telt az; mert én nem adtam ki sem
3147 24|                 selyemre, sem cifra kocsikra; az ő leányaik pedig seperték
3148 24|                       leányaik pedig seperték az utcát a selyemviganóval.
3149 24|                   utcát a selyemviganóval. És az lett a vége, hogy a dőzsölő
3150 24|                       apródonként kikoplaltuk az elfoglalt földről; egyenként
3151 24|                     telkét, s vagy visszament az országába, vagy beállt hozzám
3152 24|                   erősen velem: a német. Ahol az megtelepedik, azt nem bírja
3153 24|                      bírja senki kimozdítani. Az éppen úgy tud koplalni,
3154 24|                   feleségének él, s megjön rá az áldás. Ez az én foltos ködmönömnek
3155 24|                      s megjön rá az áldás. Ez az én foltos ködmönömnek a
3156 24|                     asztalon szerezzük vissza az országot, úrfi.~– Nem, uram.
3157 24|                      alkotmányunkat védjük, s az nekünk drágább még a földünknél
3158 24|                      tudom, hogy valahányszor az urak az alkotmány miatt
3159 24|                     hogy valahányszor az urak az alkotmány miatt erősködni
3160 24|                   fiaimat katonának elviszik, az is bizonyos; akár kérdezi
3161 24|                        akár kérdezi a császár az ország rendeitől, akár kérdezetlenül
3162 24|                      át fogja látni, hogy nem az igazságot kell követnie,
3163 24|                    fölemelkedni a földről, és az igaztalanul mostoha hazát
3164 24|                  Mikor fölébredt, pitymallott az ég; a mező hintve volt harmattal,
3165 24|                   mező hintve volt harmattal, az ébredő madársereg zenéjével,
3166 24|                  főzéshez kezdtek.~A távolban az előresietett aratóleányok
3167 25|              előfogatokat kellett rendelni. S az elromlott híd helyreállítását
3168 25|                       egyes”, s ráköszöntötte az úrfira. Abból azt úgy kell
3169 25|                 kiszívni, hogy tovább tartson az élvezet.~– Nagyon jó ez!
3170 25|                        Csak úgy végigmelegíti az embert.~Utána a jó fehér
3171 25|                 gyürkés piros ropogós részét; az egészen helyre hozza a belső
3172 25|                    részem benne – viszonzá rá az úrfi.~A szekér azonban előállt,
3173 25|                   fiára: – Jó ülést csináltál az úrfinak, gyerek?~– Dejsz
3174 25|                     ott jobban elbeszélgetünk az úton – monda Kálmán; amiért
3175 25|                    hídját, éppen akkor, mikor az úrfi ezen utazik. Ki tudja,
3176 25|                     mondásodnak formát. Mondd az úrfinak azt, hogy ha egyszer
3177 25|                      világ, ha megszomorítják az emberek, gondoljon rá, hogy
3178 25|                       amit teveled éreztetett az ő úri családja egykor; –
3179 25|                       is legyen, úgy kívánom. Az úrfi magasra fog vergődni;
3180 25|                       meg találják keseríteni az életét a zöld asztalok és
3181 25|                       jöjjön ide hozzánk; itt az Isten szép mezeje és az
3182 25|                       az Isten szép mezeje és az Isten szép ege újra kibékíti
3183 25|              parasztemberek olyan jól értenek az időjóslatokhoz!~– Hát te,
3184 25|                     te is egy szerencsés utat az úrfinak!~Erzsi vonakodását
3185 25|                    Erzsi vonakodását mentette az, hogy a tejre kell ügyelnie,
3186 25|                   mellett; pirulását mentette az, hogy a tűz nagy.~– Isten
3187 25|                      őszinte, oly meleg volt.~Az a „másik” még most alszik.~
3188 25|                        még most alszik.~Aztán az apró szentek is előkerültek;
3189 25|                       szentek is előkerültek; az ökrös szekér kormányzója,
3190 25|           kapaszkodott, s meg hagyta csókolni az orcáját.~Azzal felült Kálmán
3191 25|                        A mező szép zöld volt, az esők után bársonnyal volt
3192 25|             bársonnyal volt bevonva a róna, s az ég felhőtlen kék.~Kálmán
3193 25|                    zöld mezőkről.~Hanem ebben az élvezetében nagyhamar meg
3194 25|                     disznóival találkozik. Ez az ő írása volt: bizonyítanak
3195 25|                 Jenőyné már megtudott valamit az ő találkozásáról a maga
3196 25|             pénzküldemény nem marad el; hanem az a delizsáncon megy; hanem
3197 25|                  delizsáncon megy; hanem hogy az uramöcsém ugyan vigyázzon
3198 25|                   ismét Bécsbe, s vele együtt az egész udvari cselédség.
3199 25|                    arra sohasem gondolt, hogy az ember nem lesz örökké Decséryéknél
3200 25|                    indulhattak a bécsi útnak. Az öreg Decséry szokása szerint
3201 25|                     legelső nap, midőn Kálmán az étteremben megjelent, a
3202 25|                        Dorothea most nem volt az asztalnál; hanem helyette
3203 25|                       hanem helyette ott állt az asztalon egy miniature arckép,
3204 25|                     szerezni. Le tudná ön ezt az arcképet másolni számára?~
3205 25|                       akart kijönni a felelet az ajkain.~– Megkísérelhetem,
3206 25|              szobájában ez arcképpel, nemcsak az öreg úr számára fogja azt
3207 25|                    amik egykor… De ne vágjunk az események elé.~Egy hétig
3208 25|                   szobáján kívül máskor, mint az ebéd idején. Akkor szabad
3209 25|                        Akkor szabad volt neki az élő minta bámulatában elveszteni
3210 25|                      A művész tanulmánya volt az. Az asztaltól sietett vissza
3211 25|                    művész tanulmánya volt az. Az asztaltól sietett vissza
3212 25|                       Két másolatot készített az arcképről.~Az egyik a nagyapa
3213 25|                       készített az arcképről.~Az egyik a nagyapa számára
3214 25|             szempillák; a hajfonadék divatos; az öltöny fekete és halványsárga,
3215 25|                        de egy szende mosoly s az ég felé emelt szemek a dicsőület
3216 25|                     volna bizonyos a hercegnő az édes csalásról? Nem bírna
3217 25|                     ha meg akarta ajándékozni az öreg urat unokája arcképével,
3218 25|                   arcképével, odaadhatta neki az eredetit, s Bécsben ugyanazzal
3219 25|                    hétnél hamarább visszaadta az eredeti arcképet is meg
3220 25|                      remekül talált másolatot az eredetivel összehasonlítá; –
3221 25|               önszívének dobogó magasztalása: az a szíve fölé rejtett kép
3222 25|                    van találva.~Azután eljött az elutazás napja. Kálmán még
3223 25|                 utazhassék szíve bálványával. Az egész úton meggyőződhetett
3224 25|                    meggyőződhetett róla, hogy az most is oly gyöngéd hozzá,
3225 25|                    gyönge hűtlenségért: azért az egy napért, amit Kálmán
3226 25|                       egy napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja és
3227 25|                   szentjei iránt a „Credo” és az „Amo” reá róttak.~Még a
3228 25|                 kötelességét végezni járt fel az irodába. Azt adta indokul,
3229 25|                   tanárról neveztek így s ami az akkori törvénytudományt
3230 25|                        De hát mit csinálsz te az egész idő alatt? Verseket
3231 25|                  minden cél oda megy ki: hogy az ember magának vagyont, azáltal
3232 25|                       a leendő nexusnál fogva az út a legmagasabb állásig.
3233 25|             vándorolna búcsújárva, hálát adni az égnek annyi ráontott kegyért;
3234 25|                       szó, azt elképzelheted. Az okát is jól tudom, hogy
3235 25|                      ír mindenről, ami könyv, az egyetlen helybeli lapnak.
3236 25|                egyetlen helybeli lapnak. Erre az emberre vigyázz! Már egy
3237 25|                    nyúlsz, ott megharap; mert az az ő moslékja! Tehát innen
3238 25|                 nyúlsz, ott megharap; mert az az ő moslékja! Tehát innen
3239 25|                   zivatart várhatsz. Ez aztán az eged másik felét is elborítja.
3240 25|                  terád sem a maga dolgát, sem az ország dolgát nem bízza
3241 25|                     holt literatúrát kegyeli, az élővel nem törődik. A nemesember
3242 25|                prókátornak nem kell más, mint az aktái, a Tripartituma meg
3243 25|                     csak léniáz és cirkalmaz; az orvos csak receptet ír,
3244 25|                      viseltetnek országszerte az olyan alakok iránt, akik
3245 25|                        hogy hamut hint fejére az az anya, akinek azt hozzák
3246 25|                     hogy hamut hint fejére az az anya, akinek azt hozzák
3247 25|                       száműzve van a világból az a család, melynek valamelyik
3248 25|                      melynek valamelyik tagja az ősi becsületes nevet az
3249 25|                       az ősi becsületes nevet az irodalom terére hurcolta.
3250 25|                      és olcsó szerelmet árul: az bizony méltán siratja meg
3251 25|                    régióval érintkezésbe jön. Az is méltán követeli vissza
3252 25|                  össze két veszett író, mikor az összevész a dicsőség rongyain.
3253 25|                     Hogy verik bele egymásnak az arcát a sárba, s akkor aztán
3254 25|                  vevőket összekoledálni. Hogy az ilyen fiúnak kiteszik a
3255 25|                      fiúnak kiteszik a székét az ősi házból, azt természetesnek
3256 25|                    napfény! Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem
3257 25|                      Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem a ti
3258 25|                    szórok közé!” – S ha akkor az egész ország egy diadalszóra
3259 25|                  diadalszóra zendül, ha akkor az Isten ihlette homlokon kizöldül
3260 25|                magasabban állanak, mint ők! S az én leszek és akik velem
3261 25|                  hallotta még Kálmánt szólni. Az ifjú költőnek ki volt pirulva
3262 25|                      költőnek ki volt pirulva az arca, hevesen járt fel s
3263 25|                 testvérhazában most épült fel az első országos színház. Azok
3264 25|                       egy lépéssel nálunknál. Az ünnepélyes megnyitást magyar
3265 25|                szenteli fel a színpadot, hogy az előítélet is elismerje róla
3266 25|                  elismerje róla azontúl, hogy az oltár és nem pellengér.
3267 25|                    drámára, mely hivatva lesz az ünnepélyt felavatni, száz
3268 25|                       azt mondjam: „én vagyok az!”, s mikor azt bevallom,
3269 25|                   visszajött Biróczy s átadta az elolvasott művet. Nagyot
3270 25|                   Végig. – Nem árult el annak az arca semmit.~– S mit szólsz
3271 25|                     idő múlva utána tevé:~– S az is fog maradni időtlen időkig
3272 25|                      halálod után találjon rá az utókor, s akkor szörnyedjen
3273 25|                  végül még hátra van egy rém. Az, aki a gondolatokban olvas.
3274 25|                 élőknek és holtaknak ura. Nem az „Úr”; hanem a Kutya Cenzor.
3275 25|                         hanem a Kutya Cenzor. Az a te eszméidnek felét legyilkolja.
3276 25|                     Biróczy.~– Halljam.~– Óh, az iránt semmi kétségem sincsen,
3277 25|            halhatatlannak született mű támadt az országban. Ez másként nem
3278 25|                   lesz soha; ezután sem lesz! Az irodalmi koszorút elnyered.
3279 25|                rosszul ítéled meg. Ők lesznek az ünnepélyes megnyitáson.~–
3280 25|                  magát, mert jelleméhez talál az. Már Bányaváryról nem állok
3281 25|                 vannak; mely halálos sérelmét az utolsó kitörés bekövetkeztéig
3282 25|              elszabadult zsíros szájú betyár; az agg férfi, kinek kesergésében
3283 25|                       javából. Én előre látom az előadást, melynek végén
3284 25|                   fogja kérdezni: hát ez volt az a csodamű, aminek olyan
3285 25|                negyedik micsoda?~– A negyedik az, hogy minden úgy fog történni,
3286 25|                feljönniük, a nemes vetélykedv az idegennel szemközt új ihletet
3287 25|        visszafogadhatja a Decséry kastély; de az olympi győztes el van rájuk
3288 25|                       kedvesem. Nem én leszek az első, aki így élt. De én
3289 25|                       tíz hét esik közbe, ezt az időt mégis csak felhasználhatnád
3290 25|                 ítéletét a pályaművek felett.~Az erősebb indulat elfoglalta
3291 25|               gyöngébb elől.~Inkább azon járt az esze, hogy mi hírt hoz a
3292 25|                       megfelelt rájuk.~Másnap az írásbeli vizsgát kellett
3293 25|                   Háromféle kalkulust szoktak az ügyvédi diplomában osztogatni:
3294 25|                      sufficienst (elégséges).~Az ugyan tökéletesen mindegy
3295 25|                 Kálmánt mégis nagyon bántotta az, hogy csak a középső jutott
3296 25|                  eshetett ez meg rajta? Éppen az utolsó lépésnél.~A diplomanyerés
3297 25|                       már türelmetlenül várta az érkezőt: Biróczy is ott
3298 25|                   lehangolt képet mutatott.~– Az rossz! – kiálta Korcza úr
3299 25|                    Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök között volt egy
3300 25|               nagyasszony ezt majd elhiszi, s az ülnököt fogja szidni, nem
3301 25|                       másikba eljusson.~Végre az ötödik napon megkapta a
3302 25|                       babért egy fordító.~Hát az ő remekműve? A késő kor
3303 25|                      kor világító kolosszusa? Az irodalom büszkesége? Hát
3304 26|                balhírt hozó levél után Kálmán az utcára sem mert kimenni
3305 26|                   másnap elküldte Biróczynak.~Az rohant hozzá azonnal, már
3306 26|                  mondom senkinek, csak neked. Az öregasszony itt járása nekem
3307 26|                      Korczából, mi hordja itt az öregasszonyt?~Kálmán vállat
3308 26|               szobáját barátja, mindőn nyílik az ajtó, s belép rajta a nagyanya.~
3309 26|                       rajta a nagyanya.~Abban az ő szokott házi öltözetében,
3310 26|                tanúsított. Előkelő dölyf volt az, rideg, nyers komorság mellett.~
3311 26|                     kínálást nem várva, leült az egyetlen pamlagra, s körülnézett
3312 26|                     belepillantott: elolvasta az aláírt neveket, s aztán
3313 26|                      ház előtt megállt velük.~Az öregasszony felment Kálmánnal
3314 26|                 öregasszony felment Kálmánnal az emeletbe. A lépcsőre nyíló
3315 26|                     táskájából, s felnyitotta az ajtót.~– Jöjj be.~Kálmán
3316 26|                    nyitott fel a nagyasszony. Az férfi dolgozószobának volt
3317 26|                   minden legapróbb részletéig az úri kényelemnek. Az íróasztalon
3318 26|                részletéig az úri kényelemnek. Az íróasztalon kívül volt benne
3319 26|                       állnak fehérneműid, itt az ezüst ékszereid, itt porcelánjaid.
3320 26|                 öltönyeid Szekulánál varrasd: az most a leghíresebb szabó.
3321 26|                      divatozó virágokkal volt az megrakva.~– Most jöjj le
3322 26|                megrakva.~– Most jöjj le velem az istállóba.~Ugyanazon háznál
3323 26|                   vezettetni nagyanyja által. Az udvarban voltak az istállók,
3324 26|                     által. Az udvarban voltak az istállók, az egyik előtt
3325 26|                  udvarban voltak az istállók, az egyik előtt áll egy lócsiszár
3326 26|                     inte nekik; azok kihoztak az istállóból két lovat; az
3327 26|                      az istállóból két lovat; az egyik szép almásszürke volt,
3328 26|                      lócsiszár elmondta, hogy az elsőnek az ára ezerkétszáz
3329 26|                     elmondta, hogy az elsőnek az ára ezerkétszáz forint,
3330 26|               lovásznak is kell egy ló, mikor az urát kíséri valahová. –
3331 26|                    vásárt tett; a „Villám-nak az árát mindenki előtt ezernyolcszáz
3332 26|                   Ócska bútoraidat ajándékozd az inasodnak.~Folyvást oly
3333 26|                    félévre való jövedelmedet. Az iváni birtokunk jövedelmét
3334 26|                      csak „úr”!~Hogy ne sírna az, akinek azt mondják, hogy
3335 26|                     bosszúállása teljes volt. Az idő jól volt választva hozzá,
3336 26|                      egy nagy csalódás napja. Az egész csillagképlet arra
3337 27|                      A lóháton~Mi a különbség az ember és az úr között?~Az
3338 27|                       a különbség az ember és az úr között?~Az egyik lovon
3339 27|                     az ember és az úr között?~Az egyik lovon ül.~A kengyelvas
3340 27|               helyedbe hozzák.~Nem kap rajtad az imádott hölgy? Lóra ülsz:
3341 27|                     róla, hogy „prépost.~A ló az embernek megnemesítő része.~
3342 27|             nemesember címe, s a székelyeknél az előkelőket „lófő” címmel
3343 27|                      Szent László templomában az oltárképet meglátja, hogy
3344 27|                    istenek közül azonban csak az egy Apolló tartott lovakat:
3345 27|                 sokkal többre becsüli a világ az olyan jó közönséges félvért.~
3346 27|                    találta, hogy mindaz, amit az iskolában tanult, amit a
3347 27|                     mint egy jó hátas paripa.~Az ifjúság úgy tekintette,
3348 27|                       mint előhaladó vezérét. Az előkelő szalonokban szívesen
3349 27|                   Dorothea grófnő nem engedte az arcát udvari bálok alkalmával
3350 27|                  Kálmánnal. Mondta neki, hogy az atyját is ismeré: jó katona
3351 27|                  nyilvánítá őfenségének, hogy az ő ereiben is atyja vére
3352 27|                Amennyi parfüm, tömjén, pézsma az úri termekben, azokon még
3353 27|                      ő készíti.~Kitavaszodván az idő, meg lett engedve Kálmánnak,
3354 27|                    kísérve, ő is ellátogasson az alcsuthi nyári palotába,
3355 27|           parasztgyermekekkel. Máig is él még az a földész, most már hatvanéves
3356 27|                   gyönyörködött valamennyinek az örömében.~S mindennek az
3357 27|                      az örömében.~S mindennek az lett a vége, hogy Kálmánnak
3358 27|                     ajkába harapott. Nem elég az embernek azt tudni, hogy
3359 27|                     mindig iszonyodott. Olyan az, mint a csók a kesztyűs
3360 27|                  irigyelendő hivatalra.~Ennek az áldomását meg is kellett
3361 27|                tósztot; felmagasztalták, mint az ifjúság szemefényét, mint
3362 27|                   Biróczy kifogyhatatlan volt az élces áldomásokban. Bálvándy
3363 27|                       már így kell lenni. Van az üvegesnél és a porcelánárusnál
3364 27|                nevéért. Csak karmantyúra. Aki az első három vágást adja,
3365 27|                       első három vágást adja, az a győztes.~Jó lesz! A teremben
3366 27|                      hogy mikor kifáradtak, s az ingeiket levetették, arasznyi
3367 27|                  voltak.~Milyen dicsőség volt az!~Az egész társaság elismeré,
3368 27|                      Milyen dicsőség volt az!~Az egész társaság elismeré,
3369 27|                       nem akadt össze soha. S az az egy ütés, amitől a kezén
3370 27|                    nem akadt össze soha. S az az egy ütés, amitől a kezén
3371 27|                       fény, mi körülvesz, nem az enyém, nem igaz. Ez csak
3372 27|                      ki fog tagadni, ki előtt az úri termek bezárvák, kinek
3373 27|               szenvedni és elveszni. És mégis az vagyok. Semmi sem vagyok
3374 27|                      múzsáját soha!~Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi
3375 27|                    képzelé, hogy lelke ott ül az asztal mellett.~Az üres
3376 27|                     ott ül az asztal mellett.~Az üres papírlapon ottan hever
3377 27|                   üres papírlapon ottan hever az írótoll hónapok óta érintetlenül.~
3378 27|                      úgy tetszik neki, mintha az elhagyott toll megmozdulna
3379 27|                   rezgő hegyével betűket írna az alatta fekvő lapra.~Aha!
3380 27|                   hogy a hajszálai fájnak. Ez az úri mulatság mégis igen
3381 27|                 besúgna neki.~A hercegnő volt az a valaki.~– Ön nem is sejti,
3382 27|                        ő illetékes bíró.~– Mi az? – tudakolá Kálmán kíváncsian.~–
3383 27|                unokájára –, Dorothea írta meg az üdvözlő verset az ön kegyeltjének
3384 27|                    írta meg az üdvözlő verset az ön kegyeltjének születésnapjára.~
3385 27|                       azt Kálmánnak.~Dorothea az ablak felé fordult, mint
3386 27|               visszapillantott Kálmánra, amíg az költeményét elolvasá.~–
3387 27|                 hercegnő –, neki magának jött az a gondolatja, hogy ha ön
3388 27|                       engedi Kálmán beszélni, az nagyon fanyar észrevételeket
3389 27|                     észrevételeket fog tenni. Az eszmék kezdetlegesek; ismétlés
3390 27|                       líra erőtlen kifejezése az egészen.~Hanem ha a szerelmest
3391 27|              szerelmest engedik beszélni! Ah, az egészen mást olvasott belőle.~
3392 27|                        álomjelenet alakjában.~Az imádott szív így adja tudtul
3393 27|                    teszi le áldozatát ő is; – az nem kérdés, hogy mit.~–
3394 27|                       terelni a társalgást.~– Az még korán volna. Jobb lesz,
3395 27|                  tanulta.~Kálmán tehát kapott az alkalmon, hogy oktatást
3396 27|                       hogy felvilágosítsa, mi az a rím, mi az assonance;
3397 27|               felvilágosítsa, mi az a rím, mi az assonance; tartott neki
3398 27|                      nyelv türelmetlenségéről az inverziók iránt, a különböző
3399 27|                      költeményén. Úgy ment el az rendeltetése helyére. Meg
3400 27|                       versek.~Áldozatgalambok az ő istennőjének oltárán,
3401 27|                    van tüzet rakni.~Kálmánnak az tetszett legjobban, hogy
3402 27|                    fogod azt megérezni, ahogy az én lángom lobog! – Hogy
3403 27|            hangverseny és műkedvelői előadás; az elsőbbek az adventre, az
3404 27|               műkedvelői előadás; az elsőbbek az adventre, az utóbbi húshagyó
3405 27|                      az elsőbbek az adventre, az utóbbi húshagyó keddre.
3406 27|                       utóbbi húshagyó keddre. Az előkelő körökben nagy volt
3407 27|                művészek előre meg voltak híva az ünnepélyekben részt venni.~
3408 27|                 lehetnek. A hallgatag viszony az ifjú pár között annyira
3409 27|                       el ne repüljön oda, hol az angyalkák kardalához fejedelmi
3410 27|                 minden ragyogó előkészületet. Az udvar gyászt öltött, bálokról,
3411 27|               egyszerre: ez a gyász betakarta az egész fővárost.~A főhercegnő
3412 27|            délutánokat végigenyelegte: ahol ő az aranyszárnyú pillangók után
3413 27|              vadászról rajzolt palatáblájára. Az drágább remekmű volt rá
3414 27|                   mindennap: órákat eltöltött az ágyánál.~A beteg gyermekek
3415 27|               suttogva, hogy majd ha elmennek az égbe (hisz minden gyermek
3416 27|                     égbe (hisz minden gyermek az égbe jut), vigyenek üzenetet
3417 27|                       jut), vigyenek üzenetet az ő kedves gyermekének tőle,
3418 27|                        mondják meg neki, hogy az anyja mindig, de mindig
3419 27|                      miért, úgy nem szeretnek az égbe menni, még ha oly kedves
3420 27|                    ült és zsoltárokat énekelt az orgonahang mellett. Protestáns
3421 27|                 bárminő kívánsága lesz valaha az életben, amelynek teljesültét
3422 27|                    nádori titkár ül, s jegyzi az egymás után érkezőket; kiket
3423 27|                  Megtalálni a rang fokozatát, az értékét a bejegyzett névnek,
3424 27|                        aki fontos ügyben jár; az utóbbié az elsőbbség. S
3425 27|                 fontos ügyben jár; az utóbbié az elsőbbség. S ha aztán egy-egy
3426 27|                  irattal, hogy figyelmeztesse az illetőt, hogy más dolog
3427 27|                        Ah, a török követ! No, az csak hadd legyen ott hát.”~
3428 27|                    hogy katona.~Sátory őrnagy az: teljes katonai díszöltözetében,
3429 27|                 szóval fogja előadni ügyét, s az olyan hangon fog történni,
3430 27|                      hogy bizony meghallhatja az ajtón keresztül is az egész
3431 27|            meghallhatja az ajtón keresztül is az egész frekvencia.~A titkár
3432 27|                kurírja! Fontos üzenettel. Övé az elsőbbség. Hát még ki?~Új
3433 27|           visszaküldik.~Szégyen, gyalázat ez!~Az embernek joga van egy óriási
3434 27|                      a jogát kimondják.~Ezért az a nagy haraggal kiejtett
3435 27|             megvárakoztatja valamennyit. Hja, az fontos ügy lehet, amiben
3436 27|                     kézre dolgozó bírákról.~– Az egyik a rabló, a másik az
3437 27|                     Az egyik a rabló, a másik az orgazda! Jaj annak, aki
3438 27|                  minálunk processzushoz kezd! Az unokái sem érik végét. Valamennyi
3439 27|                    etetésben voltaképpen maga az őrnagy úr jön legpaprikásabb
3440 27|                  díszegyenruha is hevíti, meg az a sok emberi meleg abban
3441 27|                  zsúfolt várakozási teremben; az arca egészen nekivörösödött
3442 27|                   szemei fehérén meglátszanak az erek.~De még azt az alkalmat
3443 27|              meglátszanak az erek.~De még azt az alkalmat sem akarja elszalasztani,
3444 27|                  kriminális gonosztevők ebben az országban mind a prókátorok,
3445 27|                       mind a prókátorok, mind az esküdtektől kezdve, fel
3446 27|                    nem halló úr által, mintha az őáltalá vádlottakat mentegetni
3447 27|                     törjön belőle a jókedv, s az egész gyülekezet láttára,
3448 27|                    hahotával ne háborítsa meg az ünnepélyes dübörgést.~Még
3449 27|                      rossz prókátorok, s azok az elátkozott törvényszékek
3450 27|               nyomorúságra.~Nem biz azt, mert az szegény egy kis nyugdíjért
3451 27|                     juthat már be őfenségéhez az őrnagy?~Most megint érkezik
3452 27|                    üdvözölve.~Mind odanéznek, az őrnagy is: ki ez? Egy fiatalember.
3453 27|             kutyúpajtások. Bálcimborák! Innen az a nagy barátkozás.~Egyszerre
3454 27|               Egyszerre félrefordítja azonban az érkezettről a figyelmet
3455 27|              körülmény, hogy a nádor termében az ajtó felé közeledő léptek
3456 27|                   Abdi basa!~No, bizony ezért az emberért nem volt érdemes
3457 27|               főhivatalnoknak, a külföldinek, az özvegyasszonynak; de hogy
3458 27|                 tüntessenek ki! Hát hol akkor az igazság a földön?~Az őrnagy
3459 27|                    akkor az igazság a földön?~Az őrnagy szívében forrott
3460 27|              egyenruha még növelte a hőséget.~Az a fiatalember pedig nagyon
3461 27|                   ennyi idő alatt elfoglaltam az ágyúüteget Kulmnál!”~S a
3462 27|                    lég után.~„Mért nem tudott az a golyó két hüvelykkel alább
3463 27|                       átfúródik, már nem érzi az ember.~Sátory őrnagy egyszerre
3464 27|                        majd megmagyarázza azt az orvosi látlelet, hogyan
3465 27|                      több nap múlva tudta meg az esetet, amikor a megholt
3466 28|                    homokos part terül, melyet az épületfa-kereskedők zsindelyes
3467 28|                     messzeségben szakítja meg az Újépületnek nevezett rengeteg
3468 28|                       a hajóhíd ki van nyitva az átkelő hajók végett két
3469 28|                      kívül vakolatlan, fekete az időtől, teteje gúla alakú;
3470 28|                      törvénytudományi munkák. Az íróasztallal szemközt Magyarország
3471 28|                       melletti asztalkán állt az a fövényóra, mely most a
3472 28|                       most is él.)~A főherceg az ablakban állt, midőn Kálmán
3473 28|                       nádor. – Kérésed hozzám az, hogy e jó barátodnak, ki
3474 28|                  úttól, melyen rád nézve csak az ellenkezője terem a szerencsének,
3475 28|                      Már kora gyermekkorodban az a csapás ért, ami a legérzékenyebb
3476 28|                     egy ifjúra: kitaszítottak az iskolából. Ismerem az indokokat,
3477 28|           kitaszítottak az iskolából. Ismerem az indokokat, hogy miért. Csekély
3478 28|                  miért. Csekély büntetés volt az rád nézve. Más országban –
3479 28|                    csak visszhangja mindannak az „Ifjú Magyarország”. S meglehet,
3480 28|                     öntudatot fölébreszti? Rá az ellenkező vár, mint amazokra.
3481 28|                     szétbomlása. Tekintsd meg az ország térképét: számláld
3482 28|                 számláld meg a megyéket, amik az ideálodban élő országot
3483 28|                   kiveszünk, mi marad ott. Ez az ország addig él, amíg alszik.
3484 28|                  egyesítenek idebenn. Ami jó, az mindenkinek java, ami rossz,
3485 28|                  mindenkinek java, ami rossz, az mindenkinek baja idebenn.
3486 28|                        Ez a törvények nyelve, az igazságszolgáltatás, az
3487 28|                       az igazságszolgáltatás, az iskolai műveltség, a liturgia,
3488 28|                        A nádor élesen tekinte az ifjú szemébe, s látta, hogy
3489 28|                   halaványsága lepi el, hanem az ifjúi forró vér hő pírja.
3490 28|                     semmit be nem fogad, amit az európai kultúra alkot, azoknak
3491 28|                  Magunk magunkat dicsérjük, s az idegen nevet rajtunk, vagy
3492 28|                  fogyaszt el bennünket, hanem az alvás. Főnemességünk már
3493 28|                 álmodják. Hát miért nekünk ez az álom? Ébredjünk fel belőle,
3494 28|                        ha jó katona, felvitte az őrnagyságig, siet quietálni,
3495 28|                       meg.~– Ezt mind egyedül az okozza – szólt közbe Kálmán,
3496 28|                      mert nincs egy központja az országnak, mely a tehetségeket
3497 28|                     jól. Hogy ami féltője van az országnak, az nincsen egy
3498 28|                     féltője van az országnak, az nincsen egy helyen, hanem
3499 28|                       a nemzeti nyelv; Pesten az universitás, az egyházi
3500 28|                        Pesten az universitás, az egyházi hatalom Fehérvárott,