Part

3501 28|                 fognak járni. Felháborítjátok az alvó kedélyeket, szabadság
3502 28|                 kaptok hetet. Elcsalogatjátok az együgyű magyart ekéje mellől
3503 28|                    fogja maga alól elveszteni az ősi földet. Hírt keresni
3504 28|                      a német és a francia, ki az idegen hibás kiejtését udvariasan
3505 28|                egyszer szólaltam meg magyarul az országgyűlésen, s az első
3506 28|                 magyarul az országgyűlésen, s az első mondatomnál hahota
3507 28|                festéken keresztül kirí belőle az arisztokrata, vagy a táblabíró,
3508 28|                     paraszt. A magyar restell az arcával grimaszokat fintorgatni
3509 28|                  jellemeket tanulmányozzon; s az egész világon nincs számára
3510 28|                      aztán rátérnek mindenütt az arcátlan bohózatokra: hogy
3511 29|                    után~Kálmán folyamodásának az volt az eredete, hogy nemrég
3512 29|                 Kálmán folyamodásának az volt az eredete, hogy nemrég levelet
3513 29|                     társaságával, melyben azt az elhatározását tudatja vele,
3514 29|                     egyengetni akarta számára az utat.~Buda akkor kedvezőbb
3515 29|                 valódi művészi nagyságok, kik az akkori összes német színvilágban
3516 29|                     Akárhányszor megtette ezt az utat lóháton, jó ismerős
3517 29|                      Néhány órai sétalovaglás az – jó lovasnak és szerelmesnek.~
3518 29|                    Csakhogy – van valami, ami az utakat meghosszabbítja ősszel,
3519 29|                szitálni, délután hidegre vált az idő: akkora dara esett az
3520 29|                     az idő: akkora dara esett az égből, mintha az egész föld
3521 29|                   dara esett az égből, mintha az egész föld egy nagy instantia
3522 29|                       megjött a nyugati szél, az meghozta az ónos esőt, mely
3523 29|                     nyugati szél, az meghozta az ónos esőt, mely csepp, amíg
3524 29|                 megfagy, s körül bekandírozza az ember ruháját. És mindenből,
3525 29|                 estére vált, mire Kálmán lova az alcsuthi határcsárdát elérte,
3526 29|                  határcsárdát elérte, ahonnan az út a kastély felé letér.~
3527 29|                   bőrekhós, a többi fedetlen. Az utasok jól-rosszul elhelyezkedve
3528 29|                    kitalálta, hogy kik, amint az első kocsit elérte. Vándor
3529 29|                     bekötött fejjel, mellette az a férfi alkalmasint férje,
3530 29|               madármustrákkal; legjobban járt az, aki a saraglyában a súgólyukborítóba
3531 29|        súgólyukborítóba beledughatta a fejét, az ott meg nem ázik.~Az utazók
3532 29|                   fejét, az ott meg nem ázik.~Az utazók egy kicsit veszekednek
3533 29|                       egymás között; egymást „az úr”-nak címezik; van, aki
3534 29|             próbálgatja, hogyan lehetne ebben az ónos esőben kicsiholni.
3535 29|                       hideg eső szemközt ver, az elől mindenki eltakarta
3536 29|                  eltakarta legféltőbb részét, az arcát.~Akiknek az ekhós
3537 29|                     részét, az arcát.~Akiknek az ekhós szekér meg a gyékényes
3538 29|                    társaság előkelőbbjei; tán az igazgató, a primadonnák,
3539 29|                      igazgató, a primadonnák, az énekesek, akiket jobban
3540 29|                    Hátha éppen ők azok? Hátha az az esőtől korbácsolt alak
3541 29|                       éppen ők azok? Hátha az az esőtől korbácsolt alak maga
3542 29|                  korbácsolt alak maga Cilike? Az embernek olyan rosszul esik
3543 29|                       mellett elhaladt, annak az ernyője alól valami kedvetlen
3544 29|                    Színésztruppnál mindig van az. Kell az: mert hány darab
3545 29|           Színésztruppnál mindig van az. Kell az: mert hány darab van, amelyben
3546 29|                   ezek? Nem merte megkérdezni az utasoktól, azok sem sokat
3547 29|                      főhercegnőtől.~A várnagy az orvoshoz utasítá őt, ki
3548 29|                izgatólag a szenvedő idegeire.~Az orvos jóindulattal volt
3549 29|                   sárosan nem mehet be hozzá: az orvos ruhái pedig rövidek
3550 29|                     venné fel. De nagyobb baj az annál, hogy a főhercegnő
3551 29|                       Hanem volt egy jó terve az orvosnak Kálmán számára.
3552 29|                megbetegszik a környékben, azt az orvosnak rögtön be kell
3553 29|                     teljesülése felől, miután az úgy fog vétetni, mint egy
3554 29|                    Barátjai már útban vannak, az engedély kieszközlésével
3555 29|             kieszközlésével nem szabad késni.~Az orvos azt mondta neki, hogy
3556 29|                     tudják, hogy mikor szabad az orvosnak őfenségéhez felmenni,
3557 29|                       Kálmán maradjon idelenn az orvos szobájában, vegye
3558 29|                     többit.~Arról fogja pedig az orvos megtudni, hogy mikor
3559 29|                  szoba fölött van őfenségének az imaterme; abban áll az orgonaszerű
3560 29|            őfenségének az imaterme; abban áll az orgonaszerű fisharmonica.
3561 29|                    fisharmonica. A főhercegnő az esti órákból egyet, néha
3562 29|                ünnepélyes melódiákat játszik. Az orvos aztán végigvárja az
3563 29|                     Az orvos aztán végigvárja az ájtatos hangokat, s azok
3564 29|                     Nem soká kellett várniuk. Az orgonahang megszólalt odafenn,
3565 29|                orgonahang megszólalt odafenn, az orvos felölté fekete frakkját,
3566 29|                 vallani, hogy egészen új neme az útról érkezett vendég vacsorával
3567 29|                        Kálmán egyedül maradva az orvos szobájában, sokáig
3568 29|                     azok; ha sokáig hallgatja az ember, maga is kivágyik
3569 29|                      el magát. Látta, hogy ez az orvos csak meg akarja őtet
3570 29|                     őtet egy kicsit tréfálni; az orvosok humoristicus fickók.
3571 29|                    szándékkal, hogy átlovagol az uradalmi kasznárhoz; az
3572 29|                       az uradalmi kasznárhoz; az jobban ért az ő betegsége
3573 29|                     kasznárhoz; az jobban ért az ő betegsége kigyógyításához,
3574 29|                gyakorolja is a gyógyrendszert az orvosi fakultás engedélye
3575 29|                      fújt, és hó esett.~Amint az útféli csárda mellett ellovagolt,
3576 29|                       vándorkaraván szekereit az állás alatt. Az ivóterem
3577 29|                     szekereit az állás alatt. Az ivóterem útra néző ablakai
3578 29|                         Kálmán úgy iparkodott az éj homályában elvágtatni
3579 29|                       fogadhatott volna, hogy az ő hangja az, amely legjobban
3580 29|                       volna, hogy az ő hangja az, amely legjobban kihangzik
3581 29|         színészéletben gyakran összeszorulnak az emberek egy kocsmaszobában.
3582 29|                       keresztülment egymásnak az útján, anélkül, hogy egy
3583 29|                    még más vendég is!~No, biz az nem volt nagy újság Kálmán
3584 29|                 tökéletes volt számára, midőn az étkezőbe belépett, s ott
3585 29|                      étkezőbe belépett, s ott az asztalfőn meglátta ülni –
3586 29|                     asztalfőn meglátta ülni – az ő kedves barátját, Bányaváryt…~
3587 29|                  helyére.~– De hát mért akart az orvos neked ipecacuanhát
3588 29|                 előttem, de azért nem maradok az utcán! Felütöm a sátoromat
3589 29|                   legelső színben, s ott lesz az archimedesi pont, ahonnan
3590 29|                       is tudom, hogy már maga az az eset, hogy a nádor kasznárja
3591 29|                       tudom, hogy már maga az az eset, hogy a nádor kasznárja
3592 29|                      maga fogott el bennünket az úton; úgy hozott ide a házához,
3593 29|                    truppot, mely talán elhull az útban, ha ki nem eheti egyszer
3594 29|                        Ha arra gondolsz, amit az Oltárkövön olvastunk, az
3595 29|                      az Oltárkövön olvastunk, az nincs többé. A Kolozsvárra
3596 29|                  Bányaváry. – De én túljártam az eszeden. Ismerlek jól; tudtam,
3597 29|                     ne írjak belőle. Én aztán az egészet megtanultam könyv
3598 29|                       megtanulta könyv nélkül az egész kalendáriumot. Ha
3599 29|                   maradt még.~– De hisz annak az előadását nem fogja megengedni
3600 29|                       megengedni a cenzúra.~– Az az én gondom lesz – szólt
3601 29|                    megengedni a cenzúra.~– Az az én gondom lesz – szólt könnyű
3602 29|                   Bányaváry. – Ha tűz esik is az égből, ha lécszeg nő is
3603 29|                   vele, s majd meglátja akkor az ostoba világ, hogy mit bír
3604 29|                   beteg, csak el van csigázva az úttól. Kutya idő volt és
3605 29|                       pezsgőt inni, másik nap az ökörnyomból az esővizet,
3606 29|                      másik nap az ökörnyomból az esővizet, amellett folyvást
3607 29|                   esővizet, amellett folyvást az idegeivel dolgozni, tüdőt,
3608 29|                      élvezni mindennap együtt az istenekkel s együtt az ördögökkel:
3609 29|                 együtt az istenekkel s együtt az ördögökkel: ez, barátom,
3610 29|             egészséges lesz, mint Diana. Amíg az előadás tart, addig nem
3611 30|             alkalmával:~– Minő nagy bűvész ez az Offenbach! Ha most mi az
3612 30|                      az Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók a
3613 30|                   nélkül látnók a leányainkat az idegen fiatalemberek karjai
3614 30|                      gyönyörködűnk benne.~Már az igaz, hogy Orpheustól gyerekség
3615 30|                    nagyobb csodákat művelnek, az ő zenéjük hangjára jogot
3616 30|                    zenéjük hangjára jogot kap az idegen fiatalember kiemelni
3617 30|                   budai fejedelmi gyász miatt az előkelő társaság nyilvános
3618 30|                      a Decséry részen látják.~Az ifjú pár azalatt, míg monsieur
3619 30|                   nefelejcsnek”.~– Mert a kék az állhatatosság színe.~– Hát
3620 30|                     változhatatlan ég maga is az.~– Ugyebár, az én szemeim
3621 30|                     ég maga is az.~– Ugyebár, az én szemeim zöldek?~– Nem,
3622 30|                       tudom.~– Tehát legyenek az egész világnak zöldek, önnek
3623 30|                kézszorítás adott magyarázatot az enigmához. Megzavarta a
3624 30|                       egy pár hiányzik, magát az öreg hercegnőt is beviszi
3625 30|                     azt.~– Ah! tehát nem lesz az idén több reunio?~– Talán
3626 30|                  Afrikában fogják is tölteni, az nekem mindegy. Én nem vagyok
3627 30|                    Azt is megtudtam ugyanezen az úton, hogy ön közel van
3628 30|                      után, küldetés nélkül.~– Az nagyon szép lesz; hanem
3629 30|                 akarja tagadni. Ne harapja ön az ajkait, kérem. Látják.~–
3630 30|                      ajkait, kérem. Látják.~– Az is meglehet – suttogá Kálmán –,
3631 30|                      nem confiscálhatnak, sem az édes szülők vissza nem vehetnek
3632 30|                táncfejleményt hajtatott végre az összes armeecorpsszal; mikor
3633 30|                   Hisz-e ön bennem?~– Grófnő, az én crédóm is az, ami az
3634 30|                       Grófnő, az én crédóm is az, ami az öné, hiszek az Istenben,
3635 30|                       az én crédóm is az, ami az öné, hiszek az Istenben,
3636 30|                     is az, ami az öné, hiszek az Istenben, hiszek a szentekben,
3637 30|                      grófnő; a csodatevőkről, az aszkétákról, vagy a mártírokról
3638 30|                   velem beszélni?~– Maradjunk az aszkétáknál. Tehát ismeri
3639 30|                        hogy nem ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam azt.~–
3640 30|                     várta férje visszatértét. Az pedig mindennap látta őt,
3641 30|                  mondta meg neki, hogy ő volt az, akire várt.~– Nekem az
3642 30|                       az, akire várt.~– Nekem az első legenda jobban tetszik –
3643 30|                      a szemeit megtörülhetni.~Az átkozott rabszolgakalmár,
3644 30|                 hercegnőhöz szép táncosnéját, az még egyszer fülébe súgott:~–
3645 30|               nefelejcsekről.~Igazat mondott: az első szó is „nefelejcs”
3646 30|                      szó is „nefelejcs” volt, az utolsó is „nefelejcs” volt.~
3647 31|             rundellában~Egy bástyakörönd volt az a pesti Duna-parton. A törökvilágból
3648 31|                     bástyával volt körülvéve; az ókori védművek egy részét
3649 31|                      külső vakolat soha; csak az idők moha fészkelte meg
3650 31|                    Duna-part felett szállong, az mind a rundella lakója.~
3651 31|                       semmi hasznát nem vette az ódon épületnek; a színészek
3652 31|                  színészek bért ígértek érte; az alku hamar megvolt. – Az
3653 31|                      az alku hamar megvolt. – Az épület a városé volt, nem
3654 31|               ponyvákat.~Pénze nem volt ugyan az előkészületekhez, úri barátjaitól
3655 31|                   város lakosai közül, melyik az a kereskedő, aki kölcsönre
3656 31|               jelmeznek való pompát, s melyik az a lakatos, asztalos, aki
3657 31|                    elkészült, megkezdődhettek az előadások.~Hja, bizony nehezen
3658 31|                       a jurátusok, a karzatra az iparosok; a jurátusnak nemigen
3659 31|                 jurátusnak nemigen van pénze, az iparosnak pedig csak vasárnap
3660 31|           sártengerben kellett gázolni. Aztán az előkelő uraságok itt Pesten
3661 31|                    nálunk még most is fennáll az a nézet, hogy ami színművet
3662 31|                  színművet már egyszer látott az ember, másodszor mit nézzen
3663 31|                    annyit még nem írtak akkor az országban, hogy négy embernek
3664 31|                    négy embernek dolgot adjon az elolvasása. Voltak közöttük
3665 31|             legrosszabbak, mert ezek ismerték az írónak még az intencióját
3666 31|                   ezek ismerték az írónak még az intencióját is, s olvasni
3667 31|                       béke megköttetett. Szép az a dicsőség, szép a csatatéri
3668 31|                       csatatéri halál – hanem az élet is szép!~Főtisztelendő
3669 31|                válogatott adomák által, miket az íróvilág fenntartott róla.
3670 31|              fejlődésével lépést nem tartott, az új szavaknak határozott
3671 31|                    hölgy férjes nő ne legyen, az etikáról és illemtanról
3672 31|            illemtanról saját fogalmai voltak. Az „Isten” és „Szent” szavakat,
3673 31|               kiigazítani el nem mulasztotta. Az „ördög” szót éppen nem engedte
3674 31|                      a „barát” szót, minthogy az kapucinust is jelenthet,
3675 31|                  otthon ült, s azzal töltötte az idejét, hogy elővette a
3676 31|                     kalendáriumcsinálót, hogy az illető helység országos
3677 31|                        ami meg nem engedhető; az időjóslati rovatban pedig
3678 31|                      számtalanszor kiigazítva az aratás idejére jósolt „tartós
3679 31|                      kell aratáskor. Nem volt az rossz ember, csak ostoba.~
3680 31|                 amiket csak ők maguk értenek. Az ilyeneket kéri nagyon szépen
3681 31|                 valahára emberére talált, aki az ő nagyságát felfogni képes.
3682 31|                    tekintetű arccal fogadá.~– Az úr engemet fölöttébb megcsalt.
3683 31|                      amit kiigazítsak: csupán az ortographiája néhol hamis,
3684 31|                        s míg ő Kálmán művében az erkölcstelen eszméket, a
3685 31|                     szerelmi csábításokat meg az új szavakat vadászta, azalatt
3686 31|              szabadság isteni tanait hirdeti. Az egeret keresve nem vette
3687 31|                       volt.~Két hétig tartott az előkészület az új darabra.
3688 31|                  hétig tartott az előkészület az új darabra. Két hétig járta
3689 31|                    járta a hír Kálmán nevével az egész várost, előre kürtölve,
3690 31|                       tett irigység szomjazza az áldozat vérét. Egyetlen
3691 31|                ismerőst, ismeretlent lefülelt az új művet magasztalva. Színlapjain
3692 31|                      héttel elkezdte hirdetni az előadást. Két nap egymás
3693 31|                    szerző személye is fokozta az érdekeltséget: Kálmán az
3694 31|                      az érdekeltséget: Kálmán az előkelő körök kedvence volt;
3695 31|                  előkelő körök kedvence volt; az első előadás napjára a rundella
3696 31|                    nem olyan hosszú nap, mint az, amelyen egy költőnek első
3697 31|                    van a színpadon, mint maga az ügyelő. Segít rendezni,
3698 31|                 minden szereplőnek, hogy csak az istenért jól vigyázzon a
3699 31|                  bajuszt. Reszketve közeledik az előfüggönyhöz, s lesi, hogy
3700 31|                     Útjában van a rendezőnek, az igazgatónak, kik nem győzik
3701 31|              csengettyűje, a zenekar rákezdi, az igazgató minden szentekre
3702 31|               közönség persze jól tudja, hogy az egyetlen páholy, mely látszólag
3703 31|                   szól a súgó csengettyűje, s az előfüggöny allegóriái a
3704 31|                  elszaladni vele. – Már késő! Az a sarkantyús úr ott a színpad
3705 31|                    szerző néz és hallgat.~Óh, az nem emberi idegeknek való
3706 31|                  képzelte. Nem így éltek ezek az alakok az ő lelkében. Ott
3707 31|                      így éltek ezek az alakok az ő lelkében. Ott van ni!
3708 31|                       ő lelkében. Ott van ni! Az az ember meg éppen nem tudja
3709 31|                      lelkében. Ott van ni! Az az ember meg éppen nem tudja
3710 31|                     vágó jelenet, s elveszett az egész hatás. Ennek itt csak
3711 31|                szavalja szerepét, mint egykor az Oltárkövön. Ah, akkor az
3712 31|                      az Oltárkövön. Ah, akkor az olympi láthatatlanoknak
3713 31|                   érzi, amit játszik: egyedül az ő alakján lehet tekintetének
3714 31|                     aztán annál messzebb esik az ideáltól.~S hogy kínja tökéletes
3715 31|                      rendezte képzeletében, s az élő alakok nem illenek össze
3716 31|              litteratorok, kritikusok; kezdik az obligat gratuláción, s aztán
3717 31|                     közönség nem hallja tőlük az előadást s felpisszeg rájuk,
3718 31|                       Lopva áttéved tekintete az átelleni páholyba, ahol
3719 31|           összelappantsa.~Hát Dorothea?~Annak az arca egészen át van változva.
3720 31|                     minden szavára. Félelem-e az, bámulat-e az, mely arcát
3721 31|                       Félelem-e az, bámulat-e az, mely arcát elmerevíti;
3722 31|                   Most kezdi-e tudni, hogy ki az az ember, akit ő szeret?
3723 31|                     kezdi-e tudni, hogy ki az az ember, akit ő szeret? Most
3724 31|                     micsoda rettenetes ország az, aminek poézis a neve, s
3725 31|                    egyes költői helyeknek; de az egyetemes, megragadó hatás,
3726 31|                      nagyon tetszik; ő érezte az ellenkezőt. Óh, az előadás
3727 31|                     érezte az ellenkezőt. Óh, az előadás órájában az író
3728 31|                       Óh, az előadás órájában az író clairvoyant: azt is
3729 31|                     hangzatos mondatoknak; de az értelem maga a nagy közönségre
3730 31|                      ő élő szavakat adott. És az egész költői remek alkotást,
3731 31|                       ha nem hiányzanék hozzá az érzék, az egész közönségnek
3732 31|                    hiányzanék hozzá az érzék, az egész közönségnek néma elragadtatással
3733 31|            gyönyörködni e végtelen örvényében az eszményi szépségeknek. És
3734 31|                    Csak Cilike volt imádandó.~Az előadás estélyét pompás
3735 31|                    tisztességes keresetmódja. Az elbeszélések szerzője egyúttal
3736 31|               szerzője egyúttal városi kiadó; az, aki a humoros adomákat
3737 31|                    kilenc fiúgyermek mellett; az antológiai gyűjtő egyetemi
3738 31|                    csak ingyen ültessék mellé az embert, az a potya, az jól
3739 31|                     ültessék mellé az embert, az a potya, az jól esik. Néha
3740 31|                  mellé az embert, az a potya, az jól esik. Néha nem is kínálják,
3741 31|                      fogalma egyesíti magában az önkéntes megtelepedés művészetét
3742 31|                      legjobb élceit, mik most az egész országot felvillanyozzák;
3743 31|              történetbúvár bebizonyítja, hogy az egész világon minden nyelv
3744 31|                tiszteletére, ki búskomoran ül az asztal végén, s lelkével
3745 31|                     hátramaradottak előveszik az eltávozottakat, s leszólják
3746 31|                        elmondatik róluk, hogy az első nevetséges idióta,
3747 31|               meséiről beszél, elaltatja vele az embert; a harmadik nem bír
3748 31|                     Valami bajod ne történjék az úton.~– Köszönöm; bérkocsin
3749 31|                      benne: a tudatlan dandy, az asszonyok kegyence, ki telivér
3750 31|                   sűrű oldalon végig.~– S azt az ő nagyanyja holnap már olvasni
3751 31|                     meg már fiatal ember elég az első színművével! Mit csinálunk
3752 31|                   ebből országos dolgot? – De az nem Jenőy volt, és nem az
3753 31|                     az nem Jenőy volt, és nem az ő színműve. Óriási volt
3754 31|                       ő színműve. Óriási volt az a pyeridák berkében, s óriás
3755 31|                       kik visszatartóztatták. Az ő esése kolosszdűlés volt.
3756 31|                      felötlően szívélyes volt az elfogadásban, mindjárt áttért
3757 31|                      tegnapi előadásra.~– Óh, az valóban élvezetes este volt!
3758 31|                  önnek a rokona: Bányaváryné; az bármely idegen színpadnak
3759 31|                   Miért mondta ön akkor, hogy az önnek testvére? Hisz a színlapon
3760 31|                      teremtés; gyönyörű alak, az ember mindig maga előtt
3761 31|                       Dorotheától tudom, hogy az igen fennkölt mű. Ő el volt
3762 31|                     arra gondoltam, hogy ezek az eszmék az ön lelkében születhettek!
3763 31|                gondoltam, hogy ezek az eszmék az ön lelkében születhettek!
3764 31|                     gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket alkot?
3765 31|                     De hogy szülhetik egymást az egymással ellenkező gondolatok?
3766 31|                     rosszat is? Magából szedi az a gondolatokat mind?~– Grófnő,
3767 31|                        amivel a költő teremt, az a képzelem. Annak a hatalma
3768 31|                   hatalma pedig egybefoglalja az ismert világot. A költőnek
3769 31|                  előtt kell látni, a pokoltól az égig.~– Hát saját magát
3770 31|                       maga elé teremt, melyik az ő saját alakja? Kiből beszél
3771 31|                    saját alakja? Kiből beszél az ő lelke? A féltékenyből,
3772 31|                     én ilyen volnék! Minő hát az ön ideálja? Szépség, de
3773 31|                   melynek királyvértől csepeg az ujja. Borzasztó eszménykép
3774 31|                  Kálmán azt vette észre, hogy az ő napja elé nagy fellegek
3775 31|               Dorothea egészségének jót teend az olasz lég. Kis unokám mondta,
3776 31|                     fog utazni Olaszországba. Az szép lenne, ha ott is felkeresne
3777 31|                  Kálmán keserűen mosolygott: „az megeshetik.”~– A búcsúzásra
3778 31|                       Decséry főispánhoz.~No, az nem fogadta olyan nyájasan.~
3779 31|                  haragjában. Ma reggel voltam az udvarnál; még olyan indulatosnak
3780 31|           letelepedtek egy ólban, s játszanak az ő dacára. Becsülésre méltó
3781 31|                  Becsülésre méltó emberek. De az a fiú! – itt önt értette –,
3782 31|                     minden előmenetelre, hogy az egyszerre oly dühödten megfordítsa
3783 31|                        s közénk csapjon vele, az minden fogalmat meghalad.
3784 31|                    képet mutatott volna, mint az őszinte főispán tette: még
3785 31|                     zilálva a homlokán, amint az ajtón betört, s lihegve
3786 31|                      ezt!~– No, melyiket hát?~Az egyik hosszú írásban a helytartótanács
3787 31|                      kosztümöt, mind contóra, az mind rajtam veszett; ruinálva
3788 31|                     hogy hiszen te vagy annak az oka, nem én; s te még ruináltan
3789 31|                     én; s te még ruináltan is az vagy, aki voltál; de én
3790 31|                   kell onnan költözniük; mert az ódon vármaradvány földig
3791 31|                      Hogy tovább mi történik, az az én gondom.~Most már Kálmán
3792 31|                   Hogy tovább mi történik, az az én gondom.~Most már Kálmán
3793 31|                     fölényt Bányaváry fölött. Az igazi veszély idején tűnik
3794 31|                     lett. Kálmánt pedig éppen az emelte fel.~Hogy úgy egyszerre
3795 32|                       szobájából, s meghagyta az inasának, hogy senkit se
3796 32|                 kitöréséhez kell egy nap. Azt az időt valahogy agyon kell
3797 32|                       akar a házfelügyelővel, az talán többet tud mondani.
3798 32|                      hiszen ez a házfelügyelő az ő régi iskolatársa, Csuka
3799 32|                 váltani vele több szót: egyik az, hogy gyanús kémszemek lesték,
3800 32|                   előtt feledve volt a bukás, az elhagyatás; ez a kis papírdarab
3801 32|                   bűnös a pápai indulgentiát. Az embert nem nyomja a bűntudat,
3802 32|                    kivel törődik aztán?~Hanem az mégis bántotta, hogy a hercegnő
3803 32|              nyilvános bálba úgy sem mehettek az udvari gyász miatt. A fiatal
3804 32|                    csalódni. Georgiai nő volt az első bevallott álca.~Most
3805 32|                     Hanem azért Kálmán elment az álarcosbálba; mégpedig álarc
3806 32|               parkettről a társadalmi krémet.~Az idén különösen népes és
3807 32|                   tömkelegben s engedte magát az ismerős álcák csípős tréfáival
3808 32|                  ráncokban bokájáig ért, csak az alól látszottak ki a selyem
3809 32|                     Dorothea szemei.~– De nem az a georgiai nő, akit kerestél! –
3810 32|               kerestél! – kötődék vele tovább az álca.~Kálmánt érdekelni
3811 32|                       jelmezt a készítőjének, az elárusította azt, s aközben
3812 32|                     álca azután mondott neki, az már jobban kezdte érdekelni.~–
3813 32|               Legnehezebb hieroglif rám nézve az, hogy miért utaznám én Egyiptomba?~–
3814 32|                   Hanem azután felmelegítette az a kis bonbonpapírka ott
3815 32|                      írva. Amit Dorothea írt, az a való.~A szép álcásnő egyet
3816 32|             szeszélyes álarc között valakinek az a tréfás gusztusa támadt,
3817 32|                     sok bámulója akadt.~– Ni! Az ön medvéje! – dévajkodott
3818 32|                    egyszer rám ismert! – súgá az nevetve. – Azt hittem, hogy
3819 32|                szentírásból. Hát mit keresnek az emberek Egyiptomban? Ön
3820 32|              megfelelhet rá. Hát mit keresnek az emberek Egyiptomban?~– Szenvedélyes
3821 32|                  azokat a hieroglifokat, amik az ön arcára vannak írva. Önnek
3822 32|                       el holnap látogatást?~– Az a kérdés, hogy ki látogat
3823 32|                     szóljon így! Lássa, erről az élcről megismerném önben
3824 32|                       egy barátom által.~– Ki az ön barátja?~– Bányaváry.~–
3825 32|                       ügye lehet annak velem? Az előadásaira nem járok. Tudja
3826 32|                        a rundellába nem mehet az ember, mert ott a denevérek
3827 32|              lerontatja a város.~– Akkor azok az ég alatt maradnak.~– Éppen
3828 32|                         Ne mondja ki előttem. Az önnek fájna. Küldje el hozzám
3829 32|                    Küldje el hozzám barátját, az majd megmondja a többit.
3830 32|                        Nekem van egy bérházam az Országúton, s abban egy
3831 32|                    lőtték ölő sugaraikat felé az aranyfátyol hasadékán keresztül.~–
3832 32|                 mégiscsak jó volt, hogy ezzel az asszonnyal összehozott a
3833 32|                       hogy maradjon, s eltűnt az álarcok tömkelegében.~Kálmán
3834 32|                       a várakozásban. Ez volt az egyedüli baja.~De végre
3835 32|                    Tökéletes diadalt aratott. Az úrhölgy meg van hódítva
3836 32|                       termét és mellékszobáit az egész idényre egy aranyért
3837 32|                     spieszburger már most azt az ócska denevérkastélyát;
3838 32|                    szorul rá senki! Bányaváry az egész diadalt a szép háziúrnőnél
3839 32|                       engedett belőle semmit.~Az pedig nem követelt belőle
3840 32|                      nem bontotta fel.~Eljött az az idő, amelyben a levelek,
3841 32|                       bontotta fel.~Eljött az az idő, amelyben a levelek,
3842 32|                       másforma, mint a másik? Az elbukott embernek egymás
3843 32|                kitagadta, ez a pénz többé nem az övé; becsületes ember visszaszolgáltatja
3844 32|                      Kálmánt.~– Hahó! Itt jön az én poéta barátom! – kiálta,
3845 32|                        kiálta, nyakába ugorva az ifjúnak. – Hát mi hír az
3846 32|                      az ifjúnak. – Hát mi hír az Olympon?~– Az Olympon? Mennydörög –
3847 32|                      Hát mi hír az Olympon?~– Az Olympon? Mennydörög – viszonzá
3848 32|                     fogva?~– A darabom miatt. Az nagy visszatetszést szült
3849 32|                          Bah! Balgaság! Pedig az egy igen szép darab. Aztán
3850 32|                    teszi a dolgot, hogy mikor az ember azt látja, hogy most
3851 32|                   megyek velük.~– Talán éppen az nem tetszett.~– No, de azért
3852 32|               elmarasztalt szerencsétleneket, az csak hagyján; hanem van
3853 32|                  stúdiumunk, a bírói kegy: ez az utolsó § a Corpus Jurisban: „
3854 32|                     hogy „jó prókátor” legyen az ember neve. Mert nem az
3855 32|                       az ember neve. Mert nem az ám a jó prókátor, aki jó
3856 32|                      Gyűlöli a szökevényekben az egész világot, s gyönyörűség
3857 32|                      átok alatt, hogy ezekkel az ő száműzötteivel valaha
3858 32|                    lehet ön kitagadva; csupán az öregasszonyság szerzeményeiből.
3859 32|                      tudja, mint ügyvéd, hogy az ősi vagyonból önt ki nem
3860 32|                      ki nem tagadhatja senki; az apja vagyonát ön követelheti
3861 32|                   nekem elviselhetetlen volna az a gondolat, hogy én azt
3862 32|                   küldjek, s utoljára még azt az apai hajlékot, amelyben
3863 32|                     hozzá egy kísérő levelet. Az összeget, ami még nálam
3864 32|            dörzsölgette hüvelykujja bütykével az orra hegyét, mintha bosszantaná
3865 32|                  arccal. – Miből ítél a bíró? Az előtte fekvő irományokból.
3866 32|                    levél nyomán. Ha én vagyok az ügyvédje, nem azt fogom-e
3867 32|                       a látó bíróhoz, s kérem az első bíróságot hivatalából
3868 32|                     fel, s én olvassam el. Ha az van benne, amit ön sejt;
3869 32|                       Jenőyné levelét.~Kálmán az ablak felé fordult, s az
3870 32|                      az ablak felé fordult, s az utcára bámult.~Néhány perc
3871 32|          visszafordult, s bámulva látta, hogy az ügyvéd szemei mily nedvesek.~–
3872 32|                 szeretett gyermekem.~Olvastam az újságban, amit a nyakamra
3873 32|                    életedben ellenséged volt; az irigy kutya! Aki mindig
3874 32|                   hogy el vagy keseredve most az egész világ iránt és vajmi
3875 32|                       azért is, hogy nem vagy az a kicsiny ember, akit egy
3876 32|              ismeretet a világ felől. Járd be az egész világot, úgy jöjj
3877 32|                     nyakába borulva zokogott; az öregúr pedig kacagott féktelenül
3878 32|                 gyűlölt alakoktól, akik miatt az öregasszony már évek óta
3879 32|                       meggyalázó leány iránt: az is együtt maradt meg vele.~
3880 33|                          Apelles csizmadiái s az igazi csizmadia~Kálmán valódi
3881 33|                     költőnél a képzelem uralg az emlékezet fölött: s a remény
3882 33|                   remény a képzelemé, a bánat az emlékezeté.~Nagyanyjának
3883 33|             bevallhatá nyíltan, hogy kicsoda.~Az egész emberiség más alakot
3884 33|                     nagyon biztatták, hogy ez az ügy a Pest megyei gyűlésen
3885 33|                  Mulatságos” bírálása fölött. Az is javára szolgál egy írónak,
3886 33|                       fölmagasztaltatik. S ez az áldozat neki most ötven
3887 33|               elcsapta.~Kálmán megküldte neki az ötven forintot, de kérte,
3888 33|            ráspolyoznivalót; hatodik szeretné az egészet megrövidíttetni,
3889 33|                hetedik nagyon élesnek találja az alakok körvonalazását; nyolcadiknak
3890 33|                  egészen fölöslegesnek tartja az utolsó felvonást; tizenkettedik
3891 33|                    volna benne, csak ne lenne az egész olyan dynasticus színezetű… –
3892 33|              beszéljen most neki valaki!~– Ki az? – kérdé, kezét kirántva
3893 33|                   rendes színházlátogatónk, s az egész társaság csizmáinak
3894 33|                      csizmáinak kiállítója.~– Az már más.~– A derék úr maga
3895 33|              Tseresnyés uram házára nézve, ha az elé üveges hintóval járattak
3896 33|                 hintóval járattak volna, mert az olyan egyszerű kis viskó
3897 33|                      egy csoport fecskefészek az eresz alatt, képezték a „
3898 33|                       volt kitalálni közülük: az alacsony kapu fölött ott
3899 33|                     nem a nemesi címer, hanem az iparcímer: egy arany oroszlán,
3900 33|                      őseinek érdeme, ez pedig az övé. Különben török szó:
3901 33|                  nyelvújításnak hódolt, ebben az ősi hagyományt tartotta
3902 33|                  házának három osztálya volt. Az utcára nyíló szoba egyúttal
3903 33|                    azután jön egy tisztaszoba az udvarra, egyúttal ebédlő,
3904 33|                      Cilikét és Kálmánt, ahol az öreg szolgáló fogadta őket
3905 33|                   terítve. Jó ősi cintányérok az asztalon, metszetlen poharak
3906 33|                    magyar történelmi képekkel az országot, a litographia
3907 33|                     is volt nálunk ismeretes; az említett képek rézmetszetek
3908 33|                       képezték.~De íme nyílik az ajtó, s belép ő maga: a
3909 33|                     már egyszer: ugyanaz volt az, aki Csollán Berti kérdezősködésére
3910 33|                       közeledik vendégei elé: az ő arca sohasem szokott változni
3911 33|                  bőrkötényt fenntartottam: ez az én mesterségemnek ruházata.
3912 33|                      meggyűrt hírlapot letéve az asztalra izmos tenyeréből –,
3913 33|                       által hajtott szekéren. Az újságíró hozzáteszi, hogy „
3914 33|                       és megnézné, mit csinál az anglus, és tanulna tőle,
3915 33|                      napot is lovak vontatták az égen, ma pedig már tudjuk,
3916 33|                   írtam volna. Ez olyan, mint az arany, ezen változtatni
3917 33|                     annyit mondok, hogy arany az mind. S ha százszor előadnák,
3918 33|                       Apelles csizmadiája.)~– Az a hiba nem a darabban van,
3919 33|                    nevetést gerjesszen velük.~Az egyetlen nőcseléd, ki szakácsné,
3920 33|                     tessenek helyet foglalni.~Az asztalfőhöz ülteté a házigazda
3921 33|                      balra Bányaváryt, ő maga az asztal végére ült, előbb
3922 33|                       illedelmetlen házigazda az, aki a vendégeit a levesevés
3923 33|               családnál, hol háziasszony van, az az ő kötelessége, ily özvegy
3924 33|                       hol háziasszony van, az az ő kötelessége, ily özvegy
3925 33|                       Lipót király alatt volt az, aki olyan jóakarónk volt.
3926 33|                    idegenkedéssel viseltetett az új tápláló növény iránt.
3927 33|                       azáltal a búza elveszti az árát. A megyékben ingyen
3928 33|                       De így is nehezen akart az terjedni. A tiszttartók
3929 33|                     sertések sem akarják enni az idegen gumókat, a népnek
3930 33|                  pedig olyan nagy volt ellene az irtózata, hogy az uradalmakban
3931 33|                      ellene az irtózata, hogy az uradalmakban puskás csőszökkel
3932 33|                   módi meg nem tett, megtette az ínség. Jött a siralmas 1816,
3933 33|                       a törökbúza, vagy ahogy az Alföldön hívják, a tengeri,
3934 33|                    tanulta meg a nép, hogy mi az a burgonya. Isten áldása!
3935 33|                       burgonya. Isten áldása! Az megmaradt a föld alatt,
3936 33|             legnagyobb érdeme abból áll, hogy az ember nyeldeklő műszerének
3937 33|                     kettőt. Csizmadia vagyok, az apám is az volt. Syntaxisig
3938 33|                  Csizmadia vagyok, az apám is az volt. Syntaxisig jártam
3939 33|                       volt. Syntaxisig jártam az iskolákat, középszerű tanuló
3940 33|                    lesz belőlem. S megmondtam az apámnak, hogy kézműves akarok
3941 33|                   hogy kézműves akarok lenni. Az apám azt mondta: jól van,
3942 33|                    jól van, legyek csizmadia. Az okát is feltárta előttem,
3943 33|                   Angliában a géppel szövést, az angol gyolcs finomabb és
3944 33|                       bejön a gyászruhás módi az országba; pantalont, zubbonyt
3945 33|                  zubbonyt ölt minden ember, s az ötvösök kimaradnak a világból.
3946 33|                 franciák behozzák a pálinkát, az oroszok tökéletesítik azt,
3947 33|                   szegénységébe. Vékával méri az ezüstöt a mosonyi liferans,
3948 33|                    módiból soha. Ezért mondta az apám; „légy, fiam, csizmadia”,
3949 33|                 asszony uralkodik, akár férfi az országban; akár éhség van,
3950 33|                 virágok közül.~– Mert úgy van az, hogy sok országot, világot
3951 33|               gazdagságot mindenekben. Láttam az idegenek fővárosait, néztem
3952 33|                     keresztül amire kiláttam, az a temető volt. Még most
3953 33|                    Még most sem boulevard biz az, mi annak a helyén van,
3954 33|                    korhadt révházhoz vezetett az út, ahonnan nagy veszedelemmel
3955 33|                  kellett törnöm; s ha valakit az utcán magyarul szólítottam
3956 33|                lehetett kapni; egy lebuj volt az országúton, annak a fenekén
3957 33|                      annak a fenekén lehetett az ócskaságok között előkeresgélni
3958 33|                       egész ütközetek folytak az utcán. A ruhájáról kiismerte
3959 33|                  utcán. A ruhájáról kiismerte az egyik céhbeli a másikat,
3960 33|                kaphattak, azt halálra verték. Az egész külvárosi rondafészek
3961 33|                      a sorompónál rabolták ki az utazókat. Ez az utca itten
3962 33|                   rabolták ki az utazókat. Ez az utca itten végtől végig
3963 33|                    nem mert kinnjárni miattuk az utcán.~Kálmán elfeledte,
3964 33|                   csizmadia beszédére.~– Csak az tudja, hogy meddig mentünk,
3965 33|                      ligetet, mikor ültették, az utcát, mikor kimérték. S
3966 33|                    Már nevelődik a fiatalság, az iskolák, az universitas
3967 33|                      a fiatalság, az iskolák, az universitas évről évre népesülnek,
3968 33|               nyilvános boltokban. Már kezdik az emberek egymást megbecsülni,
3969 33|                      fölépíteni. És én láttam az időket, mikor mindez nem
3970 33|                     nem volt, mikor mindennek az ellenkezője volt. És én
3971 33|                     ki a munkájuk után. Ebben az apró polypusok munkájában
3972 33|              megtisztelni, elmegyek vivátozni az ablaka alá; ha színészek
3973 33|                    Kálmán melegen szorítá meg az egyszerű iparos kezét, míg
3974 33|                    trancsírozása félbeszakítá az épületes beszédeket.~Bányaváry
3975 33|                hízelgő bókokat mondani.~– Már az igaz, hogy Tseresnyés uram
3976 33|                   tudománynak. Van is jó híre az egész országban. Valahány
3977 33|                 pátosszal mondá mindezeket, s az asztal alatt megnyomta Jenőy
3978 33|                Tseresnyés uram pedig nem volt az az ember, aki a hízelgő
3979 33|             Tseresnyés uram pedig nem volt az az ember, aki a hízelgő szónak
3980 33|                darabja előadása után úgy járt az utcán, mint a kísértet.
3981 33|                       igaza. Én is ott voltam az ön művének előadásán; minden
3982 33|                 ezután fog születni. Ez nincs az elején kezdve. A fecske
3983 33|                  tanítja a fiait repülni, nem az égben. Ön nem gondolt a
3984 33|                  népnek, mely most törüli még az álmot a szemeiből, azokat
3985 33|                   Hozza ön a színpadra azokat az alakokat, akik most léteznek:
3986 33|                hivatalnokot, a félkézkalmárt, az álszenteskedő vénkisasszonyt,
3987 33|                      A mások boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom; mert
3988 33|               csizmadia, s összeszorítá sokig az ajkát; de aztán csak mégis
3989 33|                       neki is más virágon jár az esze; – de hát mit tudhat
3990 33|                      csizmadia?~Hiszen nem is az ő virágjára céloz az.~–
3991 33|                       is az ő virágjára céloz az.~– És sokáig akar ön ott
3992 33|                   ajánlani, hogy szerezze meg az ismeretségét az én hajdani
3993 33|                  szerezze meg az ismeretségét az én hajdani gazdám fiának,
3994 33|                   mesternek.~– Így ni – szólt az, belejegyezve a nevet és
3995 33|                     aztán kifogyhatatlan volt az anekdotákból, míg a korán
3996 33|               Okvetlenül. De mire példálózott az öreg, hogy ott más virág
3997 33|                      citromé, s azt meg fogom az olasz vargától tudni?~–
3998 33|                   olasz vargától tudni?~– Hát az a más virág bizonyosan „
3999 33|                       azt a virágot gondolta.~Az a virág pedig, amire Tseresnyés
4000 34|                     sorban minden vendéglőben az ezen át utazott Decséry