Part

4001 34|                       hogy Decséryék ugyanazt az útrendet követték, amelyet
4002 34|                       Triesztben hátrahagyták az utasítást, hogy netalán
4003 34|                        hogy mikor jön vissza. Az egész, amit meg lehetett
4004 34|                      és egész szigetein, akár az éppen most felszabadult,
4005 34|                     Egyiptomban!”~Mit mondott az a georgiai nő az álarcosbálban?~
4006 34|                      mondott az a georgiai nő az álarcosbálban?~Kitől kérdezzen
4007 34|                    Találd ki, mit morog annak az örök hulláma? találd ki,
4008 34|                     össze, csak egy eszme; de az erősebben összetartja, mint
4009 34|                       írott szerződések, mint az Alkorán és az Evangélium,
4010 34|               szerződések, mint az Alkorán és az Evangélium, mint a szent
4011 34|             fejedelmek szent szövetsége, mint az önérdek, mint a bűnrészesség,
4012 34|               kardinálisok titkos gyűlésében, az Abruzzók rejtett barlangjaiban,
4013 34|                    szövetség magához ragadta, az igen természetes. Amit az
4014 34|                     az igen természetes. Amit az az „ifjú” szövetség tanít,
4015 34|                     igen természetes. Amit az az „ifjú” szövetség tanít,
4016 34|                        ifjú” szövetség tanít, az az ő lelkének is törvénye
4017 34|                     ifjú” szövetség tanít, az az ő lelkének is törvénye volt
4018 34|                  kodifikálva.~Ebben a témában az olaszoktól nagyon sokat
4019 34|                       tanulni.~Bűbájos iskola az. A titokszerű működésnek,
4020 34|                     kölcsönös összetartásnak, az engesztelhetetlen szenvedélynek,
4021 34|                  tudásnak csodálatos iskolája az, mely fél század óta belejátszik
4022 34|                     ki magának őszentségénél, az egyház látható fejénél.
4023 34|                 vállalt. Őszentsége, tekintve az enyhítő körülményt, miszerint
4024 34|                       neve: báró Bálvándy.~Ez az úr kísérte őket kirándulásaiknál
4025 34|               bevégezze.~Nagy átalakulás volt az!~Maga előtt látta a példákat.
4026 34|                       előtt látta a példákat. Az ifjút, ki szerelmét letépi
4027 34|                    hogy férfimunkát végezzen; az iparost, aki éhezik és rongyban
4028 34|               üldöztetni, s megint visszatér; az ősz apát, ki gyermekeit
4029 34|                  eszmét zengi vissza, s végül az egész népet, mely e dalt,
4030 34|                      kristállyá vált lelkében az a titkos nedv, amiből a
4031 34|                   amiből a gyémántok lesznek; az a tudat, hogy vannak az
4032 34|                       az a tudat, hogy vannak az életnek magasabb csillagzatai,
4033 34|                  egykor olyan nagy volt, hogy az egész világ nem volt neki
4034 34|                másikig, s melynek Rómája most az ellentétes nap: sugárokkal,
4035 34|                       a camorrával, oldalában az idegenek szuronyaival, kezein-lábain
4036 34|                   szuronyaival, kezein-lábain az európai szent szövetség
4037 34|                      a babonától, elszoktatva az erélytől, megfosztva nagyságától,
4038 34|                     kik meg akarják mozdítani az álló földet, ugyan jó helyre
4039 34|                     szőlőlugasa gát fog lenni az idegen lovastömegek rohamának;
4040 34|                      van, hanem tövise is, és az is szent.~Persze, hogy a
4041 34|                    tökéletesíti magát. Boldog az az anya, akinek a fia (ha
4042 34|                 tökéletesíti magát. Boldog az az anya, akinek a fia (ha már
4043 34|                      fia (ha már azt mérte rá az Isten, hogy valami szabad
4044 34|                       festészetre adja magát. Az komoly, valódi művészet;
4045 34|                      jaj, háromszor jaj annak az anyának, akinek a fia költővé
4046 34|               megállapodott rendjének, s mert az idegenre nézve érthetetlenek,
4047 34|                  háborgatói, s amit alkotnak, az nem a teremtő műveinek dicsőítése,
4048 34|               felaggatta, még Béninek is csak az ő engedelmével volt szabad
4049 34|                  mondá a bámuló nagybátyának. Az pedig biztosítá, hogy nem
4050 34|                    egy nyakat adnának is neki az eddigihez.~Nem is volt rest
4051 34|                    földéről”, hogy mibe kerül az élet Taljánországban. Küldött
4052 34|                  aztán amíg nagyanyja levelei az otthoni eseményekről tudósíták,
4053 34|                 világban.~A szép madonnaarc s az Antinous-alak mindig egymáshoz
4054 34|                madonnából nem marad más, csak az arckép s az imádat – nagy
4055 34|                   marad más, csak az arckép s az imádat – nagy messzeségből.~
4056 34|                       rájuk talált a pókfonál az orsovai vesztegintézetben.~
4057 34|                     hogyan űzték el egymástól az unalmat?~Ott azután magyar
4058 34|                       a szövetség nem terjed. Az a mozdulatlan föld országa.
4059 34|                     mozdulatlan föld országa. Az a Hyperboraeok országa.~
4060 34|                   Hyperboraeok országa.~Erről az országról már csak nagyanyja
4061 34|                  Valóban hírlap is volt abban az országban, Azt járatta is
4062 34|                 dolgokat, hogy Afganisztánban az angolok újabb vereséget
4063 34|                     alatt ismeretes aprószőlő az idén nem jól termett; hogy
4064 34|                      amelyben feljegyeztettek az ilyen nevezetes események,
4065 34|             beiktatási ceremoniája közé, vagy az Unkiars-Skelessi békekötés
4066 34|                      árva fejét. – Néha aztán az elfojtott elmésség kitört
4067 34|                     elfojtott elmésség kitört az újságíróból, s kárpótolta
4068 34|                       a levegőt meggyújtja, s az úgy fog égni, mint a gyertya.
4069 34|                    színielőadásokról, amikből az olvasó ily tanulságos és
4070 34|                     kis anekdota a cigányról: az örök cigányról.~Hanem amit
4071 34|                töviskoszorúját nyomta fejébe.~Az öregasszony Kálmán külföldre
4072 34|                    tanult emberek oly ostobák az ő latin conversatiójukkal.”~„
4073 34|                        A főúr olyan idegen.”~„Az úrhölgy olyan élvsóvár.”~„
4074 34|                     úrhölgy olyan élvsóvár.”~„Az ifjúság olyan sivár, olyan
4075 34|                   ember olyan fösvénypréda.”~„Az ősmagyar olyan cinikus.”~„
4076 34|                      kereskedő olyan csaló.”~„Az iparos olyan kontár.”~„A
4077 34|                    kormány olyan erőszakos.”~„Az egész ország olyan szegény;
4078 34|                  komédiás, aki megbuktatja, s az atyafiak, akik kizárják
4079 34|               legnehezebb megkísértés volt ez az utolsó Kálmánra nézve.~A
4080 34|                 keresztül valamennyin.~Kezdte az ijesztő csapáson, kitiltották
4081 34|                 ijesztő csapáson, kitiltották az iskolából. Nem hunyászkodott
4082 34|                    keblének Istenét.~Hanem ez az utolsó megpróbáltatás erős
4083 34|                  festők mind oly életvidámak; az emberi indulatok közül a
4084 34|               választása volt a kettő között. Az egy év alatt, amit Olaszországban
4085 34|                    benne. Akadémiai pályaműve az első jutalmat nyerte el
4086 34|                       hazaküldé nagyanyjának.~Az öreg asszonyság válasza
4087 34|                    győzök eléggé hálákat adni az egek urának azon mennyei
4088 34|                     had részeges és csapodár! Az asszony szemei mindig kisírva.
4089 34|                játszanak, pedig már megkapták az engedelmet, hogy Budán játszhassanak,
4090 34|                      utadon előre s emeld fel az élet végső partján járó
4091 34|                     szemeit.~Tehát azért volt az ő útraküldetése, hogy amazok
4092 35|                                               Az árvaság kezdete~Mikor Kálmán
4093 35|                    ezt a levelét kapta, éppen az évnegyed vége felé járt
4094 35|                   járt nála. Tudniillik annak az évnegyednek a vége felé,
4095 35|                szállását ékesítő pompa; hanem az ilyesmi kincstár akkor,
4096 35|                 igyekezzék Florencből Rómába. Az öreg asszonyságnak bizonyosan
4097 35|                      asszonyságnak bizonyosan az a fogalma volt a festőművészetről,
4098 35|                       annak Olaszország levén az elismert hazája, abba mentől
4099 35|                       a híres képet: Krisztus az olajfák hegyén. Azért ha
4100 35|                 szeretem. S aztán siess, hogy az ünnepen jelen légy, mikor
4101 35|                      görögtűzzé változik mind az ezer meg ezer. Ezt jól megnézd,
4102 35|                   odahaza is mindig megnéztem az úrnapi processiót; mikor
4103 35|                      Kálmán nem értette volna az öreg asszonyság szándékait,
4104 35|                        De nagyon jól értette. Az öreg azon volt, hogy Kálmánt
4105 35|                   nógatta Florencbe; most már az sem elég távolság neki.
4106 35|             mérföldnyire elkergethetné, akkor az majd elfeledne valamit,
4107 35|                       amit otthon hagyott.~De az nem feledte el azt a valamit.~
4108 35|              Olaszország felé; missziója volt az észak.~Szigorú takarékossággal
4109 35|                  postaszekér.~Mégis kifogyott az útiköltségből, s már Sopronban
4110 35|                        s amit annak fizetett, az már pénzének utolsó maradványa
4111 35|                   ezres tárcája fenekét őrzé.~Az esetlen tölgyfahajó sok
4112 35|                    sok viszontagságot állt ki az úton, erős déli szelek gyakran
4113 35|                      volna élő ember. Ő lakja az első szobát, mely mindjárt
4114 35|                    valaha, egyedüli baja csak az, hogy a mama még most sem
4115 35|                    kendertiloló színek, ahova az ember kivehetné magát dohányozni.
4116 35|                   pedig bajos dolog odamenni, az ember még valami rossz társaságba
4117 35|                      kozákok” ott leskelődnek az ilyen emberekre. Béni bácsinak
4118 35|                 ötletre jött, hogy kinyitotta az ablakot, feltérdelt egy
4119 35|               feltérdelt egy székre, kifeküdt az ablakon, kidugta az utcára
4120 35|                  kifeküdt az ablakon, kidugta az utcára a fejét, bedugta
4121 35|                     otthon volt, a feje pedig az utcán volt, a szobájában
4122 35|             világítótorony nélkül.~Köszönt is az utcáról a vígan füstölőnek,
4123 35|                    viszonzásképpen.~Felhaladt az ismerős lépcsőkön, s benyitott
4124 35|                    Saját hajdani szobája volt az, ahol olyan nagy úrnak,
4125 35|                   egykor.~Béni bácsi akkor is az ablak hídján keresztül hasaló
4126 35|                   saját énjének jobbik részét az utcán feledve, s csak arra
4127 35|                    valaki a vállára ütött.~Ki az a valaki?~Béni bácsi egy
4128 35|                 szabása olaszos, s egy percre az a gondolatja támadt, hogy
4129 35|                         Jó estét, Béni bácsi!~Az ismerős hang folytán felébredt
4130 35|                   Béni bácsiban legelőször is az ijedtség volt; s ennek legközvetlenebb
4131 35|                     legközvetlenebb jelensége az, hogy az ablakvánkost hirtelen
4132 35|            legközvetlenebb jelensége az, hogy az ablakvánkost hirtelen kikapta
4133 35|                       ledobta. Mert ennek meg az a története, hogy a mama,
4134 35|                    kipipázó szokásait, csupán az ellen szokott tiltakozni,
4135 35|                   nehogy összepiszkolja, mert az a Kálmáné: Kálmánnak azt
4136 35|                     tart criminalis executiót az usurpált ablakvánkosért,
4137 35|                  folyvást kinn tartva a pipát az ablakon kívül, mert azt
4138 35|                     kapva, rögtön következett az a rég táplált óhajtása,
4139 35|                  magyar díszruhájában-e, hogy az arany zsinórokat is le tudja-e
4140 35|                       oda fogja festeni? Hogy az nem illik a díszruhához,
4141 35|                     bácsi menten ki is hajolt az ablakon megint, jó messzire
4142 35|                      messzire kitolva a fejét az utcára, valljuk meg igazán,
4143 35|                     patália lesz most megint. Az uramöcsémet bizonyosan a
4144 35|              kicsapták.~Azt bizony jól sejté. Az öreg asszonyság kezéből
4145 35|                  asszonyság kezéből kihullott az „áhítatosság órája”, mikor
4146 35|                     áhítatosság órája”, mikor az ajtón belépőt meglátta.~–
4147 35|                     jöttem haza, hogy ezeknek az én testvéreimnek a sorsát,
4148 35|                       a sorsát, akármi legyen az a jövendőben, legyen nyomor
4149 35|                    Idegenek voltak egymásnak.~Az öregasszony meg akarta mutatni,
4150 35|                     hogy unokájának vére foly az ő ereiben is. Éppen olyan
4151 35|                  iszik, azt várd meg, s mikor az kitántorog az ajtón, s végigesik
4152 35|                    meg, s mikor az kitántorog az ajtón, s végigesik a sárban,
4153 35|                      emeld fel, s csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred,
4154 35|                       s csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred, akit
4155 35|                          Köszönöm, anyám. Ezt az utolsó parancsodat megfogadom.
4156 35|                        s újra kidugta a fejét az ablakon; ezúttal ügyelve,
4157 35|                       úgy csapta be maga után az üvegajtót, hogy minden üvegtábla
4158 35|                        monda keserű gunyorral az öregasszony. – Tied az már.
4159 35|              gunyorral az öregasszony. – Tied az már. És tied már minden.
4160 35|                   tied már minden. Magad vagy az úr a háznál.~E szótól aztán
4161 35|                      a pipát kiejté a kezéből az utcára.~– Tied már minden!
4162 35|                   minden birtokomnak.~S azzal az öregasszony két karját szeme
4163 35|                   hálószobájába, ott lefeküdt az ágyba egész öltözötten,
4164 35|          Felfoghatatlan rémségű gondolat volt az őelőtte, hogy ő legyen ura
4165 35|                       esett volna le tőle úgy az álla.~Még a pipáját is ott
4166 35|                       a pipáját is ott hagyta az utcán, nem ment le érte.~
4167 35|                       Kálmán hová tért?~Mikor az utcára kilépett, olyan idegennek
4168 35|                 kikötőjébe.~Nem volt szüksége az idegen szabású öltözetre,
4169 35|                Próbálja meg akárki, menjen ki az utcára kopott öltözetben,
4170 35|                      mely kivezet a városból. Az utcának egy darabon volt
4171 35|                       a kapu ismerős volt. És az emeleten egy ablak nyitva
4172 35|                sokszor tisztelgett neki azzal az ezüstgombos nagy buzogánnyal.~
4173 35|                        s ami a szívében volt, az volt mindene. Se pénze,
4174 35|                       akkor hírhedett barlang az országút és hatvani kapu
4175 35|             zsebmetszőnek, híres verekedőnek.~Az alacsony ajtón belépve,
4176 35|                     vastag atmoszféra fogadja az érkezőt, pipafüstből, emberbűzből,
4177 35|                  félrecsapott kalapú jurátus. Az ablakoknak mély fülkéik
4178 35|                   fülkéik vannak, és mindazok az alakok, akik e fülkéket
4179 35|                      fülkéket megtöltik, akik az oszlopok mögött letelepednek,
4180 35|               kalappal, zsebébe dugott kézzel az üres asztal előtt; részeg
4181 35|                     valami troglodyth lakója. Az ajtó mellett volt még egy
4182 35|                magának feketekávét. Nagyon jó az, mikor az ember egész nap
4183 35|              feketekávét. Nagyon jó az, mikor az ember egész nap nem evett.~
4184 35|                     amiben ő eddig lélegzett.~Az idő telt, s a kávéház népessége
4185 35|                       érezte magát, mint akit az örvény megkapott, s forgatja
4186 35|                       széttekintett, hogy hol az az úr, akit hívnak. Már
4187 35|                    széttekintett, hogy hol az az úr, akit hívnak. Már azt
4188 35|                    azt sem akarta hinni, hogy az az ő saját neve.~A megszólító
4189 35|                     sem akarta hinni, hogy az az ő saját neve.~A megszólító
4190 35|                    neve.~A megszólító ott ült az asztal másik oldalán.~–
4191 35|                       másik oldalán.~– Ah! ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia
4192 35|                      vesztett. Ha nyer, akkor az egész lumpkompániát megtraktálja,
4193 35|                       összevész velük, a vége az, hogy kilökik az ajtón.
4194 35|                       a vége az, hogy kilökik az ajtón. Akkor aztán az én
4195 35|                 kilökik az ajtón. Akkor aztán az én dolgom őt karon fogni
4196 35|            közönségről.~Eközben lassan eltelt az idő. A pincérek ismerték
4197 35|                     Hol vagy? Puncsot ezeknek az uraknak! Puncsot iszik ma
4198 35|                   közepett elnökölt, és verte az ütenyt valami utcariasztó
4199 35|                       a felszolgáló pincérre.~Az gúnyos megalázkodással felelt:~–
4200 35|              borotvált arca; Bányavárynak is. Az utóbbi józan korában is
4201 35|                    uram és Kálmán felugrottak az asztal mellől, s veszélyben
4202 35|                    felséges urukat iparkodtak az ajtón kivonszolni; ami nem
4203 35|                   szánt oldalba ütéseket, míg az ajtóig el tudtak vele hatolni.~
4204 35|                        amidőn aztán a tekebot az ő karján tört ketté, s csak
4205 35|                    Bányavárynak, azt egyúttal az ajtón is kisegítve.~Az utcára
4206 35|               egyúttal az ajtón is kisegítve.~Az utcára aztán nem üldözték;
4207 35|                    sőt rögtön becsapták utána az ajtót, hogy a cirkáló tűzőrség
4208 35|                   kereket hajtva magam előtt, az őr azt mondá: te fickó,
4209 35|               szabódék a csizmadia. – Én csak az a bizonyos varga vagyok.~–
4210 35|                       varga vagyok.~– Óh úgy; az, aki azzal jött hozzám,
4211 35|                   jutalmul? Száz botot. Felét az ajándéknak előre lefoglalta
4212 35|                     lefoglalta a sáfár, felét az ajtónálló. Nem ez itt a
4213 35|                   szólt nyakon ölelve Kálmánt az ittas ember.~– Menjünk tehát,
4214 35|                        De nagy mesterség volt az, szépszerével elcsalogatni
4215 35|               Tseresnyés uram háza volt; mert az ittas ember minden lépten
4216 35|                       most nem mehetünk, mert az most be van zárva, s a kapus
4217 35|                 Mihálynak a cselszövénye, meg az ő áruló szakácsának, Lábatlannak;
4218 35|                       valakinek. Meg ne tudja az az áldott jó asszony; mert
4219 35|                    valakinek. Meg ne tudja az az áldott jó asszony; mert
4220 35|                    megakadt a szeme.~– Ez itt az én címerem! Hogy jön ide
4221 35|                      én címerem! Hogy jön ide az én címerem? A holló, szájában
4222 35|                    volt vele disputálni, hogy az nem holló, hanem oroszlán,
4223 35|                   hanem oroszlán, s nem gyűrű az a szájában, hanem sós perec:
4224 35|                     mellettünk, majd mikor ez az ajtó is odaér a lámpás elé,
4225 35|                    van rajta.~Azt biz elhitte az ittas ember, hogy a házak
4226 35|                    hanem kegyeskedjék felülni az én nyakamba, majd aztán
4227 35|                    ahol már nyugtalanul várta az öreg nőcseléd, s meg sem
4228 35|                    Meghalt Mátyás király, oda az igazság!”~Tseresnyés uram
4229 35|                   Kálmán kábult aggyal ült le az ágy mellé, mintha őrá is
4230 35|              Tseresnyés uram –, mert különben az utcán elesik, s vagy kifosztják
4231 35|                     kérdé Kálmán szorongva.~– Az tűr és hallgat. Az egy szent,
4232 35|               szorongva.~– Az tűr és hallgat. Az egy szent, egy angyal, egy
4233 35|                    hogy reggelig ég a gyertya az ablakában, s ő azalatt varr,
4234 35|                 azalatt sonkát, kenyeret tett az asztalra és két kést mellé.~–
4235 35|                  monda a csizmadia –, hogy ön az egyedüli ember, aki Bányaváryt
4236 35|                legnagyobb szemrehányásokat, s az ember még kénytelen vigasztalni.
4237 35|                    tudná állni; ha ön például az előadás után, amikor felhevülten
4238 35|                       A siker elbízottá teszi az embert. – Milyennek találta
4239 35|                         Igen jóízű.~– No, hát az én indítványom oda megy
4240 35|                    hogy ez a barna kenyér, ez az egyszerű vendégség, ez a
4241 35|                        Nem kínálok ajándékot, az nincs is módomban. Hanem
4242 35|                  ellátást adok. Fizethet majd az év végén. Nyolcvan forintot
4243 35|                     megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember, aki azt
4244 35|                       nagyasszony gyűlöli ezt az embert; ön jobban tudja,
4245 35|                  nagyasszony magához hívatott az alatt az ürügy alatt, hogy
4246 35|                     magához hívatott az alatt az ürügy alatt, hogy Béni bácsinak
4247 35|                    engedem, hogy feküdjék ott az utca közepén, hadd menne
4248 35|                     elszöktette, meggyalázta. Az nem volt elég, még önt is,
4249 35|                 találja önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban
4250 35|             csizmadiának nevezett, megtagadta az egész magyar csizmadiacéhet,
4251 35|                       ön haza merészel jönni, az ő házába be nem lép, sem
4252 35|                      ő házába be nem lép, sem az ő abroszához többé nem törli
4253 35|                    törli a késit, hanem mehet az utcára és tanulhatja a nyomorúságot;
4254 35|                      íróként élni. Itt vannak az okai előbb tett indítványomnak. –
4255 35|                    egymásnak: itt állt hajdan az a vityilló, ahonnan annyi
4256 35|                    ebből a szűk odúból, ebből az archimedesi pontból megmozdította
4257 36|                      házigazdájától, hogy még az éjjel átdolgozza új színművét.
4258 36|                       gyertya még mindig égne az asztalon; aminek gombává
4259 36|                     és bűzöl, de nem világít. Az asztal mellett pedig mintha
4260 36|                    Bányaváry; azzal felugrott az ágyból, s az ágy mellett
4261 36|                  azzal felugrott az ágyból, s az ágy mellett volt egy kőkorsó,
4262 36|                tartott fejére öntötte, azután az egész fejét bedugta a dézsa
4263 36|                       megint kihúzta onnan, s az asztal felé tekintett. Az
4264 36|                     az asztal felé tekintett. Az az eltakart arcú ember még
4265 36|                     asztal felé tekintett. Az az eltakart arcú ember még
4266 36|                      fejét körös-körül; hanem az asztal mellett ülő alak
4267 36|                     elfogadni, hogy amit lát, az valóság.~Hogy ő maga hogyan
4268 36|                       homályos sejtelmei; sőt az iránt is kezdett tisztába
4269 36|                    állat volna.~Úgy fél ettől az arcnélküli embertől!~Odalopózott
4270 36|             Odalopózott hozzá: vajon mi lehet az az írás, ami előtte hever.
4271 36|                      hozzá: vajon mi lehet az az írás, ami előtte hever.
4272 36|                      a dolgot. Szépen kihúzta az alvó könyökei alól a többi
4273 36|               könyökei alól a többi részét is az írásnak, s kiosont vele
4274 36|                      s kiosont vele a kertbe. Az alvót hagyta aludni, a gyertyát
4275 36|                    múlva fut be lélekszakadva az öreg szolgáló Tseresnyés
4276 36|                    fődolog, mind összetapossa az uborkaindákat.~Tseresnyés
4277 36|                felriasztott alvónak: „Te vagy az, Kálmán!~És aztán összevissza
4278 36|                      nézett rá hallgatva, míg az kérdést kérdésre intézett
4279 36|                arcoddal! Részegen szedtél fel az utcán, ugye? Úgy hoztál
4280 36|                       is elkorhelyedik. Nálam az utóbbi eset van. Iszom,
4281 36|                   Bányaváry. – Mi dolog volna az, ha Cilike megérezné ajkainkon,
4282 36|               Bányaváry szállását felkeresni.~Az Budán volt a vár alatt,
4283 36|                     fővárosban. Tengődés volt az és nyomorúság. Százszor
4284 36|                 Százszor megszöktek volna, ha az adósságaik engedik. Ezek
4285 36|                     menjek előre, elkészíteni az angyalomat a meglepetésre.~
4286 36|               Bányaváry maga nyitott be előbb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál
4287 36|                        Nos? Nem ver meg engem az én angyalom? – kérdé a férj. –
4288 36|                   szidjon meg jól. Kössön meg az asztal lábához cérnával,
4289 36|                  föltettem volna mindent, ami az enyém és a tied, s azt mondtam
4290 36|                      percben megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban
4291 36|                 zokogott a fájdalomtól, hanem az örömtől. „Kálmán, óh kedves
4292 36|                     Kálmán!”~– Bizony úgy van az, „kedves Kálmán!” És nem
4293 36|                      ha csak rágondolok is, s az nagyon jó lesz rám nézve;
4294 36|                       milyen más ember leszek az új bőrömben! Kálmán örökre
4295 36|                     el, hogy szenved: szenved az önválasztotta pálya nyomora
4296 36|                 önválasztotta pálya nyomora s az önválasztotta férj nyomorúsága
4297 36|                 mindezt tudja jól.~– Nézd ezt az angyalt! – szól Kálmánnak. –
4298 36|                    tesz szemrehányást; nekem, az ő bűnben elsüllyedt gyilkosának;
4299 36|                 Kálmánt pedig bosszantotta ez az ömledezés.~– Hagyd abba,
4300 36|              ömledezés.~– Hagyd abba, pajtás, az exaltatiót. Majd egyszer
4301 36|                 prózában. Én nem azért jöttem az Óperenciák mögül haza, hogy
4302 36|                    sikerül, akkor megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem,
4303 36|                      a Jeges-tengernél, hátul az ős históriában, magasan
4304 36|                      akkorra én készen leszek az új színművemmel; és így
4305 36|            Bányaváryra mindig elhatározó volt az első benyomás; ha valaki
4306 36|                 belőle. Már olyant, amilyenné az ember a morfiumtól lesz.~
4307 36|            tivornyacimborákat felkeresni, míg az új színműre készült.~És
4308 36|             Bányavárynak tele színház.~S mire az egyik színmű kopottá lett,
4309 36|                     tárgya lett!~Fél év alatt az egész ország zengett a hírétől.
4310 36|                      S mi volt e hatás titka?~Az, amit a csizmadia fedezett
4311 36|                     hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt; – mindazokat,
4312 36|               hódított.~A közönség felismerte az alakokat, miket a költőnek
4313 36|                    csak növelte dühösködésük. Az egész tudós világ pedig
4314 36|                       írni; aki halomra dönti az eddigi fogalmakat a virágokkal
4315 36|                 virágokkal terhelt poézisról, az idegen mintára szabott műnyelvről,
4316 36|                       bámulatos munkaerő volt az!~Tizenkét nap alatt, néha
4317 36|                       saját gyönyörűségére, s az egyszer megkapott közönség
4318 36|               keservesen összetoborzani: dűlt az magától. Este egész processiojárás
4319 36|                levesből álló vacsoráját.~Arra az egyre nem gondolt még senki,
4320 36|                    létrejött e mítoszi csoda, az író anyagi jutalmazása,
4321 36|                    író anyagi jutalmazása, ez az eszme csak nőtől születhetett.
4322 36|                       Ha férfi alkotta volna, az nagyon durva műnek jött
4323 36|                kezéből.~A dolog eredete pedig az.~Bányaváry azt mondá: a
4324 36|             vezettette magát a szállására; de az is igaz, hogy rendesen oly
4325 36|            felmagasztalt állapotban, aminőben az ember istennek képzeli magát,
4326 36|                  nagylelkű és generosus; csak az iránt nem, akinek tartozik
4327 36|                     angyalát, így szólt hozzá az angyal.~– Kedvesem. Te ilyenkor,
4328 36|             okvetlenül részesülni óhajt, mert az valami difinyós dolog lehet,
4329 36|                    kiengesztelje? Óh, dehogy. Az nem lett volna teátrista-tempó.
4330 36|                   lett volna teátrista-tempó. Az nem szokás. A megbántást
4331 36|                     szokott bőrkötényével, és az orrán nagy kerek ablakú
4332 36|                     nyavalyám.~– Fogadjunk!~– Az sem nyavalyám. Ha tetszik
4333 36|                      kilincsét, megtámasztott az ajtófélnek, a gondviselésre
4334 36|                      ilyen nevető képpel maga az, akin megtörtént?~– Az én
4335 36|                   maga az, akin megtörtént?~– Az én mártírom, az én angyalom,
4336 36|                 megtörtént?~– Az én mártírom, az én angyalom, mint mindig,
4337 36|                       tenyere; szerette volna az ő kedves barátját kidobni
4338 36|                        Hahaha! Amint kinyitom az ajtót s betámolygok, fejjel
4339 36|                   fejemre; leszorított arccal az ágyba, s olyan sort vert
4340 36|                     és meg kell vallani, hogy az egy olyan becsületesen elpaskolt
4341 36|                   Cilike olyan vitéz asszony! Az a kis szelíd teremtés!~–
4342 36|                  bámuló dicsekedés hangján –, az egy heroina! Eleget iparkodtam
4343 36|               kiszabadítani a vas marka alól. Az orléans-i szűz nem verte
4344 36|                  orléans-i szűz nem verte úgy az angolokat, Zenobia a rómaiakat,
4345 36|                       a törököket, mint ahogy az én Cilikém az én hátamat
4346 36|                      mint ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte. – Szegény
4347 36|                 szóval sem kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött arra
4348 36|                       arra emlékeztet, mintha az éjjel azt álmodtam volna,
4349 36|                 dologról mind a ketten. Hanem az angyalom nagyon komoly volt,
4350 36|              Bányaváry! Mától fogva a pénztár az én kezelésem alatt áll;
4351 36|              nézegettem, s úgy találtam, hogy az egyik vége meg van hasadva.
4352 36|                     tudtam, mit lássak rajta. Az egy összeállítás volt, hogy
4353 36|                  rokonságát, rangját, szívét: az most egy szegény kézműves
4354 36|                   jövedelme ennyi volt: ebből az övé lesz ennyi. Nyugtatványozd,
4355 36|                 világon a rend. – Így beszélt az velem, barátom: mint egy
4356 36|               megszorítá némán barátja kezét.~Az pedig odaszámlálta az asztalra
4357 36|                  kezét.~Az pedig odaszámlálta az asztalra az első írói tantièmet
4358 36|                      odaszámlálta az asztalra az első írói tantièmet pengő
4359 36|                   huszasokban.~– Igazsága van az asszonynak! „Do, ut des;
4360 36|           kollégiumban tanulhatta ezt?~Kálmán az első honoráriumot azonnal
4361 36|                  tenálad – mondta barátjának.~Az pedig úgy örült neki, mint
4362 36|                       a pénztár kulcsa ezután az asszonynál áll; bort sem
4363 36|                      teatoteller”: Teavedelő.~Az már szabad!~Tseresnyés uram
4364 36|                   Tseresnyés uram pedig fogta az asztalán hagyott pénzt,
4365 37|                   boldog szerelem~Zengett már az ország a hírhedett költő
4366 37|                    kik őt elfeledték: nem hat az fel odáig.~Olyan könnyen
4367 37|               kanárimadarat.~Ő még tartogatta az arcképet; de az arckép rég
4368 37|                    tartogatta az arcképet; de az arckép rég nem emlékezett
4369 37|                      adta neki e kincset. Óh, az ilyen megmérhetetlen értékű
4370 37|                       odaad; kinek ez a kincs az egész világ.~Jobb volt neki
4371 37|                 Kálmáné volt, nem maradhatott az tizenhét éves korán túl;
4372 37|                  alakultak. Ez nem volt többé az ő ideálja.~A Decséry család
4373 37|                    hogy véletlenül hintajával az utcán elgázoltathassa, többnyire
4374 37|                  ideig tartott szenvelgésnek: az idillel együtt feledve lett
4375 37|                       rendeket.~Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét
4376 37|                    rendeket.~Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét
4377 37|                     ki Kálmán helyét betölté. Az a férfi, aki a nőknek tetszik.
4378 37|                     és meg nem hódol nekik. Ő az ideál. Szép, délceg alak,
4379 37|                   szerény násztárgy volna, ha az öreg apa kegye nem biztosítaná
4380 37|                 százezer forintra és a később az egész millióra igen nagy
4381 37|                     aludjanak tovább.~Ez volt az ő érdeke Dorothea körül,
4382 37|                   bárót megnyerni.~Először is az a német uralkodó herceg,
4383 37|                      lehetetlent elkövessenek az ellenzéki szellem korlátolására.~
4384 37|                     és városban akkor ez volt az áramlat. „Csak nem fogok
4385 37|                     került, ott kezet csókolt az orosz pópának, s járta a
4386 37|                   nála, igen természetes volt az okoskodás Decséry főispán
4387 37|                  főispán részéről, hogy ha ez az ember családi kötelékekkel
4388 37|                    ember családi kötelékekkel az ő érdekeihez lesz fűzve,
4389 37|                      amit Pozsonyban játszik, az ő vármegyéjébe is áthozni.
4390 37|                     is áthozni. Sőt még talán az országgyűlésen is lehet
4391 37|                 számítani a szavazatára.~Mert az országgyűlésen úgy szokott
4392 37|                       alkalmával pedig mindig az „absentium ablegatus” ült
4393 37|                       valamerre.~Ha tehát ezt az embert meg lehetne állandósítani,
4394 37|                    meg lehetne állandósítani, az egy lépés volna a Decséry
4395 37|                    nem volt még meghódítva: – az öreg Decséry. Mert ő itt
4396 37|                       itt a főszemély, miután az övé a pénz.~Az öreg úrnak
4397 37|              főszemély, miután az övé a pénz.~Az öreg úrnak pedig mindig
4398 37|                        Százezer forint nélkül az ő háza soha sincs. És az
4399 37|                      az ő háza soha sincs. És az a pénz mind az unokáinak
4400 37|                      sincs. És az a pénz mind az unokáinak van szánva. Csakhogy
4401 37|                unokáinak van szánva. Csakhogy az öreg úrnak sokkal több kedve
4402 37|                       millióin jószágot venni az unokája számára, mint férjet.
4403 37|                      a férj? És e tekintetben az öreg úr makacs volt. Neki
4404 37|                   takarékosság, a munkásság s az otthon maradási ösztön.
4405 37|                       otthon maradási ösztön. Az ilyen embernek, ha egy leányt
4406 37|                    állította, hogy eszére fog az még térni. Ő nem tesz le
4407 37|                      Ő nem tesz le róla, hogy az ajándékba adott két garasáért
4408 37|                        mint ahogy elhullottak az ő vetélytársai, mikor a
4409 37|                      emlékezetes aranyóráját. Az az óra még ütni fog!~Hanem
4410 37|                   emlékezetes aranyóráját. Az az óra még ütni fog!~Hanem
4411 37|                    egyszer aztán hírül hozták az öreg úrnak, hogy az öreg
4412 37|                    hozták az öreg úrnak, hogy az öreg Jenőyné megharagudott
4413 37|                    öreg Jenőyné megharagudott az unokájára a csavargó életpályáért,
4414 37|                      csekély nagyapai birtok; az is csak nagy anyja halála
4415 37|                       Ez nagyon leszállította az érdemeit. Így bajos dolog
4416 37|                  dolog őt tovább is szeretni.~Az öreg úr nem restellt e tárgyban
4417 37|                       Korcza úrtól megtudott, az egészen elrontotta a kedvét.~„
4418 37|                      kedvetlenül hazautazott. Az idő jól volt választva a
4419 37|                       látogatáshoz.~Ócska már az az adoma, melyben a fösvény
4420 37|                    látogatáshoz.~Ócska már az az adoma, melyben a fösvény
4421 37|                     megérthetik egymást; hogy az eldobott fidibuszt felvette
4422 37|                   volt és takarékos.~Elmondta az öreg úrnak, hogy most adta
4423 37|                   nagy tőkepénzt képviseltek. Az angol lovak ellen különös
4424 37|                    ellen különös haragja volt az öreg úrnak: nem ment a fejébe,
4425 37|                      éppen oda elviszi, ahova az angol paripa, sokkal szebb
4426 37|                      S miért adja el Bálvándy az angol paripáit? Mert a jövő
4427 37|                      tulajdonképpeni tárgyra. Az öreg Decséry nem mondott
4428 37|                       a főispán parancsolnak, az történik meg; ő csak olyan
4429 37|              hagyhatta el a kastélyát, hogyha az öreg úr maga nem fog is
4430 37|                       Bécsbe a menyegzőre, de az ígért nászhozomány bizonyosan
4431 37|                    Decsérre unokájával együtt az öreg úrhoz, s ez alkalommal
4432 37|                       csak mégis kezükbe adta az ígért százezer forintot.
4433 37|               aszerint fogják megkapni, ahogy az elsővel bánni tudnak.~Egyéb
4434 37|                        Egyéb akadály nem állt az összekelés útjában.~Kálmán? –
4435 37|                   szemek, hogy gömbölyödik ki az arc, hogy tágul a mell annál
4436 37|                   egyet a váll, hogy sütné le az ember a szemeit, hogy húzná
4437 37|                    neki fia van, s miután még az utcán is minden előlutól
4438 37|                    templomba!~– Mégpedig akik az egyházi törvény szerint
4439 37|                      legédesebbike ragyogott, az anyai öröm. A delnő kezébe
4440 37|                neveiket egymás mellé írták be az anyakönyvbe.~Kálmánnak mindez
4441 37|                       otthon készültek, s itt az alkalmazásban sehogy sem
4442 37|               fényezett papírjegyecskét. Azok az aranybetűk tudatták a Decséry
4443 37|                      van; de mi?~Hol van neki az érzékeny része?~Most a cukorsüteményeket
4444 37|                      Bányavárynak.~– Ez pedig az én kedves komáim számára
4445 37|                  ajándék.~Bányaváry elolvasta az iratot, kiejté a kezéből,
4446 37|                      a kezét, megint felkapta az iratot; odatartá Kálmán
4447 37|                      magasból olvasta el maga az irat tartalmát.~Nádor őfensége
4448 37|                        Hah, micsoda öröm volt az! Bányaváry kívül-belül összecsókolá
4449 37|                   rejté zokogó arcát. Ez volt az ő vágyaiknak netovábbja,
4450 37|                      ő vágyaiknak netovábbja, az ő álmaik legmerészebbike.
4451 37|                        Köszönöm ezt önnek! Ez az ön műve volt!” – akkor kitalálta
4452 37|                     urat Jenőyné nagyasszony.~Az asszonyság igen szigorú
4453 37|                tyúkszemei miatt. Korcza úrnak az arca pedig még mozgékonyabb
4454 37|                  Fekete tubákkal bosszantotta az orrát, hogy annál mérgesebb
4455 37|                 fiskális úr, készen van-e már az, amivel megbíztam?~– Még
4456 37|                     geometriai forma szerint. Az a dolog az én kezem által
4457 37|                     forma szerint. Az a dolog az én kezem által soha és semmiképpen
4458 37|                       segítségére lenni, hogy az egyik gyermekét, a jót,
4459 37|                        mint a sült hal, amint az összehordott pörcsomagok
4460 37|                       úgyhogy a legfelsőt már az állával kellett neki leszorítani,
4461 37|                prokátor Pesten elég! Elviszem az úr adjunktusához, annak
4462 37|                  sántának neve Biróczy. Lakik az Öt pacsirta utcában, Nro
4463 37|                       Csak tessék hozzá menni az egész cókmókjával. Úgyis
4464 37|                  csúnya asszonyok közé számít az úr, ugye?~– Nemcsak a csúnyák
4465 37|                    tegyen amit akar; lökje ki az unokáját, a nemes, derék,
4466 37|                  meghallani, hogy mit tud még az a kis ember felőle. Aztán
4467 37|                      baja Béni bácsinak azzal az átkozott sok írással az
4468 37|                       az átkozott sok írással az ölében. Nem voltak hozzákészülve,
4469 37|                       a terhes aktákkal egész az Öt pacsirta utcáig; a nagyasszony
4470 37|                       engedetlen csomag, mint az angolna kicsúszott a többi
4471 37|                  nagyasszony dühös volt, mint az oroszlán, mikor Biróczy
4472 37|                          Volt.~– Elfogadta ön az ügyét?~– El.~Korcza úr nagyot
4473 37|                      jó barátja? S elvállalja az ő exhaeredatiójának ügyvitelét? –
4474 37|                 Pesten háromszáz prókátor. Ha az ember úgy veszi fel a dolgot…
4475 37|                  Korcza úr nagyon fintorgatta az orrát.~– De ne tessék pedig
4476 37|                      viszonnyal, mellyel most az itt levő színésztársaság
4477 37|                 kérdés, hogy Kálmán a mellett az izgatott életmód mellett,
4478 37|                   mellett, amelyet ő folytat, az emberi erő fölötti munkásság
4479 37|                      jut. Mert arra leharapom az ujjamat, hogy amint a nagyasszony
4480 37|                      belehelyezi a birtokába, az anélkül, hogy valaha egy
4481 37|                        s erre én is leharapom az ujjamat, mégpedig a lábam
4482 37|                     fogja magától űzni ezeket az ő barátait, legelöl Bányaváryt
4483 37|                      aztán nagyon megdicsérte az ott maradt társaság előtt
4484 37|                       a kocsikat a hegyhátra, az utasok tetszés szerint leszálltak
4485 37|                      fűvel benőtt gyalogúton.~Az első kocsiból egy daliás
4486 37|                     szállt ki, karját nyújtva az utána kilibbenő úrhölgynek,
4487 37|                   hosszú állát is befoglalta. Az utóbbi, miután útitársát
4488 37|                    biztatta, hogy szálljon ki az is, kénytelen volt rászánni
4489 37|                    mellett, de fenntartva azt az elővigyázatot, hogy félkezével
4490 37|                   erdők közepett.~Hanem amint az utóbbi úr az első kocsiból
4491 37|                      Hanem amint az utóbbi úr az első kocsiból leszállt urat
4492 37|                      dicsekedő arccal, mintha az volna Brünnhöz a legközelebbi
4493 37|                   legközelebbi állomás.~– Ah, az dicső! Hát akkor együtt
4494 37|                 szobaleány kisasszony átülhet az én helyemre. Nem leszek
4495 37|                 súgott a hölgy fülébe, – mire az azt mondta, hogy „yes”.~–
4496 37|                       velünk.~– Mert, tudják, az édes mama küldött velem
4497 37|                   mert sánta.~– Mert sánta?~– Az ám. Aztán ha zsiványok találnak
4498 37|                 találnak bennünket megtámadni az erdőben, ez a sánta meg
4499 37|                     saját gyorskocsijukra. Ez az egész útra kész mulatságtárgy
4500 37|                       megállt s megvárta, míg az a kocsi a helyébe jön, akkor