Part

  1 1 |         hazulról létum nunciumot; ami oly jól esik a szegény diáknak,
  2 1 |              macska bele talál lépni, oly tökéletes nadrágot húz fel
  3 1 |               sárban járó, s amellett oly ostoba nóta; szövege undorító,
  4 1 |               amely nóta közben aztán oly veszedelmes összeütközésbe
  5 1 |               hogy előkészületet tett oly kitörésekre, amiket csak
  6 2 |               venerabile consistorium oly féktelen hahotában tört
  7 3 |           azért ájtatos szívvel, mert oly ékesen és tüzesen adta elő
  8 4 |            betűk, miknek a papírja is oly elszaggathatatlan.~Ócska
  9 4 |          saját szakasztott mása volt; oly átkozott rossz kalligráfia,
 10 4 |          hajló szegletekkel, de ez is oly igézővé tette, s mosolyra
 11 4 |            nevetés hangján a delnő, s oly kíváncsi tekintettel nézte
 12 5 |            Mindenki „te”-nek nevez, s oly megvetőleg tudja azt kimondani.
 13 5 |               Már boldogult férjét is oly kordában tartotta, hogy
 14 5 |          kárpótolja anyai szívét, kit oly messze eleresztett, s kit
 15 5 |             messze eleresztett, s kit oly ritkán látott, ezt a kisebbiket
 16 5 |        emberré lett téve. Nem is volt oly szorgalmatos látogatója
 17 5 |            minekutána Kálmán unokámat oly irgalom nélkül kitaszították
 18 6 |               Juristai utótanulmányát oly szorgalommal folytatta,
 19 7 |      szimfónia kellene.~Két arc pedig oly merengve néz maga elé. Kálmán
 20 8 |               egyszer nekibátorodott, oly gyönyörűen, annyi érzéssel,
 21 9 |               a boldogságot, ami után oly régen vágyott, hogy van
 22 9 |               gyönyöreit!~Az irodában oly prózai szorgalommal másolja
 23 9 |         urbarialis törvényszékekre, s oly szorgalommal vezeti azoknak
 24 9 |               emberrel, ki ismét csak oly mosolyogva és alázatosan
 25 9 |      megjelenésével. Még a bajusza is oly kurtára van nyírva, s csak
 26 9 |                A gróf ugyan egyszerre oly komoly szelídségbe hozta
 27 9 |  zsebkendőjével törülgetni a szemeit, oly pompás derültségben tartá
 28 9 |              malac volt. A gróf pedig oly módon fejezé ki Korcza úr
 29 10|         védelmezni – ha ez a védence; oly melegen, oly eréllyel, oly
 30 10|               a védence; oly melegen, oly eréllyel, oly furfanggal,
 31 10|            oly melegen, oly eréllyel, oly furfanggal, mint ahogy az
 32 10|              elaltatásig; de amellett oly furfangos, oly bonyodalmas,
 33 10|               amellett oly furfangos, oly bonyodalmas, hogy mire annak
 34 10|           volt keveredve e pörbe, azt oly kegyetlenül megfésülte,
 35 10|            Még nem olvastam a pert.~– Oly közönyös volt iránta?~–
 36 10|            hamva még nincs letörülve, oly kedvenc régiója: a magasztos,
 37 10|              felfogást.~Ezt a nőt, ki oly szép, oly kedélyes, oly
 38 10|               Ezt a nőt, ki oly szép, oly kedélyes, oly gyermeteg:
 39 10|               oly szép, oly kedélyes, oly gyermeteg: méltatlanul rágalmazzák;
 40 10|         rokonszenvét; s ha mégis akad oly intrikus színész, ki mint
 41 10|             két országból egy legyen, oly makacsul ragaszkodott az
 42 11|        valamit lemásoltasson vele, az oly hibásan lett elvégezve,
 43 12|            nevetett, mint az imént. – Oly bohókás is volt ez a Bálvándy,
 44 12|              világ volna; megjelenése oly véghetetlen, elmúlása oly
 45 12|             oly véghetetlen, elmúlása oly elviselhetetlen; egész alakja
 46 12|         elviselhetetlen; egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére
 47 12|               egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! –
 48 12|          alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! – Az egész
 49 12|        nyomdokait kövesse, hogy népét oly szerzeményekkel gazdagítsa,
 50 12|              világ volna; megjelenése oly véghetetlen, elmúlása oly
 51 12|             oly véghetetlen, elmúlása oly elviselhetetlen; egész alakja
 52 12|         elviselhetetlen; egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére
 53 12|               egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró!~
 54 12|          alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró!~Csak te nem
 55 13|             gúnyhőskölteménye e nevet oly csihéssé tette; ámde hívhatnák
 56 13|         útitársnőit. Fájdalom, a sors oly mostoha volt, hogy ezt a
 57 13|              a legájtatosabb képet, s oly nagyot fohászkodott, amilyent
 58 14|             hogy a legkisebb, amelyik oly mérges és vitéz: az lesz
 59 14|             népnek, mely ezt a földet oly nagyon szerette, semmi emléke
 60 14|               meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel tanulta viszont
 61 14|             kilépve a sima parkettre, oly óriási taps mellett járta,
 62 15|               a zsebében, azt kivonta oly tekintettel, mintha azzal
 63 15|          akkor.~És egy pár szem éppen oly rejtett ragyogással tekint
 64 15|               tetsző munkában.~Kálmán oly gonddal és figyelemmel felelt
 65 17|           amik világért sem kérkednek oly magas nevekkel, mint „Magyar
 66 17|            amit később Palikao herceg oly diadalmasan elfoglalt).
 67 17|           acélból van, a kerék küllői oly finomak, mint a lepkebajusz:
 68 20|            háromöles magasból tör elő oly erős rohammal, hogy öt ölnyi
 69 20|          tavasszal e bujdokló állatok oly helyeken hánynak le, hová
 70 20|              közelből és sokáig nézve oly gyönyörű teremtés; annak
 71 20|           velem parancsolni. Az önnek oly rettenetesen jól illik,
 72 20|               a göröngyös utat törni: oly utakat, ahol előttük kevesen
 73 21|           nagylelkűség volt! Bálvándy oly helyzetet választott magának
 74 22|          elhozatott színésztársulatot oly rejtekben tartani egész
 75 22|            mind a visszatérő nyugalom oly művészi, oly elragadó volt,
 76 22|      visszatérő nyugalom oly művészi, oly elragadó volt, hogy a közönség
 77 23|           vette Cilikét, s amíg az út oly széles volt, hogy ketten
 78 23|      jóstehető ereje bizonyítja, hogy oly művet alkotott, mely hazája
 79 24|              a világvárosban, az mind oly tömve van első letelepedőkkel,
 80 24|                De uram, hogy lehet ön oly kemény szívű?~– Mert módom
 81 24|            Máté uramnak, kivel Kálmán oly mulatságos quiproquot játszott
 82 24|            nap föl sem kelt.~Őt pedig oly nagyon vonzotta valami a
 83 25|      elbúcsúzott tőle, olyan őszinte, oly meleg volt.~Az a „másik”
 84 25|               a többi. De mégsem volt oly jól kitörölve, hogy egy
 85 25| meggyőződhetett róla, hogy az most is oly gyöngéd hozzá, mint eddig;
 86 26|     ajándékozd az inasodnak.~Folyvást oly száraz hangon beszélt hozzá,
 87 27|              Azért, mert a főhercegnő oly csodálatos dolgokat suttogott
 88 27|       szeretnek az égbe menni, még ha oly kedves bajtársnak kell is
 89 27|            Korcza fiskálisnál egyszer oly keményen lehurrogatott,
 90 27|           ölte meg – mikor a nádorral oly hosszasan beszélt.~      ~
 91 28|         gondjain; ősi egyszerűségében oly jól megvan, hogy negyvenezer
 92 28|         legyen úgy. Én a magunk faját oly életképesnek hiszem, hogy
 93 29|           Bányaváry felől, hogy annak oly hatalmas emlékezőtehetsége
 94 30|       vis-à-vis-nek.~S monsieur Henry oly büszkén is hordja a fejét,
 95 30|          vezetnek.~– De ne szóljon ön oly fennhangon. Hogy reszket
 96 30|            Dorothea, s e mondás alatt oly hévvel szorítá meg Kálmán
 97 30|           szorítá meg Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte annak szemébe,
 98 31|                 még kalendáriumot is, oly pontosan átvizsgálta még
 99 31|            bűbájos mosolyával most is oly ismerős, kétségbeesnék azon
100 31|              egészen át van változva. Oly kifejezés ül rajta, aminőt
101 31|              látott. Mint egy szobor, oly mozdulatlanul figyel e mű
102 31|             mindjárt áttért a Kálmánt oly nagyon érdeklő tárgyra,
103 31|       előmenetelre, hogy az egyszerre oly dühödten megfordítsa a puska
104 33|          letéve azóta, hogy Bányaváry oly örömtelten jött haza Csollánné
105 33|      imádkozás volt.~Általában mindig oly komoly arcot csinált Tseresnyés
106 34|            itten.”~„A nemzeti erkölcs oly szilaj, oly bárdolatlan.”~„
107 34|           nemzeti erkölcs oly szilaj, oly bárdolatlan.”~„A tanult
108 34|       bárdolatlan.”~„A tanult emberek oly ostobák az ő latin conversatiójukkal.”~„
109 34|             napestig pipázó táblabíró oly indifferens.”~„A gazda oly
110 34|            oly indifferens.”~„A gazda oly földhöz ragadt.~„A paraszt
111 34|            földhöz ragadt.~„A paraszt oly önző, oly részvétlen.”~„
112 34|          ragadt.~„A paraszt oly önző, oly részvétlen.”~„A főpapság
113 34|   szemrehányásokat tenni, azért, hogy oly nyomorulttá téve fekszik
114 34|        határozza körül.~A festők mind oly életvidámak; az emberi indulatok
115 35|              emberekre. Béni bácsinak oly réme volt a „kozák”, mint
116 35|               alacsony ajtón belépve, oly vastag atmoszféra fogadja
117 35|         oszlopok mögött letelepednek, oly kétségbevonhatatlan vágyat
118 35|               meg együtt. – Talán jön oly idő, amikor ön ismét paloták
119 36|             az is igaz, hogy rendesen oly felmagasztalt állapotban,
120 37|              s magas összeköttetéseit oly egyszerre félbeszakította,
121 37|           Closerie des Lilas-ba, ahol oly barátságos tekintetű leánykák
122 38|             Kálmán, hanem azért mégis oly valami sértőnek, oly valami
123 38|            mégis oly valami sértőnek, oly valami kiállhatatlannak
124 39|               csinált maga; és azokat oly mulattatóan tudta előadni.~
125 39|    mulatságosan adja elő. Jenőy pedig oly zárkózott, oly fásult –
126 39|            Jenőy pedig oly zárkózott, oly fásult – talán önhitt is?~
127 39|   elidegenedjék tőle. Hisz az ilyesmi oly valószínű. Bálvándy bolondja
128 40|           Végigjárja az utcákat. Mind oly puszták! Tele emberekkel,
129 41|        könnyet ejtett volna; őt atyja oly nagyon szerette.~Mit tudott
130 41|             nem helyeselni: nem élhet oly férjjel, ki atyját s az
131 41|             az egész Decséry családot oly világraszóló sérelmekkel
132 42|           végképpen elveszté, s éppen oly mértékben fanyalodott el
133 43|               akit annyian szerettek, oly egyedül távozik innen!~De
134 43|               Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek érzi magát, mintha
135 43|            irántam, mint az Isten, ki oly súlyosan büntet engem önvétkemért.
136 46|               Csollánné, hogy ami két oly kíméletlen ember kezébe
137 46|    fuscherozhatta el, mert a szárnyai oly rövidek voltak, hogy a frakk
138 46|              üdvözlé az asszonyságot, oly dróton rángatott udvariassággal,
139 46|               Viszont Katinka nagysám oly szenvelgő édeskedéssel fogadta
140 47|               hol vagy.~És a halottak oly makacsok; nem felelnek,
141 47|              üdvleldébe! Mi hullámzik oly feketén végig e palotasor
142 47|                Népár. Mi emelkedik ki oly fényesen abból? Ravatal.
143 47|         bevont diadalzászlók. Mi hull oly melegen az útra? Zápor?