Part

  1 6 |               kell adni.~– Kivált az a Bányaváry! Aki Kálmán herceget adta.
  2 6 |              Zampát” (óh, milyen Zampa Bányaváry!), az „Arany időt”, a „Harisnyatakács
  3 7 |             sültek, főttek zavarukban; Bányaváry úgy belehúzta magát a keményített
  4 7 |                előkészületek tétettek. Bányaváry a címszerepben. Egyúttal
  5 7 |                tapssal vegyíté a „fóra Bányaváry!” megtisztelő kiáltást,
  6 7 |         szaladt a hajporos katulyával. Bányaváry ott hagyta állni a látogatóit,
  7 8 |                mindennapos vendég lett Bányaváry Jenőyék házánál. (Már csak
  8 8 |            hajdani iskolatársát. Aztán Bányaváry igazán mulatságos fiú volt.
  9 8 |                nem tudom.~– Dehogynem. Bányaváry úrral a múltkor énekelte.
 10 8 |           énekelte. Majd kísérni fogja Bányaváry úr.~Bányaváry aztán vette
 11 8 |            kísérni fogja Bányaváry úr.~Bányaváry aztán vette a gitárt, s
 12 22|               Borcsay – vagy pardon! – Bányaváry úr. – Benyovszky Móric sima
 13 23|           ágyon.~Reggel korán felkelté Bányaváry alvó barátját.~– Ébredj!
 14 23|          futott egy percre szállására.~Bányaváry összepakolt mindent, ami
 15 23|             vinni.~– Minek az? – monda Bányaváry. – „Me lupus… fugit inermem.” (
 16 23|                mentek kar karba fűzve.~Bányaváry nem hagyta útitársait gondolatokba
 17 23|                Bemutattam magamat: „Én Bányaváry direktor vagyok, itt haldoklom
 18 23|               mondja: „Kedves magyar!”~Bányaváry maga is el volt ragadtatva
 19 23|            egymást.~Egy ponton megállt Bányaváry, ahonnan napsütötte völgyet
 20 23|         Engemet mind a ketten! – monda Bányaváry. – Most büntetésül csókoljátok
 21 23|              gyermekek vagytok – mondá Bányaváry –, az én gyermekeim. Oda
 22 23|          gyönyörű szoprán hangja volt. Bányaváry ércteljes tenor hanggal
 23 23|                mi már! – mondá büszkén Bányaváry. – S a másik fele is jön.
 24 23|                 szólt keserű gunyorral Bányaváry. – Nem ott leszesz-e te
 25 23|              vár. Még bevégezve sincs.~Bányaváry mohón ragadá ki kezéből
 26 23|             elkezdték olvasni a művet; Bányaváry tartotta, Cilike áthajolt
 27 23|          olvasták együtt; a másodiknál Bányaváry felszökött helyéből, s elkezdett
 28 23|        elragadtatás gyönyörét élvezik.~Bányaváry szenvedélyesen szorítja
 29 23|                Lear királynak! – kiált Bányaváry, s kiállva a kunyhó ajtajába,
 30 24|                volt az előadás, s azon Bányaváry még mint néző, még mint
 31 25|               azok felül nem kerülnek. Bányaváry ezt nem tudja felfogni.
 32 26|              Mi lett volna belőled, ha Bányaváry e levél helyett azt küldi,
 33 29|             bizonyosnak tartá, hogy ez Bányaváry truppja.~Akár arra is fogadhatott
 34 29|              Hogy nyalábolta őt nyakon Bányaváry!~– Hát te hogy kerülsz ide?~
 35 29|               te hogy kerülsz ide?~Ezt Bányaváry kérdezé Kálmántól.~Hiszen
 36 29|           ipecacuanhát adni? – kérdezé Bányaváry.~– Hogy egy kicsit beteg
 37 29|              Tudom – szólt elkomorodva Bányaváry. – Azt is tudom, hogy már
 38 29|       mirajtunk, kedves öcsém! – monda Bányaváry. – Ha egyszer ott leszünk,
 39 29|               Hahaha! – nevetett rajta Bányaváry. – De én túljártam az eszeden.
 40 29|               szépségtől!~Kálmán tudta Bányaváry felől, hogy annak oly hatalmas
 41 29|             lesz – szólt könnyű vérrel Bányaváry. – Ha tűz esik is az égből,
 42 29|          feleltél a kérdésemre – szólt Bányaváry. – Te tilthatnád meg nekünk
 43 31|           parancsolt belőle senki más.~Bányaváry még ott találta a régi emelvényt
 44 31|          Várjatok csak – mondá magában Bányaváry, mikor a pislogó lámpafénnyel
 45 31|             ostoba.~Ezt választotta ki Bányaváry a remekmű cenzorául.~Elment
 46 31|             Harmadnap visszament hozzá Bányaváry.~Bócza úr bölcs tekintetű
 47 31|              sort törült volna belőle.~Bányaváry diadala tökéletes volt.~
 48 31|                tíz kritikust idéz elő.~Bányaváry maga úgy járt-kelt a városban
 49 31|         ingerli ott, ahol nem kellene. Bányaváry maga sem látszik érteni,
 50 31|              jelen. E visszavonulásért Bányaváry lehordta Kálmánt, szerinte
 51 31|              viszonza szárazan Kálmán.~Bányaváry majd megölte e szóért.~–
 52 31|         közülük fogalma a művészetről: Bányaváry bakternek való, nem színésznek,
 53 31|             rohan be hozzá nagy zajjal Bányaváry. Borzas haja egészen szét
 54 31|               beszélned! – pattant fel Bányaváry. – De én holt emberré vagyok
 55 31|          diskurálsz! – monda bosszúsan Bányaváry. – De olvasd már most ezt
 56 31|            helyére sóraktár építtetik.~Bányaváry olyan dühős volt, hogy sírt.~–
 57 31|              Kálmán gyakorlott fölényt Bányaváry fölött. Az igazi veszély
 58 32|           által.~– Ki az ön barátja?~– Bányaváry.~– A színészigazgató?~–
 59 32|                magánál ebédre Kálmánt.~Bányaváry erősen kicsípte magát, hogy
 60 32|           olyan volt, mint egy galamb.~Bányaváry sokáig időzött a szép delnőnél;
 61 32| denevérkastélyát; nem szorul rá senki! Bányaváry az egész diadalt a szép
 62 33|               hiszi letéve azóta, hogy Bányaváry oly örömtelten jött haza
 63 33|              tűt! – kiálta őt meglátva Bányaváry. – Rám van bízva, hogy vigyelek
 64 33|         egyúttal a legény hálószobája.~Bányaváry már ismerte a járást, ezért
 65 33|                tudta azokat hallgatni. Bányaváry azonban nem titkolá, hogy
 66 33|            akár éhség van, akár bőség.~Bányaváry bókot akart mondani a mesternek.~–
 67 33|             egyszerű iparos kezét, míg Bányaváry mosolyogva súgá fülébe, „
 68 33|                az épületes beszédeket.~Bányaváry illendőnek találta a szíves
 69 33|                sehol Pesten, mint itt.~Bányaváry színpadi pátosszal mondá
 70 33|            magas erényeit: „sírjatok”!~Bányaváry úgy kacagott ezen a tréfás
 71 33|                 kiálta hangjához jutva Bányaváry. – Igazán klasszikus tanácsokat
 72 33|            megy?~– Óh, igen! – sietett Bányaváry megfelelni Kálmán helyett. –
 73 33|             országba fog utazni?~Ismét Bányaváry felelt meg Goethe klasszikus
 74 33|               Tseresnyés uram? – monda Bányaváry útközben Kálmánnak. – Valóságos
 75 33|         cipripedium” (cipőcím) – szólt Bányaváry, nagyot nevetve gúnyos ötletének.~
 76 34|       észrevételeket rakhatott félre: „Bányaváry úr ma kitett magáért”, „
 77 35|              feledve.~Azok között volt Bányaváry is.~Már ittas volt; énekelt.
 78 35|                 s a lódobajra felriadt Bányaváry.~– Hah! ez ottan Holubár! –
 79 36|              Fényes reggel volt, mikor Bányaváry mámoros álmából felébredt,
 80 36|              lesz igaz – mondá magában Bányaváry; azzal felugrott az ágyból,
 81 36|               Tseresnyés uramhoz, hogy Bányaváry úr megbolondult: ott kinn
 82 36|               egész komoly képet öltve Bányaváry. – Ha nagyon jó dolga van,
 83 36|                szólt magas megvetéssel Bányaváry. – Mi dolog volna az, ha
 84 36|                s karöltve nekiindultak Bányaváry szállását felkeresni.~Az
 85 36|         torkollik.~Útközben elbeszélte Bányaváry Kálmánnak egyévi viszontagságos
 86 36|         gyümölcspiacon vitt keresztül. Bányaváry megállt egy kofánál, s egy
 87 36|             labodával benőtt utcájában Bányaváry megtalálta azt a vályogból
 88 36|               most maradj hátra – súgá Bányaváry Kálmánnak. – Én hadd menjek
 89 36|          valami theatralikumnak lenni.~Bányaváry maga nyitott be előbb az
 90 36|           fődolog volt Cilikére nézve, Bányaváry azon nagy munka napjai alatt
 91 36|                dolog eredete pedig az.~Bányaváry azt mondá: a színész akkor
 92 36|              de ugyan pórul járt vele. Bányaváry ezúttal nem hagyta a morfiumot
 93 36|               napokig fel sem kereste.~Bányaváry valódi őstípusa volt a fajának.
 94 36|               várta.~Egy reggel, mikor Bányaváry szokásos mámorából felocsúdva,
 95 36|                 akkor ugyan meleg van.~Bányaváry kacagva nyitott be Kálmánhoz,
 96 36|                hát hívj rá publikumot.~Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés
 97 36|            felugrott helyéről, s aztán Bányaváry is felugrott, és egymás
 98 36|         teremtés!~– Barátom – folytatá Bányaváry a bámuló dicsekedés hangján –,
 99 36|            idáig a nevetnivaló – mondá Bányaváry –, de most következik a
100 36|         reggelinek, így szólt hozzám: „Bányaváry! Mától fogva a pénztár az
101 37|       nyakravalóval rohan be Kálmánhoz Bányaváry, nyakába borul, megöleli,
102 37|            kérdő tekintetet vetett rá.~Bányaváry pedig elérté a tekintet
103 37|         elfogad ő engem ott is – monda Bányaváry hebehurgyán, aztán megbánta,
104 37|            hozott keresztelői ajándék.~Bányaváry elolvasta az iratot, kiejté
105 37|             Hah, micsoda öröm volt az! Bányaváry kívül-belül összecsókolá
106 37|                viseltetik, ha elválnék Bányaváry uramtól, és azt magától
107 37|                meg addig, amíg…~– Amíg Bányaváry barátsága félbeszakad?~–
108 38|           eléggé érvényes indok. Hanem Bányaváry csak menjen oda és mulasson.
109 38|              ment egyedül haza Budára. Bányaváry ilyenkor elmaradt Csollánné
110 38|            elsiettek a vidám lakomára, Bányaváry is; csak a lámpaoltogató
111 38|              jó helyen van már.~Kálmán Bányaváry arcára figyelt. Az nem ivott
112 38|            otthon van – vigasztalá meg Bányaváry.~És még egyszer eszébe jutott
113 39|               engem többé!”~– Kicsoda? Bányaváry?~– Ő mást szeret.~– Kit?~– „
114 39|        ügyvédje beszélte el azt nekem. Bányaváry gyakran említé, mennyi fény,
115 39|           kárára fogja eldönteni. – És Bányaváry el fog hagyni minket, és
116 39|             találkozott Kálmán, akitől Bányaváry után tudakozódott, az mind
117 39|           Bányaváryt.~Egyedül találta.~Bányaváry is értesülve volt már a „
118 39|           minden lélekfurdalás nélkül.~Bányaváry saját szavait hallotta visszhangzani,
119 39|             Kálmán, s indult kifelé. – Bányaváry utána sietett, s rimánkodva
120 39|               és hullott saját fejére.~Bányaváry rögtön tudatta társaságával,
121 39|           kérdő bámulattal tekinte rá.~Bányaváry csak annyit mondott e tekintetre:~–
122 39|     becsomagolt színpadi cifraságokra.~Bányaváry valóban meg volt térítve.
123 39|              Cilike is helyeselte hogy Bányaváry is menjen a társasággal;
124 39|              ki magát a többiek közül. Bányaváry erősen esküdött, hogy éjfélen
125 39|             férje „csak” iszik.~No, de Bányaváry erős volt abban, amit megfogadott;
126 39|                 Olyan jó fiú volt a jó Bányaváry! – Mindig érezte ő azt,
127 39|              van és beszél vele.~Mikor Bányaváry a negyedik csésze teát itta,
128 39|             maga mámor filozófiája.~És Bányaváry egyet vetett az oldalán,
129 39|              elszoktatom én azt innen.~Bányaváry tehát nagy szívdobogás közt
130 39|            singen von Läusen, Flöhen!”~Bányaváry futott ahogy bírt.~A holdvilág
131 40|             nem bírta neki elfelejteni Bányaváry elűzetését. Ő valóban rajongott
132 40|            amiért megakadályozta, hogy Bányaváry miatt vagyonát elveszítse.~
133 42|          Borcsay Mihály, művészi nevén Bányaváry. Hárman pedig Pesten laktak:
134 42|             Megtudta ezt Biróczy is és Bányaváry.~Biróczy Triesztben volt
135 42|             szándékozott haza, Pestre; Bányaváry pedig úgy intézkedett, hogy
136 42|        iszonyata.~Ekkor kerekedett fel Bányaváry csapatjával együtt, hogy
137 42|          hegyes vidéket kikerüli; – de Bányaváry csak menni akart, neki más
138 42|             vesztegzárt ki nem állják.~Bányaváry könyörgött, rimánkodott,
139 42|         jövevény bebocsáttatása ellen.~Bányaváry megkísérté hivatkozni a
140 42|              szúrja benne magát, s így Bányaváry vitézül elfoglalta a sorompót,
141 42|           árnyék vonul a kolera előtt.~Bányaváry azonban kiadá rendeletben
142 42|              titkolni akarta baját, de Bányaváry meg volt miatta rettenve,
143 47|          utadból félrelöksz: a hajdani Bányaváry – talán azok pályatársaik