Part

  1 1 |          törjük rajta fejünket sokat – monda a clarissimének – megmondom,
  2 2 |           egymással utoljára!~Jó lesz. Monda a négy társ, s azzal lerakták
  3 3 |              nem ülök fel. Én sietek – monda egykedvűen az orientalista.~–
  4 3 |              bánom. Ahhoz van kedvem – monda Borcsay. – Csak egy jó direktorra
  5 3 |         elvesztenéd.~– Keverj! Ossz! – monda Berti. – Ti többiek meg
  6 3 |        híveknek.~„A készülőt húzzák” – monda Berti. – No, most még egyet
  7 3 |        pásztorok, itt van a nyájatok – monda a diákoknak. Kinn az udvaron
  8 4 |               nem. Arról már felelek – monda a révész. – Dejsz engem
  9 4 |                 Fiúk. Itt a válaszút – monda Jenőy – holnap ki erre,
 10 4 |             van az ajánlóleveledben! – monda Biróczynak a fiskális. „
 11 4 |              sem igaz.~– Jó replika! – monda Korcza úr, s most már a
 12 4 |                nem mesterség olvasni – monda Biróczy –, de megfordítva. –
 13 4 |          hivatalbeli kötelességekkel – monda Korcza úr, s elővett egy
 14 4 |               szívben van.~– Jól van – monda a hölgy, összehajtva a levelet. –
 15 4 |               magántitkári állomást? – monda a delnő.~Az ifjú némán inte
 16 4 |               kis elintéznivalóm van – monda. – Ez az én bohó barátom
 17 5 |               unokám!~– Közöttük van – monda Cilike.~– Ki mondta ezt
 18 5 |           levél néninek szól Pestről – monda Cilike. – Ismerem az írást.
 19 5 |                   Csak hadd tanuljon – monda a nagyasszony –, neki magánvizsgára
 20 6 |           igazgató a legjobb színész – monda a nagyasszony.~– Nekem a
 21 7 |                estét, Kálmán barátom – monda neki, mintha legrégibb jó
 22 7 |              el.~– Ah, olyan büszke? – monda a nagyasszony. – A theátrista.~–
 23 8 |               dal után.~– Kisasszony – monda az igazgató –, nem merek
 24 9 |                Ne tessék zsörtölődni – monda, Korcza úr kezét megfogva. –
 25 9 |          Kedves nagyuram, Tóth uram! – monda Korcza úr –, ez nehéz állapot
 26 9 |              jól van. Én megpróbálom – monda Korcza úr fontoskodó képpel. –
 27 9 |             szerény meghunyászkodással monda:~– Alázatos szegény szolgája
 28 9 |            Vártam már excellenciádra – monda Korcza úr. – Lesz szerencsém
 29 9 |          folytán került.~– Ad vocem! – monda a gróf, kiverve pipáját. –
 30 9 |      Parancsoljon velem excellenciád – monda Korcza úr; ismét nyújtva
 31 9 |                Ez pedig nehéz dolog! – monda farizeus képpel. – A szerződésben
 32 9 |           tudom. Meg fogom kísérteni – monda Korcza úr; ott hagyva heverni
 33 9 |           dolog volt ezt kicsinálni! – monda Korcza úr, vállára veregetve
 34 9 |                is szolgálom az úrnak – monda a boldoggá tett férfiú –,
 35 10|                 Lássa, domine frater – monda Kálmánnak –, az ilyent is
 36 10|                  Nem fogok belenézni – monda Kálmán.~– No ezt legjobban
 37 10|    felelősséget érte.~A hölgy suttogva monda neki, s megfogta kezét:~–
 38 10|           bőrpamlagján végigheveredve, monda Kálmánnak:~– No, domine
 39 11|              tekinte fel rá.~– Ahán! – monda Korcza úr, egyet intve homlokával,
 40 12|                     Az első intés~Régi monda, hogy egy sokleányos apának
 41 12|               megismerni.~– Én értem – monda Kalender úr, s még nem is
 42 12|                megfizetek.~– Jól van – monda Kalender úr. – Én szoktam
 43 12|    elszédítette fejét.~– Hát jól van – monda, de a fogai vacogtak, s
 44 12|               bizony egy lovagvessző – monda magában. – No, hát legyen
 45 12|               gyakorló szívélyességgel monda Kálmánnak:~– Aztán holnap
 46 12|                   Hisz én is járatom – monda Jenőy.~(Észre sem vette,
 47 13|                 Jó fiú volt, fráter! – monda, megölelgetve Kálmánt. –
 48 13|                menjen?~– Direktor úr – monda az öreg gróf –, ha a hercegnőnek
 49 14|            dolgotok van, magyaroknak – monda egy este a néger, mikor
 50 16|                Ne haragudjék nagysád – monda Bálvándy –, én egészen beletalálom
 51 16|          ajtóban, bizalmas suttogással monda neki.~– Kérem nagyságos
 52 17|               mély meggyőződés hangján monda:~„Aztán ne legyen földindulás?”~
 53 17|      mészároslegény.~– Kettőt egyre! – monda Bálvándy, s két fényes tallért
 54 20|             akarta észrevenni.~– Te! – monda Bálvándy Kálmánnak. – Látod
 55 20|                induljunk a helyünkre – monda a szép asszony, s előrebocsátva
 56 20| engedelmeskedem.~– Nem tanították rá – monda Kálmán csípősen.~– Az igaz,
 57 20|               hogy nem tanítottak rá – monda a delnő, a kőfalnak támasztva
 58 20|                   Jól van, asszonyom – monda Kálmán –, ön őszinte volt
 59 20|               elmondok önnek mindent – monda Kálmán –, nem azért, hogy
 60 21|               Gratulálok nagysádnak! – monda Bálvándy Katinkához. – Megmentette
 61 21|                No, ha meg kell lenni – monda a delnő, lebocsátkozva az
 62 21|                   Az bizony meglehet – monda rá Bálvándy.~– És hogy annak
 63 21|                  Hopp! itt baj lesz! – monda Bálvándy. – Hol a fegyverem?~–
 64 22|               be vannak írva, előre! – monda gonosz nyugalommal a főjegyző.~–
 65 22|                Ez is be van már írva – monda a főjegyző. – Tessék megnézni
 66 22|         paraszt ne értse mit szólunk – monda Katinka s szemközt fordítá
 67 23|             akart vinni.~– Minek az? – monda Bányaváry. – „Me lupus…
 68 23|                túlzásai által.~– Te! – monda Kálmánnak, eléje állva s
 69 23|        kedvedben vagy ma, te Sándor! – monda Cilike.~– Hát nem igaz?
 70 23|              De mint megijesztettél! – monda Cilike panasszal.~– Engemet
 71 23|               Engemet mind a ketten! – monda Bányaváry. – Most büntetésül
 72 23|               velük.~– Az nehéz lesz – monda Kálmán elmélázva. – A nádor
 73 24|               tréfa.~– Nem mindjárt? – monda folyvást gömbölyű orcával.~–
 74 24|               iskolába jártam ám én! – monda Sára asszony, egészen elfogadva
 75 24|               Une beauté rayonnante. – Monda a főispán a hercegnőhöz,
 76 24|               akkor én is ott alszom – monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét.~–
 77 25|            Ilyen ám a parasztfrüstük – monda Sára asszony, ki a friss
 78 25|               elbeszélgetünk az úton – monda Kálmán; amiért aztán Sára
 79 25|            szépen, ha már menni kell – monda Tóth Máté uram, megszorítva
 80 25|              nagy.~– Isten áldja meg – monda ő is, kezét nyújtva Kálmánnak;
 81 25|                   Ön festeni is tud? – monda a hercegnő. – Láttam egypár
 82 25|      Meglehetősen készen vagyok vele – monda Kálmán némi feszengéssel.~–
 83 25|            felelt Kálmán.~– Bajtárs! – monda Biróczy. – Értem én a költő
 84 25|            Elárultam magamat előtted – monda hevült hangon, barátja kezét
 85 25|               szinte fölmelegítettél – monda Biróczy –, pedig én hideg
 86 25|                fogok vele elrejtőzni – monda Kálmán lázas izgatottsággal. –
 87 25|              meg még egy negyedik is – monda Biróczy.~– Halljam.~– Óh,
 88 25|                akkor legyen elveszve – monda Kálmán kemény határozottsággal. –
 89 26|          természetesen mind a kettőt – monda a nagyasszony. – Aki lovat
 90 26|                   Vedd át kulcsaidat – monda Jenőyné –, s aztán amit
 91 27|         semmiféle költeményt.~– Úgy? – monda a hercegnő, különös hangnyomattal. –
 92 28|               úgy volt.~– Kedveltem! – monda a nádor. – Vedd vissza kérvényedet
 93 29|             mirajtunk, kedves öcsém! – monda Bányaváry. – Ha egyszer
 94 30|                a grófnő nefelejcsei! – monda Kálmán, táncosnéja kezét
 95 30|               legenda jobban tetszik – monda Dorothea, s e mondás alatt
 96 31|         szöveget nem értettem eléggé – monda a hercegnő –, csak Dorotheától
 97 31|          bizony előre lehetett tudni – monda hidegvérrel Kálmán.~– Könnyű
 98 31|                  Könnyen diskurálsz! – monda bosszúsan Bányaváry. – De
 99 32|                   Azt én megérdemlem – monda Kálmán –, de nem rólam van
100 33|               lakoma.~– Oda elmegyek – monda Kálmán.~Jó tiszta hideg
101 33|                olvasom ezen újságból – monda a jól meggyűrt hírlapot
102 33|               Velencébe?~– Még odább – monda Kálmán. – Génovába, s talán
103 33|             messzebb is.~– Génovába? – monda elgondolkodva a csizmadia,
104 33|   jegyzőkönyvébe.~– Igen megköszönöm – monda Kálmán, odanyújtva a jegyzőkönyvét
105 33|                ez a Tseresnyés uram? – monda Bányaváry útközben Kálmánnak. –
106 35|               már a hímzett vánkosra – monda keserű gunyorral az öregasszony. –
107 35|            kézműves kezét.~– Ugyebár – monda a csizmadia – most már ketten
108 35|              uram szomorú komolysággal monda Kálmánnak:~– Valahányszor
109 35|               lőtték.~– Árulás volt! – monda a színész. – Áruló volt
110 35|           rontani.~– No, hát jól van – monda a csizmadia. – Menjünk a
111 35|               jól van, felséges uram – monda a varga. – Amoda van egy
112 35|               vagyok felőle győződve – monda a csizmadia –, hogy ön az
113 36|               valamit inni csak kell – monda Kálmánnak, midőn felkerekedtek,
114 37|               elfogad ő engem ott is – monda Bányaváry hebehurgyán, aztán
115 37|              el vele. Kálmán nyugodtan monda:~– Régen tudom ezt. S én
116 37|                egy mázsa.~– A bizony – monda Biróczy –, elvesztett az
117 37|                aláírom én az enyémet – monda Bálvándy –, s arra aztán
118 37|       kifizetem én a váltód értékét! – monda a báró, aztán majd bekasszálom
119 37|            alkalom.~– Kedves barátom – monda Bálvándy –, hirtelen fel
120 37|                  Bizony nem tudom én – monda Bálvándy, kapva a tréfán.~
121 37|               s aztán igen hidegvérrel monda neki:~– Nem kellett volna
122 37|       sikerülend bejátszania.~– Hah! – monda, szép fogait összeszorítva,
123 38|               Az jó helyen van most! – monda Aszályi és Kálmán szemébe
124 38|               az most nem jöhet ide! – monda Aszályi furfangos arccal.~
125 38|             emlegettünk Csollánnénál – monda Kálmán. – Mért nem jöttél
126 39|             vártam, hogy ezt kérdezd – monda Biróczy. – Akkor ülj le
127 39|                van.~– Nagyon kérlek! – monda, leülve Biróczy mellé egy
128 39|               állt meg.~– Hallja ön! – monda neki reszkető hangon, és
129 39|                 Állítom, mert láttam – monda merész daccal. – Ott voltam
130 39|                kebellel.~– Én utazom – monda a nő, kinek arca piros volt
131 39|               Istenuccse: igazad van – monda Kálmánnak –, agyonüthetsz;
132 39|            Ferit.~– Ugyan édes Csuka – monda neki. – Tudja, hogy én milyen
133 39|             vagy te, kedves barátom” – monda a „jó ember” a „rossz embernek”,
134 40|          bizony nem is rossz kereset – monda Kálmán –, emellett még könnyen
135 40|            lefestetni.~– Mi a kánya? – monda Tseresnyés uram elbámulva –
136 40|            pedig kár volt elkergetni – monda Kálmán –, mert pénzt hozott
137 40|                szólt semmit.~– Pedig – monda a vén cseléd – ma is láttam
138 43|         kőfeszület.~– Ez jó hely itt – monda Kálmán. – De még ez is nagyon
139 44|            ahogy ott hagyá.~– Atyám! – monda neki –, a sírkő kész. A
140 45|               s keményen arcába nézve, monda neki:~– Nem vezetem el önt