Part

  1 4 |            odanyomtatva. Ez a név „Katinka”. – Biz ezt eddig is tudhatta,
  2 4 |         Csakhogy a „Katalin” és a „Katinka” most már két különböző
  3 10|    hívatlan látogatót megpillantá.~Katinka volt. A szép asszony, azokkal
  4 10|      parancsára a végzetes perért.~Katinka nyugtalan mohósággal kapta
  5 10|          felolvasást.~– Eddig van.~Katinka odalépett az ifjú elé, s
  6 10|             Kálmán kikerülte, hogy Katinka látogatásáról beszéljen
  7 10|         két nevet örökölik. Sátory Katinka már gyermekkorában tudta
  8 10|          Berti huszonöt éves volt, Katinka pedig ötéves, Berti délceg,
  9 10|       Berti délceg, hetyke legény, Katinka vidám, csevegő gyermek.
 10 10|     cinikus cimborává fog vénülni, Katinka pedig egy minden gyönyörűségre
 11 10|        okvetlen hozzá kell mennie. Katinka pedig ki nem állhatta Bertit
 12 10|      akként volt szerkesztve, hogy Katinka akkor lépjen minden birtokának
 13 10|          hogy ha netalán valamikor Katinka és Berti törvényesen elválnának,
 14 11|          elszántság kellett ahhoz!~Katinka még mindig ott lakott, hol
 15 11|           fel kell fedeznünk, hogy Katinka és Kálmán között a társalgás
 16 11|          magyarul is csak megérti.~Katinka helyet mutatott Kálmánnak
 17 11|         megtudja tőle a bírálatot.~Katinka szemei is őrajta függtek:
 18 11|    Ugyanazon levél volt az, melyet Katinka Kálmán által küldött Korcza
 19 11|         hogy mit cselekszik, mikor Katinka levelét, Csollán Berti levelével
 20 12|  színházban soha nem mutatta magát Katinka páholyában; hanem aztán
 21 12|            Kálmán regényt olvasott Katinka előtt, az pedig hallgatta.~
 22 12|            taníthatta őt más, mint Katinka maga. Ez vigyázatlanság!
 23 12|           Óh be kedves! – kacagott Katinka, és nyakába borult. – Együtt
 24 12|         akarom magamat tekintetni.~Katinka kacagott. Ez tetszett neki.~–
 25 12|       szalonba áthallotta csengeni Katinka kacagását. Olyan gyönyörteljes
 26 12|       Mikor benyitott a szobájába, Katinka a kereveten ült, két kezét
 27 12|      itthon van-e a gazda?”~Kálmán Katinka arcára figyelt. Nevetett
 28 12|         nyugosztalja meg szegényt.~Katinka felkacagott e paródián.
 29 12|         hol leszünk mi már akkor?”~Katinka egy megtagadó szót sem ejtett,
 30 12|           az erdő közepén mulatni.~Katinka egy szóval sem mondta, hogy
 31 12|      Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka olyan nagyon érdeklődik,
 32 12|       amiket a válóperben olvasott Katinka és Bálvándy személyeire
 33 12|            a dacot. Polip volt az.~Katinka megelőzte mind a kettőjüket.
 34 12|            kalapjaik után nyúltak.~Katinka egyszerre nyújtá mind a
 35 16|                            Ariadne~Katinka egész nap várta, hogy Kálmán
 36 16|      utazni fog falusi jószágukra.~Katinka összetépte a visszahozott
 37 16|          az úrasszonyukon.~Óh, azt Katinka nagyon jól tudta, hogy őrajta
 38 16|           szomszéd ház emeletéből.~Katinka, amint a hajnalsugár derengett
 39 16|        hintó kigördül az udvarról.~Katinka sírt keservesen.~Most már
 40 16|              Ah, ez mennyei tréfa. Katinka nagysámat a gödénylaki birkateleltető
 41 16|         egy kicsit elnevette magát Katinka; de egyszerre megint komoly,
 42 16|          Azt nem mondom meg önnek.~Katinka csakugyan nem hagyta magából
 43 16|             Ide bérelt ki szállást Katinka az ő kedves férjének, mit
 44 18| jegygyűrűjét is, s azzal hazament.~Katinka ráismert a gyűrűjére.~Piros
 45 18|         fogja látni. S annak adom.~Katinka azt mondta Bálvándynak,
 46 20|       következzék Csollánné Sátory Katinka neve. A világban sehol másutt
 47 20|         Nem a rangkülönbség miatt; Katinka is nemes nő és gazdag; hanem
 48 20|            amelyet a rendező akar.~Katinka ezt a nevet húzta: „Korda-fő.”
 49 20|        maga párját s rá is talált, Katinka is kíváncsi volt megtudni,
 50 20|     válasszal Kálmán.~– Ah haha! – Katinka elkezdett kacagni. – Nézze
 51 20|        viszi az ő fegyverét is, de Katinka nem fogadta el.~„Elbírom
 52 20|         széles sincsen – válaszolt Katinka, s jobb kezébe kapva puskáját,
 53 20|          előttem! – parancsolá itt Katinka Kálmánnak. S nem kívánta
 54 20|       kezembe, nehogy leszédüljön.~Katinka elfogadta a nyújtott kezet,
 55 20|       agancsokra, mint azok énrám.~Katinka bosszús negéddel ütött Kálmán
 56 20|             s elkezdett pánizálni.~Katinka fogta magát, odaült mellé,
 57 20|           a boldogabb feltámadást, Katinka is otthagyta a jámbort,
 58 20|            nagyon sokszor! – mondá Katinka, s a térdei közé fogott
 59 20|          furcsán csóválta a fejét. Katinka észrevette azt.~– No, hiszen
 60 20|          se mondta: „jó éjszakát”.~Katinka lehúzta a karikagyűrűt az
 61 20|     bujdosik a paradicsomon kívül.~Katinka eltakarta két kezével arcát.~
 62 20|              No, én azt hallottam.~Katinka e beszéd alatt megkísérté
 63 20|      érzéket felfokozott.~Ahelyett Katinka élcelni kezdett.~– Úgy ülünk
 64 20|             Nehéz arra megfelelni.~Katinka nem is hagyott neki időt
 65 20|            oka mégis! – kiáltá fel Katinka haragra gyúltan. – Az isten
 66 20|        sírni. – Hiába volt már az.~Katinka meg is bánta nagy hamar,
 67 20|        hogy már mást szeretek!”~De Katinka nem hagyta őt menekülni
 68 20|         fogtam már meg önt – szólt Katinka kegyetlen mosollyal. – Önnek
 69 20|           szép madonnaarcba, – ni!~Katinka mutatóujját végighúzva a
 70 20|           sárga szemű szörnyeteg”?~Katinka hosszasan elhallgatott e
 71 20|            Sok idő múlva felnézett Katinka Kálmán arcára s megszólalt.~–
 72 21|         lábszőnyeg lesz a bőréből. Katinka azt ágya előtt szándékozik
 73 21|           való ínyencségek. Azokat Katinka meg akarja ízlelni.~Hát
 74 21|          Ne tessék miatta aggódni. Katinka őnagyságának igen érzékeny
 75 21|            ügyetlen talpacskáival. Katinka egészen belészeretett. Talált
 76 21|            legalább lőttek – szólt Katinka nekihevült arccal –, de
 77 21|         nevető arcát felé fordítva Katinka.~Ne féljen tőle.~Kálmán
 78 21|         győztes jogaihoz tartozik.~Katinka saját finom fehér ujjacskáját
 79 21|          szőke szemöldökei voltak: Katinka festett neki feketéket.
 80 21|         azzal a marék puskaporral.~Katinka pedig a legkisebbik ujjának
 81 21|           ez sok keserűséget okoz.~Katinka pedig még jobban észrevette
 82 21|      fegyver a kezében? – nevetett Katinka. – Se lőni, se ütni nem
 83 21|      kihívás!~– No uram! – csitítá Katinka – ez mauvais genre, élcekért
 84 21|            Úgy van, úgy! – erősíté Katinka is, jótevői nagylelkűséggel
 85 21|            az úr, ki a Korda-főnél Katinka asszonyság előtt azzal produkálja
 86 21|        azért mások okultak belőle.~Katinka a kalapja mellől minden
 87 22|            mögött?~Ez órától fogva Katinka nem szólt többet Kálmánhoz.~
 88 22|            másodikban a parasztok.~Katinka is megjelent. Kissé későre
 89 22|             kiálta fel indulatosan Katinka, korbácsa gombos végével
 90 22|      szavaimat is utánuk! – kiálta Katinka, korbácsnyelével ütögetve
 91 22|          értse mit szólunk – monda Katinka s szemközt fordítá lova
 92 22|           az erszény elfogadására.~Katinka gyöngén belecsapott az eléje
 93 22|         Nem soká kellett keresnie; Katinka az inasa által küldé meg
 94 22|           oda bírt oldalogni, ahol Katinka, Bálvándy és a lengyel földesurak
 95 22|            csak. Eggyel több volt.~Katinka végignézett rajta, büszkén,
 96 22|         hogy őrá semmi sem ragyog.~Katinka szemeivel nem találkozott
 97 37|           volt neki őt elveszteni.~Katinka azt mondta egykor neki: „
 98 37|           Csollánné asszonysághoz.~Katinka a keresztelős háznál találkozott
 99 37|      keveredtek – folytatá Kálmán.~Katinka Cilikéhez lépett aztán,
100 37|           kosárka cukorvirágokkal. Katinka maga adta azt át neki, kérve,
101 37|       Bálvándy és Dorothea grófnő.~Katinka égő kárörömmel leste Kálmán
102 37|           egy nőt boldogítani tud.~Katinka ajkába harapott.~És Kálmán
103 37|          onnan egy iratot vett elő Katinka, s azt szétbontva odanyújtá
104 37|            a kezéből, térdre esett Katinka előtt, megcsókolta a kezét,
105 37|         Pestre Dorothea grófnő is.~Katinka megtudta, hogy a grófnő
106 37|               Haha! – kacagott fel Katinka –, de hát még akkor milyen
107 37|       amikor kiszabadítom!~Ismerte Katinka a viszonyokat jól. Akár
108 38|           Hiszen nem szerette már.~Katinka termei azon időkben mindig
109 38|            vacsora volt még hátra.~Katinka is szívélyesen fogadta az
110 38|            Arra nem várunk – mondá Katinka.~– De hisz az nem is jön
111 38|        eléneklé az Erlkönig dalát; Katinka kísérte énekét a zongorán.~
112 38|            kezdtek, zongoraszónál. Katinka a jókedvű színésznőkkel
113 38|   gondolatnak is képtelenség volt. Katinka azt a szeretetreméltó indítványt
114 39|           grófoké, a másik Csollán Katinka úrhölgyé. Az úri lakházak
115 39|         nézett. Innen leste egykor Katinka Kálmánt, amint Dorothea
116 40|       legközelebb találta Kálmánt.~Katinka bérbe fogadta Aszályit,
117 42|            számára nem maradt más.~Katinka azt vette a fejébe, hogy
118 42| Áthelyezték őket Vácra, Gödöllőre.~Katinka egyedül maradt.~Egyedül
119 42|          hízelkedésnek vett.~Tehát Katinka unta magát nagyon.~Mikor
120 42|           úgy pecsételték le újra. Katinka tehát Aszályit készítette
121 42|           idegenek lettek ránézve, Katinka számára nem maradt szívében
122 42|   historizált Bálvándy előtt, hogy Katinka milyen jól mulatott a kolera
123 42|             Azzal kivette zsebéből Katinka levelét, s a többit eltakarva,
124 42|      hihetetlen! Hiszen igaz, hogy Katinka szentem mindig igen nyájas
125 42|         mindazt, ami vele történt. Katinka kitörő kacajjal fogadá a
126 42|          kiálta fel ragyogó arccal Katinka.~– A zsibói házat ajándékba
127 42|     Aszályi.~– Nos, nos? – sürgeté Katinka türelmetlenül.~– Itt küldi
128 42|    leveleit.~– Leveleimet? – kérdé Katinka fülig elvörösödve. – Minek?~–
129 42|      beleegyezik.~– Beleegyezik? – Katinka bámulni kezdett.~– Ő helyesli
130 42|           mosolygott az úrhölgyre.~Katinka most fogta csak fel, minő
131 42|            belépett a csengetésre.~Katinka így szólt a cselédhez:~–
132 46|            menüett-táncot.~Viszont Katinka nagysám oly szenvelgő édeskedéssel
133 46|        eleinte, míg közbe nem jött Katinka ölebecskéje, a kis kövér,
134 46|          die hund fett!~Amin aztán Katinka akkorát nevetett, hogy minden
135 46|     öblével kifelé fordítva.~Mikor Katinka meglátta a pompás hintót,
136 46|              Mi ez, uram? – kiálta Katinka.~– Still! Komm noch etwas! –
137 46|           a bivalyok elé kötötték.~Katinka sírt, dühöngött, mérgében
138 46|      ehelyütt publikum nem látott.~Katinka a hintó mélyébe vonta magát,
139 46|         Alászolgája, alászolgája!”~Katinka minden csepp vérével megérzé