Part

  1 4 |       visszajött a komornyik, s inte Kálmánnak, hogy beléphet az úrnő szobájába.~
  2 4 |       szobájába.~Ha lett volna ideje Kálmánnak körülnézni abban a belső
  3 4 |            szófára ült le, s mutatta Kálmánnak, hogy foglaljon vele szemközt
  4 4 |       jóakarója.~Egy percig úgy jött Kálmánnak, hogy ennyi jóakaratért
  5 4 |          aztán megveregette a vállát Kálmánnak.~– No, csak menjen hát haza,
  6 5 |             ő visszakerül.~Hanem hát Kálmánnak nem sokáig kellett odatámaszkodnia;
  7 5 |           szerzet volt. Meg is írtam Kálmánnak, hogy haza ne hozd nekem
  8 6 |               Legalább békét hagyott Kálmánnak reggelig; amidőn öcsémuram
  9 6 |             üti fel Thalia oltárát).~Kálmánnak pedig minderre semmi gondja
 10 7 |               de göndörített hajjal.~Kálmánnak úgy tetszék, mintha nagyanyja,
 11 7 |          alássan.~Hanem erre a szóra Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~„
 12 9 |             játszott az ellenféllel.~Kálmánnak csak nyitva maradt szeme,
 13 9 |         ezres.~Attól izzadt még csak Kálmánnak az üstöke.~S mekkora volt
 14 9 |         nyugtáját aztán megköszönte.~Kálmánnak is motyogott valami köszönetfélét,
 15 9 |    excellenciádnak!~Excellenciádnak!~Kálmánnak elakadt a lélegzete.~Ő ezt
 16 9 |        egyszer Korcza úrnak, másszor Kálmánnak hajtva meg magát, finom,
 17 10|         Lássa, domine frater – monda Kálmánnak –, az ilyent is meg kell
 18 10|            bánatos hangon könyörgött Kálmánnak.~– De lássa ön, legyen olyan
 19 10|           szép hölgy bűntársa lenni.~Kálmánnak valami ravaszság jutott
 20 10|              oka báró Bálvándy volt.~Kálmánnak a szíve arcába kergette
 21 10|           hogy mi az ára a sóskának.~Kálmánnak minden gondolatját lefoglalta
 22 10|   bőrpamlagján végigheveredve, monda Kálmánnak:~– No, domine frater, hozza
 23 11|              Katinka helyet mutatott Kálmánnak a mozaikkal kirakott asztal
 24 12| elviselhetetlen kezd lenni utoljára.~Kálmánnak annyiszor nyelve hegyén
 25 12|               El tudná előre mondani Kálmánnak, miért jött. Mennyi pénz
 26 12|          tudta, hogy mi szüksége van Kálmánnak a külföldön tapasztalatokat
 27 12|             hogy élő szemmel lássák.~Kálmánnak a szemei kápráztak, mikor
 28 12|            kétszáz darab bankjegyet. Kálmánnak megizzadt a homloka ebben
 29 12|       gyakorló szívélyességgel monda Kálmánnak:~– Aztán holnap találkozunk
 30 12|          gyönyörűséges szép asszony.~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.
 31 13|           elefántcsontra festett kép~Kálmánnak első dolga volt Kalender
 32 13|     hercegnővel az első ülésben, míg Kálmánnak a negyedik üres hely kínálkozott,
 33 13|         kedves álomból ébrednek föl. Kálmánnak olyan jólesett, hogy ő mosolyog.
 34 13| megegzaminálta, akár egy professzor. Kálmánnak volt egyéb dolga, mint az
 35 13|            kapuján be nem hajtattak. Kálmánnak az volt a kötelessége, ami
 36 13|             balfelől helyet mutatott Kálmánnak.~A direktor kibontá az iratcsomagot,
 37 13|       ezúttal a föld alá elsüllyedni Kálmánnak nemcsak nem lehetett, de
 38 13|       hercegnő feloszlatá a gyűlést. Kálmánnak pedig inte, hogy maradjon
 39 13|      nyomatékos hangon mondá latinul Kálmánnak.~– Non semper, qui oculos
 40 13|              mindvégig a társaságot.~Kálmánnak pedig nem voltak fülei a
 41 14|              Ezen a napon aztán volt Kálmánnak mit hallgatni a nagy kakasviadalon
 42 14|              is meghatározni, amikor Kálmánnak e nagy tudományt be fogja
 43 15|          társaság, a néger azt mondá Kálmánnak:~„Nos, uram, hát mivel megy
 44 19|         mellém, uramöcsém – könyörge Kálmánnak –, aztán figyelmeztessen,
 45 19|              visszatértükben Biróczy Kálmánnak –, ez az élet filozófiája.
 46 19|              már elmenekültek onnan. Kálmánnak egy pillanatra alkalma volt
 47 19|            amivel e szó mondva volt!~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~
 48 20|                 Te! – monda Bálvándy Kálmánnak. – Látod azt a hosszú nyakú
 49 20|     visszanézett társára.~Most aztán Kálmánnak is meg kellett mutatnia,
 50 20|               parancsolá itt Katinka Kálmánnak. S nem kívánta segítségét,
 51 20|    karikagyűrűt az ujjáról s mutatta Kálmánnak.~– S Bálvándy aztán visszaadta
 52 20|              már ezt erős dolog volt Kálmánnak elnyelni. Kissé találva
 53 21|      művészet. Sokat nevetett rajta.~Kálmánnak pedig fél szeme mindig ott
 54 21|              a hölgyekhez, s egészen Kálmánnak engedte át a partie-t.~Kálmán
 55 21|          fekete cukor lesz belőlünk.~Kálmánnak lázasan dobogott a szíve.~
 56 21|              fel a fára!”- kiáltozák Kálmánnak a rusznyák is, a báró is.
 57 22|           Kálmán – Borcsayra ismert.~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve!
 58 22|         kedvesem: te azt parancsolod Kálmánnak, hogy velünk maradjon, amíg
 59 22|           vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak valami közeli rokona.~Annálfogva
 60 23|        túlzásai által.~– Te! – monda Kálmánnak, eléje állva s Cilike kezét
 61 24|         tanyázik.~Mit volt mit tenni Kálmánnak? Elindult valamely magánházban
 62 25|                           A vál-úton~Kálmánnak ismét előre kellett menni,
 63 25|        kocsis – mondá Tóth Máté uram Kálmánnak, aztán lekiáltott a fiára: –
 64 25|            monda ő is, kezét nyújtva Kálmánnak; de szemét fel nem emelte
 65 25|          levelekkel jött ura elé. Ez Kálmánnak is hozott egy levelet.~A
 66 25|             egészen elvette a kedvét Kálmánnak a kék égtől is, a zöld mezőtől
 67 25|            arcképet másolni számára?~Kálmánnak alig akart kijönni a felelet
 68 25|      festéséhez. – Ez biztatás volt!~Kálmánnak értenie kellett, hogy aki
 69 25|        reggelén egyszer alkalma volt Kálmánnak Dorothea körül a családtag
 70 25|              akkor azt mondá Biróczy Kálmánnak:~– Azonban, miután műved
 71 26|              forintra fogja mondani.~Kálmánnak úgy szorult a szíve mindezekre.
 72 26|           intézkedni fog a többiről.~Kálmánnak a bámulat uralgott minden
 73 26|          volt összeszövetkezve, hogy Kálmánnak ezt a jóslatot hozza: „Ne
 74 27|              közvetett dicséret volt Kálmánnak, miután köztudomású, hogy
 75 27|             az idő, meg lett engedve Kálmánnak, hogy a Decséry úrhölgyeket
 76 27|       mindennek az lett a vége, hogy Kálmánnak sokkal többet használtak
 77 27|              a kard lapjával üt, míg Kálmánnak minden vágása tökéletes
 78 27|              verset, s odanyújtá azt Kálmánnak.~Dorothea az ablak felé
 79 27|              tiltva van tüzet rakni.~Kálmánnak az tetszett legjobban, hogy
 80 27|             pártolójára talál benne.~Kálmánnak e gyöngéd együttérzés olyan
 81 27|              szolgálatba besegítené.~Kálmánnak könnyű volt ez, jó pajtását
 82 27|     felügyelőnek.~Arról sohasem volt Kálmánnak sejtelme, hogy Sátory őrnagyot
 83 28|              Ezzel visszaadá a nádor Kálmánnak folyamodványát.~Kálmán hódolatteljesen
 84 29|           átvette lovát megjártatni. Kálmánnak csak akkor jutott eszébe,
 85 29|             megy. Ő tehát majd ad be Kálmánnak valami olyan orvosi szert,
 86 29|        galuska – mondá a háziasszony Kálmánnak, míg a kasznár leültette
 87 30|            Dorothea grófnő azt mondá Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy mi most
 88 30|           percben legyezőjét elejté, Kálmánnak ideje maradt azalatt, míg
 89 31|          dicséretet olvassa felőled!~Kálmánnak émelygett a gyomra. Sietett
 90 31|            volt, mint egy idegenhez!~Kálmánnak első dolga volt hazamenni,
 91 32|            talán többet tud mondani. Kálmánnak eszébe jutott, hogy hiszen
 92 32|            van, – te majd megérted.”~Kálmánnak kettős oka volt nem váltani
 93 32|                 suttogá a szép álca.~Kálmánnak első pillanatban nagyot
 94 32|      meghívta Kálmánt is maga mellé.~Kálmánnak egy ötlete támadt.~– Fogad
 95 32|              a véletlen!”~Azzal inte Kálmánnak, hogy maradjon, s eltűnt
 96 32|          megjelenésének tulajdonítá, Kálmánnak nem engedett belőle semmit.~
 97 33|             monda Bányaváry útközben Kálmánnak. – Valóságos politikus csizmadia!
 98 34|          lakik egy asszonyi szívben?~Kálmánnak csüggedt töprenkedései között
 99 34|          elnémul, élőhalott lesz.~És Kálmánnak választása volt a kettő
100 35|         pénzt kísérő sorok elmondták Kálmánnak, hogy no most már haladjon
101 35|              szárazra.~Ott elveszett Kálmánnak is minden málhája s féltve
102 35|   összepiszkolja, mert az a Kálmáné: Kálmánnak azt bizonyosan valami szép
103 35|           szomorú komolysággal monda Kálmánnak:~– Valahányszor sokat iszik,
104 35|              velem. Essünk át rajta.~Kálmánnak jólesett a kínálás, mert
105 36|        Útközben elbeszélte Bányaváry Kálmánnak egyévi viszontagságos küzdelmeit
106 36|        maradj hátra – súgá Bányaváry Kálmánnak. – Én hadd menjek előre,
107 36|          Nézd ezt az angyalt! – szól Kálmánnak. – Látod, hogy egy hanggal,
108 36|            valódi arkangyal. Hahaha!~Kálmánnak viszketett a tenyere; szerette
109 36|       valamit inni csak kell – monda Kálmánnak, midőn felkerekedtek, hogy
110 36|              komájához, csináltatott Kálmánnak egy új öltöző ruhát; ezt
111 37|         eljárni, ismét belebolondul; Kálmánnak csak még egyszer szét kell
112 37|             írták be az anyakönyvbe.~Kálmánnak mindez nem okozott meleget
113 37|           kinek-kinek ráírva a neve.~Kálmánnak jutott egy finom pálmarostból
114 37|               mert jó barátja vagyok Kálmánnak, vállaltam el ez ügyet.
115 37|         majorátus jövedelmének felét Kálmánnak átengedni.”~Korcza úr egyet
116 37|  élhetetlenségből; s mi haszna akkor Kálmánnak a híres záradékból.~– No,
117 37|              grófkisasszony az, akit Kálmánnak el kellett volna venni?~–
118 37|        adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak az öröksége, ha egyszer
119 38|        erőltette tovább.~Éppen Jenőy Kálmánnak egy új darabját adták, ő
120 38|      színésznőkkel versenyt táncolt. Kálmánnak békét hagytak. Valaki elhíresztelte
121 39|              is?~Egyszer már magának Kálmánnak is feltűnt, hogy amint ő
122 39|      származik: „nebolondozzonazúr”.~Kálmánnak csak egy kollégája ment
123 39|      tekintetből meg kellett értenie Kálmánnak, hogy ki „az az asszony”.~„
124 39|  visszhangzani, amiket az Oltárkövön Kálmánnak mondott. És egyszerre visszatért
125 39|       Istenuccse: igazad van – monda Kálmánnak –, agyonüthetsz; megérdemlem.
126 39|        szerződését, s megmutatta azt Kálmánnak – és azután négy darabra
127 39|           érzékenyülten nyújtá kezét Kálmánnak.~De Kálmán nem viszonzá
128 40|          magamért az ötven forintot.~Kálmánnak kellemesen hangzott ez a
129 40|            ez a derék a vadembernél!~Kálmánnak tehát ez az utolsó reménysége
130 42|   halottaiból feltámadását bejelenti Kálmánnak. – Csuka Ferinek nem kellett
131 43|             sem hűs árnyék nem volt. Kálmánnak mégsem tetszett a szállás.~–
132 43|             hozott egy levelet Jenőy Kálmánnak.~Kálmán kezébe veszi azt,
133 45|             hogy ha az elhunyt Jenőy Kálmánnak hagyatéka között megtalálható