Part

  1 1 |              már eb-bőrre festé le. ~Óh idők, erkölcsök! már ma
  2 3 |          tudom, hogy pártodat fogja.~Óh, milyen jó lesz!~– Én pedig
  3 3 |         tudnék akadni.~– Direktorra? Óh, az is van nekem – kapott
  4 3 |              felköszönté a gazdát:~– Óh te Berti, te! Adjon az Isten
  5 3 |           aludtak volna el mellette. Óh be gyönyörűen beszélt! Mit
  6 3 |        eressz már bennünket odább.~– Óh, édes fiaim; nem eresztelek
  7 4 |          Korcza úr. – Olvassa hát.~– Óh, így nem mesterség olvasni –
  8 4 |             hogy ő kicsoda? – Férfi.~Óh, az a furfangos csínytevő
  9 5 |         itten, míg én visszajövök.~– Óh, milyen jó kisleány vagy
 10 5 |              fölött tartott szemlét.~Óh, nem a piperéhez valót válogatta;
 11 5 |   szerencsétlenné ilyen semmiségért. Óh, azért meg fogok nekik fizetni!~–
 12 6 |             Béla futását”, „Zampát” (óh, milyen Zampa Bányaváry!),
 13 7 |           hogy maga is ott nem volt. Óh, az a Bálvándy! Az a báró
 14 7 |       gyűlölete a fekete hajú ellen. Óh, ez a gyűlölet nagyon régi!
 15 7 |             védelmezé őt Bálvándy. – Óh, az nagy úr, az a kóbor
 16 7 |             történelmet a köznéppel. Óh, az a vándor komédiás többet
 17 9 |          botot, ugye? Kérem alássan. Óh! Köszönöm alássan.~– No,
 18 9 |              hát nem kell megkapnom? Óh! Milyen kegyes a nemzetes
 19 9 |         őexcellenciája köpönyegét.~– Óh kérem alássan, meg nem engedhetem –
 20 9 |           őexcellenciája lába alá.~– Óh köszönöm alássan; meg nem
 21 9 |           ebéden itt tisztelhetni.~– Óh, enyém lesz a szerencse.~–
 22 9 |               s mondogatta magának: „Óh, te poéta! Óh, te bukfejes!
 23 9 |              magának: „Óh, te poéta! Óh, te bukfejes! Nem volt elég
 24 9 |     keresetlenebb konyhalatinsággal.~Óh! milyen jól esik mind a
 25 9 |    tízszerannyival sem elégszik meg. Óh, azt csak én tudom, milyen
 26 9 |             patvaristája adott neki. Óh, maga poéta!~Biz úgy volt
 27 10|         Korcza úr. Hogy védelmezett?~Óh, Korcza úr replikája remeke
 28 10|            tudja meg kívülem soha.~– Óh! semmi okom sincs a titkolózásra –
 29 10|           haját, s azt mondá neki:~– Óh maga poéta!~Kálmán ingerelve
 30 11|          hiányzott a huszadik évből.~Óh, visszahozhatatlan boldogságú
 31 12|          önnel Ostendébe.~– Ugyebár? Óh be kedves! – kacagott Katinka,
 32 12|             szűk s igen nagy az ára. Óh, azt a földesúr igen jól
 33 12|            Ah Jenőy úr, hozta Isten!~Óh Kalender úr ismer minden
 34 12|       Katinkával és az öreganyjával.~Óh, te nagy poéta!~Az egy tőzsérrel
 35 12|          Tudományos Gyűjteményhez?~– Óh, nekem megvan. Praenumerálok
 36 12|              hozta a leveleket haza? Óh, ha azt nem értenéd meg!~
 37 13|        csiklandani látszott orcáját: óh, hogy azon segíteni nem
 38 13|           látszott suttogni álmában: óh, hogy azt meghallani nem
 39 14|             hencegett a kis sánta.~– Óh, önt is igen szívesen: s
 40 14|            azok mind nagyon sietnek.~Óh az olympi gyönyörűség volt.~
 41 16|             nagyot az úrasszonyukon.~Óh, azt Katinka nagyon jól
 42 16|           ember meg egy karcsú ifjú; óh, erre ráismert minden mozdulatáról.~
 43 16|            szállni s visszafordul.~– Óh, nem fog a „Két Kecskébe”
 44 20|           kegyed kíván megpihenni?~– Óh én nem fáradok el soha.~
 45 20|           szokást? – kérdé Kálmán.~– Óh nagyon sokszor! – mondá
 46 20|     veszendőbe megy a becsület maga. Óh, én ezekért a minden földi
 47 20|          mint a holdkóros a holdban. Óh, engem ez az emlék még akkor
 48 20|              ha nem sajnálja. Úgy. – Óh, barátom. Az mind nem igaz,
 49 20|             követheti őt az a hölgy. Óh, mintha az mentsége lehetett
 50 20|           ajka, mikor be van csukva. Óh, ő tanulmányozta e csodálatos
 51 20|               hogy mármost szeretik. Óh, én nem mondom azt, hogy
 52 20|             meg fogja önt érdemelni. Óh csak én, csak én nem voltam
 53 20|     elkezdett sírni, mint egy ember. Óh, annak valódi emberi értelme
 54 21|             keresztet hányt magára.) Óh, uram. Holnapra mind fekete
 55 22|        mennyire megalázta Kálmán őt!~Óh, azért nem dobta el magától.
 56 22|           ott Borcsay nem látja meg.~Óh, ne tessék remegni! A színész
 57 22|              még akkor színinövelde.~Óh! a közönség el volt ragadtatva
 58 22|            követelnek érte semmit.~– Óh, Kálmán! Óh, kedves Kálmán!~–
 59 22|           érte semmit.~– Óh, Kálmán! Óh, kedves Kálmán!~– No, hagyj
 60 23|           emberszólás nem érte soha! Óh, hidd el, hogy nem az a
 61 23|          Sohasem elég neki, ami van. Óh, az kínzó érzés lehet. Ha
 62 23|   sziklatömegnek!~És közbe kiálta: – Óh, mi szép, óh, mi égi gondolatok!~
 63 23|         közbe kiálta: – Óh, mi szép, óh, mi égi gondolatok!~És mikor
 64 24|             a család többi tagja?”~– Óh! Azoknak nem dukál idebenn.
 65 24|     szénásszekéren beszélt velünk?~– Óh! a kis Jóska? Annak meg
 66 24|            elvetetem az unokámmal!” „Óh – mondok –, nagyasszonyom:
 67 24|              Kálmán követé a példát.~Óh, te legédesebb ágya fáradt
 68 24|       testünknek, istenáldotta föld! Óh, te legnyugalmasabb takarónk,
 69 24|           követelései?~– A léleknek? Óh! a lelkiekben sem vagyunk
 70 24|            földdel való bajlódást?~– Óh! az én gyermekeim is tudnak
 71 24|        tartja ön kötelességünknek?~– Óh! igen is, hogy annak tartom.
 72 24|              módja, amit én követek. Óh! az urak mind ferde úton
 73 25|          monda Biróczy.~– Halljam.~– Óh, az iránt semmi kétségem
 74 25|            selejtes előadás miatt.~– Óh, akkor Bányaváryékat rosszul
 75 26|              szokása volt rohanni.~– Óh, Minos, Aeacus és Rhadamanthus!
 76 26|  Rhadamanthus! A pokol drámabírálói! Óh, szent Midas király! Te
 77 27|        hazugság. Meddig tart még?”~– Óh nem lehet a lelket elhagyni
 78 27|              ezt, nem is hazudott.~– Óh, nem – tiltakozék Dorothea –,
 79 31|         hanem azért kikerült minden. Óh, a vándorszínésznek a hosszas
 80 31|             A szerző néz és hallgat.~Óh, az nem emberi idegeknek
 81 31|              ő érezte az ellenkezőt. Óh, az előadás órájában az
 82 31|            eszményi szépségeknek. És óh, a költő érzi azt büszkén,
 83 31|               a tegnapi előadásra.~– Óh, az valóban élvezetes este
 84 32|      hordozásáról, és – szemeiről. – Óh, milyen bizonyos volt, hogy
 85 32|       szemébe nézett a csúfolódónak. Óh, most már emlékezett ezekre
 86 33|             Ah, ön külföldre megy?~– Óh, igen! – sietett Bányaváry
 87 34|               visszatért mint férfi.~Óh igenis, a génovai vargától
 88 34|        hármas koronák egész kórusát!~Óh, szegény öregasszony, ki
 89 34|              És egy kedvesebb múzsa.~Óh, a festészet nemtőjének
 90 35|  sajátkezűleg írt levél kíséretében. Óh, kedvencének maga fáradt
 91 35|             akkor megkérdezni tőle: „Óh, grófnő, szép grófnő, virulnak-e
 92 35|             bizonyos varga vagyok.~– Óh úgy; az, aki azzal jött
 93 35|          markával és mondá magában: „óh, kedves bajtársam; de közel
 94 36|           hanem az örömtől. „Kálmán, óh kedves Kálmán!”~– Bizony
 95 36|            és így folytatjuk tovább. Óh, egész sorozata a tárgyaknak
 96 36|          kérjen, hogy kiengesztelje? Óh, dehogy. Az nem lett volna
 97 37|             nem adta neki e kincset. Óh, az ilyen megmérhetetlen
 98 37|             öltözőasztalánál lesz.~– Óh, elfogad ő engem ott is –
 99 37|              lakott.~A parasztcsalád óh milyen nagy örömben volt,
100 38|            egyedül is átmegy Budára. Óh, egy anyának a bátorsága
101 38|       karodat, s kapaszkodjál belém.~Óh, mint meg volt nyugosztalva
102 38|          mikor végighaladtak rajta.~„Óh, gyermekem, óh, kisfiam!” –
103 38| végighaladtak rajta.~„Óh, gyermekem, óh, kisfiam!” – rebegé magában
104 38|            egy kíváncsi soubrette.~– Óh, az bizonyosan otthon van –
105 39|              is van, s az már megöl. Óh, miért jöttél most hozzám?
106 39|            Ez csak egy rossz álom.~– Óh, ez nem álom. Ez bizonyos,
107 39|        kitörést túlterhelt szívéből.~Óh, milyen félelemgerjesztő
108 39|          Hozzákezdett.~„Asszonyom! – Óh, milyen kegyetlen rossz-szívű
109 39|         széttépte az egész levelet.~„Óh, én kábult eszem! Mire nem
110 39|             innen az ablakom alól.~– Óh, majd elszoktatom én azt
111 40|              ez a bolond pozitúra?~– Óh, igen! – nyugtatá meg Kálmán –,
112 41|             tisztelegni a kastélyba.~Óh! Berti igen szívesen fogadta
113 41|  csizmadiákat festeget öt forintért.~Óh, minő kínpad ezt olvasni
114 42|          legnagyobb örömmel fogadta. Óh, be kedves embere volt neki!
115 43|     háborgassanak – felelt Kálmán.~– Óh, uram! Ki háborgatna bennünket
116 43|                a népek szabadsága!~(„Óh, én uram istenem, légy irgalmas
117 43|       szeretlek; mennyire szenvedek! Óh, várj reám, és fogadj megbocsátva~
118 46|         egymásnak a hitestársakat. – Óh! milyen boldogok voltak,
119 46|              nevetségessé fog lenni; óh, be rossz szíve van önnek,
120 47|    emlékeznék-e meg a boldogabb kor?~Óh igen! A boldog nép háládatos.