Part

  1 1 |            szemöldeivel hunyorítva mondá, hogy van még egy másik
  2 1 |           re szavazni.~Jenőy súgva mondá a mellette ülő sántának:~–
  3 1 |          pogányul lerészegedtek? – mondá clarissime Muskotályi, megvizitálva
  4 2 |           hideg lárvakemény arccal mondá el válaszát:~„An ki ezdeszti
  5 3 |       Hamarább ott leszek gyalog – mondá Barkó, s aztán nem is állt
  6 3 |       jönnöm veletek a szekéren? – mondá társainak, mikor fátumukat
  7 3 |             s mikor végezte, akkor mondá meg neki a becsületes mesterember,
  8 3 |               No, megállj, öcsém – mondá Berti –, van nekem egy fiskálisom
  9 4 |       megvalljuk igazán, szökünk – mondá Biróczy. – Holnap vasárnap,
 10 4 |    széjjelszakítani való papiros – mondá Biróczy. – Majd aztán odaadom
 11 4 |          teszek a szemöldökömmel – mondá Biróczy, vastag serteszemöldeit
 12 4 |    fényköréből.~– Viszontlátásig – mondá a delnő, s szívélyesen nyújtá
 13 5 |     példával előre.~– Igazad van – mondá Jenőyné. – Igazán igazad
 14 6 |        druszája.~– No ne búsulj! – mondá az anyja – majd eljátsszák
 15 6 |     Nemigen fogok ráérni az idén – mondá Kálmán. Azzal föl is kelt
 16 7 |            nagyasszonyhoz, s annak mondá:~– No majd, ha a gyerek
 17 7 |            ön ezt még nem tudta? – mondá Bálvándy. – Talán még nem
 18 7 |          de hamar visszakerültek – mondá az öreg asszonyság –, mintha
 19 7 |    színpadról.~– Egészen úgy van – mondá Bálvándy. – A dán királyfi,
 20 8 |          Hüh, lelkem ifjasszony! – mondá magában Béni bácsi. – Mit
 21 9 |            nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: „Jöjjön kend velem
 22 9 |       előre kigondolt mosolygással mondá rá:~– Igenis. Tudom. Annak
 23 9 |       jurátusa.~– Van szerencsém – mondá őexcellenciája. – Sok jót
 24 10|           szájához tarthatá, s azt mondá neki:~„Hán?”~A vitéz úr
 25 10|        ujjai hegyével, és suttogva mondá:~– Írjon ön egy másik védiratot
 26 10|        okom sincs a titkolózásra – mondá Kálmán. – Főnököm azon bizalommal
 27 10|            borzolva a haját, s azt mondá neki:~– Óh maga poéta!~Kálmán
 28 10|         körülményeken egy kicsit – mondá Korcza úr, ravaszul behunyva
 29 11|            hogy szenved, azt szíve mondá.~Mily reszkető kíváncsisággal
 30 12|  meginvitálni.~„Hívjad, hívjad!” – mondá magában Kálmán; – „hol leszünk
 31 12|         nem nagykorú, mint maga is mondá, de magam is látom. Törvényeinkből
 32 12|        hozzám jönni.~– Soha ide! – mondá Kálmán, s kalapot ragadva
 33 13|           voltam felőle győződve – mondá az öreg gróf nagy tisztességgel.~
 34 13|            lassú nyomatékos hangon mondá latinul Kálmánnak.~– Non
 35 13|          öreg úr magas méltósággal mondá: „ohó, öcsém, addig még
 36 14|      Kálmán ehelyett nyugodtan azt mondá:~– Vous avez raison, monsieur.
 37 14| néger-francia nevetett s aztán azt mondá:~– No, hát tanuljunk este,
 38 15|    felköszöntést. A tibicennek azt mondá: „ago gratias dilectissime
 39 15|      illenék, s szép csengő hangon mondá nagyapjának magyarul:~„A
 40 15|            ránézett a fiára, s azt mondá:~– Tapasztalom.~A főispán
 41 15|     gyöngyökkel rakott órát, s azt mondá nekem: „viselje ön – ennek
 42 15|            a társaság, a néger azt mondá Kálmánnak:~„Nos, uram, hát
 43 17|          ponyvát.~– Jaj barátaim – mondá a komédiásoknak –, nincs
 44 18|               Ne várja biz „azt” – mondá a szép asszonynak –, tegnap
 45 19|       ringatás.~– Látod, bajtárs – mondá visszatértükben Biróczy
 46 19|            és fülébe súgta:~– Most mondá atyám, hogy mához egy hétre
 47 20|        kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki:~– Ha én most itt el
 48 20|           Kálmán átkozott humorral mondá erre rögtöni ötletként:~–
 49 20|               Óh nagyon sokszor! – mondá Katinka, s a térdei közé
 50 20|          Ah, minő szép tünemény! – mondá magában mind a kettő, de
 51 20|      öltött, s aztán keserű hangon mondá:~– No és ön aztán megtalálta
 52 21|   ünnepélyesen céhbeli vadásznak – mondá Bálvándy.~– Hogyan?~– Annak
 53 22|           hanem tréfás hidegvérrel mondá rá:~– Már be van írva.~A
 54 22|           piruló becsületérzésével mondá:~– Nézze csak. Eggyel több
 55 22|        taszítva a közeledőt, s azt mondá neki:~– Nem tudom, miről
 56 22|       valami határozatlan vágy azt mondá neki, hogy ha ő abba az
 57 23|          hajnal a múzsák barátja – mondá hajdani praeceptorunk. –
 58 23|            Jó. Én megyek veletek – mondá Kálmán.~Cilike örült, mint
 59 23|            még gyermekek vagytok – mondá Bányaváry –, az én gyermekeim.
 60 23|           meghódítottunk mi már! – mondá büszkén Bányaváry. – S a
 61 24|  hitelesíteni fogja a szerződést – mondá Bálvándy Kálmánra mutatva. –
 62 24|           aláírta.~Akkor aztán azt mondá neki Bálvándy:~– No már
 63 24|   fazékérlelő tűztől. Sára asszony mondá neki, hogy csókoljon kezet
 64 24|            erre Tóth Máté uram azt mondá:~– Beauté paysanne…~Amikor
 65 24|              Kend az, apámuram?” – mondá megnyugtatva a fekvő, s
 66 24|    kigyulladni.~– Nem vésztűz az – mondá nyugodtan Tóth Máté. – A
 67 25|          fiam maga lesz a kocsis – mondá Tóth Máté uram Kálmánnak,
 68 25|        áldja meg, galambom úrfi! – mondá Sára asszony is, egészséges
 69 25|          Mikor elváltak, akkor azt mondá Biróczy Kálmánnak:~– Azonban,
 70 26|        lesz a szállásod a jövőre – mondá a nagyasszony, s megmagyarázá
 71 26|         rántá azt vissza, s e szót mondá:~„Tanulj úrnak lenni!”~S
 72 27|     ebédelt.~A hercegnő dicsekedve mondá neki, mily kegyben áll Kálmán –
 73 27|           nem szabad verset írni – mondá a hercegnő, mosolygó oldalpillantást
 74 27|           Biz’ ez jó is lesz így – mondá magában Kálmán –, én, aki
 75 27|          hogy mit.~– Nagyon szép – mondá Kálmán, és ha szíve súgta
 76 27|          álljon ott mind a kettő – mondá elhamarkodva Dorothea.~A
 77 27|            embernek?~Sátory őrnagy mondá magában:~„Én ennyi idő alatt
 78 28|          Olvastam folyamodásodat – mondá halk, nyugodt hangon a nádor. –
 79 29|          lesz ez a túrós galuska – mondá a háziasszony Kálmánnak,
 80 30|     helyeikre, Dorothea grófnő azt mondá Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy
 81 31|           a vége?~„Várjatok csak – mondá magában Bányaváry, mikor
 82 32|            utaztak!~Tegnap még azt mondá a hercegnő: ne búcsúzzunk
 83 32|       látta annak gondolatait. Azt mondá neki, hogy ha beszélni akar
 84 33|           osztom önnek a nézetét – mondá Kálmán, megszorítva a mester
 85 33|          előre is bizonyos valék – mondá Tseresnyés uram –, meggyőződtem
 86 33|       Bányaváry színpadi pátosszal mondá mindezeket, s az asztal
 87 34|            a nyakadat levágnák?” – mondá a bámuló nagybátyának. Az
 88 35|      hajtva magam előtt, az őr azt mondá: te fickó, éppen olyan orrod
 89 35|            szorongatta markával és mondá magában: „óh, kedves bajtársam;
 90 35|          többé semmi köze. Ön maga mondá, hogy egy vígjátékot írt,
 91 36|       elnyomva.~Ez nem lesz igaz – mondá magában Bányaváry; azzal
 92 36|            pedig az.~Bányaváry azt mondá: a színész akkor korhelyedik
 93 36|         hanem ujjával előre bökve, mondá areopagi bölcsességgel:~–
 94 36|          hát idáig a nevetnivaló – mondá Bányaváry –, de most következik
 95 37|        volnál majoresco, szamár! – mondá magában Biróczy.) Aztán
 96 37|        pedig egész hidegvérrel azt mondá neki, elvéve tőle a nagyasszony
 97 37|   közfigyelmet. Milyen hidegvérrel mondá: „mille francs”, és tette
 98 37|       aztán fogta a kilincset, azt mondá Biróczynak: – Azért sem
 99 38|            csak Bálvándy van oda – mondá Aszályi, ki udvarmester,
100 38|    Katinkánál.~– Arra nem várunk – mondá Katinka.~– De hisz az nem
101 39|         letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt, védencnője
102 40| ajánlatával.~– Igaza van, mester – mondá Kálmán –, még ma veszek
103 40|        arckép, Tseresnyés uram azt mondá:~– Erre tehát lehajlik egy
104 40|         Apelles csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk
105 40|           vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak:~– Uram!
106 40|          helyre tette a lábát, azt mondá, hogy ez veszedelmes ficam:
107 40|  necromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában: „elmegyek, lefestem
108 42|          Kálmán tilalmának, ki azt mondá neki: „te nem jöhetsz hozzám,
109 42|           azon kezdődött, hogy azt mondá Aszályinak:~– Jól van, édes
110 43|            leány átkarolva őt, azt mondá neki:~– Legyen ön a mi fiunk!…~
111 43|           ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés uramnak:~– No
112 43|        azokat bejárták, Kálmán azt mondá gazdájának:~– Ez nagyon
113 43|       gyógyulva.~Másnap megint azt mondá házigazdájának:~– Menjünk
114 43|         nagyot hallgattak.~– Miért mondá ön – szólt megtörve a hallgatást
115 44|             megcsókolta azt, s azt mondá neki:~– Szelim aleikum;
116 44|          szót sem szólt, akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő
117 45|  megváltaná tőle.~„Keresi ő is!” – mondá a mester a néma laktársaknak.
118 47|      titkáért esengett előtte. Azt mondá, hogy nem jó barát, ki barátja