Part

 501 5 |                békével.~Két hétre azután, hogy amaz emlékezetes levelet
 502 5 |               találta rendkívüli esetnek, hogy Jenőyné Kálmán kitiltatása
 503 5 |             visszavonta. Azt is helyeslé, hogy azt a pataki kollégiumnak
 504 5 |                  Tanácsban sem volt szűk, hogy Kálmán úrfi ott tegye majd
 505 5 |               okai felől, s kérte nagyon, hogy őrizze meg az unokáját e
 506 5 |                   Hanem föltette magában, hogy ma nem szól róla senkinek.
 507 5 |                 mondani. Senki se sejtse, hogy őneki ma milyen rossz kedve
 508 5 |                Rettenetes erő kell ahhoz, hogy így a nehéz indulatait el
 509 5 |              Miattad történt. Azt hittem, hogy igazságtalanság történt
 510 5 |                   mindig megakadályozott, hogy előttem az igazi okot elmondd.
 511 5 |                 amit ez tett érted, azóta hogy itthon vagy, ahogy állt
 512 5 |          helyetted tenni. El ne felejtsd, hogy ez a leány mindennap hazudott
 513 5 |            temiattad tette! Én, meglehet, hogy azért nem fogom őt többé
 514 5 |                 el ne felejtsd neki soha, hogy teérted veszítette el a
 515 5 |                 fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged: én!
 516 5 |               hátrafelé döntve a betűket, hogy rá ne ismerjenek. – Mert
 517 5 |         éjjeli-nappali kínzó tudat alatt, hogy üldözve vagy, hogy fejed,
 518 5 |                 alatt, hogy üldözve vagy, hogy fejed, vagyonod egy hajszálon
 519 5 |                   egy hajszálon áll csak; hogy csak bele kell botlani valakinek
 520 5 |                  nem adok neked tanácsot, hogy mit tégy. Te tudod azt magad
 521 5 |            amilyen bizonyos vagyok arról, hogy te semmi kényszerítésnek
 522 5 |                  bizonyos légy te afelől, hogy én semmi szülői gyöngeségnek
 523 5 |                   letérsz. Én nem akarom, hogy ország bolondja légy, egy
 524 5 |                  Kazinczy. Én azt akarom, hogy okos és tekintélyes ember
 525 6 |                   bajuszát, s örült neki, hogy a cselédek kezet csókolnak
 526 6 |                 vele? Ritka eset volt az, hogy őt valaki sietni látta.
 527 6 |              tálakat. Azt sem tudta most, hogy mit eszik.~S hogy az öröme
 528 6 |                   most, hogy mit eszik.~S hogy az öröme tökéletes legyen
 529 6 |            megengedte neki a nagyasszony, hogy az új redingótot fölvehesse,
 530 6 |           színházba.~De alig is várhatta, hogy azt a hetet harangozzák.~
 531 6 |              benne annyi rokoni szeretet, hogy Kálmánt meginvitálja az
 532 6 |            approximatív calculusa. – Kár, hogy Kálmán öcsém nem volt ottan.~
 533 6 |             Milyen dalok jőnek benne elő? Hogy sírt a közönség, mikor rázendíté
 534 6 |             társaság azt a szomorú nótát, hogy:~Hunnia nyög letiporva, ~
 535 6 |                Meg is kísérté Béni bácsi, hogy a maga kappanhangjával elénekelje
 536 6 |                  de az a maleficiuma van, hogy harmadfél oktáván jár fel
 537 6 |               bácsi, ha fönn kezdte, ott, hogy „Betellett már a magyarnak
 538 6 |               rángatásával bírta jelezni, hogy még ott is van valami hangjegy;
 539 6 |               alant fogta, akkor meg ott, hogy „Puszta a Béla udvara!”
 540 6 |                gyászos felfedezést tette, hogy a redingótján hátul végigcsepegett
 541 6 |              Kálmán ugyan megvigasztalta, hogy majd reggel kiveszi ő azt
 542 6 |              mindenféle kémiai szerekkel, hogy meg sem látszik; de csak
 543 6 |                  nem tudott elaludni. Az, hogy „Hunnia nyög letiporva”
 544 6 |            magában igen szép dolog, hanem hogy az ő redingótja is faggyúcseppet
 545 6 |                 foltot a gallérjából úgy, hogy a fölébredő, kinek első
 546 6 |              redingóthoz kapni, azt hivé, hogy csak álmodta azt a rettenetes
 547 6 |              mindezen alkalmakkal kitűnt, hogy a theátristák nem valami
 548 6 |          szemérmetesség, s csak az a kár, hogy idegen szavakat szeret beszédébe
 549 6 |                világon; bámulja az ember, hogy tudja magát úgy elváltoztatni
 550 6 |                elváltoztatni a színpadon, hogy mindenkit megnevettet; a
 551 6 |                    mindenki tudja felőle, hogy ez egy alispánnak a fia
 552 6 |            annyira megy a nemes buzgalom, hogy eredeti magyar darabot is
 553 6 |        törvényszékek sem tartanak vissza, hogy a színházba el ne menjenek.~
 554 6 |               nemzetiségnek” –, hanem az, hogy gyönyörűségét találta benne.~
 555 6 |                  végig elmondott mindent, hogy mi volt a darabban; össze
 556 6 |                 bácsi azt szerette volna, hogy bár csak egyszer „Kakambukifornihorgyeminomen
 557 6 |                   szorgalommal folytatta, hogy már az ötödik hónapban készen
 558 6 |                 azt hitte volna az ember, hogy megy most valakit levágni.~
 559 6 |                 De bizony az volt a baja, hogy elkésett már a teátrumból;
 560 6 |              civilbe, mind azon aggódott, hogy senki sem talál már lenni
 561 6 |                   akitől bilétet váltson, hogy megy be bilét nélkül?~–
 562 6 |                  fenyegetés sem bírta rá, hogy vele menjen. Utóbb is csak
 563 6 |                  tébett-lábolt alá s fel, hogy valakit elfogjon bilétért,
 564 6 |               utoljára is rászánta magát, hogy bevetemedik fizetetlenül
 565 6 |                 húzódott egy oszlop mögé, hogy ő most fizetetlenül lopta
 566 6 |               pillanatban attól remegett, hogy valaki megfogja a karját,
 567 6 |             karját, s azt kérdi, hát maga hogy jött ide. Ha valaki ránézett,
 568 6 |                  felé fordult, azt várta, hogy rá fog kiáltani: – „nini!
 569 6 |                 be.”~De föltette magában, hogy ez állapoton segíteni fog,
 570 6 |                  s el nem tudta gondolni, hogy mit nevetnek. Hiszen ő igen
 571 7 |             szerencsés arcvonásai vannak, hogy sohasem vénülnek. Barnapiros
 572 7 |              elviszi őket magával Bécsbe, hogy lássanak az udvari színháznál
 573 7 |                szerint kimondja magyarán, hogy „Rikkheli-e-u” – Riseljő!
 574 7 |               figyelmezteti a közönséget, hogy no most odafüleljen minden
 575 7 |            jelenet!~Ráförmed a rendezőre, hogy ezt meg amazt minek hagyták
 576 7 |                   német vitézt játszott), hogy szinte elveszett benne.
 577 7 |              unalmas darabot. Nem látják, hogy a főispán úrnak még ma útra
 578 7 |                   azon vette észre magát, hogy fél tizenkettőt vernek az
 579 7 |                utánuk küldé a tehenesnét, hogy nézze meg, hol vesztek;
 580 7 |              tehenesné azzal jött vissza, hogy még mindig játszanak odabenn.~
 581 7 |                  az történt a színházban, hogy új darabot adtak, melyet
 582 7 |                  a színházat feltalálták, hogy egy egész színművet elismételtessen
 583 7 |                  igazgató remonstrált is, hogy a társaság ki van fáradva,
 584 7 |       visszavonulás útját Bálvándy azzal, hogy „nem oda Buda: még egyszer
 585 7 |                éjfél után egy óráig.~Hej, hogy szidták az asszonyságok
 586 7 |              Kálmánt az otthonmaradásért, hogy rendesen vacsora felett
 587 7 |             iparkodott azáltal leküzdeni, hogy minden falatot olyan keményen
 588 7 |   torkaszakadtából kacagni. Úgy kacagott, hogy az ágy reszketett alatta;
 589 7 |               Kálmán már csak végigvárta, hogy hadd mosolyogja hát ki magát
 590 7 |             mulatságos eset volt az, kár, hogy maga is ott nem volt. Óh,
 591 7 |                lovagok, s elmondják neki, hogy kit kinek hívnak; az egyik
 592 7 |              aztán a báró felkiáltott rá, hogy „mi vagy te? Lityipátyi
 593 7 |                 mi nem azért jöttünk ide, hogy az urat hallgassuk, hanem
 594 7 |                 az urat hallgassuk, hanem hogy az előadást hallgassuk.”~–
 595 7 |              kezet csókolt neki, s aztán, hogy megmutassa, hogy milyen
 596 7 |                   aztán, hogy megmutassa, hogy milyen szófogadó, engedelmes
 597 7 |                   Hát azt csinálta volna, hogy odamegy ahhoz az úrhoz,
 598 7 |                  kifejezé azon óhajtását, hogy ma ő is elmegy a színházba.~
 599 7 |             bántották homályos sejtelmek, hogy ebből a rögtöni elhatározásból
 600 7 |            Kálmánt nagyon háborította az, hogy valamiféle teremtés az ő
 601 7 |               nagyurak gondolják meg azt, hogy már az első megjelenésüknél
 602 7 |                egymagában a kályha ellen, hogy rettenetes volt elnézni.
 603 7 |                   azzal a nyilatkozattal, hogy „én ma nem megyek!”~– Hát
 604 7 |               irigysége a férfira.~„Miért hogy az már férfi, én pedig még
 605 7 |                   unokahúgát a színházba, hogy ma ennek az embernek valahogyan,
 606 7 |             hogyan, de meg fogja mutatni, hogy van nálánál derekabb ember
 607 7 |                  míg a hölgyek rá vártak, hogy majd az ácsorgó publikumon
 608 7 |                   azon vette észre magát, hogy a félelmes ellenség őt rohammal
 609 7 |               akit az iskolából kitettek, hogy a főispán úr akarja látni.
 610 7 |                   meg volt győződve róla, hogy őtet most nemcsak a főispán,
 611 7 |                   hirtelenében kitalálni, hogy hát ő mármost ennyi bámulással
 612 7 |                   S azzal inte a fejével, hogy elmehet a gyerek.~Bálvándy
 613 7 |                ezáltal még jobban érezte, hogy nekik ellenségeknek kell
 614 7 |                 eddig?~– Ha tudtam volna, hogy ő van ez álnév alatt.~–
 615 7 |              Bálvándy karon ölté Kálmánt, hogy felvezeti a színpadra. Oda
 616 7 |       természetesen megkérdezé a bárótól, hogy hová viszi a kisfiát.~Kálmán
 617 7 |              Kálmán felvilágosítá felőle, hogy Hamletben régi jó pajtására
 618 7 |                hamarabb elkezdi ordítani, hogy »esküdjetek!«, mint kellett
 619 7 |                 figyelmezteté a dühöngőt, hogy őneki nem lehet a padlón
 620 7 |                nem lett volna preparálva, hogy azzal se szúrni, se vágni
 621 7 |                annyi esze nem lett volna, hogy a föld alatt maradjon. Így
 622 7 |               kerek nyakfodor sem engedi, hogy az ember összeölelkezzék,
 623 7 |                  művész, s azt sem tudja, hogy a dán király siralmas halálán
 624 7 |                Pedig Kálmán nagyon örült, hogy barátját feltalálhatá.~–
 625 7 |                   eljöttél.~– Nem tudtam, hogy te vagy az álnév alatt –
 626 7 |                 Ez egy kis gyönge sértés. Hogy lehet ilyesmit nem tudni?) –
 627 7 |                  köpönyegemet! Nem látja, hogy kifelé fordult a szalagja!
 628 7 |            észrevételt bátorkodott tenni, hogy ne fehérítse már be jobban
 629 7 |                   sem fogad el. Örültünk, hogy rajtunk nem kezdte el.~–
 630 7 |           amellett boldog. És megérdemli, hogy az legyen. Olyan munkát
 631 7 |           otthonát, nyugalmas pályakörét, hogy egyik városból a másikba
 632 7 |                bárót; nem is vette észre, hogy beszédével mily ragyogást
 633 7 |                  azzal az észrevételével, hogy „az igaz, hogy elég nagy
 634 7 |            észrevételével, hogy „az igaz, hogy elég nagy úr a vándorszínész,
 635 7 |              vénül meg.~– Hát mit csinál, hogy meg ne vénüljön?~– Segít
 636 7 |                 magán. Mikor veszi észre, hogy ereje fogy, s bajai nehezednek,
 637 7 |                míg utoljára annyit iszik, hogy minden bajának vége lesz,
 638 7 |                    ki a háta mögött állt, hogy kivegye kezéből a hegedűt,
 639 7 |            kedvéért megtegye azt a juxot, hogy az „O du lieber Augustin”
 640 7 |                 rajta, nem törődve azzal, hogy csak egy festett ponyva
 641 7 |                    hanem Bálvándy lelkét, hogy mit cincog annyit a felvonás
 642 8 |                  illem azt hozta magával, hogy aki ily kockáztatott pályára
 643 8 |                 adomát tudott felhordani, hogy Béni bácsi ki nem jött a
 644 8 |                   mellette versenytársai! Hogy húzták meg tiszteletére
 645 8 |                 harangokat Vásárhelyen, s hogy ágyúztak eléje Szegeden!
 646 8 |                  ágyúztak eléje Szegeden! Hogy fogadták egész szekérsorral
 647 8 |       bandériummal, mikor Miskolcra ment; hogy lett egy nap „per tu” tizenkét
 648 8 |                   is Béni bácsi részéről, hogy báró Bálvándyt is meghívják
 649 8 |                 és mágnás.”~Azt tartotta, hogy egy köznemesi házban, ahol
 650 8 |                   akiről fel lehet tenni, hogy házasodni akar.~Hát a színész?~
 651 8 |                    Afelől mindenki tudja, hogy csak gráciából fogadtatik
 652 8 |                   olyan szép hangja volt, hogy ritkította párját. De hát
 653 8 |            kiszalasztván a szót a száján, hogy Cilike milyen szépen énekel,
 654 8 |           könyörögtek neki, míg rávették, hogy énekeljen el egyet azokból
 655 8 |                 Béni bácsi olyan jó volt, hogy választott neki.~– Azt,
 656 8 |                   választott neki.~– Azt, hogy: „Von der Alpe tönt das
 657 8 |           érzéssel, annyi bájjal énekelt, hogy az egész társaság tapsokban
 658 8 |            magasztalást találnék mondani, hogy megbántanám vele.~A nagyasszony
 659 8 |                olyan nagyon elszomorodni, hogy „a havasról szól a kürt!”~…
 660 8 |              Egyszer aztán eljött az idő, hogy a színtársulat bevégezte
 661 8 |                 csak legalább nyár volna, hogy a kertből valami szép virágcsokrot
 662 8 |            vakmerő gondolatra vetemedett, hogy e sérthetetlen családi klenodiumot
 663 8 |                   akkor fogja észrevenni, hogy otthon feledte a zsebkendőjét,
 664 8 |               nagyasszony biztosítá őket, hogy bármikor jöjjenek is, a
 665 8 |                  Cilike is olyan jó volt, hogy búcsúdalt énekelt nekik: „
 666 8 |                   kívánt tőle.~Azt tette, hogy mikor a színpadra kilépett,
 667 8 |             magának a sárga violabukétot, hogy kihozza ide a pikétre! A
 668 8 |               meglátja, s menten ráismer, hogy az az ő violáiból való,
 669 8 |                   ne lépne a lámpásokhoz, hogy észre ne vehetné! Bárcsak
 670 8 |                mindjárt ki fog tudódni, s hogy miként vágja ki abból magát.~
 671 8 |                  mamája mellé kémlelődni, hogy sejt-e az valamit; s miután
 672 8 |                sehogy sem bírta felfogni, hogy ilyen kritikát is lehessen
 673 8 |              olyan kedvenc dala volt már, hogy a vége felé az egész publikum
 674 8 |                   Lillám!” Már azt várta, hogy a bakter is azt fogja az
 675 8 |           Krisztus!” helyett fohászkodni, hogy „Fidelim, Lillám!” S aztán
 676 8 |      meglepetéssel vevé észre Béni bácsi, hogy a félelmesen dobogó léptek
 677 8 |                  studérozik, kockáztatva, hogy csont nő az agyvelejében.~
 678 8 |                  ágyfő felett, úgy látta, hogy a mama nem egy virágcserepet
 679 8 |             nagyasszony, lehetetlen volt, hogy sírva ne fakadjon, hogy
 680 8 |                   hogy sírva ne fakadjon, hogy zokogva ne vesse magát a
 681 8 |                 Cili után. Nem tudod még, hogy megszökött a komédiásokkal.~
 682 8 |                megijedt aztán Béni bácsi, hogy rögtön elkezdett öltözködni,
 683 8 |                 maga sem tudta, mi? Az-e, hogy az a leány, ki gyermekjátszótársa
 684 8 |                 itt hagyta a házat? Az-e, hogy a jó barát csábította őt
 685 8 |                   csábította őt el? Az-e, hogy minő viharteljes élet fog
 686 8 |              leányra most? Vagy talán az, hogy amire bátorsága volt a gyönge
 687 8 |                    s úgy vágta a földhöz, hogy a fenntisztelt magas úr
 688 8 |                 Kálmán lehajolt a földre, hogy széthullott könyve leveleit
 689 8 |                Kálmán azzal foglalkozott, hogy a széthullott könyv lapjait
 690 8 |              miattam. De neked megtiltom, hogy velük, akár a hímével, akár
 691 8 |                egykor. De ha én megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az
 692 8 |             esküdtetlek. De te tudod jól, hogy amit én fogadok, azt megtartom.
 693 9 |                Biróczy volt. Mondta neki, hogy már várták; a principális
 694 9 |              szoba, külön kapukulcs; csak hogy éjjel ne danoljon, mikor
 695 9 |        parancsoljon vele, s diktálja fel, hogy mire kellett. A nagymama
 696 9 |         kiszolgálni: hanem azt már kérem, hogy le ne itassa mindennap.~
 697 9 |                 ember kivívta az életben, hogy saját szobája legyen.~A
 698 9 |                   után oly régen vágyott, hogy van egy kis félreeső odúja,
 699 9 |               amiknek a vége rendesen az, hogy egy se kap semmit. Vannak
 700 9 |                    megmondá Korcza úrnak, hogy ő már hazamegy, s majd elküldi
 701 9 |                   úr tehát azzal biztatá, hogy ne menjen el, holnap érkezik
 702 9 |              Mikor aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a papirosban, talált
 703 9 |              mogyorót, meg egy biztatást, hogy majd látni fog egy szép
 704 9 |       patvaristáinak, s azt ajánlá nekik, hogy majd a királyi táblától
 705 9 |                 ideszólít egypár írnokot, hogy segítsenek a leírásban.
 706 9 |                mikor Kálmántól azt hallá, hogy majd leírják azt ők maguk
 707 9 |               Korczának küldtem számodra, hogy ne kelljen kérned, számot
 708 9 |          büszkesége eddig. De tavaly óta, hogy a főispán kertjében meglátta
 709 9 |                  akarta lepni nagyanyját. Hogy a meglepetés annál tökéletesebb
 710 9 |              küldé, azzal az utasítással, hogy a Wellingtonokat titokban
 711 9 |                  eső volt, nem félhetett, hogy a mama meglepi a kertben;
 712 9 |                   mikor vallatóra fogták, hogy mint kerültek ezek oda.~
 713 9 |                 gondolod, nem kitaláltam, hogy ez is a te mesterséged volt? (
 714 9 |            gondosan lelkére szokta kötni, hogy óvja magát a csábító szép
 715 9 |               óvja magát aztán? Bizonyos, hogy egy sem vallja meg.~Kálmánt
 716 9 |               Korcza úr föltette magában, hogy majd ebbe is beleoktatja. –
 717 9 |             hívják, akiről már beszéltem, hogy valami erőszakoskodási esete
 718 9 |              különben megteszi a paraszt, hogy egy üres zsákot fog maga
 719 9 |                  Tóth adjon nyugtatványt, hogy megkapta. Értette? De aztán
 720 9 |                   ha valamire azt mondta, hogy poétaság!~Alig ment el Korcza
 721 9 |              csakugyan megengedi magának, hogy átfeszüljön a megnagyobbított
 722 9 |                  úrnak, míg végre kisüti, hogy itthon van-e a tekintetes
 723 9 |                  nyugtatványozza előttem, hogy megkapta.~– Hogy megkaptam
 724 9 |                 előttem, hogy megkapta.~– Hogy megkaptam a nehéz botokat?
 725 9 |         nyugtatványnak, melyben elismeri, hogy mai napon az egyezményes
 726 9 |           iratokért.~Kálmán jelenté neki, hogy itt volt a Tóth; megkapta,
 727 9 |                 védelmezni, ha fölfedezi, hogy hiszen nem csapatta meg
 728 9 |                 frater eszerint bevallja, hogy egyhuzamban hamisított,
 729 9 |                  kendre a saját botjával, hogy ötvenről adhat quietánciát.”
 730 9 |                    Tudja-e domine frater, hogy ez a leggazdagabb úr egész
 731 9 |                Kálmán meg akarta mutatni, hogy a szóbeli perlekedésre is
 732 9 |           illustrissimétől, mikor bejött, hogy gróf Decséryvel való ügyben
 733 9 |                 Ami magyarul annyit tesz, hogy: úgy kell neki, bár ötvenet
 734 9 |             folytatta magyarul.~– Persze, hogy a gróf Decséry-féle ügyben
 735 9 |                   jött Tóth uram; persze, hogy fizetni jött; persze, hogy
 736 9 |                hogy fizetni jött; persze, hogy kapni jött valamit. Üljön
 737 9 |           harmincegy darab!~Tóth uram nem hogy meg lett volna lepetve e
 738 9 |                két pusztám között feküdt, hogy onnan könnyebben gazdálkodhassam
 739 9 |                      Hanem hát megvallom, hogy egy dolgot nem vettem észre,
 740 9 |                  Hanem hát tetszik tudni, hogy az asszonyféle milyen portéka.
 741 9 |            feszületet, elkezdett darálni, hogy az őneki oda nem kell! És
 742 9 |                    A feszületet úgy híja, hogy „a fanyelű szent”, ami elég
 743 9 |          folytonos becsületessége őrizte, hogy mindennap ki nem rabolták.~
 744 9 |                  az. Egy kétgarasos volt.~Hogy felugrott a helyéből mérgesen!~
 745 9 |                Egy vastag veres rézpénzt!~Hogy nem ütheti a hátához!~Tréfálni
 746 9 |          soványsága azt látszik hirdetni, hogy íme egy ember, aki mások
 747 9 |                   az is bocsánatot kérne, hogy bajusznak bátorkodott születni.~
 748 9 |            felsülésén, gondoskodott róla, hogy ezentúl minden kopott külsejű
 749 9 |                   rátekintésre kivehette, hogy ez is egyike azoknak a kóbor
 750 9 |            elkezdett kiabálni a hajdúnak, hogy tudassa a szakácsnéval,
 751 9 |                   tudassa a szakácsnéval, hogy ma úri vendég lesz itt ebéden.~–
 752 9 |                 már a nyelve hegyén volt, hogy azt kiáltsa Korcza úrnak: „
 753 9 |             excellencia. – S nem engedte, hogy valaki szolgálatot tegyen
 754 9 |            lehetett. Korcza úr inte neki, hogy maradjon; szükség lesz rá.~
 755 9 |                 adá neki az utasításokat, hogy patvaristai kötelességéhez
 756 9 |                 ajtón keresztül hallhatá, hogy nagyon kacagnak valamin.~
 757 9 |            elhagyták a kacagást.~Világos, hogy a két garasnak nevettek.~
 758 9 |            szelídségbe hozta arcvonásait, hogy azokon semmi gúnyt nem fedezhetett
 759 9 |               fatális esetét.~Alig várta, hogy vége legyen az ebédnek,
 760 9 |             erkölcsű ifjú. Nagyon örülök, hogy a fiamhoz jő jurátusnak.
 761 9 |                 jól esik mind a kettőnek, hogy kibeszélheti magát az édes
 762 9 |                Kálmán is engedelmet kért, hogy szinte latin idiómában előadja
 763 9 |                asztalára hozta.~Kiderült, hogy ebéd után őneki is sokkal
 764 9 |                fidibuszért. Kálmán látta, hogy irónnal a vékony papírszeletre
 765 9 |                 fel van háborodva miatta, hogy a családi szent ereklye
 766 9 |                   meg nem akarja engedni, hogy az a kereszt kálvinista
 767 9 |                  a kereszt nélkül. Tudja, hogy e tekintetben milyen szigorú
 768 9 |                 vannak; s megszoktam már, hogy minden kedvét teljesítsem.
 769 9 |                 furfangos! Ha észreveszi, hogy excellenciád micsoda pretium
 770 9 |               helyez abban az ereklyében, hogy a kegyelmes asszony azt
 771 9 |               tehát ráhagyta Korcza úrra, hogy kerülje körül azt a furfangos
 772 9 |            furfangos parasztot, s ígérte, hogy kedvező siker esetén ő sem
 773 9 |                félbeszakítá azon jelenet, hogy az ajtón benyitott Tóth
 774 9 |             kellemetlen helyzetbe jusson, hogy valami szót kelljen váltani
 775 9 |                 biztosítá Kálmánt afelől, hogy alázatos szegény szolgája
 776 9 |        fáradozásáért való háládatosságát, hogy a hercegnő saját kezű köszönő
 777 10|                   a dolgaikról diáriumot. Hogy pedig a hosszú idő alatt
 778 10|                    mert sokszor megesett, hogy az ellenfél ügyvéde követelte
 779 10|                kilenc esetben az történt, hogy a patvarista azt mondta
 780 10|                   nagy megtiszteltetésre, hogy „Dehogy nem! Majd én itt
 781 10|                   se kért! De alig várom, hogy kihúzd a lábadat az ajtón!
 782 10|                   lesz prókátor; látszik, hogy van kedve hozzá!”~Az ilyen
 783 10|               ezek mind azt taníták neki, hogy őbelőle nem lesz jó ügyvéd.~
 784 10|                  azért kuporgattak össze, hogy gyermekeik boldogok legyenek.
 785 10|                   s nem élhetnek anélkül, hogy minden velük érintkező halandó
 786 10|                gyermekkorában elkövetett, hogy szemére ne vetnék. Ha kisdiák
 787 10|                  szilvát lopott: rásütik, hogy tolvaj; ha egy közönyös
 788 10|                 volt igazítva: rámondják, hogy hamisító; ha szüleit sokat
 789 10|                   keserítette: kiderítik, hogy apagyilkos; ha a mészárszékben
 790 10|           kicsaptak! Bizonyos lehet róla, hogy mindenik ellenfele azon
 791 10|               fogja kezdeni a replikáját, hogy ámbár köztudomású dolog,
 792 10|                  a kölcsönös nyájaskodás, hogy a bíró nem állhatja tovább
 793 10|             némelykor odáig megy a dolog, hogy egyik félnek „emendát” (
 794 10|                   azon vette észre magát, hogy mikor este, a hosszú napi
 795 10|              Sokszor kérdezik a költőtől: hogy tudsz dolgozni olyan sokat?~„
 796 10|              ideál.~Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony?!~Van egy
 797 10|               ember csak akkor tudja meg, hogy milyen színe van a világnak.
 798 10|           udvarias mérséklettel viszonza, hogy: „Biz az nincs itthon.”~–
 799 10|                      Mikor megírtam neki, hogy ma jövök. Miért nem tartja
 800 10|                 No, hát azt mondom neked, hogy a te principálisod egy gézengúz
 801 10|           megtiszteltetésre, s nem tudta, hogy mit feleljen rá.~A süket
 802 10|                  akinek az az előnye van, hogy huszonnégy fontos gorombaságokkal
 803 10|                ellen.~S még azzal biztat, hogy meg fogja várni, míg a principális
 804 10|                bölcs expediensre jött rá, hogy a süket úrral a maga rendes
 805 10|                   bámult, mikor meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. –
 806 10|                uram!~Kálmán megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most következett,
 807 10|                  az úr.~Most következett, hogy azt is megtudja, hogy hát
 808 10|        következett, hogy azt is megtudja, hogy hát Korcza úr kicsoda.~A
 809 10|                 lábujjhegyein hozzá, úgy, hogy a fülét a szájához tarthatá,
 810 10|                   elbámult.~– Azt mondom, hogy én vagyok Sátory főstrázsamester!
 811 10|               természetkívüli tüneményen. Hogy még egy második ember is
 812 10|                tenyerét kétoldalt tartva, hogy a hang másfelé ne illanhasson,
 813 10|     szétterjesztett tenyereivel mutogatá, hogy az neki még mind kevés.~
 814 10|                   darab krétát a fiókból, hogy ne kéregessék el minduntalan
 815 10|               kellett térdelni a padlóra, hogy az ajtó aljára írhassa a
 816 10|                 minden percben azt várta, hogy amint az egyik ott térdel,
 817 10|              helyzetben éppen nem a feje, hogy azt süketen is meghallja.
 818 10|                    s olyan magasan kezdé, hogy nagyon is magasan.~– Én
 819 10|            maradjon! Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta! Egyszeribe itt
 820 10|               mégis meggondolta a dolgot, hogy hát hiszen tulajdonképpen
 821 10|           ijesztget az senkit; meg aztán, hogy akkorra, mire komolyan menne
 822 10|                  nekem rajta azt a nótát, hogy ne szomorkodj, légy víg;
 823 10|                 Fehér Farkas”-hoz. Látom, hogy ön szorgalmasan tanulmányozgatja
 824 10|                   ha hazajövök, megnézem, hogy mit dolgozott. Most csak
 825 10|                csak azért szaladtam haza, hogy önnek kiadjak egy pert abból
 826 10|                ettől a hóbortos embertől, hogy az ellenfél ügyvédét is
 827 10|                kedve talál önnek támadni, hogy véleményt mondjon benne:
 828 10|               azzal a feltett szándékkal, hogy ma sokat fog dolgozni. Az
 829 10|                  közlekedés, azon célból, hogy mikor Jutka asszonynak valami
 830 10|             Korcza úr abban a hitben élt, hogy Jutka asszony ebből az egy
 831 10|                  Azt nem cselekedte soha, hogy visszahozzon belőle, – és
 832 10|                 visszahozzon belőle, – és hogy meg ne károsodjék, gondja
 833 10|               rendesen az jött ki belőle, hogy Jutka asszony az egy húszasból,
 834 10|                hall közeledni, már tudja, hogy most Jutka asszonytól kap
 835 10|              azzal integet nagy titkosan, hogy jöjjön csak hamar.~– Mi
 836 10|                    Itt a vizitszobában.~– Hogy jött oda?~– Én eresztettem
 837 10|                    Miért nem mondta neki, hogy nincs itthon Korcza úr?~–
 838 10|                Korcza úr?~– Mondtam neki. Hogy csak az ifjú úr van itthon.
 839 10|                  itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy. Beszélni akar
 840 10|               Ejnye! – évelődék Kálmán –, hogy mármost félbe kell hagynia
 841 10|                 nem is mondta az öreg úr, hogy ön itt van. Nem szép öntől,
 842 10|                  itt van. Nem szép öntől, hogy nem látogatott meg azóta.~
 843 10|                  Valami olyat mondott rá, hogy ha megengedtetik, hát majd
 844 10|                 Kálmán elhatározta magát, hogy valami kegyes csalásban
 845 10|                  szólt szemeit lesütve –, hogy ez a főnökömnél el szokott
 846 10|              ellenfelem ügyvédétől tudom, hogy a pert Korcza úr kinn hagyta
 847 10|             utasítások között nincsen az, hogy nagysádnak megmutassam e
 848 10|                  pert!~Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak szédítve lódítja
 849 10|                 kezdve az olvasást.~Azaz, hogy az olvasásból nem lett semmi.~
 850 10|                      De hát én ebből most hogy értek meg valamit?~– Azt
 851 10|                semmit.~Azután megkísérté, hogy hátha megtudna belőle mégis
 852 10|                  senkinek megmondani azt, hogy ön nekem felolvasott belőle.~
 853 10|                  belőle.~Kálmán úgy érzé, hogy ez a hölgy képes lesz őt
 854 10|                 képes lesz őt rábeszélni, hogy most menjenek el valahova
 855 10|           embernek arra való e tudománya, hogy amíg latinból magyarra valamit
 856 10|         történetnek. Hiszen teheti ő azt, hogy megkímélje a szép delnőt
 857 10|             megbosszankodott; azt mondta, hogy: tessék hát leülni a karszékbe,
 858 10|                 voltak írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa:
 859 10|                  magát, mikor azt hallja, hogy mily szörnyen rágalmazzák.~
 860 10|               előtte, s megtudta azokból, hogy a bűbájos nő férjét odahagyta
 861 10|                   ki volt mondva a gyanú, hogy a hűtlen megszökés oka báró
 862 10|              felelt mindezekre Korcza úr. Hogy védelmezett?~Óh, Korcza
 863 10|               furfangos, oly bonyodalmas, hogy mire annak az elejétől a
 864 10|          nyilatkozatokat; bebizonyította, hogy ami reggel volt, az este
 865 10|                   kegyetlenül megfésülte, hogy egy jó szál hajat nem hagyott
 866 10|              paragrafusain keresztül úgy, hogy az teljesen meg lehetett
 867 10|                 lehetett nyugodva afelől, hogy ezeken kívül a Tripartitumban
 868 10|                   lett a szép védencnőre, hogy türelmetlenül fölkelt ülhelyéből,
 869 10|               mondani felőle. Mondja meg, hogy tetszik önnek! Titokban
 870 10|                 mond.~Kálmán úgy találta, hogy a tortúrázó szép szemek
 871 10|                 találtatást.~– Megvallom, hogy én nélkülözök benne valamit.~–
 872 10|                úgy ragyogtak e kérdésnél, hogy a szegény élő parázson pirított
 873 10|              tárgyról.~A delnő kitalálta, hogy van valaki, aki másként
 874 10|                 Olyant, aminőt ön gondol; hogy élet van benne és meleg.
 875 10|                   bizalommal van irántam, hogy a legbonyodalmasabb ügyekben
 876 10|                 ezen perben is rámhagyta, hogy írjam meg az adatokból akár
 877 10|                    Kényszerít kivallanom, hogy rettegtem azt elolvasni.~–
 878 10|            Rettegtem attól a gondolattól, hogy mocskot lássak szóratni
 879 10|          nyelvelési kedve. Azt hitte már, hogy afölötti örömében már eszébe
 880 10|                   az úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának.~Kálmánnak
 881 10|                 de még nem ébredt föl rá, hogy mi az.~Úgy akarta képzeletből
 882 10|             szólítva rá, két oldalról is, hogy tegye azt. Hiszen csak jogászi
 883 10|              mondták volna a kritikusnak, hogy ez monológ egy nagyobbszerű
 884 10|            drámából, azt mondta volna rá, hogy remekmű! Lehetetlen, hogy
 885 10|                 hogy remekmű! Lehetetlen, hogy ha ezt meleg hangon, érző
 886 10|                    bizonyos lehet felőle, hogy a házigazdája rögtön felmondja
 887 10|                  is örülni látszik annak, hogy neje megszökött tőle. Az
 888 10|              jöttek el?~Kálmán kikerülte, hogy Katinka látogatásáról beszéljen
 889 10|            egyenesen. Csak annyit felelt, hogy a per még itt van.~– Olvasta
 890 10|              behozta a levest; bánta már, hogy elhallgatott valamit a principálisa
 891 10|               pletykázni mindjárt.~Persze hogy kipletykázta.~Alig várta,
 892 10|                 kipletykázta.~Alig várta, hogy letegye a tálat az asztalra,
 893 10|                  sokat vesztett a ténsúr, hogy nem volt idehaza. Ugyan
 894 10|         vizitszobába. No, csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
 895 10|                 én mindjárt a replikából, hogy mit beszélhetett!~Kálmán
 896 10|             Kálmán a forró levesre fogta, hogy úgy elvörösödött, s magában
 897 10|            tekingetett Kálmánra, anélkül, hogy egy szóval magyarázta volna,
 898 10|                  szóval magyarázta volna, hogy mit fintorgatja annyit az
 899 10|                   Még csak azt sem tette, hogy megkérdezze, mi hozta hát
 900 10|               akadva.~Arra nem számított, hogy egy maliciózus tanú még
 901 10|                  tillanglét, csak azután, hogy mindezzel készen volt, simítá
 902 10|                   ingerelve volt azáltal, hogy legjobb tulajdonságát gúnyra
 903 10|             emlegették, s elszánta magát, hogy azt védelmezni fogja.~–
 904 10|              vétke az én védiratomnak az, hogy poéta vagyok?~– Igen nagy
 905 10|                nem az a válóper feladata, hogy a feleket elválasszák?~–
 906 10|                   és felperesi ügyvédnek, hogy klienseiket a törvényszék
 907 10|            kívánná maga a férj vagy a nő, hogy fel legyen oldva a házasság
 908 10|             folyton azon kell fáradoznia, hogy a törvényszék elhatározását
 909 10|                  azóta arra a gondolatra, hogy itt a két perlekedő félen
 910 10|                van, akinek érdekében áll, hogy ez a per mentől előbb be
 911 10|                 meg legelőbb is azt, amit hogy még eddig nem tudott, az
 912 10|                egy „praefecta”. Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak egyetlen
 913 10|          családnak egyetlen gyermeke; ki, hogy a család neve fennmaradjon,
 914 10|                 gyermekkorában tudta azt, hogy ő családjának leendő feje;
 915 10|          negyvenezer holdra. Ez a két úr, hogy roppant birtokaik még nagyobbak
 916 10|                csinálta ki egymás között, hogy gyermekeiket eljegyzette
 917 10|                meg előre a családapáknak, hogy tizenöt év múlva Berti egy
 918 10|                 öreg Sátory István abból, hogy ezek a nyughatatlan szemek,
 919 10|                    tüzet a jéggel, azért, hogy két országból egy legyen,
 920 10|                  korában meg volt mondva, hogy máshoz nem mehet nőül, mint
 921 10|              néven venni. Ez volt az oka, hogy a szép leány – dacára heves
 922 10|                 még egyszer tudatta vele, hogy ha ő meghal is, Bertit kell
 923 10|                  akként volt szerkesztve, hogy Katinka akkor lépjen minden
 924 10|                     Az öreg úr tudta azt, hogy van Erdélyben, Zsibón egy
 925 10|                  kis ház arról nevezetes, hogy minden esztendőben más gazdája
 926 10|              háznak pedig nem az a titka, hogy kísértetek huhognak benne,
 927 10|                 huhognak benne, hanem az, hogy az erdélyi törvények szerint
 928 10|          megkötést tette végrendeletében, hogy ha netalán valamikor Katinka
 929 10|               furfangos két ravasz csont, hogy nem engedi a pört eldöntésre
 930 10|                   nem határozza rá magát, hogy meghaljon. Amíg a praefecta
 931 10|             dolgot gyökeresen?~– Értem.~– Hogy az őrnagynak is igaza van
 932 10|                   Én most is azt állítom, hogy az én védiratom jobb, mint
 933 10|                   Én ott kezdeném a pert, hogy megvenném azt a zsibói házat.~–
 934 10|                mondhatom. Hm, hm! No, hát hogy annál sikeresebb legyen
 935 10|                  az azt fogja rá mondani, hogy ez az ön replikája jobban
 936 11|               Kivált ha úgy élte világát, hogy nem sietett előbb harmincéves
 937 11|                    aki szép, aki szenved.~Hogy szép, azt látta; hogy szenved,
 938 11|            szenved.~Hogy szép, azt látta; hogy szenved, azt szíve mondá.~
 939 11|                  mondani?~Elszánta magát, hogy a szemei közé fog nézni,
 940 11|                 mosolygással tudatá vele, hogy úrnője itthon van számára;
 941 11|                   szép hölgy.~– Elhoztam, hogy nagyságod bírálata alá bocsássam
 942 11|         magyarázatául fel kell fedeznünk, hogy Katinka és Kálmán között
 943 11|                   így lehetetlen kívánni, hogy hatása legyen a felolvasott
 944 11|                 mikor azt akarta mutatni, hogy mindjárt megharagszik rájuk,
 945 11|                   rájuk, azt nyerte vele, hogy még a bologneser is elkezdett
 946 11|                  a pamlagra.~Akkor aztán, hogy mellette ült Kálmán, jobban
 947 11|                 azonban föltette magában, hogy ezt a pöresetet alaposan
 948 11|              igazi költő.~A szép asszony, hogy jobban érthesse a felolvasottakat,
 949 11|    felolvasottakat, odahajolt föléje; tán hogy az írásba láthasson; karját
 950 11|                Annyira érzette, amit írt, hogy maga is könnyezett bele.
 951 11|                   rá, s a szemébe nézett, hogy megtudja tőle a bírálatot.~
 952 11|                    nos, mit szólsz hozzá, hogy ily tisztának, ily ártatlannak,
 953 11|                   el volt foglalva azzal, hogy valami húsfélét igen apróra
 954 11|                  evett meg.~– Azt mondta, hogy igen szép…~– No, az természetes.
 955 11|               replikára?~– Azt mondta rá, hogy nagyon szép.~Korcza úr,
 956 11|               Kálmánra.~– Én pedig tudom, hogy mondott még rá valamit.~
 957 11|                 nem akarta magát engedni, hogy a szórakozottságot kiderítsék
 958 11|                 én magának, Kálmán öcsém, hogy az a szép asszony mondott
 959 11|            replikára. Azt mondta magának, hogy: mind az igen szép, hanem –
 960 11|                  pokoli kedvre deríté az, hogy Kálmán a saját poharát sem
 961 11|                   vagyok felőle győződve, hogy a vádlott ártatlan; védelmem
 962 11|                nincs igaza; én tudom jól, hogy a vádlott nem az, kinek
 963 11|              magától igen szép igyekezet, hogy ilyesmiben gyakorolja magát.
 964 11|                  azt tanácsolnám magának, hogy a stúdium tökéletesítése
 965 11|         ugyanakkor azt is ki kell főznie, hogy mit csinálna most, ha az
 966 11|              volna.~Kálmán már azt hitte, hogy egészen absztrakt térre
 967 11|                Majd megkísértem.~– No, és hogy annál nagyobb erővel foghasson
 968 11|                 Gondolt-e arra Korcza úr, hogy mit cselekszik, mikor Katinka
 969 11|                    Elég ideje van még rá, hogy a feje lágya benőjön.) Próbára
 970 11|             mindjárt előre megmondhatjuk, hogy Kálmán nemcsak az ellenfél
 971 11|            bekaphatta Kálmánt az irodába, hogy valamit lemásoltasson vele,
 972 11|                   hibásan lett elvégezve, hogy Korcza úr írhatta újra maga.~
 973 12|                 Az első intés~Régi monda, hogy egy sokleányos apának az
 974 12|                   vállat vont, s bevallá, hogy biz ő élte világát, akkor
 975 12|           házasságról beszélni.~Az a hit, hogy minden embernek ki kell
 976 12|   öregasszonyságnak is. Restellte nagyon, hogy a Béni negyvenöt esztendős
 977 12|                    mikor tudomására jött, hogy Kálmán unokája elkezd egy
 978 12|                  később.~Azt is megtudta, hogy Kálmán egy szép hölgynek
 979 12|              hölgynek udvarol. Szerencse, hogy nem veheti el. Így majd
 980 12|          múlhatatlanul megkívántatott az, hogy el ne legyen felejtve. Szerencsére
 981 12|                  amellett olyan vak volt, hogy nem vette észre, hogy azt
 982 12|               volt, hogy nem vette észre, hogy azt a titkot csak az nem
 983 12|                örömnek! Az ifjúi remegés, hogy hátha megsérti őt imádatával!
 984 12|            gyönyörben részesíték egymást, hogy Kálmán regényt olvasott
 985 12|                  egy fiatal ábrándozónak, hogy a világ végéig mindennap
 986 12|          hölgyének.~S eközben tapasztalá, hogy a hölgy jobban szereti őt
 987 12|               protocollumba veszi! (Amint hogy ez eset meg is történt valami
 988 12|                  makacs hallgatásán múlt, hogy vallomása gazdájának fejébe
 989 12|                   nyelve hegyén volt már, hogy elmondja Katinkának azt
 990 12|                nem érzett elég erőt soha, hogy így szóljon neki:~„Vesd
 991 12|                 fordul elő ehhez hasonló.~Hogy az ember megvásárolja a
 992 12|                   buzdító oka lehetne rá, hogy az eladó ház történetét
 993 12|          történetét.~Második meg az volt, hogy elhatározta rá magát, hogy
 994 12|                hogy elhatározta rá magát, hogy azon eszközhöz fog folyamodni,
 995 12|                 szokta segíteni a bajból. Hogy miként? Azt mindjárt meglátjuk.~
 996 12|              Széchenyi István mondta azt, hogy semmi sem könnyebb mesterség,
 997 12|                 akiről predestinálva van, hogy milliomossá legyen. Mikor
 998 12|                 bankár. Panaszkodik neki, hogy nem tudja a pénzét hova
 999 12|                megegyezik a hollandussal, hogy egypár milliót elfogad tőle
1000 12|          lépésnyiről meglátszik az arcán, hogy meg van szorulva. – Elmondja: