Part

1001 12|                 van szorulva. – Elmondja: hogy pénz kellene neki – igen
1002 12|               magát, fanyalogva válaszol, hogy a pénz most igen szűk s
1003 12|                   kiírni a kötelezvénybe, hogy 30-as kamat fizettetik utána,
1004 12|                  csak úgy lehet segíteni, hogy a kötelezvénybe akkora tőkét
1005 12|               hittel be kell bizonyítani, hogy látták a pénz lefizetését
1006 12|      kötelezvényben megírt magasságig. Ez hogy megyen végbe?~Mindjárt meglátjuk.~
1007 12|                   célra nem ad. Nem érti, hogy mi szüksége van egy fiatal
1008 12|                 hozzá, pedig ő már tudta, hogy mi szüksége van Kálmánnak
1009 12|              Előre megmondom. Nem akarom, hogy tízszer jöjjön hozzám; egyszerre
1010 12|               fogai vacogtak, s tagadták, hogy jól van –, fölveszem a tízezer
1011 12|              egyszer meg fogja számlálni, hogy élő szemmel lássák.~Kálmánnak
1012 12|                   úr kényszeríté Kálmánt, hogy egyenként szedje sorba reszkető
1013 12|            bosszúsan; most már jól értve, hogy a második ezer forinton
1014 12|                  hát arra nem gondolt ön, hogy ennek a valóságos kétezer
1015 12|                csont és mócsing a húshoz, hogy kiüsse a fontot.~Most értette
1016 12|              aztán arra szokta használni, hogy mikor jött valami tékozló
1017 12|                 jó lélekkel bizonyíthatá, hogy az átvett összeg annyi volt;
1018 12|                   kalapját, s azt mondta, hogy köszöni alássan a barátságot.~–
1019 12|              barátságot.~– Mondtam, uram, hogy ezer forintot kérek. „Ezt”
1020 12|               tőzsértől. Olyan naiv volt, hogy még neheztelnivalót is talált
1021 12|                ajánlatban.~Föltenni róla, hogy ő ilyen könnyelmű ember!
1022 12|           boldogulni, s majd, azt hiszed, hogy két asszonyon kifogsz.~Egyenesen
1023 12|             szokta már kérdezni az inast, hogy bemehet-e.~Hanem amint a
1024 12|                   az asztalra, úgy látta, hogy ott már fekszik valami.
1025 12|                   Kálmán eddig azt hitte, hogy a szép hölgy csak olyankor
1026 12|                harmadik ember észrevette, hogy ez a második ember nagyon
1027 12|                 nagyon szeretné megtudni, hogy az első ember min nevetett
1028 12|        megharagudott minden jó pajtására, hogy bezárkózott a kastélyába,
1029 12|                elmentünk hozzá látogatni. Hogy csaljuk ki az odújából?
1030 12|                   eléje téve egy gerenda, hogy le ne guruljon; mi a malomkövet
1031 12|                  ütött a kastély oldalán, hogy annak minden porcikája megmozdult.
1032 12|              megmozdult. Berti azt hitte, hogy a föld esett ki a sarkából,
1033 12|                   be akartunk kopogtatni, hogy itthon van-e a gazda?”~Kálmán
1034 12|                   a beszédet. Észrevette, hogy Bálvándy fekete kesztyűt
1035 12|                   kértem most őnagyságát, hogy mához egy hétre a boldogultnak
1036 12|                    majd meglássa nagysád, hogy olyan pompát, olyan mulatságot
1037 12|            Katinka egy szóval sem mondta, hogy nem fogja meglátni.~Kálmánt
1038 12|                  Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka olyan nagyon érdeklődik,
1039 12|                  olyan nagyon érdeklődik, hogy úgy el tudja magát foglalni
1040 12|                 Még csak meg sem kínálja, hogy üljön hát le.~Elkeseredésében
1041 12|                  Kálmán föltette magában, hogy addig nem megy el innen,
1042 12|                Teljes jogot érzett hozzá, hogy ezt a másik férfit gyűlölje.
1043 12|              volna magának azt a kérdést, hogy miből áll ez a teljes jog
1044 12|                   Azon vette észre magát, hogy egyszer csak Kalender úr
1045 12|                 zárta azt helyére. Tudta, hogy visszajönnek érte. – Tetszik
1046 12|                Négyötöd része értékpapír. Hogy miféle értékpapír? Ahhoz
1047 12|                   azt észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának függönyén
1048 12|                 minap is megtörtént vele, hogy egy fiatal adósa kikapta
1049 12|      Törvényeinkből mind a ketten tudjuk, hogy a kiskorúságában fölvett
1050 12|           megbánni tettét. Ő megbánhatja, hogy pénzt vett fel, s akkor
1051 12|               aztán a hitelező bánja meg, hogy adott; mert nem kap semmit.
1052 12|                    melyben biztosíttatom, hogy a fölvett összeg az illető
1053 12|                még soha nem volt eset rá, hogy valami baj lett volna miatta.
1054 12|             nagykorúvá lesz, tehetné azt, hogy tőlem vett tartozását törvényesen
1055 12|                akkor kényszerítene engem, hogy viszont a jótálló levéllel
1056 12|        kötelezvényét, s azzal azt mondta, hogy „alászolgája”.~– Még egyszer
1057 12|               kapott attól a gondolattól, hogy valaki képes lehessen őróla
1058 12|                térnie.~Amire az volt oka, hogy csak a tornácban vette észre,
1059 12|                  a tornácban vette észre, hogy a saját kalapja helyett
1060 12|                  fogadta.~– Mondtam ugye, hogy visszajön ön még egyszer?~–
1061 12|                   tette a kötelezvénnyel, hogy a mindig égő szeszlámpánál
1062 12|                  akiknek meg van engedve, hogy egy lekötött becsületszóra
1063 12|                  legelőbb is hazasietett, hogy a kapott pénzt biztos helyre
1064 12|              Talán „ő?” Talán utána jött, hogy megengesztelje. Kitelik
1065 12|                  bizony örült is, nem is, hogy ezt a rég látott bajtársát
1066 12|                  A hercegnő maga óhajtja, hogy vele menjünk, akkor nem
1067 12|                 dolgokat végzi: csodálom, hogy két hét óta nem találkoztál
1068 12|                     No jól van. Ma látom, hogy bal lábbal keltél fel az
1069 12|                  ment.~Az a reménye volt, hogy őróla fog álmodni.~S nem
1070 12|                   Álom!~Álom azt jelenti, hogy aludtunk.~Jenőy úr föltette
1071 12|                Jenőy úr föltette magában, hogy haladni fog azon az úton,
1072 12|             szándékkal hagyta el lakását, hogy ahol találkozni fog Bálvándyval,
1073 12|               pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár, az pedig csak „
1074 12|              civil” címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a kenyerét,
1075 12|               pedig még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert első
1076 12|                   úr is örült egy kicsit, hogy a régi bajtárst újraláthatja.
1077 12|              újraláthatja. Megtudta tőle, hogy most szabadsággal utazik
1078 12|                   éppen azon gondolkozik, hogy lovat vegyen.~– Hát hogy
1079 12|                  hogy lovat vegyen.~– Hát hogy jutsz te a Tudományos Gyűjteményhez?~–
1080 12|                  Jenőy.~(Észre sem vette, hogy már hazudni is tud. Az ember
1081 12|            elvörösödött. Haragudott érte, hogy így rajtakapták. Aztán mi
1082 12|             maradt vissza. Röstellte azt, hogy íme, ez a lószagú katona
1083 12|                   falatot, az édes pipát, hogy sovány lénungjából az egyeden
1084 12|                   utazó be nem járt soha, hogy nemzete hátrahagyott nyomdokait
1085 12|          hátrahagyott nyomdokait kövesse, hogy népét oly szerzeményekkel
1086 12|                   látott való.~Ha leírja, hogy a kopár földön hált: nem
1087 12|                  földön hált: nem mondja, hogy az kemény volt; ha hófuvat
1088 12|            hófuvat eltemette, nem mondja, hogy hideg volt; ha nap nap után
1089 12|              emberi hajlékot, nem mondja, hogy éhezett; ha vad rablónépek
1090 12|                   megüldözék, nem mondja, hogy félt; ha sebeket kapott,
1091 12|                megsütögették, nem mondja, hogy fájt; ha nem találta azt,
1092 12|                 elérni akart, nem mondja, hogy csalatkozott; ha a fáradságtól,
1093 12|                 összeroskadt, nem mondja, hogy kétségbeesett; – újra fölveszi
1094 12|                 megkérte a barbár oroszt, hogy keressen ki a mappán délnyugat
1095 12|                  meg?~Csak te nem tudnád, hogy ki az az imádandó hölgy,
1096 12|                 záró!~Csak te nem tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
1097 13|              vissza” – s aztán nem várni, hogy az érdemes úr mit felel
1098 13|               Dunát, s maga is örül neki, hogy nem veszett bele.~– No,
1099 13|               barátját kebelére. Ő tudta, hogy honnan menekült az most
1100 13|                  trombitás is. Hát még az hogy örült a viszonttalálkozásnak!
1101 13| viszonttalálkozásnak! Nem titkolá előtte, hogy „egészen más vagy most,
1102 13|              vitte Kálmánt a hercegnőhöz, hogy bemutassa őt neki; egyúttal,
1103 13|               beszélt: azt kellett hinni, hogy az neki igen nagy fáradságba
1104 13|                  felé: „Dorothea grófnő”, hogy annak is meghajtsák magukat.~
1105 13|              hercegi bátorság kell hozzá, hogy valaki a leányát Magyarországon
1106 13|                  a beszéd arra a tárgyra, hogy nem fél-e a grófnő az alföldi
1107 13|               erre mind az volt a válasz, hogy hiszen „ensemble” utazunk;
1108 13|                   Korcza úr úgy nevetett, hogy neki is csupa könny lett
1109 13|                   kívánt nekik; megkérdé, hogy reggeliztek-e már; nem bánta
1110 13|              serényen nyújtá eléje kezét, hogy a hintóba felsegítse a kettős
1111 13|                  amelyre azt mondjuk: jó, hogy csak álom volt!~Ami szívének
1112 13|                   magában azt kívángatta, hogy bárcsak valami regényes,
1113 13|                  a sors oly mostoha volt, hogy ezt a kívánságát teljesítetlen
1114 13|              adatott meg neki az alkalom, hogy vitézlő harcban megvívhasson,
1115 13|                     Sohasem hittem volna, hogy te pörölni is tudsz! Hja,
1116 13|            egyszer aztán azt vette észre, hogy az elefántcsontra festett
1117 13|         csiklandani látszott orcáját: óh, hogy azon segíteni nem volt szabad!
1118 13|            látszott suttogni álmában: óh, hogy azt meghallani nem lehetett!~
1119 13|                 beszéltek latinul?~Azért, hogy ha a hölgyek mégis nem találnának
1120 13|               meséjében van; annyit tesz, hogy „minő szépség!” – hanem
1121 13|                csábultan inte Biróczynak, hogy ne beszéljen tovább; a figyelmeztetésre
1122 13|                 Kálmánnak olyan jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek
1123 13|               Kálmán számára is; utasító, hogy majd a kulcsár el fogja
1124 13|                     Nos, hát megbántad-e, hogy idejöttél? – kérdi Biróczy
1125 13|            cselédség is szokva van hozzá, hogy azokat az ifjakat, akik
1126 13|                 bírt arcának parancsolni, hogy el ne vörösödjék, mikor
1127 13|                jut. Szinte jólesett neki, hogy annál az első találkozásnál
1128 13|               ifjú is. Az látnivaló volt, hogy ennél a háznál a hercegnő
1129 13|                  ugyan hozzá volt szokva, hogy olyan asszonyságot lásson,
1130 13|                   egy tekintet elég tőle, hogy a halandó tudja: álljon-e
1131 13|                hercegnőnek úgy tetszenék, hogy ma a családi gyűlésben elnököljön,
1132 13|                 olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar beszélni.~És aztán
1133 13|             felfogással.~Kálmán azt érzé, hogy forog vele az egész hosszú
1134 13|            tanácsot kell tartani afölött, hogy biztosítva van-e kellő tőrvényes
1135 13|                   menedékgondolatja volt, hogy talán mégis aludtak a hölgyek
1136 13|            gyűlést. Kálmánnak pedig inte, hogy maradjon ott.~Kálmán titkolni
1137 13|             utazni. A vendégek sajnálták, hogy vissza tartják a háziurat
1138 13|                ifjú unokaöcs ajánlkozott, hogy majd ő lesz házigazda nagybátyja
1139 13|                urat és szolgát. Önön van, hogy milyen alakban tegye magát
1140 13|                   fel. Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem önnek szavaira,
1141 13|                   nagy lépcsők előtt áll, hogy egy látatlan kéz önnek karja
1142 13|                   annyira meg volt hatva, hogy megcsókolta a hercegnő kezét,
1143 13|                  számíták be Dorotheának, hogy magyarul nem tud. Ennek
1144 13|              tanulta volna ezt a nyelvet? Hogy megértse, amit a parasztok
1145 13|                 az ő nyelvét. S meglehet, hogy Dorothea magyar férj neje
1146 13|               neje lesz. – Ön azt mondta, hogy meg fogja őt tanítani magyarul.
1147 13|            nyelvtanból.~Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség kapuja előtt
1148 13|              önuralkodásra volt szüksége, hogy el ne árulja e percben azt
1149 13|              érkezve, szerencsének vette, hogy Biróczyval nem találkozott.
1150 13|           alkalmazva. A főispán megszoká, hogy mindig hosszú asztal legyen
1151 13|             akarsz menni, azt tanácsolom, hogy járj a kedvébe ennek a szerecsennek.~
1152 13|               Kálmán azt felelte neki rá, hogy „nagy bolond vagy!”, s hátba
1153 14|                  megerősítve bizonyítunk, hogy valósággal megtörtént; még
1154 14|                   még azt is megkívánják, hogy felvilágosítást adjunk róla,
1155 14|               szerint lehetséges is volt, hogy megtörtént legyen.~A régimódi
1156 14|              indokolást vár.~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett a Decséry
1157 14| csillagképleteinek a maga egét megnyitni.~Hogy Kálmán gazdag család örököse,
1158 14|                messzelátás, vagy mondjuk, hogy spekuláció, saját bennszületett
1159 14|             tudják már és előre beszélik, hogy a legkisebb, amelyik oly
1160 14|              előre készen tartja a pénzt, hogy mindenkit megelőzhessen.~
1161 14|                esküvést kellett letennie, hogy méltóságát híven viselendi,
1162 14|                  szépen kell könyörögnie, hogy az emberekkel sűrűn benőtt
1163 14|                emberek azzal rágalmazták, hogy azért követi ezt a rendszert,
1164 14|                világban. Tapasztalhatták, hogy amint kiléptek a világba,
1165 14|                 mi az.~Hát például mi az: hogy mikor a csendes megyei gyűlésen
1166 14|              feláll valaki, s azt mondja, hogy a pátenst kihirdetni törvény
1167 14|              szabad?~Vagy hát az micsoda, hogy mikor a főispán a megye
1168 14|               szabódik a megrettent főúr, hogy „kérem, én emberekhez jöttem,
1169 14|     törvényességről és alkotmányosságról, hogy a főúr a kannibálok között
1170 14|                   kedvükre mind a hárman, hogy mikor Kálmán visszaérkezett
1171 14|                 néha olyan kedvében volt, hogy behívta a gyermekeket, nevelőikkel,
1172 14|            Biróczy azt kívánta Kálmántól, hogy ezért a blasphemiáért segítsen
1173 14|                  szerecsen azt állította, hogy a magyar piktor csak tulipántos
1174 14|                 mosdatni; hanem ráhagyta, hogy „vous avez raison”. Eddig
1175 14|                 nekem. Mert higgye el ön, hogy amit minden iskolában tanult,
1176 14|               erre a szóra a szerecsenre, hogy az megértheté ebből a tekintetből
1177 14|                  a leckének, bizonyozott, hogy azok mind nagyon sietnek.~
1178 14|               ajkakat miként idomuljanak, hogy a határozott magyar magánhangzókat
1179 14|                   lesütött szép szemeket, hogy szemébe nézzenek, s találják
1180 14|           tantárgy vagy a tanító diadala? Hogy figyelmeztetéseit emlékében
1181 14|     figyelmeztetéseit emlékében tartotta? Hogy azt a hibát, amiért egyszer
1182 14|          igyekezett többé el nem követni? Hogy úgy engedelmeskedett? Hogy
1183 14|                Hogy úgy engedelmeskedett? Hogy úgy óhajtott még többet
1184 14|             óhajtott még többet megtudni? Hogy olyan szépnek találta mindazt,
1185 14|             találta mindazt, amit tanult? Hogy később nem volt már neki
1186 14|                 már kényszerítette magát, hogy az új nyelven beszéljen
1187 14|               megégette az a tapasztalás, hogy a nők mindent kitalálnak.
1188 14|                 ez magyarázza meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel
1189 14|                 abba a magyar díszruhába, hogy a méltóságos és fenséges
1190 14|              mizerábilis figura az ottan, hogy botlik el a saját lábába,
1191 14|                 botlik el a saját lábába, hogy görbül meg a nyaka, hátul
1192 14|               elálló aranyos prémgallért, hogy botorkál, hogy ütközik mindenkibe,
1193 14|               prémgallért, hogy botorkál, hogy ütközik mindenkibe, hogy
1194 14|                  hogy ütközik mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak
1195 14|          mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak el térdei, hogy
1196 14|                 hogy csuklanak el térdei, hogy felejti el mindazt, amit
1197 14|             felejti el mindazt, amit tud, hogy némul meg és hebeg ostobaságokat,
1198 14|              azzal állt bosszút Kálmánon, hogy megmutatta neki, miszerint
1199 14|               mint Kálmán a „harang”-ban, hogy a talpát meg tudta csókolni;
1200 14|           utánozta a délceg megállásokat, hogy az megveszni való mulatság
1201 15|              azzal a kegyes indítvánnyal, hogy a keresztszentelési szertartás
1202 15|              ismerősük tudta felőlük jól, hogy vendéget az év minden napjain
1203 15|               mondja az érkező idegennek, hogy senki sincs itthon. Akkor
1204 15|                sem írásban nem adta okát, hogy mért van a nyakában az a
1205 15|             afelől az sem mondott semmit, hogy minek az a kasza a kezében.~
1206 15|             evezővel is hadonázott hozzá; hogy csupa megenni való volt.
1207 15|                  csupa megenni való volt. Hogy minek nála az evező, majd
1208 15|                    Ez már nagy volt arra, hogy verseket szavaljon névnapi
1209 15|           táncmester azt súgá Biróczynak, hogy így persze sokkal szebben
1210 15|                eset volt nála az életben, hogy valakit „te”-nek szólítson.~
1211 15|                   Arról már biztos lehet, hogy őt nem fogják zárda-fejedelemnővé
1212 15|    zárda-fejedelemnővé tenni, csak azért, hogy az öccseinek több jusson
1213 15|               önelégültséggel gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet
1214 15|                   el jutalom nélkül.~Lám, hogy ragad a messzelátás ennél
1215 15|            leleményesség kellett.~Persze, hogy mindennek a hercegnő volt
1216 15|                   az ünnepeltet; valamint hogy ő gondoskodott a viszonajándékokról
1217 15|                 az köztudomású adat volt, hogy Pál gróf soha senkinek ajándékot
1218 15|                  S ekkor derült aztán ki, hogy kinél mi célra valók a jelvényes
1219 15|           megköszönte mind a három úrnak, hogy szíveskedtek az ő nevét
1220 15|               megkérte az úri társaságot, hogy még néhány percet áldozzanak
1221 15|                  a zeneművészről mondják, hogy „érzi”, amit játszik, ő
1222 15|        sarkantyúit, maga sem vette észre, hogy össze kezdé veregetni sarkaival.~
1223 15|                könnyen álmodhatott arról, hogy hármat már megnyert a partie-ből;
1224 15|                  De elkövetkezett az idő, hogy a legnagyobb lépést a családi
1225 15|            Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy ő bizony nincsen szokva
1226 15|              bizony nincsen szokva ahhoz, hogy beszédeket fogalmazzon,
1227 15|                   azért rábízza Kálmánra, hogy készítsen valami megnyitó
1228 15|                  az levén a szájába adva, hogy „nagyon kecsegtetem magam”,
1229 15|                  magam”, ezt úgy ejté ki, hogy „nagy kecseget etem magam”;
1230 15|                 világ előtt; éspedig úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja,
1231 15|                 világ soha ki ne találja, hogy ez nem annak az igazi énje.~
1232 16|                  Katinka egész nap várta, hogy Kálmán meglátogatja, s hogy
1233 16|               hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt nem jött el hozzá,
1234 16|                 volt dolga a látcsövének, hogy föfedezze akit keres, de
1235 16|           haragosan hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész nap nem kereste,
1236 16|                visszajött azzal a szóval, hogy a tensúr ma délután elköltözött
1237 16|                   a vacsorát. Azt mondta, hogy verjék a szakácsnak a fejéhez;
1238 16|                 Katinka nagyon jól tudta, hogy őrajta mindenki nevet. Imádói,
1239 16|                nevetik.~Föltette magában, hogy majd csinál ő mind valamennyinek
1240 16|          keservesen.~Most már megtanulta, hogy a féltékenység olyan gyógyszer,
1241 16|                   Nem: csak a hiúság.~Az, hogy őtet most kinevetik. Mit
1242 16|             Bálvándy, aki büszke lesz rá, hogy puszta megjelenésével így
1243 16|              Aznapra kiadta a rendeletet, hogy senki számára nincsen otthon:
1244 16|               fátyolt vetett a kalapjára, hogy senki meg ne ismerje az
1245 16|               ugyan senki ki nem találja, hogy kinek írt ő most levelet.~
1246 16|                 meggyógyult, s megengedé, hogy látogatóit bebocsássák.~
1247 16|                 házából, követelve tőlük, hogy mit csináltak önnel; mi
1248 16|                  valamelyiktől megtudtam, hogy veszélyes „febris acolomannnicus”-
1249 16|            Negyednapja írtam a férjemnek, hogy jöjjön fel Pestre.~– Ah!
1250 16|                 egyéb célból, mint azért, hogy azután együtt éljünk, mint
1251 16|            mindenre képesek. Még arra is, hogy a férjükbe beleszeressenek.
1252 16|              Hiszen az isten volt; azért, hogy szerette a bort. No, de
1253 16|                hagyta magából kivallatni, hogy hová fogja elrejteni Csollán
1254 16|                mely azt gondolta magában, hogy ő bizony kikönyököl az utcára;
1255 16|             megtette az asszony kedvéért, hogy végighajtatott az egész
1256 16|                 be van kötözve madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De mind nem
1257 16|            bántani látszik az a gondolat, hogy ő másfél marokkal alacsonyabb
1258 16|                szerint az rendes szabály, hogy a nyerges mindig alacsonyabb
1259 16|               rendesen, amint észreveszi, hogy a kocsis fel akar ülni a
1260 16|                 az a jó tulajdonsága van, hogy amint rámarad a húzás sorja,
1261 16|               hagyja rá az ostorhegyesre, hogy az húzza az egész kisafát;
1262 16|               farkú mokány paripa; akivel hogy milyen mostohául bánnak,
1263 16|               tengelyével a szegletkőnek, hogy Csollán Berti nem is ugrik,
1264 16|                  úgy mázoltatik a falhoz, hogy lemegy a képéről valami.
1265 16|                    Megmondja a kocsisnak, hogy micsoda véleménye van a
1266 16|             bálban megütötték, s kérdezi, hogy nem tetszik valamit parancsolni.~
1267 16|              volna a legelső kötelessége, hogy borbélyért küldjön s emberi
1268 16|                formába igazíttassa magát, hogy még ma este felkereshesse
1269 16|                  többet, mint azt a szót, hogy „bezahl”; azt is csak ritkán
1270 16|                  Van ott entrée?~– Persze hogy van. Egy tízes a belépés.~–
1271 16|                ráijesztgetve a kellnerre, hogy valami el ne vesszen a szobájából,
1272 16|                  bolond jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. – Észrevette
1273 16|                   úrnőjéhez. Képzelhetni, hogy miket fog otthon referálni.~
1274 17|                  a kultúra azon tökélyén, hogy a német színházat látogathassa,
1275 17|                  öreg dobnak pufogásáról, hogy itt valami van!~Hanem dolgot
1276 17|                   úgy is tudja a járást), hogy a szomszéd földszinti házból
1277 17|                 ott úri kert volt valaha. Hogy hova lett belőle a kastély?
1278 17|                 az első padot úgy hívják, hogy első hely, az a méltóságos
1279 17|                 bömbölés odabenn sejteti, hogy most alkalmasint a szerepüket
1280 17|              jutott, s őrzi a két zsebét, hogy ki ne vegyenek belőle valamit.
1281 17|                 tudhatta a Kerepesi úton, hogy hol van az az olympi látvány,
1282 17|                 nagy bátorság kell hozzá, hogy ráfogjuk, miként ez a derék
1283 17|                   a kérdezőn; meggondolá, hogy mit mondjon, és aszerint
1284 17|      figyelmeztetést, azt se mondta neki, hogy „ülj fel a hátamra”, hanem
1285 17|                   e gyorsított haladásra, hogy az előtte menő alakban felismerte
1286 17|                  régen. Azért is sietett, hogy utolérje, s miután Bálvándynak
1287 17|              bolond értelme legyen annak, hogy előjön egy ember puttonnyal
1288 17|                   vendégeknek fenntartva, hogy közel hozzájuk állt egy
1289 17|             bosszút szerezte meg magának, hogy onnan a magasból egy nagy
1290 17|             intervenció azt eredményezte, hogy két ellenséges szelindek
1291 17|                 az öt körmével az orrára, hogy annak egyszerre elborította
1292 17|                csak az lett az eredménye, hogy a bal oldali hantok mind
1293 17|             könyörögni kezdtek egymásnak, hogy kössenek valahogy békét,
1294 17|             nyakára; annyira vitték őket, hogy már összeágaskodtak s elkezdték
1295 17|                   fára ugató kutyák közé, hogy azok vonítva futottak el
1296 17|            nagyméltóságú főnemes uraktól, hogy a nem várt esemény miatt
1297 17|                   párkányát, jól ügyelve, hogy őfelsége hintaját fel ne
1298 17|               Azután csodálkozásra méltó, hogy miként tud valaki egy ilyen
1299 17|                   karjára, s körülhordta, hogy a közönség közelből is megláthassa
1300 17|               szerint az úri páholyba is, hogy egy kis obligát extra borravaló
1301 17|              magától azt a gyönyörűséget, hogy azt ne mondja:~„O tu Spitzbub!”~
1302 17|                  kezdték neki magyarázni, hogy gyilkosság ez és rablás,
1303 17|                   Bálvándynak estek neki, hogy minek hoz ilyen helyre egy
1304 17|                  a talián bebizonyította, hogy ez a bolha magas származású
1305 17|                 haszna volt.~Az egyik az, hogy az alsóbbrendű polgárság,
1306 17|                részesült; a másik meg az, hogy a tülekedésben kifáradt
1307 17|                    Annál inkább sajnálom, hogy az éppen előttünk folyó
1308 17|        ráeresztették, attól úgy megijedt, hogy párbaj elfogadása helyett
1309 17|                úton hozzáfért.~Beszélték, hogy a bika legázolt és feldöfött
1310 18|                  barátját egy bérkocsiba, hogy ígérete szerint minden élvezeten
1311 18|                 kezdett, megfogadta neki, hogy amint elválik feleségétől,
1312 18|             kiadatni; nem volt elég hite, hogy ne hamis tízes legyen az,
1313 18|                odább mentek; nem anélkül, hogy egy ott maradt szerb gajdosnak
1314 18|                 várost azzal a rémszóval, hogy „tűz van!”, s becsengetve
1315 18|               Bertinek azt a jó szokását, hogy kártya közben kölcsön kapott
1316 18|                 eszébe jutott lassanként, hogy nem otthon van Gödénylakon;
1317 18|               apródonként arra is rájött, hogy most Pesten van! Sőt idő
1318 18|                 is tisztába jött magával, hogy ő most a felesége hívására
1319 18|                  kibékülési szándékkal, s hogy eszerint a legelső kötelessége
1320 18|             legelső kötelessége az volna, hogy megborotválkozzék. Rémlett
1321 18|                 mondta volna a pincérnek, hogy neki a borbélyt rendelje
1322 18|                válláig. Berti csak nézte, hogy mi lesz már ebből.~Wasztl
1323 18|                 vagyok!~– Látom, vakapád, hogy itt vagy. De hát mért vagy
1324 18|                 te énhozzám, bumfordi?!~– Hogy mit jövök én ide az úrhoz?
1325 18|            amerikai komédiás, kihirdette, hogy aki őtet földhöz vágja,
1326 18|                   aztán az is azt mondta, hogy ő csak tréfált, nem akar
1327 18|                oda teremtettem a földhöz, hogy három oldalbordája betört.
1328 18|                    Az ember azt gondolja, hogy ami nyomtatva van, az már „
1329 18|                  felakasztott bekecset.~– Hogy volt ez a bekecs?~– Tíz
1330 18|                 tíz forinttal. Ne mondja, hogy veszekedő ember vagyok.
1331 18|               vagyok. Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan jó gyerek,
1332 18|                  úr, csak mégis sajnálom, hogy úgy szelíden, ha nem is
1333 18|                   pamlagra le nem vágtam, hogy legalább tudná meg, hogy
1334 18|                  hogy legalább tudná meg, hogy ki vagyok. Nem pénzért,
1335 18|                   úgy fogja fel a dolgot, hogy a dohányzacskót is megtartja;
1336 18|                Zrínyiben, ott tanakodnak, hogy melyik jöjjön előbb az urat
1337 18|          Krautsuppen Tóninak az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik az
1338 18|               vele a társának a gyomrára, hogy az mindjárt elájul bele.
1339 18|                   fellöki az állkapcáját, hogy a foga törik ki bele. A
1340 18|           taliánnak meg az a szokása van, hogy egyszerre megkapja az embernek
1341 18|                kinézett az utcára, látta, hogy most már egész népcsoport
1342 18|             elkihajtatott Pest városából, hogy még az orrát sem dugta ki
1343 18|                 melyre ez volt írva:~„Hát hogy tetszett a Fehér Hajó-i
1344 18|                   azt mondta Bálvándynak, hogy: „Maga nagy ördög!”~
1345 19|          malasztot.~– No, de valljuk meg, hogy örömest tetted – folytatá
1346 19|             büszke dicsekedéssel mondják, hogy az még mind semmi, de van
1347 19|              lovainak, s úgy elvágtatott, hogy még talán most is szalad.~
1348 19|                   még azonfelül leszidja, hogy minek ivott olyan sokat,
1349 19|                 tiszteletes kapott rajta, hogy egy „nostrast” sejthetett
1350 19|         figyelmeztessen, kérem az egekre, hogy mi a megennivaló; valami
1351 19|                asztalnál; ha pedig látja, hogy nagyon sokat találtam már
1352 19|                 hegedűszóban, mondja azt, hogy „nagyon erős ez a bor”.~
1353 19|              kérdezett mindent Kálmántól, hogy mi az, amit most hoznak.
1354 19|                  attól ő mindjárt meghal.~Hogy elítélte magában a két kövér
1355 19|               pápisták.~Föltette magában, hogy nem fog bort inni; de aztán
1356 19|               megkívánta a konstitúciója, hogy minden étel előtt, s minden
1357 19|            gondviselés őrködött fölöttük, hogy semmi káros következménye
1358 19|                 sajnálkozását fejezte ki, hogy miért ily jeles, kitűnő
1359 19|                élni a világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos szűz, kinek
1360 19|                 annyi borfélét beszedett, hogy Kálmán jónak látta a lábát
1361 19|                  harc vége aztán az volt, hogy Biróczynak be kellett jönni
1362 19|                 jönni azzal az üzenettel, hogy a tiszteletes asszony ideküldött,
1363 19|           tiszteletes asszony ideküldött, hogy menjen haza, mert baj van,
1364 19|                súgta:~– Most mondá atyám, hogy mához egy hétre statutióra
1365 20|                tör elő oly erős rohammal, hogy öt ölnyi ívboltot képezve
1366 20|             fölött; az andaldó azt várja, hogy ott a szivárvány környezete
1367 20|                 abban a ritka gyönyörben, hogy a páfránylevelek legyezői
1368 20|               Ennek pedig az volt az oka, hogy a fődolog, a vendégek elhelyezése,
1369 20|              nemcsak azzal érdemelte meg, hogy valamennyi között legnagyobb,
1370 20|                hát akkor mindjárt rájött, hogy ő itt a statutiót meg nem
1371 20|                   is le kellett mondania, hogy hirtelenében deszkából egy
1372 20|           fogadtatással.~Azt gondolta ki, hogy egy szeles éjszakán felgyújtatta
1373 20|           építtetett a leégettek számára, hogy csakúgy tündökölt! Ellátta
1374 20|          nagyszerű. Törvény szerint, mint hogy szerző félről maradt a birtok
1375 20|              Decséry család neve megtűri, hogy Dorothea grófnő neve után
1376 20|                  azzal vette rá Katinkát, hogy jöjjön el a statutiójára,
1377 20|                 jöjjön el a statutiójára, hogy visszaadta elzálogosított
1378 20|                nem mondta meg neki előre, hogy Kálmánt is ott fogja találni.~
1379 20|              valami megbámulnivalót azon, hogy a neve előtt egy rég elfeledett
1380 20|                  egy fületlen gomb ellen, hogy ezt a kazuárt azért küldte
1381 20|                   azért küldte ide Berti, hogy mikor javában folyik a statutió,
1382 20|             legale testimonium kérdésére: hogy mi jogon protestál, azt
1383 20|             protestál, azt fogja felelni, hogy okait előadni van ideje
1384 20|          határjárással is van összekötve. Hogy a határjárás végbemehessen,
1385 20|                   felvilágosítani afelől, hogy változott a birtokos, s
1386 20|                   teszi meg azt a tréfát, hogy szétriasztja a határjáró
1387 20|                  a merész vállalkozásban, hogy a vadászatban ők is részt
1388 20|       kegyeskedett azon óhaját kifejezni, hogy a vadászkörnek egy olyan
1389 20|                 Bálvándy kinyilatkoztatá, hogy van egy szép kerek tisztás
1390 20|              tartja fel azt a szerencsét, hogy a hölgyek fölött őrködhessék,
1391 20|              abban az egész sorshúzásban, hogy ki hova jusson és kinek
1392 20|                Úgy rendezte azt Bálvándy, hogy mindenki meg legyen elégedve
1393 20|                   kíváncsi volt megtudni, hogy „ki lesz az én gavallérom?
1394 20|                  engedte a szép hölgynek, hogy azzal a szép szájával az
1395 20|             nevessen; s azon ürügy alatt, hogy Kálmán milyen rút lett,
1396 20|               ragyogó gyöngy fogsoraival, hogy ő meg milyen szép.~– No,
1397 20|             ösvényen.~Kálmán ajánlkozott, hogy majd viszi az ő fegyverét
1398 20|                ösvényen fölfelé, anélkül, hogy egyszer visszanézett volna
1399 20|                 el soha.~S azzal anélkül, hogy egy pillantást áldozna akár
1400 20|                inte a vezető rusznyáknak, hogy menjenek tovább.~Itt már
1401 20|                 onnan megint le, anélkül, hogy ruhájának a fodra fellibbent
1402 20|                  is meg kellett mutatnia, hogy tud ugrani. Ő is utána szökött.~
1403 20|                 szökött.~A vezető ígérte, hogy most mindjárt eljutnak a
1404 20|                   a gavalléri kötelesség, hogy Katinkát megkínálja kezével. –
1405 20|                  kétségbeesve tapasztalá, hogy ez az ő festői talentumát
1406 20|            felállt egy kőre, s azt hitte, hogy most neki az a kötelessége,
1407 20|               most neki az a kötelessége, hogy meglesse a medvét.~Mikor
1408 20|        hangnyomattal. – Ugye nagy baj az, hogy innen nem lehet elszökni?~
1409 20|              odaül néha.~(Szegény szirén! Hogy irtózunk tőle, amiért olyan
1410 20|                 volt már hajtóvadászaton, hogy úgy ismeri a szokást? –
1411 20|                  támaszkodott, olyformán, hogy a csőnyílásra tette a két
1412 20|               Kálmán csípősen.~– Az igaz, hogy nem tanítottak rá – monda
1413 20|                  apám, nevelőm, rokonaim, hogy én leszek a családban az
1414 20|                  jobbágy leány is szabad, hogy azt választhatja férjül,
1415 20|                   hogyha nekem kiszabják, hogy itt van egy ember, nincs
1416 20|           éjjel-nappal törtem a lelkemet, hogy mi legyen belőlem; utoljára
1417 20|                 arra a gondolatra jöttem, hogy írok annak az embernek,
1418 20|                  kezet nyújtott. Az igaz, hogy rossz menekülés volt, mert
1419 20|               kezével arcát.~Kálmán félt, hogy most mindjárt sírni fog. –
1420 20|                 csak nem mondhatja senki, hogy nem kegyes elmélkedésekkel
1421 20|               Kálmán nevetett a kérdésre, hogy nem lett-e még pápistává,
1422 20|                  mondani nem merte: félt, hogy a másik ki találja nevetni.
1423 20|              olyan becsületes ember volt, hogy megnyugodott benne.~– Nem
1424 20|                 szabad ötletre.~– No, hát hogy egy dologban hasonlítsunk
1425 20|               kedvemben vagyok.~S azután, hogy megmutassa, milyen gyilkos
1426 20|            álmodnom, talán azon végződik, hogy egyenesen a halálba lépek
1427 20|                  egy perc múlva átlátjuk, hogy az jót akart velünk. Egy
1428 20|                   fog, ha valaha megérem, hogy megőszülök. De folytatása
1429 20|                  meg is bánta nagy hamar, hogy olyan gyönge volt; s letörülve
1430 20|             álmában elhanyagolt. – Látta, hogy életpályáját folytatnia
1431 20|                   után. Ebben igaza volt. Hogy az uzsorásnak visszaadta
1432 20|              félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták
1433 20|                  szokták megnevezni.~„Az, hogy már mást szeretek!”~De Katinka
1434 20|                   önmagában, se énbennem, hogy győzni tudjon fölötte, s
1435 20|                   nőnek abban igaza volt, hogy az irigykedés gyáva, a féltékenység
1436 20|                monda Kálmán –, nem azért, hogy védjem magamat kegyed ellen,
1437 20|              haragját is tisztelem, hanem hogy egy történetnek lélektani
1438 20|              ifjúkori fogadás kötelezett, hogy mi minden tehetségünkkel,
1439 20|           mondhattam semmit: egyedül azt, hogy „éltem az életet”. – Pedig
1440 20|                 ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat öltött,
1441 20|                  hát ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában
1442 20|              tőlem. Ha azt kívánta volna, hogy döntsem ki a házamnak minden
1443 20|               volna; ha azt akarta volna, hogy játsszam mint komédiásné
1444 20|          mindenemet arra költöttem volna, hogy amit ön ír, minden kunyhóban
1445 20|                olvassák; – ha fájt önnek, hogy idegen nyelven társalkodom,
1446 20|           társalkodom, megesküdtem volna, hogy soha más szót senkihez nem
1447 20|              gondolja ön, kedves barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott
1448 20|              felvilágosítani; mert látom, hogy ön egészen tévedésben van
1449 20|                  Abban ugyan megláthatta, hogy mi az a „sárga szemű szörnyeteg”?~
1450 20|                  kígyózatából állnak elő. Hogy tud ez egyetlen apellesi
1451 20|                   is levette a kedvükért, hogy hozzájuk illjék. Mint aki
1452 20|                  voltam!” Szegény Kálmán! Hogy darabolja el magát apródonként.
1453 20|             kedvünkért ezt, holnap amazt. Hogy tagadhatná meg? De mikor
1454 20|                  neki, a főispán megkéri, hogy csináljon számára beszédet;
1455 20|                  imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost szeretik. Óh, én
1456 20|                    Óh, én nem mondom azt, hogy önnel játszanak! Meg nem
1457 20|                  önt a félvilágért azzal, hogy azt lehetőnek tartsam. Én
1458 20|                   bizonyos vagyok felőle, hogy önből híres nagy ember lesz,
1459 20|                  el ön oda? Azt hiszi ön, hogy azok a főurak leányai úgy
1460 20|                megeshetnék az életben az, hogy egy fiatalembernek, aki
1461 20|                  De hát ön nem tudja még, hogy mi az a „minden”? – Minden!
1462 20|               mert azt csak nem hiszi ön, hogy a vakbuzgó Decséry család
1463 20|              tagadva int? – Hát hiszi ön, hogy Decséri Dorottya imádójának
1464 20|               nógrádi feliratot pártolni; hogy az a fiú, ki a Decséryek
1465 20|                    És így megtörténhetik, hogy majd tán tíz év múlva ismét
1466 20|              bocsátá.~– Tán azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok mindvégig
1467 20|               mindvégig szentek maradnak; hogy akiknek a fejük olyan magasan
1468 20|                amiknek hegye benntörik.~– Hogy került ön ide erre a helyre?
1469 20|                 hely kívül esik mindenen. Hogy kerültünk mi egymással itt
1470 20|                 jön ön arra a gondolatra, hogy ön azért van most itt, hogy
1471 20|               hogy ön azért van most itt, hogy ne legyen ott, ahol most
1472 20|                 vadászkörbe, kockáztatva, hogy meglőnek medve helyett,
1473 20|               lett indulatainak. Átlátta, hogy neki e tárgynál nem szabad
1474 20|                   a szép hölgynek. Tudta, hogy milyen nagyon fájhat az
1475 20|                    Kálmán, bocsásson meg, hogy így bántottam önt. Nem igaz,
1476 20|                   És Kálmán arra gondolt, hogy milyen véghetetlen mélység
1477 20|                 természet remekbe alkotá, hogy még a bűne is szép legyen.
1478 20|                   a poéta! Elég az hozzá, hogy csak célzott utána míg láthatá,
1479 20|                    s maga rászánta magát, hogy még egyszer megtegye ezt
1480 20|              Kálmán egy percig azt hitte, hogy védelmére lesz szüksége,
1481 20|                  másik percben már látta, hogy oltalma felesleges; a vadállat
1482 20|               bokrokat elbújt fia végett.~Hogy rátaláljon, még egyszer
1483 20|                 vele, mintha dicsekednék, hogy íme megtalálta, vagy mintha
1484 20|         megtalálta, vagy mintha köszönné, hogy nem bántották.~– Álljon
1485 20|            haldokló mozdulata is az volt, hogy két vonagló talpát utána
1486 20|                Előjött odújából megnézni, hogy mi új történik itt.~Pedig
1487 21|                    Ő ugyan azt állította, hogy nem mulasztott ő semmi kötelességet,
1488 21|                   legfőbb kötelessége az, hogy feküdjék a fülére s aludjék.~
1489 21|           mindennél nehezebb kérdés volt, hogy viszik azt el innen. Azon
1490 21|                   fenyőn végig négy ember hogy menjen át saraglyával? Végre
1491 21|                    Senki sem képzelhette, hogy azon a meredeken fel tudjon
1492 21|                   vadat.~El kell ismerni, hogy derék lövés volt mind a
1493 21|                   a feje a zsák szájához, hogy el ne szökhessék.~– Gratulálok
1494 21|                  az urak mind úgy lőttek, hogy valamennyi megérdemlette
1495 21|                  Bizonyosan azt gondolta, hogy ha kilövi a puskáját, hát
1496 21|              Dorotheának nézni; gondolta, hogy az is nevet.~Rosszul lőni
1497 21|                 ki olyan maliciózus volt, hogy bajusszal és körszakállal
1498 21|            hölgynek, el volt rá készülve, hogy az egész torzképpé fogja
1499 21|                mind azt kellene mondania, hogy „nix deutsch”.~Hanem hát
1500 21|              nyugodni abban a hivatásban, hogy a szép asszony ne csak maga