Part

1501 21|                  olyan furcsákat mondott, hogy annál jobban nevetett mindenki.
1502 21|                  valakit a többiek ellen, hogy azok a többiek aztán annál
1503 21|                 tőle, de amint megláttam, hogy a gyöngébb nemhez tartozik,
1504 21|               fogsz. Most pedig valld be, hogy rácsettentetted bizony te
1505 21|                  Különben is meggondolta, hogy egy nevető csoport közepett
1506 21|                 volna. Senki sem mondaná, hogy „fejébe ment a szíve” –
1507 21|                ment a szíve” – hanem azt, hogy „fejébe ment a bor”.~Más
1508 21|                 oda elöl arról beszélnek, hogy az a vérmedve, ami négy
1509 21|                   monda rá Bálvándy.~– És hogy annak az a szokása, hogy
1510 21|                  hogy annak az a szokása, hogy visszatér arra a helyre,
1511 21|               Mikor az jön, nem várja ám, hogy a vadász lőjön: ő lő a vadászra,
1512 21|                    azt sem mondja többet, hogy „bikkmakk!”~– Auh! – csodálkozék
1513 21|               abban áll a boszorkánysága, hogy akárhány golyót lőnek rá,
1514 21|               alássan, nem mondhatom meg, hogy miben.~– No, ezzel veszedelmes
1515 21|              medvére ismerni.~Itt jön!~De hogy honnan, azt nem lehetett
1516 21|                Ritka hidegvér kell hozzá, hogy az a válságos tíz lépésre
1517 21|          akaraterő.~Nagy ösztöne volt rá, hogy bátor legyen.~Olyan közelre
1518 21|                várta be a nagy fenevedat, hogy csak az utolsó borókabozót
1519 21|                  nem esett el.~– Mondtam, hogy elkapja a golyót! – ordíta
1520 21|                    Hanem Kálmán ahelyett, hogy eldobta volna a puskát s
1521 21|              olyat sózott a medve fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy:~„
1522 21|                 hogy az azt kiáltotta rá, hogy:~„Doszta!”~„Doszta” pedig
1523 21|                pedig oroszul annyit tesz, hogy „elég”.~Csak a szégyen,
1524 21|             egyesülése magyarázhatja meg, hogy a fiatalember e merényt
1525 21|                    amit kiáltoznak hozzá: hogy kapaszkodjék fel a fára –
1526 21|                   akkor az történt volna, hogy a medve utánakapaszkodott
1527 21|                 azért ijesztgették agyon, hogy közölje félelmét Kálmánnal.
1528 21|                  azzal a nyilatkozatával, hogy azért nem lőtt az első medvére,
1529 21|                   azzal produkálja magát, hogy rá sem lő a medvére, mely
1530 21|             zavarba jött, mikor megtudta, hogy ez csak tréfa. Nagyon elkedvetlenedett
1531 21|                    aki őt figyelmeztesse, hogy micsoda kegyetlen tréfa
1532 21|              vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem igazi medvére lősz,
1533 21|           puskával lősz; mondhatom neked, hogy ezer ember közül egy teszi
1534 21|                  egy teszi azt meg veled, hogy a medvét, mely két jó lövést
1535 21|               finom batiszt zsebkendőjét, hogy a rehabilitáló műtétet végrehajtsa,
1536 21|                önnek; de nem vette észre, hogy jöjjön erre az oldalra,
1537 21|              oldalra, én megsúgtam volna, hogy mivel akarják önt megtréfálni.
1538 22|                azt soha a kegyetlen ifjú, hogy egy asszonyt, aki csak szerelmének
1539 22|                   most csak főzi magában, hogy mit tegyen.~      ~A vadászat
1540 22|             elégedve azzal a rendezéssel, hogy ki-ki hazamehetett a maga
1541 22|            szorítá karcsú derekát.~Abból, hogy legkésőbb jött, az a jó
1542 22|           legkésőbb jött, az a jó támadt, hogy mindenkit fölkeltett maga
1543 22|              jelenlevők a főjegyző által, hogy ha netalán valakinek kifogása
1544 22|             Mindenki el volt rá készítve, hogy az az előrenyúló nyakú ember
1545 22|                asztal közepéig benyújtva, hogy mutatóujja hegyével a zöld
1546 22|          akármerre; ráhagyva a többiekre, hogy vivátozzák majd meg a földesurat,
1547 22|              Hátralékot behajtani pedig – hogy mit jelent – azt tudják,
1548 22|                melyet jó közelbe rendelt, hogy rögtön menekülhessen, amint
1549 22|           gyorsaságban bízott.~Jól tudta, hogy kétszáz forint a bírsága
1550 22|                nem nagy pénz.~Igaz ugyan, hogy ez azzal a másik kétszázzal,
1551 22|                  hozta magával az ízlése, hogy jobbnak találjon kétszáz
1552 22|                 ugyan örült, mikor látta, hogy senki sem nyargal a szekere
1553 22|                   nyargal a szekere után, hogy nem üldözik. Hiszen nevettek
1554 22|                   Aszályi meglepve látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija
1555 22|             fejére rántotta a lópokrócot, hogy ne is lássa mi fog történni.
1556 22|                   mi fog történni. Tudta, hogy nem őtet kergetik.~– Mi
1557 22|            Aszályi.~– Beszéljünk németül, hogy ez a paraszt ne értse mit
1558 22|                van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét se ígérte önnek
1559 22|                gyalázatos óvástételért; s hogy meg fogja-e adni, azt még
1560 22|                   előtt kinyilatkoztatja, hogy óvástétele csak tréfa volt,
1561 22|                   bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem fogja
1562 22|                 lábbal és pantomimikával, hogy vissza kell menni, ahonnan
1563 22|                 sejtelmei levén az iránt, hogy ebből aligha az nem lesz,
1564 22|                 ebből aligha az nem lesz, hogy őtet is végigfektetik a
1565 22|              mosolygó praetensióval jött, hogy ezúttal mindenki előtt kellemetessé
1566 22|                azt mondta: „dacára annak, hogy…~– Hogy mer?~– Nagy dolgot
1567 22|                     dacára annak, hogy…~– Hogy mer?~– Nagy dolgot akarok
1568 22|             Bertalan úr meghatalmazottja, hogy előbbeni tiltakozásom csak
1569 22|              Nagyobb gondja volt most az, hogy hol találja meg a szép asszonyt
1570 22|                    Meglátják! – Úgy tett, hogy az egyik markába fogva az
1571 22|                 volt.~Meg akarta mutatni, hogy milyen nagy a becsületérzése!~
1572 22|                   mégis kitalálták sokan, hogy a tiltakozás visszahúzatása
1573 22|                   az iránt kérdezősködni, hogy hát a hiányzó öt ölnyi tér
1574 22|               annál a nagy világosságnál, hogy őrá semmi sem ragyog.~Katinka
1575 22|               Valóban kezdte tapasztalni, hogy a kész nagy embereket többre
1576 22|             szögletbe, s azt várta volna, hogy valaki menjen oda hozzá,
1577 22|              hozzá, és kérdezze meg tőle, hogy miért van olyan kifordított
1578 22|               szép hölgy arca, aki ígéri, hogy majd egyszer szeretni fog.~
1579 22|             keserű is, s úgy vette észre, hogy elrontotta vele a vágyát,
1580 22|                  fejét: úgy érezte magát, hogy nagyon rosszul van.~S valami
1581 22|         határozatlan vágy azt mondá neki, hogy ha ő abba az ismeretlen
1582 22|                 alig tudott szóhoz jutni, hogy elmondja, miszerint a magyar
1583 22|                  a függöny felgördültéig, hogy vendégeinek egyike sem tudott
1584 22|                   Szemrehányás volt-e az, hogy íme, milyen jól megtartottad,
1585 22|                   nagyanya kényszerített, hogy másfél éven túl csak egy
1586 22|                 volt-e ez a szívdobbanás, hogy íme, összetalálkoztatok!
1587 22|                  íme, összetalálkoztatok! hogy kerülöd most ki őket? hogy
1588 22|                hogy kerülöd most ki őket? hogy óvod meg magadat, hogy velük
1589 22|                    hogy óvod meg magadat, hogy velük ne beszélj? hogy vonod
1590 22|                    hogy velük ne beszélj? hogy vonod magadra amaz öreg
1591 22|             szívdobbanás?~Annyi bizonyos, hogy Kálmán igen vigasztaló gondolatnak
1592 22|           vigasztaló gondolatnak találta, hogy a féloldalra dűlt fenyők
1593 22|                  a színész, s úgy hiszem, hogy mint a gyilkos arca, fénykép
1594 22|                  mennyi elég a színpadon, hogy az akció művészet legyen:
1595 22|                 közé. Előbbre furakodott, hogy jobban hallhassa a művésznőt.~
1596 22|                   szájára tette a markát, hogy még szuszogásával se zavarja
1597 22|        hangtölcsért csinált a tenyeréből, hogy egy szavát se veszítse el
1598 22|               művészi, oly elragadó volt, hogy a közönség meg volt bolondulva
1599 22|                   fenyegetnek; sem azzal, hogy mit mondanak odalenn az
1600 22|                  szép hölgyek, sem azzal, hogy mivel átkozódik odahaza
1601 22|               Móric sima arca nem gátolá, hogy barátja összecsókolja, s
1602 22|                  jellemétől nem ütött el, hogy magyar barátját szívesen
1603 22|               tették, s nem állhatta meg, hogy szemrehányásokat ne tegyen
1604 22|              Tudtam én azt. Csak az kell, hogy Cilikét meglásd a színpadon,
1605 22|                 forintot dobott ki azért, hogy itt játsszunk az ő statutióján.
1606 22|           elkéredzkedjél, mondd meg neki, hogy most Cilike parancsol veled. –
1607 22|                azt parancsolod Kálmánnak, hogy velünk maradjon, amíg el
1608 22|                már tudatta a hercegnővel, hogy ki az; mert többször látta
1609 22|                 beszélt is vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak valami
1610 22|            ifjútól más választ, mint azt, hogy „valami távoli rokonom”.~–
1611 22|                  lát és hall, s bizonyos, hogy mindent el fog árulni az
1612 22|              bácsi megakad, kéri a súgót, hogy súgjon hamar; „előbb egyet
1613 22|          nyelvtani botlással kockáztatom, hogy a Magyar Tudós Társaságból
1614 22|                   már egyszer historicum, hogy a súgó azt mondta, hogy „
1615 22|                   hogy a súgó azt mondta, hogy „előbb egyet iszok”; amiből
1616 22|                 amiből azt kell sejtenem, hogy ennek a szónak két külön
1617 22|                verbum deponens: „engedem, hogy igyam”; „iszok” – ez pedig
1618 22|              verbum activum: „cselekszem, hogy igyam”. – S a súgó cselekedte
1619 23|                illett volna. Azt mondják, hogy kétszázezer forintba került.
1620 23|                 azzal szokták fenyegetni, hogy jól viseld magadat; mert
1621 23|                  ha a nagynénéd megtudja, hogy gonoszkodol, még egy templomot
1622 23|             úrhölgy azonban nem érte meg, hogy ájtatos építményét fölszentelhesse,
1623 23|               amíg az út oly széles volt, hogy ketten mehettek egymás mellett,
1624 23|                  Hát nem okosan tettük-e, hogy három nappal előbb nem haltunk
1625 23|                  mikor egyszer meghallom, hogy N…n restauráció lesz: nosza,
1626 23|              hadvezér a számításból: azt, hogy tisztújításkor minden ház
1627 23|             foglalva vidéki nemesurakkal, hogy még csak egy kiadni való
1628 23|                 de nagyobb fejvakarás az, hogy hol játsszunk. A vármegyeház
1629 23|           tisztújítás alatt. S mondhatom, hogy soha becsületesebb, fidelisebb
1630 23|              járást. Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor
1631 23|              odaszelídülnek az erkölcsök, hogy még a gyerek is megtanul
1632 23|                  a bolond báró azt hiszi, hogy ez a messze vidék az övé;
1633 23|                 Pedig minek volt nevelve! Hogy se szellő, se emberszólás
1634 23|                   érte soha! Óh, hidd el, hogy nem az a boldogság, mindennap
1635 23|                földéhes embert bántja az, hogy birtoka csak a láthatárig
1636 23|                csókoljátok meg egymást.~S hogy jobban megfogadják szavát,
1637 23|            publikum.~– De ne felejtsd el, hogy csak „felsőbbek engedelmével”
1638 23|                   alatt. Nem kérem tőled, hogy segíts.~Cilike néma szemrehányással
1639 23|                  földön. S mi azt hittük, hogy eltért tőlünk. Hogy elmaradt
1640 23|               hittük, hogy eltért tőlünk. Hogy elmaradt a nagy urak szalonjaiban.
1641 23|               jóstehető ereje bizonyítja, hogy oly művet alkotott, mely
1642 23|            földjén mindig első fog lenni, hogy csillagát még akkor is látni
1643 23|                jósol.~És amikor bizonyos, hogy a vele együtt élő nemzedéknek
1644 23|                   amit neki nyújtani fog; hogy az egész világ, mely most
1645 23|                 kár volt észre nem venni, hogy azok a körülcsoportosuló
1646 23|                 Tégedet Isten csókja ért, hogy vezérvilága légy népednek
1647 23|              eltagadod a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz
1648 23|                neked itt ezen oltárkövön, hogy én tégedet megöllek. Ne
1649 23|                 volt ez.~De jó szerencse, hogy egy prózai ember is volt
1650 23|              oltárkövön álló társaságnak, hogy ideje lesz a hazatérésről
1651 23|               azok!~Érzi is azt az ember, hogy megázik, mikor az égben
1652 23|              villám paskolta a sziklákat, hogy azok ordítottak és reszkettek,
1653 24|                             Lenn a földön~Hogy odalenn a földön mit végeztek
1654 24|                 az új templomot reggel, s hogy játszották el az új bohózatot
1655 24|                náluk nélkül, s valószínű, hogy őket sem igen kereste senki.~
1656 24|             Kálmántól nem kérdezte senki, hogy hát ő mért nem volt a táncban.~
1657 24|              Előkerültél? Már azt hittem, hogy megszöktél a primadonnámmal.
1658 24|        hercegnőnek esküvel bizonyítottam, hogy Cilike testvéred. Ugye,
1659 24|             staféta, hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas fogatommal utolérlek.~–
1660 24|                  Kálmán föltette magában, hogy csak azért sem marad el.~
1661 24|                   mind megértette Kálmán, hogy neki előre kell menni sebespostával,
1662 24|              esetleg szállást rendelni; s hogy a grófi család az éj fáradalmait
1663 24|          tapasztalatokat abból a témából, hogy mit tesz stafétán utazni.
1664 24|         könyörgött és káromkodott annyit, hogy annak a törlesztésére kellene
1665 24|                 búcsú; hanem azt kivívta, hogy másnap estére bevergődött
1666 24|                   földi számításból.~Azt, hogy akkor éppen országos vásár
1667 24|                  van első letelepedőkkel, hogy Noé bárkájában sokkal könnyebben
1668 24|               minden házba benyitogatott. Hogy kinevették az indítványával! „
1669 24|           jöjjenek Debrecenbe.~– De uram, hogy lehet ön oly kemény szívű?~–
1670 24|                 nagy sokadalomban keresi, hogy kinek panaszolja el a baját,
1671 24|                   bunkójával a fültövére, hogy az ordítva futott el s a
1672 24|                   le is kapta a kalapját, hogy elfogadja a belétett bankjegycsomagot;
1673 24|             hajdani háziúr neve. Tudta ő, hogy ez csak tréfa.~– Nem mindjárt? –
1674 24|              személy” lévén.~(Tudniillik, hogy Debrecen városának külső
1675 24|           szekrény.~Mák uram mikor látta, hogy nem tréfa ez, futott a városházára
1676 24|           természetesen azt mondták neki, hogy ha sürgős dolga van, jöjjön
1677 24|             romjain, s aztán mikor látta, hogy nem talál részvevő kebelre,
1678 24|              Debrecenből Balmazújvárosba, hogy soha onnan még mézeskaláccsal
1679 24|               elenyészni mellette.~Látta, hogy Bálvándyt el nem éri. Még
1680 24|                  jönne arra a gondolatra, hogy egyórai ragyogásért ily
1681 24|                azok nem biztattak senkit, hogy holnapnál hamarább valami
1682 24|           tanácsot tartott a hercegnővel, hogy mit tegyenek ily körülmények
1683 24|                 rendeletet a kocsisoknak, hogy fordítsák a rudat a Szentkeresztre
1684 24|                 kori vasút főindóházánál, hogy a szemközt jövő szénásszekerek
1685 24|                  akkora csálé szarvakkal, hogy kapu kell neki, nem ajtó,
1686 24|                   ha az ember azt akarja, hogy az ökör megértse: „Csákó
1687 24|                 rá, s előbb gondolkodott, hogy feleljen-e.~– Édesapámat
1688 24|                oda, felvilágosítani őket, hogy „édes anyámasszony itt van
1689 24|                gyékénnyel voltak bevonva, hogy a jövő-menő nép be ne sározza.~
1690 24|                érdemlé ezt a nevet. Igaz, hogy tiszta volt, fehérre meszelve;
1691 24|            félrekámficsorítja az orcáját, hogy elmegy a saját emberi formájától
1692 24|                   amíg a kisleány kiment, hogy majd behívja az anyját;
1693 24|             tiszteletét azzal fejezte ki, hogy a kék kötény fölé tiszta
1694 24|               nyájassággal –, ugyan szép, hogy nem vetették meg szegény
1695 24|                  már csak németül tudnék, hogy a méltóságos asszonynak
1696 24|         asszonynak annyit tudnék mondani, hogy Krisztigott!~A méltóságos
1697 24|                 biztosítá a háziasszonyt, hogy tud ő annyit, amennyit magyarul;
1698 24|                   tudja a grófkisasszony, hogy hívják ezt, ni?~Azt biz’
1699 24|             idegennel el lehetne hitetni, hogy ez egy kínzóeszköz, azzal
1700 24|                  Sára asszony mondá neki, hogy csókoljon kezet a grófkisasszonynak;
1701 24|        megmagyarázta a grófkisasszonynak, hogy mi a konyha, s mire való
1702 24|                 pedig intézkedett közben, hogy a magas vendégek számára
1703 24|                  öltözetéért, azt akarja, hogy…~És azzal olyat ütött a
1704 24|         tenyerével Tóth Máté uram hátára, hogy az többet számított a Kálmántól
1705 24|            előkerült, úgy ki volt nyalva, hogy még a bajuszát is kipödrötte,
1706 24|                  négyre terítve.~– Tudom, hogy méltóságotok odahaza ezüsttányérról
1707 24|                   Sára asszonyt az iránt, hogy biz ott már senki sem eszik
1708 24|               inkább megrótta őméltósága, hogy miért terít csak négyre
1709 24|                  étkezni, ők azt akarják, hogy Tóth Máté uram családja
1710 24|             engedményt tett Sára asszony, hogy: no hát, majd a Juci elül
1711 24|               étel, és minden jónál jobb, hogy egy násznépnek elég lett
1712 24|                 Máté uram alig mert enni, hogy ne csámcsogjon. Sára asszony
1713 24|               énnálam egy hónapig, tudom, hogy nem lenne ilyen halovány,
1714 24|              főispán nem is állhatta meg, hogy magas elismerését ki ne
1715 24|                 Azt mondta a nagyasszony, hogy nincs csúnyább, mint a cifra
1716 24|                mondta ez a rossz ember –, hogy a maga kedvéért vesz el.
1717 24|             embernek: – Engedelmet kérek, hogy kiszaladt a számon; tudom
1718 24|             kiszaladt a számon; tudom én, hogy nem illik az embernek mások
1719 24|              előtt az urának azt mondani, hogy „lelkem”. – Hát az uramnak
1720 24|              éppen akkor volt az a világ, hogy a püspökök eltiltották a
1721 24|                  valami rosszat gondolni, hogy miként gazdagodott meg az
1722 24|                  a rossz emberek mondják, hogy kád aranyat lelt a háza
1723 24|                bolond babonások beszélik, hogy az ördög hordta neki lidérc
1724 24|                  biztosítá Sára asszonyt, hogy egyik indokot sem engedi
1725 24|               istenáldotta esztendő volt, hogy egy évben kétszer arattunk.
1726 24|               voltam, mégis emlékezem rá, hogy karácsony szombatján arattuk
1727 24|          apósomnak annyi szénája termett, hogy alig tudta betakarítani.
1728 24|           hajtották a gulyákat, nyájakat, hogy rakásra ne hulljanak. Egy
1729 24|              apósom annyit bevett belőle, hogy az egész pusztát megvehette
1730 24|              főispán csak azt hibáztatta, hogy az a „leányom” nem akar
1731 24|                bizony nem is vette észre, hogy jószívű tereferélésével
1732 24|               kérdezősködés nem bírja rá, hogy megszűnjön néma lenni; de
1733 24|                   veti fel, mintha félne, hogy valakinél elveszti.~Kálmán
1734 24|                  Sára asszony észrevette, hogy a magas uraságok álmosak
1735 24|                 dunna és vánkos a háznál, hogy akár belefulladjanak. Vetve
1736 24|                 az úrfinak megmutatom én, hogy hol hál.~Egy kis benyíló
1737 24|                  Tóth uram. – Azt hiszem, hogy ha a föld nem fogna, oda
1738 24|           darabját bírja örök tulajdonul, hogy a birtoka szélét nem láthatja
1739 24|               cseléd, a szakmányos látja, hogy magam és fiaim versenyt
1740 24|                együtt esznek a cseléddel, hogy lássa a közember, hogy a
1741 24|                    hogy lássa a közember, hogy a gazda fiának is jó, amit
1742 24|              követel. De mikor azt látja, hogy a saját fiam is mily jóízűen
1743 24|                   kenyeret, ő is elhiszi, hogy kakastejjel, varjúvajjal
1744 24|                  Az urak meg azt mondják, hogy nagyon póriasak.~– Megvallom
1745 24|          meghívóját. – Én már azt hiszem, hogy minden poétában kell legalább
1746 24|             búcsúztatómban is meghagytam, hogy versben ne papoljanak fölöttem.~–
1747 24|          kötelességünknek?~– Óh! igen is, hogy annak tartom. De az nem
1748 24|             akarnánk, se tehetnők. Azzal, hogy az urak a diétán elhatározzák,
1749 24|               urak a diétán elhatározzák, hogy már ezután magyar nyelven
1750 24|       selyemviganóval. És az lett a vége, hogy a dőzsölő idegent apródonként
1751 24|                földész. – Csak azt tudom, hogy valahányszor az urak az
1752 24|               föld embere át fogja látni, hogy nem az igazságot kell követnie,
1753 24|                   elaludt, s azt álmodta, hogy maga is szűrdolmányban járt,
1754 25|            palackocskát, amit úgy hívnak, hogy „egyes”, s ráköszöntötte
1755 25|                kell kotyogtatva kiszívni, hogy tovább tartson az élvezet.~–
1756 25|                   szolgált.~– Adja Isten, hogy többször is legyen részem
1757 25|             formát. Mondd az úrfinak azt, hogy ha egyszer megkeseríti a
1758 25|                 az emberek, gondoljon rá, hogy van egy alacsony ház, ahol
1759 25|                  önkéntelen felsóhajtott. Hogy ezek a parasztemberek olyan
1760 25|                  vonakodását mentette az, hogy a tejre kell ügyelnie, el
1761 25|                    pirulását mentette az, hogy a tűz nagy.~– Isten áldja
1762 25|         tisztességes embernek úgy illett, hogy a levél borítékján meg legyen
1763 25|              különben azt hinné a postás, hogy valami paraszt ír valami
1764 25|                  nagyon megdöbbent rajta, hogy a nagyasszony írása helyett
1765 25|            bosszantva a levél megkapóját, hogy nem tudja kitalálni, mi
1766 25|                   volt oly jól kitörölve, hogy egy nevet ki ne lehetett
1767 25|              amiből azt lehetett kivenni, hogy mindamellett is a szokott
1768 25|                   delizsáncon megy; hanem hogy az uramöcsém ugyan vigyázzon
1769 25|                 főispán tudatá Kálmánnal, hogy Pestre vissza kell költözniük
1770 25|        táncmestertől pedig azt tudta meg, hogy a hercegnő unokájával együtt
1771 25|                  óta kellett észrevennie, hogy valami langymelegség mutatkozik
1772 25|                   mikor közel állt ahhoz, hogy őt ne lássa többé, érzé
1773 25|                 lelkében. Most tudta meg, hogy milyen nagyon szereti őt.~
1774 25|                Lám, arra sohasem gondolt, hogy az ember nem lesz örökké
1775 25|       kinyitásukhoz, míg oda fog eljutni, hogy őt ismét színről színre
1776 25|                 szabad megtudni a dolgot; hogy meglepetés legyen.~– Igenis,
1777 25|                  Kálmán, kicsinyben múlt, hogy meg nem köszönte a hercegnőnek
1778 25|                  hercegnőnek a megbízást, hogy el nem árulta, milyen nagy
1779 25|                   mérget vehet be akárki, hogy Kálmán egy hét alatt, egyedül
1780 25|         grófkisasszonyt? Azt is tudhatta, hogy egy hét nem kell egy művésznek
1781 25|                Kálmánnak értenie kellett, hogy aki a Volta-oszlop correspondens
1782 25|                   úgy egymáshoz láncolni, hogy azok minden időn és távolságon
1783 25|           részesült abban a boldogságban, hogy egy kocsiban utazhassék
1784 25|                úton meggyőződhetett róla, hogy az most is oly gyöngéd hozzá,
1785 25|                irodába. Azt adta indokul, hogy ügyvédi vizsgájára készül.~
1786 25|                   vatermördert is kötött, hogy annál szigorúbbnak lássék.
1787 25|               előtt; mintegy próbaképpen, hogy fognak majd megállni a vizsgáló
1788 25|        feleleteivel.~– Valld meg, pajtás, hogy bele sem néztél ebbe a könyvbe
1789 25|                   minden cél oda megy ki: hogy az ember magának vagyont,
1790 25|                 boldogság is azon alapul, hogy legyen mit ennünk. Ez a
1791 25|                  köthetni, mely amellett, hogy a világ első szépségével
1792 25|              kegyért; te pedig azon vagy, hogy mind kidobd a hajóból a
1793 25|             Korczától megtudtam olyasmit, hogy nagyanyád tudakozódott nála,
1794 25|             egyenes örökös kitagadásához; hogy nem Béni bátyádról van szó,
1795 25|      elképzelheted. Az okát is jól tudom, hogy miért is haragszik rád.
1796 25|              Pesten, s azzal foglalkozik, hogy a ponyvaliteratúra számára
1797 25|                 észre. Minek mondtad azt, hogy Bányaváryné testvérhúgod,
1798 25|                 És végtére, ha kitudódik, hogy te poétázással foglalkozol,
1799 25|           celebritások virtusnak tartják, hogy ők soha nem olvasnak semmi
1800 25|                   ők le nem teszik azért, hogy olvassanak. A parasztnak
1801 25|                barátom! Jól tudom én azt, hogy miről van szó. Értem, sőt
1802 25|                   mert bolyongnak. Tudom, hogy hamut hint fejére az az
1803 25|                  akinek azt hozzák hírül, hogy gyermeke elment színésznek. –
1804 25|               elment színésznek. – Tudom, hogy száműzve van a világból
1805 25|            összevész a dicsőség rongyain. Hogy veszik le egymás fejéről
1806 25|                   fejéről a keresztvizet. Hogy verik bele egymásnak az
1807 25|                   vevőket összekoledálni. Hogy az ilyen fiúnak kiteszik
1808 25|         megérdemlett babér, nem hiszed-e, hogy a büszke családok, legyenek
1809 25|           asszonyt! De tudd meg már most, hogy őrültségemnek szisztémája
1810 25|                 szenteli fel a színpadot, hogy az előítélet is elismerje
1811 25|                   elismerje róla azontúl, hogy az oltár és nem pellengér.
1812 25|              igazán: őrültségnek találod, hogy amidőn e mű szerzőjének
1813 25|            bevallom, ne féljek sem attól, hogy nagyanyám kitagad, sem attól,
1814 25|             nagyanyám kitagad, sem attól, hogy kedvesem megvet, sem attól,
1815 25|               kedvesem megvet, sem attól, hogy a világ minden ajtót bezár
1816 25|                inkább, mert én azt látom, hogy nagyon beteg vagy. S szeretnélek
1817 25|              találni, kísértetbe jöhetek, hogy a tűzbe dobjam.~Másnap visszajött
1818 25|                még imádkozni sem szokott, hogy még a jó Istennek se hízelkedjék.~–
1819 25|              óráján műveit tűzbe hajítja, hogy nem értő hazáját megfossza
1820 25|             fenekén kell temetve maradni, hogy addig, amíg élsz, ne is
1821 25|                   semmi kétségem sincsen, hogy műértő bírák, irodalommal
1822 25|                   kürtölendik a világnak, hogy egy halhatatlannak született
1823 25|                 micsoda?~– A negyedik az, hogy minden úgy fog történni,
1824 25|             meghódítod egészen. Meglehet, hogy ugyanazon színészek, kik
1825 25|               csak felhasználhatnád arra, hogy a Pegazusról leszállj s
1826 25|                 Inkább azon járt az esze, hogy mi hírt hoz a posta, mint
1827 25|                   hoz a posta, mint azon, hogy mi véleménye van Werbőczinek
1828 25|                 mégis nagyon bántotta az, hogy csak a középső jutott neki,
1829 25|               sohasem látott ülni jobbat. Hogy eshetett ez meg rajta? Éppen
1830 25|                   akkor majd megtudjátok, hogy ki vagyok!”~Nagyanyjának
1831 25|             Nagyanyjának sietett megírni, hogy a vizsgát letette s milyen
1832 25|                 valaha; annak a bosszúja, hogy Kálmán nem praeclarumot
1833 25|                postának kellett négy nap, hogy egyik ország fővárosából
1834 25|               Bányavárytól, kire rábízta, hogy a pályázat eredményéről
1835 26|                  levél helyett azt küldi, hogy drámád pályadíjt nyert,
1836 26|        veszedelmet érzek. Nagy szerencse, hogy a drámád megbukott, s most
1837 26|              sárga.~A lócsiszár elmondta, hogy az elsőnek az ára ezerkétszáz
1838 26|               biztosítá a nagyságos urat, hogy igen jó vásárt tett; a „
1839 26|              nagyanyja bevezeti, anélkül, hogy kérdené tőle, akarja-e azt?~–
1840 26|                 megkérdezni nagyanyjától, hogy hol van szállva.~– Én? Már
1841 26|                indulok haza. Nem szükség, hogy odáig elkísérj. A bérkocsis
1842 26|              érzelmeit annyira leküzdeni, hogy nagyanyja keze után nyúljon
1843 26|              semmi sem, csupán csak „úr”!~Hogy ne sírna az, akinek azt
1844 26|                   az, akinek azt mondják, hogy légy „semmivé”!~A nagyanya
1845 26|               arra volt összeszövetkezve, hogy Kálmánnak ezt a jóslatot
1846 27|                delegációk elismerik róla, hogy „prépost.~A ló az embernek
1847 27|                   az oltárképet meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is
1848 27|               barátunk tevé.~Úgy találta, hogy mindaz, amit az iskolában
1849 27|               úrfiak megtisztelték azzal, hogy pénzt kértek tőle kölcsön.~
1850 27|            beszédek helyett hozzászokott, hogy okosan társalogjon a napi
1851 27|                   Kálmánnal. Mondta neki, hogy az atyját is ismeré: jó
1852 27|                   nyilvánítá őfenségének, hogy az ő ereiben is atyja vére
1853 27|            Kálmánnak, miután köztudomású, hogy a főispán beszédeit ő készíti.~
1854 27|                   lett engedve Kálmánnak, hogy a Decséry úrhölgyeket kísérve,
1855 27|             főhercegnő pedig annak örült, hogy gyermekét kacagni hallja.
1856 27|                 mindennek az lett a vége, hogy Kálmánnak sokkal többet
1857 27|                 Decséry hercegnő Kálmánt, hogy e napokban meg fogja kapni
1858 27|               előhozta a hercegnő azt is, hogy a kis főhercegnek e napokban
1859 27|               elég az embernek azt tudni, hogy szerencséjét egy ölbeli
1860 27|          Nagyanyámnak meg kelle fogadnom, hogy sohasem írok semmiféle költeményt.~–
1861 27|                    Engedte utána értetni, hogy pedig én is nagyanya volnék
1862 27|              áldomás végén természetesen, hogy minden poharat, tányért,
1863 27|               falon, s azt indítványozta, hogy csináljanak egy rohamot,
1864 27|                   egymást jó barátságból, hogy mikor kifáradtak, s az ingeiket
1865 27|                  volt repedve. Szerencse, hogy a kardok tompák voltak.~
1866 27|                  egész társaság elismeré, hogy Kálmán úgy verekszik, mint
1867 27|                   Bálvándy azt bizonyítá, hogy még keményebb legénnyel
1868 27|               virágokat, és azt gondolá:~„Hogy csalom én itt mostan a világot!
1869 27|                Hiába vetnek neki gáncsot, hogy elbukjék, csillag van a
1870 27|                emeli.~Hiába mondják neki, hogy „nincs, aki megértsen!”
1871 27|              Meddig tudom még eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk
1872 27|               lelkem nem járunk egy úton? Hogy szomjan jövök ki a tivornyából,
1873 27|               ablaktáblái be voltak téve, hogy sötét legyen; de dolgozószobájában
1874 27|                   asztalára.~Azt képzelé, hogy lelke ott ül az asztal mellett.~
1875 27|            szájíze volt, és azt képzelte, hogy a hajszálai fájnak. Ez az
1876 27|                    Arca gyakran elárulta, hogy valami titka van Kálmán
1877 27|                valaki.~– Ön nem is sejti, hogy Dorothea miben töri a fejét?~–
1878 27|             magának jött az a gondolatja, hogy ha ön nem írhatja meg a
1879 27|               hozzá, nem költhetek azért, hogy neked tessem; hanem te,
1880 27|              tudsz hozzá, fogsz verselni, hogy nekem tessél.)~– Nos, mit
1881 27|                  tudtul a rokon léleknek, hogy vele együtt érez, hogy szereti
1882 27|                    hogy vele együtt érez, hogy szereti azt, amit ő. Hogy
1883 27|                 hogy szereti azt, amit ő. Hogy vetélytársnéjára, a múzsára
1884 27|          áldozatát ő is; – az nem kérdés, hogy mit.~– Nagyon szép – mondá
1885 27|              Dorothea –, én nagyon tudom, hogy sok hiba van benne.~– Így
1886 27|                   mutattam ezt meg önnek, hogy dicsérje, hanem hogy hibáit
1887 27|               önnek, hogy dicsérje, hanem hogy hibáit igazítsa ki.~– De
1888 27|                 tehát kapott az alkalmon, hogy oktatást adjon a grófnőnek
1889 27|                  grófnőnek a prozódiából; hogy felvilágosítsa, mi az a
1890 27|            Dorothea grófnő, úgy látszott, hogy beleízlelt a versírásba.~
1891 27|            szerető szív nem kérdezte azt, hogy minő versek, csak azt, hogy
1892 27|               hogy minő versek, csak azt, hogy versek.~Áldozatgalambok
1893 27|          Kálmánnak az tetszett legjobban, hogy a családtagok Dorotheát
1894 27|               ahogy az én lángom lobog! – Hogy megégsz tőle!”~Hogy elveszesz
1895 27|              lobog! – Hogy megégsz tőle!”~Hogy elveszesz akkor!~      ~
1896 27|             annyira köztudomású volt már, hogy a műkedvelői előadás rendezői
1897 27|                 sem bírta megakadályozni, hogy harmadnapra el ne repüljön
1898 27|                   visszaköltözött Bécsbe, hogy a telet ne töltse e szomorú
1899 27|                törve; nem volt rábírható, hogy alcsuthi kastélyát elhagyja;
1900 27|            Alcsuthon. Nem volt rábírható, hogy Budára felmenjen. Egész
1901 27|                munkájánál.~S ha megtudta, hogy beteg gyermek van a faluban,
1902 27|                 arra kérte őket suttogva, hogy majd ha elmennek az égbe (
1903 27|                   tőle, mondják meg neki, hogy az anyja mindig, de mindig
1904 27|         pártfogójának halála.~Érezte tán, hogy több gyermekmeséket nem
1905 27|                Azt ígérte neki levelében, hogy bárminő kívánsága lesz valaha
1906 27|                   legyen bizonyos afelől, hogy legigazibb pártolójára talál
1907 27|                   terembe valami irattal, hogy figyelmeztesse az illetőt,
1908 27|                figyelmeztesse az illetőt, hogy más dolog is van itten.
1909 27|                 hirdeti sarkantyúpengése, hogy katona.~Sátory őrnagy az:
1910 27|                olyan hangon fog történni, hogy bizony meghallhatja az ajtón
1911 27|               hangon.~A titkár tudja már, hogy szóval felelni itt hasztalanság,
1912 27|                  de nem tudja végét érni, hogy ezt a jogát kimondják.~Ezért
1913 27|             felhasználja e hosszú pauzát, hogy beszédbe elegyedjék a kihallgatási
1914 27|                 sem akarja elszalasztani, hogy annak a hímzett frakkos
1915 27|                  fog áztatni őfenségénél, hogy nagy csoda lesz, ha valamennyit
1916 27|                 idegen hiába szabadkozik, hogy ő egy szót sem ért franciául,
1917 27|                megcáfoltatnak.~Szerencse, hogy a teremben jelenlevők egy
1918 27|                 küljelenségeit előidézik; hogy ki ne törjön belőle a jókedv,
1919 27|              őrnagy biztosítja őt afelől, hogy meg fogja mondani őfenségének,
1920 27|                   mihelyt bejuthat hozzá, hogy idekinn is ül egy szegény
1921 27|                azon várva várt körülmény, hogy a nádor termében az ajtó
1922 27|                  s higgye el neki valaki, hogy ő Abdi basa!~No, bizony
1923 27|                  hajóskapitány felfedezi, hogy angolul van.~A török követ
1924 27|                   az özvegyasszonynak; de hogy valamennyiünk előtt egy
1925 27|                 érzi már a csata hevében, hogy él-e; mikor már gyönyörűségnek
1926 27|                meg. Legtöbben azt hitték, hogy csak elájult, s majd magához
1927 27|                együtt azt is bejelenteni, hogy ő a katonai szolgálatból
1928 27|            szolgálatból elbocsáttatott, s hogy szeretné, ha Kálmán őt valami
1929 27|                  volt Kálmánnak sejtelme, hogy Sátory őrnagyot bizony ő
1930 28|               gúla alakú; ezt úgy hívták, hogy „rundella”. A városi tűzoltó
1931 28|               nádor. – Kérésed hozzám az, hogy e jó barátodnak, ki magyar
1932 28|                  ha csak arról volna szó, hogy városunk lakosai egy mulatsággal
1933 28|               ügyben: föltettem magamban, hogy veled hosszasabban beszélek
1934 28|          szükségesnek látod.~Kálmán érzé, hogy sorsának fordulópontján
1935 28|                 arról van szó, kedveltem, hogy egy csoport histrio, citharaedus
1936 28|            hatalmak nem elégségesek arra, hogy tégedet visszatartsanak
1937 28|          iskolából. Ismerem az indokokat, hogy miért. Csekély büntetés
1938 28|                 minden léptedet. De tudd, hogy minden léptedet kísérték!
1939 28|                Magyarország”. S meglehet, hogy a többieknek mind igazuk
1940 28|                  Kálmán nem látta még be, hogy hová céloz ez a kérdés,
1941 28|                   eggyé alakítani. Lehet, hogy célt érnek vele. – De ugyanezt
1942 28|           egyszerűségében oly jól megvan, hogy negyvenezer embert egy szolgabíró
1943 28|                 az ifjú szemébe, s látta, hogy annak arcát e szavakra nem
1944 28|                   vér hő pírja. Ez tudja, hogy mit fog felelni.~– Fenséges
1945 28|               alszunk, észre sem vesszük, hogy elenyészünk. Nem tűz, nem
1946 28|                 fel belőle, s lássuk meg, hogy elmaradtunk a sivatagban;
1947 28|                  akikről senki sem tudja, hogy még most is élnek; pedig
1948 28|                   feladataival. Én tudom, hogy ébredésünkkel más alvókat
1949 28|                  oly életképesnek hiszem, hogy nem rettenek vissza a versenytől.
1950 28|                   megérzi a fő a testnek. Hogy mi voltam e nép közt, arra
1951 28|                  vagyona felét rááldozza, hogy tisztviselőnek megválasszák.
1952 28|              Minden csizmadia azon végzi, hogy szőlőt vesz, s vincellér
1953 28|               félretérsz mostani utadról, hogy poéta légy, bizonyosan mint
1954 28|             segítse.~– S egy így van jól. Hogy ami féltője van az országnak,
1955 28|                tömöríteni, s meglátjátok, hogy csináltok egy nagy fővárost;
1956 28|                Ezt Kálmán sem tagadhatta, hogy úgy volt.~– Kedveltem! –
1957 28|         társaságba, mint a német színész, hogy emberi jellemeket tanulmányozzon;
1958 28|                  az arcátlan bohózatokra: hogy becsődítsék a rögöhő vulgust. –
1959 29|        folyamodásának az volt az eredete, hogy nemrég levelet kapott Bányavárytól,
1960 29|               elhatározását tudatja vele, hogy meg fogja látogatni a fővárost,
1961 29|                 le a reményről, megmondá, hogy apellál, a főtől a szívhez.
1962 29|             szívhez. Elhatározta magában, hogy elmegy a főhercegnőhöz.
1963 29|                 Őfensége arról biztosítá, hogy bármit kérjen egykor, abban
1964 29|              sorompón túl már tapasztalá, hogy nem lehet most olyan ügetve
1965 29|                Kálmán mindjárt kitalálta, hogy kik, amint az első kocsit
1966 29|                 csak akkor jutott eszébe, hogy ilyen sártól összefecskendett
1967 29|                 nem titkolhatá el előtte, hogy szerfölött sok nehézséggel
1968 29|                   óhajtásának teljesülte, hogy a főhercegnővel beszélhessen.
1969 29|                  De nagyobb baj az annál, hogy a főhercegnő legkínzóbb
1970 29|                baja nem lesz: csupán csak hogy kiveri a képét a hideg veríték,
1971 29|              aztán bizonyos lehet felőle, hogy őfensége rögtön fel fogja
1972 29|                lesz; arra is készen volt, hogy bevegyen hát egy dózis ipecacuanhát.
1973 29|                 Az orvos azt mondta neki, hogy csak várjon egy kicsit;
1974 29|                    majd nemsokára tudják, hogy mikor szabad az orvosnak
1975 29|                  pedig az orvos megtudni, hogy mikor menjen fel őfenségéhez,
1976 29|                   menjen fel őfenségéhez, hogy itt éppen e szoba fölött
1977 29|                  azzal szokott eltölteni, hogy e hangszeren ünnepélyes
1978 29|             hagyta.~Azt meg kell vallani, hogy egészen új neme az útról
1979 29|              Aztán végiggondolta magában, hogy mégiscsak furcsa, nevetséges
1980 29|                  Nem is nagyon valószínű, hogy a főhercegnő ily késő esti
1981 29|                   szánja el magát. Látta, hogy ez az orvos csak meg akarja
1982 29|     fölnyergeltetett, azzal a szándékkal, hogy átlovagol az uradalmi kasznárhoz;
1983 29|                csaknem bizonyosnak tartá, hogy ez Bányaváry truppja.~Akár
1984 29|                arra is fogadhatott volna, hogy az ő hangja az, amely legjobban
1985 29|                Azt is mentségéül fogadta, hogy addig nem akar velük találkozni,
1986 29|                 tartozik azt senki tudni, hogy hóban, ködben, sötétben,
1987 29|              egymásnak az útján, anélkül, hogy egy keserves jó éjszakát
1988 29|            barátját, Bányaváryt…~Hujjahó! hogy ugrált fel minden ember
1989 29|                  minden ember a székéről! Hogy rohantak a nem várt vendég
1990 29|           rohantak a nem várt vendég elé! Hogy nyalábolta őt nyakon Bányaváry!~–
1991 29|                nyakon Bányaváry!~– Hát te hogy kerülsz ide?~Ezt Bányaváry
1992 29|                 csak el kellett mondania, hogy a főhercegi kastélyból szökik:
1993 29|                      kérdezé Bányaváry.~– Hogy egy kicsit beteg legyek
1994 29|                 kicsit betegnek lenned?~– Hogy a főhercegnőnél kihallgatást
1995 29|                   s te most lejöttél ide, hogy a főhercegnő szószólásáért
1996 29|               látni, aki nekem megtiltsa, hogy hazám fővárosában otthon
1997 29|             együtt.~– Figyelmeztetlek rá, hogy itt a nádor egyik tisztviselőjének
1998 29|                Bányaváry. – Azt is tudom, hogy már maga az az eset, hogy
1999 29|                 hogy már maga az az eset, hogy a nádor kasznárja a Budára
2000 29|                   nem kérdezte azt előbb, hogy mit fog majd erre mondani