Part

2001 29|                   volna át neki a földet, hogy emelje egy kicsit.~– Ne
2002 29|            eszeden. Ismerlek jól; tudtam, hogy a képtelen ítélet után azt
2003 29|              ítélet után azt fogod tenni, hogy tollat, papirost, kalamárist
2004 29|            kandallóba vetsz, s eltagadod, hogy tudsz írni. Én tehát a választmány
2005 29|                   Azt megengedte; de úgy, hogy semmit le ne írjak belőle.
2006 29|                    Onnan égesd ki most.~S hogy Kálmán ne is kétkedjék szavainak
2007 29|             Kálmán tudta Bányaváry felől, hogy annak oly hatalmas emlékezőtehetsége
2008 29|           hatalmas emlékezőtehetsége van, hogy egyszer fogadásból megtanulta
2009 29|           meglátja akkor az ostoba világ, hogy mit bír benne. Meg nem tiltja
2010 29|                   De hol hagytad Cilikét, hogy nincs itt?~– Őt lefektettük,
2011 29|            tilthatnád meg nekünk egyedül, hogy művedet előadjuk. Megtiltod-e?~
2012 30|         gyönyörködűnk benne.~Már az igaz, hogy Orpheustól gyerekség volt
2013 30|               mint egy francia, ki tudja, hogy apja szerecsen király volt;
2014 30|               szerecsen király, ki tudja, hogy fia francia táncmester.~
2015 30|              mondá Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy mi most táncolunk egymással
2016 30|             Kálmán nem volt olyan kőfejű, hogy ne értse, miről van szó,
2017 30|                azt a lelkésztől hallotta, hogy a telet valami déli országban
2018 30|                tölteni, még nem bizonyos, hogy Olaszországban vagy Portugálban?~–
2019 30|              megtudtam ugyanezen az úton, hogy ön közel van hozzá, hogy
2020 30|                  hogy ön közel van hozzá, hogy disgrace-ba essék, s akkor
2021 30|                 ami önt érdekelheti. Azt, hogy önt a nagyanyja ki akarja
2022 30|                szóljon ön oly fennhangon. Hogy reszket a keze. Most haragszik.
2023 30|                  lett volna.~(Azt akarod, hogy a rám célzó lövés előtt
2024 30|            előhozta ön: szabad kérdeznem, hogy ismeri-e ön a szentek történetét?~–
2025 30|             grófnő; de inkább azt mondom, hogy nem ismerem, hogy az ön
2026 30|                 mondom, hogy nem ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam
2027 30|              akkor megfogadták egymásnak, hogy soha nem fogják egymást
2028 30|              holtáig nem mondta meg neki, hogy ő volt az, akire várt.~–
2029 30|            lánggal tekinte annak szemébe, hogy meg kellett értenie abból
2030 30|                  volt Dorothea grófnőtől, hogy e percben legyezőjét elejté,
2031 31|                patrónusok Pest városában; hogy milyen patrónusok, azt meglátjuk
2032 31|               most is fennáll az a nézet, hogy ami színművet már egyszer
2033 31|                  rajta, hiszen tudja már, hogy mi lesz a vége?~„Várjatok
2034 31|                 írtak akkor az országban, hogy négy embernek dolgot adjon
2035 31|               sorok között.~Jó szerencse, hogy lehetett válogatni, s a
2036 31|                  Mikor tudatta Kálmánnal, hogy művét ezen kitűnő egyéniségnek
2037 31|                való nap azt mondják neki, hogy a béke megköttetett. Szép
2038 31|                vett a kezébe azon célból, hogy abból tanuljon valamit,
2039 31|              valamit, csupán azon célból, hogy törüljön belőle valamit.
2040 31|               vers írójától megkövetelte, hogy a megénekelt hölgy férjes
2041 31|                 azzal töltötte az idejét, hogy elővette a más cenzorok
2042 31|            átvizsgálta még ez utóbbit is, hogy a vásárok lajstromában nemegyszer
2043 31|         rajtakapta a kalendáriumcsinálót, hogy az illető helység országos
2044 31|              megnyerte a kegyét. Előadta, hogy valamennyi buda-pesti cenzor
2045 31|            többiekhez elegendő bizodalma, hogy elég figyelemmel fogják
2046 31|            kiigazíttatni; mert úgy hiszi, hogy ennek a fiatalembernek a
2047 31|                 vesztegetve.~Ugyan örült, hogy valahára emberére talált,
2048 31|                  ígérte a direktor úrnak, hogy figyelemmel vizsgálandja
2049 31|          admittitur” aláírással, anélkül, hogy egy sort törült volna belőle.~
2050 31|                   várost, előre kürtölve, hogy most jön egy portentum,
2051 31|                 maguk kérték fel Kálmánt, hogy számukra is szerezzen egy
2052 31|                  e napra. Gondja volt rá, hogy olyat válasszon ki, ahova
2053 31|              Könyörög minden szereplőnek, hogy csak az istenért jól vigyázzon
2054 31|                 az előfüggönyhöz, s lesi, hogy van-e már közönség. Útjában
2055 31|                   azon merénylete fölött, hogy ennyi jó ismerős arcot átváltoztatott
2056 31|                 szentekre kéri a szerzőt, hogy menjen a páholyába, ez feltámolyog
2057 31|                közönség persze jól tudja, hogy az egyetlen páholy, mely
2058 31|                   A szerzőt a hideg leli, hogy mégsem kezdik a darabját.
2059 31|               után leölték szeme láttára. Hogy gyilkolják a legszebb verseit!
2060 31|               legszebb verseit! Meglehet, hogy jól játszanak; de ő azt
2061 31|               annak be kell bizonyítania, hogy milyen jó hangja van. Minden
2062 31|              messzebb esik az ideáltól.~S hogy kínja tökéletes legyen:
2063 31|                   dicsérni a színészeket, hogy milyen várakozáson felül
2064 31|               játszanak. És meg is lehet, hogy jól játszanak, csakhogy
2065 31|                képekkel.~Azután nem elég, hogy Biróczy meglátogatja a páholyát,
2066 31|                   s a főispánt is készti, hogy tenyereit lomhán összelappantsa.~
2067 31|               hallja? Most kezdi-e tudni, hogy ki az az ember, akit ő szeret?
2068 31|               szeret? Most kezdi-e látni, hogy micsoda rettenetes ország
2069 31|                kik páholyába sereglettek, hogy műve nagyon tetszik; ő érezte
2070 31|              clairvoyant: azt is megérzi, hogy mit gondolnak azok, akik
2071 31|                  Kálmán kezdi észrevenni, hogy egy páholy megüresül. Azok
2072 31|                   költő érzi azt büszkén, hogy milyen földfölötti szépeket
2073 31|            álmodott – és látni kénytelen, hogy álmait senki sem érti.~Felvonások
2074 31|                   meg; a rendező jelenté, hogy szerző nincs jelen. E visszavonulásért
2075 31|                    Majd holnap! Hát velem hogy vagy megelégedve?~– Cilike
2076 31|              mindegyiknek volt, amellett, hogy verset és prózát írdogált,
2077 31|              gourmand; ő maga dicsekszik, hogy minden ebédre egy előfizetőjét
2078 31|                 pártfogásába marasztalva, hogy ott egyék, ahol kaphat.
2079 31|              arról bizonyos lehet Kálmán, hogy senki sem fog neki orcátlanabb
2080 31|           társaságban ne is tartson tőle, hogy a Mulatságos szerkesztőségén
2081 31|             diadalokat aratott a vidéken, hogy omlott lábaihoz koszorú,
2082 31|               történetbúvár bebizonyítja, hogy az egész világon minden
2083 31|               Aszályinak jut néha eszébe, hogy egy-egy körmönfont áldomást
2084 31|               lábaikat, elmondatik róluk, hogy az első nevetséges idióta,
2085 31|                  abban a képzeletben van, hogy ő jobb költő, mint más.
2086 31|             engedelmet kér a társaságtól, hogy hazamehessen; fejfájásról
2087 31|                 ha a Mulatságost olvasod, hogy felmagasztalunk, hogy megkoszorúzzuk
2088 31|            olvasod, hogy felmagasztalunk, hogy megkoszorúzzuk a nevedet.
2089 31|                nagymamád is járatja. Majd hogy meg lesz lepetve, hogy azt
2090 31|               Majd hogy meg lesz lepetve, hogy azt a sok dicséretet olvassa
2091 31|                   a nyomdába kell mennem, hogy a darabodra megírjam a bírálatot,
2092 31|           darabodra megírjam a bírálatot, hogy a holnapi lapban megjelenhessen.~–
2093 31|                arra volt kíváncsi Kálmán, hogy eltávozása után mit beszéltek
2094 31|                  De mit bánta azt Kálmán, hogy Kovászos úr lapja meg annak
2095 31|         kolosszdűlés volt. Azért kellett, hogy elejtsék. A hétköznapi ember
2096 31|           előadást; de meg kell vallanom, hogy színészeink azóta nagyon
2097 31|                    Miért mondta ön akkor, hogy az önnek testvére? Hisz
2098 31|              midőn azt a gyanút hinti el, hogy Kálmánt e szép művésznéhez
2099 31|                 szerelem csatolja?~– Kár, hogy a szöveget nem értettem
2100 31|                   csak Dorotheától tudom, hogy az igen fennkölt mű. Ő el
2101 31|                 Kálmánéval.~Különös volt, hogy Dorothea grófnő ezúttal
2102 31|           dermedve, mikor arra gondoltam, hogy ezek az eszmék az ön lelkében
2103 31|               csak a gondolat szüli.~– De hogy szülhetik egymást az egymással
2104 31|              szenvedő szerelmes úgy szól, hogy sírjak a szavára, de hogyan
2105 31|                  azután? Kitől tudja meg, hogy a sok alak közül, amit maga
2106 31|                   hízelgőből, aki csábít? Hogy állítna elénk valaki egy
2107 31|                  ijesztő alakot, anélkül, hogy magát is olyanná ne tudja
2108 31|                azt egyikünk sem tudhatja, hogy a másik hogyan érez, hogyan
2109 31|                   Kálmán azt vette észre, hogy az ő napja elé nagy fellegek
2110 31|             Dorothea említette már önnek, hogy mi elutazunk?~Már utaznak!~–
2111 31|                    de nem tudta a grófnő, hogy hová?~– Flórencbe megyünk,
2112 31|                   lég. Kis unokám mondta, hogy ön is fog utazni Olaszországba.
2113 31|                 hamar. Addig még remélem, hogy sokszor látjuk önt.~Kálmán
2114 31|                 Nem adta meg a kérésüket, hogy Budán a várszínházban lépjenek
2115 31|             vezetünk minden előmenetelre, hogy az egyszerre oly dühödten
2116 31|              minden fogalmat meghalad. De hogy lehetett olyan őrült cenzor
2117 31|            útközben elgondolkozott rajta, hogy a hercegnő, aki már bizonyosan
2118 31|           fenyegető rossz hírt, ahelyett, hogy mint érdekelt fél, a veszélyben
2119 31|             mondhatta volna a barátjának, hogy hiszen te vagy annak az
2120 31|               írásból azt olvasta Kálmán, hogy a rundellában játszás a
2121 31|               Bányaváry olyan dühős volt, hogy sírt.~– Ugyan, ne légy gyermek! –
2122 31|               kétségbeesni való van azon, hogy el kell hagynotok azt a
2123 31|                  láss a mai előadás után, hogy a közönség kárpótolva legyen.
2124 31|               közönség kárpótolva legyen. Hogy tovább mi történik, az az
2125 31|                pedig éppen az emelte fel.~Hogy úgy egyszerre összeesküdött
2126 32|                  s meghagyta az inasának, hogy senkit se küldjön be hozzá.~
2127 32|                  küldjön be hozzá.~Tudta, hogy a krízis kitöréséhez kell
2128 32|              látogatási szándékkal, hanem hogy a házmestertől megtudjon
2129 32|                   A házmester azt mondta, hogy ma korán hajnalban a hercegnő
2130 32|                elég időnk rá. Azt akarta, hogy búcsúzás nélkül váljanak
2131 32|              gondolatait. Azt mondá neki, hogy ha beszélni akar a házfelügyelővel,
2132 32|                  Kálmánnak eszébe jutott, hogy hiszen ez a házfelügyelő
2133 32|              annyi baráti józan tapintat, hogy a darabjáról nem kezdett
2134 32|                 vele több szót: egyik az, hogy gyanús kémszemek lesték,
2135 32|              kémszemek lesték, másik meg, hogy a drága papírka tartalmát
2136 32|              hajigálni a földre, anélkül, hogy valakinek másnak eszébe
2137 32|              bűntudat, mihelyt azt tudja, hogy megbocsátottak érte. S ha
2138 32|                  Hanem az mégis bántotta, hogy a hercegnő ily megvető modorban
2139 32|                akkor aztán majd meglátja, hogy ráismer-e Kálmán magától.
2140 32|              magától. Kálmán fogadkozott, hogy minden álca alatt megismeri
2141 32|                 Óh, milyen bizonyos volt, hogy e szemekben nem fog csalódni.
2142 32|              azért is meg akarta mutatni, hogy még mindig él és tud a világ
2143 32|           boglárral odatűzve.~– No, ugye, hogy itt van a georgiai nő? –
2144 32|                  csodát nem talált benne, hogy titkát ellesték. Decséryék
2145 32|                 boldognak-boldogtalannak, hogy ezt Dorothea grófnő viselte
2146 32|                   hieroglif rám nézve az, hogy miért utaznám én Egyiptomba?~–
2147 32|             archaeolog, mert ő kitalálta, hogy miért utazzék oda.~– Szerencsés
2148 32|                felriadt, s széttekintett, hogy hát mi jön.~A sok szeszélyes
2149 32|                   tréfás gusztusa támadt, hogy medvének öltözzék. Melege
2150 32|                 az nevetve. – Azt hittem, hogy a nevemre sem emlékszik
2151 32|                  hölgy.~– Azok nem tudom, hogy mit keresnek ott.~– Kigyógyulást.~
2152 32|             vagyok szívbeteg.~– De lehet, hogy valaki más ha meggyógyul
2153 32|                látogatást?~– Az a kérdés, hogy ki látogat meg?~– Egy derék,
2154 32|                barátom.~– Ah, azt hittem, hogy ön maga. Hogy talán megtartott
2155 32|                 azt hittem, hogy ön maga. Hogy talán megtartott a szíve
2156 32|                  nyíltan megmondom önnek, hogy hasztalan volna még egyszer
2157 32|             sebeibe. Én csak azt keresem, hogy önnek hogyan okozhassak
2158 32|                     ha azt kívánta volna, hogy döntsem ki a házam minden
2159 32|                Akkor szememre vetette ön, hogy nem járok azon barátaimmal
2160 32|                  Kálmán nem állhatta meg, hogy egy kézszorítással ne válaszoljon „
2161 32|                     szólt a szép hölgy –, hogy ön azt fogja mondani magában: „
2162 32|              magában: „mégiscsak jó volt, hogy ezzel az asszonnyal összehozott
2163 32|                     Azzal inte Kálmánnak, hogy maradjon, s eltűnt az álarcok
2164 32|          felkeresé Bányaváryt, s utasítá, hogy hova menjen és mi tárgyban
2165 32|          Bányaváry erősen kicsípte magát, hogy a szépasszonynál ellenállhatatlan
2166 32|                 Szegényke! Azt sem tudta, hogy mi a féltés; olyan volt,
2167 32|                 írásával. Azt tette vele, hogy nem bontotta fel.~Eljött
2168 32|              mikor előre megmondták neki, hogy ne menjen oda, mert elesik,
2169 32|             lettél ellenemben. Elismerem, hogy annak lenni igazad volt.
2170 32|                vette, azzal a szándékkal, hogy a levéllel együtt átadja
2171 32|                 érthetővé teszi a dolgot, hogy mikor az ember azt látja,
2172 32|                 mikor az ember azt látja, hogy most már gyilkolni mennek,
2173 32|                  után nyúltam a zsebembe, hogy én is megyek velük.~– Talán
2174 32|             dolgozáson.~Kálmán azt várta, hogy Korcza úr szét fogja tárni
2175 32|                abból állna a tudományunk, hogy unalmas replikákat írjunk,
2176 32|                unalmas replikákat írjunk, hogy vesződjünk mások prózai
2177 32|                 prózai anyagi érdekeivel, hogy védelmezzünk ex offo ügyeket,
2178 32|                   igaztalanoknak tartunk, hogy veszekedjünk pályatársainkkal,
2179 32|            veszekedjünk pályatársainkkal, hogy exequaljunk a koldustarisznyáig
2180 32|           ajánlattétel szükséges e téren, hogy „jó prókátor” legyen az
2181 32|                  lesz.~Kálmán megértette, hogy Korcza úr gyöngéd modorban
2182 32|                 kellett magában vallania, hogy felfogása egészen helyes.~–
2183 32|              nincsen is ön arra szorulva, hogy a körme vakarásával keresse
2184 32|                   Kálmán. – Azt tudja ön, hogy nagyanyám kitagadás terhe
2185 32|              terhe alatt tiltá meg nekem, hogy költői pályára lépjek, ami
2186 32|                ellenszenve van. Meglehet, hogy ezen ellenszenv még legyőzhető.
2187 32|             gyönyörűség neki azt hallani, hogy azok itt-amott milyen nyomorban
2188 32|            tiltotta meg nekem átok alatt, hogy ezekkel az ő száműzötteivel
2189 32|                Nem bontotta fel?~– Tudom, hogy végelválásunk van benne.
2190 32|               látni e pillanatban. Tudom, hogy szavai mérget és haragot
2191 32|                tartalmaznak; nem akartam, hogy azokra emlékezzem. A tényt
2192 32|                   jól tudja, mint ügyvéd, hogy az ősi vagyonból önt ki
2193 32|      elviselhetetlen volna az a gondolat, hogy én azt a jámbor kegyes arcot,
2194 32|           keresetlevéllel szomorítsam el, hogy öregségének éjszakáira kínzó
2195 32|           tisztelt hajdani principálisom, hogy mint nekem régi jóakaróm
2196 32|                 ügyet kettőnk között úgy, hogy nagyanyám sértve ne legyen
2197 32|                 kimenteni?~– Mikor tudom, hogy nincs igazam.~– Hja, kedves
2198 32|             barátom, ha azok akik tudják, hogy nincs igazuk, előre megadnák
2199 32|                   mind éhen vesznének el. Hogy akar ön ügyvéd lenni, ha
2200 32|                      Én bizonyosan tudom, hogy mi van a levélben, anélkül,
2201 32|                  van a levélben, anélkül, hogy olvastam volna.~– De miután
2202 32|              Cagliostrónak sem hiszem el, hogy lepecsételt levél tartalmát
2203 32|              annálfogva nagyon kérem önt, hogy olvassa el előbb azt a levelet,
2204 32|                  hanem engedje meg nekem, hogy én bontsam fel, s én olvassam
2205 32|                pecsétnyomómmal, s ráírom, hogy én szakítottam fel; de ha
2206 32|                benne: akkor megengedi ön, hogy felolvassam ön előtt?~Kálmán
2207 32|           visszafordult, s bámulva látta, hogy az ügyvéd szemei mily nedvesek.~–
2208 32|                 tereád. Bizonyosan tudom, hogy nem úgy van, ahogy írja.
2209 32|                  hadd olvashassam. Hanem, hogy a színészek gyalázatosan
2210 32|         kritikusnak. Ez igaz lesz. Tudom, hogy el vagy keseredve most az
2211 32|           leveretve. Mutasd meg azért is, hogy nem vagy az a kicsiny ember,
2212 32|                urat fel fogom hatalmazni, hogy utazásodban mindig ellásson
2213 32|            hullottak mellette.~– No ugye, hogy ez egy kicsit másként hangzik,
2214 32|                   észre a levél hátterét: hogy el lesz távolítva messze
2215 32|                   még egyszer megkísérté, hogy unokáját megmentse, s a
2216 33|             szelleme, bevallhatá nyíltan, hogy kicsoda.~Az egész emberiség
2217 33|    összetalálkozott, azon kezdé beszédét, hogy szörnyűködött a helytartótanács
2218 33|                betiltá, nagyon biztatták, hogy ez az ügy a Pest megyei
2219 33|                    Kálmán úgy tapasztalá, hogy a főurak elvesztett kegyéért
2220 33|                  melyben mentegeti magát, hogy segédszerkesztője tudtán
2221 33|                   De azonnal intézkedett, hogy a lap példányai visszaszedessenek,
2222 33|                 ötven forintot, de kérte, hogy ne nyomasson azért új lapot.
2223 33|                levelet. Ő maga sem tudja, hogy mit írt? Szinte részeg volt.
2224 33|                 ma húsz forintot nem kap, hogy a kosztadóját kielégíthesse,
2225 33|                    Felhatalmazza Kálmánt, hogy a levelét közölje a hírlapokban.
2226 33|                   német fogadhatott arra, hogy őnáluk minden ember orvostudor,
2227 33|                   a magyar fogadhat arra, hogy nálunk minden ember színbíráló,
2228 33|             valamit igazítani a szerepén, hogy jobban illjék a testére,
2229 33|                 magában a szerző.~Azután, hogy búcsút vegyen Bányaváryéktól,
2230 33|                 kézbe hiszi letéve azóta, hogy Bányaváry oly örömtelten
2231 33|          látogatásából, s elmondja nekik, hogy utazni fog Olaszországba:
2232 33|               Bányaváry. – Rám van bízva, hogy vigyelek el magammal ebédre,
2233 33|         barátságos lakomára, s rám bízta, hogy téged is hívjalak meg, mert
2234 33|           csizmadiamester”. Nem titkolta, hogy nemesember. S nem szégyellte,
2235 33|             nemesember. S nem szégyellte, hogy csizmadia. Amaz őseinek
2236 33|               török szó: ettől származik, hogy „csizmedzi”. A csizmadiát
2237 33|           tisztaszoba ajtaját, s kínálta, hogy tessenek leülni.~A tisztaszobában
2238 33|          cinkanálnak meg kellett vallani, hogy biz ő csak cinkanál, semmi
2239 33|                emlékezetünket, rájönnénk, hogy ez alakot láttuk már egyszer:
2240 33|                  hecce” után azt felelte, hogy oda okos ember nem jár.~
2241 33|                 lessenek megítélni azért, hogy a bőrkötényt fenntartottam:
2242 33|                   Az újságíró hozzáteszi, hogy „higgyék a bolondok”. Én
2243 33|           bolondok”. Én pedig azt mondom, hogy jobb volna, ha odamenne
2244 33|             anglus, és tanulna tőle, mint hogy kicsúfolja őtet, mert a
2245 33|                égen, ma pedig már tudjuk, hogy a föld forog körülötte,
2246 33|                 azért csak annyit mondok, hogy arany az mind. S ha százszor
2247 33|                 publikumban. – Nem értik… Hogy is kívánhatnók tőlük, hogy
2248 33|                Hogy is kívánhatnók tőlük, hogy ez a nép, mely eddig majomkomédiával,
2249 33|                  nem azért szólta ezeket, hogy nevetést gerjesszen velük.~
2250 33|                meginvitálta a vendégeket, hogy tessenek helyet foglalni.~
2251 33|               uram, mintha arra gondolna, hogy van egy láthatatlan számvevő
2252 33|                  gondolt volna.~Megvárta, hogy előbb a levest megegyék.
2253 33|                   sőt egyenesen követeli, hogy beszélgessenek mellette.
2254 33|              marad. Utasítani a vendéget, hogy melyik a legjobb darab;
2255 33|                   melyik a legjobb darab; hogy mártást is vegyen hozzá,
2256 33|                  Azt híresztelték felőle, hogy azáltal a búza elveszti
2257 33|              elvetni. A királyi bálokban, hogy módiba hozassék – mert a
2258 33|                   hagyva a princesseknek, hogy hajaikat krumplivirággal
2259 33|        tiszttartóknak megparancsoltatott, hogy több hold földet a krumpli
2260 33|           tiszttartók azt mondták felőle, hogy a sertések sem akarják enni
2261 33|                  volt ellene az irtózata, hogy az uradalmakban puskás csőszökkel
2262 33|                őriztetni a krumplivetést, hogy a dühödt paraszt éjjel ki
2263 33|                  akkor tanulta meg a nép, hogy mi az a burgonya. Isten
2264 33|            Bányaváry azonban nem titkolá, hogy a burgonyának legnagyobb
2265 33|              legnagyobb érdeme abból áll, hogy az ember nyeldeklő műszerének
2266 33|                  bort kell utána küldeni, hogy rendeltetése helyére lemenjen.~
2267 33|         középszerű tanuló voltam, láttam, hogy valami lumen mundi nem lesz
2268 33|                  S megmondtam az apámnak, hogy kézműves akarok lenni. Az
2269 33|                 mindazt, ami csak polyva, hogy csak a tiszta búza maradjon
2270 33|                 közül.~– Mert úgy van az, hogy sok országot, világot bekóboroltam
2271 33|                 csizmadiája, s tudom jól, hogy mennyi szebb és jobb van
2272 33|                 felőle Tseresnyés uramat, hogy növekedő érdekkel hallgatja
2273 33|              bódékat kellett felállítani, hogy legyen elég szállásuk. Akkor
2274 33|                  meg, úgy lökött oldalba, hogy elég volt feleletnek. Messze
2275 33|          istentelen dínomdánomot csapott, hogy a jámbor polgár nem mert
2276 33|                  utcán.~Kálmán elfeledte, hogy enni is kell, annyira figyelt
2277 33|               beszédére.~– Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt
2278 33|                   mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el, mint
2279 33|                  nem hagy el a reménység, hogy előre megyünk. Ott áll már
2280 33|                  hisznek; kezdik átlátni, hogy nincs olyan kicsiny ember,
2281 33|                   Mihály uram munkájában, hogy vannak apró állatocskák,
2282 33|                   mondani.~– Már az igaz, hogy Tseresnyés uram nagy pártfogója
2283 33|                  azért mondám el önöknek, hogy megismertessem a magam érdemeit,
2284 33|           érdemeit, amik csekélyek; hanem hogy megismertessem önökkel a
2285 33|                csüggednének el? Én tudom, hogy miért beszélek. Nem vagyok
2286 33|                   de aminek idejét látom, hogy kimondjam, azt kimondom.
2287 33|                van, nem is gondolják azt, hogy egy-egy ismeretlen alak,
2288 33|                 helyett fogom olvasni. De hogy elő nem adják többször,
2289 33|                 tudálékoskodó csizmadiát, hogy egyenként mindegyikünk magára
2290 33|             Valóban följegyzem. Sajnálom, hogy e jó eszméket most nem valósíthatom,
2291 33|               Akkor merem önnek ajánlani, hogy szerezze meg az ismeretségét
2292 33|                  majd meg fogja ön tudni, hogy mi virágzik még Génovában
2293 33|                  a látogatást.~– No, ugye hogy furcsa egy bohó ember ez
2294 33|               milyen érzékeny dolog tőle, hogy még Génovában is szerez
2295 33|                 mire példálózott az öreg, hogy ott más virág is nyílik,
2296 34|                  városban megvesztegetni, hogy kérdezősködjék sorban minden
2297 34|               neki a szerencse. Megtudta, hogy Decséryék ugyanazt az útrendet
2298 34|                hátrahagyták az utasítást, hogy netalán utánuk érkezendő
2299 34|               Éjjel-nappal utazott aztán, hogy Génovába juthasson. Szándékosan
2300 34|               Férfibüszkesége nem engedé, hogy azzal a magas hölggyel,
2301 34|            közöttük, s azt sejtesse vele, hogy ő egyenesen utánuk jött.
2302 34|            fogadóban, azt tudta meg tőle, hogy a hercegnő egy igen szép
2303 34|                 sem azt nem hagyta hátra, hogy hová megy, sem azt, hogy
2304 34|                  hogy hová megy, sem azt, hogy mikor jön vissza. Az egész,
2305 34|                meg lehetett felőle tudni, hogy kíséretével együtt a Santa
2306 34|                  éjszakánként? Találd ki, hogy mi lakik egy asszonyi szívben?~
2307 34|                génovai vargától megtudta, hogy mi virágzik még Olaszországban.~
2308 34|                 egy tesz, azt teszi mind.~Hogy Kálmán mély, rajongó kedélyét
2309 34|                   léteznek.~Megtudta azt, hogy a Santa Barbarával elutazott
2310 34|            látható fejénél. Megtudta azt, hogy mi indoka volt e kihallgatásnak.~
2311 34|                 szerelmét letépi magáról, hogy egy eszmének szolgáljon;
2312 34|                   nőt, ki neméről lemond, hogy férfimunkát végezzen; az
2313 34|                aki éhezik és rongyban él, hogy fillérét másnak adhassa;
2314 34|            gyémántok lesznek; az a tudat, hogy vannak az életnek magasabb
2315 34|                   egykor olyan nagy volt, hogy az egész világ nem volt
2316 34|                 világ nem volt neki elég, hogy a lábait kinyújtsa, s mely
2317 34|                 aztán olyan kicsiny lett, hogy minden szomszéd lába rajta
2318 34|                 ez a nép még arra gondol, hogy újra föltámadjon, s megkötözve,
2319 34|                 unokádat Magyarországból, hogy ne legyen otthon azoknak
2320 34|                 oroszlán azt mondta neki, hogy ő a vallomást nem tevő szövetkezettek
2321 34|                 haza. És ő már tudja azt, hogy a földműves, mikor rizsföldjén
2322 34|               ültet, magában arra gondol, hogy csatornája, szőlőlugasa
2323 34|                  házat épít, arra gondol, hogy a terasznak lőrései, a pincének
2324 34|           megvonja szájától, arra gondol, hogy a másik fele jó lesz azoknak,
2325 34|                 mondják: „reggel van”. És hogy a szentjánoskenyér-fának
2326 34|                   és az is szent.~Persze, hogy a szegény öregasszony odahaza
2327 34|            tudhatta. Ő csak azt tudhatta, hogy unokája a föld legszebb
2328 34|                már azt mérte rá az Isten, hogy valami szabad művészethez
2329 34|         nagybátyának. Az pedig biztosítá, hogy nem ő, ha mindjárt még egy
2330 34|             rendesen megdorgálta Kálmánt, hogy miért nem írja meg, hogy
2331 34|                  hogy miért nem írja meg, hogy van-e még pénze. Ő csak
2332 34|                innen a „Mátyus földéről”, hogy mibe kerül az élet Taljánországban.
2333 34|                  leveleiből megtudta azt, hogy mi történik távolabb a világban.~
2334 34|              végén ülőnek.~Elmondta neki, hogy Egyiptomban nemcsak a beteg
2335 34|                   is találnak gyógyulást. Hogy a szép férfi úgy követi
2336 34|                   három szent királyok. S hogy a madonna szívesen fogadja
2337 34|                  Ave!~Kálmán átlátta azt, hogy neki a madonnából nem marad
2338 34|               magának Kálmán, s megesett, hogy minden hónapban egy számot
2339 34|              hazájára vonatkozó dolgokat, hogy Afganisztánban az angolok
2340 34|               újabb vereséget szenvedtek; hogy Hudson Lowe Napóleon testamentumát
2341 34|          testamentumát nem akarja kiadni; hogy Kolokotroni nem akar részt
2342 34|                  a görög minisztériumban, hogy Ciprus szigetén a szultanina
2343 34|                  az idén nem jól termett; hogy Zummalacarregui a spanyol
2344 34|              pronunciamentóval lepte meg; hogy Japánban a daimio fellázadt
2345 34|                 fellázadt a mikado ellen, hogy Waszilcsikoff herceg megy
2346 34|                  felváltania követségben; hogy a softák és a mamelukok,
2347 34|                  elég örvendetes hír; meg hogy nagyméltóságú Bábaváry septemvir
2348 34|                följegyezve, mint például, hogy Ráckeresztúron egy ötlábú
2349 34|             szarvval és csak egy szemmel; hogy Znió-Várallyán egy tót öt
2350 34|                   mind kihajtotta belőle; hogy Pozsonyban egy öregasszony
2351 34|                 írta, amiről előre tudta, hogy a cenzor kifogja törülni.
2352 34|            készletben a nyomda fiókjában, hogy amekkora darabot a cenzor
2353 34|                bolond anglus azt állítja, hogy ő a répából cukrot csinál!
2354 34|          egyetértésben élünk) azt akarja, hogy ő a levegőt meggyújtja,
2355 34|                itt átutazott, azt mondta, hogy ha angol lord nem volna,
2356 34|                 Bolond anglus!” (Már ti., hogy mért nem akar előbb „magyar
2357 34|                  igazat mondó leveleiből. Hogy nyomorúságos a világ odahaza
2358 34|                  számára fogadott egykor, hogy ha kedvenc unokája egyszer-másszor
2359 34|              nagyanyjának örömét afölött, hogy olyan szépen halad a festészetben.
2360 34|              szépen halad a festészetben. Hogy művésszé emelkedik, akinek
2361 34|                 határán végződik a világ. Hogy megtalálta a pályát, melyen
2362 34|          rózsaláncokkal, aranyfonalakkal, hogy ne tudjon haladni; ott sem
2363 34|            szemrehányásokat tenni, azért, hogy oly nyomorulttá téve fekszik
2364 34|                azon mennyei sugallatáért, hogy tégedet általam Olaszországba
2365 34|               mondatnék örömömben. Látom, hogy dicső ember lesz belőled,
2366 34|                  megkapták az engedelmet, hogy Budán játszhassanak, a várszínházban.
2367 34|                  is érdemelnek mást, mint hogy elpusztuljanak. És mezítláb,
2368 34|                  volt az ő útraküldetése, hogy amazok elpusztuljanak! Tehát
2369 35|                sorok elmondták Kálmánnak, hogy no most már haladjon a megkezdett
2370 35|                  volt a festőművészetről, hogy annak Olaszország levén
2371 35|                  szeretem. S aztán siess, hogy az ünnepen jelen légy, mikor
2372 35|                   nagyon szeretem. Tudod, hogy odahaza is mindig megnéztem
2373 35|                    még azt hihette volna, hogy annak a kedélyét vénségére
2374 35|               értette. Az öreg azon volt, hogy Kálmánt mentől távolabbra
2375 35|                 távolság neki. Azt hiszi, hogy ha ezer mérföldnyire elkergethetné,
2376 35|                  takarékossággal utazott, hogy költségével kijöjjön, s
2377 35|         zsebóráját volt kénytelen eladni, hogy továbbutazhassék.~Győrben
2378 35|         rajtalévők áldhatták a mennyeket, hogy bőrüket megmenthették a
2379 35|                 gyalogoláshoz – és ahhoz, hogy semmi málha se nyomja a
2380 35|                 Nem kellett tudakozódnia, hogy jó helyen jár-e, itt lakik-e
2381 35|                    egyedüli baja csak az, hogy a mama még most sem tűrheti
2382 35|              azért tudott magán segíteni. Hogy otthon is legyen, mégis
2383 35|           tűzistennek egy pipa dohánnyal, hogy kedvére füstölhessen saját
2384 35|                  leleményes ötletre jött, hogy kinyitotta az ablakot, feltérdelt
2385 35|                járt akkor a fejében, mint hogy a köszöntőre ráismerjen.
2386 35|            ráismerjen. Örülhetett Kálmán, hogy a fejére nem köpött viszonzásképpen.~
2387 35|                   az a gondolatja támadt, hogy ő most maga is Rómában van,
2388 35|             legközvetlenebb jelensége az, hogy az ablakvánkost hirtelen
2389 35|                 ennek meg az a története, hogy a mama, aki hallgatag elnézéssel
2390 35|                 ellen szokott tiltakozni, hogy azt a szép hímzett ablakvánkost
2391 35|             Kálmánra ráismert, azt hitte, hogy no, ez most majd tart criminalis
2392 35|                   szobában maradt részét, hogy jobban sem kell; azért iparkodott
2393 35|                 Így talán rá lehet fogni, hogy magától ment oda.~Hogy azonban
2394 35|                    hogy magától ment oda.~Hogy azonban Kálmán nem tartott
2395 35|                  a kérdést intézte hozzá, hogy hát „itt van?” – azután,
2396 35|                  hát „itt van?” – azután, hogy itt marad-e mármost sokáig.~
2397 35|                   a rég táplált óhajtása, hogy „ugye már most lefest engemet
2398 35|                 nyerve, sietett megtudni, hogy vajon a magyar díszruhájában-e,
2399 35|                   magyar díszruhájában-e, hogy az arany zsinórokat is le
2400 35|               pipát is oda fogja festeni? Hogy az nem illik a díszruhához,
2401 35|                 végre megnyugodott abban, hogy uramöcsém lefesti őt mind
2402 35|             engedelmet kért uramöcsémtől, hogy nem megy be vele a mamához;
2403 35|                  szívja ki jól a pipáját, hogy bajuszt ne kapjon – biztatá
2404 35|                  igazán, leginkább azért, hogy mindabból, amit ezen időben „
2405 35|            hallhasson meg. Ösztöne súgta, hogy ebből a véletlen hazajövetelből,
2406 35|              tudatá, mielőtt szólt volna, hogy miért jött.~– Visszajöttem,
2407 35|                  azt írtam neked azokban, hogy menj Rómába.~– És én ahelyett
2408 35|            hazajöttem.~– Azt írtam neked, hogy légy művész.~– S én ahelyett
2409 35|          nagyanyám, figyelmeztettél arra, hogy van egy másik, még nagyobb
2410 35|                  És én azért jöttem haza, hogy ezeknek az én testvéreimnek
2411 35|                    Ne kísérts meg semmit, hogy lebeszélj, nekem fájna szavaidra
2412 35|                    mit cselekszem; tudom, hogy nálad minden szeretetről
2413 35|              ezentúl is, de téged kérlek, hogy felejts el; mert én élni
2414 35|           öregasszony meg akarta mutatni, hogy unokájának vére foly az
2415 35|             akiket gyűlölök. Elj velük. S hogy könnyebben rájuk akadhass,
2416 35|           akadhass, hát azt is megmondom, hogy hová fordulj. Keresd fel
2417 35|                  veled.~S azzal, anélkül, hogy hajdani úri szállásán körültekintene,
2418 35|                   Pedig én azt gondoltam, hogy milyen szép lesz azokat
2419 35|                 ablakon; ezúttal ügyelve, hogy a hímzett ablakvánkost félretolja
2420 35|                 Azt pedig megtudta abból, hogy a mama úgy csapta be maga
2421 35|                   maga után az üvegajtót, hogy minden üvegtábla csörömpölt
2422 35|                  megrettent szegény Béni, hogy a pipát kiejté a kezéből
2423 35|                 gondolat volt az őelőtte, hogy ő legyen ura minden birtokuknak,
2424 35|                   ura minden birtokuknak, hogy ő parancsoljon mindenből.
2425 35|            változtatott szakállviselésre, hogy ismeretlenné legyen. Próbálja
2426 35|             végigmehet a városon anélkül, hogy valaki megszólítaná.~Léptei
2427 35|                 járda, ott eszébe jutott, hogy ezen a márványon ő sokat
2428 35|                 pálinkaszagból tömörülve, hogy ott mindjárt a levegőbe
2429 35|                Jupiter, mikor nem akarta, hogy lássák. Három pislogó lámpa
2430 35|                  a meg nem láttatás után, hogy a mellettük elhaladó megbántani
2431 35|               idebenn.~Kálmán szétnézett, hogy hová bújjék el itten. Minden
2432 35|                 úr.~Kálmán széttekintett, hogy hol az az úr, akit hívnak.
2433 35|                 Már azt sem akarta hinni, hogy az az ő saját neve.~A megszólító
2434 35|               kell, s engem már ismernek, hogy nem vagyok sem játékos,
2435 35|                 játszik. Meglátjuk rajta, hogy nyert-e vagy vesztett. Ha
2436 35|               összevész velük, a vége az, hogy kilökik az ajtón. Akkor
2437 35|            lefektetem. Mert úgy sajnálom, hogy ilyen szép talentum így
2438 35|           csizmadia nem kérdezte sem azt, hogy miért látja most is Kálmánt,
2439 35|                 most is Kálmánt, sem azt, hogy miért látja ily kopott,
2440 35|                 itthon történtek azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről,
2441 35|          háborgatták kérdezősködéseikkel, hogy mit parancsol, inkább összehordták
2442 35|                   annál inkább követelte, hogy őiránta minden ember tisztelettel
2443 35|               mindig azt állítja magáról, hogy ő a Mátyás király. Ez a
2444 35|                    s biztatta a barátait, hogy álljanak rajta bosszút László
2445 35|                   Azok váltig hitegették, hogy régen összeaprították azt
2446 35|                   de csak azt erősítette, hogy nem jól aprították össze;
2447 35|                meggyfa pipaszár jogarral, hogy annak összehorpadt a cilindere.~
2448 35|        kivonszolni; ami nem ment anélkül, hogy a meggyfa pipaszár még egynéhány
2449 35|                 becsapták utána az ajtót, hogy a cirkáló tűzőrség meg ne
2450 35|              kellett kétfelől Bányaváryt, hogy el ne essék, vagy vissza
2451 35|               pálcájával a hátamra. Igaz, hogy a hátamra húztak, vagy sem?~–
2452 35|                    mert ott kicsiny híja, hogy Mátyás királyt meg nem lőtték.~–
2453 35|                    Teneked is megígértem, hogy dupla itcét rendelek a számodra.
2454 35|                    aki azzal jött hozzám, hogy „róka fogta csuka, csuka
2455 35|                 képzelt király, s ráállt, hogy hazamenjen.~De nagy mesterség
2456 35|                aztán megbicsakolta magát, hogy miért van a királyi várlak
2457 35|                   A csizmadia csitította, hogy hiszen ő maga rendelte el,
2458 35|                hiszen ő maga rendelte el, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár!”
2459 35|              tisztelem őtet; de tudjátok, hogy Mátyás király balkézre is
2460 35|                     Ez itt az én címerem! Hogy jön ide az én címerem? A
2461 35|           Hasztalan volt vele disputálni, hogy az nem holló, hanem oroszlán,
2462 35|              lámpás elé, akkor megnézzük, hogy mi van rajta.~Azt biz elhitte
2463 35|                   elhitte az ittas ember, hogy a házak mendegélnek, s elhagyta
2464 35|             kínozva a szegény csizmadiát, hogy „miért nincs a csóri csukának
2465 35|               dobni a porba, gőgös óriás, hogy a csontod törik bele. Lovamat
2466 35|              Mikor olyan nagyon sajnálom, hogy ilyen szép talentum így
2467 35|            szobában. A szomszédok látják, hogy reggelig ég a gyertya az
2468 35|                Sohasem kérdi tőle a neje, hogy hol volt. Sohasem tesz neki
2469 35|                   és senkinek sem engedi, hogy férjéről valami rosszat
2470 35|                  a szemében. Azt mondják, hogy „érzi” a szerepét.~Kálmán
2471 35|           bajtársam; de közel vagy hozzá, hogy ezzel a székkel itt a fejedet
2472 35|           győződve – monda a csizmadia –, hogy ön az egyedüli ember, aki
2473 35|                  csak annyira vihetné is, hogy ne jöjjön át Pestre, hanem
2474 35|                   arról, amit ön mondott, hogy hagyjak békét a nagy históriai
2475 35|                   No, annak ugyan örülök, hogy tudtam önnek olyan tanácsot
2476 35|                  indítványom oda megy ki, hogy ez a barna kenyér, ez az
2477 35|               akkor én megalkuszom önnel, hogy évenként nyolcvan forintért
2478 35|                  pórusán.~– Én tudom azt, hogy micsoda helyzetben van ön
2479 35|              csizmadia –, s urát is adom, hogy miként tudom. Önnek a nagyanyja
2480 35|                 nem volt nehéz megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos
2481 35|             esténként magamhoz hazahozom, hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony
2482 35|                  embert; ön jobban tudja, hogy miért. Egyszer a nagyasszony
2483 35|                  az alatt az ürügy alatt, hogy Béni bácsinak szabjak csizmát.
2484 35|                  bennem helyezé bizalmát, hogy talán tudok még olyan lábhüvelyt
2485 35|                másikat adta. Kikérdezett, hogy miért hordom én esténként
2486 35|                   haza. Mért nem engedem, hogy feküdjék ott az utca közepén,
2487 35|             Azután elmondta nekem azt is, hogy miért haragszik rá olyan
2488 35|                haragszik rá olyan nagyon. Hogy fogadott leányát, egy áldott
2489 35|               megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött,
2490 35|                   arra a gondolatra jött, hogy önt külföldre kiküldje;
2491 35|                   ön hazaküldött. Azután, hogy azok nekem is nagyon megtetszettek,
2492 35|                megtetszettek, azt mondta, hogy nekem ad belőlük egyet,
2493 35|          tetszésem szerint, ha megígérem, hogy felhagyok azzal a bolondsággal,
2494 35|           felhagyok azzal a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás,
2495 35|                   aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképpen nem cselekszem.
2496 35|                   meg találja önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei
2497 35|             csizmadiacéhet, s azt mondta, hogy nem kell a Béninek több
2498 35|                   fog ezentúl cipőben, és hogy mármost azért is meg fogja
2499 35|                  is meg fogja önnek írni, hogy Bányaváryék milyen állapotok
2500 35|                   csizmái tudatják velem, hogy messze útról gyalog jött;