Part

2501 35|                semmi köze. Ön maga mondá, hogy egy vígjátékot írt, s írni
2502 35|                  fog többet; ebből tudom, hogy ön el van határozva szegényül
2503 35|             rongyos ház arra van hivatva, hogy egykor majd a késő unokák,
2504 36|               tintát kért házigazdájától, hogy még az éjjel átdolgozza
2505 36|                 kénytelen volt elfogadni, hogy amit lát, az valóság.~Hogy
2506 36|                hogy amit lát, az valóság.~Hogy ő maga hogyan került ide,
2507 36|                   kezdett tisztába jönni, hogy ő maga valami színházigazgató,
2508 36|           valahova haza kell menni; hanem hogy ez a másik alak hogyan került
2509 36|              szolgáló Tseresnyés uramhoz, hogy Bányaváry úr megbolondult:
2510 36|          Tseresnyés uram föltevé magában, hogy megszemléli a dolgot; de
2511 36|                kérdésre intézett hozzá.~– Hogy jössz ide? Te írtad ezt?
2512 36|                írtad ezt? Ránk gondoltál? Hogy vagy? Mi bajod? Szeretsz
2513 36|                 Úgy hoztál ide? Mondd ki, hogy cudar ember vagyok: aztán
2514 36|                   Kálmán nem mondta neki, hogy cudar ember; hanem azért
2515 36|                   utóbbi eset van. Iszom, hogy ne gondolkodjam. De most
2516 36|              közönséget újra. Alig várom, hogy Cilikém olvashassa. Jössz
2517 36|               Tseresnyés uram közbeszólt, hogy előbb reggelizni illik;
2518 36|               Cilike megérezné ajkainkon, hogy pálinkát ittunk. Pfuj! Jössz
2519 36|                 ugyebár?~Kálmán ráhagyta, hogy jó lesz.~Azzal búcsút vettek
2520 36|                  A kísérlet arra volt jó, hogy bebizonyítsa, miszerint
2521 36|             reggelizni.~Kálmán úgy tudta, hogy Cilike odahaza nagyon is
2522 36|                  asztal lábához cérnával, hogy ne szökhessem el. Azt sem
2523 36|                  meg magamat? Azt akarja, hogy magam verjem a fejemet a
2524 36|                bajod.~– De ha azt tudnád, hogy mit hoztam még magammal,
2525 36|                tied, s azt mondtam volna, hogy „va banque!” vagy „semmi” –
2526 36|              kedves Kálmán!” És nem elég, hogy ő maga jött; hozott magával
2527 36|             igazán érezte; ki tehet róla, hogy este kilenc óra után megint
2528 36|                  vonásával sem árulta el, hogy szenved: szenved az önválasztotta
2529 36|                    olyankor jólesik neki, hogy kisírhatja magát: a játék,
2530 36|                  szól Kálmánnak. – Látod, hogy egy hanggal, egy tekintettel
2531 36|                 az Óperenciák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet
2532 36|  rendkívüliségeidet tanulmányozzam, hanem hogy komolyan felvegyek egy ügyet,
2533 36|                igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus tojása. Mindenfelé
2534 36|              lépten-nyomon követte volna, hogy a jó benyomást, mint morfiumot,
2535 36|                fedezett fel Kálmán előtt.~Hogy a közönség elé állítá azon
2536 36|               világ pedig meg volt lepve, hogy íme egy új csodatevő támad,
2537 36|                  támad, aki bebizonyítja, hogy közönséges, egyszerű, mindennapi
2538 36|              egyre nem gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet puszta
2539 36|                  még nem volt felfedezve.~Hogy létrejött e mítoszi csoda,
2540 36|                   azon vette észre magát, hogy megint eljár kártyázni,
2541 36|              ugyan azt a címet adta neki, hogy csak egy kicsit mulatni
2542 36|                szállására; de az is igaz, hogy rendesen oly felmagasztalt
2543 36|                vagyok én vagy rabszolgád, hogy nekem parancsolni akarsz?
2544 36|                 én tégedet úgy megverlek, hogy másnap rá fogsz emlékezni
2545 36|                  rá fogsz emlékezni róla, hogy mi történt veled előtte
2546 36|                  pódiumra és szuffitákra, hogy ilyen élvezetben csakugyan
2547 36|           Bányavárytól.~Talán azzal jött, hogy tőle bocsánatot kérjen,
2548 36|                   tőle bocsánatot kérjen, hogy kiengesztelje? Óh, dehogy.
2549 36|                 összejönnek, azon kezdik, hogy ugyan hideg van odakinn,
2550 36|                 történt?~– De engedd meg, hogy Tseresnyés uramat is beszólítsam,
2551 36|                   s félrefordítá a fejét. Hogy beszélheti el ezt ilyen
2552 36|                 hátamon végig – hahaha! – hogy itt látjátok a helyét most
2553 36|            delictit, és meg kell vallani, hogy az egy olyan becsületesen
2554 36|                   volt tán férfi korában, hogy nevetett. Nem is folytatta,
2555 36|             sírtak! – Vagy mind a kettőt.~Hogy Cilike olyan vitéz asszony!
2556 36|                 egy szóval sem kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött
2557 36|                 éjjel azt álmodtam volna, hogy szökött katona voltam s
2558 36|               nézegettem, s úgy találtam, hogy az egyik vége meg van hasadva.
2559 36|             számadást, s azt parancsolta, hogy nézzem azt végig. Néztem,
2560 36|                 Az egy összeállítás volt, hogy a te színműveid után mennyi
2561 36|               mennyi a tiszta bevételünk. Hogy tudott ilyen pontos számadást
2562 36|         fölösleges jövedelmünk van abból, hogy Jenőy színműveit előadjuk.
2563 36|            előadjuk. Te eddig azt hitted, hogy e fölösleg elkártyázni s
2564 36|                  arra nem gondoltál soha, hogy egyetlen barátunk, ki a
2565 36|                kedélyeskedés többé. Adok, hogy adj; teszek, hogy tégy!”
2566 36|                   Adok, hogy adj; teszek, hogy tégy!” Ez a világon a rend. –
2567 36|             facias, facio, ut des.” Adok, hogy adj; teszek, hogy tégy;
2568 36|                   Adok, hogy adj; teszek, hogy tégy; adok, hogy tégy; teszek,
2569 36|                  teszek, hogy tégy; adok, hogy tégy; teszek, hogy adj.
2570 36|                  adok, hogy tégy; teszek, hogy adj. Vajon melyik kollégiumban
2571 36|                örült neki, mint a bolond, hogy őt a felesége megverte,
2572 36|                   őt a felesége megverte, hogy mármost ő ezentúl jó ember
2573 36|           Kálmánnak, midőn felkerekedtek, hogy együtt átmenjenek Budára
2574 37|                 van.~Nem kell tőle félni, hogy a magasztaló hír valami
2575 37|                   s megtudta magáról azt, hogy szép. Öntudatára jött annak,
2576 37|                    Öntudatára jött annak, hogy mindenütt hódít. A sors
2577 37|            időzött olyan közel Kálmánhoz, hogy véletlenül hintajával az
2578 37|                   nem biztosítaná afelől, hogy roppant szerzeményéből egymillió
2579 37|               uzsorával lehetett rábírni, hogy aludjanak tovább.~Ez volt
2580 37|                  úr volt; – tudták ugyan, hogy adóssága is sok van, de
2581 37|        főispánoknak kiadatott a rendelet, hogy minden lehetőt és lehetetlent
2582 37|                barátommal végigduellálni, hogy ellenük beszéljek!” – Ha
2583 37|              pajtásommal összepofozkodni, hogy ellenük lépjek fel!” – Ung
2584 37|                  megyében pedig megtette, hogy fellépett mint nemzetiségi
2585 37|                 Decséry főispán részéről, hogy ha ez az ember családi kötelékekkel
2586 37|                 kötelezettségének a báró, hogy egyszer tartott liberális
2587 37|               számára, mint férjet. Azaz, hogy attól függ, hogy milyen
2588 37|                    Azaz, hogy attól függ, hogy milyen lesz a férj? És e
2589 37|                    Nagy hibának tartotta, hogy ez kiesett családja kegyéből.
2590 37|                   ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán ilyen excentrikus
2591 37|         félbeszakította, hanem azt hitte, hogy nem tart ez sokáig. Minden
2592 37|                  másról. Ő azt állította, hogy eszére fog az még térni.
2593 37|                térni. Ő nem tesz le róla, hogy az ajándékba adott két garasáért
2594 37|               hírül hozták az öreg úrnak, hogy az öreg Jenőyné megharagudott
2595 37|          takarékos ifjú mutatta be magát, hogy beszélgetés közben két gyertya
2596 37|                   is megérthetik egymást; hogy az eldobott fidibuszt felvette
2597 37|                   újrahasználás végett, s hogy a cselédeknek kétkrajcárosokat
2598 37|                   Elmondta az öreg úrnak, hogy most adta el valamennyi
2599 37|             valaki tízezer forintos lóra, hogy foghat be egyszerre húszezer
2600 37|              mindjárt igent. Azt felelte, hogy őneki ebbe a dologba semmi
2601 37|    szerencseelismerés van abban a szóban! Hogy villannak meg a szemek,
2602 37|                   villannak meg a szemek, hogy gömbölyödik ki az arc, hogy
2603 37|               hogy gömbölyödik ki az arc, hogy tágul a mell annál a szónál „
2604 37|                   ha azt kellene mondani, hogy „csak leány”, milyen halk
2605 37|                 milyen halk volna a hang, hogy vonna egyet a váll, hogy
2606 37|                  hogy vonna egyet a váll, hogy sütné le az ember a szemeit,
2607 37|              sütné le az ember a szemeit, hogy húzná hosszúra a képét.~
2608 37|              hebehurgyán, aztán megbánta, hogy ezt kiszalasztá a száján,
2609 37|           mindenkinek eldicsekedett vele, hogy neki fia van, s miután még
2610 37|                 hírül esett szerencséhez, hogy neki fia van, végre eljutott
2611 37|              kisgyermeket, s azt hihette, hogy annak is kilencednapra nyílik
2612 37|                  elméncségei úgy látszik, hogy még otthon készültek, s
2613 37|                  adta azt át neki, kérve, hogy tekintse meg, mi van a virágok
2614 37|              minden főrangú ismerőseivel, hogy e két család a házassági
2615 37|               könny? Vagy tettetni fogja, hogy nem fáj, és ügyetlenül?
2616 37|               tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog pár lesz belőlük.
2617 37|             Kálmán még olyan tréfás volt, hogy nyájasan nyújtá neki a kosárkát.~–
2618 37|                  sem engedett ennyi időt, hogy egy sort is elolvashassanak
2619 37|                   álmaik legmerészebbike. Hogy milyen nagy ez emberek öröme,
2620 37|           tubákkal bosszantotta az orrát, hogy annál mérgesebb legyen.~–
2621 37|                     Hát mikor lesz meg?~– Hogy mikor lesz meg? – ismétlé
2622 37|                   Most meg már azt kérdi, hogy mi lesz meg?~– No igen,
2623 37|          annyiféle processzusa van nálam, hogy azt sem tudom, melyiket
2624 37|            processzust sem. Ön tudja jól, hogy mit sürgetek. Egy dologért
2625 37|            hóbortjában segítségére lenni, hogy az egyik gyermekét, a jót,
2626 37|             összekötött aktát, s anélkül, hogy azt mondaná, hogy „tessék”:
2627 37|                anélkül, hogy azt mondaná, hogy „tessék”: odafektette a
2628 37|                 kellett neki leszorítani, hogy a többiről le ne csússzék.~
2629 37|                adjunktusához, annak adom. Hogy hívják azt a sántát?~– A
2630 37|                    vegyen neki grófságot, hogy legyen neki még két szarvával
2631 37|              valami kifestett vén banyát, hogy legyen, aki ebédnél felköti
2632 37|                 kíváncsi volt meghallani, hogy mit tud még az a kis ember
2633 37|                   Még elhallgattad volna, hogy ócsárol szemtől szemedbe! –
2634 37|                 Nem voltak hozzákészülve, hogy szekérrel jöttek volna;
2635 37|                átvett néhány percsomagot, hogy Béni bácsin könnyítsen;
2636 37|                 mégis annyi maradt annál, hogy nem bírt vele. Egy-egy engedetlen
2637 37|                okoskodni, ahogy ön tette, hogy egyszer valamikor csak nem
2638 37|                    ha”. Ámde nagy kérdés, hogy Kálmán a mellett az izgatott
2639 37|                arra leharapom az ujjamat, hogy amint a nagyasszony Bénit
2640 37|                  a birtokába, az anélkül, hogy valaha egy jó lovat tartott
2641 37|                   mégpedig a lábam ujját, hogy nem vetek neki félévet,
2642 37|                   nem vetek neki félévet, hogy Kálmán el fogja magától
2643 37|                   A tinót Bécsbe hajtják, hogy visszajöjjön mint tulok.
2644 37|                   sohasem vittem annyira, hogy olyan kliensem lett volna,
2645 37|             útitársát hasztalan biztatta, hogy szálljon ki az is, kénytelen
2646 37|            kénytelen volt rászánni magát, hogy egyedül ballagjon a kocsi
2647 37|          fenntartva azt az elővigyázatot, hogy félkezével a kocsiajtó kilincsét
2648 37|                   a perfidiát kövesse el, hogy megvagdalja a lovakat, en
2649 37|                   csak nem követhette el, hogy egy grófnőnek a férjét báró
2650 37|             fülébe, – mire az azt mondta, hogy „yes”.~– Hát jól van, Béni
2651 37|            félelmén, s el lett határozva, hogy magukhoz ültetik őt a saját
2652 37|               kocsihoz; azaz csak mondta, hogy szalad, de inkább megállt
2653 37|        megmagyarázta a sánta fiskálisnak, hogy őt milyen véletlen szerencse
2654 37|                  véletlen szerencse érte, hogy Bálvándy grófékkal utazhatik
2655 37|                   Biróczy is úgy találta, hogy az nagy szerencse; hanem
2656 37|                 majd hát tubákolni fogok, hogy el ne aludjam.~– Az bizony
2657 37|              bolondul tette Kálmán öcsém, hogy nem vette el.~(Akkor te
2658 37|                bácsinak az oldaltáskáját, hogy mármost vigyázzon rá maga,
2659 37|                   Béni bácsi nem titkolá, hogy leginkább azért szeret itten,
2660 37|       zsiványoktól. Moor Károlyból tudja, hogy a cseh erdők tele vannak
2661 37|             öregbített, nagyon jól tudja, hogy az a bizonyos Schinderhannes
2662 37|                 dugva, bevarrva valahová, hogy azokra senki rá nem talál,
2663 37|               váltót? Megmagyarázta neki, hogy milyen az. Majd arra is
2664 37|                   arra is rávitte a feje, hogy a grófnőnek szépeket mondjon;
2665 37|            lélegzet alatt gratulált neki, hogy ilyen derék emberhez ment
2666 37|                   ment nőül, és sajnálta, hogy nem tisztelheti sógorasszonyának.
2667 37|              szokásaival, s tudatta vele, hogy most ő a majorátus birtokosa,
2668 37|                még azt is megtette volna, hogy az ifjú házasok előtt Kálmán
2669 37|              fiúnak, mikor eszébe jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a
2670 37|                   neki goromba Biróczy –, hogy ezek az urak magából bolondot
2671 37|               Biróczyra; kikérte magának, hogy ő irányában ily kifejezéseket
2672 37|             kereken megmondta Biróczynak, hogy őneki ne legyen mindenütt
2673 37|                  írtam a mamának levelet, hogy nekem a maga kísérete nem
2674 37|                    ebben tudatja magával, hogy ne strázsáljon engem mindig;
2675 37|                bácsi csak kipattant vele, hogy miért akarja lerázni a nyakáról
2676 37|             gonosz szenvedély ösztökélte, hogy Bálvándyékkal a homburgi
2677 37|                   van, de szeretné látni, hogy miképpen játszik más. A
2678 37|                   a grófnő is azt mondta, hogy ő is próbál szerencsét.
2679 37|                   s úgy elhajtatna innen, hogy soha többé nem látná őtet
2680 37|             manoeuvret csinálta Bálvándy, hogy négyszer rajta hagyta egymás
2681 37|                  beseperte, s azt mondta, hogy ez a vacsora előtt elég
2682 37|                   ember bizonyosan tudná, hogy nyer; akkor nem volna olyan
2683 37|                   azzal a meggyőződéssel, hogy Bálvándy reggelig szétrobbantja
2684 37|               pedig elaludt, azt álmodta, hogy ő maga is nyakig ül az aranyban:
2685 37|                  már nyert annyi aranyat, hogy az volt egy mázsa.~– A bizony –
2686 37|            torkában. Ez olyan nagy dolog, hogy egyszeri hallásra meg sem
2687 37|                  volna meg? Azt csinálná, hogy borotválkozás előtt felszína
2688 37|                 csomó burnótot az orrába, hogy mikor a nyakán van a borotva,
2689 37|                   tolvajság volna!~Persze hogy nem igaz egy szó sem az
2690 37|              volna kérdezni más embertől, hogy igaz, amit a fiskális mondott.~
2691 37|                 meg volt felőle győződve, hogy Bálvándy hozza magával a
2692 37|                 ennyi pénzt majd eldugni, hogy az úton el ne lopják?~De
2693 37|               egyúttal azt is tapasztalá, hogy a sánta fiskális mindenütt
2694 37|                   van küldetve.~Reménylé, hogy Párizsban majd csak nyomát
2695 37|                  tetszett neki különösen, hogy a báró és a grófnő nem tesznek
2696 37|                   két tanú aláírja magát, hogy az ő szeme láttára számlálták
2697 37|                processus vallja kárát; de hogy valaki Ázsia széléről idejöjjön
2698 37|                 rá kellett szánnia magát, hogy egy bérkocsit fogadjon,
2699 37|              fogadjon, s annak meghagyja, hogy erre az írásban mutatott
2700 37|                aláírásokat, s azt mondta, hogy minden rendben van: aranyban
2701 37|               Béni bácsi előrebocsátotta, hogy vele németül beszéljenek,
2702 37|                aztán udvariasan felkérte, hogy szíveskedjék a váltóra ráírni
2703 37|                keményen meghagyta a mama, hogy semminemű papirosnak alá
2704 37|                már alig volt annyi pénze, hogy a fiákert kifizesse. Most
2705 37|                Bálvándyt, s előadta neki, hogy micsoda veszedelemben van.
2706 37|               Béni bácsi!~Dehogy engedte, hogy Bálvándy az ő váltójára
2707 37|             átadta azt a bárónak anélkül, hogy elvesztett volna belőle
2708 37|               bácsinak más óhajtása, mint hogy vajha ő egyszer visszaszolgáltatná
2709 37|              bácsi? De örült neki nagyon, hogy Bálvándyval egy papírra
2710 37|                  Azt már megtanulta tőle, hogy az a váltóra írt „giro”
2711 37|             dolgot, s beletelt két hónap, hogy az eszébe sem jutott.~Ezt
2712 37|               Csak az az egy feszélyezte, hogy ez a sánta fiskális mindenütt
2713 37|              látott úr, s azt kérdi tőle, hogy van kedve azért, hogy ezt
2714 37|               tőle, hogy van kedve azért, hogy ezt a hosszú cédulát megmutatja
2715 37|              értett már annyit franciául, hogy ezt a dolgot semmiképpen
2716 37|                 semmiképpen meg ne értse. Hogy ő fizessen hetvenötezer
2717 37|         kellemetlen úr azt kérdezte tőle, hogy nem az ő névaláírása-e ez
2718 37|                    giro”, ezt úgy hívják, hogy „giro”, én itten csak „giro”
2719 37|               mosziő biztosítá Béni urat, hogy tudja ő ezt jól, de miután
2720 37|                  s szörnyen vigyáztak rá, hogy meg ne ugorjék.~– Hová visznek,
2721 37|                 pedig elgondolta magában, hogy ezekből a párizsi börtönökből
2722 37|                azon kezdte a könyörgését, hogy ne hagyja őt elveszni: akkor
2723 37|                   akkor nem állhatta meg, hogy el ne kacagja magát, s azontúl
2724 37|                      Hát azért, öreg fiú, hogy ha ide kerülök, ne üljek
2725 37|                 magamban, légy itt te is, hogy együtt elmulathassunk. No,
2726 37|             Bálvándy –, ha vesszük észre, hogy baj van, egy éjjel leöljük
2727 37|                   odaüzentem a jegyzőhöz, hogy küldje ide a hitelezőmet.
2728 37|                 elbámult, mikor meglátta, hogy a foglár egész pompás luncheont
2729 37|                már egészen felteszi róla, hogy ez minden este el tud veszteni
2730 37|               frankot. Így azután persze, hogy a nagymogul maga is az adósok
2731 37|             foglár jelenté kis idő múlva, hogy eljött az ügyvéd, aki az
2732 37|            Biróczy pedig azon igyekezett, hogy saját magát kiszabadítsa
2733 37|               fejét a kezébe, s várja el, hogy mit végzek én ezzel a másik
2734 37|                  Röviden! Mennyibe kerül, hogy innen kiszabaduljak rögtön?~(–
2735 37|                hitelező?~– Egy asszony.~– Hogy hívják?~– Sátory Csollán
2736 37|                   juxot csináltam belőle, hogy akkor itthagyjam faképnél,
2737 37|                   ez így volt kicsinálva, hogy ön utánam járjon, a váltóimat
2738 37|                   édes mama, ha megtudja, hogy a fia tömlöcbe került, idegen
2739 37|                szóljon neki semmit arról, hogy hol vagyok. Vigyenek haza,
2740 37|                  a köhögés és prüsszögés, hogy nem tudott tovább beszélni.~
2741 37|                diadaltól, mikor megtudta, hogy terve milyen tökéletesen
2742 37|                   ő Bálvándyt jól, tudta, hogy az vesztegetni fog, adósságokba
2743 37|          keveredik; bizonyos volt felőle, hogy mézesheteibe egy ilyen tréfás
2744 37|              gondolta magában: „én tudom, hogy ki az a másik”.~Biróczyval
2745 37|              grófnő is.~Katinka megtudta, hogy a grófnő keservesen kikelt
2746 37|                 előre megmondhatta volna, hogy mit fog az öreg Decséry
2747 37|                  nagy szerencsétlenségét, hogy nászútjáról egyedül kellett
2748 37|                   volt képes megindítani, hogy pénzes ládáját megnyissa
2749 37|                     Csak most tudták meg, hogy Dorothea már asszony. Jaj
2750 37|                  aztán elmondta őszintén, hogy unokája szenved, mert férjének
2751 37|                földműves pedig azt hitte, hogy a világon minden ember oda
2752 37|                  is képzelt egyebet, mint hogy Dorothea Kálmánhoz ment
2753 37|                 biztosítá az úrhölgyeket, hogy a legjobb helyre jöttek
2754 37|                   A felesége is biztatta, hogy bizony csak adjon amennyit
2755 37|                paraszt módra panaszkodni, hogy nincs ára semminek, nem
2756 37|                  az kerekedett ki belőle, hogy neki magának is kölcsön
2757 37|                úrhölgyek? Annyi bizonyos, hogy üres kézzel tértek vissza
2758 37|                mikor azt a szót hallotta, hogy a kölcsönveendő pénz egy,
2759 37|               valakitől pénzt kiénekelni, hogy majd az ő pénzével egy második
2760 37|          kielégíttetni; sohasem tudhatja, hogy akad-e majd egy harmadik
2761 37|               voltak adva, semmi kilátás, hogy három-négy hónapnál hamarább
2762 37|            nagyasszony elbúsulja magát, s hogy Béni fiát hazakapja, kifizeti
2763 37|                rajtarontott, s követelte, hogy hova tette az ő fiát, még
2764 37|                   melyben meghagyja neki, hogy eressze Bénit a maga esze
2765 37|                erre a jó tanácsra: tudta, hogy csupa keserű gúny van abban.
2766 37|              leveleket, amikben könyörög, hogy szabadítsa ki őtet e siralmas
2767 37|                  Bálvándy.~Hanem azontúl, hogy visszaérkezett, mindig nagyon
2768 38|                   partőr és a csillagok), hogy botorkál hosszú zilált sorban
2769 38|                   múlva) nem tudja senki, hogy ők itt jártak.~És mégis
2770 38|                  a keserves péntek napot, hogy mint egy tolvajbanda, mely
2771 38|          becsületünket foldozni bandukol, hogy új lelkesedéssel léphessenek
2772 38|                bizonyságot tegyenek róla, hogy még „él a magyar”.~És mily
2773 38|               sajnálta; ez volt az érzés. Hogy kell ilyen szép tehetségeknek
2774 38|                 És volt tehetségük hozzá, hogy bármely más nemzet nyelvén
2775 38|                 színlapjaikon olvasható, „hogy lássa a világ, mit tud a
2776 38|                világ, mit tud a magyar?”, hogy játszottak Pécsett németül,
2777 38|                  az illetők természetesen hogy kaptak. Az bizony éppen
2778 38|                 az előadás után ahelyett, hogy az ember nekiindulna bujdosni
2779 38|                   keresni az üres fiókot, hogy kerül-e ki még belőle valami
2780 38|                 de Cilike annak is örült, hogy odajár: az tisztes társaság;
2781 38|               egészen megnyugodott abban, hogy majd egyedül fog hazamenni
2782 38|                 amire Kálmán azt felelte, hogy ha lehet, elmegy.~De hát
2783 38|                lehetett.~Mert az történt, hogy az idő, erős déli szél mellett
2784 38|            felporhanyítá; amiből az lett, hogy mikor Cilike az előadás
2785 38|                színházi szolgát felkérte, hogy a kosárba kötött ruháit
2786 38|               Budára, az kereken kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért
2787 38|                    Cilikét magára hagyva, hogy keressen ahol akar magának
2788 38|                 azt a tanácsot adta neki, hogy legjobb lesz, ha ő is utánuk
2789 38|                   bérkocsija még itt vár. Hogy is menne ily cudar időben
2790 38|              vertek; és ő el volt szánva, hogy egyedül is átmegy Budára.
2791 38|               vihar, a rémek?~Nekiindult, hogy megy haza egyedül.~Mikor
2792 38|                      Megvártalak. Tudtam, hogy senki sem lesz, aki hazakísérjen
2793 38|              Kálmán karját, hozzá simult, hogy egy esernyő alatt jobban
2794 38|              rebegett neki valami olyast, hogy „áldjon meg az Isten!”,
2795 38|                partőr figyelmezteté őket, hogy a jégen járni már életveszélyes
2796 38|                dolog; minden órán várják, hogy megindul.~– Nekem át kell
2797 38|                  sietségben az a jó volt, hogy a rájuk fagyott öltöny ismét
2798 38|                pesti parton adott irányt, hogy merre menjen. Kettős oka
2799 38|                  ágyúlövés, annak jeléül, hogy itt is kezd indulni a jég.~
2800 38|             érkezőt, s nem kérdezte tőle, hogy hol késett olyan sokáig.~–
2801 38|               vigyorgást Aszályi pofáján, hogy nem tudott menekülni attól
2802 38|            menekülni attól a gondolattól, hogy őneki ezt a vigyorgást onnan
2803 38|                  cimbora sajnálta nagyon, hogy Bálvándy mért nincs itten
2804 38|                   s hunyorgatással jelzé, hogy ő meg is tudná nevezni azt
2805 38|              helyet.~Kálmán azt gondolta, hogy mindez az ő bosszantására
2806 38|               vette.~Ő csak arra gondolt, hogy milyen jó volt neki a jégen
2807 38|                 azt felelte rá: ugyan jó, hogy mi nem vagyunk rajta.~De
2808 38|                  a jégen keresztülfutott, hogy kisgyermekénél lehessen,
2809 38|                unszolni kezdé Bányaváryt, hogy énekeljen el valami szép
2810 38|                Valaki elhíresztelte róla, hogy mellbeteg.~A reggel is együtt
2811 38|           Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki kellene kocsikázni a
2812 38|                jutott valakinek előhozni, hogy az a Bálvándy mért nincs
2813 38|                 tette kedves vendégeinek, hogy mármost őmiatta mindannyian
2814 38|           találkozott Bálvándyval. Azért, hogy kedvesét nőül vette, nem
2815 38|                   nem tudtam semmit róla, hogy Csollánnénál társaság van;
2816 39|              lehetett leginkább megtudni, hogy a „Csigá”-ban hónapos retket
2817 39|               között csak az a különbség, hogy akkoriban itt volt a fővárosi
2818 39|                 tudósnak. Megrótták érte, hogy olyan sokat dolgozik. A
2819 39|                  gyönyörét találta abban, hogy az legyen.~A „Csiga” rendes
2820 39|           elsőbbiről mindenki azt mondja, hogy haszontalan ember; „nekem
2821 39|             magának Kálmánnak is feltűnt, hogy amint ő belép a pályatársak
2822 39|              hátrafelé.~Nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa emiatt Biróczyt.~–
2823 39|              Biróczyt.~– Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek, az
2824 39|                   okát? Már régen vártam, hogy ezt kérdezd – monda Biróczy. –
2825 39|           szögletbe.~Kálmán azon idő óta, hogy Biróczy elvállalta nagyanyjának
2826 39|               arcvonással is azt mutatni, hogy őrá vagyonának elvesztése
2827 39|               Csollánnénál. Emlékszel rá, hogy valaki fölemlítette akkor,
2828 39|            Emlékezem.~– No, hát tudd meg, hogy attól fogva mostanáig ez
2829 39|                 barátunk” azt híreszteli, hogy báró Bálvándy azon az éjszakán,
2830 39|               hangja. – Ön azt állította, hogy azon az éjszakán, melyen
2831 39|                  Csollánné bérkocsijában, hogy Bányavárynét elvigyem az
2832 39|              csattanós, igazságos pofont, hogy az éppen elég volt utolsó
2833 39|             szemeivel akarna meggyőződni, hogy csakugyan pirosabb-e az
2834 39|                 jutott eszébe dühösködni, hogy „ez vért kíván!” – mikor
2835 39|              mikor már meggyőződött róla, hogy Jenőy felcsapta a kalapját
2836 39|                  Akkor aztán körülnézett, hogy kit válasszon a társaságból
2837 39|                  akképpen bizonyítván be, hogy az egész világ a magyaroktól
2838 39|              Aszályi azzal a felhívással, hogy legyen őneki a véres bosszú
2839 39|                tudós csak annyit mondott, hogy „Nabukodonozor”. – Ami tudvalevőleg
2840 39|                   kellett utána kiabálni, hogy várja meg. Kálmán aztán
2841 39|                 és bevárta.~– Jól tettem, hogy egy pofont adtam neki? –
2842 39|             Segéded? Csak nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra
2843 39|              egynek sem fog eszébe jutni, hogy a kapott sebet látni akarja.
2844 39|            fickóról. Hanem kérdezzük azt, hogy miért híresztelte ő ezt
2845 39|         körülményeket. A fickó jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat
2846 39|          beszéljünk. A fickó tehát tudta, hogy te voltál a kísérő, és mégis
2847 39|           híresztelé pedig olyan nyíltan, hogy várnia kellett, hogy az
2848 39|             nyíltan, hogy várnia kellett, hogy az neked is füledbe megy. –
2849 39|           lehetett arról az egy pofonról, hogy akár öt forintot vehetett
2850 39|             érdeked van neked e dologban, hogy beleártod magadat?~– Érdekem?
2851 39|                  Hiszen én magam mondtam, hogy érdek nélkül semmi sem történik
2852 39|                nem szólsz vele, meglehet, hogy aztán sohasem beszélsz vele
2853 39|                kellett értenie Kálmánnak, hogy ki „az az asszony”.~„Csollánné?”~
2854 39|              kezeit –, aki örültem annak, hogy kigyógyítottam őt egyik
2855 39|                   rágalmat elhíresztelni, hogy ő Bálvándy kedvese: hogy
2856 39|                  hogy ő Bálvándy kedvese: hogy a férj annál jobban elidegenedjék
2857 39|               kényszerítve a vonagló nőt, hogy üljön melléje és tegye forró
2858 39|             elmondta, fölfedezte előttem, hogy a csábító meghívások amaz
2859 39|                 külföldi színigazgatóval, hogy az Bányavárynak nagyszerű
2860 39|         letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt, védencnője érdekében
2861 39|               azután Kálmánon volt a sor, hogy elkezdjen zokogni, ahogy
2862 39|                 haza. S minek ment haza?~„Hogy mit teszek? – azt nem tudom.
2863 39|                  De kit? – Talán magamat, hogy olyan bolond voltam, hogy
2864 39|                 hogy olyan bolond voltam, hogy éppen én vittem őt azon
2865 39|               szíven lőni.”~Azt gondolta, hogy a szépasszonynak fog levelet
2866 39|           kegyetlen rossz-szívű démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen
2867 39|               oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket élve eltemessen;
2868 39|                 Mire nem tanácsolnál még? Hogy felfokozzam ennek az asszonynak
2869 39|           asszonynak a gyönyörét azáltal, hogy az áldozatnak kínordítását
2870 39|                  rájuk, észrevette volna, hogy minden ember bizonyos respektussal
2871 39|            ellenségen vett diadalt. Aztán hogy tódítják! Hányat bukfencezett
2872 39|         bukfencezett utána a feltisztelt? Hogy esett az asztal alá?~Annálfogva
2873 39|            Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy ott fogja találni Bányaváryt.~
2874 39|                Annálfogva most nem tudta, hogy milyen képpel fogadja kedves
2875 39|                   a színész, és sejtette, hogy mi következik most.~– Te,
2876 39|             Borcsay! Én ma megtudtam azt, hogy te el akarod hagyni nődet,
2877 39|                   nagyobb hazáért. – Azt, hogy nődhöz hűtlen lettél, végezd
2878 39|                van szíved: – hanem azért, hogy nemzeted ügyéhez hűtlen
2879 39|             Mondhatnám ugyan mentségemre, hogy elkeserített a nőm hűtlenségéről
2880 39|               fickó, aki e percig voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl
2881 39|                    Borcsay! Ráemlékezzél, hogy amit most teszünk, az nem
2882 39|                  majd ide s tova betelik; hogy tizenkét év lejártával találkozunk
2883 39|                 kívánsz még tőlem?~– Azt, hogy engemet felejts el!~Azzal
2884 39|            Elhagyta a színházat, anélkül, hogy visszanézett volna rá.~Az
2885 39|              rögtön tudatta társaságával, hogy ma lesz utolsó előadásuk
2886 39|                  át nejéhez. Hozzálátott, hogy segítsen neki a málházásban;
2887 39|               szívének. Ha eszébe jutott, hogy mennyire megbántotta angyali
2888 39|                  Estig azt hitte magáról, hogy egészen ki van már békülve
2889 39|               békülve saját jobb felével, hogy Cilikét boldoggá tette,
2890 39|           kedvéért tette.~Ha tudta volna, hogy ez a szerződés a szépasszony
2891 39|                  hazafiúi önfeláldozását, hogy eljárt három óráig mulatni
2892 39|              férfiak pedig hátramaradtak, hogy még egy búcsúpoharat ürítsenek
2893 39|             találta.~Cilike is helyeselte hogy Bányaváry is menjen a társasággal;
2894 39|                Bányaváry erősen esküdött, hogy éjfélen túl nem fog maradni.~
2895 39|                   már legjobban a férjét, hogy mulasson, ameddig tetszik,
2896 39|                  asszony! Már örült neki, hogy a férje „csak” iszik.~No,
2897 39|                  ha ő egyszer megfogadta, hogy nem fog inni egyebet, mint
2898 39|                meg is tartja. Igaz ugyan, hogy a teát olyan erősen megrumozva
2899 39|                   megrumozva szokta inni, hogy az bizony puncsnak is beillett;
2900 39|                 csak az az egy baja volt, hogy reggel mást érzett, este
2901 39|                   akkor az jutott eszébe, hogy hajh, mennyivel zamatosabb
2902 39|                   az óráját, úgy találta, hogy éjfél felé közeledik az
2903 39|                  eszébe juttatta magának, hogy mit ígért Cilikének; hogy
2904 39|                 hogy mit ígért Cilikének; hogy éjfélre hazakerül. Azért
2905 39|                 az, mikor az ember tudja, hogy ebben az órában reá két
2906 39|                  helyről elmaradni.~Igaz, hogy a feleség is derék asszony,
2907 39|          feleségét tiszteli, és azon van, hogy keserűséget ne okozzon neki;
2908 39|                volt; ki meri azt mondani, hogy nem volt bölcs? Csalás,
2909 39|                  lenne. Amit megfogadtam, hogy Pestről elmegyek, azt megtartom;
2910 39|                  elmegyek, azt megtartom; hogy Cilivel maradok, magyar
2911 39|                  szóval sem fogadtam meg, hogy a bűbájos hölggyel többé
2912 39|             utcában, emlékezni fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa
2913 39|              Csuka – monda neki. – Tudja, hogy én milyen rossz alvó vagyok.
2914 39|                  odabenn azt mondta neki, hogy de bizony mégis legalább
2915 39|               kenyérrel élni.”~Tudnivaló, hogy minden ember két emberből
2916 39|                  másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó fordulónál a
2917 39|               uralkodni s gondja lesz rá, hogy a rossz embert keserű lelkiismeret-mardosásokkal
2918 39|               Csuka Feri minden előleges „hogy volt, mint volt?” nélkül
2919 39|               vágott vele egyet a fejére, hogy kalapborda, gitárborda mind
2920 39|                  azzal a zengő műszerrel, hogy annak minden húrja lepattant
2921 39|                   vett ki a félhomályban, hogy itt van egy borotvált képű
2922 39|             bosszúval. Azt hitte szentül, hogy most az egész csittvári
2923 39|                 nem várt kevesebbet, mint hogy az utcaszegleten meg Barkó
2924 39|             Kínából hozott bambusznáddal, hogy minden keleti nyelven jajgathat
2925 39|                   vele.~És eszébe jutott, hogy mindaz a siker, amit annyi
2926 39|                 az alvó arcot. Azt hitte, hogy az a gitár utánajött láthatatlan
2927 40|               Kegyébe akar fogadni ismét, hogy Bányaváryéktól így és ily
2928 40|               engem, húgomat, Bányaváryt, hogy így elszakadjunk még a helytől
2929 40|                   valaha találkozhatnánk, hogy még a kívánság is kihaljon
2930 40|                   amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám mit akar nekem
2931 40|                 nemzetet keresem. Hiszed, hogy most egy falusi tekintetes
2932 40|              ijedünk vissza tőle. Tudjuk, hogy nélkülözés, nyomor vár ránk,
2933 40|              nélkülözés, nyomor vár ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen
2934 40|                   találni; és tudjuk jól, hogy össze kell roskadnunk alatta.
2935 40|               hívsz, meg kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat
2936 40|                   volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra kenyér kell! A
2937 40|                  senkit és semmit. Lehet, hogy szenvedek, lehet, hogy szegény
2938 40|                    hogy szenvedek, lehet, hogy szegény vagyok; de a természet
2939 40|                   természet olyan gondos, hogy a mellbeteget megfosztja
2940 40|              megfosztja attól a tudattól, hogy melle romlott s az írót
2941 40|                 az írót attól a tudattól, hogy szegény. Bajtárs! Eredj
2942 40|                  Korcza úrra, rimánkodni, hogy már csak mégis vegye vissza
2943 40|                    amiért megakadályozta, hogy Bányaváry miatt vagyonát
2944 40|                   bérbe fogadta Aszályit, hogy mint a kullancs, mint a
2945 40|                bele Kálmánba. Segélyezte, hogy egy lapot adjon ki (ez volt
2946 40|                   mellékfeladata mellett, hogy a léhaságot, ürességet,
2947 40|                  az volt a főkötelessége, hogy mindent, amit Kálmán bárhova
2948 40|               kiadó nélkül! Jó szerencse, hogy egy áldott nyomdász vállalkozott
2949 40|                   előfizető jelentkezett. Hogy is lehetett volna kívánni,
2950 40|                   lehetett volna kívánni, hogy olyan folyóiratnak nagy
2951 40|       felfedezéssel lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy haszon maradt volna
2952 40|       költségvetésből, ami akként támadt, hogy egy dolgot kifeledtek az
2953 40|                   budget-ből, tudniillik, hogy amit cenzor úr őméltósága
2954 40|                  azon körülménynél fogva, hogy a múlt ősz nagyon esős volt,
2955 40|          angáriával, s kezdte megtanulni, hogy az ugyan nagyon elősegíti
2956 40|                   is nyomja, s azt tudja, hogy amit most erre az üres papírra
2957 40|             Szabad volna-e önt felkérnem, hogy fessen le engemet – illő
2958 40|       foglalkoznak irodalmi munkássággal; hogy egy-egy időre úgy megutálja
2959 40|                 megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli.~Egy éppen
2960 40|                   úgy tapasztalta Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember
2961 40|           ezüstgombos magyar dolmányában, hogy szinte megszólalt. A vén
2962 40|                 drágalátos arcot; persze, hogy egy akkora darab a szájához
2963 40|                  a műhelyébe az arcképét, hogy láthassa minden ember, aki
2964 40|              Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven forintba. Kegyes célokra
2965 40|                 mondta az ötven forintra, hogy az még nem is sok. – Hol
2966 40|              kérdte másodszor Wasztlitól, hogy tréfál-e, mert attól tartott,
2967 40|             tréfál-e, mert attól tartott, hogy meg találja Wasztlit verni;
2968 40|                   boltcímernek az utcára, hogy hadd csodáljon ott engem
2969 40|               Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az úr olyan piktor, aki
2970 40|               vadembernek? Annak köszönd, hogy nincs itt a szobában a fordítófa,
2971 40|                   De hisz ön maga mondta, hogy addig nem lesz belőlünk
2972 40|           szorítva ez emlékeztetés által, hogy ki kellett fordítania keble
2973 40|           dolgozom többet naponként, mint hogy engemet az irigyeink azzal
2974 40|              irigyeink azzal gúnyoljanak, hogy „Ahol van, ni! A ti nagy
2975 40|               beszéltetni a csizmadiától, hogy tájképeket fessen.~Két gyönyörű
2976 40|               Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek; de eszébe jutott
2977 40|              csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk a képeknek:
2978 40|                   hibájuk a képeknek: az, hogy a közönség nem érti meg
2979 40|                 mikor meglátta a képeket. Hogy hát micsoda ez? Egy sík
2980 40|                   a vár tornyában órának, hogy oda igazi órát lehessen
2981 40|                   ott kell nála dolgozni, hogy meg ne lássák; mert azokat
2982 40|           kifakadásra. Nem tetszett neki, hogy az ő mesterségét mint utolsó
2983 40|                   rajzónt, s hozzáfogott, hogy egy olyan muzsikáló órához
2984 40|                 tette a lábát, azt mondá, hogy ez veszedelmes ficam: egy
2985 40|                  szolnoki vásár, anélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái
2986 40|               cseléd egy nap azt jelenté, hogy az egyetlen utolsó legény
2987 40|                    másik nap azt jelenté, hogy Jenőy tensúr nem akar többé
2988 40|               inni ebéd után, azt mondja, hogy az nem jót tesz a mellének.
2989 40|                 mellének. Pedig bizonyos, hogy csak ez tartja benne a lelket,
2990 40|                   nem szükséges az a szó, hogy „pedig”. Mert az kőtőszó,
2991 40|              magának; azt szedegette elő, hogy se gazda, se vendég ne vegye
2992 40|                  Hajh, de úgy tapasztalá, hogy amíg ő késedelmezett, azalatt
2993 40|                   felmázolni. Igaz ugyan, hogy a vadembernek mind a két
2994 40|                 Szomorúan fordult vissza. Hogy még a festett vadember is
2995 40|               akkor kezdé magában érezni, hogy mi az az ember, aki már
2996 40|                 vannak, aki érzi magában, hogy lángész lakja szívét, agya
2997 40|                 uram mintha érezte volna, hogy Kálmán miben töri a fejét,
2998 40|               hagyta magát lebeszéltetni, hogy kis hálófülkéjéből ki ne
2999 40|                  sem jönnek már.~Azért is hogy jönnek! Éppen most dörömböz
3000 40|                  s odábbszalad.~Azért is, hogy nem pajkos suhanc, mert