Part

3001 40|                   mind a nyakamon maradt, hogy nem vihettem a vásárra.~–
3002 40|              azért jöttem mester uramhoz, hogy ha nem hozta el a csizmákat,
3003 40|                  nem vett mástól csizmát, hogy engem a szolnoki vásáron
3004 40|                 vásáron nem talált?~– Már hogy vettem volna? Mikor harminc
3005 40|                  Tudomány az, pedig nagy: hogy olyan legyen a csizma, mintha
3006 40|                   járjon benne egész nap, hogy meg ne érezze. Azt mondják,
3007 40|                   ne érezze. Azt mondják, hogy a csizma csak csizma! Dehogy
3008 40|                   hol a talpa görbül meg, hogy úgy jár benne az ember,
3009 40|                 oldala, s aki azt akarja, hogy fel ne törje a talpát, a
3010 40|                   jövetelét még azzal is, hogy valami háromszáz mázsa gyapjúcskát
3011 40|                   lábának már semmi baja. Hogy bolonddá tette a borbély!
3012 40|                Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba ki van
3013 40|                  megvenné őket.~– Teszem, hogy én is megvehetném azokat,
3014 40|                   sok. Megadom érte. Hej, hogy megörül neki az anyjuk.~
3015 40|                   uram meggyőződött róla, hogy: de már ez nem tréfa.~–
3016 40|                  majd megérti. Az a hiba, hogy ezen a képen a házam ajtaja
3017 40|                   megmondani a piktornak, hogy annak a háznak az ajtaja
3018 40|               tehát leültette a vendégét, hogy várja meg az ebédet, s a
3019 40|                    s a piktor hazatértét. Hogy az idő unalmassá ne váljék,
3020 40|                dolgába került lebeszélni, hogy a palétára kinyomott olajfestékeket
3021 40|                   a másik. Tetszett neki, hogy a versek olyan szépek, hogy
3022 40|               hogy a versek olyan szépek, hogy mindenki megérti, s a próza
3023 40|                   meg nem engedték volna, hogy az ő hazatérte előtt tálaltassék
3024 40|                 vendég azon vették észre, hogy beesteledett. S ők jóllaktak
3025 40|                   S ők jóllaktak anélkül, hogy az ebédet felhozták volna.~
3026 40|           elhálálkodik, s szeretné tudni, hogy mivel tartozik! Semmivel
3027 40|                 beszáll, arra a kérdésre, hogy mivel tartozik, a markába
3028 40|                   ne felejtse megmondani, hogy hiba van a képen: az én
3029 40|            piktornál. Én ugyan nem tudom, hogy ő ki légyen, nem is gyaníthatom,
3030 40|                   ki az utcaajtóba lesni, hogy jön-e már; mert az nem jön.~
3031 40|            melyben lakik. Nem jut eszébe, hogy délelőtt van-e vagy délután,
3032 40|                   a sötétség mondja neki, hogy este van.~Az utcaajtó be
3033 40|               mint aki tudja már magáról, hogy ő semmi sem már többé, csak
3034 41|                  azon csodálkozni nálunk, hogy ilyen heterogén elemek egy
3035 41|         kancelláriában azt határozták el, hogy minden megyében, ahol még
3036 41|                   azért vannak a világon, hogy ezt tegyék.~Decsérynek is
3037 41|                   annak, amire számított. Hogy a Decséry család gazdag
3038 41|                  családi baj még hagyján; hogy tudniillik a kiszabadulás
3039 41|                 de sokkal nagyobb kár az, hogy a mulasztás miatt Bálvándy
3040 41|                családra úgy megneheztelt, hogy se ipát, se napát azóta
3041 41|            találkozni, ott is csak azért, hogy a főúrnak „malleus”-a legyen.~„
3042 41|             mondta gyűlés után a vejének, hogy nem illik közel atyafiaknak
3043 41|                Bálvándy azt felelte neki, hogy „Kein Bruder in der Politik”.~
3044 41|                   bírnak fekvő vagyonnal, hogy a publikus téren tegyék
3045 41|              bolond kedvét találja abban, hogy az egész vármegye minden
3046 41|          eljárásból származott azon eset, hogy Jenőy Benjámin úr is megkapta
3047 41|              helyeken majorescóvá tétele, hogy otthon ápolja a tyúkszemeit,
3048 41|                   szörnyen elbízva magát, hogy jutott valahára egy olyan
3049 41|             püspökök már akkor is tudták, hogy kétezer forint olyan isten
3050 41|                 megtisztelő bizalom alól, hogy őneki nagy vértolulásai
3051 41|       szónoklattartástól irtózik annyira, hogy készebb itthagyni a vármegyét,
3052 41|          felfuvalkodni arra a gondolatra, hogy íme, ő legyen egy ilyen
3053 41|         világosítá fel róla a vén cseléd, hogy ez nekik nagyon sokba fog
3054 41|                 mamától meg nem kérdezte, hogy hát ő mit szól hozzá. Mert
3055 41|                 mama azt találja mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak
3056 41|           majoresco dobogó szívvel leste, hogy mit fog a mama erre mondani.~
3057 41|                Magán kívül volt örömében, hogy végtére is az ő kedves magzatját
3058 41|                 De bizony elszánta magát, hogy a hercegi kíséretet hercegi
3059 41|                   számára.~No még azt is! Hogy Béni bácsinak lóhátról kell
3060 41|                   volt is abban a hitben, hogy tudja azt könyv nélkül;
3061 41|             kísérő hajdú eszébe juttatta, hogy a beszéde ezen kezdődik: „
3062 41|               akkor nem tudta Béni bácsi, hogy mi szorítja olyan nagyon
3063 41|                eleven sejtelme volt róla, hogy valaki le fogja dobni a
3064 41|                   meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan herceg, amilyent
3065 41|                    úgy megkonfundálódott, hogy az egész latin szónoklatból
3066 41|          Hasztalan súgta odahátul András, hogy „excelsissime princeps”.
3067 41|               bizony ahelyett azon kezdé, hogy:~„Alászolgája!”~És folytatá
3068 41|                  a praktikus üdvözlettel, hogy „köszönteti az édes mama,
3069 41|                 haszon lett a mutatióból, hogy az udvarára érkező herceget
3070 41|                  a herceget és kíséretét, hogy csakugyan vacsora lett belőle,
3071 41|                bevett a mindenféle jóból, hogy vége felé per „uram-bátyám”
3072 41|                egyszer meg is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e még; mire
3073 41|                   Béni bácsi azt felelte, hogy „non, sum adhuc virgo” (
3074 41|                 volt ragadtatva örömében, hogy az ő fia így tud komázni
3075 41|             Ilyenkor szokták azt mondani, hogy „oportet, ut fiant scandala”. (
3076 41|              fiant scandala”. (Szükséges, hogy legyenek botrányok.)~Csakhogy
3077 41|                   Csollán Berti megtudta, hogy Bálvándy a szomszéd vármegyéből
3078 41|               érintkezésbe a truppjával), hogy a Tiszán túl a legelső állomást
3079 41|     meginterpellálni a szíves házigazdát, hogy jön-e már az az ebéd, mert
3080 41|                   ebédre”. Ki mondja azt, hogy délben enni kell? Lám, a
3081 41|                   A nemesurak azt hitték, hogy ez csak valami tréfa; s
3082 41|                    s szétnéztek a háznál, hogy kit és mit kaphatnának meg –
3083 41|             Keresték aztán az éhes hadak, hogy megverik; de akkorra Berti
3084 41|                akkorra Berti úgy elinalt, hogy a porát se láthatták.~A
3085 41|                   állomásukig elvergődni.~Hogy Bálvándy ezért majd nem
3086 41|         legelőször. Hasztalan protestált, hogy ő otthon ült e három nap
3087 41|               állt elő ellene megesküdni, hogy ő volt az, aki előénekelt
3088 41|                Olyan bizonyos lehet róla, hogy egy esztendőre becsukják
3089 41|                  után érkező vendégektől, hogy mi történik most az utcán.~
3090 41|                    És Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt férje rendezte.~
3091 41|               Dorothea nem emlékezett rá, hogy valaha szülői házánál egy
3092 41|             szerette.~Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy
3093 41|                hogy mi az a pártgyűlölet; hogy mikor valakire azt mondják,
3094 41|               mikor valakire azt mondják, hogy „országos gazember!” – ez
3095 41|                  hazát szeretni, anélkül, hogy gyűlölt volna; aki hordta
3096 41|              ellen, pedig hivatása volna, hogy azt tegye, pedig divat volna,
3097 41|      piszkolódásaiból pedig megtudta azt, hogy minő sorsa van Jenőynek.
3098 41|                  vetheti; ha elmondhatja, hogy az ellenfél lapjának nincsenek
3099 41|                 koplalnak; a főmunkatárs, hogy éhen meg ne haljon, kénytelen
3100 41|               polémaírónak kihíresztelni, hogy az ellenfél nagybeteg, vért
3101 41|                    És Dorothea tudja jól, hogy a beteg költőnek nincs senkije,
3102 41|                    aki gondot viselne rá, hogy el van hagyva saját családjától
3103 41|                   övé volt! De követelte, hogy úgy szeressék, amilyenné
3104 41|               senkié sem; nem is kívánja, hogy szeressék.~Az szeret még
3105 41|                   férj is érezte azt jól, hogy ők terhére vannak egymásnak;
3106 41|               akarta engedni az előjogot, hogy ezt előbb kimondja.~A Decséry
3107 41|                  nem is kérdezte nejétől, hogy mit akar csinálni Erdélyben;
3108 41|                nézve egy dolog szükséges, hogy külön jöhessünk vissza.
3109 41|             megint; ön szinte azt teheti; hogy családját kiengesztelje.~–
3110 41|                 Ismerem.~– Tehát kívánja, hogy azt a házat megvegyem?~–
3111 41|                nejét lekötelezni azáltal, hogy miután Európát, Afrikát
3112 41|              Afrikát beutazta őt kísérve, hogy kezét elnyerje; még egy
3113 41|               megtegyen érte Kolozsvárig, hogy elválhasson tőle.~Olyan
3114 41|                Olyan rövid idő elég volt, hogy kiszeressenek egymásból,
3115 41|                  kiszeressenek egymásból, hogy egymást meggyűlöljék.~Bálvándy
3116 41|                Dorothea grófnőre anélkül, hogy annak szemeiben azt ne lássa,
3117 41|                   szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy távol levő alakot
3118 41|                 olyan közel lépett hozzá, hogy arcát érinté, látta a megdöbbentő
3119 41|                   megdöbbentő tekinteten, hogy most kettőjük közül egy
3120 41|                 még arra is számíthatott, hogy Dorothea grófnő öröksége
3121 41|                   vaskerítéssel foglalva, hogy abba a férje be ne léphessen;
3122 41|             léphessen; sőt kitelik tőlük, hogy Dorothea egészen ki lesz
3123 41|             összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt az első, ki az
3124 41|          Kolozsvárról írta meg szülőinek, hogy Bálvándytól elvál.~A családi
3125 41|              Jenőy Kálmán volt a kegyben, hogy az fog áttérni Dorothea
3126 41|                vigasztalták csak magukat, hogy hiszen, ha egyszer elvált
3127 41|              nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad annak, amivé
3128 41|                  ez a hír úgy lesújtotta, hogy többet ki nem lépett a szobájából.~
3129 41|                 azonnal tudatta a család, hogy ez elhatározása után semmi
3130 41|              Dorothea pedig arra gondolt, hogy van Pesten egy beteg költő,
3131 42|              krónikások maguk elé tűztek, hogy akkor Magyarország fővárosában
3132 42|                hallgatni róla azt a hírt, hogy veszélyesen beteg. Megtudta
3133 42|          Bányaváry pedig úgy intézkedett, hogy Miskolcról egész társaságával
3134 42|                 idején átköltözik Egerbe, hogy Pesthez közelebb legyen.
3135 42|                  kocsiját, s azt mondták, hogy szálljon le; itt fog maradni
3136 42|             Bányaváry csapatjával együtt, hogy Miskolcról átköltözzék Egerbe.~
3137 42|           ismerőseik váltig marasztották, hogy ne menjenek. Jó emberük
3138 42|                    ki csak nevetett azon, hogy valaki meg tudjon halni
3139 42|                   biztatta a színészeket, hogy ne menjenek innen sehová;
3140 42|                 tudományosan bebizonyítá, hogy ide a kolera nem fog eljönni,
3141 42|                  Már ott is vették észre, hogy nemigen nagy vendégszeretet
3142 42|               hivatalosan tudtukra adták, hogy onnan be nem bocsáttatnak
3143 42|           Reggelig annyi gratiát nyertek, hogy a bikarekeszből kibocsátották
3144 42|                 őket azzal a föltétellel, hogy menjenek vissza oda, ahonnan
3145 42|                 nagyon gyanús dolog volt, hogy az út két oldalán az árkot
3146 42|               színészekre az a sors várt, hogy amint egy városból kimozdultak,
3147 42|                voltak, akik midőn látták, hogy valaki rohan a szuronynak,
3148 42|                  szuronynak, ügyeltek rá, hogy meg ne szúrja benne magát,
3149 42|                  a dolgot, s azt mondták, hogy csak tréfáltak velük. Kivéve
3150 42|                  orvost, aki dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a
3151 42|               rendeletben a színészeinek, hogy senki meg ne próbáljon halni
3152 42|                 még nagyobb szerencséjük, hogy az egész halálvész alatt
3153 42|               előtt, mint egy szélmalmot, hogy a vészes miazmát elhárítsa
3154 42|               Katinka azt vette a fejébe, hogy ő ezekben az időkben ugyanazt
3155 42|               reggel aztán jött a rémhír, hogy itt a kolera! Az első halott
3156 42|             Tegnap még erős, izmos férfi.~Hogy eltűnt egyszerre az egész
3157 42|             sehova. Biztatta magát azzal, hogy a csalánba nem üt a mennykő.
3158 42|                óta az a szenvedélye volt, hogy minden tollát kitépte a
3159 42|                  olyankor mondott annyit, hogy „filou”; amit Aszályi, nem
3160 42|                   meglepni azon gondolat, hogy senkije sincs. És hogy egyedül
3161 42|                    hogy senkije sincs. És hogy egyedül neki nincs hová
3162 42|              Éppen azon időben tudta meg, hogy Bálvándy elvált a nejétől.~
3163 42|               Hiúsága azt hízelgé fülébe, hogy az elválásra semmi más nem
3164 42|               félelem, az unalom rávette, hogy levelet írjon Bálvándynak,
3165 42|            levélben fölszólítá Bálvándyt, hogy adja el neki azt a bizonyos
3166 42|                   közöttük semmi akadály, hogy örökre egymásé lehessenek.
3167 42|                  útra, rábízva a levelet, hogy vigye el azt maga személyesen
3168 42|                Aradra; ott azt tudta meg, hogy Bálvándy kinn időzik magyaráti
3169 42|                mint a kolerától féltében, hogy a külvilágtól egészen elzárja
3170 42|                 siető ispánnak megmondja, hogy ő Pestről jött, az le sem
3171 42|              szájába megy, borzadva érzi, hogy az ecetes víz; odavagyok –
3172 42|           emberevők; előbb pácba tesznek, hogy puhább legyen a húsom. Könyörög
3173 42|                  a húsom. Könyörög nekik, hogy ne egyék meg! Azok intenek
3174 42|                   meg! Azok intenek neki, hogy csak várjon; ne nyugtalankodjék,
3175 42|            aközben pedig fogják a nyakát, hogy el ne szaladhasson. Mikor
3176 42|                  az oláhoknak, azt hiszi, hogy a görög hitűek azt csak
3177 42|                   akkor azt mondják neki, hogy hozta Isten, tessék besétálni;
3178 42|          rémületéből.~– No ez, mondhatom, hogy furcsa neme a vendéglátásnak –
3179 42|            praeservativa, kedves barátom, hogy valaki ide ne hozza magával
3180 42|                 olyan kedves akart lenni, hogy ebben a veszedelmes időben
3181 42|              csípvén, kétfelé terjeszték, hogy olvashassa a báró úr.~A
3182 42|        keresztülment, az a sajátsága van, hogy a tintának elveszi a színét,
3183 42|                   el attól a gondolattól, hogy már most Katinkát nyerte
3184 42|                   érzéki vágyaktól; most, hogy a Decséryék ismét idegenek
3185 42|            bolondos ötlet azon kezdődött, hogy azt mondá Aszályinak:~–
3186 42|             zsibói házat. Ön sejti talán, hogy miért?~– Igen. Hogy hat
3187 42|                talán, hogy miért?~– Igen. Hogy hat hét alatt véget vessen
3188 42|               Bálvándy gondoskodott róla, hogy pompásan megvendégelje tisztelt
3189 42|                   az a tulajdonsága volt, hogy akármiről beszélt, az mind
3190 42|               historizált Bálvándy előtt, hogy Katinka milyen jól mulatott
3191 42|          svalizsértisztek társaságában, s hogy a kolera hírére hogy futott
3192 42|                    s hogy a kolera hírére hogy futott szét valamennyi;
3193 42|                 futott szét valamennyi; s hogy unja most magát a szépasszony.
3194 42|                   Azám!~– De hát tudod-e, hogy mit írt nekem most a levelében? –
3195 42|                  hihetetlen! Hiszen igaz, hogy Katinka szentem mindig igen
3196 42|              egyedül este; sőt megengedi, hogy toalettjénél jelen legyek,
3197 42|                   beléd lehet bolondulva, hogy a kedvedért képes lenne
3198 42|                  hiszen nyílt titok volt, hogy én Katinkának legbensőbb
3199 42|                közli velem elhatározását, hogy mint aki sorsa iránt mindenkor
3200 42|                 efelől nézetemet. Hát én, hogy meggyőzzelek őszinte jóakaratom
3201 42|                  Bálvándy aztán sietteté, hogy ne tartsa magát itten fel
3202 42|            kezdett csak gondolkozni róla, hogy tulajdonképpen kicsoda is
3203 42|                 gondolat Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot belehajítsa
3204 42|              asszony, aki nem tehet róla, hogy ezelőtt tizenkét esztendővel
3205 42|                  affectionis. Fődolog az, hogy gazdag asszony. Akkor bezzeg
3206 42|                    a várost körülkerülni, hogy a hitelezői minden boltajtóban
3207 42|             tekintélyét gyakorolja.~Igaz, hogy biz ez csak „palást”. – „
3208 42|               nyíló szobába költözött át, hogy ne lássa a sok temetést,
3209 42|                    Minek?~– Annak jeléül, hogy mindenbe beleegyezik.~–
3210 43|                   a túlvilágra; ha látja, hogy fél a sírtól, halasztást
3211 43|                   rá: igaz, úgy van az.~– Hogy nem jön a nagyanya, unokáját
3212 43|                 esve. Szegény Béni bácsi! Hogy mosdik mindennap hússzor
3213 43|                  hússzor erős borecetben, hogy visel elöl-hátul nyakába
3214 43|                 kötve kámforos zacskókat, hogy issza féltében az erős pálinkafélét,
3215 43|            féltében az erős pálinkafélét, hogy meszelteti ki szobáit klórmésszel
3216 43|            szobáit klórmésszel naponként, hogy imádkozik ötször napjában,
3217 43|                imádkozik ötször napjában, hogy mond le pipájáról, kedvenc
3218 43|                 miatt; készül is az útra, hogy eljöjjön érte, elvigye magával
3219 43|             Gondol az is őreá? Tudja már, hogy mit vesztett benne? Tudja
3220 43|                vesztett benne? Tudja már, hogy senki sem szerette őt rajta
3221 43|                   jön be a vén házigazda, hogy előkészítse a kedves meglepetésre
3222 43|                   használta.~– Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni!~
3223 43|                   jönni a kolerás Pestbe, hogy kedves betegét meglátogassa!~
3224 43|                 azt olvastuk az újságból, hogy maga nagybeteg; pedig hát
3225 43|                 Azért hoztam ám magammal, hogy segítsen, ha egymagam el
3226 43|                 hát azért jöttünk ám ide, hogy elvigyük magunkkal. Tseresnyés
3227 43|               méztől, a tiszta levegőtől, hogy meggyógyul ottan! Aztán
3228 43|                  sem háborítja ott. Ugye, hogy eljön mivelünk?~Kálmán csak
3229 43|                 zűrzavarban; de azt írta, hogy nem jöhet: az őrállónak
3230 43|                 asszony nem állhatta meg, hogy hangos zokogásra ne fakadjon;
3231 43|                  Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással ne ingereljék
3232 43|                   megkísérté még egyszer, hogy Kálmánt rábeszélje: milyen
3233 43|                 akkor!~Aztán mikor látta, hogy már csak el kell menni,
3234 43|               akik arra is készen voltak, hogy Kálmán nem lesz rávehető,
3235 43|                 Kálmán nem lesz rávehető, hogy velük elmenjen; telehozták
3236 43|                házánál; lassan beszéltek, hogy a szó be ne halljék; meg
3237 43|            halljék; meg ne tudja a beteg, hogy ők mégis itt vannak; s csak
3238 43|                 itt vannak; s csak azután hogy a vén cseléd kihozta az
3239 43|             Kálmán szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen jóízűen vacsorált,
3240 43|                lelkére kötve a mesternek, hogy őket tudósítsa aztán Kálmán
3241 43|            hogylétéről, és a szolgálónak, hogy nagyon sűrűre ne csinálja
3242 43|                   ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen
3243 43|           hallgatást Tseresnyés mester –, hogy még ez is közel van?~– Mert
3244 43|                   van?~– Mert nem akarom, hogy álmomban háborgassanak –
3245 43|                hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját. Nézzétek,
3246 43|            hazamentek: Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek érzi magát,
3247 43|                   a katafalkot? Látjátok, hogy emelkedik minden az ég felé?
3248 43|                Minden órában megkérdezte, hogy senki sem jött-e. Mintha
3249 43|                  kezdett besütni ablakán, hogy a függönyt eléje kellett
3250 43|              mosoly dereng át arcán. Int, hogy nyissák fel a pecsétet.~
3251 43|              önvétkemért. Engedj reményt, hogy vétkemet jóvá tehessem.
3252 43|                  valaha hozzám tartozott, hogy téged visszanyerhesselek.
3253 43|    visszanyerhesselek. Egyetlen imám van, hogy te boldog légy, s ha én
3254 43|                   Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy. Sietek hozzád;
3255 43|                   Levelemet küldöm előre, hogy mondja el helyettem, mennyire
3256 44|                   ahol azt adták tudtára, hogy az egyetlen lelkipásztor
3257 44|              hogyan mondhatja azt valaki, hogy „itt lakik-e Jenőy Kálmán?”
3258 44|                  előtt tettünk egymásnak, hogy e napon Pesten összejövünk:
3259 44|                azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni,
3260 44|                 szótlanul lépett hátrább, hogy helyet adjon a koporsóvivőknek,
3261 44|                   Osmanographiája nyomán, hogy a keleti népeknél ez a tagadó
3262 44|                  fejcsóválás azt jelenti, hogy „jól van”.~Akkor aztán megindult
3263 44|                 más sírnál; kapott rajta, hogy a kísérők magukra vállalták
3264 44|                  jelmondattal; hanem úgy, hogy a név aláfelé lett fordítva,
3265 44|               szokás szerint azt jelezve, hogy igen jól van.~Mikor az is
3266 44|              Tseresnyés mester tudta jól, hogy ez a keleti üdvözlés módja,
3267 44|                    s arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt viszont szorosan
3268 44|                   meg őket; de én hiszem, hogy vannak.~És azzal, ahelyett,
3269 44|               vannak.~És azzal, ahelyett, hogy elváltak volna egymástól,
3270 44|               viszont az utazó tudta meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek
3271 44|              találom őket – de én hiszem, hogy lesznek.~– „Szálem!”~Azzal
3272 45|               senki, akinek tiltani kell, hogy hozzájuk nyúljon.~A temetés
3273 45|                  mostohaapja; azt mondta, hogy hazaviszi a fiát. Rossz
3274 45|        költeményeit, s úgy beléjük merül, hogy azt sem tudja, e világon
3275 45|               van-e?~Azt sem veszi észre, hogy valaki rányitja az ajtót,
3276 45|                  Hiszem Isten irgalmától, hogy ott van – szólt tompán,
3277 45|       felkerekedett helyéről, azt mondta, hogy „majd megkérdezem tehát
3278 45|                sem mondta fia ápolójának, hogy „Isten áldjon”; hanem eltávozott.~
3279 45|                  azután megtudott annyit, hogy azon ifjú, aki Tseresnyésnél
3280 45|               valóban el lett temetve; de hogy hová, arról már nem tudnak
3281 45|                   előtte nagy alázatosan, hogy ha az elhunyt Jenőy Kálmánnak
3282 45|                  a grófnő megnyugodva.~De hogy hol nyugosznak, azt vele
3283 45|                 szenvedjen ön. Én láttam, hogy küzdött ő az élettel, most
3284 45|        cseppenként a rettenetes munkában, hogy nemzetét felébressze. Süketeknek
3285 45|                    Következzék el az idő, hogy az egész nép keresse őtet,
3286 45|                most élő ivadékból senkit; hogy ne állíthassanak fel hamvai
3287 45|                 mondom meg senkinek soha, hogy hová van eltemetve. Ne háborgasson
3288 45|              megkísértett az öregasszony, hogy megtudja, amit keres. Felhívta
3289 45|                   meglátták, félretértek, hogy ne találkozzanak.~Az is
3290 45|                 megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor a sír mellett
3291 45|                   akiről azt mondja a kő, hogy „Volt.” – „Nincs.” és „Lesz.”~
3292 46|                   megérdemelni, mint azt, hogy „szép asszony”. Ez a nemezis
3293 46|                    Ez a nemezis pedig az, hogy jön egy idő, amikor csak
3294 46|                 változni; elég egy év rá, hogy bámulói azt kérdezzék tőle: „
3295 46|            ébrenlétre.~Ekkor vette észre, hogy kezd a szépsége kimenni
3296 46|       kegyetlenség, midőn úgy hagyja ott, hogy mindenki nevet rajta.~Arra
3297 46|                   számíthatott Csollánné, hogy ami két oly kíméletlen ember
3298 46|                közforgalomba.~Tapasztalá, hogy a halálvész elmúlta után
3299 46|                  Most már maga sem bánta, hogy ha a válóperében hozott
3300 46|              kívánta magát biztosíttatni, hogy Csollán úr megszokott komfortját
3301 46|              szárnyai oly rövidek voltak, hogy a frakk vége hosszan kilógott
3302 46|                   kellett azokat gyűrnie, hogy a kést, villát fel ne szedje
3303 46|            frakkban. Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka juhászkutya
3304 46|           juhászkutya szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt
3305 46|                  az a világos célja volt, hogy Csollán Bertire felügyelet
3306 46|                 Csollán Berti megmutatta, hogy ő kezet is tud csókolni.~
3307 46|                  S minthogy fejébe vette, hogy ily elegáns úri asszonysággal,
3308 46|             minden előkészületet megtett, hogy Csollán Bertit megugassa;
3309 46|                   pantomimikával mutatta, hogy ugat – melyre aztán Csollán
3310 46|                 Katinka akkorát nevetett, hogy minden betanult érzelgése
3311 46|                 azután arra kérte Bertit, hogy csak beszéljen vele magyarul.~
3312 46|               megérteté az asszonysággal, hogy íme, eljött érte, hogy őt
3313 46|                    hogy íme, eljött érte, hogy őt ősi kastélyába minden
3314 46|                   milyen boldogok voltak, hogy végtére egymáséi lehettek!~
3315 46|                  rávette az asszonyságot, hogy beüljön a hintóba, aminek
3316 46|                   Vörös Ökörig”, anélkül, hogy a vadlovak elragadták volna;
3317 46|           asszonyság kinézett az ablakon, hogy mi lesz még.~Hát a „Vörös
3318 46|                  ítéletben van meghagyva, hogy minden uraságomtól kitelő
3319 46|                 fogva tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem.~E
3320 46|                  változatlan hidegvérrel, hogy azt őneki a törvény parancsolta
3321 46|            parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége.~És azzal
3322 47|                 közepén bámulva néz most, hogy mi történik körülötte.~Eppur
3323 47|             nemzedék, mely elég nagy már, hogy azt megértse, hogy azt bámulni
3324 47|                   már, hogy azt megértse, hogy azt bámulni tudja.~Hová
3325 47|               esengett előtte. Azt mondá, hogy nem jó barát, ki barátja
3326 47|                  Ha azzal menték magukat, hogy nem jöhettek a halálvész,
3327 47|                  miatt, azt felelé nekik, hogy volt egy ember, kit nem
3328 47|            vesztegzár, sem nagy távolság, hogy eljöjjön: de annak a nevét
3329 47|                   már azt hitte mindenki, hogy meghalt.~Barkó Pál még élt
3330 47|                hajh milyen üdvkiáltás az! Hogy hangzik az végig utcáról