Part

  1 1 |              az zúg az agyában, hogy milyen derék volna ezeket az ősrokonokat
  2 2 |              fiam, humanissime, hogy milyen szép tudomány lakik kendben.
  3 2 |              ereklyéjét visszakapta; milyen nagy triumfális processio
  4 2 |          Hogyan védelmezték magukat? Milyen nagy dolgokat vágott oda
  5 3 |             hogy pártodat fogja.~Óh, milyen jó lesz!~– Én pedig komédiásnak
  6 5 |             semmit; csak magadat.~De milyen nagy darab kincs vagy te
  7 5 |           szegény jámbor öregurakra, milyen messze lenn maradtak alattad!~
  8 5 |        rávette, hogy higgye el neki, milyen nagy különbség van az A
  9 5 |             jó öreg asszonyság, hogy milyen nagyszerűen ütött ki a dédelgető
 10 5 |            míg én visszajövök.~– Óh, milyen jó kisleány vagy te, Cilike.~–
 11 5 |              Elmagyarázza Cilikének, milyen világ volt akkor, mikor
 12 5 |            eszükbe jut, azt leírják! Milyen jó dolga van az olyan ember
 13 5 |             se sejtse, hogy őneki ma milyen rossz kedve van. Majd holnap.~
 14 6 |          Kálmán.~– Aj, de kár. Pedig milyen szép darab! Abban isz van
 15 6 |             azt a hetet harangozzák.~Milyen pompásan illett rá ez az
 16 6 |           haza a színházlátogatókat.~Milyen zajjal jöttek! Micsoda triumfussal
 17 6 |            fog látni soha K* városa. Milyen pompás öltözetek! Milyen
 18 6 |             Milyen pompás öltözetek! Milyen királyok, milyen hercegek!~
 19 6 |          öltözetek! Milyen királyok, milyen hercegek!~Béni bácsi exaltálva
 20 6 |           kezdődött, mi lett a vége! Milyen dalok jőnek benne elő? Hogy
 21 6 |              futását”, „Zampát” (óh, milyen Zampa Bányaváry!), az „Arany
 22 7 |          volt! Nézzék ezt az alakot! Milyen pompásan van ma öltözve
 23 7 |         aztán, hogy megmutassa, hogy milyen szófogadó, engedelmes ember,
 24 8 |          verset tudott elszavalni! S milyen szépen énekelt gitár mellett!
 25 8 |           szót a száján, hogy Cilike milyen szépen énekel, a vendég
 26 8 |          közrebocsátá a magáét:~– De milyen természetes formájú csinált
 27 9 |             hanem elmúlt az magától.~Milyen nagy volt aztán a mulatsága,
 28 9 |              nem kell megkapnom? Óh! Milyen kegyes a nemzetes patvarista
 29 9 |              bankókat egymás hátára. Milyen nagy határ pénz. Megvan!
 30 9 |           tudni, hogy az asszonyféle milyen portéka. Annak nem lehet
 31 9 | keresetlenebb konyhalatinsággal.~Óh! milyen jól esik mind a kettőnek,
 32 9 |            Tudja, hogy e tekintetben milyen szigorú nézetei vannak;
 33 9 |               Óh, azt csak én tudom, milyen furfangos a paraszt!~A gróf
 34 10|           csak akkor tudja meg, hogy milyen színe van a világnak. A
 35 10|           dévajul kacagni.~– Hahaha! Milyen rosszul tud ön füllenteni!
 36 10|             készül. – Majd meglátom, milyen ügyvédem fog ön lenni! Aztán
 37 12|       beléütötte volna a plafonba.~– Milyen szép volna, ha ön is elkísérne
 38 13|            wir ensemble!~„Ensemble!” Milyen bűbájos szó! Lehet-e ennél
 39 13|              egy szűzi halovány arc!~Milyen boldogság egy ilyen bárkában
 40 13|              szolgát. Önön van, hogy milyen alakban tegye magát előttem
 41 14|              urak előtt megjelenjék, milyen mizerábilis figura az ottan,
 42 16|           mokány paripa; akivel hogy milyen mostohául bánnak, bizonyítják
 43 20|             ürügy alatt, hogy Kálmán milyen rút lett, kitüntette ragyogó
 44 20|              fogsoraival, hogy ő meg milyen szép.~– No, hát ha egymásnak
 45 20|             azután, hogy megmutassa, milyen gyilkos kedvében van, összetette
 46 20|             gondolkozzék rajta. Ugye milyen közel ülünk egymáshoz? Kezeink
 47 20|           szép hölgynek. Tudta, hogy milyen nagyon fájhat az annak.~
 48 20|            Kálmán arra gondolt, hogy milyen véghetetlen mélység és magasság
 49 21|            bünhöncnek a sima ajkára, milyen volt az, amit feláldozott.~
 50 21|               s mutatta mindenkinek, milyen rossz annak a zára; azzal
 51 22|             Meg akarta mutatni, hogy milyen nagy a becsületérzése!~Addig
 52 22|    Szemrehányás volt-e az, hogy íme, milyen jól megtartottad, amire
 53 23|       országban, mint az igazinak!~– Milyen tréfás kedvedben vagy ma,
 54 23|          fényű csillagdiadém köríti.~Milyen pompát űznek ezek a koldusok,
 55 24|              jószívű tereferélésével milyen pirosra festette egy pár
 56 24|            istenszemekkel teljes ég! Milyen jó lehet köztetek aludni!~
 57 24|            jó lehet köztetek aludni!~Milyen jó lehet ide lenn a földön!~
 58 24|              s gondolkozott magában: milyen rettenetes igazsága van
 59 24|             a földön fekvő embernek; milyen nagyot kell fordulnia a
 60 24|          hazát fájdalommal szeretni.~Milyen sokat kell addig fordulni
 61 25|              a zöld mezőtől is.~Lám, milyen jó dolga van annak a másik
 62 25|       lelkében. Most tudta meg, hogy milyen nagyon szereti őt.~Lám,
 63 25|       megbízást, hogy el nem árulta, milyen nagy gyönyört szándékozik
 64 25|             hogy a vizsgát letette s milyen eredménnyel. Levele együtt
 65 26|        rákezdé rideg száraz hangon: „milyen ócskák ezek a bútorok itten!~
 66 26|        kinyitogatta a szekrényeket: „milyen durvák fehérneműid; még
 67 27|              a kardok tompák voltak.~Milyen dicsőség volt az!~Az egész
 68 30|                                      Milyen szépek a grófnő nefelejcsei…~
 69 30|            ügyel kézszorításaikra?~– Milyen szépek a grófnő nefelejcsei! –
 70 31|      patrónusok Pest városában; hogy milyen patrónusok, azt meglátjuk
 71 31|              kell bizonyítania, hogy milyen jó hangja van. Minden úgy
 72 31|         dicsérni a színészeket, hogy milyen várakozáson felül jól játszanak.
 73 31|         költő érzi azt büszkén, hogy milyen földfölötti szépeket álmodott –
 74 31|       leszólják őket irgalom nélkül, milyen minden kritikán alul való
 75 31|        látogatási óra elkövetkezett. Milyen arccal fogadják?~Eh, mit?
 76 32|  hordozásáról, és – szemeiről. – Óh, milyen bizonyos volt, hogy e szemekben
 77 32|         hallani, hogy azok itt-amott milyen nyomorban élnek. Azt tiltotta
 78 33|           készítő takácsok, látszik, milyen szép házakat tudtak építeni;
 79 33|     Valóságos politikus csizmadia! S milyen érzékeny dolog tőle, hogy
 80 34|     Kálmántól kapott Olaszországból. Milyen szép kartonok, mily gyönyörű
 81 35|    szenátorok emelték a mennyezetet. Milyen lehet még ez Rómában, ahol
 82 35|         Pedig én azt gondoltam, hogy milyen szép lesz azokat estére
 83 35|         önnek írni, hogy Bányaváryék milyen állapotok közt vannak, s
 84 36|              levetem. Majd meglátod, milyen más ember leszek az új bőrömben!
 85 37|          Azaz, hogy attól függ, hogy milyen lesz a férj? És e tekintetben
 86 37|            rendes ember lesz belőle. Milyen ritka erény ennél a fiatal
 87 37|          mondani, hogy „csak leány”, milyen halk volna a hang, hogy
 88 37|         álmaik legmerészebbike. Hogy milyen nagy ez emberek öröme, azt
 89 37|           sánta fiskálisnak, hogy őt milyen véletlen szerencse érte,
 90 37|             Megmagyarázta neki, hogy milyen az. Majd arra is rávitte
 91 37|         vonta magára a közfigyelmet. Milyen hidegvérrel mondá: „mille
 92 37|           mikor megtudta, hogy terve milyen tökéletesen sikerül. Ismerte
 93 37|          Katinka –, de hát még akkor milyen gonosz leszek, amikor kiszabadítom!~
 94 37|           lakott.~A parasztcsalád óh milyen nagy örömben volt, mikor
 95 37|         Dorothea már asszony. Jaj de milyen sápadt!~A hercegnő aztán
 96 37|             frankot előteremthessék. Milyen roppant idő a mézeshetek
 97 38|              csak arra gondolt, hogy milyen jó volt neki a jégen visszajönni;
 98 39|             túlterhelt szívéből.~Óh, milyen félelemgerjesztő zokogás
 99 39|      Hozzákezdett.~„Asszonyom! – Óh, milyen kegyetlen rossz-szívű démon
100 39|      Annálfogva most nem tudta, hogy milyen képpel fogadja kedves barátját.~
101 39|         monda neki. – Tudja, hogy én milyen rossz alvó vagyok. A legkisebb
102 40|              Bujdosik a pusztában. – Milyen nagy puszta egy nagy város!
103 40|            le; talán az játszik ott. Milyen pusztaság van ott őrá nézve!~
104 40|             virágok hajladoznak alá. Milyen pusztaság ez!~Elsompolyog
105 40|         csukva; ott nagyanyja lakik; milyen pusztaság ez!~Végigmegy
106 40|              mely a főuraknak bókol. Milyen pusztaság ez!~Megkerüli
107 40|         eltakarva új falragaszoktól. Milyen pusztaság ez!~Végigtámolyog
108 40|              valamennyi urak között. Milyen pusztaság az!~És e pusztaságban
109 41|      protestáns; vagy ilyennek neje.~Milyen nagy volt azután a család
110 42|         Bálvándy előtt, hogy Katinka milyen jól mulatott a kolera előtt
111 43|           mivelünk. – Majd meglátja, milyen egészséges lesz ottan! A
112 43|             hogy Kálmánt rábeszélje: milyen jó helyet készítettek neki
113 43|          hordtam, mint kisgyermeket, milyen jó gyermek volt akkor!~Aztán
114 46|     egymásnak a hitestársakat. – Óh! milyen boldogok voltak, hogy végtére
115 47| megtaláljátok, amit kerestek.”~Hajh! Milyen üdvriadal volt az, mikor
116 47|              napfényre került! Hajh! Milyen nemzeti pompa volt az, mikor
117 47|   megörökített fennkölt mosoly: hajh milyen üdvkiáltás az! Hogy hangzik