Part

  1 33|    csizmadiamester a Magyar utcában. Tseresnyés uram, rendes színházlátogatónk,
  2 33|             vendégek gyalog mehettek Tseresnyés uram házáig.~Bizony nagy
  3 33|              megbántás is lett volna Tseresnyés uram házára nézve, ha az
  4 33|           képezték a „magyar” utcát.~Tseresnyés uram házát könnyű volt kitalálni
  5 33|         kezében, föléje írva: „Nemes Tseresnyés Márton”, alája őszinte régi
  6 33|         sejtő pillantást enged vetni Tseresnyés uram kedélyvilágába.~(Még
  7 33|              oda okos ember nem jár.~Tseresnyés uram komolyan közeledik
  8 33|            is bizonyos valék – mondá Tseresnyés uram –, meggyőződtem erről
  9 33|        nektár!~Nevettek rajta; pedig Tseresnyés úr nem azért szólta ezeket,
 10 33|             oly komoly arcot csinált Tseresnyés uram, mintha arra gondolna,
 11 33|      krumplit.~– Hja, bizony – kezdé Tseresnyés uram. – Én nagyon jól emlékezem
 12 33|            magyarázatokkal fűszerezé Tseresnyés uram ebédjének legszárazabb
 13 33|             több tárggyal ellátni.~– Tseresnyés uram sok jót és rosszat
 14 33|                De bizony híre is van Tseresnyés uramnak. Ismeretes messze
 15 33|            is egészen komolyan vette Tseresnyés uram; előbb nagyon megrázta
 16 33|              Kálmán biztosítá felőle Tseresnyés uramat, hogy növekedő érdekkel
 17 33|     indultunk el, mint én – folytatá Tseresnyés uram. – Én láttam téglát
 18 33|         mondani.~– Már az igaz, hogy Tseresnyés uram nagy pártfogója a hazai
 19 33|         alatt megnyomta Jenőy lábát.~Tseresnyés uram pedig nem volt az az
 20 33|   elhallgatott.~– Eredeti egy ember, Tseresnyés uram! – kiálta hangjához
 21 33|           furcsa egy bohó ember ez a Tseresnyés uram? – monda Bányaváry
 22 33|              Az a virág pedig, amire Tseresnyés uram célzott, a Génovában
 23 34|         eszébe jutott a címzet, amit Tseresnyés uram írt a tárcájába.~Megfordult
 24 35|          másik oldalán.~– Ah! ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia arca csakolyan
 25 35|              itthon marad? – kérdezé Tseresnyés uram. Aztán be sem várta
 26 35|              A pincérek ismerték már Tseresnyés uramat, s nem háborgatták
 27 35|             őt székestül a levegőbe.~Tseresnyés uram szomorú komolysággal
 28 35|             színhelyéről; mire aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak
 29 35|              mely ütlegekért viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át
 30 35|            sietett Kálmánt kimenteni Tseresnyés uram –, hiszen tetszik ismerni.
 31 35|              a szomszéd utcáig, ahol Tseresnyés uram háza volt; mert az
 32 35|            már csak ötven lépés volt Tseresnyés uram kapujáig, hanem itt
 33 35|    felsegített a csizmadia vállaira. Tseresnyés uram aztán, amint a nyakába
 34 35|             király, oda az igazság!”~Tseresnyés uram szomorú arccal fordult
 35 35|            ide haza – beszélt tovább Tseresnyés uram –, mert különben az
 36 36|       lélekszakadva az öreg szolgáló Tseresnyés uramhoz, hogy Bányaváry
 37 36|       összetapossa az uborkaindákat.~Tseresnyés uram föltevé magában, hogy
 38 36|               Jössz velem oda, ugye?~Tseresnyés uram közbeszólt, hogy előbb
 39 36|             kellett már a közönséget Tseresnyés uramnak és a hozzá hasonló
 40 36|            nagy diadal után hazament Tseresnyés uram házához, s megosztotta
 41 36|       történt?~– De engedd meg, hogy Tseresnyés uramat is beszólítsam, mert
 42 36|     Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat, ki jött a szokott
 43 36|            jól berúgva” – tolmácsolá Tseresnyés mester.~– More patrio két
 44 36|    alámutogattak.~„Hahha!”~Ez a hang Tseresnyés uram ajkait hagyá el. Első
 45 36|          honoráriumot azonnal átadta Tseresnyés uramnak: fordítsa a legszükségesebbekre.~–
 46 36|            Teavedelő.~Az már szabad!~Tseresnyés uram pedig fogta az asztalán
 47 37|           vén szolgálót, a műhelyben Tseresnyés mestert, mindenkinek eldicsekedett
 48 40|         lapborítékokat is csirizelte Tseresnyés uram segítségével, s felírta
 49 40|            ez a veszteség; azonkívül Tseresnyés uramnak is hátralékban volt
 50 40|          nagyon megbénítja a karját.~Tseresnyés uram kitalálni látszott
 51 40|          maga méregadagját) jött elő Tseresnyés uram a maga ajánlatával.~–
 52 40|           festéshez. Folyvást mulat.~Tseresnyés uram arcképe nagyszerűen
 53 40|         Mikor készen volt az arckép, Tseresnyés uram azt mondá:~– Erre tehát
 54 40| irodalmaskodni.~– Úgy lesz – veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté
 55 40|          varsába. Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál rendelt meg magának
 56 40|        megtetszett. – Mibe került? – Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven
 57 40|       emeletes háza van. Hanem azért Tseresnyés uram, ki Wasztlt még hentesinas
 58 40|           hívja őt, az pedig viszont Tseresnyés uramat „majszter bácsi”-
 59 40|              tart tekintélynek, csak Tseresnyés uramat.~Tehát Wasztl azt
 60 40|             s a térdéről a lábszíjat Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a
 61 40|    lefestetni.~– Mi a kánya? – monda Tseresnyés uram elbámulva – pőrén,
 62 40|      Tréfálsz, te Wasztli.~– Nem én.~Tseresnyés uram nem kérdte másodszor
 63 40|              tanulmányt fog képezni.~Tseresnyés uram csak a fejét rázta.~–
 64 40|              ott engem minden ember!~Tseresnyés uramban felforrt a harag
 65 40|              ne jöjj többé a házhoz!~Tseresnyés uram nagy haragjában megkapta
 66 40|        vadember vagy, járj mezítláb!~Tseresnyés uram egész felindulással
 67 40|           szégyeneljük a bőrkötényt.~Tseresnyés uram úgy meg volt szorítva
 68 40|           volt elégedve a két művel. Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek;
 69 40|             az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak:~– Uram! Megtanulhatnám-e
 70 40|              Beállok önhöz inasnak!…~Tseresnyés uram nagyon komolyan csóválta
 71 40|          szolnoki vásár előtt, mikor Tseresnyés uram éppen adogatná le a
 72 40|        szolnoki vásár! – sóhajta fel Tseresnyés uram, sztoikus nyugalommal.~
 73 40|        szolnoki vásár, anélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái jelen lehettek
 74 40|          nevezhető az evése evésnek.~Tseresnyés uramnak ez a szó nagyon
 75 40|        Városligetbe.~Erre megszólalt Tseresnyés uram.~– Láthattad Béni urat
 76 40|             Akárhogy megharagszik is Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga
 77 40|         kívül van: a rongyot…~      ~Tseresnyés uram mintha érezte volna,
 78 40|           Micsoda? – szólt elbámulva Tseresnyés uram. – Hát Tóth uram nem
 79 40|           béresem a világból, ha nem Tseresnyés uram bőrét viselné, magam
 80 40|           értekezés nagyon felemelte Tseresnyés uram kedélyét. Mind igaz
 81 40|             dolog, főtárgy a csizma.~Tseresnyés uram tehát vevé a kamrakulcsot,
 82 40|             egyúttal fizetni is fog.~Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most
 83 40|              megörül neki az anyjuk.~Tseresnyés uram nem akart hinni szemeinek
 84 40|            pénz: a két kép az enyém.~Tseresnyés uram meggyőződött róla,
 85 40|      csizmadiája!) – gondolá magában Tseresnyés uram. „Már ugyan mi hiba
 86 40|             megérti azt az a piktor.~Tseresnyés uram tehát leültette a vendégét,
 87 40|              hosszú nyelű ecseteket. Tseresnyés uramnak nagy dolgába került
 88 40|         legyen abban a nyomtatásban?~Tseresnyés uram kapott a kérdésen;
 89 40|       Napestig elhallgatná az ember.~Tseresnyés uram pedig kész volt napestig
 90 40|     esténként olvasni fogja előttem.~Tseresnyés uramnak egy szó kifogása
 91 40|           neki; majd megérti az azt.~Tseresnyés uramnak még a pápaszeme
 92 43|             hogy elvigyük magunkkal. Tseresnyés uramat is elvisszük magunkkal;
 93 43|            ne fakadjon; amidőn aztán Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással
 94 43|       ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés uramnak:~– No mármost gyerünk
 95 43|          szólt megtörve a hallgatást Tseresnyés mester –, hogy még ez is
 96 44|            hallgatott el a városban.~Tseresnyés uram elfásult arccal állt
 97 44|           Kálmán? – kérdi az idegen.~Tseresnyés uram előbb végigbámulta
 98 44|           sem szólt, akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő
 99 44|              Az nem szólt rá semmit.~Tseresnyés uram elment, vissza is jött;
100 44|           Mikor kivitték a koporsót, Tseresnyés uram előhozta a gyászfátyolt,
101 44|         fölemelték a fekete hintóra, Tseresnyés uram a sírkövet is föladatta.
102 44|            halott neve és az évszám.~Tseresnyés uram kérdezé Barkó Páltól:
103 44|              némán ingatta fejét; és Tseresnyés uram tudta már Decsy Osmanographiája
104 44|          menet. Négyen voltak hozzá. Tseresnyés uram volt a kántor, Miska
105 44|         szolgáló a zokogó kíséret.~S Tseresnyés uram olyan szépen énekelte
106 44|           Mikor a halom készen állt, Tseresnyés uram így szólt Barkó Pálhoz:~–
107 44|             menjetek haza.~És azután Tseresnyés uram felállítá a sír elé
108 44|                kérdé tőle nagysokára Tseresnyés mester.~– Ninive romjait –
109 44|              megyünk most? – kérdezé Tseresnyés uram a tudós utazótól.~–
110 44|        egymáshoz közel vivén, azokat Tseresnyés mester felé tartá. Tseresnyés
111 44|        Tseresnyés mester felé tartá. Tseresnyés mester tudta jól, hogy ez
112 44|           lakása kapujáig.~Ott aztán Tseresnyés mester nyújtá neki a kezét
113 45|          ebből a fertőzött városból.~Tseresnyés uram tehát maga maradt a
114 45|      Naphosszat elüldögél e szobában Tseresnyés mester, s újra meg újra
115 45|            pedig nem mondták meg.~És Tseresnyés mester keserű gyönyörűséggel
116 45|              finom levelet is kapott Tseresnyés mester, melynek szélén gyászkerete