Part

  1 1 |                 ahogy napjainkban hívják őket Talmának, Carbonarinak és
  2 1 |                 és becsületszó kötelezte őket, soha, senkinek, semmi esetben
  3 1 |              volt az egyedüli menekülés.~Őket ugyan valószínűleg ki fogják
  4 2 |       szerencsétleneknek, kik el akarják őket kísérni, legalább a város
  5 2 |                Biróczy hogy tréfálta meg őket víg ötleteivel! S most ezeket
  6 2 |           szabadított ki! S ki árulta el őket? A gézengúz Aszályi.~De
  7 2 |               égen.~Jenőy eszükre téríté őket, hogy de már azt nem okosan
  8 2 |                  pásztorhalmig elkísérik őket.~Nagy hegy az a pásztorhalom
  9 3 |                éjjel; akkor pártul fogta őket egy jótékony szénaboglya,
 10 3 |             legelső pacsirtaszó felkölté őket, nem sok kellett az öltözködéshez,
 11 3 |                 szekerest. Amint utoléri őket a szekér, a bennülő szavára
 12 3 |               diákoknak, mért szedte fel őket az úton.~– Hát van énnekem
 13 3 |                Akkor aztán Barkó megáldá őket. Csollán Berti pedig így
 14 3 |            megint egész éjjel nem hagyta őket lefeküdni. Mulassuk ki magunkat
 15 3 |          magunkat kedvünkre. Sorba fogta őket kártyázni! Most már nem
 16 4 |               Pali –, megyek, felkeresem őket.~– Fel ne verd, ha alusznak!
 17 4 |                 sánta garabonciás hordta őket oda valamennyit. Ez volt
 18 4 |                 van! Utánuk! Vissza kell őket hozni.~Maga is nyeregbe
 19 4 |                át a diákokat, hogy merte őket szökésükben előmozdítani.
 20 4 |              Frissen utánuk! Vissza kell őket hozni!~(Dejszen, nem eszel
 21 4 |             akármilyen koldussá tegye is őket a sors, egymást Pesten felkeresik. „
 22 5 |              családod tagjai, te vezeted őket. Fennhordod fejedet. A szemközt
 23 5 |             aljas vétségért tiltották ki őket, ha egyszer a mi Kálmánunk
 24 5 |              dolog! Hiszen varrták volna őket bele inkább abba a lefordított
 25 5 |             eszel belőlük. Én sem bántom őket. Mehet ki jobbra, ki balra.
 26 5 |                  még szeretni. ~De tudom őket nevetni! ~Hiszen a kis csupor~
 27 6 |               fölvehesse, mikor elkíséri őket a színházba.~De alig is
 28 7 |                 s messze földre elkíséri őket vándorlásaikban. Udvarol
 29 7 |              talentumos ifjakat, elviszi őket magával Bécsbe, hogy lássanak
 30 7 |          magukkal, amiért a nem nagyurak őket rossz elővéleménnyel kísérik,
 31 8 |                  a nagyasszony biztosítá őket, hogy bármikor jöjjenek
 32 8 |            utánuk néztek, amíg láthatták őket. Béni bácsi pedig egy tükröt
 33 8 |              utánuk menni és visszahozni őket!~– Nekem! – hebegé Béni
 34 9 |           tiltott verseket; elolvashatja őket fennhangon; deklamálhat,
 35 9 |                szelt le hozzá, s megette őket kenyérrel a becsületes jó
 36 10|            jönnek a kliensek, fogadja el őket, hallgassa ki, s vezessen
 37 12|                 örökségéről; mikor látja őket lovagolni, kocsikázni az
 38 13|             csigák. Vajon mire használja őket? Vajon azok a madonnaarcok
 39 14|                 sohasem lepték volna meg őket a németek.~Semmi gyanús
 40 17|           örveket, s azután összeereszté őket. A publikum elkezdte a kutyákat
 41 17|               másikat a talián; elvonták őket a fától, szemközt állították
 42 17|                  nyakára; annyira vitték őket, hogy már összeágaskodtak
 43 18|                  kapun. Végre befogadták őket a mindig vendégszerető Zrínyi
 44 20|                  virágbimbóknak nézhetni őket. A fügemadár fészkei azok,
 45 20|               faragó embereit, felküldte őket Kordicára, s két hónap alatt
 46 20|                 tovább.~Itt már elhagyta őket az ösvény, s csak a vezető
 47 20|               egymáshoz akarná szorítani őket Iris bűvös szalagjával.~
 48 20|                   Kálmán elámultan nézte őket. A két tüneményt.~Amott
 49 22|            ünnepelteknek, azután hagyták őket aludni, reggelig egy kocsizörgésnek
 50 22| összetalálkoztatok! hogy kerülöd most ki őket? hogy óvod meg magadat,
 51 23|                 fogadott egy kalauzt, ki őket az oromra fölvezesse, annak
 52 23|           gondolatokba merülni; tartotta őket az egész úton beszéddel.~–
 53 23|                mind exkommunikálta volna őket. Képzeld: Patakon megtiltották
 54 23|         egyszerre átkarolva, kényszeríté őket egymást megcsókolni.~Több
 55 23|          megválni az égtől!~Utol is érte őket a zivatar fele útban. A
 56 24|                nélkül, s valószínű, hogy őket sem igen kereste senki.~
 57 24|             utánuk nézett, amíg láthatta őket. Neki főnöke családjára
 58 24|                  kész úri kényelem várta őket Bálvándy házánál, ki két
 59 24|            ökörnek, neveiken szólongatva őket; azzal a torokba fojtott
 60 24|               aztán oda, felvilágosítani őket, hogy „édes anyámasszony
 61 24|                 ahová a kisleány vezette őket. Az volt a hajdani béreslak.
 62 24|                  tekintetű kicsikét, aki őket ide átvezette; Dorothea
 63 24|                  mindezt, mikor elviszik őket katonának.~– S nem menti
 64 24|              katonának.~– S nem menti ki őket a katonaság alól?~– Nem.
 65 24|                 ha tehetnénk, se akarnók őket, s ha akarnánk, se tehetnők.
 66 24|                  Rákóczi alatt hozták be őket a császáriak, s itt megtelepítették
 67 25|        ünnepélyes megnyitáson.~– Ismerem őket, láttam Csongrádon. Cilikéd
 68 25|                álló művelt közönség nézi őket, felemelkednek egy ranggal,
 69 26|              állt a bérkocsi, mely vitte őket, ahová már mondva volt,
 70 27|             Hízelgett nekik, csókolgatta őket, s hízelgés és csókok közben
 71 27|                 csókok közben arra kérte őket suttogva, hogy majd ha elmennek
 72 27|          tabularis assessorok!~Hadd egye őket a méreg.~S a méreggel való
 73 29|            hivatással.~Kálmán nem akarta őket „így” látni.~Azt is mentségéül
 74 30|                 Két külön sírba temették őket, s másnap reggelre a két
 75 30|                  ismét jött láncra fűzni őket, s aztán vitte őket száraz
 76 30|                fűzni őket, s aztán vitte őket száraz malmot taposni, nem
 77 31|              eltávozottakat, s leszólják őket irgalom nélkül, milyen minden
 78 33|                 az öreg szolgáló fogadta őket nagy szívességgel, s nyitotta
 79 34|              utánuk jött. Szemmel akarta őket tartani, kísérni nyomaikat,
 80 34|                véletlen ismét összehozza őket, abban kellett valami drámai
 81 34|               Bálvándy.~Ez az úr kísérte őket kirándulásaiknál a Vezúvra,
 82 34|                 szeme mindenütt meglátja őket, s ha egyszer hozzájuk kötötte
 83 34|                   s a díszszobába, ahová őket felaggatta, még Béninek
 84 34|             közel. Egyiptomból átkísérte őket a láthatatlan pókfonál Athenaebe.
 85 34|          társaságkereső jó kedv jellemzi őket. Életkoruk példaszerű magasságig
 86 34|        várszínházban. Mindenki ócsárolja őket. És méltán. A kontárok,
 87 34|             indultak, s a világ elhagyta őket! Tehát a sárhoz vannak ragadva,
 88 34|                 megyek haza! Ha elhagyta őket a világ, én nem hagyom el.
 89 35|                 elhaladó megbántani véli őket azáltal, ha rájuk néz. Rác
 90 37|               dolguk volt; ő nem kísérte őket sehova.~Amit aztán Korcza
 91 38|           bizonyságot!~Mindenki sajnálta őket. Igenis, sajnálta; ez volt
 92 38|         ajánlatokat tettek nekik, hívták őket Bécsbe, Drezdába, Majlandba,
 93 38|                földbe, az nem eresztette őket; gazdagság, dicsőség csábjai
 94 38|              öltözőszobáit, meghívogatta őket ma estére előadás után egy
 95 38|                   a partőr figyelmezteté őket, hogy a jégen járni már
 96 40|                 apostolainak nevezhetjük őket. Egyformán lelkesülve mind
 97 40|                  a közönség nem érti meg őket.~Azért csak elvitte azokat,
 98 40|                 Hejh! de szomorúan hozta őket vissza.~– Nem értenek a
 99 40|                jó füstösek, akkor eladja őket régiséggyűjtő magyar főuraknak. –
100 40|                   hogyha valaki megvenné őket.~– Teszem, hogy én is megvehetném
101 41|                  a nagy dicsőségről, ami őket érte, világosítá fel róla
102 41|            példányaival. Bálvándy szedte őket össze, s vitte magával a
103 41|           Gödénylakon tartják; oda várja őket Csollán Berti délre.~Meg
104 41|              Berti igen szívesen fogadta őket, eldiskurált velük, röhögött
105 41|                 kolomposok elcsitították őket: „drágán fogja Bertók ezt
106 42|               ismerősök aztán elkísérték őket egész a város végéig; ott
107 42|               pereputtyustul behajtották őket a városi bitangmarhák rekeszébe,
108 42|              bikarekeszből kibocsátották őket azzal a föltétellel, hogy
109 42|             előtt áldomással bocsáták el őket, most szuronyszegzett puskák
110 42|                 is eltűntek. Áthelyezték őket Vácra, Gödöllőre.~Katinka
111 43|                  kötve a mesternek, hogy őket tudósítsa aztán Kálmán hogylétéről,
112 43|              nézni, a vén cseléd kísérte őket.~Végigmentek a hosszú országúton.
113 44|                  csendjében; felváltotta őket az a rejtelmes dobogás,
114 44|                     Még nem találtam meg őket; de én hiszem, hogy vannak.~
115 44|       gondolkozott sokáig.~– Nem találom őket – de én hiszem, hogy lesznek.~– „
116 47|           meghaltak, pompásan eltemetjük őket, s mindegyiknek szobrot