Part

  1 1 |       becsületszó kötelezte őket, soha, senkinek, semmi esetben
  2 1 |           ez a korona nem is volt soha Szent Istvánnak a fején.
  3 1 |      utána lőn jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább ne adja
  4 1 |           olyan jól elfödte, hogy soha sem is tértek e nyomok többé
  5 1 |           nevű állatról közöttünk soha említés sem tétetett.~–
  6 3 |     tudatik mennyi, mert felmérve soha nem volt, s egy része víz
  7 3 |        persze úgy elszökött, hogy soha hírét se hallotta többé.
  8 3 |    lehetett találni az udvaron; s soha többet Csollán Bertit nem
  9 4 |     tanulok tőled! Mert még eddig soha senki ez életben Csollán
 10 4 |       ügyvédje, pénzét nem láttuk soha; se szép asszony szép szemével,
 11 4 | kötelezvényével attól ugyan pénzt soha ki nem izzasztott. Te vagy
 12 4 | csizmanyomok és mezítláb nyomok a soha nem sikált pallón, pókháló
 13 5 |           nem fogsz lenni azontúl soha.~Hanem minden persze megfordítva
 14 5 |           arca még most is piros. Soha orvosra, gyógyszerre a maga
 15 5 |           kéztől kellett várni, s soha egy márjásnál többet nem
 16 5 |        találtak ki a számukra egy soha nem dívott idegen viseletet.
 17 5 |           barátságom, ne kelljen. Soha sem imádkoztam ember előtt.~(„
 18 5 |         De te el ne felejtsd neki soha, hogy teérted veszítette
 19 6 |        ilyet, de nem is fog látni soha K* városa. Milyen pompás
 20 6 |         Mányifik! Ez még nem volt soha! Túltesz Sganarellán! Ezt
 21 7 |          hármas aranymondást: „1. soha töltött puska csövébe bele
 22 8 |   irigyletére. Mert a nagyasszony soha senkinek, semmi barátságért,
 23 8 |     szobából.~A rémületet arc még soha jobban ki nem fejezte.~A
 24 10|          haza. Azt nem cselekedte soha, hogy visszahozzon belőle, –
 25 10|    megfogta kezét:~– Én nem fogom soha senkinek megmondani azt,
 26 10|       Senki sem tudja meg kívülem soha.~– Óh! semmi okom sincs
 27 10|     törvényszék el ne válassza.~– Soha?~– Egy bizonyos ideig. Addig
 28 10|      pedig ki nem állhatta Bertit soha; amit nem is lehet neki
 29 12|          táncolt vele, színházban soha nem mutatta magát Katinka
 30 12|           De nem érzett elég erőt soha, hogy így szóljon neki:~„
 31 12|       csináljak én sorsjegyekkel. Soha életemben sem lutriztam.~–
 32 12|           szokta mindenki. És még soha nem volt eset rá, hogy valami
 33 12|     vissza fog ön hozzám jönni.~– Soha ide! – mondá Kálmán, s kalapot
 34 12|         európai utazó be nem járt soha, hogy nemzete hátrahagyott
 35 13|           fel nem emelé a szemeit soha a tányérjáról, s fejét félre
 36 15|           madame” volt a neve, és soha senkit olyan közel nem eresztett
 37 15|          adat volt, hogy Pál gróf soha senkinek ajándékot nem ad.
 38 15|          markát el nem hagyta még soha. A névnapi viszonajándékok
 39 15|   megmérni.~Decséry Pál gróf, aki soha senkinek ajándékot nem adott,
 40 15|     éspedig úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja, hogy ez nem
 41 18|          vagyok én, nem is voltam soha komédiás. Valaki bolonddá
 42 20|         csak, amit nem háborítnak soha. Nedvet és meleget keres
 43 20|         keveredik össze, amilyent soha az életben szántszándék
 44 20|              Óh én nem fáradok el soha.~S azzal anélkül, hogy egy
 45 20|      világ nekem meg nem bocsátja soha –, de én magam megbocsátottam
 46 20|           megesküdtem volna, hogy soha más szót senkihez nem ejtek,
 47 20|        azoknak a lábuk nem botlik soha? Asszonyok vagyunk mind!
 48 20|         és hízelegni kínzójának – soha ki nem engesztelt szívvel.
 49 20|          az önt el nem felejtheti soha: az meg fogja önt tartani,
 50 20|       vissza.~És e percben, tán a soha nem hallott hangra, megjelent
 51 22|         el magától. Ne higgye azt soha a kegyetlen ifjú, hogy egy
 52 23|          alatt. S mondhatom, hogy soha becsületesebb, fidelisebb
 53 23|  articulusaitok fejébe nem vernek soha; ha pedig mi szólunk egyet
 54 23|           se emberszólás nem érte soha! Óh, hidd el, hogy nem az
 55 23|      igavonó barom. Ne légy te úr soha! Rossz dolog ugyan az üres
 56 24|    igazgató sem akart jelen lenni soha. Ah, a drámai művészek arisztokraták!
 57 24| Debrecenből Balmazújvárosba, hogy soha onnan még mézeskaláccsal
 58 24|           ötletekre képessé tesz: soha nem jönne arra a gondolatra,
 59 24|      semmiféle konyhát sem látott soha, a grófoknál nem a konyhán
 60 24|           való az, már megszokta. Soha a nagyasszonyom nekem meg
 61 24|           nem kell nekik megtudni soha?~– Nem. Minek a parasztnak
 62 24|      eladni megy a városba, venni soha. Mi utánunk nem lehet annak
 63 25|          poétázással foglalkozol, soha senki terád sem a maga dolgát,
 64 25|        virtusnak tartják, hogy ők soha nem olvasnak semmi költeményt,
 65 25|        aki senkinek sem hízelgett soha; aki még imádkozni sem szokott,
 66 25|     elragadja előled, de nem lesz soha; ezután sem lesz! Az irodalmi
 67 27|           udvari bálok alkalmával soha kifesteni.)~Őfensége a nádor
 68 27|         legénnyel nem akadt össze soha. S az az egy ütés, amitől
 69 27|          gazdagságát; de múzsáját soha!~Visszatér az hozzá, akárhányszor
 70 29|           pártját fogja. E kegyet soha jobbkor igénybe nem veheti,
 71 29|           műve, onnan el nem vész soha.~Egy menedéke maradt még.~–
 72 30|       megfogadták egymásnak, hogy soha nem fogják egymást másképpen
 73 30|         volt, a földön nem voltak soha. Boldogságukat tökéletessé
 74 31|       miket nem ért külső vakolat soha; csak az idők moha fészkelte
 75 31|          rajta, aminőt Kálmán még soha nem látott. Mint egy szobor,
 76 32|            De nem akarom megtudni soha, mit szóltál, mikor elűztél
 77 32|          van mindezeken felül egy soha ki nem meríthető stúdiumunk,
 78 33|           meg a helyreigazító lap soha.~Még Aszályitól is kapott
 79 33|      mondva, tréfálni nem szokott soha.~– Hozta Isten mindnyájukat! –
 80 33|       idézi; azért nem is szokott soha olyasmit mondani, amit előbb
 81 33|  mestersége nem megy ki a módiból soha. Ezért mondta az apám; „
 82 33|          És én nem estem kétségbe soha. Olvastam tudós Katona Mihály
 83 34|     megtörhetetlen kitartásnak, a soha el nem felejtett célhoz
 84 34|          folytonosan épül, halad, soha meg nem pihen.~Ez Galilei
 85 36|           ő neheztelni sem tudott soha. Ő soha arcának egy bánatos
 86 36|     neheztelni sem tudott soha. Ő soha arcának egy bánatos vonásával
 87 36|          ilyet nem látott a világ soha.~Kálmánt pedig bosszantotta
 88 36|         mindig ott is; a társaság soha nem látott boldog napokat
 89 36|        való, s arra nem gondoltál soha, hogy egyetlen barátunk,
 90 37|           forint nélkül az ő háza soha sincs. És az a pénz mind
 91 37|           dolog az én kezem által soha és semmiképpen nem lesz
 92 37|        úgy elhajtatna innen, hogy soha többé nem látná őtet Homburg.
 93 37|          bácsi, beállít hozzá egy soha nem látott úr, s azt kérdi
 94 37|    cserélte volna ezzel a báróval soha. Most már egészen felteszi
 95 39|         gondoltak a visszatérésre soha; te ismerted azt az embert,
 96 39|       csókban ez volt mondva: „mi soha többé nem látjuk egymást!…”~
 97 39|       ellen annyit vétettem, s ki soha nem hányta azt szememre.~–
 98 39|             Tehát menekülök.~– És soha Budapestre többet vissza
 99 40|      hinni szemeinek és füleinek. Soha Tóth Máté uram hiábavalóságokra
100 40|         végefelé közelít a világ; soha Tóth Máté uram egy ötgarasos
101 40|          gondjait átveszi, akinek soha sem volt képekre, betűkre
102 41|         nem volt konzervatív párt soha. Éppen azért a tekintetes
103 41| beneventálni a herceget: holott ő soha lovon nem ült.~És végtére
104 41|            De az nem szól ellenük soha.~Dorothea járatta magának
105 42|     követelik tőlük az útlevelet. Soha pedig ember emlékezetére
106 43|      arcképe keblét el nem hagyja soha; amit elővesz, mikor egyedül
107 45|           nem mondom meg senkinek soha, hogy hová van eltemetve.
108 46| cigánygyerek a postamarsot fújta. Soha ehhez hasonló parádét sem