Part

  1 1 |              könyvet szerezni, ha jól tudom, Sáros-Patakon, névtelen
  2 1 |               Én Nemes vagyok; de nem tudom a nagy Nem ~Fényétől elvakult
  3 1 |               A nevekbe kötelőzködöl! Tudom, hogy egymás közt Koszorúnak
  4 3 |              ajánlólevelet melletted: tudom, hogy pártodat fogja.~Óh,
  5 3 |             maradt el odahaza; de nem tudom, hogy hívják. Ha megleled,
  6 3 |             kárát sietek megtéríteni. Tudom, hogy egy kis fehérnéműcskétek
  7 4 |          Hibázik? – mondta Biróczy. – Tudom már, hogy mi hibázik.~Azzal
  8 4 |                Vajon mit írhat?~– Úgy tudom, hogy az én csekély érdekemben:
  9 4 |                 Haha! Különös. Én nem tudom kitalálni, hogy mi úton
 10 4 |            miért küldtek ide, azt nem tudom; hogy miért jöttem ide,
 11 4 |            hogy miért jöttem ide, azt tudom.~– Én – megmondom. Magának
 12 4 |           mikor únják magukat.~– Mind tudom én azt – szólt szelíd mosolygással
 13 4 |         szigorú asszony.~– Hagyja el, tudom, ismerem a nagyasszonyt.
 14 4 |             élünk. Én ugyan élek, azt tudom; én száz esztendeig élek,
 15 5 |              hogy „a szövegét nemigen tudom, de elfütyülöm, ha tetszik”.~–
 16 5 |               hibája miatt szenvedsz: tudom jól.~– Akkor nem fogsz neki
 17 5 |               okosan.~– No látod, már tudom, hogy mit mondok. Csak azt,
 18 5 | forgácsfánknak, borkorcsolyának s nem tudom még mi mindenfélének is
 19 5 |              vagyok még szeretni. ~De tudom őket nevetni! ~Hiszen a
 20 5 |        kitiltattatok. Ne szólj közbe! Tudom, te nem hazudtál egy szóval
 21 5 |             való szeretetemet. Ha azt tudom, amit most tudok, nem fogadtalak
 22 5 |             úgy, ahogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged:
 23 7 |              rossz kedve volt. Én nem tudom, a mama nem szereti, ha
 24 7 |               sebes léptekkel, ha jól tudom, Angolországba.~Bálvándy
 25 8 |               das Horn.”~– Azt én nem tudom.~– Dehogynem. Bányaváry
 26 9 |     testimoniumot előadni zsebéből.~– Tudom, tudom: „eminens ex omnibus”.
 27 9 |            előadni zsebéből.~– Tudom, tudom: „eminens ex omnibus”. Mintha
 28 9 |               vagyok az a Tóth.~– Áh! tudom. Contra Decséry. Fizetni
 29 9 |      mosolygással mondá rá:~– Igenis. Tudom. Annak a fölösleges ezresnek
 30 9 |             jószággal. Azt bizony nem tudom, hogyan lehetne onnan elmozdítani.
 31 9 |          alázatossággal.~– Bizony nem tudom az idejét megmondani, kérem
 32 9 |       ennyivel megelégszik?~– Már nem tudom. Meg fogom kísérteni – monda
 33 9 |         elégszik meg. Óh, azt csak én tudom, milyen furfangos a paraszt!~
 34 10|        keresni kibújó ajtót.~– Én úgy tudom – szólt szemeit lesütve –,
 35 10|              az ellenfelem ügyvédétől tudom, hogy a pert Korcza úr kinn
 36 10|             meg valamit?~– Azt én nem tudom.~A hölgy bosszúsan csettentett
 37 10|              a vizitszobába. No, csak tudom tán, hogy mi az emberség.
 38 10|            másfél óráig itt volt. Nem tudom én, mit beszélhetett olyan
 39 11|         másikkal Kálmánra.~– Én pedig tudom, hogy mondott még rá valamit.~
 40 11|              poétának nincs igaza; én tudom jól, hogy a vádlott nem
 41 12|              akták között nevekedtem! Tudom, mik azok a Hadik-partiálisok.
 42 19|              Katzenjammer előjön, nem tudom, melyikünknek a feje fog
 43 20|            kölcsönvett pénzt – azt is tudom, és egészen helyeslem. Ön
 44 21|               hisz ez el nem sül. Nem tudom, ki választotta ki a számára.~
 45 22|             Ebben van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét se ígérte
 46 22|               s azt mondá neki:~– Nem tudom, miről beszél ön.~S azzal
 47 24|      cintányérokat; négyre terítve.~– Tudom, hogy méltóságotok odahaza
 48 24|             csak énnálam egy hónapig, tudom, hogy nem lenne ilyen halovány,
 49 24|              hogy kiszaladt a számon; tudom én, hogy nem illik az embernek
 50 24|       asszonyfélének megcsókolni. Nem tudom, most is olyan-e?~Tóth Máté
 51 24|            igen is: hogyne érdekelne! Tudom én mindennek a folytatását.~–
 52 24|           vonva a földész. – Csak azt tudom, hogy valahányszor az urak
 53 25|         elképzelheted. Az okát is jól tudom, hogy miért is haragszik
 54 25|      hajlamaidért. Ezt meg Aszályitól tudom. Ez a fickó most itt rontja
 55 25|           Hallod, kedves barátom! Jól tudom én azt, hogy miről van szó.
 56 25|             miről van szó. Értem, sőt tudom magyarázatát adni annak
 57 25|               Azért, mert bolyongnak. Tudom, hogy hamut hint fejére
 58 25|         gyermeke elment színésznek. – Tudom, hogy száműzve van a világból
 59 26|            Korczával fiákereznek, nem tudom én hova s merre; mikor meg
 60 27|           lezáródni, álmodni.~„Meddig tudom még eltitkolni, hogy én
 61 27|      tiltakozék Dorothea –, én nagyon tudom, hogy sok hiba van benne.~–
 62 28|               óriási feladataival. Én tudom, hogy ébredésünkkel más
 63 29| tisztviselőjének a lakában vagyunk!~– Tudom – szólt elkomorodva Bányaváry. –
 64 29|       elkomorodva Bányaváry. – Azt is tudom, hogy már maga az az eset,
 65 29|          elkomorodva.~– Azt én jobban tudom.~– Ha arra gondolsz, amit
 66 30|              jól mutat, azt én jobban tudom.~– Tehát legyenek az egész
 67 30|             mutassa azt. Nevelőnőmtől tudom, ki azt a lelkésztől hallotta,
 68 31|          hercegnő –, csak Dorotheától tudom, hogy az igen fennkölt mű.
 69 32|              a szép hölgy.~– Azok nem tudom, hogy mit keresnek ott.~–
 70 32|             egyszer. Lássa, én jobban tudom olvasni azokat a hieroglifokat,
 71 32|              sürgölé Korcza úr.~– Nem tudom, nem bontottam fel.~– Nem
 72 32|            fel.~– Nem bontotta fel?~– Tudom, hogy végelválásunk van
 73 32|            arcát látni e pillanatban. Tudom, hogy szavai mérget és haragot
 74 32|            azokra emlékezzem. A tényt tudom, ki vagyok tagadva.~– No,
 75 32|              magát kimenteni?~– Mikor tudom, hogy nincs igazam.~– Hja,
 76 32|          elcsapatni!?~– Én bizonyosan tudom, hogy mi van a levélben,
 77 32|          darabodról írt piszkolódást. Tudom, kitől jön. Aki egész életedben
 78 32|           nálam is tereád. Bizonyosan tudom, hogy nem úgy van, ahogy
 79 32|              szép, okos, jeles munka. Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd
 80 32|            kritikusnak. Ez igaz lesz. Tudom, hogy el vagy keseredve
 81 33|               regement csizmadiája, s tudom jól, hogy mennyi szebb és
 82 33|              Önök csüggednének el? Én tudom, hogy miért beszélek. Nem
 83 33|      boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom; mert sok földet bejártam
 84 35|             de kénytelen volnék vele. Tudom, mit cselekszem; tudom,
 85 35|                Tudom, mit cselekszem; tudom, hogy nálad minden szeretetről
 86 35|                Veszteségem súlyát fel tudom fogni, de erős vagyok azt
 87 35|         testének minden pórusán.~– Én tudom azt, hogy micsoda helyzetben
 88 35|             urát is adom, hogy miként tudom. Önnek a nagyanyja itt lakik
 89 35|              s írni fog többet; ebből tudom, hogy ön el van határozva
 90 37|              nyugodtan monda:~– Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy
 91 37|               van nálam, hogy azt sem tudom, melyiket sürgeti.~– Én
 92 37|           Akkor az volt a szokás: nem tudom, most is az-e.~Béni bácsi
 93 37|     deportálnak Algírba?~– Bizony nem tudom én – monda Bálvándy, kapva
 94 37|           frank a váltóadósság.~– Azt tudom. De most pénzem nincs. Birtokaim
 95 37|              és gondolta magában: „én tudom, hogy ki az a másik”.~Biróczyval
 96 39|            Hogy mit teszek? – azt nem tudom. Reggel leütöttem egy embert; –
 97 39|          medikus, vagy diák, vagy nem tudom micsoda, marad megállni
 98 40|        küldött hozzád. Óhajt látni.~– Tudom, miért. Kegyébe akar fogadni
 99 40|   Csimborasszó akkor, száz és még nem tudom hány forint! Honnan azt
100 40|               piktornál. Én ugyan nem tudom, hogy ő ki légyen, nem is
101 42|             akar válni Bertóktól, azt tudom, de rögtön.~– És férjhez
102 45|            szívem akar megszakadni.~– Tudom. Jól van úgy.~– Ön iszonyú
103 45|      kegyetlenséget követ el velem.~– Tudom. Úgy akarom. Én láttam,
104 46|             ítéletnél fogva tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem.~