Part

  1 5 |             aki a fiúnak nagyanyja. Cilike árvagyerek, messzi rokonoktól
  2 5 |         milyen jó kisleány vagy te, Cilike.~– No, hát csókolj meg szépen.~
  3 5 |    házasítani. Mindennek egy részét Cilike kapja majd, a másikat Kálmán
  4 5 |       jegyzé meg mély bölcsességgel Cilike. – Lássa, nénikém, ők mennek
  5 5 |          viselik mások – magyarázza Cilike a dolgot, csomagonként adogatva
  6 5 |       emberi öltözetet viselhessen.~Cilike itt aztán nagyot sóhajta.~–
  7 5 |                Közöttük van – monda Cilike.~– Ki mondta ezt neked?~–
  8 5 |           Valaki kopogtat az ajtón!~Cilike sietett a belépőt megelőzni.
  9 5 |        néninek szól Pestről – monda Cilike. – Ismerem az írást. Korcza
 10 5 |          tőled, hogy mit csináljak.~Cilike igyekezett Kálmánt kituszkolni
 11 5 |           kerekes rokkáját; hatodik Cilike, hetedik maga a nagyasszony:
 12 5 |            fonalat a nagyasszony és Cilike eregetik selyemsima lenből;
 13 5 |             nagyasszony felhívására Cilike a maga ezüstcsengésű hangjával
 14 5 |          öreg asszony közbevágott: „Cilike, Julis te! Valami zörög
 15 5 |     Ítéletedben más ok volt adva, s Cilike volt az, ki mindig megakadályozott,
 16 6 |           ugrott örömében.~– Ugye a Cilike isz eljön?~– Bizony nem
 17 6 |          tetszett legjobban – szólt Cilike.~Az ugyan Béni bácsinak
 18 6 |      kíváncsiság; pedig nagymama és Cilike mindennap elmentek a teátrumba,
 19 7 |           magát hozzá.~Ilyenkor még Cilike is csak úgy némán tett-vett
 20 7 |              azt mondta, lefekszik. Cilike ment vele a szobájába őt
 21 7 |            színházba.~A nagymama és Cilike nagyon örültek rajta. Úgyis
 22 7 |        egyik Kálmán volt, a másik – Cilike.~Hanem a nagyasszony annál
 23 7 |             néz maga elé. Kálmán és Cilike. – Vajon miről gondolkoznak?~
 24 8 |          Nem jön férfiszámba.~Pedig Cilike számára csakugyan érdemes
 25 8 | kiszalasztván a szót a száján, hogy Cilike milyen szépen énekel, a
 26 8 |             s elkezdé a német dalt; Cilike is csak belejött aztán,
 27 8 |      tapsolhatnak?!~Hanem hát, szép Cilike, azért nem kell olyan nagyon
 28 8 |         tekintsék, mint otthonukat.~Cilike is olyan jó volt, hogy búcsúdalt
 29 8 |   mindenkinek a szeme könnyes volt. Cilike úgy énekelt, mintha ő érezné
 30 8 |             barátját, Bányaváryt, s Cilike és a nagyasszony az utcaajtóból
 31 8 |           Isztenért. Ne haljon meg! Cilike! Hozza frisszen az opodeldokot!~–
 32 22|            Afanáziát kilépni látta. Cilike volt az.~De alig ismert
 33 22|       jobban hallhassa a művésznőt.~Cilike egy hosszú monológgal küzdött.
 34 22|             ott sírt egy perc múlva Cilike karjai között.~Ott volt
 35 22|            egy férfihang, s átvette Cilike karjai közül saját ölelésébe
 36 22|           mondd meg neki, hogy most Cilike parancsol veled. – Ugye
 37 22|      beszélt is vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak valami közeli
 38 23|             Oda mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival
 39 23|             veletek – mondá Kálmán.~Cilike örült, mint egy gyermek,
 40 23|             a reggeli friss léghez. Cilike is ivott abból. Színésznő
 41 23|        beszéddel.~– Emlékszel-e rá, Cilike, mikor tavaly ilyenkor így
 42 23|             nagy bolond! – feddé őt Cilike tréfás nehezteléssel.~–
 43 23|            Kálmánnak, eléje állva s Cilike kezét megfogva. – Ennek
 44 23|         vagy ma, te Sándor! – monda Cilike.~– Hát nem igaz? Nincs-e
 45 23|              s akkor is enyém vagy!~Cilike nagyot sikoltva kapta meg
 46 23|             megijesztettél! – monda Cilike panasszal.~– Engemet mind
 47 23|           kérem tőled, hogy segíts.~Cilike néma szemrehányással tekinte
 48 23|          művet; Bányaváry tartotta, Cilike áthajolt a vállán, s úgy
 49 23|        népdalait hangoztatta rajta. Cilike eltanulta tőle a népdalokat,
 50 23|             virágaiból fonva, s azt Cilike fejére tette. De a körfény
 51 23|            fénybogárka volt téve, s Cilike olyan volt a koszorúval
 52 24|         esküvel bizonyítottam, hogy Cilike testvéred. Ugye, micsoda
 53 25|        belőle venni. Ez a név volt „Cilike”.~Tehát Jenőyné már megtudott
 54 26|         nyert, s két hét múlva ő és Cilike játszani fogják benne a
 55 29|         esőtől korbácsolt alak maga Cilike? Az embernek olyan rosszul
 56 29|          bort, s bor közben a dalt.~Cilike is valószínűleg ott van.~
 57 29|          idegrendszert is elviseli. Cilike pedig olyan gyönge. Hanem
 58 31|            Retteg valamennyitől. Ha Cilike ott nem volna, ki bűbájos
 59 31|         tekintetes asszony. Egyedül Cilike érzi, amit játszik: egyedül
 60 31|         csak olyankor tapsol, midőn Cilike kilép a színpadra, s a főispánt
 61 31|            hogy vagy megelégedve?~– Cilike imádandó volt – felelt rá
 62 31|           én? Meg a többiek?~– Csak Cilike volt imádandó.~Az előadás
 63 32|          tárgyban végezzen. Aznapra Cilike ott marasztá magánál ebédre
 64 32|            ellenállhatatlan legyen. Cilike maga kötötte csokorra a
 65 32|            időzött a szép delnőnél; Cilike ételei szinte elromlottak
 66 33|             mester a feketekávéhoz, Cilike engedelmével, aki hozzá
 67 36|               Mi dolog volna az, ha Cilike megérezné ajkainkon, hogy
 68 36|          mai reggelire való. Tudod, Cilike nem állhatja ki a kávét,
 69 36|              Kálmán úgy tudta, hogy Cilike odahaza nagyon is szerette
 70 36|            szállása volt.~Itt lakik Cilike: egész nap egyedül. Egyetlen
 71 36|          nyitott be előbb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál ült,
 72 36|         szerelem istenasszonyának”.~Cilike mosolyogva nyújtá neki kezét.~–
 73 36|          Már megint korhely voltam.~Cilike szelíden ingatá fejét.~–
 74 36|   Panaszkodjék legalább egy szóval.~Cilike fölkelt, megölelte a hazatérőt,
 75 36|             aztán megnyertem volna.~Cilike felsikoltott e szóra.~E
 76 36|         szinte olyan igazán érzett.~Cilike olyan hamar kész volt megbocsátani;
 77 36|         vagy, s egy olyan nőt, mint Cilike, s akkor majd lát a világ,
 78 36|     hazament, tanult, jó férj volt. Cilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból.~
 79 36|            Vagy mind a kettőt.~Hogy Cilike olyan vitéz asszony! Az
 80 37|        összecsókolá a drága iratot, Cilike vánkosaiba rejté zokogó
 81 37|            Kálmán titkát. – Ez örül Cilike boldogságának.~      ~Ezekben
 82 38|          nem fognak elmaradni.~Csak Cilike köszönte meg szépen a nagyon
 83 38|             kosarastul utána viszi.~Cilike különben is hozzá volt már
 84 38|           Csollánné teaestélyén; de Cilike annak is örült, hogy odajár:
 85 38|         pedig ártatlan dolog.~Tehát Cilike egészen megnyugodott abban,
 86 38|          amiből az lett, hogy mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából
 87 38|           Nincs semmi baj?” – kérdé Cilike még a bezárt ajtón át a
 88 38|           vissza.~– Vissza – rebegé Cilike. – Ugyanazon borzasztó úton?
 89 38|             odaát rekedt volna, még Cilike nevét rágalmazhatták volna
 90 38|            Kálmán gondolta magában: Cilike most tán éppen ezt a dalt
 91 38|      házmagasra feltolulva.~– Vajon Cilike hazajutott-e az éjjel? –
 92 39|           az asszony”.~„Csollánné?”~Cilike a sértett szűzérzet undorával
 93 39|         cselszövénye. Ezért kellett Cilike felől ezt a rágalmat elhíresztelni,
 94 39|            azt felőle minden ember.~Cilike letörlé könnyeit, egy hosszas
 95 39|      odapakolva az ő öltönyei közé.~Cilike kérdő bámulattal tekinte
 96 39|           megyünk „mind” Miskolcra.~Cilike nem szólt, csak egy-egy
 97 39|      széjjel. És mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
 98 39|             természetesnek találta.~Cilike is helyeselte hogy Bányaváry
 99 39|        éjfélen túl nem fog maradni.~Cilike ismét a hívő nő volt, s
100 39|         lakába. Csend volt itt már.~Cilike hálószobájában éjjeli mécs
101 42|           lett valaki – és az éppen Cilike volt. Valószínűleg meghűlt
102 42|       Másnap halva volt – az orvos; Cilike pedig kialudta magát és
103 47|       ruhájáért lenézesz: a hajdani Cilike, s talán az a tántorgó alak,