Part

  1 9 |   kiegyeztem vele a gróf nevében. Tóth fizet húsz forintot, én
  2 9 |       viszont a huszonöt botokról Tóth adjon nyugtatványt, hogy
  3 9 |           alássan, én vagyok az a Tóth.~– Áh! tudom. Contra Decséry.
  4 9 |     jelenté neki, hogy itt volt a Tóth; megkapta, ami neki dukált,
  5 9 |           kutyánszki! Hisz ez nem Tóth, a molnár, hanem Tóth, a
  6 9 |         nem Tóth, a molnár, hanem Tóth, a hódmezővásárhelyi compossessor!~
  7 9 |     kiterjesztett karokkal rohant Tóth uram nyakába, azt kérlelgetve
  8 9 |           haragudjék kedves, édes Tóth uram. Lássa! (szólt szörnyű
  9 9 |       Kálmánra) – ilyen a poéta.”~Tóth uram csak mosolygott. Kálmán
 10 9 |         hiszen nem csapatta meg ő Tóth uramat, csak éppen nyugtatványt
 11 9 |       Hanem akkor már közbelépett Tóth uram.~– Ne tessék zsörtölődni –
 12 9 |             Mikor kijött nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: „
 13 9 |           becsukatja a fakamrába! Tóth Máté uramat Tóth Mátyás
 14 9 |       fakamrába! Tóth Máté uramat Tóth Mátyás helyett! Tudja-e
 15 9 |          Decséry-féle ügyben jött Tóth uram; persze, hogy fizetni
 16 9 |       pénzt megszámlálni. Tessék, Tóth uram.~Tóth uram tehát előbbre
 17 9 |  megszámlálni. Tessék, Tóth uram.~Tóth uram tehát előbbre lépett,
 18 9 |          megszámlálta újra.~Ekkor Tóth uram egy másik csomagot
 19 9 |           hanem harmincegy darab!~Tóth uram nem hogy meg lett volna
 20 9 |             Hja! Kedves nagyuram, Tóth uram! – monda Korcza úr –,
 21 9 |      processio is! – szörnyedt el Tóth uram.~– Aztán az az egész
 22 9 |        ezres! – szólt hunyorgatva Tóth uram. – Ezer forintból csak
 23 9 |      meghatalmazást e tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig
 24 9 |       nyugtájára nem akart átadni Tóth uram. Tóth uramnak igaza
 25 9 |           akart átadni Tóth uram. Tóth uramnak igaza volt. A fiskális
 26 9 |    Restellte az egész történetet.~Tóth uram aztán nagy hálálkodások
 27 9 |     szokott lenni. Ezt bizonyosan Tóth uram tette ide a nagy hálálkodás
 28 9 |         enyém lesz a szerencse.~– Tóth Máté elhozta a pénzt. Pontos
 29 9 |  Méltóztassék azt rögtön átvenni.~Tóth Máté! Akkor ez hát Decséry
 30 9 |           tréfás quiproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése
 31 9 |        kiverve pipáját. – Azzal a Tóth Mátéval még énnekem valami
 32 9 |       urat; az meg akarja menteni Tóth Máté számára annak az ezer
 33 9 |              De talán ideadná azt Tóth Máté uram szépszerével?
 34 9 |        kereszt eltávolítása által Tóth Máté a regáléjában fog nagy
 35 9 |           hogy az ajtón benyitott Tóth Máté uram. Most már minden
 36 9 |         után volt már, s olyankor Tóth Máté uram is más ember.~
 37 9 |       mentől távolabbra retirálni Tóth Máté uram elől; nehogy abba
 38 9 | értelmében a kérdéses kőkeresztet Tóth Máté uram Decséry grófnak
 39 9 |     veregetve az örömtől tündöklő Tóth Máté uramnak.~– De meg is
 40 9 |      Decséry gróftól 1000 forint, Tóth Mátétól 1000 frt.”~Kálmán
 41 9 |           poéta!~Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé a malacot;
 42 24|           a dúsgazdag parasztnak, Tóth Máté uramnak, kivel Kálmán
 43 24|             Itthon van-e nemzetes Tóth Máté uram?~A gyermek szilajon
 44 24|          volt a hajdani béreslak. Tóth uram sajnálta magától a
 45 24|           ölni.~Ezalatt előkerült Tóth Máté uram is. Karjánál fogva
 46 24|         ellátásáról gondoskodott.~Tóth Máté uram jókedvűen mosolygott.~–
 47 24|           asszony! – vágott közbe Tóth Máté uram –, hanem mondjad,
 48 24|           Hát hogyan?~(Már bizony Tóth Máté uramon olyan öltözet
 49 24|          olyat ütött a tenyerével Tóth Máté uram hátára, hogy az
 50 24|        utalványozott huszonötnél.~Tóth Máté uram kotródott is a
 51 24|          akart vele szorítani, de Tóth Máté uram keze sehogy sem
 52 24|     étkezni, ők azt akarják, hogy Tóth Máté uram családja együtt
 53 24|        elég lett volna. Mindabból Tóth Máté uram alig mert enni,
 54 24|      gyöngéd taszítás a tenyérrel Tóth Máté uram vállára). Én már
 55 24|           tudom, most is olyan-e?~Tóth Máté uram jónak látta közbeköhögni.~–
 56 24|      egymással szemközt ülnek.~De Tóth Máté uramnak megbotránkozott
 57 24|        nyelvén, franciául.~S erre Tóth Máté uram azt mondá:~– Beauté
 58 24|           bámulattal tekinte reá, Tóth Máté uram hideg flegmával
 59 24|              Már mint én? – szólt Tóth Máté uram, bundáját leakasztva
 60 24|          fordult, s aludt tovább.~Tóth Máté uram aztán leteríté
 61 24|           csillagos az ég – kezdé Tóth uram. – Azt hiszem, hogy
 62 24|         szép, aki tudja – sóhajta Tóth uram. – De hát parasztnak
 63 24|      vésztűz az – mondá nyugodtan Tóth Máté. – A nádast gyújtották
 64 25|          belépett a pitvarba, már Tóth Máté uram jött reá szemközt,
 65 25|          szilvaszesz, abból aztán Tóth Máté uram teletöltött egy
 66 25|        maga lesz a kocsis – mondá Tóth Máté uram Kálmánnak, aztán
 67 25|         ha már menni kell – monda Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán
 68 37|         az alföldi pusztáig, ahol Tóth Máté uram lakott.~A parasztcsalád
 69 37|          kölcsön; ezért fordultak Tóth uramhoz.~A jámbor földműves
 70 37|      pedig nagy mondás volt, mert Tóth Máté uramnak csak egy raktárát
 71 37|         báró? – kérdé megdöbbenve Tóth Máté uram.~– Hát báró Bálvándy,
 72 37|        apróra szaggatva a mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra
 73 37|      volna? – kérdé fanyar hangon Tóth Máté uram.~– Hetvenötezer
 74 37|       uram.~– Hetvenötezer frank.~Tóth Máté uram aztán a vállába
 75 40|        nem pajkos suhanc, mert az Tóth Máté uram maga, aki belép
 76 40|  elbámulva Tseresnyés uram. – Hát Tóth uram nem vett mástól csizmát,
 77 40|           az! Azonfölül indokolta Tóth uram Pestre jövetelét még
 78 40|         mankóra szorította volna.~Tóth uram behívta az utcán lézengő
 79 40|          igen jó ember.~Hát amint Tóth Máté uram belép a tisztaszobába,
 80 40|       Hisz ez az én házam!~– S ez Tóth uram háza volna?~– A biz
 81 40|          emberekre csak nem ismer Tóth uram, akik ott a szérűn
 82 40|           a nevét. Nem ismeri azt Tóth uram.~Tóth Máté ravaszul
 83 40|         Nem ismeri azt Tóth uram.~Tóth Máté ravaszul hunyorított
 84 40|              Megveheti biz ezeket Tóth uram is; ha megadja az árát.~–
 85 40|       szemeinek és füleinek. Soha Tóth Máté uram hiábavalóságokra
 86 40|            hanem kettőt húzott ki Tóth uram a bugyellárisból.~–
 87 40|           meg kell hát ismerkedni Tóth uramnak a képek festőjével
 88 40|            akkorra az is hazajön.~Tóth uramnak nem kellett több
 89 40|      szólt alattomos mosolygással Tóth uram –, mert maga csak csizmadia;
 90 40|          is könnyebben várhassák, Tóth uram behozatta a szekérről
 91 40|     láttak mind a ketten.~Eközben Tóth Máté uram mindent apróra
 92 40|           pápaszemét, s elkezdett Tóth uramnak felolvasni egyet-mást
 93 40|     felolvasni egyet-mást belőle.~Tóth Máté uramnak egyik jobban
 94 40|      másik, s az olvasott belőle; Tóth uram egyre jobban belehevült
 95 40|      felhozták volna.~Akkor aztán Tóth Máté uram fölkerekedett.~–
 96 40|      ebben.~– Igen, de mit csinál Tóth uram negyven példány folyóirattal,
 97 40|             lesből; azért átvette Tóth Máté uramtól a kárba veszett
 98 40|    végefelé közelít a világ; soha Tóth Máté uram egy ötgarasos
 99 40|          még akkor sem jött haza.~Tóth Máté uram még egyszer visszatért
100 43|        arc. Nem is egy; de kettő.~Tóth Máténé asszonyom az s Erzsike