Part

 1 13| kézmozdulattal inte unokája felé: „Dorothea grófnő”, hogy annak is meghajtsák
 2 13|          volt, mikor a hercegnő és Dorothea a kastély emeletéből alájöttek.
 3 13|  kínálkozott, ahol térd térdet ért Dorothea grófnővel.~Az inas becsapta
 4 13|          szunyókált.~Egyszer aztán Dorothea is hátrahajtá szép fejét
 5 13|         Jézust kiáltott ijedtében, Dorothea pedig felnyitá a szemeit
 6 13|        annál az első találkozásnál Dorothea nem volt ott; az ő szemei
 7 13|          nyelvét. S meglehet, hogy Dorothea magyar férj neje lesz. –
 8 13|        főispán, az öreg úr mellett Dorothea grófnő, az ő kegyence, amellett
 9 14|         azon órában ment Kálmán is Dorothea grófnőnek a magyar nyelvtant
10 15|        egyenlően szólít meg: „te”.~Dorothea ezzel a mai nappal sokat
11 15|           monsieur Henry hegedült; Dorothea grófnő énekelt.~Azután következett
12 19|         két kanonokja kíséretében; Dorothea grófnő énekelte a magánhimuszt
13 19|           előbb a mennyei szépségű Dorothea grófnő ajkai érintének,
14 19|            is őrzi (gyöngéd célzás Dorothea grófnőre) szelíd tekintetével
15 20|          család neve megtűri, hogy Dorothea grófnő neve után következzék
16 20|         még kocsin el lehet jutni, Dorothea grófnővel együtt elmegy,
17 21|         kedves modorával mulattatá Dorothea grófnőt, megtanítá őt nevezetes
18 21|        öreg hercegnő ült, nem ahol Dorothea grófnő foglalt helyet. Hanem
19 21|     medvének, mely támadva jön, és Dorothea grófnőt fenyegeti.~Az orosznak
20 21|        festette, hölgy törölje le. Dorothea grófnő lesz olyan kegyes.~
21 21|            erre kötéllel vontatni.~Dorothea grófnő elővette finom batiszt
22 22|            megszégyeníteni Decséry Dorothea előtt, s mennyire megalázta
23 24|      amennyit magyarul; a comtesse Dorothea pedig tökéletesen beszéli
24 24|           derelye?~– Igen – mondja Dorothea. – Egy kicsi hajó.~– Dehogy
25 24|           mama, hát én megmutatom.~Dorothea grófnő bizony nemhogy magyar,
26 24|         kezet a grófkisasszonynak; Dorothea azt meg nem engedte, inkább
27 24|            aki őket ide átvezette; Dorothea grófnő pedig Erzsikéért
28 24|             különösen pártul fogta Dorothea grófnőt. „De iszen volna
29 25|     szobában szokott leckéket adni Dorothea grófnőnek. Dorothea most
30 25|           adni Dorothea grófnőnek. Dorothea most nem volt az asztalnál;
31 25|     egyszer alkalma volt Kálmánnak Dorothea körül a családtag szolgálatait
32 27|      fiatal hölgy belészeretett, s Dorothea grófnő, ki ezúttal először
33 27|       madonnaarc szépen elpirult.~(Dorothea grófnő nem engedte az arcát
34 27|          lerajzolni utána.~E napon Dorothea grófnő is nagyon kedves
35 27|              Ön nem is sejti, hogy Dorothea miben töri a fejét?~– Ah,
36 27|    duzzogástól piruló unokájára –, Dorothea írta meg az üdvözlő verset
37 27|           odanyújtá azt Kálmánnak.~Dorothea az ablak felé fordult, mint
38 27|               Óh, nem – tiltakozék Dorothea –, én nagyon tudom, hogy
39 27|         kettő – mondá elhamarkodva Dorothea.~A hercegnő sietett a rendes
40 27|           és a többi…~Ezek folytán Dorothea még öntanulmány szerint
41 27|       kétségtelenül.~S ettől fogva Dorothea grófnő, úgy látszott, hogy
42 27|        műkedvelői előadás rendezői Dorothea grófnőt és Kálmánt meg sem
43 30|       abban, ha a hosszú cotillont Dorothea grófnő Jenőy Kálmánnal járja.
44 30|          visszakerültek helyeikre, Dorothea grófnő azt mondá Kálmánnak:~–
45 30|      helyeikre ismét visszatértek, Dorothea azt kérdé Kálmántól legyezőjével
46 30|     legenda jobban tetszik – monda Dorothea, s e mondás alatt oly hévvel
47 30|          rejtve van.~Ugyan jó volt Dorothea grófnőtől, hogy e percben
48 31|         lomhán összelappantsa.~Hát Dorothea?~Annak az arca egészen át
49 31|           hercegnőt együtt találta Dorothea grófnővel.~A hercegnő felötlően
50 31|      nagyon azt a színésznőt éppen Dorothea grófnő előtt? Tán azt akarja
51 31|     Kálmánéval.~Különös volt, hogy Dorothea grófnő ezúttal szabadságot
52 31|          érthetett.~– Igaz – szólt Dorothea. – De azok borzasztó szépségek
53 31|     idegenhez.~– Nos, Jenőy! Nemde Dorothea említette már önnek, hogy
54 31|      megyünk, ott töltjük a telet. Dorothea egészségének jót teend az
55 32|         korán hajnalban a hercegnő Dorothea grófnővel és egész cselédségével
56 32|          megbocsátottak érte. S ha Dorothea megbocsátott, ha ő szeret,
57 32|        örült előre ennek a napnak. Dorothea bizalmasan elárulá Kálmán
58 32|         voltak, de sötétek; de nem Dorothea szemei.~– De nem az a georgiai
59 32| boldognak-boldogtalannak, hogy ezt Dorothea grófnő viselte volna, ha
60 32|            Egy útitársának a neve: Dorothea!~Ez a szúrás érzékeny volt!~
61 32|          három szó volt írva. Amit Dorothea írt, az a való.~A szép álcásnő
62 37|        tovább.~Ez volt az ő érdeke Dorothea körül, nem a szép arc.~Viszont
63 37|            Ma esküdtek Bálvándy és Dorothea grófnő.~Katinka égő kárörömmel
64 37|             jószívű ostobaságával. Dorothea grófnő maga is kegyeskedett
65 37|           látott Béni bácsi. Látta Dorothea grófnőt mosolygó arccal
66 37|        egyidejűleg érkezett Pestre Dorothea grófnő is.~Katinka megtudta,
67 37|         Csak most tudták meg, hogy Dorothea már asszony. Jaj de milyen
68 37|         képzelt egyebet, mint hogy Dorothea Kálmánhoz ment nőül, akivel
69 37|      garasát is kész volna odaadni Dorothea grófnő férjeért, csak parancsoljanak
70 37|         uram.~– Hát báró Bálvándy, Dorothea férje.~– Báró – Bálvándy –
71 37|           ki voltak sírva a szemei Dorothea grófnőnek.~
72 39|      egykor Katinka Kálmánt, amint Dorothea grófnő mellé fölült a hintóba.~
73 41|            ez bizony elég nagy baj Dorothea grófnőre nézve, hanem utoljára
74 41|          az asztalánál, mulattatva Dorothea grófnőt bundaszagú eredetiségekkel,
75 41|    háziasszonyi szerepet – Decséry Dorothea grófnőnek. Hallania kellett
76 41|         történik most az utcán.~És Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt
77 41|           botrányt férje rendezte.~Dorothea egyebeket is tudott már
78 41|          családtagoknak egymáshoz. Dorothea bálványozta atyját, s azt
79 41|      Decséry igen jó ember volt, s Dorothea nem emlékezett rá, hogy
80 41|          az nem szól ellenük soha.~Dorothea járatta magának mind a két
81 41|          két forintja ott vész.~És Dorothea tudja jól, hogy a beteg
82 41|             akik őt elvetették.~És Dorothea szíve minden bántalmat kettősen
83 41|     lehetett ennek haladni. Másnap Dorothea így szólt férjéhez:~– Uram,
84 41|  meggyűlöljék.~Bálvándy nem nézett Dorothea grófnőre anélkül, hogy annak
85 41|         arra is számíthatott, hogy Dorothea grófnő öröksége a végrendeletben
86 41|            sőt kitelik tőlük, hogy Dorothea egészen ki lesz zárva az
87 41|           hetet indítványba tette.~Dorothea csak Kolozsvárról írta meg
88 41|          nagy lett emiatt a zavar.~Dorothea indokait lehetetlen volt
89 41|       kegyben, hogy az fog áttérni Dorothea kedvéért, és íme megfordítva
90 41|          hiszen, ha egyszer elvált Dorothea, visszatérhet ismét az elhagyott
91 41|     consistorium ítéletével együtt Dorothea grófnőnek azon határozott
92 41|            neki adni elválásukkor.~Dorothea pedig arra gondolt, hogy
93 43|         megbocsátva~örökkön-örökké~Dorothea.”~… Az alkonysugár odasütött
94 45|         kívül-belül.~Ezt a levelet Dorothea grófné írta a kézművesnek: „
95 47|          ott fogja nézni…~…Decséry Dorothea! Te összetörtél; ő pedig