Part

 501 7 |             hamar az ebédlőből eltűnni, s míg Kálmán leült az asztalhoz
 502 7 |             addig ő sebten levetkőzött, s letette magát az ágyba.~
 503 7 |          felugrik az ágyból Béni bácsi, s a kitörő szenvedély frenetikus
 504 7 |              szemei elbújtak a fejében, s a könnyei csorogtak végig
 505 7 |                 kedvére, míg belefárad, s elkezdi az inge ujjával
 506 7 |             egyenként az olasz lovagok, s elmondják neki, hogy kit
 507 7 |             mint ahogy én most kiáltok. S azt mondta neki: „Hallja
 508 7 |            veszteg, üljön le a helyére, s ne lármázzon a darabba;
 509 7 |              szépen kezet csókolt neki, s aztán, hogy megmutassa,
 510 7 |            középre, arra lekutyorodott, s onnan nézte a darabot csendesen.
 511 7 |            úrhoz, megfogja a gallérját, s azt mondja neki: „Ott az
 512 7 |            zártszéke van, menjen innen, s az én anyámat ne tegye köznevetség
 513 7 |               bedugta mind a két fülét, s erőhatalommal elaludt; ami
 514 7 |   elhatározásból valami rossz lesz még.~S Béni bácsi emberismerete
 515 7 |                 elővéleménnyel kísérik, s folyvást policialis felügyelet
 516 7 |               az udvar felőli ablakhoz, s bekukucskált a függönynyílás
 517 7 |         taplósipkáját (volt neki nyolc) s aztán kezébe véve a kivont
 518 7 |             gondolá magában Béni bácsi. S nem szólt senkinek semmit.
 519 7 |                 városukban megfordulni, s a gyűlölet alapja volt az
 520 7 |                leányhoz én verset írok, s míg azon töprengek, hogyan
 521 7 |               is hagyta a szép leányt.”~S hozzájárul még a szőke és
 522 7 |                 uraim, a hölgyeknek!” – s kiáltására, mint Mózes előtt
 523 7 |               hajtva meg magát előttük; s azután egy öreg úrnak látszott
 524 7 |               Bálvándy szót váltanának, s aztán mind a hárman ő felé
 525 7 |        őkegyelmessége akarja önt látni.~S ezzel Kálmán csak azon vette
 526 7 |                kezét hóna alá szorítja, s viszi magával, ahová akarja.~
 527 7 |           aranyfoglalványos szemüvegét, s elkezdte tetőtől talpig
 528 7 |                összes publikum bámulja, s aztán nem tudta hirtelenében
 529 7 |               csak nézte a szemüveggel, s nem szólt hozzá semmit,
 530 7 |           vagyok az! – felelt merészen, s rákvörösre gyulladt arcát
 531 7 |                Áh! – hallatá a főispán, s aztán letette a szemüvegét,
 532 7 |            odafordult a nagyasszonyhoz, s annak mondá:~– No majd,
 533 7 |            odaveszem hozzám jurátusnak, s aztán majd előbbre fog menni
 534 7 |             előbbre fog menni a gyerek.~S azzal inte a fejével, hogy
 535 7 |              ismét karon fogta Kálmánt, s vitte magával egy szegletbe.
 536 7 |          gyűlésen előfordult ez az ügy, s valaki nagyon befűtött érte
 537 7 |            csendesen, kezdődik a darab, s Hamletet nem szabad megzavarni.~
 538 7 |             kapott, ellenséget keresett s patrónust talált benne,
 539 7 |                 patrónust talált benne, s ezáltal még jobban érezte,
 540 7 |          önkéntelen mosolyogni kezdett. S midőn a jelenet végén a
 541 7 |               játszik, fel van izgatva, s senkit sem fogad szívesen;
 542 7 |           büszkébb, mikor audenciát ad, s egy fejfájós hölgy nem kapriciózabb.~
 543 7 |           színpadra fel lehetett menni, s bátran bevezeté Kálmánt.
 544 7 |              nem lehet összecsókolózni, s a kesztyű nem engedi a kézszorítást.~
 545 7 |              ember királyfi! És művész, s azt sem tudja, hogy a dán
 546 7 |              hagyta állni a látogatóit, s maga egy fali tükörnek fordult,
 547 7 |              egy fali tükörnek fordult, s elkezdte az arcát befehéríteni.~
 548 7 |                 kapta a fövegét Hamlet, s otthagyva barátait, indult
 549 7 |                nagyot nevetett magában, s még azután egypár obligat
 550 7 |                foglalja el az országát, s övé az, amíg másikat nem
 551 7 |             Adófizetője az egész világ, s még akkor is adósa marad,
 552 7 |             vagyok a vándorkomédiásnak, s nagyon meguralom, ahol találkozom
 553 7 |                 észre, hogy ereje fogy, s bajai nehezednek, segítségül
 554 7 |                terheit segítsen emelni, s az a valaki a bor. Iszik,
 555 7 |               minden bajának vége lesz, s meghal. De megvénülni nem
 556 7 |                 szépen elmarad valahol, s senki sem alkalmatlankodik
 557 7 |               gúnyos közül kiválogatni, s dúdolva fordult a cigány
 558 7 |              kivegye kezéből a hegedűt, s a főispán kedvéért megtegye
 559 8 |               verset tudott elszavalni! S milyen szépen énekelt gitár
 560 8 |                 pedig komolyan beszélt, s előadta a nehéz küzdelmeket,
 561 8 |             legyőzött pályája kezdetén; s utána a rögtöni szédítő
 562 8 |                 harangokat Vásárhelyen, s hogy ágyúztak eléje Szegeden!
 563 8 |                gráciából fogadtatik el, s maga is érzi a megközelíthetetlen
 564 8 |         Bányaváry aztán vette a gitárt, s elkezdé a német dalt; Cilike
 565 8 |                 is csak belejött aztán, s amint egyszer nekibátorodott,
 566 8 |      színtársulat bevégezte játékkörét, s készült az ország másik
 567 8 |              sohasem fogja többé látni.~S csak legalább nyár volna,
 568 8 |                 megy. A bukétot átadja, s csak így tér vissza a mamához.~
 569 8 |           kísérte barátját, Bányaváryt, s Cilike és a nagyasszony
 570 8 |                 a bűnnyomok eltakarása, s a rablott virágcsokor orgazdai
 571 8 |                 szavakban köszönte meg, s egy meleg kézszorítással
 572 8 |               pikétre! A mama meglátja, s menten ráismer, hogy az
 573 8 |                mindjárt ki fog tudódni, s hogy miként vágja ki abból
 574 8 |                 hogy sejt-e az valamit; s miután mindenki elmondá
 575 8 |             viselnek ezek a színésznők!~S nagy szíve könnyebbségére
 576 8 |         vállalkozott minden jelenlevőt, s mely kétségtelenül igen
 577 8 |         közönség szépen hazatakarodott, s a szónok még mindig beszélt;
 578 8 |              végdalnál ismét szerepelt, s a mama nem látszott ráismerni
 579 8 |                 hogy „Fidelim, Lillám!” S aztán igen szépeket álmodott.
 580 8 |        tolvajlásra. Gondolá Béni bácsi, s bebújt a dunnája alá, mint
 581 8 |               csont nő az agyvelejében.~S amint aztán Béni bácsi félve
 582 8 |          levelet.~Kálmán elolvasta azt, s szomorúan csüggeszté le
 583 8 |            rögtön elkezdett öltözködni, s mindent visszájáról szedett
 584 8 |                az ilyen törvénykönyvbe.~S minthogy a mennydörgő mennykő
 585 8 |         nagyasszony maga azt a könyvet, s úgy vágta a földhöz, hogy
 586 8 |             Nekem! – hebegé Béni bácsi; s aztán csakhogy megkaphatta
 587 8 |                 Aztán elült a pamlagra, s elcsendesíté magát. Hallgatott
 588 8 |            leteszed az ügyvédi vizsgát, s Pesten maradsz. Haza nem
 589 8 |                 adom minden vagyonomat, s ha korhely leszesz, ha elprédálod
 590 8 |               annak kezét ajkához emelé s megcsókolá, s azután e szókat
 591 8 |             ajkához emelé s megcsókolá, s azután e szókat suttogá:~–
 592 9 |                danoljon, mikor hazajön, s a fejét be ne veresse, ha
 593 9 |                 csak parancsoljon vele, s diktálja fel, hogy mire
 594 9 |                 mind a fejére kiönteni, s nem tett ellenészrevételeket:
 595 9 |              legelső felkelni a háznál, s mire a hajdú felébredt,
 596 9 |            szobáját maga kitakarította; s mire a principális az irodába
 597 9 |             urbarialis törvényszékekre, s oly szorgalommal vezeti
 598 9 |  igazságszolgáltatásnak e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken
 599 9 |             úrnak, hogy ő már hazamegy, s majd elküldi maga helyett
 600 9 |                 ott maradt még egy nap, s csinált jegyzőkönyvet estétől
 601 9 |         jegyzőkönyvet estétől reggelig, s dirigálta a streichterzettet,
 602 9 |                 leány nem érkezett meg.~S ezzel a biztatással még
 603 9 |          hónapra küldött száz forintja. S még egy húszast sem kért
 604 9 |                hazulról van neki pénze, s jól tud vele gazdálkodni.~
 605 9 |              körülményt patvaristáinak, s azt ajánlá nekik, hogy majd
 606 9 |                 az okmányokat reggelig, s a húsz forinton megosztoztak.~
 607 9 |             rózsaszínű, zöld szegéllyel s sötét csokoládészín és sárga
 608 9 |             csak Harlemből lehet kapni, s darabja öt forint. Ily tömérdek
 609 9 |               kertben; maga lement oda, s húsz régi, egyszerű tulipánhagymát
 610 9 |       tulipánhagymát kiásott az ágyból, s helyébe kaparta a Wellingtonokat.
 611 9 |               kaparta a Wellingtonokat. S nehogy a kiszedett hagymákról
 612 9 |                kenyeret szelt le hozzá, s megette őket kenyérrel a
 613 9 |                  Nem tudott hízelkedni.~S valami titkolnivalója volt.~
 614 9 |     legveszélyesebbek a hölgyek között, s éjfeleken túl élveztették
 615 9 |                gyakornoki ideje letelt, s feljebb szállt királyi táblai
 616 9 |               kívánságaikat kihallgatni s azokról főnökét értesíteni;
 617 9 |                 csapatok rá huszonötöt, s azzal kvittek vagyunk. Hát
 618 9 |                maga helyett püföltetni, s ő jajgat hozzá. Hanem addig
 619 9 |            paraszt készül bekopogtatni, s nagy ceremóniát csinál hozzá.~–
 620 9 |               megnagyobbított nyíláson, s akkor aztán elkezd hálálkodni,
 621 9 |                  Ott megáll az ajtóban, s nagy jámborul elkezdi:~–
 622 9 |                 találom kiszolgáltatni, s elégnek tartom: ha kend
 623 9 |                odament az íróasztalhoz, s igen szép gömbölyű betűkkel
 624 9 |                 az üstökéhez kapkodott, s fél lábon táncolt dühében,
 625 9 |       Kutya-kutyánszki! Lába-labánszki!~S végre kiterjesztett karokkal
 626 9 |               velem a fakamrába, János, s hozza a pálcáját. Én most
 627 9 |            elkezdett kínjában fütyülni, s a tarkóját meg a tomporát
 628 9 |        tenyereivel.~– Jajajajajajajjaj! S még becsukatja a fakamrába!
 629 9 |                perlekedésre is készült, s előadá védelmét.~– Én kérdeztem
 630 9 |             domine frater az asztalhoz, s segítsen a pénzt megszámlálni.
 631 9 |              uram tehát előbbre lépett, s mosolygó hunyorgással vont
 632 9 |                  A principális átvette, s ő is megszámlálta újra.~
 633 9 |               csak Kálmánnak az üstöke.~S mekkora volt a diadala,
 634 9 |                 nem bánt a más vallása, s én a plébánosnak is köszönni
 635 9 |        becsuknak érte mind a kettőnket, s aztán ülhetünk a tömlöcben
 636 9 |             dombot is el kell hordatni. S hol van az eladott jószághoz
 637 9 |              meghatalmazást e tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig
 638 9 |                 oly kurtára van nyírva, s csak az orra előtt van egy
 639 9 |                a legnyájasabban bánjék, s annálfogva még annál is
 640 9 |          szupplikáló hangon könyörge:~– S mikor lehetnék szerencsés
 641 9 |               kezében tartá a kalapját, s a nyitott ajtó küszöbén
 642 9 |        alázatosan félregörbítve nyakát, s két tenyerét egymás fölött
 643 9 |        irodájába, először munkát kérve, s minthogy az nincs, egy kis
 644 9 |               kis segítségért esedezve, s akiket Korcza vagy kikerget,
 645 9 |               sietett az íróasztalához, s aztán nagylelkű pártfogói
 646 9 |                  háromszor egymás után, s a sok „szabad! tessék! herein!”
 647 9 |              végre ki is nyílt az ajtó, s nagy alázatosan tolakodott
 648 9 |           bosszúsan csapta le a tollát, s már a nyelve hegyén volt,
 649 9 |            tiltakozék az excellencia. – S nem engedte, hogy valaki
 650 9 |         összehajtva letette egy székre, s maradt egy szál kabátban,
 651 9 |              Égett még a füle hegye is.~S őexcellenciája mindezt nem
 652 9 |                gróf összeszámlálta azt, s azután még negyven darab
 653 9 |                 kommantgatá a homlokát, s mondogatta magának: „Óh,
 654 9 |            Korcza úr félreinté Kálmánt, s suttogva adá neki az utasításokat,
 655 9 |                 vége legyen az ebédnek, s aztán osonhasson valamerre.~
 656 9 |             nála a bevezetési formaság, s odaállítá őexcellenciája
 657 9 |            feszes hernyóbáb hüvelyéből, s a feketekávé és pipa mellett
 658 9 |                 minden nemzet meghajol, s a „senki” nyelve, mely senkit
 659 9 |                 ha diákul beszélhetett, s Decséry gróf tündökölt,
 660 9 |              annál jobban emlékezik rá, s most egészen fel van háborodva
 661 9 |        füstfellegeket fújt a pipájából, s nézett a maga alkotta ködbe.~–
 662 9 |                 szigorú nézetei vannak; s megszoktam már, hogy minden
 663 9 |              azt a furfangos parasztot, s ígérte, hogy kedvező siker
 664 9 |                ő is ebéd után volt már, s olyankor Tóth Máté uram
 665 9 |                ember.~Szemei ragyogtak, s fél bajusza ki volt pödörve,
 666 9 |                 is kerekedett mindjárt, s igyekezett mentől távolabbra
 667 9 |            szökött fel a magas hintóba, s még egyszer biztosítá Kálmánt
 668 9 |                úrnak egy süldő malacot.~S azzal ő is sietett a fakó
 669 9 |             frater! Vegye elő naplóját, s írja be sub rubro „sportulák,
 670 9 |          másiknak is az ezer forintját, s kívánnám tőlük a honoráriumot.~–
 671 9 |                 tőlük a honoráriumot.~– S akkor aztán kapna a paraszttól
 672 9 |                 mert németül volt írva, s valahányszor német levelet
 673 10|          fogadja el őket, hallgassa ki, s vezessen a dolgaikról diáriumot.
 674 10|              elő sorba a percsomagokat, s olvasgassa azokat végig.
 675 10|            Vegye ön sorba a csomagokat, s csináljon belőlük magának
 676 10|                duplikát vagy triplikát. S mindezeket nekem, ha majd
 677 10|           beleülök a te dohos aktáidba, s csinálom a kivonatot a nagy
 678 10|                 bolond processzusokból, s kanyarítok replikákat, amikre
 679 10|              bizony ezt mondta magában, s ha mondta, bizony meg is
 680 10|            mandulába és mazsolaszőlőbe, s aki aztán Korcza urat hazatértekor
 681 10|            legtöbb gyakorlata lehetett. S amint ügyvédnek felesküdött,
 682 10|            bezárkózott annak irodájába, s onnan azután csak enni és
 683 10|                 a bűnös „alter ego”-ja, s erre esküje, hivatása kötelezi,
 684 10|              esküje, hivatása kötelezi, s ez is becsületes, szent
 685 10|            akiknek elemük a veszekedés; s nem élhetnek anélkül, hogy
 686 10|             orra veres, akkor részeges; s jaj annak, amelyiket egyszer
 687 10|               állhatja tovább a dolgot, s veszi a veres plajbászt
 688 10|                 veszi a veres plajbászt s „bíróilag” kitörli a gorombáskodásokat;
 689 10|        kifáradva; gyönyörei követelnek; s újra papírt, tollat vesz
 690 10|                aktái közül az irodában, s midőn sietett a szokásos „
 691 10|              utóbbit gyors felnyílásra, s az iratai közül felmerülő
 692 10|               járult a fiatalember elé, s mikor odáig ért, háravetve
 693 10|           lószőr kravátlijában a nyakát s kardja hegyével megdobbantva
 694 10|             Kálmán hivatalos készséggel s amellett egész udvarias
 695 10|              lyukára tennéd a szájadat, s abba kiabálnál bele. Beszélhetsz
 696 10|             pedig annak a bimbója vagy, s éppen olyan akasztófa virága
 697 10|           csodálatos megtiszteltetésre, s nem tudta, hogy mit feleljen
 698 10|               én itt leülök a kanapéra, s megvárom, míg a principálisod
 699 10|       kiterített peres okmányok között, s miután rohammal elfoglalt
 700 10|              abban megerősítette magát, s bal lábát a jobb térdére,
 701 10|                 ellenséges löveg ellen.~S még azzal biztat, hogy meg
 702 10|          hazajön: az pedig Bécsben van, s csak egy hét múlva jön haza.~
 703 10|                 leült íróasztala mellé, s elkezdett egy válaszfeliratot
 704 10|              midőn új ajtónyitást hall, s erre felugrik a pamlagon
 705 10|                 pamlagon ülő mérges úr, s elordítja magát.~– Ahán!
 706 10|             Korcza úr helyett elfogott. S nagyot bámult, mikor meglátta,
 707 10|                mikor végignézett rajta, s aztán elkezdte köpönyegét,
 708 10|               azonban ráment egyenesen, s kravátlimásliját helyreigazítva
 709 10|         kravátlimásliját helyreigazítva s mereven hátrafelé egyenesedve,
 710 10|              fülét a szájához tarthatá, s azt mondá neki:~„Hán?”~A
 711 10|                 hátrahajtotta a derekát s elbámult.~– Azt mondom,
 712 10|      alkalmazott tenyerét a bal füléhez s bal szemét összehunyorítva
 713 10|              bal szemét összehunyorítva s a szája bal szegletét csúnyául
 714 10|              száját a fiskális füléhez, s két tenyerét kétoldalt tartva,
 715 10|            mozdult.~A vállát vonogatta, s a szétterjesztett tenyereivel
 716 10|             kivette a kezéből a krétát, s ugyanazon fegyver nemével
 717 10|              krétát a fiskális kezéből, s írta a kollokvium folytatását
 718 10|              amint az egyik ott térdel, s írja a sort az ajtó aljára,
 719 10|           nádpálcát onnan a szegletből, s olyan sort ver az egyiknek
 720 10|                Korcza úr fogta a krétát s keresztülírta az előbbeni
 721 10|           részéről a már elmondottakat, s olyan magasan kezdé, hogy
 722 10|                Földhöz csapta a krétát, s ráütött tenyerével kardjára.~–
 723 10|             Jövök a patrollal mindjárt.~S azzal nagy csörömpölve kivágta
 724 10|            csörömpölve kivágta az ajtót s vágtatott kifelé, folyvást
 725 10|                a trombitádat a fülemre, s fújd el nekem rajta azt
 726 10|                 végigfeküdt a pamlagon, s hagyta a fülébe trombitáltatni
 727 10|        megmagyarázom ezt önnek egyszer, s akkor meg fogja érteni.
 728 10|               Gyorsparasztokkal jöttem, s azok csak éppen lovat váltanak;
 729 10|                 is megrohanja e perért, s az engem kompromittálna,
 730 10|           ügyben az igazságot fürkészi; s ha kedve talál önnek támadni,
 731 10|              hol nagy perek megújítása, s bonyolult kancelláriai ügyek
 732 10|                 Azt bezárta az irodába, s maga elvonult kis kerti
 733 10|             elcsodálkoztak egy kicsit – s azután csak megnyugodtak
 734 10|            minden héten van táncestély, s ott a fiatal táncosokat
 735 10|             asztal mellé egy karszékre, s lekönyökölt, és maga elé
 736 10|            csapta a két keze tíz ujját, s elkezdett dévajul kacagni.~–
 737 10|            utasítások között bízta rám, s ez utasítások között nincsen
 738 10|           mohósággal kapta azt el tőle, s sietve oldá fel a percsomagot
 739 10|              mindenféle alakú irományt, s asszonyi szokás szerint
 740 10|               Akkor összetette a kezeit s olyan bánatos hangon könyörgött
 741 10|              hölgy suttogva monda neki, s megfogta kezét:~– Én nem
 742 10|                 a felperesi vádlevelet, s elkezdett annak tartalmán
 743 10|              asztal zsámolyára nyugtatá s két kezét fölemelt térde
 744 10|             Azzal odalépett Kálmán mögé s vállán keresztülhajolva,
 745 10|                 vádirat feltárt előtte, s megtudta azokból, hogy a
 746 10|        odahagyta a menyegző éjszakáján; s ki volt mondva a gyanú,
 747 10|                 a vért e név hallatára, s a hölgy – hangosan ásított.~
 748 10|           letette maga elé a vádiratot, s kérdőleg nézett a hölgyre.
 749 10|                 építeni, az már művész; s aki éppen hegedülni is tud
 750 10|              reggel volt, az este volt, s ami nappal volt, az éjjel
 751 10|                tanúbizonyság nem szólt, s abban megfészkelve magát,
 752 10|               nő jellemének a védelmét, s a férj jellemének vádolását.~
 753 10|       türelmetlenül fölkelt ülhelyéből, s elkezdett alá s fel járkálni
 754 10|             ülhelyéből, s elkezdett alá s fel járkálni a szobában,
 755 10|          Katinka odalépett az ifjú elé, s kezét azon szék támlájára
 756 10|               vád-, akár a védiratot.~– S ön nem választotta a vádiratot?~–
 757 10|               kaptam rendelkezésemre.~– S tegnap óta nem volt rá ideje?~–
 758 10|             húzva karcsú termete körül, s aztán levetett fél kesztyűjét
 759 10|            Kálmán a főajtón bocsátá ki, s az utcaajtóig kísérte. Jutka
 760 10|           kezébe adták volna védiratát, s azt mondták volna a kritikusnak,
 761 10|               hevüljön, ne sírjon vele, s végül tapsaiban ne fejezze
 762 10|                fejezze ki rokonszenvét; s ha mégis akad oly intrikus
 763 10|                  hogy úgy elvörösödött, s magában a Sz. Gellért tetejére
 764 10|              olyan súlyosan nélkülözött s azzal bőrpamlagján végigheveredve,
 765 10|                  hozza azt a védiratot, s olvassa fel előttem.~Kálmán
 766 10|                 Kálmán végigolvasta azt s gyakran nézegetett principálisa
 767 10|            visszafelé borzolva a haját, s azt mondá neki:~– Óh maga
 768 10|        tulajdonságát gúnyra emlegették, s elszánta magát, hogy azt
 769 10|                előbb be legyen fejezve? S ez a harmadik mind a kettőnek
 770 10|                 királyi kegyelem útján, s az ország beleegyezésével
 771 10|                férje neve előtt viseli, s gyermekei mind a két nevet
 772 10|                jószágegyesítő plánumát. S ebben a tekintetben uralkodói
 773 10|             megkötött családi frigyhez, s erőltette mindenképpen a
 774 10|           odahívatta magához a leányát, s még egyszer tudatta vele,
 775 10|              házat, benne ül hat hétig; s mikor elválasztották, a
 776 10|       történetét Sátory is jól ismerte, s azért azt a megkötést tette
 777 10|            gárdista korában elprédálta, s most egész kravátlija széléig
 778 10|               mindenünnen szorongatják. S neki, mint Tantalusnak úszkál
 779 10|             neki testált vagyon végett, s ha meghal az őrnagy, a birtokjog
 780 10|            bennünket, mint két tolvajt, s fenyeget emberöléssel és
 781 10|         megvenném azt a zsibói házat.~– S elválasztatná a dominát
 782 10|                 hét alatt a dominusától s hat hónap alatt a dominiumától?~–
 783 10|                ismét lesütötte szemeit, s visszagondolt az első találkozásra.~–
 784 10|                 vigye el domine frater, s mutassa meg a szép özvegynek.
 785 10|           mutassa meg a szép özvegynek. S ha az azt fogja rá mondani,
 786 11|      hangyatojást, reszelt sárgarépával s vagdalt kemény tojással,
 787 11|                a sül pedig tejet ivott, s a kígyóval és teknőccel
 788 11|                 német volt általánosan, s egy magyar úrnőt magyarul
 789 11|        úrasszonyt szolgálónak nézné el, s a legdurvább gorombaságok
 790 11|           óriási virágcserép díszített, s maga letelepedett hozzá
 791 11|              Kálmán egy költő ihletével s egy jogtudós komolyságával
 792 11|     komolyságával bontá ki a védiratot, s hozzáfogott annak előadásához.~
 793 11|               egyik topánka szalagjának s azt kezdte kioldozgatni;
 794 11|          bukfencet hánytak a szőnyegen; s utoljára a szürke papagáj
 795 11|         odarepült a karszéke támlájára, s nagy bölcsen mondogatá az
 796 11|               elkergette, jött a másik, s mikor azt akarta mutatni,
 797 11|             rákapaszkodó állatocskákat, s mind összeszedte az ölébe.
 798 11|               is elfogta lábánál fogva, s odahelyezte a vállára.~A
 799 11|           alaposan fogja tanulmányozni, s miután több rendbeli közbeszólásokkal
 800 11|             papagáj aztán megneheztelt, s elrepült az ablakfüggönyfára.~
 801 11|             fürtök villanyos érintését, s vállával hallotta a hölgy
 802 11|              Ekkor aztán feltekinte rá, s a szemébe nézett, hogy megtudja
 803 11|                 egyet intve homlokával, s odakönyökölt az asztalra,
 804 11|             lesz. Ekkor jön a prókátor, s ez azt mondja: a poétának
 805 11|                az ellenkező szempontra, s írja meg a vádló ügyvéd
 806 11|                előkeresett egy levelet, s odanyújtá neki.~Kálmán a
 807 11|             küldött ön által a nejének, s aztán ezt a másikat, amit
 808 12|              ezután lesz ön korhely!” – s nem adta neki a leányát.
 809 12|           egészen őszintén vállat vont, s bevallá, hogy biz ő élte
 810 12|                  akkor szóba állt vele, s engedte a házasságról beszélni.~
 811 12|                szelek mentében repülni, s egy idő óta nem bízott rá
 812 12|         Szerencsére nyári időszak volt, s olyankor kevés az irodai
 813 12|     megszakított villanyfolyam okozott, s szükségképpen észrevennie
 814 12|             mérhetetlen kincset kapott, s aztán nem meri azt egyszerre
 815 12|               valamit a maga hölgyének.~S eközben tapasztalá, hogy
 816 12|             fogja követelni a papagájt, s annak a tanúvallomását protocollumba
 817 12|            kivallatott a gazdája ellen; s csak a papagáj makacs hallgatásán
 818 12|           nagyra, ameddig az ég tart. – S prózában olvasva is bír
 819 12|          tengerparton, kar karba öltve, s úsznánk ugyanabban a hullámban.~
 820 12|                bölcs gazdasági tanácsok s beteljesülő időjóslatok
 821 12|              halt meg, hanem feltámadt, s örökkön él.~Tehát Széchenyi
 822 12|              hogy a pénz most igen szűk s igen nagy az ára. Óh, azt
 823 12|                  megírják a szerződést, s minden rendben van.~Így
 824 12|               nem volt Magyarországon), s azoknak hittel be kell bizonyítani,
 825 12|              értem – monda Kalender úr, s még nem is mosolygott hozzá,
 826 12|                amennyivel megemberelem. S aztán énrám többet ne járjon.~
 827 12|             monda, de a fogai vacogtak, s tagadták, hogy jól van –,
 828 12|             átment a középső szobájába, s onnan egy nagy acéllakatra
 829 12|                 a legelső pénzváltóhoz; s az igen csekély rabattért
 830 12|                 nem lesz a pörnek vége, s a részvényeket senki sem
 831 12|          hitelező is megesküdhetett rá, s még maga az adós sem tagadhatta.~
 832 12|                szépen vette a kalapját, s azt mondta, hogy köszöni
 833 12|        tőzsérrel nem bírtál boldogulni, s majd, azt hiszed, hogy két
 834 12|                  No, hát legyen kettő!”~S azzal a magáét keresztbe
 835 12|               két kezét feje fölé téve, s úgy kacagott, karjaira hajtva
 836 12|             Bálvándy felugrott helyéről s baráti öleléssel szaladt
 837 12|            nekiirányoztuk a kastélynak, s aztán elvettük a gerendát.
 838 12|              rohant alá, mint a lavina, s olyat ütött a kastély oldalán,
 839 12|               föld esett ki a sarkából, s hajadonfőtt szaladt ki az
 840 12|            elővette fehér zsebkendőjét, s annak szegleteivel megtörülgetve
 841 12|                gyöngéd szorítást kezén; s arra gondolt, vajon a másikét
 842 12|          találkozunk a szép asszonynál, s két hét múlva a kordicai
 843 12|          rózsaszínű álom közepett járt, s a rózsaszínben az árnyék
 844 12|                 peres felek a törvényt, s maguk csinálnak maguknak
 845 12|                de Ostendéhez pénz kell, s megint itt vagyunk az akadálynál.
 846 12|               Hívja ön át Pacsnikot is, s aztán számlálják le ezt
 847 12|             ősszeget a nagyságos úrnak, s előttemezzék a kötelezvényét.~
 848 12|              kvittelni le a tartozását, s aztán odábbállani a záros
 849 12|                kezéből a kötelezvényét, s mielőtt megakadályozhatta
 850 12|       megbánhatja, hogy pénzt vett fel, s akkor aztán a hitelező bánja
 851 12|          jótálló levéllel jelenjek meg, s azt már nem nézi el a kiskorúaknak
 852 12|            beváltja nálam a tartozását, s akkor visszakapja a kényes
 853 12|          zsebébe dugta a kötelezvényét, s azzal azt mondta, hogy „
 854 12|               Soha ide! – mondá Kálmán, s kalapot ragadva sietett
 855 12|           helyett a tőzsérét kapta fel, s az nyakig esett a fejébe,
 856 12|            szájukban van a becsületszó, s olyanok, akiknek a szívükben
 857 12|                visszavett kötelezvényt, s átnyújtá azt Kalender úrnak.~
 858 12|           meggyújtotta az egyik sarkát, s az égő papírt bevetette
 859 12|                vagyonukat tönkretegyék, s fizessenek a lekötött szóért
 860 12|       uradalmába a törvényszünet alatt, s téged óhajt ezalatt magához
 861 12|                  állatheccbe” nem mégy, s vasárnaponként a „Nagy Gárdistánál”
 862 12|               holnap délre itthon lesz, s akkor elbúcsúzhatol az ő
 863 12|            amint Biróczy magára hagyta, s ki nem jött a szobájából
 864 12|          Kereste bennük a vigasztalást, s ha azt megtalálta, kereste
 865 12|                kereste az elkeseredést, s egyiktől jobban megrészegült,
 866 12|                 hogy őróla fog álmodni.~S nem az ismeretlen comtesse-szel,
 867 12|              pertu volt régi pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár,
 868 12|              civil” címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a
 869 12|               pedig még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert
 870 12|                  ez pedig még csak úrfi s egyéb semmi.~Ugyan összevissza
 871 12|               szabadsággal utazik haza, s Pestet útjába ejté.~De annak
 872 12|                körülöttem a rajtsulban, s én felolvasok nekik belőle.~–
 873 12|                el – szólt Csuka Feri –, s majd délután visszajövök
 874 12|            papírba takargatott füzetet, s azután még egyszer jól megszorongatva
 875 12|              még összegyűjti pajtásait, s olvas fel nekik abból, amit
 876 12|                    újra fölveszi magát, s halad mélyebben az ismeretlen
 877 12|                lehetetlen hegyláncokon, s leírta az embernyomtalan
 878 12|              tatár úrnál rabszolgaként, s vágott ólmot a Koliván-tónál
 879 12|            fehér skorpiók barlangjában, s leírta mint természettudós
 880 12|     természettudós a bányát, a skorpiót s a zsiványt; kiböjtölte egy
 881 12|               elbújva az altaji medvét, s lerajzolta a medvét. Belevesztette
 882 12|          összeakadt; az egy orosz volt. S a barbár orosz megtudva,
 883 12|                etnográfiai osztályának. S a még barbárabb magyar nem
 884 12|                 leveleket annak ingyen. S a barbár orosz elküldte
 885 12|                 értük a kétezer rubelt, s a barbár orosz nem tartotta
 886 12|           lángra gyullad a hideg német, s a forró francia megőrül; –
 887 12|                forró francia megőrül; – s csak te nem éreznéd meg?~
 888 13| becsületszavamat pedig viszem vissza” – s aztán nem várni, hogy az
 889 13|              aki most úszta át a Dunát, s maga is örül neki, hogy
 890 13|             rögtön gálába csapta magát, s vitte Kálmánt a hercegnőhöz,
 891 13|          dominus frater pedig az enyém, s ha valahol belerekedek a
 892 13|                erősen idegen kiejtéssel s törve a szót. Az ifjabb
 893 13|              nyílt, vasrácsos udvarral, s hátul nagy kerttel. Még
 894 13|                poros út vezetett odáig. S aki nem bérkocsin ment – (
 895 13|           kellett vennie a zsebkendőjét s leverni a csizmáiról a port.
 896 13|               fénymáz fel volt találva, s a csizmát bizony le kellett
 897 13|           Korcza urat régen ismeré már, s Jenőyt hallotta emlegetni.
 898 13|                erősen fehér arcszínnel, s csigákba szedett szürke
 899 13|            félkesztyűbe álcázott kezét, s könnyű kézmozdulattal inte
 900 13|              használja e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle:~–
 901 13|               minden lépten belerekedt, s akkor aztán egy „wie heiszt
 902 13|         ügyvédétől utasításokat nyerni, s nagy önuralkodásába került
 903 13|       postakocsis belefújt a trombitába s a nehéz bárka megindult
 904 13|              föl vele a tiszarévi komp; s így nem adatott meg neki
 905 13|           vitézlő harcban megvívhasson, s habok árjában megúszhasson
 906 13|               tiszta szobák, tiszta víz s más egyéb lehetetlenségek
 907 13|                 a hintó puha támlányára s elszenderült.~Kálmán ott
 908 13|               emlékezett a folytatásra, s ezért a megtorló könyöktaszítás
 909 13|              jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek aztán ismét
 910 13|               Elkezdett beszédes lenni, s minden szavát Kálmánhoz
 911 13|        megismertette magát családjával; s miután kikérdezte az ifjút
 912 13|              magasabb államtudományokat s azokból úgy megegzaminálta,
 913 13|              szentképre áthitatoskodni.~S ez aztán így tartott, míg
 914 13|             aranyból volnának lombjaik; s a nyitott ablakokon át beszűrődő
 915 13|                 nagyságos és méltóságos s ki tudja, tán még excellenciás
 916 13|                 ugyanazon kék kabátban, s alázatos fejhajtással üdvözlé
 917 13|                 az öreg jószágigazgató, s azután a két ifjú is. Az
 918 13|                család levéltárát őrlék, s ott egy hosszú zöld posztóval
 919 13|         foglaltak. A hercegnő elnökölt, s balfelől helyet mutatott
 920 13|                kibontá az iratcsomagot, s egy dokumentumot kihúzva
 921 13|             hitetlenek beleköthessenek, s e tárgyban Kálmánhoz többrendbeli
 922 13|               igen rossz előadása volt; s ha elkezdett latinul beszélni,
 923 13|                ott átcsapott a németbe, s folytatta németül, míg abban
 924 13|          németül, míg abban is elakadt, s aztán ismét visszament a
 925 13|                Biróczyval beszélgetett, s nem hallották, miről volt
 926 13|            ahhoz úri vendégek érkeztek, s nagybátyja éppen vásárra
 927 13|            háziurat a szándékolt útból, s az ifjú unokaöcs ajánlkozott,
 928 13|               Magyarország kancellárja, s minden zászlósúr meghajolva
 929 13|               emlékezem önnek szavaira, s tán tapasztalni fogja, midőn
 930 13|         leányokból egyszer nők lesznek, s egy magyar férjre nézve
 931 13|                 nem tudja az ő nyelvét. S meglehet, hogy Dorothea
 932 13|          betölti. Némán meghajtá magát, s miután a hercegnő inte neki,
 933 13|                 terv született agyában, s valamennyinek a végén, mint
 934 13|            pótolta ki az üres helyeket, s egy írnokának állandó hadkészletben
 935 13|            vágta a legájtatosabb képet, s oly nagyot fohászkodott,
 936 13|                igazhivő fohászkodhatik, s amint az ámen kimondatott,
 937 13|              vágta le magát a karszékbe s kapott a kanálhoz, amilyenre
 938 13|                is utánamondta az áment. S úgy tetszék, mintha azon
 939 13|           megeredt mr. Henry esprit-je, s tartotta élcekkel és adomákkal
 940 13|             szemeit soha a tányérjáról, s fejét félre nem fordítá
 941 13|        gyakorolni Zuzanne kisasszony; – s viszont Zuzanne kisasszony
 942 13|               hogy „nagy bolond vagy!”, s hátba ütötte jól ezért a
 943 14|            fogadtatik el a forgalomban, s a „szerelem” megengedtetik
 944 14|                megijed a puskalövéstől, s kit a legkisebb szülött
 945 14|                 két bátyjánál vitézebb, s tűzzel és késsel játszik.~
 946 14|            egész országra terjednek ki: s ebben anyja, a hercegnő
 947 14|                ítéletet, népszerűséget; s kisegít minden bajból; –
 948 14|                titkával bírt a hercegnő s őutána fia, a főispán.~Összeköttetéseik
 949 14|          tanácskozásainak zárt ajtaján, s feljegyezni az előadottakat;
 950 14|          királyi személynök asztalához, s táncolt az udvari bálok
 951 14|             berontani a nemesi udvarra, s annak birtokosát evocálni,
 952 14|                 admoneálni, inhibeálni, s szűkség esetén a pecsétes
 953 14|           országos fizetést is rendelt; s akinek mindezekért kemény
 954 14|             méltóságát híven viselendi, s a nagy titkokat, miket megtud,
 955 14|          cenzúrát, megkapta a diplomát, s azzal vége volt a dicsőségnek,
 956 14|                a fizetés és a dicsőség, s mehetett vissza megint szegény
 957 14|            helyett egy titkárt tartani, s alacsony gondolkodású emberek
 958 14|                reményekre jogosítottak, s azokkal úri házában úgy
 959 14|                 Jobban, mint emezekkel. S az ifjú kedély háládatos.
 960 14|                 helyet a maguk számára, s az a hely egyre tágult,
 961 14|            fölfelé mindenüvé elterjedt, s ha Decséry hercegnő valamire
 962 14|              túlsó végén feláll valaki, s azt mondja, hogy a pátenst
 963 14|              mondja: „én Medve vagyok”, s hasztalan szabódik a megrettent
 964 14|                 gyülekezeteket tartani, s vajúdásba hozzák merész,
 965 14|        Spitzbergák „élő iszapja” dagad, s új alkotásra készül.~A világ
 966 14|              terülő tengeren keresztül, s egy új világot tol fel a
 967 14|                ha nem engedi, eldobják, s ott hagyják feküdni a földön.~
 968 14|               maradt szkíta hitetlenre, s akkor aztán veszekedtek
 969 14|                vendégének megmutogatni, s néha olyan kedvében volt,
 970 14|             nevelőikkel, a jurátusokat, s magára vevén a múzeumőri
 971 14|                 készítőjét, a lelhelyét s egykori tulajdonosát.~Monsieur
 972 14|         elnémult a nibelungi harcban –, s ezt az egyet úgy elhanyagoljátok,
 973 14|               Óh, önt is igen szívesen: s ami a hódítást illeti, az
 974 14|                A néger-francia nevetett s aztán azt mondá:~– No, hát
 975 14|              járt, mint a kastély órái, s mikor vége volt a leckének,
 976 14|                  hogy szemébe nézzenek, s találják ki gondolatait.~
 977 14|               hibát követett el az ajk, s az elégült ragyogást, midőn
 978 14|            egyre vacog a kezeik között, s aztán máshová vigyáznak.
 979 14|             ünnepi táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől
 980 14|                 udvari bálban táncolni, s ha nem mint kamarás jön
 981 14|          Biróczy észrevette a lenézést, s azzal állt bosszút Kálmánon,
 982 14|                Kálmán olyan nagyra van, s eljárta a szokott délutáni
 983 14|            tudná valamennyinek a nevét, s még magasabbra fel bírta
 984 15|              nem: akkor zárvák a kapuk, s a portás azt mondja az érkező
 985 15|              mint a közönséges emberek, s a kis grófok csakúgy belesülnek
 986 15|                belesülnek a köszöntőbe, s csakúgy összekapnak az ajándékon,
 987 15|              mint a szegény ember fiai, s akik egymást szeretik, csakúgy
 988 15|                  mint más jámbor ember.~S mindez nem úri dolog; nem
 989 15|             sorba kezet csókolnak neki, s azután magára hagyják. Az
 990 15|                 simult pálmatermetéhez, s két tömött hajfonadéka,
 991 15|              arcába; azután megfordítá, s gyönyörködött hosszú hajtekercseiben,
 992 15|         liliomszál odaborult a keblére, s már nem mosolygott, de ahelyett
 993 15|                 is egészen más illenék, s szép csengő hangon mondá
 994 15|       odaszorítá keblére szép unokáját, s szőke fejét összecsókolgatva
 995 15|             csak fogva tartá Dorotheát, s kezdett vele beszélgetni,
 996 15|         magyarul, okosan, meggondoltan, s amíg magyarul beszélt, folyvást
 997 15|             öreg gróf ránézett a fiára, s azt mondá:~– Tapasztalom.~
 998 15|               szűz még jobban elpirult, s alig hallhatóan suttogá:~–
 999 15|              Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek
1000 15|                az óráján, mennyi az idő s visszadugta azt a zsebébe. –