Part

1001 15|               másoknak is kell tudniuk. S ha van igazság a földön,
1002 15|        főispántól elkezdve a szakácsig, s viszont azután mindenki
1003 15|                 szépen tudott fuvolázni s monsieur Henry hegedült;
1004 15|          képviselt a három férfi unoka.~S ekkor derült aztán ki, hogy
1005 15|      gyönyörködött az eleven rébuszban, s végül külön megköszönte
1006 15|                 nyirettyűvel a kezében, s megkérte az úri társaságot,
1007 15|                 akasztotta a nyirettyűt s egy előjátékkal jelzé a
1008 15|                 pödrött bajusza hegyén, s a hegedű jelszavára elkezdé
1009 15|              fél vállával a táncolónak, s dobbantott a lábával, mikor
1010 15|             büszkén dobbantani kellett, s pengőtlen sarkantyúit, maga
1011 15|                gyöngyökkel rakott órát, s azt mondá nekem: „viselje
1012 15|         Mindenki oda volt a bámulattól, s e bámulat okát ő maga tudta
1013 15|               ifjúkori délceg táncáért. S most odaadja az ennek az
1014 15|               behívatá magához Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy
1015 15|                legkényesebb megbízatás, s a titkok legdrágábbika.~
1016 16|               hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt nem jött el
1017 16|              négylevelű lóherét keresni s fűszálakat összekötözni:
1018 16|               aztán haragosan hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész
1019 16|              kereste, levelet írt neki, s azt elküldte inasától Kálmán
1020 16|              gróf Decséryék palotájába, s azokkal holnap reggel utazni
1021 16|                 a visszahozott levelet, s kivitette maga elől a vacsorát.
1022 16|               hanem elköltötték szépen, s nevettek nagyot az úrasszonyukon.~
1023 16|                Bezárkózott a szobájába, s ott virradt meg felöltözötten
1024 16|                át, odaült az ablakához, s a szomszéd ház udvarát leste.~
1025 16|                meg ne ismerje az utcán, s maga felvitte a levelet
1026 16|                csoda módra meggyógyult, s megengedé, hogy látogatóit
1027 16|                mind a ketten hibáztunk, s mi mind a ketten megbocsátunk
1028 16|                 megbocsátunk egymásnak, s azontúl úgy fogunk élni,
1029 16|                  Az nem áll kötélnek.~– S hátha már meg is tette volna?~–
1030 16|       felgyújtom Pesten a „Két Kecskét” s akkor ő nem tud hová szállni
1031 16|            akkor ő nem tud hová szállni s visszafordul.~– Óh, nem
1032 16|            bizony kikönyököl az utcára; s ha gondolta, hát meg is
1033 16|               utolsó ház, ide térj be.” S a Fehér Hajónak azon időben
1034 16|             náddal felvert mocsár terül s a távolból háborítatlanul
1035 16|                 vaspánt, mint a fanemű, s a fedelén több a lyuk, mint
1036 16|                valahol elmaradt az úton s az ajtaja be van kötözve
1037 16|                Cinkota alatt szedte fel s a veres sarat itt a pesti
1038 16|               alacsonyabb a barátjánál, s azért le is sunyja a fejét
1039 16|               kikapja alóla a szekeret, s ha az szerencsésen felszökhetett,
1040 16|             szerencsésen felszökhetett, s nem törte ki a lábát, viszi
1041 16|           hátrálni kezd, meg felrugdal, s ha a kocsis nem akarja a
1042 16|               is leszállani az ülésből, s zablájánál fogva vezetni
1043 16|                 a lovat, amíg megindul. S miután ezt a mulatságot
1044 16|                belemelegszik a gémnyakú s kocog előre pompásan, nagyon
1045 16|                 de repül ki a hintóból, s úgy mázoltatik a falhoz,
1046 16|           Krisztusról meg a szentekről, s azzal rendben van minden.
1047 16|            vasárnapi bálban megütötték, s kérdezi, hogy nem tetszik
1048 16|                 hogy borbélyért küldjön s emberi formába igazíttassa
1049 16|             megtömte a dohányzacskóját, s azon sárosan, szurtosan
1050 16|              várt itt a nagyságos úrra, s kényes természetű üzenettel
1051 16|             neki: „maga goromba, maga!” S azzal bevágta orra előtt
1052 16|            bevágta orra előtt az ajtót, s re infecta, üzenete elmondása
1053 17|                hölgy elfogja az embert, s megfizetteti tíz kemény
1054 17|      megfizetteti tíz kemény krajcárig, s akkor aztán beléphet a paradicsomba.~
1055 17|             méltóságos katonatiszt urak s a nagyságos nemesség számára
1056 17|             vadember üti az öreg dobot, s fújja a klarinétot egyszerre,
1057 17|               fiatal diák, nyárspolgár, s mindenféle szemenszedett
1058 17|               magát, ki melléje jutott, s őrzi a két zsebét, hogy
1059 17|              katonatisztek, gavallérok, s magasabb rangú kártyások
1060 17|             időben újság volt e földön; s minthogy a dob elhallgatott,
1061 17|            kopott tetejű kalap a fején, s kurta gallérú kék köpönyeg
1062 17|                megállt és utána nézett, s mély meggyőződés hangján
1063 17|                 sietett, hogy utolérje, s miután Bálvándynak egy gömbölyű
1064 17|             mintha egymásra ismernének, s rettenetesen örültek a találkozásnak.~
1065 17|             karon az ő kedves barátját, s vitte egyenesen a jól ismert
1066 17|           theatrum; fababák játszottak, s egy talián magyarázta a
1067 17|            megfogja a krokodilus farkát s megint talyiga lesz belőle.
1068 17|       sivalkodott és pusztult a falról, s két perc múlva megint ott
1069 17|            theatrum függönye legördült, s ahelyett megnyíltak a rekesz
1070 17|                egyre! – monda Bálvándy, s két fényes tallért odadobott
1071 17|          műkifejezés a legény részéről, s ő is behajítá a maga tallérját.~
1072 17|          szelindek nyakáról az örveket, s azután összeereszté őket.
1073 17|         elkezdték egymást szembe nézni, s növekedő morgással jelezték
1074 17|               ellenség, a cirmos ellen, s mind a ketten nekiestek.~
1075 17|         Szuitlinak a szeme közé ugrott, s olyat csapott az öt körmével
1076 17|             várt erélyes ellenállástól; s azalatt a gyors mozdulatú
1077 17|            Lionnak felszökött a hátára, s dühös vakmerőséggel marta,
1078 17|          engedelmet kért, felugrott rá, s egy perc alatt fenn volt
1079 17|                 dühösen a macskára fel, s ugrált nagy bolondul utána.
1080 17|             megint oda futottak vissza, s nem akartak az egymás közötti
1081 17|            utolsó emberig fel nem adni, s a bombardirozásnak csak
1082 17|                kössenek valahogy békét, s ismerjék el a macska állását „
1083 17|                hogy már összeágaskodtak s elkezdték egymásnak a torkát
1084 17|             mernyau!” hangzott a fáról, s akkor a két kutya megint
1085 17|              megint abbahagyta a harcot s ment neki a fának, a macskára
1086 17|                 megjelent a küzdőtéren, s felkeresve az odahajigált
1087 17|            kérve a tisztelt publikumtól s a nagyméltóságú főnemes
1088 17|        akácfalevelet tesz a nyelve alá, s elkezd azzal valami furcsa
1089 17|            finomak, mint a lepkebajusz: s a pompás hintóban ül ő maga,
1090 17|             díszmenet a fehér asztalon, s körüljárja annak gömbölyű
1091 17|               hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a
1092 17|                 az asztalkát a karjára, s körülhordta, hogy a közönség
1093 17|                 a tudós szörnyetegeket, s elvégre felvitte azt szokás
1094 17|        tetszésnyilvánítás szokott neme.~S midőn a kínai császár az
1095 17|                 is leugrott a hintóról, s üdvözlé a nézőket, nem tagadhatá
1096 17|                mondja:~„O tu Spitzbub!”~S azzal egyidejűleg jobb hüvelykujjának
1097 17|     odaszorították a páholy szegletébe, s nagyon közelből kezdték
1098 17|                  Berti vette azt észre, s menten barátja nyakába keríté
1099 17|              ilyen helyre egy bolondot, s mért nem vigyáz jobban a
1100 17|               neki futott a mellvédnek, s azon a magas falon csodamódon
1101 17|           kapaszkodott, mint a leopárd, s közrémületre a publikum
1102 17|         dühöngőt kutya- és embererővel, s akkor aztán hozták vissza
1103 18|             rémszóval, hogy „tűz van!”, s becsengetve sorba minden
1104 18|                barátját a Fehér Hajóba, s le is fekteté szépen.~Berti
1105 18|        nagyszerű kibékülési szándékkal, s hogy eszerint a legelső
1106 18|              azután kifeszítette karját s így szólt:~– No, hát hadd
1107 18|            odahúzta Bertit az ablakhoz, s a Fehér Hajóval átellenes
1108 18|              Wasztl Berti szobaajtaját, s ott láthatá Berti ugyanazt
1109 18|           kellett neki állni a platzra, s birkózni kellett. Aztán
1110 18|             megadom azt a tíz forintot, s aztán menjen édes barátom
1111 18|          markába nyomta a tíz forintot, s tuszkolta aztán kifelé az
1112 18|                ott, mint egy vasszobor, s nyájasan mosolygott.~– Tudja
1113 18|              amit az aztán meg is tesz. S úgy fogja fel a dolgot,
1114 18|            számára a maga szerszámával, s pipájára teszi az égő taplót,
1115 18|           pipájára teszi az égő taplót, s várja, míg Wasztl nagyokat
1116 18|                 nagyokat szí a pipából, s a dohány igazán meggyullad.
1117 18|         egyszerre csak lesunyja a fejét s olyat üt vele a társának
1118 18|          megkapja az embernek a karját, s keresztüldobja a vállán.
1119 18|        népcsoport áll az utcaszegleten, s magyarázza az ő felhívását
1120 18|          kushadt, míg felszerszámoztak, s úgy elkihajtatott Pest városából,
1121 18|         utoljára még a jegygyűrűjét is, s azzal hazament.~Katinka
1122 18|                 örömestebb fogja látni. S annak adom.~Katinka azt
1123 19|                mentve a szolgálat alól, s olyan helyről nézhette a
1124 19|                 grófnő ajkai érintének, s így kétszeres volt az áldás.
1125 19|               pozdorjává törik alattuk. S ha valaki megbámulja csodás
1126 19|                 közévagdalt a lovainak, s úgy elvágtatott, hogy még
1127 19|            ilyen úri étkezéshez szokva, s aztán mindig megfekszi egy
1128 19|                 hogy minden étel előtt, s minden étel után egy tósztot
1129 19|               után egy tósztot mondjon, s mikor ez a jogcím elfogyott,
1130 19|              mondta rá: „állok elébe” – s tölte poharába. De miután
1131 19|                  közben kiitta poharát, s végül újra töltött. Ilyenformán
1132 19|              eretnekül élni a világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos
1133 19|            negyedfél mázsás embereivel, s tűzbe jövén, annyi borfélét
1134 19|               megnyomni az asztal alatt s fülébe súgni: „tiszteletes
1135 19|              vissza a lelkesült harcos, s a harc vége aztán az volt,
1136 19|              menjen haza, mert baj van, s arra azután a gróf intésére
1137 19|             egyfelől, másfelől Biróczy, s elvezeték szépen a parókiáig,
1138 19|               pedig szépen lefektették, s nem kellett neki ringatás.~–
1139 19|       szerelemféltő dühében megszökött, s ez az, amire szerelmi boldogság
1140 20|         szövetkezett sötétzöld ágaival, s lekúszott rajta, lehúzták
1141 20|             indája lecsüng a vízesésig, s annak az ütésétől szökell,
1142 20|          tropikus légkört varázsol elő, s a légkör nedves melegében,
1143 20|              koszorúi virítnak le róla, s ahol más nincs, zöld moha
1144 20|              vadvenyigével, iszalaggal; s ahol egy-egy kis csöndes
1145 20|             kanyarulatot tesz a folyam, s ott a kerület zátonyán egy
1146 20|               az emberhang száműzöttei.~S amint alább a ködös mélységben
1147 20|              mézet az odvas fa üregébe. S ez az egész lég mézillattól
1148 20|            levegő maga mámorít, andalít s titkos érzelmeket költ fel.~
1149 20|             titkos érzelmeket költ fel.~S e titkokat magyarázni itt
1150 20|        süketfajd szerelemféltő haragja, s mintha folytonos csókok
1151 20|       permetegben testét megfüröszteni.~S valóban, ha elvár addig,
1152 20|    páfránylevelek legyezői szétnyílnak, s előjön közülök a meztelen
1153 20|                kígyó, apró lábai vannak s fejéből két mozgékony vörös
1154 20|           megláthatni, kerüli az embert s minden más állatot, a napfényt,
1155 20|             helyen; lassan tud mozogni, s semmi védelme nincsen, egyedül
1156 20|          csakugyan húsz falu tartozott, s azok között Kordica volt
1157 20|                megtekinté új uradalmát, s végigjárta azt a hosszú
1158 20|               utcát annak a székhelyén, s meglátta azokat a fából
1159 20|             alkalmazása nélkül épültek, s miknek már a falun kívül
1160 20|         éjszakán felgyújtatta Kordicát, s a rongyos házak aztán végig
1161 20|               felküldte őket Kordicára, s két hónap alatt olyan új
1162 20|                jobbágynép szolgálta ki, s leste még a kívánságát is.
1163 20|               három vármegyében fekszik s Galíciával is határos, a
1164 20|               kell a beiktatásra hívni, s minden megye hivatalos elöljáróságának
1165 20|     jelenlétében kell annak végbemenni.~S nemcsak a nemességnek, a
1166 20|      parasztságnak is jelen kell lenni. S az mind az új földesúr vendége.
1167 20|              lengyel urak és úrhölgyek, s segítenek tarkítani a vendéggyülekezetet.~
1168 20|               neveiket a jegyzőkönyvbe. S a Decséry család neve megtűri,
1169 20|       elveszteni való fületlen gombom.”~S ezt az előleges véleményt
1170 20|                 az őserdőkön keresztül, s ez alkalommal az útcsináló
1171 20|              hogy változott a birtokos, s az új gazda kisajátítja
1172 20|           védelemkész cavalier servant, s azonkívül egy jó lövő orosz
1173 20|            hercegnő kedvéért külön zár, s ott ő magának tartja fel
1174 20|                 húztak, ki hova álljon, s melyik hölgynek, melyik
1175 20|            melynek több rekesztéke van, s a belenyúló csak azt a nevet
1176 20|               férfiak is helyet húztak, s keresni kezdte mindenki
1177 20|           kezdte mindenki a maga párját s rá is talált, Katinka is
1178 20|                 Az. – Hagyta rá Kálmán, s engedte a szép hölgynek,
1179 20|                 az ő rovására nevessen; s azon ürügy alatt, hogy Kálmán
1180 20|                   monda a szép asszony, s előrebocsátva a vezető rusznyákot,
1181 20|          feltűzött feszes vadászöltöny; s a darutollas férfikalap
1182 20|                állt meg egy pillanatra, s megszólítá kísérőjét.~–
1183 20|                 én nem fáradok el soha.~S azzal anélkül, hogy egy
1184 20|                elhagyta őket az ösvény, s csak a vezető tájékozása
1185 20|                 az útját álló faderékra s onnan megint le, anélkül,
1186 20|               orosz lehúzta a csizmáit, s térdig gázolva a vízben,
1187 20|            sincsen – válaszolt Katinka, s jobb kezébe kapva puskáját,
1188 20|                  nekifutott az ároknak, s könnyedén, mint a zerge,
1189 20|                a zerge, átugrott rajta, s aztán a túlsó partról visszanézett
1190 20|       parancsolá itt Katinka Kálmánnak. S nem kívánta segítségét,
1191 20|           kivágatott az innenső parton, s a keresztüldűlő kolossz
1192 20|             Annak levagdalták az ágait, s azon kellett végighaladni
1193 20|                rávitte az emberszeretet s a gavalléri kötelesség,
1194 20|             elfogadta a nyújtott kezet, s engedte magát vezetni a
1195 20|           mindkét kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki:~– Ha én
1196 20|               itt el találnék szédülni, s lerántanám önt magammal
1197 20|                 nem kell többet a keze.~S azzal átbalanszíroztak a
1198 20|             fokhagymát meg a szalonnát, s elkezdett pánizálni.~Katinka
1199 20|               ivott, mint a kefekötő, – s azután elaludt, mint a juhászbunda.~
1200 20|               albumát, meg a rajzónját, s megkísérté lerajzolni ezt
1201 20|          lerajzolni ezt a festői képet, s aztán kétségbeesve tapasztalá,
1202 20|                 aztán fogta a puskáját, s felállt egy kőre, s azt
1203 20|           puskáját, s felállt egy kőre, s azt hitte, hogy most neki
1204 20|                 is otthagyta a jámbort, s odalépett a vízesés tündérboltozata
1205 20|            vízesés tündérboltozata alá, s oda leült arra a páfrányoktól
1206 20|          elszökni?~Kálmán visszafordult s hidegen kérdezé:~– Miért?~–
1207 20|             vállára vetette a puskáját, s odament Katinkához, és leült
1208 20|               sokszor! – mondá Katinka, s a térdei közé fogott puskára
1209 20|           csőnyílásra tette a két kezét s a két kezére nyugtatta az
1210 20|                  inkább az ellenkezőre, s ez nekem sok boldogtalanságot
1211 20|               folytatá, maga elé nézve, s két összekulcsolt kezét
1212 20|              hónappal bezártam magamat, s éjjel-nappal törtem a lelkemet,
1213 20|                kártyára a jegygyűrűmet, s elvesztette azt. Azzal hazament,
1214 20|                 karikagyűrűt az ujjáról s mutatta Kálmánnak.~– S Bálvándy
1215 20|          ujjáról s mutatta Kálmánnak.~– S Bálvándy aztán visszaadta
1216 20|               ki nekem hűséget esküdött s egy szolgáló miatt még aznap
1217 20|               nem lett-e még pápistává, s azt felelé „még nem”.~Eközben
1218 20|       vízcseppeket nyugat felé terelte, s az örök vízpermetegben megjelent
1219 20|              egy virág megszagolásától, s Jupiter olyan becsületes
1220 20|              meggyűlölte a két szememet s nem akart többet beléjük
1221 20|                alszik. Egyedül vagyunk. S ön még nem tudja, mit tesz
1222 20|               gyilkos kedvemben vagyok.~S azután, hogy megmutassa,
1223 20|                 összetette a két kezét, s mintha Istent imádna, úgy
1224 20|            tekinte könyörögve Kálmánra, s ismétlé a kérdést lágy,
1225 20|                elmentem egy uzsoráshoz, s felvettem tőle kétezer forintot,
1226 20|               Ezt csak el kell kezdeni, s azután egész a hegy lábáig
1227 20|               embernek esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt.
1228 20|                halálba lépek át belőle. S ki tudja, hátha az is gyönyör.
1229 20|             földet körülkerültem volna, s átmentem volna saját magam
1230 20|             abban.” Én hallgattam önre. S ha akarta, ezért a másik
1231 20|                 hogy olyan gyönge volt; s letörülve könnyeit, büszke
1232 20|          könnyeit, büszke arcot öltött, s aztán keserű hangon mondá:~–
1233 20|          összehasonlította magát azzal, s nem volt hite se önmagában,
1234 20|             hogy győzni tudjon fölötte, s mert a küzdelemnek a tárgyát
1235 20|                 előttük kevesen jártak, s akik jártak, azoknak a jeltelen
1236 20|             magamra. Elítéltem magamat. S végrehajtottam magamon az
1237 20|               házamnak minden közfalát, s csináljak belőle színházat,
1238 20|                  mint ön és jó barátai, s amíg nekem van egy falatom,
1239 20|               képét mostani formájából, s ős divatokat erőszakoltam
1240 20|               eldobott portékát árulok, s még rádicsérem az elócsárlottat! –
1241 20|                 ahol a koldusbot vezet, s az éhen elhalt tudósok sírjai
1242 20|            excellenciás urak hintajába, s vitette magát azon az úton,
1243 20|               és fényes címek teremnek, s ahol a stációkat nem kidűlt
1244 20|              miket a fülemülék szórnak.~S amint feljebb jött a nap,
1245 20|         felnézett Katinka Kálmán arcára s megszólalt.~– Még a bajuszát
1246 20|              kis részecskét a szívéből, s Kálmán azt őrzi, mint a
1247 20|    szenteltvíztartót, mikor imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost
1248 20|                 akármely úton indul el, s azok, akik önt magukénak
1249 20|                is vannak már a világon, s a legelső jó alkalomnál
1250 20|            valósággal szeretik egymást; s sohasem fogják egymást elfelejteni.
1251 20|           őrizni arcukat az erős naptól s szívüket az erős szenvedélytől. –
1252 20|        megverhet, bezárhat, eltaposhat, s ha megszán: újra megbocsáthat;
1253 20|       kegyetlenül eddig?~Kálmán felállt s a szivárványos ködön keresztül
1254 20|        grófoknak sok heverő pénzük van, s a Bálvándy báróknak sok
1255 20|          Bálvándy báróknak sok igényük: s a báró Antinous alakja nagyon
1256 20|             hanem venném a fegyveremet, s berohannék a vadászkörbe,
1257 20|                 meglőnek medve helyett, s keresném a magam vadját
1258 20|                 keresném a magam vadját s a magam vadászát.~Kálmán
1259 20|               Azért is nagyot nevetett, s leheveredett a fűbe.~– Én
1260 20|               aztán odatérdelt melléje, s megragadta Kálmán kezét,
1261 20|                megragadta Kálmán kezét, s legszenvedélyesebb könyörgésre
1262 20|          völgyben zajos lárma hangzott, s egyes puskaroppanások.~A
1263 20|        iramodása előzte meg közeledtét, s vijjongó madársereg repkedett
1264 20|              ijedt hördülést hallatott, s egyszerre megtorpant. Azzal
1265 20|          megtorpant. Azzal félreugrott, s eddigi irányát megváltoztatva,
1266 20|               állatot, mely nő és anya, s gyermekeit siet megmenteni.
1267 20|                 delnő.~Kálmán ránézett, s aztán azt felelte:~– Megnyirkosodott
1268 20|                  megriadt a meredélytől s kiugrott az anyja öléből,
1269 20|               kiugrott az anyja öléből, s elkezdett botorkálni vissza
1270 20|             othagyta az ostoba kölyköt, s a másikkal, amit szájában
1271 20|         elkezdett szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta.~
1272 20|               fiát eldugta egy bokorba, s maga rászánta magát, hogy
1273 20|            visszajön! – kiálta a hölgy, s magasan lihegő kebellel
1274 20|                védelmére lesz szüksége, s eléje állt a hölgynek, ha
1275 20|                 hanem lelapultan osont, s nyihogva kereste a bokrokat
1276 20|             örömrivajjal viháncolt fel, s szájába kapta azt és felemelkedett
1277 20|               lábán nyugtatva termetét, s puskáját hevült arcához
1278 20|             anyamedve is észrevette őt, s elkezdett sírni, mint egy
1279 20|              dördült el mind a két cső, s az anyamedve összerogyott.~
1280 20|                 is szájában tartá fiát. S mikor aztán kénytelen volt
1281 20|                 talpát utána nyújtá ki, s odavonta még egyszer magához.
1282 20|               fogva a kis medvekölyköt, s karjára vette azt; azután
1283 20|               hímzett fehér inggallérja s az a csipke mellfodor végig
1284 20|                nyakáról a vadászkürtöt, s a völgy felé fordulva, megfújta
1285 20|               rubinfényű szemcsillagai. S ez átlátszó bőrön keresztül
1286 21|                  a hegy túlsó részéről, s siettek elő a vadászok,
1287 21|                  hogy feküdjék a fülére s aludjék.~Katinkának pedig
1288 21|   vadásztársaival, hány mázsát nyomhat. S ami mindennél nehezebb kérdés
1289 21|               összekötve beleakasztják, s aztán úgy keresztülvontatják
1290 21|              mogyorón fog felnövekedni, s egész életére gondoskodva
1291 21|                annak csipkefodrai közé, s tapogatózva gyerek módra
1292 21|             vette azt négy izmos orosz, s vitte az egyre szaporodó
1293 21|      keresztültörte magát a vadászokon, s elment arra alá az erdőnek.~
1294 21|                 fogadta a nap hősnőjét, s maguk a Decséry főurak és
1295 21|                a kis medvebocs számára, s az a hintóban helyeztetett
1296 21|     lebocsátkozva az elejtett vad mellé s lehető legkecsesebb helyzetet
1297 21|               ki a hősnő kísérője volt.~S azzal kiszakítva a haraszt
1298 21|             odanyomá azt Kálmán kezébe, s előretuszkolta őkegyelmét.~–
1299 21|             segítség nélkül a vadásznő, s most már az ő jogai léptek
1300 21|          mázoltatik az az ábrázatjukra, s ez viszont a győztes jogaihoz
1301 21|            mártogatá a lőporos tülökbe, s a nedves fekete mázzal végrehajtá
1302 21|              bajusznak, egész a füléig; s akinek már úgyis a füléig
1303 21|             kecskeszakállt lőpormázból; s egy lengyel gavallér, ki
1304 21|               mártá bele a fekete mázba s nagy gonddal egy pár olyan
1305 21|            megláthatta; azt eléje tartá s durcás szemrehányással kérdezé:~–
1306 21|             maga mellé rakhat le a fűbe s a kése hegyére szúrt szelettel
1307 21|               iszik vele egy kulacsból, s merít számára vizet a folyócska
1308 21|             kenyeret pirítgatnak rajta, s a pirított szalonna zsírját
1309 21|                 felakasztották a fákra, s ki-ki leheveredett a fűbe,
1310 21|             lányok ezt nem igen teszik, s a szép fiatal legényeknek
1311 21|      oldalpillantásait és rossz kedvét, s elkezdett emiatt vele csipkelődni.~
1312 21|                  se ütni nem szokott? – S kecsesen szopta be finom
1313 21|                Kálmán puskáját a fáról, s mutatta mindenkinek, milyen
1314 21|                medvére, de nem sült el, s mentve van bátorságod híre.~–
1315 21|                 menekülésére építettek, s visszavonult rajta. Különben
1316 21|                 ki-ki vette a puskáját, s készült a hazatérésre.~Bálvándy
1317 21|               kell lennie a hölgyekhez, s egészen Kálmánnak engedte
1318 21|               adott szerencsét élvezni, s csak dacból is a kocsinak
1319 21|                  ki magyarul is beszél, s mesékkel, népmondákkal mulattatja
1320 21|   vadászcsoportból hátramarad egy alak, s csatlakozik a Decséryék
1321 21|           helyre, ahol megsebesítették, s akit akkor elöl-utol talál,
1322 21|               vele, mint a parittyával; s akit eltalál vele, azt sem
1323 21|                 markával, mint a legyet s a szájába teszi, lenyeli.
1324 21|          találkozni – sóhajta Aszályi – s melyik oldalára futott el
1325 21|                haragját, vagy nem lesz, s akkor előbb azokat eszi
1326 21|              valamikor végig leéghetett s most sűrű borókabozóttal
1327 21|              volt Decséryék kocsijától, s úgy látszott, mintha egyenesen
1328 21|             valóban mázsás kő lehetett, s nagyot ordítva hajítá azt
1329 21|               azt megúszta kegyetlenül, s levetve magát a földre,
1330 21|                 van – felelt rá Kálmán, s elhatározottan foglalt helyet
1331 21|           bozontos szőrcsombókok közül. S jön egyenesen a vadászra.
1332 21|               utolsó boróka ciheren is, s hat lépésnyire állt Kálmán
1333 21|                 medve megrázta a fejét, s fel sem vette a lövést,
1334 21|             hogy eldobta volna a puskát s hirtelen felmászott volna
1335 21|            felét fordította a puskának, s egy ugrással a medve előtt
1336 21|                utánakapaszkodott volna, s mikor utolérte, egy butykost
1337 21|                elő a medvebőr kebléből, s megkínálta volna egy kis
1338 21|           legény medvebőrbe öltöztetve, s aztán nem is a regényírói
1339 21|           szerencsére vastag feje volt, s a medvebőr enyhítette a
1340 21|                 a medvére, mely menekül s fiait menti; – meg az az
1341 21|            mikor ezt hírül vitték neki, s Bálvándy ki volt vetve a
1342 21|                 nem igazi medvére lősz, s golyótlan puskával lősz;
1343 21|       rehabilitáló műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán odalépett a
1344 21|         legédesebb ajkaival megnyálazá, s e mennyei ambróziával törölte
1345 22|                 Decséry Dorothea előtt, s mennyire megalázta Kálmán
1346 22|            vendégsereg ki volt fáradva, s mindenki meg volt elégedve
1347 22|     hazamehetett a maga parasztházához, s ott fesztelen kényelembe
1348 22|               vették a hölgyes házakat, s Bunkó bandájával szerenádot
1349 22|               hely előtt telepedett le, s legalább mindannyinak jutott
1350 22|            cinóber és malachit darabok, s ragyogó marmarosi gyémántok.
1351 22|                 amiért ide volt küldve, s azzal igyekezett kikeveredni
1352 22|            kikeveredni a sokaság közül, s eltűnni akármerre; ráhagyva
1353 22|              holnap jön utánad a másik, s az újra megveszi rajtam.
1354 22|            embert keményen eldöngetnek, s kétszáz forint Bálvándy
1355 22|          lehettek iránta, ahogy arcáról s csillogó szemeiből ki lehetett
1356 22|                 szólunk – monda Katinka s szemközt fordítá lova fejét
1357 22|              fejét a kocsiban ülővel. – S mármost hallgasson ön rám.
1358 22|                gyalázatos óvástételért; s hogy meg fogja-e adni, azt
1359 22|             óvástétele csak tréfa volt, s azt meghatalmazója nevében
1360 22|   meghatalmazója nevében visszavonja. – S látja ön, mi van itt a másik
1361 22|                uram képében megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából
1362 22|              korbács őzkörmös nyelével, s eltette az erszényt.~– Majd
1363 22|                pokróc alól a parasztot, s megmagyarázta neki kézzel
1364 22|            végigfektetik a határdombon, s emlékezetnek okáért jól
1365 22|      jegyzőkönyvet kellett fogalmaznia. S valamennyi bírák uraimék,
1366 22|            Aszályi nem hitt az inasnak, s felbontá a papirost: mind
1367 22|            egyenként áthelyezte azokat, s leeregeté a jobbik zsebébe.
1368 22|                másik markába vette mind s egyenként áteregette a bal
1369 22|                ujja hegye közé szorítva s a hű sáfár piruló becsületérzésével
1370 22|           pólusig taszítva a közeledőt, s azt mondá neki:~– Nem tudom,
1371 22|                 tudom, miről beszél ön.~S azzal hátat fordított neki,
1372 22|          Aszályi alázatosan megköszönt, s azután véglegesen eltűnt.~
1373 22|         szabadban egész ökröt sütöttek, s hordóból csorgott a bor,
1374 22|               sorba rakva egymás mellé, s ha valaki kíváncsi volt
1375 22|            Félrehúzódott egy szögletbe, s azt várta volna, hogy valaki
1376 22|                az édes is, a keserű is, s úgy vette észre, hogy elrontotta
1377 22|                hogy nagyon rosszul van.~S valami határozatlan vágy
1378 22|             fenyők, két oldalra omolva; s a mögöttük levő borókás
1379 22|               jégcsapos ereszű kunyhók. S e kunyhók előtt lengyel
1380 22|              úrhölgyek összetalálkoztak s danolják egymás nótáit.~
1381 22|                 Két nemzet, aki alszik. S mint Hamlet mondja: „talán
1382 22|              embert meglátja a színész, s úgy hiszem, hogy mint a
1383 22|                 annak az egynek a képét s látja maga előtt.~Kálmán
1384 22|            magyar és lengyel úrhölgyek, s a rusznyák parasztok odahátul
1385 22|     szuszogásával se zavarja a csendet, s a lengyel főnemes hangtölcsért
1386 22|                 művésznő a földszinten, s egyszerre elfeledve Kamcsatkát,
1387 22|       mozdulattal tesz egy előrelépést, s a kedves meglepetés utánozhatatlan
1388 22|       gyékényfüggönyön fel a színpadra, s ott sírt egy perc múlva
1389 22|                csak szeretetet adnak –, s nem követelnek érte semmit.~–
1390 22|              szólt közbe egy férfihang, s átvette Cilike karjai közül
1391 22|             hogy barátja összecsókolja, s a lengyel száműzött jellemétől
1392 22|            lássa. A szibériai szenvedés s a kamcsatkai kormányzó szigorú
1393 22|             ugyan kissé érdessé tették, s nem állhatta meg, hogy szemrehányásokat
1394 22|            Cilikét meglásd a színpadon, s elestél a lábadról, ha mindjárt
1395 22|                le mellénk négy cölöpöt, s úgy alszol rajta, mint egy
1396 22|                 mikor a mécsbél elfogy, s kártyázni nem lát többé.
1397 22|             eredj vissza a publikumhoz, s ha van, akitől elkéredzkedjél,
1398 22|        színházban, sőt beszélt is vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak
1399 22|                 és mindent lát és hall, s bizonyos, hogy mindent el
1400 22|              iszok!” – felel rá a súgó; s a közönség jól mulat rajta.~(
1401 22|              cselekszem, hogy igyam”. – S a súgó cselekedte azt; s
1402 22|                S a súgó cselekedte azt; s a közönség olyan jól mulatott
1403 22|                 direktor magas pátoszán s a primadonna könnyhullatásain.)~
1404 23|             építményét fölszentelhesse, s e feladat unokaöccsére jutott,
1405 23|              éjt a színészek sátorában, s ott aludt velük együtt a
1406 23|             Kálmán csak öltönyt váltani s oldaltáskáját elhozni futott
1407 23|              már ebben. Evő-ivóeszközt, s amiből étel és ital kitelik;
1408 23|             hátára kötötte a poggyászt, s aztán megindultak jókedvvel,
1409 23|             karodon, nyújtsd Cilikének, s vigyed őt.~Kálmán meg volt
1410 23|                  karjára vette Cilikét, s amíg az út oly széles volt,
1411 23|                 egy harapás a szánkban, s ami szamóca az útfélen termett,
1412 23|            súgólyukba, úgy kihizlalták. S én három napig udvaroltam
1413 23|               púpos hátú asszonyságnak, s hagytam ábrándozni a bálványszép
1414 23|                Száz kocsi kísért odáig, s tarackdurrogással fogadtak,
1415 23|          fogadtak, mint egy fejedelmet, s volt aztán minden jó, ami
1416 23|             tollas párt kortestanyának. S azt ide nem adja a herkópáternek
1417 23|                egész tisztújítás alatt. S mondhatom, hogy soha becsületesebb,
1418 23|               jószívű barátok voltak.~– S ott játszottatok a klastromban? –
1419 23|            nemzetiszínű függönyökkel; – s püspök, kanonok, apát úr
1420 23|                zártszéket a nézőhelyen, s úgy tapsolt, majd a tenyere
1421 23|           odajön, egymás hátára mászik, s hallgatja a szavunkat, mint
1422 23|            szavunkat, mint a próféciát, s tapsol annak a szónak, amit
1423 23|       eksztázisba jön, tombol örömében, s összecsókolja még a körmünk
1424 23|                még a körmünk hegyét is, s azt mondja: „Kedves magyar!”~
1425 23|            monda Kálmánnak, eléje állva s Cilike kezét megfogva. –
1426 23|              ahonnan napsütötte völgyet s völgyben elszórt házakat
1427 23|               amit e látványban érzünk, s amiről ő nem is tud semmit.
1428 23|      hegylánctól a zöld hasábos rónáig. S a tornyosuló fergeteg, mely
1429 23|               vagy rongyos köpönyeggel; s az egyforma gyönyör volt
1430 23|              nyomornak is van gyönyöre! S a szabadságnál kezdődik
1431 23|              felülről megvilágít a nap, s melyből villámok cikáznak,
1432 23|            fölött derült nyári nap süt, s a völgyekben a megszorult
1433 23|              fel a völgynek sötétjéből, s zuhatagaik távol csattogása
1434 23|         láthatárig váltogatják egymást, s valamennyi fölött, mint
1435 23|             megnémít, becsukja az ajkat s felszabadítja a könnyeket.
1436 23|            másikkal férje kezét tartva, s mind a hárman szótlanul
1437 23|               tudnak betelni a földdel; s különösen táplálja ez éhet
1438 23|                 hegyeiddel, folyóiddal, s vagy én emellek föl magamhoz,
1439 23|              hozzá, lerohanok kebledre, s akkor is enyém vagy!~Cilike
1440 23|                csókoljátok meg egymást.~S hogy jobban megfogadják
1441 23|               Cilikét, másikra Kálmánt, s mindkettőnek a derekát egyszerre
1442 23|                földet, vagy leesünk rá, s akkor is a miénk lesz. De
1443 23|           ércteljes tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony discanttal
1444 23|              mondá büszkén Bányaváry. – S a másik fele is jön. És
1445 23|                 ott én vagyok a király; s a nádor maga is csak adófizető
1446 23|              mire én Pestre felkerülök? S nem fogsz-e megemlékezni
1447 23|             kezdem. Azoknak az jólesik, s háládatosak érte. Bejutok
1448 23|       szemrehányással tekinte Kálmánra, s a kebléből feltóduló sóhaj
1449 23|        szótlanul kibontá oldaltáskáját, s egy iratcsomagot vont ki
1450 23|                égben, mi lenn a földön. S mi azt hittük, hogy eltért
1451 23|               Cilike áthajolt a vállán, s úgy olvasott belőle.~Az
1452 23|          Bányaváry felszökött helyéből, s elkezdett fennhangon szavalni,
1453 23|              művésznő kezébe vette azt, s csodálatos ihlettel szavalta
1454 23|              hangon, mely a szívből jő, s a szívbe hat; hévvel, mely
1455 23|            Euphrosyne: a Pyeridák mind, s alant a mély völgyben ott
1456 23|         körrajzaikkal, a királyi alakok s a királyokkal dacoló hősök.
1457 23|            megtelt velük fenn és alant.~S a napsütötte alak az oltárkövön
1458 23|            idézte az isteneket az égből s a hősöket a sírból, s a
1459 23|             égből s a hősöket a sírból, s a költő hanyatt fekve a
1460 23|                ami lelkében szülemlett, s az olympi fényes arcok és
1461 23|             cumulus névvel jellemeznek, s a völgyben zúgó szellemalakok
1462 23|              már a közeledő fergeteget, s jónak találta felkiáltani
1463 23|                utat a szikláról lefelé; s hol hálnak akkor?~– Kiverünk
1464 23|          Kiverünk egy sast a fészkéből, s magunk fekszünk abba.~Ez
1465 23|              pedig shawlját szétterítve s két karjával a két ifjú
1466 23|                 futottak – és nevettek.~S micsoda diadaluk volt aztán,
1467 23|                 fatuskókból megalapítva s fenyőlombbal betetőzve.
1468 23|                Néha nagyon roppanik egy s kifordul tövéből. S a villámcsattogás,
1469 23|                 egy s kifordul tövéből. S a villámcsattogás, az égzengés
1470 23|           királynak! – kiált Bányaváry, s kiállva a kunyhó ajtajába,
1471 23|           egymásnak a goromba viharról, s a hegyi patakok cascade-jai
1472 23|               azt körülülik jó kedvvel, s a pattogó tűz csak nevető
1473 23|               Mire a zivatar megszűnik, s az eső eláll, késő este
1474 23|             kalauz elővette furulyáját, s édes bús népdalait hangoztatta
1475 23|            eltanulta tőle a népdalokat, s utána énekelte.~Kálmán azalatt
1476 23|               körfény virágaiból fonva, s azt Cilike fejére tette.
1477 23|         világító fénybogárka volt téve, s Cilike olyan volt a koszorúval
1478 24|                 az új templomot reggel, s hogy játszották el az új
1479 24|                megtörtént náluk nélkül, s valószínű, hogy őket sem
1480 24|                bohózat volt az előadás, s azon Bányaváry még mint
1481 24|               óráig járták a cotillont, s másnap Kálmántól nem kérdezte
1482 24|             pakolva már a színészek is, s dalolva mentek odább; a
1483 24|              hivatalos kötelességeidet, s segíts az úti készületekkel
1484 24|            megváltoztatták útrendjüket, s nem Kassa felé utaznak Bécsnek,
1485 24|              esetleg szállást rendelni; s hogy a grófi család az éj
1486 24|           hozzáfogott a gyorsutazáshoz, s szerzett. magának tapasztalatokat
1487 24|           szorítani egy pár elefántnak (s az írás szerint szorítottak
1488 24|              vidéki ismerőse ne legyen, s az csak oda száll vásárkor,
1489 24|                csak oda száll vásárkor, s ennek a szűrét csak nem
1490 24|            gömbölyű flegma eszményképe.~S aztán keletkezett közöttük
1491 24|            benne, lévén a ház az enyém, s én a háznak az ura.~Kálmán
1492 24|            Kálmán a fogait csikorgatva, s dühösen rontott ki az utcára:
1493 24|         lehúzták.~Amint az utcára kiér, s a nagy sokadalomban keresi,
1494 24|                  Megállította a kocsit, s odament a báróhoz.~– Akár
1495 24|         Bálvándy, leszállva a szekérről s pecérkorbácsával leporolva
1496 24|               hogy az ordítva futott el s a többit is magával vitte.~–
1497 24|             hátát a folyosó oszlopához, s felnyomta az orráig a pipáját
1498 24|                 százhúsz tagból állott, s azoknak mindegyike „százhúsz
1499 24|                tréfált vissza Bálvándy, s azzal az ablakhoz lépett,
1500 24|                Marius Karthagó romjain, s aztán mikor látta, hogy