Part

1501 24|               őt neveti, megharagudott, s felfogadott nyolc talyigást
1502 24|             felfogadott nyolc talyigást s felrakatta a cókmókját,
1503 24|                 felrakatta a cókmókját, s úgy el-kivándorolt Debrecenből
1504 24|           családnak, akkor elbúcsúztak, s ő hátramaradt Debrecenben.
1505 24|             felhőszakadásoktól megáradt s elszaggatta valamennyi hídját.
1506 24|           küldte az ácsokat, mérnököket s egyéb summus pontifexet;
1507 24|             elfintorította rá az arcát, s azt mondta: „Pfuj!” – hanem
1508 24|             tiszttartójuk lakott ottan, s egész kényelemben találták
1509 24|                is beválik gentlemannek, s nem szégyen vele fenntartani
1510 24|                amit csak a paraszt tud; s amit el kell tanulni tőle,
1511 24|                valami úr ül a szekéren, s nem fogadja a szót.~A főispán
1512 24|             gyermek szilajon nézett rá, s előbb gondolkodott, hogy
1513 24|          elkerülték a szénásszekereket, s berobogtak a hajdani tiszttartói
1514 24|             voltak szobái, szárnyajtói, s az ablakok redőnyeit sűrű
1515 24|           azokat úgy kellett félrehúzni s bebújni a redőik között,
1516 24|              csak úgy, mint a magukéba.~S azzal emberségtudóan lehajolt
1517 24|                nagyon nevetett e szóra, s biztosítá a háziasszonyt,
1518 24|             nagyon kapott az ajánlaton, s meg is kapta rá az engedelmet.~
1519 24|    grófkisasszonynak, hogy mi a konyha, s mire való az a sok csodaformájú
1520 24|        odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével szép gyöngéden
1521 24|    Törökországban salavárinak neveznék, s díszöltözetnek tartanák;
1522 24|             után benyíló szobácskájába, s mikor onnan megint előkerült,
1523 24|          konyhából a grófkisasszonnyal, s aztán hozzálátott a terítéshez.
1524 24|            gyönyörű sávolyos abrosszal, s felrakta rá párjával egymásra
1525 24|            akkor még kettőt ideteszek. (S amíg félrefordult, odasúgott
1526 24|               megülhetni, mert annak ki s be kell járni a konyhából.~
1527 24|          elfogadva a kapott dicséretet, s ölébe kéredzkedő kis Jucikájának
1528 24|                 a szép vendégek fölött, s úgy elhallgatta azután,
1529 24|                akkor egészen kiszáradt, s ez lett rá nézve a kincsbánya. –
1530 24|               kinyaralásra, kitelelésre s felébe hagyták nála, még
1531 24|               pusztát megvehette rajta. S azután is csak mindig volt
1532 24|         harmadik pusztát szereztük meg, s minden gyermekünknek hagyunk
1533 24|             asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz.~Félbeszakította
1534 24|              dolognak vége szakadt már, s a házileánynak ilyenkor
1535 24|               neki volt egyszer szánva, s nehéz volt az ítéletmondás.~
1536 24|          társalgási nyelvén, franciául.~S erre Tóth Máté uram azt
1537 24|              ott alszom – monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét.~–
1538 24|                hideg téglapadlón aludt, s gyalogjáró diák korában
1539 24|                a földön heverő béresek, s a nyitott ajtókon kihallatszott,
1540 24|                 az alvó felemelte fejét s felkiáltott: „Ki az?” A
1541 24|             mondá megnyugtatva a fekvő, s oldalára fordult, s aludt
1542 24|              fekvő, s oldalára fordult, s aludt tovább.~Tóth Máté
1543 24|         leteríté az alvó mellé subáját, s fél szárnyával betakarózva,
1544 24|               neki a csillagrendszerről s a nehezedés elméletéről.~–
1545 24|        boltozatának hajlása takarja el. S akié ez a nagy darab a földből,
1546 24|             puhább fekhelyet a földnél, s nem tanult mást, mint amit
1547 24|              úrfi. Ezer az ellenségünk, s csak a két tenyerünk a jó
1548 24|             varjúvajjal sült kenyér az, s nem kíván jobbat. Így lehet
1549 24|                lehet csak gyarapodni.~– S aztán, ha végigéltük az
1550 24|              több egy paraszt telkénél, s én már mind a négy gyermekemre
1551 24|             szolgálatba kellett állnia, s már József fiai betöltötték
1552 24|              fiai betöltötték a Kánaánt s kiszorítottak belőle minden
1553 24|          farsang meghozza a lakodalmat, s később az apróság csevegése
1554 24|           annyit, mint az egész faluja, s harangot, orgonát én szereztem
1555 24|                 bibliai történeteket.~– S azon túl nincs semmi könyv
1556 24|                ingatja meg a királyban; s minek a parasztnak a kételkedés?
1557 24|            ideje, ha esze van is hozzá; s mindennek csak színét kapja
1558 24|        mindennek csak színét kapja meg, s lesz a féltudós parasztból
1559 24|                Mantuát, jártam Varsóban s teleltem Lipcsében; fogoly
1560 24|              elviszik őket katonának.~– S nem menti ki őket a katonaság
1561 24|           rendhez, fegyelemhez szoknak, s annál jobban megbecsülik
1562 24|             tehetnénk, se akarnók őket, s ha akarnánk, se tehetnők.
1563 24|            hozták be őket a császáriak, s itt megtelepítették az üres
1564 24|            egyenként eladogatta telkét, s vagy visszament az országába,
1565 24|             minden garast megtakarítok. S minden garasért egy arasszal
1566 24|              becsülni a pénzt, mint én, s nem hagyja oda a földjét,
1567 24|               ha egyszer belészeretett; s fellicitálja rám a hantot.
1568 24|          Tisztességesen feleségének él, s megjön rá az áldás. Ez az
1569 24|        asztalnál alkotmányunkat védjük, s az nekünk drágább még a
1570 24|               ásított, balfelé fordult, s rögtön elkezdett horkolni.~
1571 24|                a lassan mozduló Göncölt s gondolkozott magában: milyen
1572 24|                Aztán ő is csak elaludt, s azt álmodta, hogy maga is
1573 24|               szánt, népdalt fütyörész, s szép paraszt leány bokrétáját
1574 25|          előfogatokat kellett rendelni. S az elromlott híd helyreállítását
1575 25|               úgy hívnak, hogy „egyes”, s ráköszöntötte az úrfira.
1576 25|                különbözés a felöltözött s levetkőzött állapot közt
1577 25|                nyakába is kapaszkodott, s meg hagyta csókolni az orcáját.~
1578 25|             egyszerre nekirugaszkodott, s vitte a szekeret ostorsuhintás
1579 25|         bársonnyal volt bevonva a róna, s az ég felhőtlen kék.~Kálmán
1580 25|            hitelesítő helyesírási bakok s a szó közepéből kimaradt
1581 25|            együtt felmegy ismét Bécsbe, s vele együtt az egész udvari
1582 25|               kell hagynia azt a házat, s akkor azután még sok bezárt
1583 25|              Elég lesz – rebegé Kálmán, s hangjának reszketése vallá:
1584 25|               arc, de egy szende mosoly s az ég felé emelt szemek
1585 25|              fehér, kezében liliomszál, s halvány rózsaszín szárnyai
1586 25|            odaadhatta neki az eredetit, s Bécsben ugyanazzal a művésszel
1587 25|              gyöngéd hozzá, mint eddig; s a rövid ideig tartó langymelegség
1588 25|                amit Kálmán az ő istenei s azok papja és papnője társaságában
1589 25|              szállást fogadott magának, s csak napi kötelességét végezni
1590 25|             híres tanárról neveztek így s ami az akkori törvénytudományt
1591 25|           Minden életnek céljai vannak, s minden cél oda megy ki:
1592 25|          ideálom, ezzel a majompofával, s fel akarok hozzá mászni,
1593 25|           ünnepelve, irigyelve lehetsz, s nem kell semmi, csak a kezedet
1594 25|                rontja a levegőt Pesten, s azzal foglalkozik, hogy
1595 25|                 fűzfaverseket fabrikál; s Angyal Bandit meg Brunczvik
1596 25|           irkafirkát, ami nem politika, s a politikai celebritások
1597 25|              olvasnak semmi költeményt, s nem járnak semmi színházba.
1598 25|                van téve a költői munka, s a jó palackot meg a tucat
1599 25|           mondás. De hátha egyiket sem? S ha ráadásul elveszted érte
1600 25|              meg a hájfejű csőcseléket, s színfalszaggatással riasztja
1601 25|             egymásnak az arcát a sárba, s akkor aztán hogyan indulnak
1602 25|               kincseket szórok közé!” – S ha akkor az egész ország
1603 25|            magasabban állanak, mint ők! S az én leszek és akik velem
1604 25|                 és akik velem jönnek. – S ha nem teszik? Maradnak
1605 25|               az arca, hevesen járt fel s alá szobájában, s kezei
1606 25|              járt fel s alá szobájában, s kezei reszkettek a felindulástól.~–
1607 25|        úrhölgyek lépnek föl legelőször, s jelenlétük szenteli fel
1608 25|         kérdezendik, büszkén álljak elő s azt mondjam: „én vagyok
1609 25|               mondjam: „én vagyok az!”, s mikor azt bevallom, ne féljek
1610 25|                 hogy nagyon beteg vagy. S szeretnélek kigyógyítani.
1611 25|               Másnap visszajött Biróczy s átadta az elolvasott művet.
1612 25|                 annak az arca semmit.~– S mit szólsz hozzá?~– Gyémánt! –
1613 25|             Biróczy mozdulatlan arccal, s kis idő múlva utána tevé:~–
1614 25|                 idő múlva utána tevé:~– S az is fog maradni időtlen
1615 25|             után találjon rá az utókor, s akkor szörnyedjen el mindenki,
1616 25|                 rend háta borsózni fog, s azt mondja: rettenetes eszmék
1617 25|            eredeti zamatját nem ízleli, s a profanum vulgus ott fog
1618 25|                át vonulok be a világba, s akkor minden jeget megtörtem.
1619 25|               fiókom fenekére vándorol, s nem jön napvilágra többé. –
1620 25|              fogják, leborulnak előtte, s kürtölve kürtölendik a világnak,
1621 25|            büszke; mely önmagával küzd, s uralkodik szenvedélyein,
1622 25|               bot kell a panasza végén, s a nagylelkű fejedelmi alak
1623 25|           kifütyülik a komiszkodásáért, s fejedelmi asszonyod egy
1624 25|              felemelkednek egy ranggal, s lesznek művészek, vagy éppen
1625 25|               új ihletet ad kebleiknek, s te velük együtt győzesz. –
1626 25|                 miután műved benyújtása s a bírálók ítéletkimondása
1627 25|              hogy a Pegazusról leszállj s a Tripartitumot és a Kövyt
1628 25|            fogom tenni – ígérte Kálmán.~S ígéretét meg is tartotta;
1629 25|              magát a vizsgálandók közé, s határnapot is kapott már
1630 25|            szóval köszöntött be Kálmán, s nagyon lehangolt képet mutatott.~–
1631 25|             Ádám is sufficienst kapott, s lett belőle kancellár.~(
1632 25|                  hogy a vizsgát letette s milyen eredménnyel. Levele
1633 25|           nagyasszony ezt majd elhiszi, s az ülnököt fogja szidni,
1634 25|            szeme, mikor olvasni kezdte; s aztán elakadt a szíve dobbanása,
1635 26|                 drámád pályadíjt nyert, s két hét múlva ő és Cilike
1636 26|          fiákereznek, nem tudom én hova s merre; mikor meg ott van
1637 26|                hogy a drámád megbukott, s most még csak a kordicai
1638 26|              rólad. Most sietek vissza, s ha szerét teszem, kicsalom
1639 26|                  mindőn nyílik az ajtó, s belép rajta a nagyanya.~
1640 26|             leült az egyetlen pamlagra, s körülnézett a szobában.~
1641 26|            előkereste azt szekrényéből, s átnyújtá neki.~A nagyasszony
1642 26|            elolvasta az aláírt neveket, s aztán visszaadta.~Azután
1643 26|                 meg elindult a szobában s körülvizsgált mindent, kinyitogatta
1644 26|                egyik népesebb utcájába, s ott egy emeletes ház előtt
1645 26|           kivette a kulcsot táskájából, s felnyitotta az ajtót.~–
1646 26|           jövőre – mondá a nagyasszony, s megmagyarázá neki, melyik
1647 26|              mindenedet számban tartja, s ha valakit itthon akarsz
1648 26|              kell küldeni a kertészhez, s új neműeket hozatni helyettük.”~
1649 26|                  lovászt is tart hozzá, s a lovásznak is kell egy
1650 26|           hajolt meg őnagyságaik előtt, s biztosítá a nagyságos urat,
1651 26|           kulcsaidat – monda Jenőyné –, s aztán amit szükségesnek
1652 26|                 áll, ahova visszatérek, s azonnal indulok haza. Nem
1653 26|               vele, szólj Korcza úrnak, s ő intézkedni fog a többiről.~
1654 26|             nagyanyja keze után nyúljon s azt ajkához emelje.~A nagyanya
1655 26|               bámulatban rejlő kérdést, s midőn Kálmán hideg ajkai
1656 26|           szorítással rántá azt vissza, s e szót mondá:~„Tanulj úrnak
1657 26|            mondá:~„Tanulj úrnak lenni!”~S midőn Kálmán elkísérte őt
1658 26|               egyszer odafordult hozzá, s ismétlé előbbeni szavát.~„
1659 26|             előbbeni szavát.~„Légy úr!”~S azzal becsapta a kocsiajtót,
1660 26|           Kálmán felment új szállására.~S mikor végigment pompás szobáin,
1661 27|             képed, ripacsos? Lóra ülsz: s szép ember lettél.~Nem kapsz
1662 27|               pénzt kölcsön? Lóra ülsz: s helyedbe hozzák.~Nem kap
1663 27|               imádott hölgy? Lóra ülsz: s beléd bolondul.~Gyáva vagy,
1664 27|                 félénk vagy? Lóra ülsz: s vitéz fogsz lenni.~A szegény
1665 27|                 címezik, ha gyalog jár, s mikor lóra ül: miniszterek
1666 27|                 volt a nemesember címe, s a székelyeknél az előkelőket „
1667 27|            fogatot a phaétonja számára, s egy hátaslovat, a Pegazust,
1668 27|        folyamodni becses pártfogásáért, s elegáns úrfiak megtisztelték
1669 27|      visszaköltözött a hercegnő Pestre, s azon időben Kálmán mindennapos
1670 27|            háznál.~Megtanult szellemdús s mulattató lenni. A mély
1671 27|                a napi események fölött, s a nemesebb emberszólás művészetében
1672 27|               akkor harmadik neje volt; s a fejedelemnő éppen fiatal
1673 27|             fiatal hölgy belészeretett, s Dorothea grófnő, ki ezúttal
1674 27|                 élt; körülvéve a néptől s nem zárkózva el tőle. A
1675 27|               újszülöttek keresztanyja, s mostohagyermekei és saját
1676 27|                 gyere le már játszani!” S akinek a bodzafa puskájából
1677 27|            olyan hatalmasan lövöldözött s akinek a fekete kenyeréből
1678 27|              juhászról, a Hófehérkéről, s megmutatta neki a fekete
1679 27|              valamennyinek az örömében.~S mindennek az lett a vége,
1680 27|       használtak a székely juhász danái s Csalóka Péter meséi, miket
1681 27|            üdvözlő költeményt szerezne, s azt a magas szüléknek megküldené.~
1682 27|    megpillantotta a víkardokat a falon, s azt indítványozta, hogy
1683 27|                a szarvasbőr kesztyűket, s megmutatták, ki mit tanult.~
1684 27|                 azzal egymásnak rohant, s úgy elpüfölte egymást jó
1685 27|                  hogy mikor kifáradtak, s az ingeiket levetették,
1686 27|         legénnyel nem akadt össze soha. S az az egy ütés, amitől a
1687 27|                mint a legjobb cimborák, s korán reggel mentek aludni.~
1688 27|               hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel árasztja el
1689 27|            verset szám ki nem ejt már!” S a sors korbácsütésére a
1690 27| dolgozószobájában egy tábla nyitva volt s azon keresztül, a rózsaszín
1691 27|                íráshoz dűlne féloldalt, s a rózsaszínű napsugárban
1692 27|                 a toll szárnyához köti, s annál fogva azt fölemeli!
1693 27|              fölemeli! Gondolá magában, s aztán elaludt.~Mikor nagy
1694 27|             megköszönni a magas kegyet, s aznap Decséryéknél ebédelt.~
1695 27|       főhercegnél. Gyakran emlegeti őt, s a gólyává lett vadászt már
1696 27|                örömest odaadott verset, s odanyújtá azt Kálmánnak.~
1697 27|            akkor ketten írnók a verset, s mind a kettőnk nevének kellene
1698 27|                a hatását kétségtelenül.~S ettől fogva Dorothea grófnő,
1699 27|              volt tervezve a farsangra, s két hangverseny és műkedvelői
1700 27|                a báli toalettek fölött, s a bécsi és pesti művészek
1701 27|             délután torokgyíkot kapott, s a világ minden orvosa sem
1702 27|              kedves halottja közelében, s mikor már a késő zord idők
1703 27|               sárga levelek est lepkéi, s majd a beköszöntő tél hófelhőinek
1704 27|               Rafael minden munkájánál.~S ha megtudta, hogy beteg
1705 27|                nekik, csókolgatta őket, s hízelgés és csókok közben
1706 27|                 szobájába a főhercegnő, s késő éjig a fisharmonica
1707 27|         imakönyvébe tette e költeményt, s sajátkezűleg írt levélben
1708 27|           előmozdíthatja, tudassa vele, s legyen bizonyos afelől,
1709 27|         mindennap kihallgatást tartott, s nem voltak olyan napjai,
1710 27|                 fehér mázzal fényesítve s zöld bőrrel bevonva. S amilyen
1711 27|       fényesítve s zöld bőrrel bevonva. S amilyen volt a kihallgatási
1712 27|               végén a nádori titkár ül, s jegyzi az egymás után érkezőket;
1713 27|            értékét a bejegyzett névnek, s aszerint megítélni, ki bocsáttassák
1714 27|           közleménye nagy hiábavalóság, s olyan kicsiny úr, aki fontos
1715 27|                az utóbbié az elsőbbség. S ha aztán egy-egy kihallgatott
1716 27|           fényes díszruhás küldöttségek s kopott fekete ruhás özvegyasszonyok;
1717 27|              micsoda ügyben jöttek ide, s kérdezgetik a titkártól,
1718 27|             szóval fogja előadni ügyét, s az olyan hangon fog történni,
1719 27|               felelni itt hasztalanság, s mutatja neki a leírt nevet.~–
1720 27|               egyik fórumtól a másikig, s mikor arasznyit haladt,
1721 27|                  vérszívó prókátorokról s azokról a velük egy kézre
1722 27|    Strafkompániába kellene összecsapni, s elküldeni három esztendőre
1723 27|                 Hadd egye őket a méreg.~S a méreggel való etetésben
1724 27|             egészen nekivörösödött már, s a szemei fehérén meglátszanak
1725 27|       valamennyit rögtön el nem csapja, s minden ezentúli processzust
1726 27|       Szabadkozásai, a szája mozgásáról s a válla vonogatásáról ítélve,
1727 27|        vádlottakat mentegetni próbálná, s annál inkább megcáfoltatnak.~
1728 27|          olaszul, se franciául nem ért, s így a párbeszéd humoristicumát
1729 27|        őméltósága mindkét nyelvet érti, s annálfogva emberfölötti
1730 27|                 törjön belőle a jókedv, s az egész gyülekezet láttára,
1731 27|                gonosz rossz prókátorok, s azok az elátkozott törvényszékek
1732 27|             fölugrik helyéből a titkár, s elébe siet üdvözölve.~Mind
1733 27|                  kettő látta már talán, s megint elfelejtette: a tabularis
1734 27|                 keményen lehurrogatott, s aki ugyanakkor néző publikuma
1735 27|              végződött.~A rossz suhanc!~S még a titkár fölkel, s eléje
1736 27|                  S még a titkár fölkel, s eléje megy.~No, bizonyosan
1737 27|           turbánnak tekerve feje körül, s abban egy kócsag tollseprű
1738 27|                bográccsal, pantallonban s kék atillában: s higgye
1739 27|           pantallonban s kék atillában: s higgye el neki valaki, hogy
1740 27|         társaságot így megvárakoztatni. S még hozzá a török követ
1741 27|              barátságosan kezet szorít, s elkezdenek egymással diskurálni
1742 27|               perc múlva visszaérkezik, s odasiet Jenőy Kálmánhoz,
1743 27|          megszorítja kardja markolatát, s összeszorítja ajkait, nehogy
1744 27|            beszél.~– Hát ki ez a fickó? S kik vagyunk mi, többiek
1745 27|            vagyunk mi, többiek idekinn? S ki vagyok én mind valamennyi
1746 27|                 helyét most is viselem, s a lábam barometrum a kapott
1747 27|                hét ország uralkodóitól. S jön egy pelyhes szakállú
1748 27|                  Egy olyan magas úrnak, s egy ilyen csekély embernek?~
1749 27|                 az ágyúüteget Kulmnál!”~S a fiatalember még mindig
1750 27|                 a lőporfüst közé rohan, s nem érzi már a csata hevében,
1751 27|              hitték, hogy csak elájult, s majd magához tér.~Kálmán
1752 27|            szolgálatból elbocsáttatott, s hogy szeretné, ha Kálmán
1753 28|             Nándor, József, a békekötő, s József, a philosoph, hódító
1754 28|                  megsiratott II. Lipót, s hadviselő Ferenc; mind eredeti
1755 28|                 álltak egymás sorjában, s a szekrények közötti állványokon
1756 28|                 nádor erős vízivó volt; s egy fal melletti asztalkán
1757 28|               utánozni a gyermeksírást, s ez a keseredett anyát idegessé
1758 28|             hátiratot, igen vagy nemet. S ha csak arról volna szó,
1759 28|             hosszasabban beszélek róla, s ha lehet, megértjük egymást;
1760 28|                 azért légy figyelemmel, s jegyezd meg szavaimból,
1761 28|            elcsábult társaiddal együtt, s azóta csak jóakaró szemek
1762 28|                 az „Ifjú Magyarország”. S meglehet, hogy a többieknek
1763 28|                 hová céloz ez a kérdés, s nem tudott rá felelni. A
1764 28|               ki annak leendő határait, s borzadj el a jövendőtől,
1765 28|                Vedd elő a statisztikát, s kérdezd meg tőle, ha tizennégyből
1766 28|                 nemzeteket fog alkotni, s minket elenyészt. – S mi
1767 28|          alkotni, s minket elenyészt. – S mi panasza van nálunk a
1768 28|         szomszédok; jóllakik mindennap, s vasárnap ott imádkozhatik,
1769 28|             győzetik le. Alszik; de él! S ti fel akarjátok őt költeni,
1770 28|                tekinte az ifjú szemébe, s látta, hogy annak arcát
1771 28|              Magunk magunkat dicsérjük, s az idegen nevet rajtunk,
1772 28|             népe vagyunk a földrésznek. S amíg alszunk, észre sem
1773 28|            műveletlenség nagy kényelem, s a piszok ragad. Polgári
1774 28|               pénz fél hozzánk bejönni. S aztán nincs egy városa hazánknak,
1775 28|                a véres múlt meghagyott, s amit a verítékes jövendő
1776 28|             álom? Ébredjünk fel belőle, s lássuk meg, hogy elmaradtunk
1777 28|                takar bennünket a homok, s oda nem jutunk, ahova a
1778 28|             élnek; pedig számuk millió, s nyelvük él – ábécés könyveikben.
1779 28|            Ennél többet ér ébren lenni, s elfogadnia harcot óriási
1780 28|            őrnagyságig, siet quietálni, s megy haza a szülővárosába
1781 28|              szenátornak; ha kereskedő, s telepe jól jövedelmez, iparkodik
1782 28|             iparkodik földesúrrá lenni, s otthagyja a hajóit; ha jó
1783 28|            hátat fordít a gazdaságának, s vagyona felét rááldozza,
1784 28|                végzi, hogy szőlőt vesz, s vincellér lesz. A színész
1785 28|                ha iskolamesterré lehet, s a rektor elszökik színésznek.
1786 28|       filológiai problémákkal vesződik, s amely professzor tíz esztendeig
1787 28|                 dohánytermesztővé lett, s te, kedveltem, ha félretérsz
1788 28|           egyesítse, mely irányt adjon, s a magasabb pályákra vállalkozókat
1789 28|             megtelepíteni is segítse.~– S egy így van jól. Hogy ami
1790 28|                szét van osztva. Diétája s főurainak lakhelye Pozsony.
1791 28|          mindezt egy helyre tömöríteni, s meglátjátok, hogy csináltok
1792 28|                német benneteket legyőz, s országotok közepét foglalja
1793 28|              fogunk vele a győzelemért, s a küzdelem már maga diadal
1794 28|             számára, akik élni akarnak. S ha akkor aztán elvesztünk:
1795 28|           nemzettel mindazt, amije van, s nem szerzitek meg számára
1796 28|                műveltségtől a nemzetet, s csinálnak számára egy mesterséges
1797 28|               nyittok idegen eszméknek, s ősi erényeiteket adjátok
1798 28|        Behozzátok magatoknak a divatot, s unokáitok rongyban fognak
1799 28|               szabadság jelszava alatt, s egy úr helyett kaptok hetet.
1800 28|             gyorsan gazdagító pályákra, s ott fogja maga alól elveszteni
1801 28|             művészet olympi versenyébe, s szégyent és lenézést fogtok
1802 28|             magyarul az országgyűlésen, s az első mondatomnál hahota
1803 28|                 saját magát megtagadni, s a festéken keresztül kirí
1804 28|              jellemeket tanulmányozzon; s az egész világon nincs számára
1805 28|           művészetben képezhesse magát. S ami legrosszabb, nincs magyar
1806 29|              ezer ördög áll is útjában, s társaságával akár Pesten,
1807 29|              mecsetből alakíttatott át, s Pestről is megkapta a maga
1808 29|                  lovát felnyergeltette, s összegöngyölt köpenyét nyerge
1809 29|                aztán megint meglágyult, s akkor szép csendesen szállongtak
1810 29|               de ott egyszerre megfagy, s körül bekandírozza az ember
1811 29|         Rinaldó-kalap takarja el arcát, s bőr övébe két rekvizitum
1812 29|             amelyben kisgyerek jön elő, s azt nem lehet kölcsönkérni.~
1813 29|                  míg mellettük elhaladt s csak aztán nézett rájuk
1814 29|             összefecskendett állapotban s a szokatlan órában kihallgatást
1815 29|                 elfogadni van utasítva, s orvosi belátása szerint
1816 29|         jóindulattal volt Kálmán iránt, s szívesen fogadta őt; de
1817 29|                a képét a hideg veríték, s kénytelen lesz ágyba feküdni.
1818 29|               rögtön fel fogja keresni, s ha akkor adja elő a kívánságát,
1819 29|               haldokló utolsó óhajtása, s egyúttal a gálába öltözés
1820 29|         végigvárja az ájtatos hangokat, s azok végeztével teszi esti
1821 29|                felölté fekete frakkját, s aztán kimért Kálmán eleibe
1822 29|               amelyiket jobban szereti, s azzal magára hagyta.~Azt
1823 29|                 is kivágyik a temetőbe, s betegnek képzeli magát.~
1824 29|              szerez magának audienciát, s akkor azután majd adja elő
1825 29|              betegsége kigyógyításához, s gyakorolja is a gyógyrendszert
1826 29|               világító küllő alakjában, s a nyitott ablakon át kihangzott
1827 29|                 belül áztatják magukat, s azzal meg vannak gyógyítva. „
1828 29|                 nagyon szerette a bort, s bor közben a dalt.~Cilike
1829 29|         fordítja a félig veszett ügyet, s akkor aztán diadallal keresheti
1830 29|             midőn az étkezőbe belépett, s ott az asztalfőn meglátta
1831 29|             kicsit beteg legyek tőle.~– S miért kell neked egy kicsit
1832 29|                 kihallgatást nyerjek.~– S mi végeznivalód van neked
1833 29|          várszínházban komédiázásunkat, s te most lejöttél ide, hogy
1834 29|            sátoromat a legelső színben, s ott lesz az archimedesi
1835 29|            másolatot is visszahozattam, s mind a kettőt beledobtam
1836 29|                mind a kandallóba vetsz, s eltagadod, hogy tudsz írni.
1837 29|            nélkül. Onnan égesd ki most.~S hogy Kálmán ne is kétkedjék
1838 29|              mégis keresztültörök vele, s majd meglátja akkor az ostoba
1839 29|          mindennap együtt az istenekkel s együtt az ördögökkel: ez,
1840 29|              féltsd; ma kipiheni magát, s mikor a súgó csengettyűje
1841 30|              volt a köveket kimozdítani s a vadmacskákat maga körül
1842 30|              forró lélegzetét beszívni: s ez igen természetes jog.
1843 30|                  egy csendes écossaise, s végül egy ártatlan cotillon.
1844 30|                 is jóváhagyott viszony, s míg egy része a közönségnek
1845 30|      jelenlétére a következő figurához.~S monsieur Henry kérése parancs.~
1846 30|         Táncolni kell vele, akinek int. S ha egy pár hiányzik, magát
1847 30|               kiegészítő vis-à-vis-nek.~S monsieur Henry oly büszkén
1848 30|              vége volt a táncfigurának, s a párok ismét visszakerültek
1849 30|       testülethez vagy a szardíniaihoz, s ott is közelükben leszek.~–
1850 30|                 hogy disgrace-ba essék, s akkor nem fogja önt senki
1851 30|              maradok, sőt annál inkább, s oda mehetek, ahová akarok,
1852 30|                én szegény ember leszek, s akkor a grófnő nem fog engem
1853 30|              vissza nem vehetnek tőlem, s én magasabbra fogok emelkedni,
1854 30|              külön sírba temették őket, s másnap reggelre a két sír
1855 30|                 egy csodaszép hajadont, s a menyegző napján elment
1856 30|               tetszik – monda Dorothea, s e mondás alatt oly hévvel
1857 30|               szorítá meg Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte annak
1858 30|                 jött láncra fűzni őket, s aztán vitte őket száraz
1859 30|                a cotillonnak vége volt. S új figurát nem kezdetett
1860 30|            legendáját el ne felejtse! – s a kézszorítással egy kis
1861 31|               csak ki kellett tatarozni s felragasztani rá a festett
1862 31|                  jelmeznek való pompát, s melyik az a lakatos, asztalos,
1863 31|         művészektől a német színházban, s nálunk még most is fennáll
1864 31|            fogjátok a rundella kapuját, s ismételni kívánjátok a darabot
1865 31|           írónak még az intencióját is, s olvasni tudtak a fehér sorok
1866 31|                hogy lehetett válogatni, s a közönség elé vágyódó író
1867 31|               nem talált, azt kitörölte s felcserélte a hozzá legközelebb
1868 31|               azután mindig otthon ült, s azzal töltötte az idejét,
1869 31|          műveket, amik már megjelentek, s azokat újra átvizsgálta,
1870 31|        megvizsgálni. Fiatal ember műve, s a fiatal emberek hajlandók
1871 31|                vizsgálandja át a művet, s három nap alatt véleményt
1872 31|            inkább nagyon morális darab, s egyetlen egy új szót nem
1873 31|              ortographiája néhol hamis, s a jámbusai itt-ott sántítanak.~
1874 31|               engedte magát vezettetni, s míg ő Kálmán művében az
1875 31|                 auctor lehetne belőle.”~S visszaadta a művet Bányavárynak
1876 31|             csodadolgokat ígér magának, s a beteggé tett irigység
1877 31|                járt-kelt a városban alá s fel, mint egy őrült, s ismerőst,
1878 31|              alá s fel, mint egy őrült, s ismerőst, ismeretlent lefülelt
1879 31|               melyen hajója összetörik, s melyen világítótornya emelkedni
1880 31|             közeledik az előfüggönyhöz, s lesi, hogy van-e már közönség.
1881 31|          bókokat mond a primadonnáknak, s a foga vacog, mikor rizsportól
1882 31|             hátterében a szerzőt rejti, s mint vadász a rókát, úgy
1883 31|               szól a súgó csengettyűje, s az előfüggöny allegóriái
1884 31|           elkapni a súgó elől a darabot s elszaladni vele. – Már késő!
1885 31|                 össze nem vágó jelenet, s elveszett az egész hatás.
1886 31|                keserűnek kellene lenni, s ahelyett komikussá lesz;
1887 31|          ahelyett előtérbe tolja magát, s a közönséget kacajra ingerli
1888 31|               pedig a karzatok népének, s annak be kell bizonyítania,
1889 31|              messzebb esik az ideáltól.~S hogy kínja tökéletes legyen:
1890 31|        másképpen rendezte képzeletében, s az élő alakok nem illenek
1891 31|                 az obligat gratuláción, s aztán elsorolják kifogásaikat,
1892 31|                hallja tőlük az előadást s felpisszeg rájuk, Kálmán
1893 31|         páholyba, ahol Decséryék ülnek, s arcaikról olvassa ítéletüket.~
1894 31|               Cilike kilép a színpadra, s a főispánt is készti, hogy
1895 31|               az, aminek poézis a neve, s szívének minden idegei megreszketnek
1896 31|                lúdbőrzik a testük tőle, s Kálmán kezdi észrevenni,
1897 31|          közönség meg van dühödve tőle! S aztán a mai előadás még
1898 31|               adós, senkinek sem fizet; s amellett nagy gourmand;
1899 31|               nak (ez lapjának a címe), s e tekintetben két ember
1900 31|        laptöltelék készítővé emelkedve, s principálisa által a nagyvilág
1901 31|                 néhol pofon verik érte, s mind a kettő ingyen.~Hogyne
1902 31|          búskomoran ül az asztal végén, s lelkével akárhol másutt
1903 31|            előveszik az eltávozottakat, s leszólják őket irgalom nélkül,
1904 31|         komolyan veszi a baráti intést, s engedelmet kér a társaságtól,
1905 31|           tovább, a bérkocsi visszajön, s rendelkezésedre áll.~Azzal
1906 31|                 a nyakáról a műbírálót, s ott hagyta a kollegatust,
1907 31|              mert a paripája telivér. – S ez így ment két sűrű oldalon
1908 31|               két sűrű oldalon végig.~– S azt az ő nagyanyja holnap
1909 31|                 az a pyeridák berkében, s óriás a közélet mocsarában.
1910 31|                 elő, mikor egyedül van, s diktál a tolla alá ilyen
1911 31|              csak gyilkos ecsetelhetné, s a fösvényét csak a zsugori.~–
1912 31|                szemöldökkel jött eléje, s szóhoz sem engedte jutni.~–
1913 31|                 letelepedtek egy ólban, s játszanak az ő dacára. Becsülésre
1914 31|              megfordítsa a puska agyát, s közénk csapjon vele, az
1915 31|              cenzort pesti állomásából, s áttette Nagyszombatba. Érti
1916 31|                 értem – szólt Kálmán –, s ismerem a teendőmet.~Nem
1917 31|           megköszönte azt a főispánnak, s sietett a Decséry-palotából
1918 31|              első dolga volt hazamenni, s megírni leköszönését a fényes
1919 31|                  amint az ajtón betört, s lihegve a pamlagra veté
1920 31|              vagy annak az oka, nem én; s te még ruináltan is az vagy,
1921 31|          vármaradvány földig lerontatik s helyére sóraktár építtetik.~
1922 31|          szerzek számotokra más helyet, s játsszatok tovább. Én állok
1923 32|               ki sem ment a szobájából, s meghagyta az inasának, hogy
1924 32|                szaladt, mikor meglátta, s örvendve szorongatá a kezeit.
1925 32|           cédulácskát nyomott a markába s azt súgta: „tedd el, – majd
1926 32|              azt a kedves arckép mellé, s őrizte, mint a bűnös a pápai
1927 32|               hogy megbocsátottak érte. S ha Dorothea megbocsátott,
1928 32|                volt, nem unták még meg; s a kétséges jellemű társadalmi
1929 32|                 őgyelgett a tömkelegben s engedte magát az ismerős
1930 32|               finom kéz karja alá nyúl, s Kálmán egy deli álarcos
1931 32|          nyílást engedve a két szemnek, s a kócsagtoll mellett egy
1932 32|      készítőjének, az elárusította azt, s aközben elbeszélte boldognak-boldogtalannak,
1933 32|               jön ott?~Kálmán felriadt, s széttekintett, hogy hát
1934 32|                egy jázminbozót árnyába, s meghívta Kálmánt is maga
1935 32|                 azt mondják: „örökre” – s utána teszik magukban „tegnap!”
1936 32|           színészigazgató?~– Ugyanaz.~– S miféle ügye lehet annak
1937 32|                 a házam minden közfalát s csináljak belőle színházat,
1938 32|       leszálltam a nagyurak hintajából, s nem taposom többé a lépcsőket,
1939 32|                 bérházam az Országúton, s abban egy tágas terem, melyet
1940 32|               Kálmánnak, hogy maradjon, s eltűnt az álarcok tömkelegében.~
1941 32|            reggel felkeresé Bányaváryt, s utasítá, hogy hova menjen
1942 32|                menjen oda, mert elesik, s ha elesik, otthagyják.~Tehát
1943 32|                eddigi jóságodat hozzám, s örökre háládatos maradok
1944 32|        megérdemelni helyemet a világban s nevemnek becsülést szerezni.
1945 32|            formálva arcát a fiskális –, s mi oknál fogva?~– A darabom
1946 32|               abban minden. Historicum. S ön olyan jól érthetővé teszi
1947 32|                királyi familia jön elő; s helyre lett volna ütve a
1948 32|               híres ügyvédhez segédnek, s mint más szegény legény,
1949 32|                szét fogja tárni karjait s azt mondja: „gyere hát egyenesen
1950 32|           modorban utasítja el magától, s meg kellett magában vallania,
1951 32|              Semmi ismerőséhez nem jár, s senkit házánál el nem fogad.
1952 32|        szökevényekben az egész világot, s gyönyörűség neki azt hallani,
1953 32|      száműzötteivel valaha érintkezzem. S én mily felötlő modorban
1954 32|             járat, a lesújtó bírálatot, s rögtön levelet írt nekem.~–
1955 32|          levelet írt nekem.~– Nos? Nos? S mi van a levélben? – sürgölé
1956 32|                végelválásunk van benne. S nem akartam nagyanyám arcát
1957 32|            kínzó álmatlanságot küldjek, s utoljára még azt az apai
1958 32|                mint nekem régi jóakaróm s nagyanyámnak ügyvédje, intézze
1959 32|                 bírótól a látó bíróhoz, s kérem az első bíróságot
1960 32|               miután ön nem Cagliostro, s miután én Cagliostrónak
1961 32|             nekem, hogy én bontsam fel, s én olvassam el. Ha az van
1962 32|                a saját pecsétnyomómmal, s ráírom, hogy én szakítottam
1963 32|           Kálmán az ablak felé fordult, s az utcára bámult.~Néhány
1964 32|              ide!~Kálmán visszafordult, s bámulva látta, hogy az ügyvéd
1965 32|              Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd meg nekem is; hadd
1966 32|           gyalázatosan játszottak benne s megbuktatták szántszándékosan,
1967 32|                 távolítva messze földre s hosszú időre azoktól a nagyanyja
1968 32|                hogy unokáját megmentse, s a háládatlan meggyalázók
1969 33|                      Apelles csizmadiái s az igazi csizmadia~Kálmán
1970 33|                temetőbe örökre lemenni, s holnap ismét lepkéket kerget.~
1971 33|              uralg az emlékezet fölött: s a remény a képzelemé, a
1972 33|            példányai visszaszedessenek, s más lapot fog nyomatni helyette;
1973 33|           átkozottul fölmagasztaltatik. S ez az áldozat neki most
1974 33|         megküldte neki a húsz forintot, s levelével pipára gyújtott.~
1975 33|                Csollánné látogatásából, s elmondja nekik, hogy utazni
1976 33|               rendes színházlátogatónk, s az egész társaság csizmáinak
1977 33|                kis barátságos lakomára, s rám bízta, hogy téged is
1978 33|             bástyafalához ragasztottak, s amik, mint egy csoport fecskefészek
1979 33|              titkolta, hogy nemesember. S nem szégyellte, hogy csizmadia.
1980 33|                 őket nagy szívességgel, s nyitotta előttük a tisztaszoba
1981 33|          előttük a tisztaszoba ajtaját, s kínálta, hogy tessenek leülni.~
1982 33|            asztalon, metszetlen poharak s szarvascsont nyelű kések. „
1983 33|                  De íme nyílik az ajtó, s belép ő maga: a patrónus,
1984 33|                 takarja, hosszú bajuszt s félhold alakú arcszakállt
1985 33|                 sarkantyús csizmát hord s kurta dolmányt, s e nemzeti
1986 33|          csizmát hord s kurta dolmányt, s e nemzeti viselet fölé kötve
1987 33|               tessenek helyet foglalni, s akinek melege vagyon, vesse
1988 33|                szoba igen be van fűtve, s mikor kimennek, meghűtik
1989 33|             mondok, hogy arany az mind. S ha százszor előadnák, százszor
1990 33|         előadnák, százszor végignézném, s mindennap újat találnék
1991 33|                 a párolgó levesestálat, s egyúttal meginvitálta a
1992 33|                 percig összetett kézzel s behunyt szemmel megállva
1993 33|                minden szavát följegyzi, s a mondottakat egykor fejére
1994 33|                mártást is vegyen hozzá, s a mártáshoz zöld ugorkát
1995 33|               aki olyan jóakarónk volt. S olyan rövid ideig élt. A
1996 33|          krumplivirággal díszítsék fel, s a koronajószágokban a tiszttartóknak
1997 33|                 megmaradt a föld alatt, s gazdagon fizetett ápolójának.
1998 33|          kedvességre jutott a burgonya, s most már terjed mindenfelé.~
1999 33|              legszárazabb alkatrészeit, s Kálmán érdekkel tudta azokat
2000 33|             műszerének közepén megakad, s arra okvetlen egy pohár