Part

2001 33|                 mundi nem lesz belőlem. S megmondtam az apámnak, hogy
2002 33|                mint a szepesi patyolat, s a takács azóta alig keresi
2003 33|              zubbonyt ölt minden ember, s az ötvösök kimaradnak a
2004 33|               nép „alamázia” név alatt, s attól fogva a tokaji vincellér
2005 33|           kereskedői telepeket elzárja, s azzal egyszerre visszaesik
2006 33|             ezüstöt a mosonyi liferans, s a bankópénz megszelelteti,
2007 33|              egyszer beüt a devalváció, s a tegnapi gazdag ember holnap
2008 33|                világ, más uralkodó jön, s grófok, hercegek ivadékai
2009 33|                 a regement csizmadiája, s tudom jól, hogy mennyi szebb
2010 33|                palotákból álló utcákat, s a kápráztató gazdagságot
2011 33|            szeméttel, tört cserepekkel, s annál is rosszabb dolgokkal;
2012 33|               pedig egy rőzséből fonott s sárral kitapasztott kerítéssel
2013 33|                 nyelvet kellett törnöm; s ha valakit az utcán magyarul
2014 33|                egyik céhbeli a másikat, s ha egyet külön kaphattak,
2015 33|       rondafészek egy tolvajtanya volt, s kívülről a mezei lovas zsiványok
2016 33|            egész a vámházig portyáztak, s nem egyszer a sorompónál
2017 33|                 vidéki betyár gavallér, s olyan istentelen dínomdánomot
2018 33|               az utcát, mikor kimérték. S engem nem hagy el a reménység,
2019 33|                 is; okos is, bolond is, s mind a kettő szükséges.
2020 33|      universitas évről évre népesülnek, s kezdenek magyar könyveket
2021 33|            emberek egymást megbecsülni, s nem viaskodnak egy város
2022 33|                alatt folyvást építenek, s sziget emelkedik ki a munkájuk
2023 33|                sorba állítom thékámban, s gyönyörködőm benne; ahol
2024 33|           városba, ott vagyok tapsolni. S mi ez mind? Csekélység,
2025 33|             porszemekből áll a piramis. S ha hozzám hasonló csekély
2026 33|             pátosszal mondá mindezeket, s az asztal alatt megnyomta
2027 33|               elől félve lapul a falhoz s szótlanul emeli meg a kalapját,
2028 33|                  mint a mennyei mannát, s ha egyszer nyomtatva lesz,
2029 33|              földet bejártam Európában. S mely országba fog utazni?~
2030 33|               monda Kálmán. – Génovába, s talán messzebb is.~– Génovába? –
2031 33|              elgondolkodva a csizmadia, s összeszorítá sokig az ajkát;
2032 33|         belejegyezve a nevet és lakást, s visszaadva a tárcát. – De
2033 33|            Génovában a citromfán kívül, s azt önnek jó lesz megtudni.~
2034 33|                minden kíméletlenséghez, s átengedé a diskurzus vezetését
2035 33|                ki a kapuig a házigazda, s még ott is utánuk nézett,
2036 33|          Valóságos politikus csizmadia! S milyen érzékeny dolog tőle,
2037 33|                 nyílik, mint a citromé, s azt meg fogom az olasz vargától
2038 33|               Carbonari-szövetség volt, s a vele együtt élődő másik
2039 34|                 történt volna közöttük, s azt sejtesse vele, hogy
2040 34|              útján sejtetni közellétét, s mikor a véletlen ismét összehozza
2041 34|               de tegnapelőtt elutazott; s sem azt nem hagyta hátra,
2042 34|                Alexandriába vitorlázik, s így a rajta elutazottakat
2043 34|                éppen most felszabadult, s azóta divatba jött Hellászban,
2044 34|            hátat fordított a tengernek, s felkereste a génovai vargát.~
2045 34|            fülei és szemei a Vatikánban s a dogék palotájában, a kazamatákban
2046 34|       postaházakban, a földön, a vízen, s a föld felett és a föld
2047 34|         belejátszik Európa történetébe, s műve folytonosan épül, halad,
2048 34|          miszerint unokáját eljegyezte, s azáltal egy schismaticus
2049 34|             kirándulásaiknál a Vezúvra, s a pompeji kiásatásokhoz.~
2050 34|           megkapta a tengeribetegséget, s a magyar signore nagy figyelmet
2051 34|                mindenütt meglátja őket, s ha egyszer hozzájuk kötötte
2052 34|                engedi magát üldöztetni, s megint visszatér; az ősz
2053 34|        gyermekeit egyenként föláldozza, s a gyermekeket, kik egymás
2054 34|                 meggyőződésből gyilkol, s aztán ízekre hagyja magát
2055 34|                  de senkit el nem árul; s akik mindannyian egy eszméért
2056 34|                 ez eszmét zengi vissza, s végül az egész népet, mely
2057 34|                hogy a lábait kinyújtsa, s mely aztán olyan kicsiny
2058 34|             Hiberniának, Palaestinának, s melynek most királyokat
2059 34|       világrészt egyesített egymagában, s mely most kilencfelé törve
2060 34|               egyik óceántól a másikig, s melynek Rómája most az ellentétes
2061 34|                osztályokra elkülönített s minden darabjában egymásnak
2062 34|                  hogy újra föltámadjon, s megkötözve, elaltatva, eltemetve,
2063 34|                fölött a koporsófödelet, s a koporsó födelére rakott
2064 34|              egész világrész sírhalmát, s e sírhalom fölött „requiem
2065 34|         tűzharagja, a tengerbe elmerült s onnan újra kiemelkedett
2066 34|                 modell, hanem prototyp. S a szép föld, narancsligeteivel,
2067 34|               mentő kijárásai legyenek; s mikor sovány ételének felét
2068 34|        megértetnek minden idegen által, s munkáikban a teremtőt magasztalják.
2069 34|                megállapodott rendjének, s mert az idegenre nézve érthetetlenek,
2070 34|              saját népüknek háborgatói, s amit alkotnak, az nem a
2071 34|                foglaltatta valamennyit, s a díszszobába, ahová őket
2072 34|                a nagyanyai szeretetnek; s nagyon válogatatlan megjegyzésekkel.
2073 34|             világban.~A szép madonnaarc s az Antinous-alak mindig
2074 34|            áthúzódott velük Sztambulba. S elmondott mindent a fonal
2075 34|                 a három szent királyok. S hogy a madonna szívesen
2076 34|               marad más, csak az arckép s az imádat – nagy messzeségből.~
2077 34|          Konstantinápolyt is elhagyták, s együtt ültek hajóra a Márvány-tengeren.~
2078 34|              járatta is magának Kálmán, s megesett, hogy minden hónapban
2079 34|              amiben éppen akkor lakott, s olyan híreket, amiknek ott
2080 34|                 békát nyelt el álmában, s azokat a suliguli savanyúvíz
2081 34|                álmodott, lutriba tette, s nyert rajta tízezer forintot. –
2082 34|             belefoltozhassanak a lapba. S néha aztán a jámbor olvasó
2083 34|         elmésség kitört az újságíróból, s kárpótolta magát teljesen
2084 34|                 ő a levegőt meggyújtja, s az úgy fog égni, mint a
2085 34|        kölcsönkéri egymástól a könyvet, s egy könyvből egész vármegye
2086 34|              komédiás, aki megbuktatja, s az atyafiak, akik kizárják
2087 34|               kielégítheti. Csak előre!~S valóban a legnehezebb megkísértés
2088 34|              Jób vetéseit elpusztítják, s magát bélpoklosan a szemétdombra
2089 34|           megszégyenülés maró ördögeit, s azután a jó barátokat, kik
2090 34|     mesterművészek mesés aggkort érnek, s még akkor is fölfelé emelkednek.
2091 34|                 költő ritkán őszül meg, s ha korát meghaladta, alább
2092 34|      gyönyörködöm remek szép munkádban, s napestig meg nem tudok válni
2093 34|             akin szemeim gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon
2094 34|                a te fényes utadon előre s emeld fel az élet végső
2095 34|                Tehát bukásnak indultak, s a világ elhagyta őket! Tehát
2096 34|                a sárhoz vannak ragadva, s a sárral dobáltatnak! Tehát
2097 34|                művész borba öli lelkét, s a művésznő szeme könnyekbe
2098 34|             anyám, csak légy pápistává, s mondass fölöttem requiemet,
2099 35|         kincstár akkor, amikor vesszük, s lomtár akkor, mikor eladjuk:
2100 35|           szentképeket nagyon szeretem. S aztán siess, hogy az ünnepen
2101 35|            görögtűzzel van kivilágítva, s aztán a tizenkét óraütéskor
2102 35|              meg ezer. Ezt jól megnézd, s aztán nekem megírd. – Azért
2103 35|        tizenegyen vitték a zászlójukat, s a prépost feje fölött a
2104 35|               legszükségesebb ruháiból, s művészi kartonjai és vázlatai
2105 35|              hogy költségével kijöjjön, s Isztriából Sopron felé ment
2106 35|             kifogyott az útiköltségből, s már Sopronban a zsebóráját
2107 35|               ki magának helyet Pestig, s amit annak fizetett, az
2108 35|                 sokat időzött útközben, s mikor már Pesthez közel
2109 35|          fatuskó kilyukasztá a fenekét, s ott nyomban elsüllyedt.
2110 35|             Kálmánnak is minden málhája s féltve őrzött műkincsei,
2111 35|           bedugta a fejébe a pipaszárt, s leeresztve a longissimát
2112 35|         Felhaladt az ismerős lépcsőkön, s benyitott a jól ismert ajtón.
2113 35|                részét az utcán feledve, s csak arra pillantott fel,
2114 35|              ruhájának szabása olaszos, s egy percre az a gondolatja
2115 35|               most maga is Rómában van, s itt van előtte egy talián,
2116 35|         legelőször is az ijedtség volt; s ennek legközvetlenebb jelensége
2117 35|             hirtelen kikapta maga alól, s a földre ledobta. Mert ennek
2118 35|                usurpált ablakvánkosért, s úgy megrakja a szobában
2119 35|                magához ölelte úröccsét, s agyba-főbe csókolva, azt
2120 35|             kapjon – biztatá őt Kálmán, s arra Béni bácsi menten ki
2121 35|          Leveleim következtében jöttél, s itt maradsz? Én azt írtam
2122 35|              neked, hogy légy művész.~– S én ahelyett leszek költő.~–
2123 35|                 küldtem arra a célra.~– S én visszahoztam a pénzt,
2124 35|                 előtted, aki számot ad, s aztán eddigi állásáról leköszön.
2125 35|               elé a visszahozott pénzt, s most már keze után sem nyúlt.
2126 35|            hidegvérrel állt fel előtte, s éppen olyan nyugodt hangon
2127 35|             akiket gyűlölök. Elj velük. S hogy könnyebben rájuk akadhass,
2128 35|          legtovább iszik, azt várd meg, s mikor az kitántorog az ajtón,
2129 35|                 az kitántorog az ajtón, s végigesik a sárban, azt
2130 35|                a sárban, azt emeld fel, s csókold meg az arcát; az
2131 35|             akit magadnak választottál, s aztán vezesd haza a feleségéhez,
2132 35|              vezesd haza a feleségéhez, s aztán élj velük boldogul.~–
2133 35|                megfogadom. Isten veled.~S azzal, anélkül, hogy hajdani
2134 35|                 uramöcsémet Béni bácsi, s minthogy a mamát sem hallotta
2135 35|               pipáját, újra rágyújtott, s újra kidugta a fejét az
2136 35|                vagy minden birtokomnak.~S azzal az öregasszony két
2137 35|               keservesen sírni kezdett, s bement a hálószobájába,
2138 35|          tenyerét két térdére fektetve, s bámult maga elé mereven.
2139 35|          mutassa belül viselt gondjait, s végigmehet a városon anélkül,
2140 35|            sarkantyús bokáit összeütni, s aztán addig nézni egy elefántcsontra
2141 35|        madonnaképre, míg megelevenedik, s akkor megkérdezni tőle: „
2142 35|                 leszállt a fellegekből, s csizmáira esett. Biz azok
2143 35|            voltak a hosszú gyalogúttól. S másik párnak ezúttal nem
2144 35|             birtokában. Ami rajta volt, s ami a szívében volt, az
2145 35|                 de hamar megadta magát, s vörös holdudvart kerített
2146 35|               kártyáznak egy asztalnál, s öten-hatan a hátuk mögött
2147 35|                 pipafüst ködfátyolában, s ismét egy-egy félrészegen
2148 35|              útjába esik. Amellé leült, s kért magának feketekávét.
2149 35|                 lélegzett.~Az idő telt, s a kávéház népessége szaporodott.
2150 35|               akit az örvény megkapott, s forgatja körül. Megszűnt
2151 35|              örömét.~– Hazaérkezett ön, s most már itthon marad? –
2152 35|             ahol nasivasi bankot adnak, s onnan csak éjfél után kerül
2153 35|                 különös protekció kell, s engem már ismernek, hogy
2154 35|               utcáig valahogy elcsalom, s otthon aztán a kis szobában
2155 35|         ismerték már Tseresnyés uramat, s nem háborgatták kérdezősködéseikkel,
2156 35|               csibukszárral hadonázott, s hangosakat csapott vele
2157 35|                 ma minden ember!~Nyert…~S aztán maga körül telepíté
2158 35|                cukorral, azt meggyújtá, s a lángoló tálat körülülő
2159 35|             mindenkivel Bruderschaftot.~S mentől részegebb lett, annál
2160 35|             mint valami királyi pálcát. S haragudott érte nagyon,
2161 35|            ordíták kacagva a korhelyek, s felemelék őt székestül a
2162 35|                bolondsága – szegénynek. S ezek a lumpok tudják azt
2163 35|                a lumpok tudják azt már, s csúfot űznek belőle.~Hunyadi
2164 35|            Mátyásnak is görbe orra volt s borotvált arca; Bányavárynak
2165 35|                Ulrikra akart ráismerni, s biztatta a barátait, hogy
2166 35|               nem jól aprították össze; s utoljára is, mikor egyszer
2167 35|           felugrottak az asztal mellől, s veszélyben forgó felséges
2168 35|                utána szaladt a dákóval, s hozzácsapván vele, szentül
2169 35|                 az ő karján tört ketté, s csak a hátán csapott végig
2170 35|               Mikor Bécset ostromoltam, s mint kém beszöktem a vívott
2171 35|                  mint Mátyás királynak, s nagyot húzott a pálcájával
2172 35|                nevetek, ha eszembe jut. S mit kívántál tőlem jutalmul?
2173 35|          megnyugodott a képzelt király, s ráállt, hogy hazamenjen.~
2174 35|            ember minden lépten megállt, s disputába elegyedett vezetőivel.~–
2175 35|              mert az most be van zárva, s a kapus aluszik.~Ekkor aztán
2176 35|                visszahőkölve a színész, s nagyon meggondolta magát. –
2177 35|              nem holló, hanem oroszlán, s nem gyűrű az a szájában,
2178 35|              odáig, ott majd megállunk, s amint ezek a házak szépen
2179 35|               hogy a házak mendegélnek, s elhagyta magát édesgetni
2180 35|                 a cirkáló lovas őrszem, s a lódobajra felriadt Bányaváry.~–
2181 35|         attakírozzuk meg a cseh óriást.~S azzal lekuporodott a handabandázó
2182 35|             nyakába kaphatta őfelségét, s hóna alá szoríthatta a két
2183 35|                 várta az öreg nőcseléd, s meg sem állapodott vele
2184 35|               különben az utcán elesik, s vagy kifosztják a tolvajok,
2185 35|                 a gyertya az ablakában, s ő azalatt varr, úgy hiszem,
2186 35|         korábban otthagyja a kávéházat, s kevésbé ittas, aztán hazamegy.
2187 35|           szelni a sonkából, kenyérből, s hozzálátott jó étvággyal.~–
2188 35|            legnagyobb szemrehányásokat, s az ember még kénytelen vigasztalni.
2189 35|             Génuában, akihez utasított; s nem bántam meg. Aztán megemlékeztem
2190 35|               bele a mindennapi életbe, s azt mutassam fel a közönségnek.
2191 35|               korhely társaságba járni. S mire ez elkopik, akkorra
2192 35|              elégedve ilyen kevéssel – (s ön bölcs ember, hát hogyne
2193 35|                 folytatá a csizmadia –, s urát is adom, hogy miként
2194 35|                azután szóba állt velem, s egyik szó a másikat adta.
2195 35|              ott ön híres festővé lesz, s elfelejti a komédiás atyafiságot.
2196 35|            egész magyar csizmadiacéhet, s azt mondta, hogy nem kell
2197 35|           milyen állapotok közt vannak, s ha akkor ön haza merészel
2198 35|           vagyonából majorátust csinál, s abba beülteti Béni urat.
2199 35|          fülemre húztam a köpönyegemet, s iparkodtam ki a házból.
2200 35|                hogy egy vígjátékot írt, s írni fog többet; ebből tudom,
2201 35|             munkája mindig kenyeret ad, s azt kétfelé törjük. Talán
2202 35|             búcsút járjanak majd hozzá, s mondogassák egymásnak: itt
2203 36|                  majd ledűl a pamlagra, s alszik ott.~Fényes reggel
2204 36|              mámoros álmából felébredt, s akkor úgy rémlett előtte,
2205 36|              azzal felugrott az ágyból, s az ágy mellett volt egy
2206 36|            fejét bedugta a dézsa vízbe, s azután megint kihúzta onnan,
2207 36|            azután megint kihúzta onnan, s az asztal felé tekintett.
2208 36|               álmodom, gondolá magában, s vette a szék karjára készített
2209 36|                 a hajaszálaiba menekül, s másnap úgy érzi, mintha
2210 36|             többi részét is az írásnak, s kiosont vele a kertbe. Az
2211 36|                 kacag és táncol, ugrál, s ami fődolog, mind összetapossa
2212 36|                Ez Kálmán! Ez Kálmán!” – s a kis szobában nyakába borult
2213 36|               vettek a jó házigazdától, s karöltve nekiindultak Bányaváry
2214 36|          Bányaváry megállt egy kofánál, s egy papírdobozt televásárolt
2215 36|               már a varróasztalnál ült, s a mai előadáshoz készíté
2216 36|                 ami az enyém és a tied, s azt mondtam volna, hogy „
2217 36|            semmi” – vagy Jenőy Kálmán”, s aztán megnyertem volna.~
2218 36|            megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban nyakába
2219 36|                 betanuljuk és előadjuk, s aztán megint leomlanak a
2220 36|                  ha csak rágondolok is, s az nagyon jó lesz rám nézve;
2221 36|            menni ezentúl Kálmán nélkül; s ha valaki egy pohár borral
2222 36|                leszek még ezután ittas, s a hozzád való szerelemtől.~
2223 36|                deklamálta el a színész, s Isten látja a veséket: ő
2224 36|             önválasztotta pálya nyomora s az önválasztotta férj nyomorúsága
2225 36|           hétszer követek el halálbűnt, s ki engem mindennap hétszer
2226 36|             olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint Cilike,
2227 36|                 olyan nőt, mint Cilike, s akkor majd lát a világ,
2228 36|              betanulhatják szerepeiket, s harmadnap előadhatjuk a
2229 36|           hirtelen betanult vígjátékot, s a lusta, mozdulatlan közönség
2230 36|              Bányavárynak tele színház.~S mire az egyik színmű kopottá
2231 36|                 elhíresült színműveket, s a közönség meg volt hódítva
2232 36|               meg volt hódítva általuk.~S mi volt e hatás titka?~Az,
2233 36|            bennük, dühösek voltak érte; s a sikert csak növelte dühösködésük.
2234 36|             mintára szabott műnyelvről, s bűbájjal beszél, mikor érthetően
2235 36|           mintegy saját gyönyörűségére, s az egyszer megkapott közönség
2236 36|                 históriai alakokkal is, s a magvas jámbusokkal és
2237 36|                Tseresnyés uram házához, s megosztotta annak rántott
2238 36|                egy kicsit mulatni megy; s szilárdsága bebizonyításául
2239 36|                 tragikus fenyegetésnek, s elkapva egyet azok közül
2240 36|                 ott felejteni másnapra; s ha a megbántó elfelejtette,
2241 36|              van odakinn, ha hideg van; s ha meleg van, akkor ugyan
2242 36|           cimbora eskortírozott hazáig, s ott a kezembe adván a szobám
2243 36|                csettentett a nyelvével, s félrefordítá a fejét. Hogy
2244 36|                 Amint kinyitom az ajtót s betámolygok, fejjel előre:
2245 36|                  ez a parányi cukorbáb, s így szól hozzám egy statáriális
2246 36|            leszorított arccal az ágyba, s olyan sort vert a hátamon
2247 36|                 helyét most is, hahaha!~S nagy kacagás közt felhúzta
2248 36|            felhúzta a ruháit a hátáról, s feltárta a corpus delictit,
2249 36|               pedig felugrott helyéről, s aztán Bányaváry is felugrott,
2250 36|                 mikor kialudtam magamat s felébredtem, természetesen
2251 36|              hogy szökött katona voltam s megvesszőztek. Hallgattunk
2252 36|            angyalom nagyon komoly volt, s mikor vége volt a reggelinek,
2253 36|                pipaszáramat nézegettem, s úgy találtam, hogy az egyik
2254 36|             nekem egy hosszú számadást, s azt parancsolta, hogy nézzem
2255 36|             hogy e fölösleg elkártyázni s részeg cimborákkal megitatni
2256 36|             cimborákkal megitatni való, s arra nem gondoltál soha,
2257 36|             lesz ennyi. Nyugtatványozd, s vidd el neki magad, és aztán
2258 36|               áll; bort sem fog inni.~– S minthogy valamit inni csak
2259 36|                 asztalán hagyott pénzt, s elment vele a szabómester
2260 37|              sok országot bejárt azóta, s megtudta magáról azt, hogy
2261 37|            szemeivel kíséri istennőjét, s arcmozdulataira figyel;
2262 37|                 mosolyától boldog lesz, s azt a mosolyt irigyli mástól;
2263 37|                 nem írt többé verseket, s a főispán minden generális
2264 37|            előtt Dorotheáért őrjöngött, s aki nem lett volna rossz
2265 37|           beleszeretett egy énekesnőbe, s azt elvette. Azután Bálvándy
2266 37|             duzzogó vármegyék szájában, s a főispánoknak kiadatott
2267 37|            három megyében volt birtoka, s aszerint, amint azon megyének
2268 37|               csókolt az orosz pópának, s járta a búcsút levett kalappal
2269 37|               szűrös emberekkel együtt.~S miután mindez olyan könnyen
2270 37|          excentrikus pályát választott, s magas összeköttetéseit oly
2271 37|                majd megunja rövid időn, s aztán megint rendes ember
2272 37|               takarékosság, a munkásság s az otthon maradási ösztön.
2273 37|             látta ő Kálmánt maga előtt, s hallani sem akart másról.
2274 37|             lábaival vágytársai között, s azok úgy fognak jobbra-balra
2275 37|             kitagadta a szerzeményéből, s majorátust csinált belőle
2276 37|          felvette újrahasználás végett, s hogy a cselédeknek kétkrajcárosokat
2277 37|             szebb is, nem olyan sovány, s télire megnő a szőre, nem
2278 37|                fázik meg olyan könnyen.~S miért adja el Bálvándy az
2279 37|        unokájával együtt az öreg úrhoz, s ez alkalommal a családfő
2280 37|                  megöleli, megcsókolja; s aztán e szókat rebegi:~–
2281 37|             képét.~Hanem hát „fiú”!!! – s annak mármost híres, nevezetes
2282 37|                vele, hogy neki fia van, s miután még az utcán is minden
2283 37|         ismerősét a falhoz szorongatta, s addig odább nem eresztette,
2284 37|                látott még kisgyermeket, s azt hihette, hogy annak
2285 37|               tartották a keresztvízre, s a neveiket egymás mellé
2286 37|              hogy még otthon készültek, s itt az alkalmazásban sehogy
2287 37|             pedig nagyon jó kedve volt, s semmi erőltetettség nem
2288 37|           dobozkák a keresztelő lelkész s a szülésznő számára, kinek-kinek
2289 37|                 kosárkából a virágokat, s talált azok alatt egy aranynyomatú
2290 37|                  Vagy bort fog inni rá, s mámorba fojtja igazi érzelmeit?~
2291 37|               monda:~– Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog
2292 37|                iratot vett elő Katinka, s azt szétbontva odanyújtá
2293 37|              felugrott vele egy székre, s onnan a magasból olvasta
2294 37|                Kálmán megszorítá kezét, s melegen súgá: „Köszönöm
2295 37|               kereken is, egyenesen is, s ha kívánja, triangulariter
2296 37|               is hirtelen felpattant.~– S miért nem?~– Azért nem,
2297 37|                csak egy évig volt fiam, s mégis úgy szerettem, mint
2298 37|              szerettem, mint a magamét, s ennek a másiknak meg majorátust
2299 37|                csomó összekötött aktát, s anélkül, hogy azt mondaná,
2300 37|              amit még eddig nem tudott, s mármost nem bánom, tegyen
2301 37|                 öltöztesse fel aranyba, s mutogassa pénzért, mint
2302 37|                Korcza úr nagyot bámult, s megtaszítá két kezével Biróczy
2303 37|                 testi-lelki jó barátja? S elvállalja az ő exhaeredatiójának
2304 37|              nagyasszony esze járásába, s egészen megnyerte a kedvét;
2305 37|             egészen megnyerte a kedvét; s ez a záradék így szól: „
2306 37|              komédiásokhoz hozzávarrva, s akkor bekövetkezik a „ha”.
2307 37|                 csupa élhetetlenségből; s mi haszna akkor Kálmánnak
2308 37|               meg hát azt mondom önnek, s erre én is leharapom az
2309 37|                visszajöjjön mint tulok. S ön a pásztor?~– Meg még
2310 37|                a tovabicegő kollégának, s aztán nagyon megdicsérte
2311 37|               en carrière elnyargaljon, s őt itt hagyja a morva erdők
2312 37|              elhagyta a saját kocsiját, s ahogy tyúkszemei és a botosok
2313 37|                 Szervusz, Béni bácsi! – S aztán sietett őt megismertetni
2314 37|              hol van elrejtve a pénzem, s elárulja, ha megijesztik.~
2315 37|            bácsinak ez alapos félelmén, s el lett határozva, hogy
2316 37|               szalad, de inkább megállt s megvárta, míg az a kocsi
2317 37|              mert abban van a passzusa, s azt majd előkérik.~A hegyhátra
2318 37|                édes mamája szokásaival, s tudatta vele, hogy most
2319 37|               maga eszi meg az ebédnél, s valahányszor egy beefsteaket
2320 37|                mit az igen nagyra vett, s este mindent elmondott Biróczynak,
2321 37|              szobát nyittatott magának, s kereken megmondta Biróczynak,
2322 37|       Bálvándyék társaságában étkezett, s evett olyan furcsaságokat,
2323 37|                 A báró is fog játszani, s a grófnő is azt mondta,
2324 37|                 csak oda is utána ment, s az is beszemtelenkedett
2325 37|              majdhogy sírva nem fakadt. S Bálvándy akárhányszor ismétlé
2326 37|          zsebeit, extra postát fogadna, s úgy elhajtatna innen, hogy
2327 37|            nyert, azt azután beseperte, s azt mondta, hogy ez a vacsora
2328 37|               bácsi osztrigát is evett, s pezsgőt ivott rá, a báró
2329 37|                aranyak közül kifejteni, s szinte feltenni a báró kártyájára.
2330 37|              halmaz aranyakat vesztett, s megint garmadával seperte
2331 37|                 szétgurul minden arany, s akkor egy ingben, mezítláb
2332 37|            hirtelen nagyot tüsszentsen, s azzal a feje odaessék maga
2333 37|                 comtesse-szel a karján, s olyan jó kedvük van mind
2334 37|             tenni, amit a jó sors adott s aztán képpel sem fordulni
2335 37|           egyszer megint összekerülnek, s meg vannak a napjukkal elégedve.
2336 37|                 mosolyognak az emberre, s az Béni bácsi keblének olyan
2337 37|              húszasokban visszafizetni; s ha nem fizet, húszesztendős
2338 37|           embernek, akit sohase látott, s arra az az idegen ember
2339 37|                 belenyúljon a fiókjába, s a Pesten lefizetett ezüstöt
2340 37|                 egy bérkocsit fogadjon, s annak meghagyja, hogy erre
2341 37|          francia bankár üzletszobájába, s ott előmutatta a váltóját,
2342 37|                belül kikapja a kezéből, s hirtelen lenyelje.~Az az
2343 37|                megnézte az aláírásokat, s azt mondta, hogy minden
2344 37|               vele németül beszéljenek, s aztán bölcsen felét aranyban,
2345 37|       Felkereste patrónusát, Bálvándyt, s előadta neki, hogy micsoda
2346 37|                 Már akkor pertu voltak, s kedves barátomnak hívták
2347 37|             enyémet – monda Bálvándy –, s arra aztán kiveheted a pénzt
2348 37|          elrontja vele az egész váltót, s aztán igazán nem kap érte
2349 37|                 darab ezres bankjegyet, s odaveté az asztalra. Ez
2350 37|                mesés nagyságú összeget, s szörnyen bámult, mikor a
2351 37|              elküldte vele a bankárhoz, s tíz perc múlva az idegen
2352 37|              éppen olyan bankjegyekben, s átadta azt a bárónak anélkül,
2353 37|                nagy baráti szívességet, s hasonló fényes úri könnyűvérűséget
2354 37|            vagyok a váltón az elfogadó, s hiányzik róla egy giróm.
2355 37|             felejtette az egész dolgot, s beletelt két hónap, hogy
2356 37|     Tanulmányozta a szép grisette-eket, s tanult tőlük franciául beszélni.~
2357 37|                 egy soha nem látott úr, s azt kérdi tőle, hogy van
2358 37|              fejébe nyomták a kalapját, s azzal karon fogva vitték
2359 37|                melléje, másik szemközt, s szörnyen vigyáztak rá, hogy
2360 37|              septembrisatio történetét, s nem adott volna ebben az
2361 37|                 megmondták a numeróját, s a foglár bevezette őt egy
2362 37|               hogy el ne kacagja magát, s azontúl megtartotta a régi
2363 37|              éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból leereszkedünk
2364 37|                Béni bácsi karjai közül, s aztán igen hidegvérrel monda
2365 37|                 fogja a fejét a kezébe, s várja el, hogy mit végzek
2366 37|             egyik lábát a másikra vetve s fogait piszkálva; amiért
2367 37|               támláján keresztül tette, s úgy diskuráltak egymással.~–
2368 37|                    kiálta fel Bálvándy, s most már felugrott a székéről. –
2369 37|              akkor itthagyjam faképnél, s megszökjem tőle. Most megkaptam
2370 37|                megragadja a galléromat, s elcsukasson a feleségem
2371 37|                meg az ágyunkat idebenn, s tegyük magunkat egész kényelembe,
2372 37|                 otthon pénzt nem kerít, s vagy ő engem, vagy téged
2373 37|              szép fogait összeszorítva, s két kicsi öklét egymáshoz
2374 37|                útra Dorotheával együtt, s megtették a hosszú utat
2375 37|      zsugoriskodik, nem ad nekik pénzt, s most amiatt zavarban vannak.
2376 37|                 mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra nyúlt egyszerre
2377 37|  tormareszelésből kerültek volna elő.~– S mennyi volna az, amire szükség
2378 37|               paraszt ember, mint én. – S elkezdett aztán paraszt
2379 37|            nagyasszony elbúsulja magát, s hogy Béni fiát hazakapja,
2380 37|                 tartozást Csollánnénak, s aztán ő egyezkedik ki Bálvándyval.~
2381 37|         Jenőynének Párizsból hazatérve; s mikor a nagyasszony rajtarontott,
2382 37|               nagyasszony rajtarontott, s követelte, hogy hova tette
2383 37|             eladná, azért kapna annyit, s kiválthatná Bénit vele.~–
2384 37|        nagyasszony Kálmán ősi birtokát, s kiválthatja rajta Béni fiát.~
2385 37|                 szívét is belehurkolná, s megindult az ajtó felé.
2386 37|                 egyet gondolt Bálvándy, s még egy levél írására szánta
2387 38|         hajóhidat kiszedték a jég elől; s mikor visszatértetek, otthon
2388 38|             seper végig a sík jégmezőn, s arcaikba veri a sziporkázó
2389 38|                alatt viszik koronájukat s batyuban bíborpalástjukat.~
2390 38|              eltakarja nyomaikat hóval, s másnap (– és negyven év
2391 38|             idegen ház fényes termében, s bizonyságot tegyenek róla,
2392 38|                fűtetlen farkasordítóba, s keresni az üres fiókot,
2393 38|           hozzáülni a pompás lakomához, s reggelig elpoharazgatni,
2394 38|                több nap óta nem járták, s még hozzá az egész előadás
2395 38|               öltözőszobájából kilépett s a színházi szolgát felkérte,
2396 38|                a jég csupa korhadt már, s neki csak egy nyaka van,
2397 38|                  Hát nyújtsd a karodat, s kapaszkodjál belém.~Óh,
2398 38|                  áldjon meg az Isten!”, s azzal nekiindultak a zimankós
2399 38|             kiálta szenvedélyesen a nő, s magával ragadta kísérőjét.~
2400 38|                 nem voltak feltalálva), s az idő és az út nem volt
2401 38|          szemközt vágta nekik a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné
2402 38|               néhol magasan állt a víz, s nem lehetett tudni, lék-e
2403 38|             volt repedve a jégburkolat, s alulról fölfelé tolt jégtáblák
2404 38|             lábai csuromvíz voltak már, s ekkor megállt az eső, megfordult
2405 38|              szakadások voltak a jégen, s ott keresztbe tett deszkák
2406 38|                esernyője fogantyújával, s azon keresztül kijutottak
2407 38|            beerőlteté Cilikét az ajtón, s maga sietett vissza a Dunához.
2408 38|                 szél egészen megfordult s erős északi széllé vált:
2409 38|                szökni az ingó jéglapra, s aztán vissza ugyanazon az
2410 38|       riasztotta fel az éji sötétséget, s azután három dördülés az
2411 38|              mely egyre tovább terjedt, s tompa harsogó moraj emelkedett
2412 38|               levetette átázott ruháit, s átöltözött Csollánné estélyéhez.~
2413 38|            fogadta az utoljára érkezőt, s nem kérdezte tőle, hogy
2414 38|           felelt mindannyiszor Aszályi, s hunyorgatással jelzé, hogy
2415 38|                 bosszantására mondatik, s fel sem vette.~Ő csak arra
2416 38|                 ült le zongorája mellé, s művészi játékával elragadá
2417 38|               Az rá hagyta magát venni, s eléneklé az Erlkönig dalát;
2418 38|         kártyázószobákba vonult vissza, s két arcot kísért mindig
2419 38|              kísért mindig figyelemmel. S mentől tovább figyelt rájuk,
2420 38|               forspontbiztos volt nála, s az egész vendégsereggel
2421 38|           sebesen a megdagadt ár fölött s ropogva omlottak egymásba,
2422 38|           menjenek vissza az ő házához, s maradjanak ott addig, amíg
2423 38|             talányt; kezet szorítottak, s mentek egyik fel, másik
2424 39|             keresték egymás társaságát, s tudtak együtt mulatni.~Itt
2425 39|         egymásnak vakmerő reményeikről, s szövetkeztek nehéz vállalatokra:
2426 39|           megfordult e kedélyes körben, s az ifjabb nemzedék vezérének
2427 39|  figyelemreméltó értekezéseket közlött, s vakmerő volt a hazai jogelveket
2428 39|          naptárt egy kövér nyomdásznak, s csinált népies verseket,
2429 39|                kelendőségnek örvendtek, s a kiadó által rendkívül
2430 39|               összeszedte a pletykákat, s ha nem kapott, csinált maga;
2431 39|              mulattatóan tudta előadni.~S ahol a pletykákat legszívesebben
2432 39|           valamit, egyszerre elhallgat, s aztán kotródik hátrafelé.~
2433 39|         tartóztatta a budai színészeket s azok között Bányaváryt is,
2434 39|                nincs itt báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi
2435 39|           húgodat, Bányavárynét Budára; s míg férje a pesti parton
2436 39|             többet; felugrott helyéről, s halványan, mint egy szobor,
2437 39|              odalépett a társaság közé, s egyenesen Aszályi előtt
2438 39|                egy férfi, aki reá várt, s együtt mentek karöltve a
2439 39|              gazember! – kiálta Kálmán, s azzal egy olyan pofont adott
2440 39|               egyik fele, mint a másik. S csak azután jutott eszébe
2441 39|             társaságból szekundánsának. S miután kiszemelte a legbékésebb
2442 39|               ami nem abstract theoria, s egynek sem fog eszébe jutni,
2443 39|         kétkrajcáros hólyaghúzó tapasz, s a fickó mint vitéz ember
2444 39|            jégen oda és visszairamodni, s még az estélyen is megjelenni,
2445 39|                neked is füledbe megy. – S erre az esetre olyan bizonyos
2446 39|              Mit tudsz?~– Hallgass rám, s ne hadonázz az utcán. Eredj
2447 39|                 hát én prókátor vagyok, s van egy kliensem, akinek
2448 39|      legrosszabbat, amit csak képzelsz, s aztán siess, ahogy csak
2449 39|            bolondja a színészvilágnak – s minden szép művésznőnek
2450 39|           hosszas keserveset sóhajtott, s aztán nyugodt hangon beszélt.~–
2451 39|           megszúrtak, még méreg is van, s az már megöl. Óh, miért
2452 39|                 Kálmán, odahajolva fölé s gyöngéden kényszerítve a
2453 39|              kedvencét elvitte magával, s aztán jártak együtt és osztoztak
2454 39|            bennünket, elhagyja hazáját, s elmegy külföldre idegen
2455 39|                 meg az impresszáriónak. S aztán ő maga is azon külföldi
2456 39|                a szemei után külföldre, s átesküszik idegen oltárhoz,
2457 39|               megcsókolá a nő homlokát, s ez ölelésben, e csókban
2458 39|                 tudta, hogyan ért haza. S minek ment haza?~„Hogy mit
2459 39|                  amely előtt térdeplek, s letépi róla az oltárképet.
2460 39|                  az istentagadóvá lesz, s megundorodik a szerelemtől.
2461 39|      gúnykacajjá válik önnel szemközt!”~S mikor aztán annyit összeírt,
2462 39|             kínordítását hallatom vele. S azután mi nekem ez asszony?
2463 39|                 dobta a levél rongyait, s sietett a színházhoz.~Péntek
2464 39|             híres embert sokan ismerik, s mutogatják egymásnak. Ha
2465 39|           Csigában” történt jelenetről, s emiatt zavarban érezte magát
2466 39|                 Egyenesen eléje lépett, s így szólítá meg:~– „Te,
2467 39|              hűtlenségéről költött hír, s bosszú vezette félrelépésemet;
2468 39|     impresszárióval kötött szerződését, s megmutatta azt Kálmánnak –
2469 39|                 van, és nem lesz többé…~S azután érzékenyülten nyújtá
2470 39|                a carbonarik iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen
2471 39|               ki ellen annyit vétettem, s ki soha nem hányta azt szememre.~–
2472 39|        sátorfáit, és vándorol tovább.~– S amit eddig építettünk, az
2473 39|               fogadásunk, mely majd ide s tova betelik; hogy tizenkét
2474 39|                Azzal megfordult Kálmán, s indult kifelé. – Bányaváry
2475 39|                Bányaváry utána sietett, s rimánkodva kérlelé:~– Hát
2476 39|       tekinteted?~Kálmán visszafordult, s sötéten ránézett.~– Amíg
2477 39|               mentél, akkor felejts el!~S akkor sem hagyta a kezét
2478 39|        Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik percben már játszott,
2479 39|               mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
2480 39|            Cilike ismét a hívő nő volt, s ő maga biztatta már legjobban
2481 39|              szolgáltattak bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta;
2482 39|            Magával hozta a gitárját is, s mikor a társaság kívánta,
2483 39|              Énekelt szerelmi hűségről, s úgy ragyogtak a könnyek
2484 39|                iránt mást, ha távol van s nem látja, s mást, mikor
2485 39|               ha távol van s nem látja, s mást, mikor közel van és
2486 39|                Ez a teának a sajátsága.~S azután nagyon elővette a
2487 39|              betakarta vele a gitárját, s indult a holdvilágos utcának
2488 39|                megvan a maga részegsége s a maga mámor filozófiája.~
2489 39|                egyet vetett az oldalán, s besomfordult a szűk utcába,
2490 39|            legkisebb neszre fölébredek, s akkor aztán hiába fekszem
2491 39|         kertajtó előtt, fogja a gitárt, s elkezdi énekelni. Nagyon
2492 39|         énekelni. Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki
2493 39|              első álmomból ébredek fel, s nem tudok többet megaludni.
2494 39|                 olyan szépen ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat,
2495 39|               ember fog ismét uralkodni s gondja lesz rá, hogy a rossz
2496 39|                kebléhez fogta a gitárt, s mint szokás, rázendíté a
2497 39|                egy lesben álló rémalak, s egyenesen neki esik hátulról.~
2498 39|            troubadour kezéből a gitárt, s olyat vágott vele egyet
2499 39|                 húrja lepattant íziben, s csak a gitár nyaka maradt
2500 39|               aztán végig a szűk utcán, s nem várt kevesebbet, mint