Part

2501 39|             Ázsiából fogja útját állni, s úgy ellazsnakolja valami
2502 39|               utca közepén tartva magát s aggályosan kerülve minden
2503 39|               egy összeesküvő carbonari s rárivallhat: „hát te hol
2504 39|         összegyűrt kalapja horpadásait, s arcára rántva carbonariját,
2505 39|        kisgyermeke ott feküdt mellette, s kicsi kezét anyjának szájához
2506 39|          utánajött láthatatlan lábakon, s egy láthatatlan kéz még
2507 40|               látni. Ez neked sikerült. S te akkor azt gondoltad magadba:
2508 40|                 kompromittálni készült; s egyúttal ezt a harmadikat
2509 40|                hanem aztán eredj innen, s ne jöjj hozzám többé; psycholognak
2510 40|             egyebet nem, apai örökömet, s a becsületes megélhetésre
2511 40|            látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza tőle.
2512 40|           nyomor szövetségesünk nekünk, s a szenvedés adja az erőt.
2513 40|                 Nem! Én ismerem magamat s magamról az egész fajtámat.
2514 40|            tudattól, hogy melle romlott s az írót attól a tudattól,
2515 40|           rajongott ezért a színészért, s dühös volt az ügyvédére,
2516 40|            asszonyi és férfiúi hiúságot s a pongyola irályt meghonosítani
2517 40|             bárhova írt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden
2518 40|        asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt ilyen eszköznek.~
2519 40|               hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni.~
2520 40|                pálmának nőtt fel azóta; s a forrás, amit Mózes-vesszejük
2521 40|         Dolgoztak éjjelt nappallá téve, s nem jutott munkájuknak sem
2522 40|                 megszentelt nevű ember.~S minő apró kövek állták útjukat
2523 40|       szerkesztő maga volt a korrektor, s Kálmán nemcsak novellákat
2524 40|           Tseresnyés uram segítségével, s felírta rájuk a levélcímzetet.
2525 40|                aztán friss szedés kell, s ez éven át felmegy száz
2526 40|              múlt ősz nagyon esős volt, s a kukorica megpenészedett,
2527 40|               de akkor bizony baj lesz. S nemcsak baj lesz, hanem
2528 40|               egy negyedévi angáriával, s kezdte megtanulni, hogy
2529 40|              adósságok terhe is nyomja, s azt tudja, hogy amit most
2530 40|               úgy undorodik a tintától, s ha a haláltól válthatná
2531 40|              fest, megpihen az írástól; s amíg ír, addig megpihen
2532 40|        visszakapja a kedvét az íráshoz, s az írás közben a festéshez.
2533 40|         belopódzott a képet megbámulni, s megcsókolta a drágalátos
2534 40|                veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté a műhelyébe
2535 40|              ember, aki csizmát rendel, s kapjon kedvet utána.~Csakhogy
2536 40|              magának kordovány csizmát, s ott meglátta azt a képet.
2537 40|             fűszerkereskedőnét vett el, s most már emeletes háza van.
2538 40|            uramat „majszter bácsi”-nak, s az egész városban senkit
2539 40|           rögtön a kezéből a fordítófát s a térdéről a lábszíjat Tseresnyés
2540 40|              lábszíjat Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál
2541 40|                atelier-je volt felütve, s ez szókkal mutatá be ragadományát: „
2542 40|        Kálmánhoz.~– A neveletlen ember! S még szóba álltunk vele.~–
2543 40|            pénzt hozott volna a házhoz, s a munka egyre megy.~– Ejh!
2544 40|                vonul el, ezüstszegélyű, s a távol Tisza kanyarulatai
2545 40|             jutott Apelles csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy
2546 40|            távolban legyen egy égő ház, s annak a fényénél legyen
2547 40|               egy húsfüstölő kürtőjébe, s mikor jó füstösek, akkor
2548 40|              földhöz vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak:~–
2549 40|           Szolnokba; lesz pénzünk elég. S ha nekem lesz, önnek is
2550 40|            házigazdája kérges tenyerét, s aztán csak fölvette ismét
2551 40|               fölvette ismét a rajzónt, s hozzáfogott, hogy egy olyan
2552 40|      nyugalmából vonva el a drága időt. S már az évnegyed is a vége
2553 40|               is a vége felé közelgett, s újra fenyegetőleg tornyosodott
2554 40|            kicsúszott alóla, ő leesett, s kificamította a lábát bokában.~
2555 40|                felkelni vele az ágyból, s három hétig nem állhat a
2556 40|                pedig”. Mert az kőtőszó, s Béni úr paripáinak Kálmán
2557 40|                fölkelek, majd kiváltom; s Kálmán úrnak feketekávéja
2558 40|             tisztes ezüstgombos mentét, s kivitte az egyik ajtón,
2559 40|           felfedezte a Fidzsi-szigetet, s Wasztl fűszeres boltja előtt
2560 40|             lesz, aki megveri az ajtót, s odábbszalad.~Azért is, hogy
2561 40|           csizmákat, hát én jövök értük s viszem mind; kell már a
2562 40|          embernek a lábára volna öntve, s úgy járjon benne egész nap,
2563 40|             megázik, kitörik az oldala, s aki azt akarja, hogy fel
2564 40|                ilyen csizma nem csizma, s amelyik csizmadia ilyen
2565 40|              volna, ha beáll kispapnak, s lett volna inkább kanonok.
2566 40|              tehát vevé a kamrakulcsot, s elindult sántikálva a kamrába. –
2567 40|                utcán lézengő kocsisait, s kihordatta velük a kamrából
2568 40|             uram belép a tisztaszobába, s meglátja ott azt a felakasztott
2569 40|                  Hisz ez az én házam!~– S ez Tóth uram háza volna?~–
2570 40|                a lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott a szekéren,
2571 40|               is; ha megadja az árát.~– S mi légyen az ára?~– Száz
2572 40|                egy garast ki nem adott, s most száz forintot nem sokall
2573 40|           egyért egy, a kettőért kettő; s én mind a kettőt viszem;
2574 40|               hogy várja meg az ebédet, s a piktor hazatértét. Hogy
2575 40|                idő unalmassá ne váljék, s az ebédet is könnyebben
2576 40|                 a többi most itt van.~– S mi lesz ezekből?~– Majd
2577 40|           sajtos megveszi fontszámra.~– S mi legyen abban a nyomtatásban?~
2578 40|                  föltette a pápaszemét, s elkezdett Tóth uramnak felolvasni
2579 40|                  hogy mindenki megérti, s a próza meg olyan szép,
2580 40|                minden étel elromlik is.~S az idő csak telt. Hol a
2581 40|         nyomtatványt, fölvette a másik, s az olvasott belőle; Tóth
2582 40|               észre, hogy beesteledett. S ők jóllaktak anélkül, hogy
2583 40|                 elmaradt másutt ebéden. S nekem még ma el kell indulnom
2584 40|            csomónként négy forintjával, s hazaviszem magammal. Nagyon
2585 40|             láttam, akkor elhálálkodik, s szeretné tudni, hogy mivel
2586 40|                 tiszta lelkiismerettel, s kihordatta a csomagokat
2587 40|                 Ezt a pénzt itt hagyom, s megrendelek érte egy képet
2588 40|         diadalainak tanúja volt egykor, s melynek oldalán még most
2589 40|            Végigtámolyog a Duna-parton, s átbámul Budára; hol egykor
2590 41|           higgadtak a tanácskozmányaik, s legillendőbb hangon fogalmazvák
2591 41|                az egész kongregációval, s ha tette, válogatott stílusával
2592 41|                 szép üldözőhöz fordult, s attól meg is nyerte a szabadságát,
2593 41|              háládatosság kifejezésére, s nemcsak a pénzt, hanem más,
2594 41|                 sietett neki lefizetni, s sokkal inkább igyekezett
2595 41|              magát utána feljelentetni, s a retorika minden eszközeivel
2596 41|               jelenjen meg ** megyében, s segítsen a józan pártot
2597 41|             felhívásnak eleget is tett, s a nagyasszony kíséretében
2598 41|               az ő tanácsát is kikérik, s okos dolognak tartják azt,
2599 41|                a világ előtt tanúsítsa, s erre egy igen jó alkalom
2600 41|                a főispánok kíséretében, s a nyerendő ovációkban az
2601 41|           forintba, mint egy krajcárba; s miután a püspökök már akkor
2602 41|                 klasszikus ollója alól, s hozzá ezüstös csójtárt a
2603 41|                 a helybeli tiszteletes, s Béni bácsi tanulta azt éjjel-nappal,
2604 41|               tanulta azt éjjel-nappal, s egyszer-kétszer már volt
2605 41|                 ló, vagy a diák dikció; s eleven sejtelme volt róla,
2606 41|       kocsijához, akit midőn meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan
2607 41|             jelt a kocsisnak indulásra, s azzal robogott hintó és
2608 41|              érte utol, még András sem: s ennélfogva hamarább hazaért,
2609 41|        keresztülbukott a lónak a fején, s így fél ló hosszával megelőzte
2610 41|             mely ezúttal, gyalog lévén, s fogván a két fülét, az olvasáskor
2611 41|                ahogy Béni bácsi ígérte; s e lakoma alatt Béni bácsi,
2612 41|            nézték olyan kegyes szemmel, s a megye székvárosában mindenki
2613 41|            minden ember ismeri egymást; s az inast és diákot hamar
2614 41|             Bálvándy szedte őket össze, s vitte magával a harmadik
2615 41|      Bálvándyhoz, mikor a városba ment, s ott ebédelt az asztalánál,
2616 41|             bundaszagú eredetiségekkel, s a kölcsönös tréfálásnak
2617 41|                a lovaikat az istállóba; s aztán bementek Bertihez
2618 41|              hogy ez csak valami tréfa; s szétnéztek a háznál, hogy
2619 41|       küldöttségeit; amint beesteledett s minden tisztességes ember
2620 41|           főispánt megilleti az időzés: s azok között a pokol még
2621 41|                a legilledelmesebb hely.~S újra rárivallják nagy röhögés
2622 41|               biztost küldtek a fejére, s a székvárosban történt hallatlan
2623 41|              perduellis botrány okozói, s ki volt annak a vezetője.~„
2624 41|            Decsérynek macskazenét adni, s Csollán Bertit csukatni
2625 41|                folytonos ünnepély volt, s az ünnepélyek társalgási
2626 41|    természetesen a politikai események.~S e dinomdánomnál, hol a mulatság
2627 41|            Dorothea bálványozta atyját, s azt a legtökéletesebb embernek
2628 41|             Decséry igen jó ember volt, s Dorothea nem emlékezett
2629 41|               tegye, pedig divat volna, s publikumot csinálna vele
2630 41|               Erdélybe óhajtok menni.~– S meddig óhajt ott maradni?~–
2631 41|          protestánsokká kell lennünk.~– S ez öntől nagy áldozat lesz:
2632 41|             levő alakot lát őrajta túl; s ha olyan közel lépett hozzá,
2633 41|            nőnek az elhagyott szeretőé, s ezek a gondolatok kinn ülnek
2634 41|              volt már ez összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt
2635 41|            élhet oly férjjel, ki atyját s az egész Decséry családot
2636 41|            protestáns úrhoz mehet nőül; s így örökre el van veszve
2637 41|                a politikai bukásnál is. S el kellett tűrni, nem lehetett
2638 41|              nem mehet, mint katholika; s ez örömtelen ifjúság lesz
2639 41|             Bálvándyhoz vitt hozományul s amit az vissza tartozott
2640 42|                Pesthez közelebb legyen. S onnan aztán az emlékezetes
2641 42|        határőrök fogták körül kocsiját, s azt mondták, hogy szálljon
2642 42|            annak, aki szeme közé nevet, s átlép azon, aki dacol vele:
2643 42|         áldomással búcsút vettek tőlük, s útnak eresztették.~Első
2644 42|                 bitangmarhák rekeszébe, s hivatalosan tudtukra adták,
2645 42|                arccal osztá parancsait, s a városi orvos egy nagy
2646 42|              benne egy adag Coriolanus; s minként Cajus Marcus Corioliban,
2647 42|             akként rántott ő is kardot, s kivont szablyával rohant
2648 42|              meg ne szúrja benne magát, s így Bányaváry vitézül elfoglalta
2649 42|            felnyitotta karavánja előtt, s diadallal vezette azt be
2650 42|              nevetésre vették a dolgot, s azt mondták, hogy csak tréfáltak
2651 42|      dúskálkodtak a drága sok dinnyében s gyümölcsben, amit más halandó
2652 42|               félig kinyitotta az ajtót s a küszöbben megállva, egy
2653 42|                csak ránézett az arcára, s azzal a háta mögött tintával,
2654 42|             mulattatni tudó színészeket s a mindkettőben kitűnő katonatiszteket.
2655 42|               is kivonatott a városból, s a tisztek is eltűntek. Áthelyezték
2656 42|                a még fertelmesebb majom s a legfertelmesebb Aszályi.
2657 42|         megjelent mindennap Katinkánál, s hízelgett a háziasszonynak,
2658 42|              tollát kitépte a csőrével, s mint egy kopasztott lidérc
2659 42|                 nejétől.~Még egy lépés, s egészen közel lehetnek egymáshoz.~
2660 42|                mint egykori szerelmének s fogságból kiszabadítójának
2661 42|               kolna udvarára megérkezik s az eléje siető ispánnak
2662 42|           levetkőztetik tetőtől talpig, s egy kád vízbe ott a kolna
2663 42|               gondolja magában Aszályi, s elkezd görögül könyörögni
2664 42|                 és fenyőmagot hintenek, s Aszályit úgy felfüstölik
2665 42|               illatoznak az otkolontól, s akkor azt mondják neki,
2666 42|                 a komornyik felszakítá, s Aszályi egyfelől egy csípővassal,
2667 42|                 akit éppen a hideg lel. S akit éppen a szép madonnaarctól
2668 42|              madonnaarctól lel a hideg; s aki a világélvező szép delnőt
2669 42|              már olyan nagyon ismeri! – S még hozzá az általános kedélytelenség,
2670 42|                 ha visszagondolt rájuk, s untatá amazoknak a ragyogása.
2671 42|               midőn végképpen elveszté, s éppen oly mértékben fanyalodott
2672 42|           Magyaráti pincéje híres volt, s Aszályi nem volt idegen
2673 42|          svalizsértisztek társaságában, s hogy a kolera hírére hogy
2674 42|                 futott szét valamennyi; s hogy unja most magát a szépasszony.
2675 42|             Énhozzám? – hebegé Aszályi, s letette az ajkához emelt
2676 42|               zsebéből Katinka levelét, s a többit eltakarva, csak
2677 42|         haragszik meg semmiért! Hahaha! S arra én lennék éppen jó,
2678 42|           ruháit, feltetette a szekérre s elszállítatta vissza Aradra,
2679 42|            kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett csak gondolkozni
2680 42|              szabadszellemű úrhölgynek, s az, amit zsebében visz,
2681 42|         csomagot belehajítsa a Marosba, s aztán maga beálljon katonának,
2682 42|            vendéglőben sorban kontózni, s mikor az ember az egyik
2683 42|                ne lássa a sok temetést, s ne hallja a sok énekszót.~
2684 42|           Aszályi kedélyes akart lenni, s elmondta mindazt, ami vele
2685 42|         Templáriusok” című tragédiában, s eksztázisra torzított pofával
2686 42|            hanem hirtelen eszéhez tért, s a csengettyűhúzót rántotta
2687 43|      halálharangszó zúg minden faluban, s az visszariasztja. Az egész
2688 43|           pipájáról, kedvenc ételeiről, s kényszerű böjttel sanyargatja
2689 43|                 ne hozza ide a kolerát. S az öregasszony szíve megesik
2690 43|              gyámoltalan vén gyermekén, s elodázza jövetelét: majd
2691 43|           elővesz, mikor egyedül marad, s elmereng vonásain.~Gondol
2692 43|                  Néha fölkelhet nappal, s egy vázolt kép alakjain
2693 43|           mester leírja azokat papírra.~S akit annyian szerettek,
2694 43|           kedves meglepetésre ápoltját, s fölsegítse rá tisztesebb
2695 43|           eszménykép?~Kocognak: szabad? S kinyílik az ajtó. Betekint
2696 43|                Tóth Máténé asszonyom az s Erzsike leánya.~Ah! nem
2697 43|                 megszólaló szép képeit, s írhatja azokat a gyönyörűséges
2698 43|         harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam,
2699 43|              saját arcomat is közétek – s aztán mindig otthon leszek.
2700 43|            engemet is elsegít valahová; s mi mind olyan boldogok leszünk,
2701 43|    meggyógyultak már ilyen betegségből, s késő vénséget értek. Kálmán
2702 43|                 került elő a szekérből, s mit a halálvész alatt mind
2703 43|               hogy ők mégis itt vannak; s csak azután hogy a vén cseléd
2704 43|               edényt Kálmán szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen
2705 43|        szorongatásaitól, fel tud kelni, s vágyik ki a szabadba. –
2706 43|         megtette az utolsó ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés
2707 43|            nagyon közel van a városhoz.~S azzal hazatértek ismét.~
2708 43|                 ez is nagyon közel van.~S azzal kiszámlált kétszáz
2709 43|            Azután odahívatta a sírásót, s kialkudott vele ott azon
2710 43|             szőni fölénk a szemfödelet, s gépeinek zúgása fogja képezni
2711 43|            része felé a kővé vált élet, s a sírokat beépítik utcasorokkal!
2712 43|         fejedelmi házsorok koszorúzzák, s azok között a tudomány,
2713 43|             hírükből ismerünk még most, s vasutak hosszú vonalai fognak
2714 43|                előre, hosszú zsinegeit, s a legkülönb palota volt
2715 43|                Kálmán kezébe veszi azt, s amint a címiraton meglátja
2716 43|               van, hogy te boldog légy, s ha én adhatok valamit boldogságodhoz,
2717 43|            odasütött a feltárt levélre; s onnan vissza Kálmán arcába.
2718 44|       hajadonfővel jött végig az utcán, s aztán csak bámult maga elé
2719 44|               riasztja fel mélázásából, s amint odatekint, egy magas
2720 44|              itt lakik-e Jenőy Kálmán?” S aztán ő kérdezte meg az
2721 44|                idegentől:~– Kicsoda ön? S miért keresi Jenőy Kálmánt?~
2722 44|               kezéhez, megcsókolta azt, s azt mondá neki:~– Szelim
2723 44|               akik leszegték a födelet, s még azután is arra a helyre
2724 44|                 Pál hosszú kurdsüvegére s Miska inas sipkájára. Az
2725 44|           énekkar, Barkó Pál a lelkész, s a vén szolgáló a zokogó
2726 44|              szolgáló a zokogó kíséret.~S Tseresnyés uram olyan szépen
2727 44|         gyászéneket hallotta közeledni, s a szemközt jövők kitértek
2728 44|                 a sírba a drága terhet, s aztán siettek odább; nekik
2729 44|              arra tette hosszú süvegét, s keresztyéni módon előbb
2730 44|                felső gombját lesrófolá, s annak az üregéből kínai
2731 44|                pergamenpapírt vont elő, s arra ismeretlen ákombákokat
2732 44|                 nagy kereszt talpkövén, s a maga előtt elterülő városra
2733 44|                 Dhawalagiri hegy alatt.~S azután mentek együtt szótlanul
2734 44|                a keleti üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy
2735 45|             ugyan, vásott gonosz csont, s otthon csak tehernek van;
2736 45|           magának is alig van mit enni, s kis putriban lakik valami
2737 45|             tehát maga maradt a háznál, s egyedül beszélgetett a pókkal,
2738 45|           szegletben szemfödeleket sző, s fogoly legyeket énekeltet,
2739 45|               ver az ágydeszkák között, s a szúval, ki a kemény fában
2740 45|                 nénje, a koldusasszony, s elvitte magával. Csak ahhoz,
2741 45|             szobában Tseresnyés mester, s újra meg újra elolvassa
2742 45|          elolvassa Kálmán költeményeit, s úgy beléjük merül, hogy
2743 45|               valaki rányitja az ajtót, s egy gyászba öltözött öreg
2744 45|              asszonyság előkelő úrhögy, s ha a lelki gyötrelem úgy
2745 45|                  Odament az úrhölgy elé s keményen arcába nézve, monda
2746 45|             megkérdezem tehát mástól” – s azzal azt sem mondta fia
2747 45|               valahova falura menekült. S halálhíre csak hírlapi vaklárma,
2748 45|                  nak címezve őt, szépen s könyörögve előtte nagy alázatosan,
2749 45|               feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak vele boldogan.
2750 45|                gondoskodva van arról –, s megdicsőíti hamvait. De
2751 45|                 hálókamrájába a mester, s magára zárta az ajtót, ott
2752 45|                Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú nem olvasnak
2753 45|                 a halottak nefelejcsei, s egy percig elgondolkozott
2754 46|          dísszel és fénnyel hazavinni – s azon túl béke legyen a hívek
2755 46|           ítéletben körül is volt írva, s egy bizottság kinevezve,
2756 46|                 legmélyebb tisztelettel s a szépnem iránti legbuzgóbb
2757 46|             fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb frakkot
2758 46|           öltöny alig volt még viselve, s vagy egy púpos törpéé lehetett
2759 46|                 háromszegletű kalapban, s hátul a bakon szerecsen
2760 46|           juhászkutya szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt
2761 46|                ő kezet is tud csókolni.~S minthogy fejébe vette, hogy
2762 46|           érzelgése kárba veszett bele; s azután arra kérte Bertit,
2763 46|        kastélyába minden rangjához illő s uraságától kitelő pompával
2764 46|                neki az ítélet értelmét, s lelkére kötve sok szép erkölcsi
2765 46|                túlzása a kötelességnek, s egészen tüntetésnek látszik. –
2766 46|            műszavaiból elprofitírozott, s így rávette az asszonyságot,
2767 46|                 csitítá a szerető férj.~S azzal megint egy oláh legény
2768 46|                   kiáltott fel a delnő, s ki akart ugrani a kocsiból;
2769 46|                menekvésre nem volt mód, s Csollán Berti mindenre csak
2770 46|             törvény parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége.~
2771 46|           utcára, onnan ki a Kúria elé, s így a kecskeméti kapun át
2772 46|                oláh legény tilinkózott, s az első csacsira felkapott
2773 46|              hintó mélyébe vonta magát, s fátyolát háromszorosan vonta
2774 46|    valamelyikének szavára vélt ismerni, s lehetetlen volt a nagy zsivajon
2775 46|          haladva kísérte a díszmenetet, s röhögve kiáltozott be hozzá. – „
2776 47|            mulató népet, üzért, utazót, s vontatja a rakott kikötőkbe
2777 47|             mint hajdan egy egész hold, s egy hold belőle egy kis
2778 47|               nemes, mindenki dolgozik; s minden munka gyarapít.~Négy-öt
2779 47|                a hazai színművészetnek, s mindannyi versenyez egymással
2780 47|              csapat már, hanem tábor; – s amit beszélnek, Európa fővárosai
2781 47|           testületben, a kormányzatban; s a tudósok ünnepe, kik azt
2782 47|          művelik, országos ünnep. A nép s a tudós egymáshoz közeledtek,
2783 47|             tudós egymáshoz közeledtek, s megértik egymást.~Felébredt
2784 47|            Felébredt már minden nemzet, s az ébren levők versenyeznek
2785 47|            nyomda működik a fővárosban, s naponként százezer hírlapot
2786 47|               igazságszolgáltatás keze, s a rendet maga a nép közérzülete
2787 47|                  A katona is honpolgár, s minden honpolgár jó katona;
2788 47|  Megtízszereződött a főváros lakossága, s emelkedésével nem süllyedtek
2789 47|               azokat, kik előre mentek, s kiknek vezető nyomai után
2790 47|              alakja örökké ifjú maradt, s a remekműhöz, mely korát
2791 47|             honpolgár, ki őt eltemette, s sírjának titkát magával
2792 47|                 kegyeli ősei temetőjét, s az épülő utcák kikerülik
2793 47|               akarja venni a por közül, s elszállítani panteonába;
2794 47|      ércszoborban akarja feltámasztani, s jajszóval kiáltja, hol vagy.~
2795 47|             midőn a szobrot leleplezik, s az ércalak megjelen az isteni
2796 47|               is, felváltani a nappalt, s ezüst fényt von a költő
2797 47|             lenézesz: a hajdani Cilike, s talán az a tántorgó alak,
2798 47|               pompásan eltemetjük őket, s mindegyiknek szobrot emeltetünk.~