Part

 1 5 |               meg fogja tudni, hogy a Kálmánt kicsapták az iskolából.
 2 5 |            mutatóujját, azzal bevonta Kálmánt a konyhába, ott nem volt
 3 5 |              senki. Onnan betuszkolta Kálmánt egy kis oldalbenyílóba,
 4 5 |          csináljak.~Cilike igyekezett Kálmánt kituszkolni a nagymama szobájából,
 5 5 |               találta már édesanyját, Kálmánt és Cilikét. A leves is ki
 6 6 |           annyi rokoni szeretet, hogy Kálmánt meginvitálja az együttmenetelre;
 7 6 |     gyönyörűségét találta benne.~Csak Kálmánt nem ragadta magával az általános
 8 6 |             nőtt a sok tanulástól.~De Kálmánt csak ez a fenyegetés sem
 9 7 |          nagyasszony azzal kárpótolta Kálmánt az otthonmaradásért, hogy
10 7 |              csalhatatlan volt. Ezt a Kálmánt nagyon háborította az, hogy
11 7 |              Bálvándy, amint meglátta Kálmánt, egyenesen hozzá sietett.~–
12 7 |            Bálvándy ismét karon fogta Kálmánt, s vitte magával egy szegletbe.
13 7 |        végződött, Bálvándy karon ölté Kálmánt, hogy felvezeti a színpadra.
14 7 |              menni, s bátran bevezeté Kálmánt. Ő már otthon volt a színpadon.~
15 9 |              hogy egy sem vallja meg.~Kálmánt pedig mindennap meglátogatták
16 9 |             szidást; úgy tett, mintha Kálmánt szidná.~– Sed bene ipsi
17 9 |             aztán Korcza úr félreinté Kálmánt, s suttogva adá neki az
18 9 |         asztaltól, Korcza úr megfogta Kálmánt fejénél fogva, ez volt nála
19 9 |               s még egyszer biztosítá Kálmánt afelől, hogy alázatos szegény
20 10|           delnő, kacagó hangon, amint Kálmánt meglátta. – Ejh, nem is
21 10|       hívogatta az urakat vacsorálni.~Kálmánt nagyon kezdte bántani a
22 11|                kívánságból bekaphatta Kálmánt az irodába, hogy valamit
23 12| gazdasszonynak volt drága dolga, mert Kálmánt napestig nem látta; azt
24 12|               Kalender úr kényszeríté Kálmánt, hogy egyenként szedje sorba
25 12|              hogy nem fogja meglátni.~Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka
26 13|            együtt ebédelt a Griffben, Kálmánt nem bocsáták el többé kezeik
27 13|          gálába csapta magát, s vitte Kálmánt a hercegnőhöz, hogy bemutassa
28 13|         fráter! – monda, megölelgetve Kálmánt. – Nagyon szerettem frátert.
29 13|               A fiskális aztán átadta Kálmánt Biróczy kezeibe. A kis sánta
30 13|            pirult el? – Ha úgy volna?~Kálmánt megnémítá e bűvös-bájos
31 13|        monsieur Clamant”-hoz, ahogy ő Kálmánt címezte; (sohase tudta senkinek
32 15|         rögtön meg akarná ajándékozni Kálmánt. De miután Kálmán nem mozdult
33 15|       társaság valahonnan a háttérből Kálmánt látta előlépni. Az ifjú
34 15|              főispán behívatá magához Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy
35 16|         szokott, de ott nem látta meg Kálmánt; délután kihajtatott a Városligetbe,
36 16|               koszorú ki nem jött, se Kálmánt nem lelte sehol.~Este elment
37 16|            tőle.~De hisz ő nem akarta Kálmánt meggyógyítani.~Márpedig
38 20|           mondta meg neki előre, hogy Kálmánt is ott fogja találni.~Kálmán
39 20|            fenyőből álló hídra lépve, Kálmánt mégis rávitte az emberszeretet
40 21|                Legalább felszabadítja Kálmánt az udvarlás kötelességétől.~
41 21|             grófnő lesz olyan kegyes.~Kálmánt nem kellett erre kötéllel
42 22|             eszeveszett hős.~Ő akarta Kálmánt megszégyeníteni Decséry
43 22|          rusznyák parasztok odahátul.~Kálmánt magát hatotta meg legjobban
44 22|          karjai közül saját ölelésébe Kálmánt Borcsay – vagy pardon! –
45 23|             odavonta Cilikét, másikra Kálmánt, s mindkettőnek a derekát
46 24|          Karjánál fogva hozta magával Kálmánt, akit az udvaron kapott
47 24|            tette-vette, odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével
48 25|          szekér azonban előállt, mely Kálmánt tovaszállítandó volt, jó
49 25|       eredetivel összehasonlítá; – de Kálmánt jobban ittasítá minden dicséretnél
50 25|            napon Biróczy meglátogatta Kálmánt. A kis gnóm arca komoly
51 25|              És azzal Biróczy elkezdé Kálmánt examinálni; mint ahogy szokták
52 25|         hangon ő sohasem hallotta még Kálmánt szólni. Az ifjú költőnek
53 25|               három szó közül; de már Kálmánt mégis nagyon bántotta az,
54 27|            lepte meg Decséry hercegnő Kálmánt, hogy e napokban meg fogja
55 27|    áldomásokban. Bálvándy felköszönté Kálmánt, mint mindenütt legyőzhetetlen
56 27|             új költeménnyel lepte meg Kálmánt.~Ártatlan dolgocskák voltak
57 27|          rendezői Dorothea grófnőt és Kálmánt meg sem kínálták a játékban
58 27|         mindenki, aki gyászát ismeré. Kálmánt is nagyon meghatotta kis
59 31|            Decséryék maguk kérték fel Kálmánt, hogy számukra is szerezzen
60 31|   visszavonulásért Bányaváry lehordta Kálmánt, szerinte a szerző megjelenése
61 31|       elfogadásban, mindjárt áttért a Kálmánt oly nagyon érdeklő tárgyra,
62 31|               a gyanút hinti el, hogy Kálmánt e szép művésznéhez tán nem
63 31|             bizonyosan tudta fiától a Kálmánt fenyegető rossz hírt, ahelyett,
64 31|              baj, ott csüggeteg lett. Kálmánt pedig éppen az emelte fel.~
65 32|          kötődék vele tovább az álca.~Kálmánt érdekelni kezdte a kötődés.
66 32|       jázminbozót árnyába, s meghívta Kálmánt is maga mellé.~Kálmánnak
67 32|           számára Absteigquartiernak.~Kálmánt megundorítá e nőietlen élc.~–
68 32|               marasztá magánál ebédre Kálmánt.~Bányaváry erősen kicsípte
69 32|              igen szívélyesen fogadta Kálmánt.~– Hahó! Itt jön az én poéta
70 33|               kap enni. Felhatalmazza Kálmánt, hogy a levelét közölje
71 33|      konyhaajtónak vezette Cilikét és Kálmánt, ahol az öreg szolgáló fogadta
72 33|               Cilikét, jobbra melléje Kálmánt, balra Bányaváryt, ő maga
73 34|             ez eszme fogadta, kísérte Kálmánt. A velencei nyelv nélküli
74 34|            Végül rendesen megdorgálta Kálmánt, hogy miért nem írja meg,
75 35|               Az öreg azon volt, hogy Kálmánt mentől távolabbra eltuszkolja
76 35|              hogy miért látja most is Kálmánt, sem azt, hogy miért látja
77 35|               fölséges uram – sietett Kálmánt kimenteni Tseresnyés uram –,
78 35|       Galeotti? – szólt nyakon ölelve Kálmánt az ittas ember.~– Menjünk
79 36|              nem látott a világ soha.~Kálmánt pedig bosszantotta ez az
80 37|               Ilyen szemekkel látta ő Kálmánt maga előtt, s hallani sem
81 37|              sem akartak sikerülni. Ő Kálmánt búsongó, levert tekintettel
82 37|         melyet mamája alkotott, midőn Kálmánt kitagadta; ha a jó szíve
83 39|           hallották volna a nevét.~De Kálmánt mindez nem bántotta. Ő költő
84 39|              de lesz!~Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy
85 39|            Innen leste egykor Katinka Kálmánt, amint Dorothea grófnő mellé
86 40|     kijátszásáért legközelebb találta Kálmánt.~Katinka bérbe fogadta Aszályit,
87 40|                hanem szégyen is lesz.~Kálmánt nagyon bántotta ez a veszteség;
88 41|          szalmaözveggyel elfeledtetni Kálmánt, mint saját feleségével;
89 43|               Azzal odaölelte keblére Kálmánt. Dehogy van már baja.~–
90 43|          megkísérté még egyszer, hogy Kálmánt rábeszélje: milyen jó helyet
91 44|              ön? S miért keresi Jenőy Kálmánt?~Az idegen föld alatti basszushangon
92 44|              Barkó Pál. Keresem Jenőy Kálmánt azon fogadás végett, melyet