Part

 1 3 |    Köszönettel visszaadom azt most önnek. Adjon Isten ezerannyit!~
 2 4 |            Levelét nem olvasta fel önnek?~– Nem.~– Haha! Különös.
 3 4 |            Ügyvédem majd meg fogja önnek mondani, hogy mit tegyen.~
 4 9 |         kedvét teljesítsem. Átadok önnek e célra egyezer forintot.
 5 10|             Majd megmagyarázom ezt önnek egyszer, s akkor meg fogja
 6 10|         azért szaladtam haza, hogy önnek kiadjak egy pert abból a
 7 10|         elő velem. Itt van, átadom önnek, ha érte jönnek, térítvény
 8 10|           kezébe. Én oda merem azt önnek adni: ön komoly ember. Ha
 9 10|         fürkészi; s ha kedve talál önnek támadni, hogy véleményt
10 10|            nekem fog az fájni, nem önnek.~– Én nem merem magamra
11 10|            műve.~– De azért szabad önnek véleményt mondani felőle.
12 10|           Mondja meg, hogy tetszik önnek! Titokban fogom tartani,
13 10|            a replika, itt adok még önnek egy dokumentumot hozzá.
14 10|           és aztán, ha készen lesz önnek a replikája: vigye el domine
15 12|    kockáztatásokba vágni. Én merek önnek arra a szakállára kölcsönözni,
16 12|        adok kevesebbet. Én ismerem önnek a viszonyait. Van nálam
17 12|         csekély rabattért beváltja önnek készpénzre. Tessék megszámlálni.~–
18 12|            aki öntől pénzt kapott, önnek a házából már úgy jött ki,
19 12|          derék dolog. Én elégettem önnek a kötelezvényét; ezáltal
20 12|           a kötelezvényét; ezáltal önnek az adóssága becsületbeli
21 12|         biztosítva vagyok. Jöhetne önnek úri kedve a kötelezvényét
22 13|     találkozunk, én legyek az, aki önnek alázatosan fog könyörögni
23 13|       merészség nemesség. Elmondok önnek egy történetet, amit talán
24 13|            arra, hogy én emlékezem önnek szavaira, s tán tapasztalni
25 13|         áll, hogy egy látatlan kéz önnek karja alá nyúl és emelkedni
26 13|           hát én mégis igazat adok önnek. A leányokból egyszer nők
27 15|               No, Jenőy úr, ezt én önnek nagyon köszönöm.~Kálmán
28 15|    emlékéül.” – Hát most én mondom önnek: „viselje ön ezt ennek a
29 16|          Hol?~– Azt nem mondom meg önnek.~Katinka csakugyan nem hagyta
30 20|   Egyébiránt nincs miért ott állni önnek és lesni a medvét, amíg
31 20|       Tessék velem parancsolni. Az önnek oly rettenetesen jól illik,
32 20|            valaki? – Én vétettem-e önnek valamit? Féltékeny volt
33 20|          én is az leszek. Elmondom önnek az utolsó egypár napnak
34 20|        ennek nincs. – Én elmondtam önnek a magam ábrándját: hölgy,
35 20|          vakmerő.~– Tehát elmondok önnek mindent – monda Kálmán –,
36 20|     Katinka kegyetlen mosollyal. – Önnek magas missziója volt; nagyszerű,
37 20|      hivatás. De hát ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában
38 20|      kunyhóban olvassák; – ha fájt önnek, hogy idegen nyelven társalkodom,
39 20|           egy házban? Nyűgöztem én önnek olympi felszállását? – Vagy
40 20|          barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott portékát árulok,
41 20|           önt: azt mosolyogva kell önnek fogadni, azt eltitkolni
42 20|         érti ön ezt még? Ah, ha én önnek volnék, nem állnék itten,
43 21|        kezében van a bot.~– De hát önnek hiában van fegyver a kezében? –
44 21|          neki:~– Eleget integettem önnek; de nem vette észre, hogy
45 22|         hogy ennek felét se ígérte önnek Csollán ezért a gyalázatos
46 22|         tehát ezt az erszényt adom önnek, ha most visszajön, és rögtön
47 24|         helyén.~– Tehát még az ott önnek a birtoka? – kérdé Kálmán.~–
48 25|            a hercegnő.~– Elég lesz önnek egy másolat készítésére
49 27|              Úgy ne tegye ön. Amit önnek a nagyanyja parancsolt,
50 27|            kíváncsian.~– Hát mivel önnek nem szabad verset írni –
51 27|         nem azért mutattam ezt meg önnek, hogy dicsérje, hanem hogy
52 30|          az egész világnak zöldek, önnek kékek.~Egy mindent mondó
53 31|          sokat haladtak. Különösen önnek a rokona: Bányaváryné; az
54 31|           mondta ön akkor, hogy az önnek testvére? Hisz a színlapon
55 31|           idomítani?~– Ah, grófnő, önnek a nézete szerint minden
56 31|       Nemde Dorothea említette már önnek, hogy mi elutazunk?~Már
57 32|          az ön arcára vannak írva. Önnek bánata van.~– Arra több
58 32|           ön, én nyíltan megmondom önnek, hogy hasztalan volna még
59 32|          Én csak azt keresem, hogy önnek hogyan okozhassak valami
60 32|         vezet. Most eszembe jutnak önnek szavai, midőn leszálltam
61 32|          felét: ön szörnyen pirul. Önnek nehezen esik megalázni magát
62 32|           Ne mondja ki előttem. Az önnek fájna. Küldje el hozzám
63 32|        lehetne színpad. Kitaláltam önnek a gondolatját?~Kálmán nem
64 32|           Hallgassa ön meg, mit ír önnek a nagyanyja:~„Kedves szeretett
65 33|          képesek.~– Egészen osztom önnek a nézetét – mondá Kálmán,
66 33|         uram –, meggyőződtem erről önnek a darabjában is, melynek
67 33|       elgondolkozva. – Akkor merem önnek ajánlani, hogy szerezze
68 33|        lakását és nevét följegyzem önnek a jegyzőkönyvébe.~– Igen
69 33|           a citromfán kívül, s azt önnek jó lesz megtudni.~Azután
70 35|        minden tanácsát megfogadtam önnek és köszönettel tartozom
71 35|          ugyan örülök, hogy tudtam önnek olyan tanácsot adni, aminek
72 35|           a puszta falazatú szoba, önnek, ha akarja, rendelkezésére
73 35|        évenként nyolcvan forintért önnek szállást és ellátást adok.
74 35|           adom, hogy miként tudom. Önnek a nagyanyja itt lakik Pesten;
75 35|   nagyasszonyt, nehogy meg találja önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt
76 35|         mármost azért is meg fogja önnek írni, hogy Bányaváryék milyen
77 37|        melegen súgá: „Köszönöm ezt önnek! Ez az ön műve volt!” –
78 37|          No, én meg hát azt mondom önnek, s erre én is leharapom
79 37|          neki:~– Nem kellett volna önnek ide iparkodni; de mármost
80 37| meghatalmazás. Amikor tetszeni fog önnek fizetni, az átveendi; én
81 39|         letépi róla az oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket
82 39|    mérgezni az utókor előtt. Van-e önnek istene? Van-e önnek hazája?
83 39|          Van-e önnek istene? Van-e önnek hazája? Van önben emberi
84 39|        legyen a pillanat, amelyben önnek pokoli szép szemeibe beletekinték.
85 39|           ön addig, amíg fájni fog önnek az élet! Éljen ön addig,
86 40|     pénzünk elég. S ha nekem lesz, önnek is lesz; majd visszakapom
87 46|             óh, be rossz szíve van önnek, asszonyom!”~