Part

 1 1 |          valami elragadó, mely őt egyszerre széppé teszi. Ez humanissime
 2 1 |  Perduellio volt e dalt énekelni!~Egyszerre a pincegádorból, mint a
 3 1 |              Fel dalra!)~A diákok egyszerre fellökik az asztalon lobogó
 4 1 |     áthathatlanok, s így két test egyszerre egy helyen nem lehet.~–
 5 1 |       Csak azért is Dungó!”~Akkor egyszerre valamennyien utána, mint
 6 2 |       feljebb vele, s mikor aztán egyszerre megint lehunyta azt a félszemét,
 7 2 |       például, hogy a vádlottakat egyszerre és együtt vallatták. Ki-ki
 8 2 |    megírtam.)~Tízen kiálták utána egyszerre:~„Et nos itidem diximus!” (
 9 3 |         az öt fakó. Felejtve volt egyszerre minden gond: a kulacs kézről
10 3 |           kis malőr, hogy a kocsi egyszerre kigyulladt, bizonyosan elejtett
11 4 |          kutyakardala zendült fel egyszerre a rémséges kutyasírás; vékonyan,
12 4 |           audiatnak szól, s akkor egyszerre ugorni és szaladni hozzám!~–
13 4 |      estpírjától kezdett lángolni egyszerre.~A nő olvasott a levélből,
14 4 |          gazdag pörlekedő kliense egyszerre kibékült egymással. Hanem
15 5 |        Micsoda? – kiáltá Jenőyné, egyszerre az egész halmaz szalvétát
16 7 |           magát; a közönség előtt egyszerre jó és rossz fénybe lett
17 8 |       szédítő sikert: hogyan lett egyszerre a közönség kegyencévé; mint
18 9 |         Korcza a világot fogadta, egyszerre udvariassá változott a belépő
19 9 |          Amint belépett az ajtón, egyszerre elhagyták a kacagást.~Világos,
20 9 |   garasnak nevettek.~A gróf ugyan egyszerre oly komoly szelídségbe hozta
21 12|      kapott, s aztán nem meri azt egyszerre elfogadni, csak fillérenként
22 12|       hogy tízszer jöjjön hozzám; egyszerre ki akarom adni, amennyivel
23 12|   Interpellációjára Bálvándy arca egyszerre komoly vonásokra nyúlt meg,
24 12|   kalapjaik után nyúltak.~Katinka egyszerre nyújtá mind a kettőnek kezeit
25 12|       Mind a ketten vadász és vad egyszerre. Amelyikünk aztán a „hallali”-
26 12|         itt a dolgot; nem vehetek egyszerre búcsút a kapufélfájától.~–
27 12|   krónikát írtuk?~Kálmán lelkében egyszerre elborult; mint mikor a nap
28 13|         Hanem e vakmerő mondásnál egyszerre elakadt a szó Kálmán ajkán.
29 13|         árkon keresztülugortában, egyszerre fölébreszté mind a két hölgyet;
30 14|          fiatal jogtudós gyereket egyszerre megteszik olyan nagy úrrá,
31 15|          volt.~Az öreg gróf arcán egyszerre két szokatlan tüzű piros
32 16|          még betegebb lesz; de ha egyszerre bolond fővel mind az egész
33 16|       elnevette magát Katinka; de egyszerre megint komoly, haragos képet
34 16|          Korcza úrnak lesz a képe egyszerre hosszú, aztán meg a kedves
35 17|       dobot, s fújja a klarinétot egyszerre, alatta pedig van a rekesz,
36 17|          két ellenséges szelindek egyszerre koalíciót csinált a közős
37 17|    körmével az orrára, hogy annak egyszerre elborította a pofáját a
38 17|          ekvipázsa”.~Erre a szóra egyszerre örvendetes zsibongásba ment
39 18|          aki két tele búzászsákot egyszerre elvisz a vállán; a talián
40 18| összekapaszkodik az ellenfelével, egyszerre csak lesunyja a fejét s
41 18|        meg az a szokása van, hogy egyszerre megkapja az embernek a karját,
42 20|       miért futott el tőlem olyan egyszerre?~No, erre a kérdésre régen
43 20|      ijedt hördülést hallatott, s egyszerre megtorpant. Azzal félreugrott,
44 21|         bozóton keresztül hatolt, egyszerre csúnya morgás keletkezik
45 21|        rémletes ordítása veri fel egyszerre az erdőt; néhány puskaroppanás
46 22|     akarta, miért lett olyan híve egyszerre Csollán Sátory Katalin Bálvándy
47 22|          meg gyógyulna valamitől.~Egyszerre három taracklövés hangzott
48 22|         művésznő a földszinten, s egyszerre elfeledve Kamcsatkát, és
49 23|          s mindkettőnek a derekát egyszerre átkarolva, kényszeríté őket
50 24|           sík róna nyugati szélén egyszerre rózsaszínű világosság kezdett
51 25|           azzal mind a három fakó egyszerre nekirugaszkodott, s vitte
52 27|    Locumtenentialéhoz.~Nagy lépés egyszerre.~Ez alkalommal előhozta
53 27|          amitől a kezén két köröm egyszerre megfeketült, még két hét
54 27|     városban; Budapest elsötétült egyszerre: ez a gyász betakarta az
55 27|    terembe valaki, akit meglátva, egyszerre fölugrik helyéből a titkár,
56 27|       Innen az a nagy barátkozás.~Egyszerre félrefordítja azonban az
57 27|           az ember.~Sátory őrnagy egyszerre csak arcra bukott a terem
58 29|        csepp, amíg lehull, de ott egyszerre megfagy, s körül bekandírozza
59 31|      minden előmenetelre, hogy az egyszerre oly dühödten megfordítsa
60 31|           az emelte fel.~Hogy úgy egyszerre összeesküdött ellene minden:
61 32|      lemondásomat.~– Ah! – szólt, egyszerre ijedtté formálva arcát a
62 33|    tájképet, mely jövőjét alkotá, egyszerre nappali tájjá varázsolta
63 33|    találta lelki mulatságát, most egyszerre a legmagasabb gyönyörűség
64 33|        telepeket elzárja, s azzal egyszerre visszaesik minden a maga
65 35|       aztán a tizenkét óraütéskor egyszerre vörös görögtűzzé változik
66 35|      atyafiatlan beköszöntőt, hát egyszerre megtért a vidámsága. Fél
67 37|        magas összeköttetéseit oly egyszerre félbeszakította, hanem azt
68 37|     forintos lóra, hogy foghat be egyszerre húszezer forintot a hintaja
69 37|     leszállt urat megpillantotta, egyszerre megváltoztatta szándékát,
70 37|           s nagyon hosszúra nyúlt egyszerre a képe, míg feleségének
71 37|      valahol. Egyszóval nagy lett egyszerre a háznál a nyomorúság.~Vették-e
72 39|          vidám társaságnak mintha egyszerre megette volna a csibe a
73 39|        fennhangon mesélt valamit, egyszerre elhallgat, s aztán kotródik
74 39|          társaság hangos jó kedve egyszerre elhallgat.~– Meg akarod
75 39|  valakinek másnak kellett.~Kálmán egyszerre megállt, mintha egy nagy
76 39| félelemgerjesztő zokogás volt az!~Egyszerre elfojtá aztán; vége volt.
77 39|  Oltárkövön Kálmánnak mondott. És egyszerre visszatért rá a szíve. –
78 39|        mindannyian kivívtak, most egyszerre hamuvá omlott – egyetlenegy
79 41|      ember álomnak ereszté fejét: egyszerre csak éktelen ordítás veri
80 42|           ház nyitva előttük: ott egyszerre körülfogták a város határán
81 42|          izmos férfi.~Hogy eltűnt egyszerre az egész florenci társaság!~
82 42|      Mikor ennyire egyedül maradt egyszerre, akkor kezdte meglepni azon
83 42|          kedves embere volt neki! Egyszerre felderült az arca. Nevetett,